Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-12 / 10. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. március 12. 9__ #__# A TERMELES FELLENDITESEBEN Szocialista mezőgazdaságunk építésére — napjainkban — a termelőerők dinamikus fejlődése s a tudományosműszaki vívmányoknak a termelésben való széleskörű hasznosítása jellemző. Ebben az időszakban nagy jelentőségűek a termelésben meghonosodó ipari formák, a szervezésnek s az irányításnak racionális módszerei. A termelés összpontosítása és szakosítása lehetőségét nyújt a racionalizáló módozatoknak az érvényesítésére, korszerű gépeknek és gépsoroknak, termelési technológiáknak, a különösen értékes biológiai anyagoknak, szervezeti és szervezési formáknak az alkalmazására. A törekvés célja az, hogy a tudomány vívmányainak a gyakorlatban való alkalmazásával belterjesebbé, hatékonyabbá tegyük a termelést, vagyis a korábbinál kisebb költséggel mind nagyobb termelékenységet és hasznosságot érjünk el. A sokrétű termelést folytató kis mezőgazdasági üzemek földterületének az összpontosítása s a társulással létrehozott nagy gazdaságok termelésének ésszerű szakosítása; a részlegeken belüli önelszámoló ágazatok kialakítása, a tervnek a dolgozókig menő lebontása nem végcél, hanem eszköz a termelésnek a társadalom igényeihez mért fellendítésében. Szlovákiában — az utóbbi években — a termelés összpontosítása és fellendítése a kisgazdaságok egyesítésével valósul meg. A társult gazdaságokban belterjes és szakosított termelést folytatnak, s nem ritkaság, hogy igénybe veszik a tudomány — termelőerőnek számító — legfrissebb vívmányait. A szervezés színvonalától függően sokszor ugyanabban a gazdaságban az egyik munkahelyen jobb, a másikon pedig gyengébb eredményt érnek el, ami helytelen. Pár évvel ezelőtt négy környező kisgazdaság társulásával jött létre a MIieénoi (tejfalusi) Kék Duna szövetkezet is. Ebben a nagygazdaságban a szakosítás és az ágazatokra is kiterjesztett önelszámolás tekintetében gazdag tapasztalattal rendelkeznek. — A kezdet nem volt könnyű — jegyezte meg beszélgetésünk során F ehér Károly elvtárs az üzemi pártbizottság elnöke, a szövetkezet elnökének a helyettese. — A szakosítás szempontjából döntő fontosságúnak tartottuk a nagytáblás termelési struktúra kialakítását. A növénytermesztésben két részleget, mégpedig a samoríni és a vojkai központot hoztuk létre, s a szakosított ágazat, vagyis a gyümölcsös, a szőlőültetvény és a zöldségkertészet a somorjai központhoz tartozik. A növénytermesztés szervezését és irányítását Knyezsovics jános agrármérnökre és Csádér Tibor agronőmusra bíztuk, azonban a szakosított termelésnek is vannak vezetői. A gazdaság termelési-pénzügyi tervét a részlegekre, az ágazatokra és az emberekre bontottuk le és mindenhol rátértünk az önelszámolásra. Mindenki ismeri a feladatát és igyekszik azt legjobb tudása szerint teljesíteni. Ettől függ ugyanis a közös javakból való részesedése. A társulással létrehozott nagygazdaságnak háromezernégyszáz hektár mezőgazdasági, illetve háromezer hektár szántóterülete van. Dolgozóinak létszáma ötszázhatvannyolc. Közülük tízszázaléknyi a nyugdíjas. Ezek főleg a szőlőben és a gyümölcsösben dolgoznak. Ez a szövetkezet a Felső-Csallóközben vékony termőrétegű földeken gazdálkodik. Szélsőségesen száraz évben — mint amilyen a múlt év nyara volt — a kavicsos talajon sokat szenved a növény, ha mesterséges úton nem kap vizet. Az elmúlt évben a gazdaságban hatszázhúsz hektáron öntöztek, s egyes növényekből közepes termésátlagot értek el. Ahol azonban nem nyílt lehetőség az öntözésre, ott a termésátlag minimális lett. A kukoricát 1350 hektáron már ipari módon, teljes gépesítéssel vegyszeres kezeléssel termesztik. Májusi