Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-06 / 49. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1975. december 6 ÄZ együttműködésünk megbonthatatlan KÖZLEMÉNY A CSEHSZLOVÁK PÄRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG SZOVJETUNIÖBELI HIVATALOS LÁTOGATÁSÁRÓL Moszkva — Az SZKP KB, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek és a Szovjetunió Minisztertaná­csának meghívására 1975. november 25—29-én hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióba a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége, élén Gustáv Httsák­­kal, a CSKP KB főtitkárával, a CSSZSZK elnökével. A látogatás idején sorra került tárgyalásokon csehszlovák részről Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke, Lubomfr Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, mi­niszterelnök, Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bi­zottság titkára, jozef Koreák, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK miniszterelnökhelyettese, a CSSZK kormányelnöke, jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Václav Hüla, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK mi­niszterelnök-helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, ján Havelka, a CSKP KB tagja, Csehszlovákia szov­jetunióbeli nagykövete és Antonfn Vavruš, a CSKP KB külpolitikai osz­tályának vezetője vett részt. Szovjet részről jelen volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyi­­kolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, Konsztantyin Katu­­sev, az SZKP KB titkára, Mihail Le­­szecsko, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyet­tese, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitkárá­nak személyi tanácsadója, Vlagyimir Mackevics, az SZKP KB tagja, a Szov­jetunió csehszlovákiai nagykövete. A tárgyalások során megvitatták a CSKP és az SZKP, a CSSZSZK és a Szovjetunió sokoldalú együttműködé­se további elmélyítésének kulcsfon­tosságú kérdéseit, valamint a nem­zetközi helyzet, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű problémáit. A tárgyalások a testvéri kölcsönös megértés és a teljes nézet­­azonosság légkörében folytak. A csehszlovák kommunisták és a csehszlovák dolgozók a társadalmi tevékenység valamennyi területén je­lentős eredményekkel készülnek a CSKP XV. kongresszusára. A népgaz­daság ötéves fejlesztési tervének si­keres fejlesztésével megszilárdul az anyagi alap a fejlett szocialista tár­sadalom építése feladatainak megol­dásához. Az országban a politikai helyzetet a kommunista párt vezető szerepének és tekintélyének, valamint a néptömegekkel való kapcsolatának további megszilárdulása, a munkás­­osztály, a parasztság, az értelmiség és a fiatalság szocialista öntudatá­nak, hazafias munkakezdeményezésé­nek fokozása jellemzi. A Szovjetunióban előkészületek folynak az SZKP XXV. kongresszusá­ra. Az alkotó fellendülés és a nagy igényesség légkörében valósulnak meg a pártszervezetek évzáró gyűlései. Az országban verseny folyik a 9. ötéves terv feladatainak idő előtti teljesíté­séért, a dolgozók széles körűen és aktivan részt vesznek a következő évi tervek értékelésében. Mindez arról tanúskodik, hogy a nép támogatja az SZKP bel- és külpolitikáját. A két testvérpárt és szocialista ál­lam vezető képviselői véleménycse­rét folytattak a szocializmus és a kommunizmus továbbépítésének idő­szerű feladatairól, a feladatok meg­oldásának módszereiről és formáiról és tájékoztatták egymást a következő időszak terveiről és célkitűzéseiről. A tárgyalások során a legnagyobb figyelmet