Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-08 / 23. szám

SZABAD FÖIDMCVES 19У4. JÜniue & 10 llarmadosztályú hotel. Régi or­­TM namentális díszítésű épület. Ma ts működő mivoltát a földszinti ablak­sor árulja el. Itt lecserélték a fara­gott rámájü ablak- és ajtókereteket — vas, alumínium, üvegszerkezettel he­lyettesítették. Az éttermet is korsze­rűsítették. Tágas L alakú helyiség, amely tökéletesen szabadjára engedte az átalakításért felelős belsőépítész fantáziáját. Az egyik sárokasztalnál két férfi ül, előttük kávé, beszélgetnek. — Hát, Gézám, minél tovább, annál tnkáb belétaposnak a múltunkba. Egy­szóval: eladják az ördögnek az emlé­keinket. — Mire gondolsz? — Mire? Hát arra az óriási assza­­nálásra, ami végbemegy a városunk­ban. Emlékszel a régi futballstadion­­ra? Salak volt a pályán, s -jól tudod te is, mekkora port vertek fel a fiúk, ha játszottak. Mégis több néző volt akkor, mint manapság. Nemrég sétál­tam a „Baroskán“. A köszörűs, a susz­ter meg a bőrművesüzlet egyszerűen már nincs. Helyükben egy nagy pusz­taságon két építészt láttam szaladgál­ni mérőlécekkel a kezükben. A „Ta­­bány" sem áll már. Gyönyörű lakóte­lep van a helyén. Ennek bizony én is örültem, mert, gz a sok öreg épület nem rontja a látképet a vasüt felöli részről. De itt van például a kávéház. Hát miért nem tudták meghagyni régi mivoltában. Legalább némileg tisztelve a hagyományt, miért nem újították fel alumínium és vaskeret nélkül? Zoli, az építész fiam mesélte, meny­nyit tanakodtak ezen a vnb építészeti osztályán. Mondtam a fiúnak: „Pró­báld őket rábeszélni, hogy az eredeti tervek szerint állítsák vissza az épü­letet. Ez a kávéház igenis egy irodal­mi múltú létesítmény." Es felsoroltam még számtalan nevet, azokét, akik gyakran látogattak ide, s megérdem­lik, hogy emlegessük őket. Máskülön­ben is — a város jellegzetességei közé tartozott. Aztán a gyerek elmondta a hangoztatott ellenérveket. Mivel az épület eléggé elhasználó­dott, a város időközben egy új szálló­val gazdagodott. Ez természetesen magával hozta azt, hogy megcsappant a vendégek száma, s a hotel kezdett egy „kimérővé“ átalakulni. A szeren­csétlen vezetőség néha már annak is örült, ha némelyek olajtól foltos ru­hában foglaltak itt helyet. Igenám. De talán korábban kellett volna „ész­revenni", hogy renoválásra szorul az épület. Prágától kezdve mindenütt az országban felújítják az olyan épülete­ket, ami a környék vagy történetesen a város arculatát hordozza magán. Mi erre nem vagyunk képesek. De talán hagyjuk. Lácikám ezen mi már nem segítünk. — Ha segíteni nem is .. ' de tudod, az emlékek. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel... Itt ült össze a ma már nagynevű egyénekből álló irodal­mi kör... Az a rengeteg sakkparti, amit mi itt lejátszottunk ... S ott, azon a tájon, ahol most az elválasztó­fal áll... Ez már bizony kellemetlen háborús emlék; 1944. december 20-án délelőtt benéztem a kávéházba — va­lamit éppen kerestem, s mit látok: az itt állomásozó ellenzéki hadtest pa­rancsnoka — egy fiatal, mokány tiszt kollégájával ott ült amellett az ablak mellett, s ivott a német hadsereg győ­zelmére. Egy órával később az egész hordájával együtt menekült a Garam­­hídon keresztül... — Néhány nappal később én is ha­zaérkeztem a frontról, — emlékezik Géza bá. — Azóta aztán már sokat jártunk ide együtt. Mennyit is vitat­koztunk az újról, a jobbról. Az emlé­keinket