Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-18 / 20. szám

1974. május 18.

SZABAD FÖLDMŰVES

A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban a múltban több mezőgazdasági szaktanintézet működött. Az évek folyamán kialakult az igazi nagyüzemi gazdálkodás, ami megkövetelte, hogy összevonják a nem kellőképpen tervezett mezőgazdasági szaktanintézeteket. A tapasztalat bebizonyította, hogy egy 50—60 tanulóval rendelkező szakiskolában nincsenek meg azok a feltételek, (s így nem is képes teljesíteni küldetését) ami által lépést tudna tartani a kor követelményeivel. Pedig a mezőgazdaság gyors fejlődése éppen annak tudható be, hogy a dolgozók munkavégzése nemcsak a gyakorlattal, hanem elméleti tudással is párosul.

Az összevonás után Calovon (Nagymegyeren) kapott helyet a járási mezőgazdasági szaktanintézet. Nem sokáig, mert közben Šamorinban (Somorján) elkészült az új, korszerű szakiskola épülete.

tudásra is szert tesznek. Ebben sokat segít még a mlieénoi (tejfalusi) székhellyel működő Kék Duna Efsz vezetősége, mivel évről évre engedélyezi, hogy a diákok közvetlenül bekapcsolódjanak a talajelőkészítési, vetési és betakarítási munkálatokba. A segítség terén dicséretet érdemel a Rohovcei (Szarvasi) Állami Gazdaság is; ahol szintén jól felszerelt műhelyekben gyarapítják tudásukat a szakintézet növendékei. Feltétlenül meg kell említeni továbbá a Štvrtok na Ostrove-i (Csallóközcsütörtöki) és a Holicei (Gellei) Gépállomás nevét

mivel a gyártási technológia mellett megismerkednek a nagyüzemi munkavégzés menetével.

A szaktanintézet célja, hogy például a traktoros-mechanizátor szakban a diákok a hajtási jogosítvány megszerzésén kívül olyan tudásra tegyenek szert, ami lehetővé teszi számukra a mindennemű mezőgazdasági gép kezelését, illetve azokon a kisebb-nagyobb üzemzavarok eltávolítását.

Vitán felül áll, a nagyüzemi nö-’ vénytermesztésben a közeljövőben csakis azok a dolgozók állhatják

ló felkészültség - fél siker

Igen. Közel_ hat éve teljesíti már küldetését a Samorini Mezőgazdasági Szakintézet. Petrilla Ctibor mérnöknek, az iskola igazgatójának is ez a véleménye. Persze most sokan azt gondolják; jó, jó „mindenki a maga lovát dicséri“. Bár lehet, kissé ó is elfogult, de tény: nagyon sokat tett a szaktanintézet jövőjéért. Példa rá többek között — ha sok vitát is kellett folytatnia — elérte, hogy félnapos orvosi szolgálat — beleértve a fogászatot is — kapott helyet a 300 férőhelyes diákotthonban. Természetesen a szaktanintézet 251 tanulóján kívül az orvosi rendelő a Samorini gimnázium diákjai számára is nyitva áll.

A tiszta, higiénikus étteremben naponta ötször étkeznek a diákok. Az étrendet hetente a konyha vezetőjével közösen a fiatalok bizottsága készíti elő. Majd az orvos- ellenőrzi és hagyja jóvá az egész hétre szóló étrendet.

A szaktaintézet az egyes szakmák elsajátítására nagy gondot fordít. Ezt elsősorban lehetővé teszi az a tény, hogy az iskola olyan szerelőműhelyekkel rendelkezik, amelyekben a mezőgazdasági gépek javításához szükséges berendezések túlnyomó része megtalálható. Tehát a tanulók az elméleti oktatás mellett gyakorlati

is. Az utóbbiban a diákok főleg a rakodógépek és kombájnok kezelését, illetve javítását sajátítják eJ. Hogy mennyire így van ez, bizonyíték rá: a fiatalok értik szakmájukat; az idén Is egy SZK 4-es kombájn teljes megjavítását vállalták.

Azonkívül a tanulók minden évben két hét erejéig a brnói mezőgazdasági gépgyárban is dolgoznak, ahol a traktorgyártás minden folyamatában résztvesznek. Ez azért is fontos,

Az iskola tanulúi traktorjavítás közben.