morzsoltban — a múlt évben — úgy érték el az ötven mázsán felüli hektárhozamot, hogy négyszáz hektárt öntöztek. Búzából ötszázhúsz hektáron 55,3 árpából pedig százhatvanöt hektáron 50,12 mázsás hektárhozamot értek el, ami nem rossz eredmény. Jelentős terméskiesésük volt cukorrépából. A kétszázhúsz hektáros vetésterületen hektáronként kétszáz mázsás hozamot értek el, mert a vetésforgóban olyan földbe került, ahol nem öntözhettek. A cukorrépa múlt évi gyenge hozama arra figyelmeztette őket, hogy ezt a növényt a jövőben öntöző hálózattal ellátott területre véssék. Ez persze más vízigényes növényekre is vonatkozik. Idén hétszázhatvan hektárral bővül a szövetkezet öntözőhálózata. Ennek mintegy hatvan százalékát tavasszal, s a többit pedig ősszel adják át hasznosításra. így mód nyílhat a kukorica korábbinál nagyobb területének az öntözésére. A szövetkezetben a kukorica fejlődését, — vetéstől a betakarításig — területegységenként a szakemberek és más vezetők, valamint azok a traktorosok figyelik, akik a magot elvetették. Mindaddig gondoskodnak a növényről, míg a szemtermés a magtárba nem kerül. Nagy feladatok hárulnak a takarmánytermesztőkre is. A hét termelőhelyen elhelyezett 2224 szarvasmarha — ebből 836 a tehén — továbbá a hétezernél több sertés — ebből 543 a koca — rengeteg jú minőségű tömeg- és abraktakarmányt igényel. A szarvasmarhák részére az elmúlt évben több mint ezer vagon mennyiségű szilázst — ebből közel 350 vagon a kukoricaszilázs — készítették. Ugyanakkor a lucerna termésének többségéből takarmánylisztet gyártottak és ötven vagonnyi szénát készítettek a borjak részére. A gazdaság száz hektár szója területének 30 százalékéról a fehérjedús zöld növényt szintén lisztté dolgozták fel és a hetven hektár pedig tizenhárom mázsa szójamagot adott hektáronként. Mindamellett, hogy a hozamok nem a legrosszabbak, a takarmánykészlet nem elegendő a népes állatállománynak, ezért a szarvasmarhák préselt takarmány formájában szalmát is kapnak. A szövetkezet tagjait negyedévenként a termelési csoportok értekezletein tájékoztatják a termelési és pénzügyi terv teljesítéséről. Olyankor feltárják a fogyatékosságokat, a lemaradozókat elmarasztalják, a példás dolgozókat pedig megdicsérik. A növénytermesztésben két, az állattenyésztésben pedig hat munkacsoport végzi a teendőket. Az állattenyésztésben ugyanis még ma is a farmokra megoszló termelés határozza meg a szervezés módját. Ilyen feltételek közt a szakosítás nem annyira egyszerű, mint például a növénytermesztésben. A korszerű létesítmények kivitelezése, s a régi istállóknak új technológiára való átépítése eléggé költséges; anyag és építőkapacitás igónyea feladat. Így a húst, a tejet stb., kénytelenek ott termelni, ahol lehet, bár erre az adott feltétnek nem nagyon kedveznek. A tejtermelés még napjainkban la hat farmra terjed ki a szövetkezetben; ami sok gonddal és tekintélyes költséggel jár. Ez arra ösztönzi a vezetőket, hogy a tehénállományt minél előbb Tejfalura és Somorjára összpontosítsák. Későbben azonban a Szarvai Állami Gazdasággal együttműködve — a tárnoki farmon — egy 1040 férőhelyes korszerű tehénistállót építenek és a költségeket közösen vállalják. A növendékmarhát azonban a legelőterülettel rendelkező Vajkára összpontosítják. Az egészséges környezetben, edzett állatokat nevelhetnek. A Duna közelében levő legelőket szükség szerint öntözhetik, trágyázhatják és szakaszokra osztva legeltethetik. A szarvasmarha állományuknak mintegy fele fekete-tarka keresztezésből származik. Megfigyelték, hogy ezeknek a teheneknek a tejhasznossága jobb a szlovák-tarkáénál, hústermelése azonban gyengébb annál. A múlt évben üzemi átlagban tehenenként 3530 liter tejmennyiséget értek el. A