persze emellett tiszteltük. Ha milyen is volt a fiatalságunk a ronda rendszer miatt, de a miénk volt — — Érdekes. Amióta itt renováltak, Zsoltot és Ferit sem látni. Az öregfiúk. ha inni nem ts, de sakkozni minden nap ide jártak. A két férfi fizet, s távozóban van. A kávéház ajtajában három fiatalba botlanak, ismerik egymást. Egy ma­gas, huszonöt év körüli férfi így szól az egyikükhöz: — Ö, Géza bácsi... Na mit szól ä kávéház felújításához? Szép, ugye?! A két öreg zavart tekintettel össze­néz, aztán a megszólított csak ennyit mond: — Igen, öcskös. Szép. —ITA— »^\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\v\v\\\\\^^ A barátság jegyében A közelmúltban páratlan élményben részesült a levtcei (lévai) járás iroda­lom kedvelő közönsége. Ugyanis a Šahy-i (Ipolysági) Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola vezetősége meghív­ta hazánkba vendégszereplésre a Ba­­latonboglári Mezőgazdasági Műszaki Középiskola (Magyarország) diákszín­padának tagjait. Egyhetes itt-tartóz­­kodásuk Idején nyolc helyen, kilenc alkalommal léptek színpadra, hogy szórakoztassák a környező falvak és városok magyarajkú közönségét. Ezeken az előadásokon nekem is több alkalommal volt szerencsém részt venni. Mondhatom, hogy előadá­saik a közönség sorában nagy sikert aratott. Egy alkalommal sikerült be­pillantanom a kulisszák mögé is. Ek­kor elbeszélgettem a színpad drama­turgjával, rendezőjével Pados József magyar-történelem szakos tanárral. Minden esetre mégis kértem, hogy mondjon el egyet-mást a sikereikről és a magasfokú művészi szintről, amellyel oly nagy közönségsikert aratnak. — Mint általában a diákszínpadok­nál, nálunk is fennáll az a probléma, hogy minden évben pótolnunk kell azokat a tagokat, akik érettségi után megválnak a színpadtól. Sikereinket talán annak köszönhetjük, hogy mű­sorainkat úgy állítjuk össze, hogy mi­nél sokrétűbb tartalma és stílusa pe­dig egységes legyen. Mivel tagjaink állandóan cserélődnek, ezért új tago­kat csak felvételi vizsga után veszünk fel. így a lehető legjobb szavalők kerülnek a sorainkba és négy évig szerepelhetnek. — Az egyik legtehetségesebb elő­adóként J 6 z 6 Feri mutatkozott be, ezért őt is megkérdeztem, hogy mit jelent számára a diákszínpadi szerep­lés? — Ebben az évben érettségizem. Mondhatnám azt is, hogy bizony az első években talán csak kényszerből szerepeltem. Később viszont annyira megkedveltem a diákszínpadot, hogy most, amikor már lassan búcsúzásra kerül a sor, látom igazán, hogy meny­nyi mindent veszitek. — Másik jó szereplő, aki szintén nagy közönségsikert aratott a Karne­vál hercegének, Dózsa Györgynek és a Brecht műsor bohócának a szerepé­ben, Veres Péter volt. öt is meg­kérdeztem, hogy neki milyenek a vi­szonyai a színpadhoz? — Színpadunk nem tekint vissza nagy múltra, hisz iskolánk is csak tíz éves. Az első jelentős sikerét a meg­alakulás utáni évben — tavaly — aratta a HELIKONON. — A HELIKON az országos méretű Diákszínjátszó Napok elnevezése. Azon kerülnek megrendezésre sport és kulturális műsorok. A keszthelyi döntőn mi let­tünk az ezüst érem tulajdonosai. Sze­repelni azért szerepelek, mert szere­tem az irodalmat. Rengeteget fárado­zunk egy-egy művön, míg az bemuta­tásra kerül, de megéri a fáradságot, főleg akkor, mikor az előadás hatását látjuk a közönségen. — A műsor végén a rendező P a­­d o s tanár elvtárs így nyilatkozott: — Egy a jelszónk, hogy „játszani“. Játszani