Foto: StrasserF.

meg helyüket, akik a fent említett ismeretek birtokában vannak. Továbbá az iskola a takarmánykeverő- és tejfeldolgozó , üzemek részére is képez szakmunkásokat és lakatosokat. Az utóbbi szakon (három éves) magyar nyelven folyik az oktatás, ami a maga nemében egyedülálló az országban. Ez elősegíti, hogy a magyarlakta vidékeken is a tejfeldolgozó üzemekben az időseket szakképesítéssel rendelkező fiatalok váltsák fel. Azok a diákok pedig, akik mind a gyakorlatban, mind az elméleti oktatásban kiváló eredményeket mutatnak fel, módjukban áll megszerezni a személy- és a tehergépkocsira is a hajtási jogosítványt. Azonkívül érdekkörbe jelentkezhetnek, ahol vagy az ív-, vagy a lánghengesztést sajátíthatják el.

Az iskolából kikerülő fiatalok sorsát figyelemmel kíséri a szaktanintézet. Minden évben felméréseket végez a mezőgazdasági üzemekben, hogy a szakképesített ifjúsmunkások miként állják meg helyüket a termelésben, illetve hogyan érvényesülnek ott. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rájuk háruló feladatokat sikeresen teljesítik, vagyis munkájukkal elégedettek a mezőgazdasági üzemek vezetői. Ebből adódik aztán az is, hogy szakképesítésük a fizetésben is kamatoztatja magát. Sajnos, akad számos olyan mezőgazdasági üzem, amely nem érti meg teljes mértékben a szaktanintézet küldetését. Évről évre nem fordítanak különösebb gondot a szakmunkások képzésére. Ellenben a Trhové Mvto-i (Vásárvámosi), a Tomášovi (Féli) és a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Efsz a fiatalok szakmára nevelése terén élenjáró a járásban. Például Csömör elvtárs, a Trhové Mýto-i szövetkezet elnöke elmondotta, hogy részben azért érnek el az átlagosnál jobb eredményeket a termelésben, mivel a fiatalok túlnyomó többsége szakképzettséggel kerül a közösbe.

A szaktanintézet védnöksége alatt kiváló eredményeket ér el a SZISZ alapszervezete, amelynek mintegy hetven tagja van. A tagok rendszeresen látogatják a politikai iskolázásokat. Az idén is számos érdekkört alakítottak. Többek között az ateista kört. A sport terén is eredményesen tevékenykednek. ÖVÄRY PÉTER

Megbecsülik a nőket

A Buzicai [Buzitai; košicei járási Május 1. Efsz-ben az utóbbi időben egyre több szó esik a dolgozó nőkről való gondoskodásról, a helyzetfelmérések alapján a problémáik céltudatos megoldásáról. Nagy gondot fordítanak a munkahelyek kulturáltságára is. Ma már az állattenyésztési telepeken mindenütt van fürdő, zuhanyozó és öltöző. Egy éve, hogy társult a Nižný Lanec-i (alsólánci) buzicai (buzitai), rešicei (resteij, komárovcei (komáróci) és cesticei (szesztai) szövetkezet. Azóta meg tudják oldani, hogy a nők rendszeresen dolgozhassanak. A lányok, asszonyok főleg a gazdasági farmokon és a kertészetben tevékenykednek. A nők megbecsülését jelenti az is, hogy a Május 1. szövetkezetben a tisztségviselők 20 százaléka nő.

A gazdasági udvarokat járva elbeszélgettünk az ott szorgoskodó szépnemmel. A buzicai farmon Héger Mária, Ucekáj Ilona, Molnár Gizella és Siriló Ilona éppen díszfákat ültettek az istállók körül.

— Mi a véleményük a szövetkezetek társulásáról? — érdeklődtem.

— Nem panaszkodhatunk — válaszolt magabiztosan Ucekáj Ilona — egész évben volt mit csinálnunk, s naponta megkerestük a 45—50 koronát.

— Megéri ennyiért dolgozni?

— Föltétlenül. Amit a postás hoz havonta, az vajmi kevés. Ezért mi, nyugdíjasok szívesen járunk dolgozni:

— Sok idősebb asszony tevékenykedik a szövetkezetben?

— Aki bír tenni, az mind.

Az egyik istállóban Vaskó Mária, Kovács Ilona, Bencsik Mária, Sztyen Emma és Rábáti Mária a meszeléssel foglalatoskodnak. Kezük alatt ég a munka, de kérésemre néhány percre lerakták a „fegyvert“.

— Megbecsülik magukat? — kíváncsiskodtam.

— Ogy érezzük, megbecsülnek bennünket, s mint nyugdíjasokat rendszerint könnyebb munkára osztanak be, — válaszol Sztyen Emma.

— S mindenkinek jut megfelelő a könnyebből...?

— Arról gondoskodik a vezetőség. Úgy szervezik a munkát, hogy a tehetsége, képessége szerint mindenki a maximálisát nyújtsa.

— Konkrétan ki intézi ezt?