a csehszlovák—szovjet együttműködésnek szentelték. Érté­kelték azokat az eredményeket, ame­lyeket ezen a területen a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormánykül­döttség 1970 májusi- csehszlovákiai látogatása óta elértek. Az akkor meg­valósított tárgyalások, az új barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés aláírása szilárd alapot jelentett a két ország sokol­dalú kapcsolatainak további tökélete­sítéséhez. Megelégedéssel állapították meg, hogy az utóbbi időben tovább fejlőd­tek és minőségileg magasabb színvo­nalra kerültek a csehszlovák—szovjet kapcsolatok. A két ország népgazda­sági feladatainak teljesítésében egyre jelentősebb szerepet tölt be a gazda­sági és tudományos-műszaki együtt­működés, amely olyan haladó formák­ban fejlődik, mint a közös tervező­­tevékenység, a távlati programok, a szakosítás és a kooperáció, az anyagi, és pénzügyi és a munkaeszközök ösz­­szekapcsolása nagy termelési komp­­plexumok építéséhez. A Csehszlovákia és a Szovjetunió népgazdasági fej­lesztési tervei egybehangolásának eredményeire vonatkozó jegyzőkönyv, valamint az 1976—1980. évi árucsere­forgalmi és fizetési megállapodás, a­­melyet a közelmúltban írtak alá, a kölcsönös kereskedelem több mint 40 százalékos, a gép- és berendezésszál­lítmányok több mint 67 százalékos emelkedését irányozza elő a jelenlegi ötéves tervhez viszonyítva. A két fél nagy jelentőséget tulaj­donít a KGST keretében folytatött szocialista gazdasági integráció to­vábbi elmélyítésének és fejlesztésé­nek, s felkészül rá, hagy maximálisan részt vállaljon a fontos feladat meg­oldásában, amely megfelel minden testvéri ország és az egész szocialista közösség létérdekeinek. A tárgyalások résztvevői nagy fi­gyelmet szenteltek az ideológiai és a kulturális kapcsolatoknak. Az utóbbi években jelentős előrehaladást értünk el ezeken a területeken, ami lehetővé teszi a társadalmi fejlődés időszerű kérdéseinek közös elméleti feldolgo­zását, a dolgozók nevelésével kapcso­latos feladatoknak a marxizmus­­leninizmus és a szocialista interna­cionalizmus szellemében történő meg­oldását, hozzájárul a két testvéri or­szág nemzetei szellemi gazdaságának gyarapításához, közeledéséhez és ba­rátságuk megszilárdításához. A CSSZSZK küldöttsége hangsúlyoz­ta, hogy a lenini pártnak a szocializ­mus és a kommunizmus építésében szerzett gazdag tapasztalatai ösztönző példát jelentenek a csehszlovák kom­munisták számára a fejlett szocialista társadalom építésében. Kifejezték azt a törekvésüket, hogy elmélyíteni és tökéletesíteni akarják a szakszervezeti, az ifjúsági és más társadalmi szervezetek az alkotószö­vetségek, az ideológiai és tudományos intézmények, a tájékoztatási eszközök és iskolák együttműködését. A két fél támogatja a két állam üzemei és pol­gárai közti közvetlen kapcsolatok fej­lesztését. A csehszlovák—szovjet együttműkö­dés további fejlődése fő irányvonalá­nak meghatározásakor társadalmunk életének valamennyi területén a ta­nácskozás résztvevői hangsúlyozták a CSKP és az SZKP kapcsolatai továb­bi elmélyítésének döntő jelentőségét. A két testvérpártnak közös célokon és közös ideológián alapuló egysége a mozgatóereje és szavatolója Cseh­szlovákia és a Szovjetunió szoros szö­vetségi kapcsolatának, s biztosítja politikájuk egybehangolását nemzeti érdekeikkel és a szocializmus általá­nos érdekeivel összhangban. A tanácskozás résztvevői megelége­déssel nyugtázták, hogy a CSKP és az SZKP, valamint a Gustáv Husák és Leonyid Brezsnyev elvtársak által ve­zetett központi bizottságok között a