minden megkötöttség, merev formák és fölösleges fegyelem nélkül. Célunk a legszélesebb körben terjesz­teni a szocialista irodalmat. Erre pél­daképül szolgál a „Brecht“ műsor, mely után a néző keresztmetszetet kap Brechtről és életszemléletéről. Ez egyben ismeretterjesztés is. — Mi volt a csehszlovákiai út célja? — Tulajdonképpen kettős célja is volt. Az első, hogy a tavalyi sikeres évzárás után a csoport egv jutalom­­kirándulásban részesül jön és a másik, hogy a kirándulást egybekötöttük egy kultűrfellépés sorozattal.'Itt-tartózko­­dásunk idején ellátogattunk a Magas- Tátrába is s ez felejthetetlen- élmény marad mindannyiunk számára. Molnár Imre, Ip. Olany СХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХ\ХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХ'ЛХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЛХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХ>ХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХ Példamutató kulturális rendezvény A közelmúltban (május 6-től—12-ig) a Dunajská Stre­­da-i (Dunaszerdahelyi) JNB Kultúrügyi Szakosztálya, va­lamint a Járási Népművelési Központ a tömegszerveze­tekkel karöltve, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és ha­zánk felszabadulásának 29. évfordulója tiszteletére meg­rendezte а VII. Csallóközi Kulturális Napokat. A rendez­vényen a járási népművészeti alkotó versenyeken a leg­jobb eredményt felmutató kultúrcsoportok léptek fel. A CSEMADOK helyi szervezetei mellett működő irodal­mi színpadok és báb színjátszó csoportok a járási szék­helyen, Šamorínban (Somorján) Ohrady-ban (Csallóköz - kürtön), Horný Potéň-ban (Felső patonyban), Ca lovon (Nagymegyeren), Topolníky-ban (Nárasdon), Štvrtok na Ostrovovén (Csallóközcsütörtökön) és Trhové Mýtón (Vásárúton) mutatkoztak be. Továbbá fellépett még a Kisbéri Erkel Ferenc Népművelési Ház művészeti cso­portja, amely Csokonai: Lilla és a kísértetek című vidám összeállítását adta elő. Ezenkívül az irodalmi színpa­dok tagjai, valamint azok vezetői szakmai szemináriumon vettek részt, amely keretében a feltett kérdéseket Dráfi Mátyás és Holocsy István, a MATESZ művészei válaszol­ták meg. А VII. Csallóközi Kulturális Napokon 23 előadás zaj­lott le 1388 szereplő részvételével A fellépéseket mint­egy hatezren tekintették meg. Héger Károly, a JNK igaz­gatója a kulturális eseménnyel kapcsolatban elmondotta, hogy a rendező bizottság elképzelései a fellépés-sorozat­ban maradéktalánul megvalósultak. A rendezvény telje­sítette а XIV. pártkongresszus kultúrpolitikájával kap­csolatban hozott határozatát és egyidőben teljesítették a járási pártbizottság ideológiai osztálya által kitűzött feladatokat is. Az idei Csallóközi Kulturális Napok további célja volt; a nagyközönség előtt általános képet adni a járás kultu­rális életéből, s annak színvonaláról. Példát mutatni a gyenge teljesítményt nyújtó irodalmi színpadoknak, illet­ve ott, ahol még nem működnek, lerakni az alapot, hogy minél előbb kedvet kapjanak az ilyen irányú tevékeny­séghez. És nem utolsó sorban, a már működő kultúr­csoportok teret kapjanak a nagy nyilvánosság előtti sze­replésre, mert a több szem többet lát alapon, ez nagyon fontos további fejlődésükhöz. A járást dolgos, szorgalmas nép lakja. A mezőgazda­ságban évről-évre kimagasló eredményeket érnek el. A járási népművelési központ dolgozói most azon fára­doznak, hogy a mezőgazdastégi termelés