— Mi idősebbek Siriló Lászlónál jelentkezünk. Rendes „gyerek", komolyan veszi a megbízatását, s jól tudja, miként segíthetünk a kertészetben, szőlészetben, takarmánybetakarításnál és így tovább.

Emma néni azt is említette, hogy havonta 800—900 koronát keresnek, természetesen idénymunkák esetén jóval többet.

Komjáti Irén a komarovcei részlegen sertésgondozó. Éppen végzett a reggeli etetéssel, amikor betoppantunk az istállóba.

— Hogy s mint érzik magukat? — kíváncsiskodtam.

Nincs különösebb panaszom. Az egyesülés után sok minden — pozitívan — megváltozott. Rendeződött a fizetés, a szabadság kérdése. A szövetkezet központi vezetősége kirándulásokat, tanulmányútokat szervez és biztosítja számunkra az üdülési lehetőségeket. Jónak mondható az egészségügyi szolgálat is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden rendben van. Sok mindent kellene még elintézni a gondtalanabb életünkért. Az üzletekben kevés az áruválaszték, nem megfelelő a szolgáltatás, s bizony előfordul, hogy egész kis dolgokért Košicére kell utaznunk, ami pénzbe is kerül és ellopja az időt.

A szövetkezet elnöke Vajányi László jól ismeri a szolgáltatás terén felmerülő problémákat.

— Mi már nagyüzemi módon gazdálkodunk, de a közellátás a szolgáltatások majdnem hasonlóak, mint hajdanában voltak. Ez az állapot tarthatatlan, s beleszólunk, amiáltal gondoljuk, lényeges javulás állhat be. Mindent elkövetünk, hogy az asszonyainknak ne kelljen fölöslegesen mérgelődni, illetve a lehetőséghez mérten mindent be tudjanak szerezni itthon és a különféle szolgáltatások is javuljanak. A dolgozó nőknek a helyzetét már megkönnyíti az egésznapos óvoda s ha felépül az új szociális épület, ott üzemi konyhában is étkezhetnek. Őszintén megvallva, mi nagyra értékeljük a lányaink, asszonyaink tevékenységét, mivel tudjuk, hogy oroszlánrészük van abban, hogy a kitűzött tervfeladatainkat teljesíteni tudjuk, jórészt tőlük függ, hogy az 1070 tehéntől évi 2900 literes jejési átlagot érünk el és a 399 anyakocától átlagosan 16,5 malacot. A hízómarháknál 84 dkg-os s a hízósertéseknél pedig 54 dkg-os volt a napi súlygyarapodás, A tejeladást tavaly túlteljesítettük, s a húsból sem volt lemaradás.

— Mi a véleménye a nők kereseti lehetőségéről?

— Kisért a múlt s bizony az asszonyoknak ugyanazért a munkáért jóval kevesebbet fizettek, mint a férfiaknak, s ezért soknak a nyugdíja nagyon alacsony. Napjainkban már más a helyzet és mindent megteszünk, hogy az egyenjogúság valóban érvényre jusson. Ügy is segítjük az asszonyainkat, hogy lehetőséget teremtünk a nyugdíjévekhez szükséges munkanapok ledolgozásához. Ez lényegében nekünk is jól jön, hiszen minden szorgos kézre szükségünk van.

A látottakból, a beszélgetésből arra lehet. következtetni, hogy a társult szövetkezetben messzemenően gondoskodnak a női dolgozókról. Ez érthető, hiszen ők js nagyban hozzájárultak; hogy az egyesítés után eltelt egy év alatt a termelés 10 millió koronával több mint az előző évben. A lányok, asszonyok' megbecsülése minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a kitűzött nagyszerű feladatokat maradéktalanul teljesítsék a társult szövetkezetben. ILLÉS BERTALAN

RR£

A megfelelő mezőgazdasági

** szakképesítést Szlovákia legkülönbözőbb helyein levő középiskolában szerezhetik meg a fiatalok.

A Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába látogattam el a felvételik napján. Az iskola igazgatójával, Tóth Jánossal, aki ebben az évben kapta meg a „Példás tanító“ kitüntetést, végigsétáltunk az osztályokon, ahol az alapiskola kilencedikesei lázasan dolgoznak a felvételi példákon.

Az említett szakiskolában évfolyamonként egy-egy magyar osztály van, összesen 120 diákkal. Az idén 30-an érettségiznek.

Közben megtudtam, hogy a IV. В-ben lyukas óra van, alkalmas időpont arra, hogy elbeszélgessünk az eltelt négy esztendőről és a jövőről a néhány hónap múlva életbe lépő diákokkal. Néhány diák, köztük a három főiskolára jelentkező nincs az osztályban, mivel jutalomkirándnlásnn vesznek részt. Helyettük a .négy szószóló“: Győrgyfi Ottó. Mikovics György, Lukács Mária és Zajocskó József számol be az osztály életéről.

