Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-14 / 37. szám
1974. szeptember 14. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Ä falu, Lehnice (Nagylég) az elmúlt negyedszázad alatt szinte teljesen újjá született. Főterén a városba is beillő üzletközpont mellett magasodik az egyesült efsz korszerű irodája. A gépudvar országos méretben is párját ritkítja. Mindenütt olyan építkezésekkel találkozunk, amelyek azt bizonyítják, hogy az elkövetkező években gyorsan valósulnak meg majd az Iparszerű termelési formák. A kellő alapossággal megírt krónika arról tanúskodik, hogy hosszú, göröngyös volt az út Idáig. Korabeli feljegyzések alapján haladó szellemű A 72 éves Dudik Mihály bácsi. földművesek és földmunkások kisebb csoportja 1949 augusztusában alakította meg az előkészítő bizottságot. Piantek József, Kurta Ondrej, Kiss János, Horváth Béla, Csölle István, Csölle József, Spišiak Stefan, Balogh János és Kalužny Ján Igyekezett lerakni a nagyüzemi gazdálkodás alapjait. Az első években Csölle István és később pedig Mihalik István forgatta a 271 tagú, 1300 hektáros szövetkezet kormánykerekét. Az efsz már kezdetben egészfalusi volt, tehát kibontakoztathatták a nagyüzemi termelési formákat Azonban ez nem ment könnyen, mert az emberek gondolkozása csak lassan változott meg. Egy időben — amikor komoly gazdasági nehézségekkel küzdöttek — a tagok egy része hátat fordított a szövetkezetnek és az iparban keresett könynyebb megélhetési lehetőséget. Ezek csak akkor tértek vissza, amikor látták, a szocialista nagyüzem erőre kapott és a jől végzett munka után javultak a kereseti lehetőségek. A többség azonban hitt a párt szavában és az anyagi hátrányok ellenére is önfeláldozó munkával gyarapította a közös vagyonát. Ezek közül szólaltatunk meg néhányat. • DUDIK MIHÄLY bácsi még most is a közösért él-hal, pedig már 72 éves. A belépési nyilatkozat aláírása miatt sok szemrehányást kapott a feleségétől, de nem haragudott rá. Bíztatta: egyszer minden jóra fordul, S Igaza lett. Eleinte gépeket és berendezéseket tartott karban, majd a vezetőség kérésére elvállalta az anyakocák gondozását. Kevés volt a takarmány és az állomány nem felelt meg tenyésztési célokra. Ezért az évi malacszaporulat kocánként kezdetben csak hét darab volt, de a szorgalmas munka és a szakismeretek felhasználása következtében végülís az évi malacszaporulat átlaga 18—19 darabra emelkedett. Havonta gyümölcsöző munkájáért szép összeget vitt haza az asszonynak. Békesség költözött tehát az otthonba. Most havonta 850 korona nvugdljat kézbesít neki a postás. Nem túl sok, de még hozzákereshet. Szépen megélnek feleségével együtt. • VÖRÖS KAROLY bácsi tíz évig a teheneket etette. A vezetőség felfigyelt Jóminőségű munkájára és egy gazdasági részleg Irányításával bízta meg. Megemlíti, hogy annakidején a faluban kellett összeszedni a szálastakarmányt, hogy átteleltessék az állatokat. Nem csoda, ha a hasznosság Is alacsony szintű volt. De elmúltak ezek az idők Is és most büszke arra, hogy a fiatal Karácsony Lajosnak olyan állományt adhat át, amely sok pénzt hoz a közös gazdaság kasszájába. Bár a tehenek napi átlagos tejhozama darabonként 10 liter körül mozog és évente jóval 3000 literen felül van, úgy véli, hogy a közeljövőben még több tejet fejhetnek majd a jő haszonállatoktól. Kins Janus, a kevés nyugdijat élvező veterán. Megszokta már, hogy minden nap hajnali négy órakor kel és el sem tudja képzelni, mivel üti majd otthon agyon az időt. A vezetőséggel már előre alkudozik: valamilyen munkát biztosítsanak számára, hogy az átmenetet könnyebben elviselhesse. • A 70 éves KISS JÄNOS bácsi is a közösben tevékenykedett az indulástól egészen mostanáig. Több