szintjéhez mél­tóan, a kultúrmunka terén is élenjárók legyenek. —óváry— Felvételünkön: A CSEMADOK Samoríni (Somorjai) alapszervezete mellett működé irodalmi, színpad tagjai előadás közben. A Szovjetbarát májusi száma tág teret szentel a történelmi évfor­dulóknak. Méltó hangon' emlékezik meg hazánk felszabadításáról, a prá­gai felkelésnek nyújtott szovjet segít­ségről, kommunista pártunk vezető szerepéről a Szlovák Nemzeti Felke­lésben. A „Nagy kezdeményezés" c. cikkben méltatja a kommunista szom­batok jelentőségét. Idézi M. Jegorov emlékezését, aki a grúz Kantarijóval együtt tűzte ki a győzelem vörös zászlaját a Reichstagra. „Orosz vér Európáért“ címen Ilja Ehrenburg ha­lála után fennmaradt kézirataiból kö­zöl. egy érdekes összeállítást, amely napjainkban is tanulságos hozzászólás Európa arculatáról és sorsáról szóló vitákhoz. Hogyan születtek a Kreml csilla­gai? Erre is választ kapunk a Szov­jet barát új számában. James Aldrige, a Lenin-békedíjjal kitüntetett híre« angol író cikkében rámutat, hogy a szabadságukért küzdő népek számára a Szovjetunió mutatja a célt. A Szovjetbarát érdekes szemelvé­nyeket közöl a nyugati lapokból a Kámai Autógyárról, Sugár András ri­portját egy Moszkvában dolgozó né­gerről, a „Valahol a határ mentén“ című írásban pedig a szovjet határ­őrök életét ecseteli. Az irodalmi rovat megemlékezik L. M. Leonovról. akinek műveit az egész világon olvassák, és Peter Jilemnickyről, akinek a Garam­­menti krónika c. regényéből részlete­ket is közöl. A sport bemutatja Ana­toli] Karpovot világbajnok jelöltet, a sakkozás nagy mesterét. A Szovjetbarát többi írása is érdek­lődésre tarthat számot. VXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXVXXXXXVXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVSN A kölcsönös kapcsolatok ä szocialista országok között nemcsak politikailag, gazdasá- j gilag, hanem kulturális téren is egyre jobban elmélyülnek. A Csehszlovákia és Lengyelor­szág között kötött kulturális megállapodás értelmében, most például féléves vendégszerep­lésen hazánkban tartózkodik a jónevű Varsói Lengyel Állami Cirkusz. A fellépéseket Ostraván és a környékbeli városokban kezdték, tíz helyen szerepeltek mintegy 90 ezer néző előtt. Szlovákiában 35 városban ál­lítják fel a 2300 nézőt befogadó sátor-areáljukat. Ezekben a na­pokban Bratislavában lépnek fel napról-napra, majd tovább folytatják az útjukat Dunajská Stredára (Dunaszerdahelyre), öalovóra (Nagymegyerre), Ko­­lárpvóra (Gútára), Nové Zámky­­ba (Érsekújvárra) és még jó néhány dél-szlovákiai helyiség­ben szerepelnek a nyár. folya­mán. Szlovákiai túrájukat októ­berben, Kelet-Szíovákiában fe­jezik be, onnan térnek vissza a lengyel fővárosba. A cirkusz minden nap rendszeresen két előadást tart, délután 15.30 és este 19.30 órai kezdettel. A műsoruk különleges lengyel népi tánccal kezdődik. Nagyon érdekesek a kerékpár számaik és a mindenütt nagy sikert arató fóka fellépés. Az artisták és zsonglőrök bemutatkozása Zembrzycki bohóc sokszor készteti vidám kacajra a gyermekeket és felnőtteket egyaránt. szintén magasszintű. Nem hiányoznak a gyerekek kedvencei, a mókás bo­hócok sem. Remélhető, hogy országszerte sokan lesznek kíváncsiak a lengyel cirkusz kiváló művészeire és számaikkal kel­lemes órákat szereznek a nézősereg­nek. —tt— Hazánkban szerepel a Varsái Cirkusz XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXVÍSS 175 éve született Á. Sz. Puskin „Szobrot állítottam a népemben magamnak...