— Nehéz volt megszoknunk — kezd.ék a beszélgetést —, hiszen Szlovákia legkülönbözőbb részeiről vagyunk itt. Kezdetben még a különböző tájszólások is ellentéteket okoztak, de négy év egybekovácsolta az osztályt jóban, rosszban. Ebben nagy érdeme van Lengyel Zoltán osztályfőnöknek is.

— Miért választották ezt az iskolát?

— A szüleim is a mezőgazdaságban dolgoznak, s a nyári szünidők alatt én is ott szoktam „brigádozni“. Nagyon közel áll hozzám a mezőgazdaság, ezért jöttem ide tanulni — vallja Győrgyfi Ottó. — Nem bántam meg, hogy itt tanultam. Megérte a négy évet és most már nagyon várom, hogy kikerüljek a gyakorlatba, az otthoni szövetkezetbe.

Az osztály egyetlen leánytagja, Lukács Marika egy évet gim náziumba járt, s utána lépett át az MMKI-ba.

— Több értelmet láttam abban. ha szakiskolában folytatom tanulmányaimat. Ha újra kellene kezdenem, ismét ide jönnék, mert ez az iskola valóban az életre nevel.

Aztán sok-sok hasonló beszélgetést folytattam a fiatalokkal, s mindenütt egyértelmű választ kaptam: „nem bántam meg“.

Az igazgatónál kezdtem érdeklődni arról, hogy mi ennek a titka, hogy a diákok „nem bánták meg“ az itt eltöltött négy évet.

— Az iskolánk három irányú képzésben részesíti a fiatalokat. Elsősorban társadalmi re-A gépesítés mesterei

velősben, amely arra irányul, hogy az iskola elvégzése után be tudjanak kapcsolódni a társadalmi életbe. Másodsorban arra, hogy tájékozottak legyenek a jelenlegi nemzetgazdasá gi és világpolitika területén s egyben a szocialista emberformálására, amely azt jelenti, hogy iskolánkon meg van határozva egy erkölcsi kódex, ami megszabja, hogy. egy szocialista típusú embernek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Feladatunk, hogy ezen tulajdonságokkal felruházzuk tanulóinkat. Harmadsorban, a leglényegesebbek közé tartozik a szakmai nevelés, amely arra irányul, hogy lépést tudjanak tartani a kor mezőgazdaságával s annak fejlődő gépparkjával. Főleg nagy hangsúlyt fektetünk az ökonómiai irányú értékelésre minden géppel végzett munkálatoknál, hogy mindig lássák

az embert, mint fő értéket, s arra törekedjenek, hogy lehetőleg minden munka komplex géppel legyen végezve, s maga a gép segítsen a hektárhozamok emelésében, s könnyítse a munkát. Ebben az évben „új tantárgyat“ vezettünk be, a gyakorlati oktatást, amely az egyes mezőgazdasági üzemekben folyik tanári felügyelet mellett. Ennek feladata az, hogy az iskolában elméletben elsajátítottakat a gyakorlatban is hasznosítsák, s főleg megismerjék azt, hogy milyen manuális és gépi munkálatok nyomán születnek a hektárhozamok, tej- és hústermékek. Tehát megvan az iskola és az élet közötti szoros kapcsolat.

Az igazgató tartalmas tájékoztatása után benéztünk az egyes felvételiző osztályokba. Negyvenkét tanuló jelentkezett elsőbe, akik közül 29-et vesznek fel. Felépítményire 56-an jelentkeztek s ezek közül 30-an kerülnek majd az iskolába.

Varga Frigyes a dunaszerdahelyi járásból jött ide felvételizni.

— A múlt évben szereztem tudomást erről a technikumról — mondja kicsit megszeppenve. — A társaim és a szüleim is azt javasolták — s én is úgy érzem —, erre az iskolára vagyok a legalkalmasabb. A felvételi példákat elkészítettem.

Tóth János, a moldava: Mezőgazdasági Technikum igazgatója.

Remélem, sikeresen, és jövőre itt kezdhetem az évet.

Még be-benézünk egyik-másik osztályba. Különben az igazgató a jól működő SZISZ szervezetről beszél, majd ellátogatunk a diákotthonba, ahol szintén gazdag és tartalmas a fiatalok élete.

Jóleső érzéssel távoztam az iskolából, ahol olyan ifjú mezőgazdászokat ismertem meg, akik kellő szakképzettséggel — ami a kitűnő oktatásnak köszönhető — fejlesztik tovább mezőgazdaságunkban a gépesítést.

ZOLCZER JÁNOS