mély tisztelet, őszinteség, a teljes bi­zalom kapcsolatai alakultak ki. Szi­lárd elhatározásuk, hogy továbbra is megerősítik a csehszlovák és szovjet kommunisták harci szövetségét. A tárgyalások bebizonyították a két fél nézetegységét a nemzetközi helyzet értékelését illetően. Az utóbbi években lényegesen javult a nemzet­közi légkör. Ez döntő mértékben a szocialista közösség országai egybe­hangolt külpolitikájának az eredmé­nye, amelyet az összes haladó és bé­keerő támogat. Csehszlovákia és a Szovjetunió to­vábbra is szorosan egybehangolja külpolitikai tevékenységét, tökélete­síti az együttműködést a Varsói Szer­ződés keretében, amely már 20 éve sikeresen elősegíti a szocialista kö­zösség országainak egységét és fel­zárkózottságát, s a nemzetek békéjé­nek és biztonságának érdekeit szol­gálja. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Szovjetunió őszintén örül a vietnami nép történelmi győzelmé­nek, valamint a laoszi és a kambod­zsai hazafiakénak. Ezzel kapcsolatban megelégedéssel nyugtázzák a VDK párt- és kormányküldöttsége cseh­szlovákiai és szovjetunióbeli látogatá­sa során a közelmúltban folytatott tárgyalások eredményeit, amelyek hozzájárulnak a testvéri vietnami néppel való barátságunk és sokoldalú együttműködésünk megszilárdításá­hoz. A szocializmus pozícióinak megszi­lárdulása a legjobban Kuba imperia­lista blokádjának kudarcában és a Német Demokratikus Köztársaság szé­les körű nemzetközi jogi elismerésé­ben nyilvánult meg. Meghiúsították a reakciós erőknek a CSSZSZK elszige­telésére tett kísérleteit. Csehszlová­kia nemzetközi tekintélye megszilár­dult. A CSSZSZK és a Szovjetunió mély megelégedését fejezte ki az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia történelmi jelentőségű eredmé­nyeivel kapcsolatban. Hangsúlyozzák, hogy a konferencia politikailag le­zárta a második világháború és a há­ború utáni időszak következményeit, megbízhatóbb alapra állította az euró­pai államok kapcsolatait. Megerősítik azt a szilárd elhatározásukat, hogy következetesen megvalósítják a záró­aktusban rögzített megállapodások alapelveit és feltételezik, hogy a kon­ferencia többi résztvevője is hason­lóan jár el. Csehszlovákia és a Szovjetunió a nemzetközi feszültség enyhítésére tö­rekszik, amely magával hozza a ka­tonai területen való enyhülést is. To­vábbra is sokoldalúan elősegítik a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzet csökkentésére vonatkozó kon­struktív megállapodás elérését, meg­tartva azt az elvet, hogy az nem ve­szélyeztetheti a tárgyalásokon részt vevő egyetlen egy ország biztonságát sem. Szilárd meggyőződésüket fejez­ték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell hozni a lázas fegyverkezés kor­látozására, a leszerelési világkonfe­rencia megrendezésének előkészíté­sére. Ezzel kapcsolatban kiemelték annak a javaslatnak a jelentőségét, amelyet a Szovjetunió terjesztett az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka elé az újfajta tömegpusztító fegyverek és új fegyverrendszerek fejlesztésének és gyártásának betiltására, a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános megszüntetésére. A tárgyaló felek értékelték a közel­­keleti helyzetet és megállapították, hogy ez a terület továbbra is veszé­lyes feszültségi gócpont marad, amely veszélyezteti a békét és a nemzetek biztonságát. Leszögezték, hogy készek ezen a területen az állandó és igaz­ságos béke megteremtésére, amelyet csakis úgy érhetnek el, ha az izraeli csapatok teljes mértékben kivonulnak az 1967 óta megszállt arab területek­ről, biztosítják Palesztina arab népé­nek törvényes jogait, beleszámítva az önálló állam megalakításának jogát is, szavatolják e terület valamennyi államának és nemzetének jogát a független létre és fejlődésre. Mindkét fél támogatja a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, szuvere­nitását és területi egységét, az idegen csapatoknak a területről való kivo­nását és azt, hogy lakossága maga dönthessen sorsáról. A CSSZSZK és a Szovjetunió szoli­dáris az ázsiai, az afrikai és a latin­amerikai nemzeteknek az imperializ­mus. a gyarmati rendszer és a neoko­­lonializmus ellen, a nemzeti felszaba­dításért, a függetlenség megszilárdí­tásáért és a társadalmi előrehaladá­sért folytatott harcával. A tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy támogatják az Angolai Népi Köztársaság törvé­nyes kormányát a függetlenség, a bé­ke, az egység és a területi egység vi­szonyai között az új életért folytatott harcában, határozottan elítélik a dél­afrikai fajüldözőknek és más külföl­di intervenciósoknak és zsoldosoknak az angolai nép belügyeibe való be­avatkozását. A két fél leszögezte, hogy a cseh­szlovák és a szovjet nép határozottan támogatja a chilei népnek a fasiszta junta elleni harcát, követeli a chilei hazafiak üldözésének beszüntetését, Luis Corvalán és a többi politikai fo­goly szabadon bocsátását. A CSSZSZK és a Szovjetunió szoli­dáris a portugáliai demokratikus erők­kel. Különösen fontosnak tartják, hogy biztosítsák a portufái nép szu­verén jogát, hogy maga dönthessen — mindennemű közvetlen vagy közvetett külső beavatkozás nélkül — saját sorsáról. A két fél támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét mint a nemze­tek biztonságának és az általános béke megszilárdításának jelentős esz­közét. Továbbra is hozájárulnak az ENSZ előtt álló feladatok teljesítésé­hez — elősegítik a világban végbe­menő pozitív folyamatok fejlesztését, alapokmánya szigorú megtartásának alapján érvényesítik az ENSZ nagyobb hatáskörét. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Szovjetunió a többi szo­cialista országgal együtt továbbra is fellép az agresszív imperialista és reakciós nacionalista erők azon kísér­letei ellen, hogy fékezzék a nemzet­közi helyzet javulását, felélesszék a hidegháborús légkört, ártsanak a bé­ke és a szocializmus ügyének. Internacionalista kötelességüknek tartják, hogy határozottan fellépje­nek a szocializmus számára idegen nagyhatalmi expanziós irányvonal el­len, amelyet a maoista vezetőség ér­vényesít, s amely egyre inkább a vi­lágreakció legagresszívebb erőivel szövetkezik a nemzetközi feszültség enyhítése ellen. A tárgyaló felek kicserélték néze­teiket a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdései­ről. A CSKP és az SZKP nagy jelentő­séget tulajdonít az egész világ kom­munistái egysége megszilárdításának a marxizmus leninizmus és a prole­tár internacionalizmus elveinek alap­ján. A két párt továbbra is határo­zottan harcol az antikommunizmus, a revizionizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen. Meg­erősítették azt a törekvésüket, hogy hozzájáruljanak a kommunista és munkáspártok európai konferenciája előkészületeinek befejezéséhez és a konferencia sikeres megvalósításához. •A A csehszlovák párt- és kormány­­küldöttség szovjetunióbeli tartózko­dása során Moszkván kívül ellátoga­tott Minszkbe és Leningrádba, barát­sági nagygyűléseken találkozott a dolgozókkal, a párt és az állam ve­zetőivel, a fasizmus elleni közös harc résztvevőivel, a tudományos és kul­turális dolgozókkal, a párt és az ál­lam fasizmus elleni vezetőivel, a fa­sizmus elleni közös harc résztvevői­vel, a tudományos és kulturális dol­gozókkal és a társadalmi szervezetek képviselőivel. A szovjet emberek min­denütt őszinte örömmel és szívélye­sen köszöntötték a küldöttséget, és kifejezték a Csehszlovákia nemzetei iránti testvéri és baráti érzelmeiket. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság küldöttsége őszinte köszönetét mondott az SZKP Központi Bizottsá­gának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának azért a lehetősé­gért, hogy megismerkedhettek a szov­jet nép életével és a komunista jövő építésében elért kiváló sikereikkel. A küldöttség meghívta a szovjet párt- és kormányküldöttséget Csehszlová­kiába, a számára megfelelő időpont­ban. A meghívást köszönettel elfo­gadták. Ä két nagyhatalom közti IS ét szuper nagyhatalomról“, 11- M1* letve „két imperializmusról“ hallunk mostanában. A kapitalizmus teoretikusai azért dédelgetik a „két szuper nagyhatalom“ elméletét, hogy egyenlőség jelet tehessenek a Szov­jetunió és az USA közé és így az im­perializmust a „nagyhatalom“ egy­szerű fogalmára szűkítsék. Az ultra­baloldaliak viszont magasra emelik a „két imperializmus“ elméletét arra törekedve, hogy a „hatalom“ fogal­mát az imperializmussal hozhassák egy nevezőre. Az első elmélet fő célja fehérre mosni az imperializmust és elkendőzni kizsákmányoló lényegét, addig a második legfontosabb célja befeketíteni a Szovjetuniót ráfestve az imperialista ördög szarvait. Vég­eredményben az egyik és a másik is ugyanazt a célt szolgálja: hamisan magyarázzák jelenlegi világunkat és a fejlődés útját. Ezzel szándékosan tévesztik meg az embereket, akik a szabadságot és az igazságosságot ke­resik. Napjaink legfőbb ellentéte a szo­cializmus és a kapitalizmus közötti ideológiai harc. Viszont a „két szu­per nagyhatalom“ elméletének szülői a világ szociális ellentéteit a két leg­nagyobb ország tisztán „nemzeti“ versengésére szűkítik le. Ha ez így len­ne, akkor megszűnne az Egyesült Ál­lamok imperialista jellege, és a Szov­jetunió nem lenne szocialista ország. A világ két legnagyobb országa — a Szovjetunió és az USA — között alapvető különbség van. Ha az Egye­sült Államok erejét az üzleti világá­ban a helyzet kihasználásával, orszá­gok kizsákmányolásával és a gyen­gébb partnerek kezének megkötésé­vel szerezte, a Szovjetunió az erejét a munka, az áldozatkészség és le­mondás útján érte el. A szovjet em­berek országuk egész gazdagságát a nép szolgálatába állították, a társada­lom élősködő rétegeit megfosztották a dolgozók verejtékén épített gondta­lan életüktől és nehéziparukat egy egész nemzedék lemondása árán épí­tették fel, amely nemzedék nélkülöz­te a könnyűipar termékeit és a szó­rakozást is. A Szovjetunió hatalmát verejtékkel szerezte. Ezért tudta meg­védeni szabadságát a nemzetközi im­perializmussal folytatott harcban, a­­meiy megsemmisítéssel fenyegette a háborúban, később pedig gazdasági blokáddal súlyosbította helyzetét. Si­került helytállni a kizsákmányolástól megszabadított emberek erejének ér­deméből egy olyan társadalomért, amely a háború utáni harminc év ha­talmát megsokszorozta. Ezzel az erő­vel számolnia kell a nemzetközi im­perializmusnak és legfőbb erejének — az Egyesült Államoknak is. Számolnia kell — s ebben megtalál­juk a választ minden „miértre“, ame­lyet a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásával kapcsolatban feltet­tek. A Szovjetunió és az egész szocia­lista társadalom egyre növekvő hatal­mának láttán az USA kénytelen kor­látozni stratégiai