“ A. Sz. Puskin, az orosz irodalom nagy egyénisége volt. Irodalmi mű­veltsége már fiatalon rendkívül szé­leskörű. Családi körben, majd egy hí­res intézetben francia szellemben ne­velkedik. De hamarosan észreveszi, hogy a 18. századi francia szellem, —r melyet minden művelt orosz magáévá tett — elsekélyesedett, s a nagy an­golok felé fordul. Különösen Byron volt rá jelentős hatással. Gyermekéveinek intézetében, a ko­lostori fegyelem mellett olyan pezsgő élet folyt, amilyet más orosz iskolá­ban nehezen talált volna a tudásra vágyó fiatal fiú. Ez az oka annak, hogy Puskin számára nem az otthon, hanem az intézet maradt az „elve­szett paradicsom“. A kollégium falai közül kiszabadul­va teljes energiává) veti bele magát az irodalmi, társasági és politikai életbe. Tollából születik meg a kor leghíresebb verse, az „ODA A SZA­BADSÁGHOZ“. Ezzel a verssel Puskin nagy nép­szerűségre tett szert, de egyben ma­gára vonja a rendőrség és a cár ha­ragját is. Besszarábiéba, Odesszába száműzték. Majd szülei Mihajlovszkoje nevű birtokára kerül, ahol szintén felügyelet alatt áll. Később I. Miklós cár a fővárosba hivatja, hogy szemé­lyesen ellenőrizze a költő munkássá­gát. Puskin nézetei azonban nem vál­toznak. A sors pedig egyre nehezebb akadályokat gördít elébe. Házassága Natalia Goncsarovával nem hoz nyugal­masabb életet. Mindent elkövet, hogy a drága fővárosi élethez a pénzt elő­teremtse. Puskin anyagi gondjai egy­re nőnek, felesége nem hajlandó pa­zarló életmódját fékezni, emellett flörtjeivel férje munkaerejét is meg­bénítja. Ebben a légkörben kerül sor a végzetes párbajra a feleség csábí­tójával, egy rajnai származású gárda­tiszttel, s ebben a párbajban Puskin halálos sebet kap. (1837-ben, harminc­­nyolc éves lcorában halt meg.) Műveinek szinte mindegyike egy­­egy állomás az orosz irodalom meg­újulásában. Lírájára jellemző a köny­­nyen folyó vers, a műfajok otthonos kezelése. Irt ünnepi ódát, levelet, sza­tírát, epigrammát stb. Politikai költé­szete a szabadságódával indul, legna­gyobb politikai verse a „FALU“ c., amelyben a szép természeti leíráson túl először jelenik meg az orosz köl­tészetben a falu másik arca, amely már nem olyan idillikus. További verses elbeszélései A kau­kázusi fogoly, A bahcsiszeráji szökő­kút. Ffl ÉLETMŰVE A JEVGENYIJ ANYEGIN. Ebben a műben a kor kriti­kája rejlik, s ez emeli az Anyegint a megható szerelmi történet fölé. Anye­gin egy mindent eltékozó nemzedék tagjaként a ranggal, a vagyonnal épp­úgy nem tud mit kezdeni, mint a leg­nagyobb érzésekkel. A Poltava, A kolomnai házikó, A bronz verses elbeszélésein kívül vers­be ületet népmeséket is írt: Mese a pópáról, Üzvegy medve, Mese Szaltén cárról, Mese a hallott cárkisaszony­­ról, stb. 1820-ban pedig elkészült a Ruszlán és Ludmilla c. híres eposza. Puskin szépprózai művei: A posta­mester, Dubrovszkij. A pikk dáma, A kapitány lánya stb. Drámaírói próbálkozásainak termé­ke többek között a Borisz Godunov, amely Musszorgszkij zenei megfogal­mazásában és Saljapin csodálatos tol­mácsolásában halhatatlan maradt. Végezetül „Emlékművem“ c. híres költeményéből idézünk négy sort: i„ . . Szeretni fog a nép soká és egyre jobban, Mert lantom lelkeket jóságra buzdított, Mert kemény századomban szabadságért rajongtam S segítém azt, ki elbukott...“ .J" rP-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom