Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-19 / 42. szám
1974. október 19. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A burgonya betakarításánál találjuk Michal Kubošik elvtársat, a szövetkezet elnökét. Kubošik elvtárs szakembere a burgonyatermesztésnek. Kérésünkre elmondotta, hogy naponta a vetésterület hat százalékáról gyűjtik be a burgonyát. — Néhány éve nagy gondot okozott a burgonya betakarítása, jelenleg mi a helyzet? — érdeklődöm a szövetkezet vezetőjétől. — jól felkészültünk s Így a legnehezebb feladatokat is céltudatosan és eredményesen, saját magunk meg tudjuk oldani. A munkaszervezés korszerűsítésével elértük, hogy az idén a betakarítás körül nincsenek különösebb gondok. Valóban, az elnök szavainak igazságáról mi is meggyőződhettünk. Természetesen ma már a hozelci szövetkezetben a gépesítés dominál. A további beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy az Üttörő Efsz a szántóföld 20 százalékán termel ültető burgonyát, vagyis a járás legnagyobb burgonyaszaporító gazdaságai közé tartoznak. Űszi határjárás — És az eredmények? — érdeklődöm. — Tavaly például — magyarázza az elnök — 220 mázsás hektárhozamot terveztünk és a valóságban 301 mázsás átlagos hozamot értünk el, terven felül 100 vagon burgonyát adtunk el. Az idén 230 mázsás hektárhozamot terveztünk, de mér az első húsz hektáros parcella eredménye arra enged következtetni, hogy meg lesz a 300 mázsás átlagos hektárhozam. Elhatároztuk, hogy terven felül 70 vagon burgonyát adunk közellátásunknak. Abban a dűlőben, ahol a komplex feltételeket biztosítani tudtuk, becslésünk szerint 400 mázsás hektáronkénti átlagtermés is várható. — Milyenek a jövőbeni elképzeléseik? — Az eredmények .további cselekedetre ösztönöznek bennünket, hogy újabb feltételeket biztosítsunk az iparszerű burgonyatermesztés megvalósításának területi növelésére. Szeretnénk elérni, hogy jövőre a szántóföldünk 30 százalékán és ezen belül a beültetett területünk 60 százalékán iparszerűen termesszük a burgonyát. Remélem, hogy a felsőbb szervektől megkapjuk a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. Gondolok a gépesítés további korszerűsítésére és a talajerőgazdálkodás növelésére. — A kelet-szlovákiai kerület legnagyobb vetőmagtermelő gazdasága közé tartoznak. A termelési eredményeik is a legszebbek a kerületben, ezért szeretném, ha szólna a burgonyatermesztés technológiájáról. — A burgonya vetésváltásban történő termesztése — a biztonságos termesztés szempontjából — nagy jelentőségű. Legjobb előveteménye valamely őszi vagy tavaszi kalászos növény. Az intenzív burgonyafajták, mint például az Astiila, Lipa, Saskia és a Karasov talajigénye fokozottabban jelentkezik. Tapasztalatból tudom, hogy a tápanyaggal jól ellátott homokos vályogtalajon képes a legjobb terméseredményt adni a burgonya. Mi hektáronként 400 mázsa istállótrágyát szórunk ki a tarlóra, amit sekélyen szántunk be, majd október hónapban végezzük el az őszi mélyszántást 35 centiméter mélységben. Nitrogénből általában 160—180, káliumból 250—400 kilogrammot szórunk egy-egy hektárra (tiszta tápanyagban). A gumókat a talaj felszíne alá ültetjük el, hogy a sztólókon fejlődő gumók szinte száz százalékban a talaj felső rétegében helyezkednek el, aminek a betakarítógépek munkájánál van hallatlan előnye. A jövőben az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítunk majd a vegyszeres gyomirtásra és a betegségek elleni védekezésre. Nagyon fontosnak tartjuk a gombabetegségek elleni megelőző védekezést. Sokáig elbeszélgettünk volna még a burgonyatermesztés technológiájáról, de sajnos zuhogni kezdett