tejfalusi részlegen azonban 3700 liter volt az egy tehénre jutó tejhasznosásg. Ez arra figyelmeztet, hogy a tejtermelésben jelentős tartalékok vannak. Eléggé jó eredménynek számít azonban, hogy hektáronként 830 liter tejmennyiséget értékesítettek. A társult szövetkezet az elmúlt évben százhuszonhárom vagon húst — hektáronként négyszázhúsz kilogrammot — adott a társadalomnak, s az állattenyésztés ezzel jól teljesítette tervfeladatát. Az egy kilogramm sertéshús termelésére felhasznált 4,20 kg tápmennyiség azonban azt követeli, hogy átértékeljék a takarmányozási normát és jelentős megtakarítást érjenek el abraktakarmányból. A termelés elengedhetetlen tartozéka egyebek közt a gépesített adatfeldolgozás is. A tudományos alaposságú adatfeldolgozással havonta pontos képet kapnak a tervfeladatok teljesítéséről. Az adatok időben figyelmeztetik a vezetőket az esetleges rendellenességekre és amennyiben szükséges azok időben beavatkozhatnak, mozgósíthatják a tartalékokat, felsorakoztathatják az embereket stb. A termelés rugalmas szervezésében és irányításában közvetve jő szolgálatot tesz a huszonöt kilométeres körzetet „takaró“ URH adóvevő is. A központ bármikor kapcsolatot teremthet az URH készülékkel felszerelt munkahelyek vezetőivel, a csoportot pedig a központtal, vagy pedig a szövetkezet URH-s gépkocsijával. A készülék nagyon jó szolgálatot tett a gabonabegyűjtés és az őszi munkák rugalmas irányításában is. A Kék Duna szövetkezet újabban tagja annak a kooperációs csoportosulásnak, amelyhez a Szarvai Állami Gazdaság, a Somorjai Állattenyésztési Felügyelőség, valamint az Oszori Magnemesítő Állami Gazdaság is tartozik. Ezen gazdaságok a kooperáció keretében arra törekednek, hogy közösen vállalják a költségigényes beruházások kivitelezését, a növénytermesztés összehangolt szakosítását, — járáson kívül — a gépek javításához szükséges pótalkatrészek beszerzését stb. Ez azonban nem zárja ki azt sem, hogy az egymáshoz közel levő gazdaságok külön-külön is együttműködjenek amennyiben ezzel a termelés fellendítését elősegítik. Szólni kell arról is, hogy a szövetkezet korszerű üzemi étkezdét tart fenn, s az ételt — ebédet — a munkahelyek szociális épületeiben is kioszthatják, ha a dolgozók így kívánják. Ezzel jelentős időmegtakarítást érnek el. о Végezetül talán még annyit, hogy a Kék Duna szövetkezetben az elmúlt évben ötvenegy vagon húsmennyiséggel termeltek többet, mint 1970-ben a külön-külön gazdálkodó négy kis szövetkezetben összesen. Az említett esztendőkben nem kevesebb mint 359 ezer literrel több tejet termeltek és a korábbi 68 995-ről 115 062 koronára javult egy dolgozó munkatermelékenysége, ami ugyancsak figyelemre méltó eredmény.. HOKSZA ISTVÁN Fellendül a tejtermelés A levicei (lévai) járásban az elmúlt évhez viszonyítva idén a mezőgazdasági teljes termelésnek nyolc, az árutermelésnek pedig tizenegy százalékkal kell növekednie. A szarvasmarha, illetőleg a sertésállományt nyolcszáz darabbal szaporítják. Gabonaeladási tervükben hatezer tonnával nagyobb mennyiség szerepelt mint tavaly, húsból pedig ezerhétszáz tonnával adnak többet népgazdaságunknak. Tejből idén két és fél millió literrel termelnek többet, mint az elmúlt évben. Januárban a járási mezőgazdasági igazgatóság értékelte a múlt évi eredményeket, s figyelembe véve a rendkívül kedvezőtlen időjárási tényezőket is analizálta a helyzetet. Egyes mezőgazdasági üzemek vezetői a kisebb hektárhozamok elérését a kedvezőtlen időjárással magyarázták. Nem vették figyelembe azt, hogy saját tevékenységükkel hozzájárulhattak volna a ténylegesnél jobb eredmények gléréséhez. Ezekkel behatóan foglalkoztak a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetői, s ennek folytán remélhetőleg