munkaszakaszon dolgozott. Sajnos, — mint panaszolja — azok közé tartozik, akik hosszú Ideig kevés fizetésért sokat dolgoztak. Ezért most csak 845 korona havi nyugdíjat kap. Pedig sokat tett a közösért. Szívesen venné, ha a közös vezetősége egy kis „pótnyugdíjat“ juttatni neki. • HORVÁTH BÉLA bácsi húsz éven át könyvelte a bevételeket és a kiadásokat. Neki fájt a legjobban, amikor nem volt elég pénz a ledolgozott munkaegységekre járó bér fizetésére. Sokan a „fejéhez vágták“, hogy a járáson nem harcol eléggé a bérösszeg nagyságának emeléséért. Türelmesen magyarázgatta a jogosan elégedetlenkedőknek, hogy csak jő munkával, a szocialista mezőgazdaság adta lehetőségek jobb kihasználásával lehet többet termelni és a pénzügyi helyzeten javítani, ö volt a legboldogabb szö-Dudik János ökonómus (középen). Vörös Károly bácsival ás Karácsony Lajossal a távlati tervekről beszélget. (A szerző felvételei.) Előretekintő veteránok Horváth Bála bácsi húsz éven át hadakozott a számoszlopokkaL vetkezeti tag, mikor gazdagon Jutalmazhatták a dolgozók munkáját. • DUDIK JÄNOS, főkönyvelői tisztséget töltött be ég a falu két efszének egyesülése után bízták meg az ökonómiai teendők végzésével. Előrelátó, távlatokban gondolkodó szakember. A „mának élők“ nem nagyon értik meg törekvéseit. Ezek attól tartanak, hogy „ebek harmincadjára“ juttatja a szövetkezetét. Igaz, sokba került a gépesítő központ és komoly pénzösszegeket Igényel az épülő 600 férőhelyes tehénistálló Is. Az új nemzedékek itt már emberibb körülmények között, kevesebb fizikai erőkifejtéssel fokozhatják a munkatermelékenységet. Azt tartja, beruházás nélkül nincs előrehaladás. A veteránok a 25 év alatt bizony sok megpróbáltatáson mentek át. Visszatekintve a hosszú útra azt vallják: érdemes volt fáradozni, mert olyan közös gazdaságot hagynak az utódokra, amelyben Jól boldogulhatnak. A szövetkezet főleg az utóbbi években erősödött, Izmosodott, vált igazi otthonává minden tagnak. Értékelik Is ezt a lelkes szövetkezeti gazdák és a szocialista mezőgazdaság 25. évfordulója tiszteletére 398 000 korona értékű vállalást tettek. Adott szavuk nem maradt papíron: a vállalt érték több mint felét teljesítették. Sőt menet közben újabb 200 000 koronával toldották meg, hogy ezzel is kifejezzék elkötelezettségüket a párt mezőgazdeságpolitikája iránt. Balia József A pionírok egy csoportja. Л Magas-Tátrához tartozó Kriváň lábánál, gyönyörű természeti környezetben töltött el kát hetet a Nová Zámky-i [érsekújvári) Járás néhány szövetkezete tagjainak 83 gyermeke — köztük tvrdoSovceiek s a bruttók. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának üdültetési gondnoksága nyaralóhelyül a podbanské! tábort szemelte ki. Egyemeletes bungalókban szállásoltak, erdővel övezve. Étkezésükről a Kriváň Szállóban gondoskodtak, nem messze a szálláshelyüktől. Csodás ez a hely, amelyet hamar megkedveltek a fiatal úttörők. Az írtványon, az erdőben mohón szemelték, s falták a „csucsoriedkát“. Némelyik fiú, vagy lány először evett ilyen erdei gyümölcsöt. Közülük néhány kislány egészen ügyes gombásznak bizonyult. Például Szacsay Iránke oly hatalmas „dubák“-ra bukkant, hogy még a felnőtt gombásznak is dicséretére vált volna. A program gazdag volt, válogathatlak belőle. Kirándultak közvetlenül a Magas-Tátrába és környékére, ahol a sok érdekes, vonzó látnivaló elbűvölte őket. Az Idő Is aránylag kedvezel a turisztikának. Egy alkalommal kirándultak a Csorba-tőhoz, a Poprádi tóhoz, s a merészebbek meg Is fürödtek a Liptosvký Ján-i termálfürdőben, ahol ugyancsak nagyon jól érezték magukat . Ez a kirándulás még az idősebb pioníroknak is tetszett. Űtközben megálltak néhány percre annál az emlékhelynél, ahol