az eső. Mintegy 150 brigádos abbahagyta a munkát és igyekeá» tek a faluba. Bartal Lajos elvtárs, az érdemeiért többször magas állami kitüntetésben részesített szövetkezeti elnök. gazdaságot. A tejtermelés mennyisége az ő irányításával évi 150 ezer literről 450 ezerre, a húsé 6 vagonról 15 vagonra, a gabonáé pedig 60 vagonról 150 vagonra emelkedett. A többtermelés természetesn évről-évre nagyobb bevételt hozott a gazdaságnak. Ez megmutatkozott az átlagkeresetek emelkedésében is. Amíg 1963-ban a tagok mindössze csak 500—600 koronát kerestek havonta, a múlt évben már 2000—2200 koronát. A bankban tavaly már 2 millió korona tiszta pénzük volt. Az egyesült efsz élén bizony elég sok a munkája, mert a Demendicei Efsz-ben is igen alacsony volt a termelés szintje, és ezért gabonafélékből sem érték el a kellő hozamot. Azonban jó talajelőkészítéssel, jő tápanyagellátással igyekszenek biztosítani a jövő évi gazdag termést. Legfőbb vágya, hogy az előző két gazdasághoz hasonlóan az új szövetkezetben is megmutassa, hogy jó munkaszervezéssel. a termelés ésszerűsítésével és nem utolsó sorban a tagok aktivitásával sikerrel kamatoztathatók a szocialista mezőgazdasági nagyüzem nyújtotta előnyök. A volt duklai harcos íme az építömunkában is kiválóan helytáll. BÁLLÁ JÓZSEF hordókban tisztul már a hegyek tüzes leve, kóstolóra' érik az új bor. A szeszfőzőkben készül a pálinka is, hogy a hűvös és hosszú estéken, az ünnepnapokon — a szógyeken, baráti összejöveteleken — kerüljön a pohárba. Ném kétséges, hogy oda is kerül. Egyes vélemények szerint ugyanis soha nem ittak annyit az emberek, mint mostanában. A szeszfogyasztás növekedése valóban világjelenség, de az italozás korántsem újkeletű. Mint általában mindennek, ennek is megvan a maga története. Elterjedése hosszú fejlődési folyamat következménye, amit most a szüreti mulatságok idején nem árt röviden felidézni. Annál is inkább, mivel néhány érdekesség ezzel kapcsolatban hazánkban is akad. A bor- és sörkészítést már évezredekkel ezelőtt ismerték az emberek. Már az ókori Görögországban és a római birodalomban elterjedt volt a dőzsölés, tivornyázás. Nem . kisebb ember, mint maga a világbirodalom királya, a macedón Nagy Sándor mutatott erre példát. Mértéket ő sem ismert az italozásban, olyannyira, hogy részegségében karddal még egyik barátját is összekaszabolta. Alkohol mérgezésben is halt meg, egészen fiatalon. A monda szerint vele kapcsolatban jegyezte meg Arisztotelész: „Az első pohár bor, amit megittál az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.“ Később a szőlőművelés elterjedése szintén elősegítette az italozást, bár a gazdasági helyzet hosszú ideig akadályozta a részegeskedést. Mivel a bort drágán mérték, a szegény nép nem engedhette meg magának az ivását. Az italozás a gazdagok és a papok kiváltsága volt. Érdekes, hogy ez utóbbiakkal kapcsolatban már 1563- ban Banská Bystrica jBesztercebánya] tanácsa is rendelkezést hozott. Ebből kiderül, hogy helyben és minden városban günyolódtak a papság iszákossáqán. Félő, — jegyezték meg — hogy példájukat a nép is követni fogja, ezért az ivástól eltiltják őket. Egy másik városunkban, Kremnicán /Körmöcbányán) pedig már jóval előbb, 1537-ben úgy döntöttek, hogy a vedelés tilos, mert a részegeskedőkből úgy ömlik a bűn. mint szökőkútból a víz. Ezek a rendeleti tilalmak azonban akkoriban is keveset értek. Hiábo emelték fel a szavukat a részegeskedés ellen a kor ismert nagyságai — Kossuth, Eötvös József, Mikszáth Kálmán, stb. — a kocsmák és a pálinka mérések topább szaporodtak. A magyarázata ennek az, hogy a nemesség féltette a hasznát, ezért