javul a helyzet. A mezőgazdasági üzemek a téli időszakot felhasználják a terményszárító berendezések karbantartására, hogy csökkenthessék az üzemanyagfogyasztást. A gépjavítást nagyobbrészt elvégezték és felkészülten várják a tavaszi munkák megkezdését. Valamennyi növénytermesztési feladatot már megvitattak az agronómusokkal. A főállattenyésztők összejövetelén részletesen megtárgyalták az idei feladatokat, kiindulva abból, hogy az élmúlt év, főleg a tejtermelés szakaszán rendkívül eredményes volt. Nagy súlyt helyeznek a szocialista munkaverseny szervezésére is, melynek feltételeit a jelenlegi ötéves tervidőszakra elkészítették és jóváhagyták. Minden jel azt mutatja, hogy a levicei járás mezőgazdasági dolgozói ebben az évbén is mindent elkövetnek tervfeladataik maradéktalan teljesítése érdekében. —ábel— VÉDELMEZNI fis JÖL HASZNOSÍTANI A MEZŐGAZDASÁGI TERMŐTALAJT! A mezőgazdasági termelés lényeges fellendülése tapasztalható a Koéicevidéki járásban, főleg, ha az 5. ötéves tervidőszak eredményeit összegezzük, s elemezzük. Hiszen ez idő alatt a mezőgazdasági nyerstermelés öszszesen 40,8 százalékkal és az árútermelés meg 47,4 százalékkal növekedett. Sajnos, a 6. ötéves tervidőszak első évét nem úgy zárták a mezőgazdasági üzemek, mint ahogy szerették volna. Bár a mezőgazdasági össztermelés — a tavalyelőttihez hasonlítva — 4,5 százalékkal gyarapodott, az eredmények még jobbak lehettek volna, ha a szélsőséges időjárás és egyéb tényezők nem játszanak közre. Gyöngébb hektárhozamot értek el szálastakarmányből, őszi repcéből, burgonyából, cukorrépából, zöldségfélékből, s a tej- és hústermelés is a tervezetten alul maradt. Viszont, a múlt évi gabonatermésünk felülmúlt minden eddigit. Tavaly 18 800 tonnával termeltünk több gabonát, mint az előző évben. Ez csúcseredmény. Ennek következtében a szemestakarmány-szükségletet 93 százalékra saját forrásból fedezhetjük. Ami az állattenyésztést illeti, a pozitív eredmények ellenére aránylag számottevő a probléma. Az állatgondozás és az állománykiegészltés szakaszán jól állunk. Nem mondható el azonban ugyanez a tejtermelésre, a malacnevelésre. Jobb, becsületesebb, hozzáértőbb munkára van szükség, nem csupán a vezetők, szakemberek, hanem a dolgozók részéről is. A szaktudást rendszeresen, évről évre nemcsak bővíteni kell, hanem a gyakorlatban fel is használni az új szakismereteket, a tudomány nyújtotta vívmányokat. Ahhoz, hogy a múlt évi lemaradást behozzuk, s az idei igényes feladatainkat teljesíthessük, valamennyi mezőgazdasági üzemben magasabbra kell emelni a minőségi követelmények mércéjét, nemcsak a termelésben, hanem a szervező-, irányító- és ellenőrző munkában egyaránt. Magától értetődő, hogy a szakmai-politikai tudásgyarapításban is, amely alapvető követelmény. A legtöbb, s mindeddig kiaknázatlan tartalék az emberekben, azok szellemi képességeiben rejlik. Ezt parlagon hevertetni, bűnös könnyelműség. Ahhoz, hogy az idén a mezőgazdasági össztermelést 6,8 százalékkal növelhessük a járásban — a növénytermsztésben 9,3 és az állattenyésztésben 4,7 százalékkal —, a szellemi tartalékok hatékonyabb feltárására és céltudatosabb hasznosítására van feltétlenül szükség. A puszta akarat nem elég! Erre kötelezi járásunk mezőgazdasági dolgozóit a többi között az is, hogy a B. ötéves tervidőszakban egymillió tonna szemestermény (gabona és kukorica) termelését vállaltuk, kerületi méretben. A ránk jutó részt érzékeltetve — már az idén 149 540 tonna szémesterményt kell kitermelnünk, s a tervidőszak utolsó évében már 175 700 tonnányit. A gabonaprobléma megoldásával együttjár a takarmánytermesztés: feltétlenül növelni kell a silókukorica, az évelőtakarmányok hektárhozamát, bővíteni a köztesek termőterületét, s