sítalpak merednek az égnek, persze gazdátlanok. Arra emlékeztetnek, hogy a Tátra nemcsak magához ölel, szerető édesanyja módján, hanem olykor életet is kiolt... Azokra emlékeztet ez a hely, akik a múlt évi síelésből nem tértek vissza szeretteikhez, meleg családi otthonukba — a lavina könyörtelenül betemette őket. Kis szünet után folytatták űtjukat, megtekintve közben a Poprádi tő közelében levő jelképes temetőt, amely a Tátra Ismert és ismeretlen áldozataira emlékeztet. A csorbatői Prior árúházban kisebb ajándékokat vásároltak az otthoniaknak; s estére viszszaérkeztak szálláshelyükre, Podbanskéra. Az egésznapos kirándulás után jólesett a pihenés, a gondtalan játék. Akadt a fiúk között örökké nyugha-Gyermeküdülés a Tátrában s a legközelebbi kirándulásuk helyét: Starý Smokovecet, a Tóry-menedékházát, stb. Starý Smokovocre autóbusszal utaztak; hegyi felvonóval jutottak a Hrebienokra. Innen gyalog mentek, hogy megcsodálhassák a vízesést, majd innét a Nálepka kapitány nevét viselő menedékházhoz jussanak. Néhány kislány lemondott erről az útról, de a többiek két órán belül célbaértek. Itt forró teát szürcsöltek, kicsit megpihentek, hogy újult erővel folytathassák útjukat — vissza, lemaradt társaikhoz. Saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy bizony a Tátra nyáron sem nélkülözi — főleg a magasabb régiókban — a havat. Nekifoghattak volna akár hőgolyöznl... •Kevés idő maradt hátra a kiadós kirándulások után. Jobbára ezt már Podbanské közvetlen környezetében töltötték . Egy délelőtt a Kőprovavölgybe látogattak. Itt megálltak néhány percre annál az emlékműnél, amely a partizánok 30 évvel ezelőtti harcaira emlékeztet, mely harcokat a német fasiszta betolakodók ellen vívtak. Szombat délután ünnepi búcsú-ülést tartottek. A táborvezető elismerő okleveleket, s kedves ajándékokat nyújtott át a pioníroknak, akik a legjobbaknak bizonyultak a tisztaságszeretetben, a viselkedésben, s a honvédelmi játékokban. Jutalomban részesült Éva Barötaková, Ozorák Magda és Szécsy (vagy Szecsey?) Irénke a krónlkatrásban való jeleskedésért. Utána vacsora, majd táncest következett. Gyorsan elosont a két gondtalanul töltött hét; vasárnap reggel jött a szomorú búcsúzkodás, azoktól, akik még maradtak. Nehéz volt megválni a természet ölétől, a gyönyörű környezettől, a Magas-Tátrátől. Annyi biztos, életre szőlő, felejthetetlen élményekkel gazdagodtak. S ha felnőnek, akkor Is vissza-vlssza vágynak majd ide. ebbe a csodás környezetbe. Dana Prokešové tatlan „hős“, akit Ferko Stefanlknak hívtak, s néhányszor a patakot Is sikerült átugrania. Jő játszási lehetőséget nyújtott a közeli vízi tutajozás Is. Vasárnap ugyancsak egésznapos kirándulásra mentek autóbusszal, hogy megcsodálhassák a Magurahegységet, a Pienint, s szétnézhessenek e Červený Kláštor üdülőhelyen, elmerengjenek a festői tájon, időzzenek a Dunajec partján, belebámulva kristálytiszta vizébe, ahol pisztrángok, s egyéb halfajták láthatók szép számban. No meg a Dunajec hátán úszó, turistákat szállító tutajokra Is odatapad néhány pillanatra a gyerekszem. A kirándulás utolsó állomása Kežmarok városka volt, ahol az Ifjú látogatók megtekinthettek néhány figyelemreméltó nevezetességet. Vacsora után a pionírok többsége szabad kedvtelésének hódolt. Az „Idősebb“ kislányok a krónika lapjaira Írtak néhány kedves sort, vagy rajzoltak, a fiatalabbak társasjátékban merültek el. A flök egynémelylke ajándékot fabrikált szeretteinek, különleges növésű gyökérből, fenyőtobozből, stb. A többiek meg a plonlrvezető szavait hallgatták, aki a Tátrai Nemzeti Park történetét Ismertette. A térképen megmutatta a legnevezetesebb menedékházakat, csúcsokat, A lavina áldozatainak emlékhelye.