akkoriban minden falura meghatározták az elfogyasztandó bor mennyiséget. Borbírókat jelöltek ki, akik parancsba kap ták, hogy a kocsmák nem lehetnek üresek. Sót, az addig bortermelő föl/Oj Szó, 1974. IX. 13. szám.) Tájékoztatásuk szerint Szlovákia lakosainak évi fogyasztása a felszabadulás előtt alig tett ki 12 litert személyenként, jelenleg pedig — a gyerekeket is beleszámítva — 120 liter sört fogyasztunk évente. Persze ugyanakkor nem vetjük meg a bort és az égetett szeszes italokat sem. Öröm vagy bánat ér bennünket, máris kocintunk. Baráti összejövetel, születés- és névnap nem múlik el ivás Hordókban a hegyek leve desurak, amikor felismerték, hogy a pálinkamérés szintén nagy jövedelmet biztosít, a kimérések alkalmazottaitól megkövetelték a nagyobb igyekezetei és a feltétlen hűséget. A krónika például megőrizte a levice (lévai] uraság egyik kocsmárosnéjának fogadalmát, amit munkábalépésekor tett. Így szólt ez: „... mivel a méltóságos uraság az égett bor és pálinka kiárultatására itt Léván egyik kocsmárosnéjává tenni méltöztatott, ezért igaz keresztény hitem és esküvésem alatt fogadom, hogy egyedül a méltóságos lévai uraság égett borát, pálinkáját fogom árulni!" A mai Szlovákia területén gombamódra szaporodott, kisüstökben és pálinkomérésekben ,megjelent a burgonyaszesz is, ami olcsóságánál fogva többeknél okozhatott mámort. Az emberek pedig ittak és isznak azóta is, egyre nagyobb mértékben. Ma az előnyösen megváltozott körülményeik, mindenekelőtt életszínvonaluk állandó emelkedése is lehetővé teszi ezt. Az italfogyasztásban ezért — a statisztikák szerint — az országok közötti nem hivatalos versenyben, az élmezőny táján tanyázunk. Erre mutat az az adat is, amely szerint hazánkban a lakosság szeszes italokra évente 11 milliárd koronát költ. (Űj Szó, 1974. VI. 9. szám.] Különösen sörfogyasztásban jeleskedünk, amint erről a nitrai Agrokomplex '74 kiállítás keretében rendezett sajtóértekezleten a sör- és malátagyárak vállalati igazgatóságának szakvezetői is beszámoltak. nélkül. Ezer annyi alkalom kínálkozik az italozásra most a szüreti mulatságok idején is. Nagyon sokan nem is szalajtják el a lehetőséget, ezért aztán hovatovább népbetegség lesz az alkoholizmus. Az ismeretlen költővel együt sokan kérdezhetik: „A vágány volt-e rossz, vagy a fék volt a hibás? Noé, az első áldozat, s utána sok ezernyi más. Tele palackból hömpölyög a bor, homályos a kocsma ablaka, a pénztárcám már üresen vinnyog, a kérdés: hogyan kerülök haza?“ Közben egyre többen kapnak szervi betegséget az italozástól, nőtt az ittasan garázdáik odók, bűntényt elkövetők, családi tragédiát okozók száma. A részegeskedök rendszertelenül végzik munkájukat, közúti és üzemi balesetek okozói, valamint szenvedő alanyai lesznek előbb vagy utóbb. Mindez államunknak — így mindnyájunknak — közvetve és közvetlenül ugyan, sok pénzébe kerül. Az italozás, az alkoholizmus korlátozása tehát társadalmi szempontból senki számára nem lehet közömbös. Ezért beszélünk róla olyan sokat, ezért kell a kérdést állandóan napirenden tartani. Sok mindent tudunk már az alkoholról. Tudjuk, hogy élvezeti cikk ellenére is méreg. Ismerjük évszázados történetét és vegyi képletét, romboló hatását. Nem kétséges, hogy közös összefogással — ha akarunk — eredményesen tenni is tudunk az alkoholizmus elterjedése ellen. Kanizsa István Sok helyütt nemcsak érlelik a bort a hordóban, hanem hordószerű vendéglátóban mérik is a hegy tüzes levét. foto: —tt— Bartal Lajos elvtárs, a demandir.ei egyesült efsz elnöke, már a 61. életévét tapossa. Ennek ellenére frissen, fiatalosan gondolkozik és minden erejét a