lényegesen feljavítani a rétek, legelők termőképességét. Legalább 350—400 mázsa silókukoricát, s 70 mázsa évelőtakarmányt kell átlagban betakarítanunk, hektáronként. Előbbre kell lépnünk a zöldségtermesztést illetően is. Az idén mezőgazdasági üzemeinkben 490 hektárnyi területen termesztenek zöldségféléket, ebből húsz hektárnyit fóliasátrak alatt. Az ötéves tervidőszak végéig a zöldségfélék termőterületének el kell érnie a 650 hektárt, ebből negyven hektárnyi lesz a fóliasátras termesztés. A tervidőszak utolsó évében már 16 200 tonna zöldségfélét kell a piacra adnunk. Ez a nagyobb társadalmi elvárás természetesen csakis úgy elégítődhet ki, ha a zöldségtermesztésben is a fokozottabb összpontosítás és a korszerűbb termeléstechnológia érvényesül. Ami a gyümölcstermesztést illeti, a Sady pri Koíiciach-i Efsz-ben félezer hektáros, korszerű gyümölcsös létesül, ez évben már 120—150 hektárnyit be is telepítenek. A növénytermelés igényes feladatainak teljesítése megköveteli a biológiailag jobb minőségű vetőmag és ültetőanyag előteremtését, a mezőgazdasági földterületek termőképességének fokozását, az öntözőberendezések hatékonyabb hasznosítását, a szervestrágyák szakszerűbb alkalmazásit, kiegészítve műtrágyákkal, szélesíteni a köztesek, valamint a másodnövények termőterületét. Hasonló intézkedések foganatosítása szükséges az állattenyésztés szakaszán is. Csakis a szarvasmarhaállomány létszámtervének 101,9 százalékos teljesítése — a sertésállomány 105,7 százalékra gyarapítása — teremthet reális alapot a húsértékesítés tervének 108,6, illetőleg 135,2 százalékos teljesítésére. Ebből világosan kitűnik, hogy lelkiismeretesebb tenyésztői-gondozási- termelőmunkát kell végezni, szakavatottakban, jobb hozzáállással, az állategészségügyi óvintézkedések következetesebb betartásával, a takarmányozási technika tökéletesítésével, stb. Kertelés nélkül, nyíltan meg kell mondanunk, a törvényes intézkedéseknek érvényt szerzünk, ami a termőtalaj-védelmet illeti. Járásunkban nem adjuk beleegyezésünket semminemű építkezéshez, ami a termőtalaj csökkenésével járna. Arra valók a termelésre alkalmatlan területek, hogy oda építsünk. Üdülők, hétvégi pihenőházak építését sem engedélyezzük azokon a hegyi réteken, vagy legelőkön, amelyeket intenzíven kihasználhatunk állatok legeltetésére. Kavics- vagy homokbánya nyitását csak úgy engedélyezzük mezőgazdasági területeken, ha már nincs lehetőség hasznavehetetlen, nem termő területeken — persze, azzal a feltétellel, ha a bánya kimerülése után száz százalékra rendbehozzák azt, visszaadva a mezőgazdasági termelés számára. Az eddiginél jobban figyelemmel kisérjük a mezőgazdasági üzérnek területhasznosítását, szerkezetét, hogy önakaratúlag, kényük-kedvük szerint ne változtassanak rajta. A nemzeti bizottságok felelősek azért, miként hasznosítják mezőgazdasági területüket a termelőüzemek. Evégből, évente kétszer helyszíni ellenőrzést kell, hogy végezzenek, s a fellelt rendellenességeket a nemzeti bizottság tanácsa érdemben letárgyalja, s megfelelő intézkedéseket javasol. Szintén a nemzeti bizottságok ellenőrzési hatáskörébe tartozik az állategészségvédelem, amely az eddiginél nagyabb figyelmet igényel. A járásunk területén a nemzeti bizottságok az eddigieknél jobban ügyelnek majd arra, hogy sem a megtermett gyümölcs, sem a zöldség ne menjen veszendőbe — eljusson kerülő utak kizárásával, frissen a fogyasztókhoz. A tét tehát nagy: a feladatok igényesek. Azzal kell jobban gazdálkodnunk, amink van, az alapvető termelőeszközzel, a mezőgazdasági területtel. Emeletes házakat építhetünk, de a termőtalajt pótolni — kevésbé. Vagyis, ne hagyjuk talpunk alól elrabolni a termőtalajt. Sáfárkodjunk vele jó gazda módján. Iván Sándor