fegyverkezését, mi­vel figyelembe kell vennie a Szovjet­unió békés kezdeményezését. A békés együttélés, amely az atomkorszakban az emberi együttélés egyetlen lehe­tősége, Amerika számára érthető fo­galommá vált, amint érezte, hogy a Szovjetunióban egyenlő versenytársra talált. Ebben a helyzetben az Egye­sült Államok kénytelen volt megfé­kezni imperialista törekvéseit a Karib­­tenger térségében, Vietnamban, a Kö­zép-Keleten és a világ más részein is. Amikor „szuper nagyhatalmakról“ beszélnek, gyakran megfeledkeznek arról, hogy minden hatalomnak meg­van a forrása és vannak céljai. A Szovjetunió ereje nem épül a mo­nopóliumokra, amelyek megtalálták a kizsákmányolás legracionálisabb rendszerét. A Szovjetunió ereje — a munkásoknak a holnapba vetett bi­zalma, a földművesek helytállása, az ifjúság lelkesedése, akiket a tudás­vágy hat át, nem pedig az anyagi Ja­vak megszerzésének vágya. Az, aki csak kissé ismeri Amerikát és a Szovjetuniót, és mai világunk történelmét, jól tudja, hogy a Szov­jetunió és az USA közé egyenlőségi különbség jelet tenni egyértelmű azzal, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szocializ­mus ' és az imperializmus, a szabad munka társadalma és a kizsákmányo­lás társadalma közötti alapvető kü­lönbséget. Kérdezzék csak meg, mi a vélemé­nye a „két szuper nagyhatalomról“ egy vietnaminak és azt feleli majd, hogy az USA jelképe azok a repülő­gépek, amelyek gátakat és iskolákat bombáztak, míg a Szovjetunió olyan rakétákat juttatom, amelyekkel or­szágukban lelőtték az amerikai bom­bázógépeket. Kérdezzék meg, mit gondolnak a „két szuper nagyhatalom“ kifejezés hallatára az arabok és azt válaszol­ják, hogy az USA-t azok az amerikai tankokról ismerik, amelyekkel az izraeli agresszorok betörtek a békés arab falvakba, míg a Szovjetuniót az Asszuáni völgyzárógát jelképezi, a­­melynek segítségével a fellah öntöz­heti földjeit. Kérdezzék meg a kubaiakat, mi a véleményük a „két imperializmus­ról“. Azt válaszolnák: az USA a Playa Giron-on átélt agressziót jelenti, míg a Szovjetunió a kubai forradalom és a függetlenség kivívásának védőpaj­zsa. S ha még van ideje, idézi Fidel Castro következő kijelentését: „Ho­gyan nevezhetjük a Szovjetuniót im­perialista hatalomnak? Hol vesz részt nemzetközi kereskedelmi társaságok ügyleteiben? Hol találunk a fejlődő országokban ipari üzemeket, bányá­kat, kőolajtelepeket, amelyek a Szov­jetunió tulajdonában lennének? Me­lyik munkást zsákmányolja ki a szov­jet tőke Ázsia, Afrika vagy Latin- Amerika bármelyik országában? — A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom óta a szovjet emberek hatalmas hősiessége árán a Szovjetunió, habár magára hagyatva, helytállt az impe­rialista intervenció és gazdasági blo­kád éveiben. Később pedig 20 millió emberélet feláldozása árán verte vissza a fasiszta agressziót, hallatlan igyekezettel és hősiességgel fejlesz­tette műszaki alapját és gazdaságát anélkül, hogy kizsákmányolta volna a munkást. Teljesen lehetetlen lett volna a gyarmatosítás felszámolása a Szovjetunió nélkül, amely elősegíti a nemzeteknek teljes szabadságukért ví­vott hősies harcát. Aki az életben értékeli a szabadsá­got és az igazságosságot, nem lehet e küzdelemben kívülálló szemlélő. Viszont sok függ attól, hogy az em­ber melyik oldalon áll, ki a barátja és ki az ellensége. Mi, szovjet embe­rek büszkék vagyunk arra, hogy hű­séges barátok vesznek körül és olyan ellenségünk van, amely forradalmi harcunkat állandóan ébren tartja. VLAGYIMIR LOMEJKO, az APN kommentátora

Next

/
Oldalképek
Tartalom