közös gazdaság fejlesztésének szenteli. Igyekszik kamatoztatni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket mint a Vyškovce nad Iplom-i (Ipolyviski), valamint a Sazdicei (Százdi) Egységes Földművesszövetkezet élén szerzett. A hat évtized alatt sok nehézséggel, problémával küzdött, amíg a többi elvtárssal együtt hozzájárult a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának megvalósításához. Ezt akkor fogadta meg, amikor a Dukla-hágón keresztül vérét hullatva. fegyverrel a kezében jött többezer csehszlovák társával a szovjet katonák oldalán a német fasisztákkal egyenlőtlen harcot vívó szlovák nép segítségére. / A zsellér-családból származó fiatalillés Bertalan Szabadságán kért küzdött ember korán megismerte a kizsák mányoló rendszer kegyetlenségét Tudta hol a helye, és már 1931-ben belépett a Csehszlovák Komszomolba. A kommunista ifjúsági tevékenységéért 1933-ban felvették a CSKP tagjai nak soraiba. Természetesen a népelnyomó rendszer hatóságai ténykedé sét állandóan figyelemmel kisérték és mint megbízhatatlant tartották nyilván. A Horthy-rendszerben épp ebből kiindulva csak 1944-ben hívták be katonának. Május 1-én érkeztek Stanis lauba, ahol átszökött a szovjet csapatokhoz. A gyűjtőtáborban találkozott GRÜNVALD ÄRMINNAL, a valamikor legálisan működő zvolení járási pártbizottság titkárával. Hallgatta a világszerte ismert ILLÉS BÉLA író beszédét is, a hazai felkelési mozgalmakról, és úgy döntött, hogy önkéntesként harcolva érkezik vissza hazájába. A német fasisztákkal a Dukla környéki Krosnónál ütköztek meg először, majd kellő felkészültség után minden talpalatnyi földért küzdve, október 1-én érték el a csehszlovák határt. A rendkívüli kedvezőtlen időjárás közepette a jól fedezett fasiszták makacsul védték állásaikat. Ennek ellenére sorozatos támadásokkal, október 6-án LUDVlK SVOBODA hadseregtábornok vezetésével hazai földre érkeztek. A kemény küzdelmek azonban csak ezután kezdődtek. Százak hullottak el mellőle Nižný Komárniknál és a „Halál völgyében“. Volt olyan nap, hogy hatszor-hétszer is megrohamozták az ellenséget. Az egyik támadásnál súlyos sebet kapott a lábán, ezért jaroslauba vitték tábori kórházba, majd Dnyepropetrovszkban ápolták. Alig várta, hogy felépüljön, és újra visszatért harcoló csapatához. A martini helyőrségen jelentkezett 1945. április 20-án, ahol már újabb bevetésüket tervezték, de mivel a háború befejeződött, több bajtársával együtt ő is leszerelt és hazatért falujába. A szocializmus építésébe azonnal bekapcsolódott. Egyidőben a község élén tevékenykedett, később pedig a párt mezőgazdasági politikáját igyekezett megvalósítani. Több kommunistával együtt már 1949-ben megalakította a gépszövetkezetet, amelyben az elnöki funkciót töltötte be. A következő évben megalakult a szövetkezet is, amelyben egy ideig gazdász volt, majd 13 évig elnökösködött. Szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, mert az alkotókedvvel teli vezetőséggel és a lelkes tagsággal együtt szinte a semmiből varázsoltak elő egy kiválóan gazdálkodó milliomos szövetkezetét. Amikor búcsút mondott közös gazdaságának, a munkaegység értéke már elérte az 50 koronát és a bankban másfél millió koronájuk volt. Amikor a sázdicei szövetkezetben elnökké választották, bizony egy kissé reménytelenül kezdte a munkáját. A közös gazdaság el volt adósodva és a tagok hónapokig fizetést sem kaptak. Jő politikai, népnevelő munkával, szaktudásának kamatoztatásával végül is magasabb szintre emelte ezt a I Ezen a ponton, mint a csehszlovák egység harcosa leple át 1944. október i 6-án hazánk határát. (A szerző felvételei.) !
