Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-05 / 18. szám

1973. május 5. SZABAD FÖLDMŰVES II A széles csallóközi síkságot még nem is oly régen a tiszta vizű életdús kanyargó Kis-Duna határolta. Igazi romantikát nyújtott mintegy 15 évvel ez­előtt a természet legigényesebb csodálóinak. A halászok és természetszerető csónakázók elragadtatással figyelhették a szennyezetten természet nyüzsgő élővilágának csodálatos egyensúlyát. A medret övező erdők és a mellék ágak­ba benyúló buja nádasok az év minden szakában csodálatos színekben adták vissza a nap sugarát. Ha a mai Kis-Dunáról akarunk szólni, akkor elsősorban azzal kell kezdeni, hogy vize erősen szennyezett. Ez a folyó ma a vegyi üzemek hulladékainak a csatornájává vált. mutatkozott. Ezért tanácsos a vetés előtti nedvesség tartalé­koló öntözés. Általános tanács­ként még annyit, hogy az öntö­zővíz mennyiségét a szokottnak 70—80 százalékára kell csök­kenteni, hogy ne idézzük elő a talaj túlságos eláztatását, ne­hogy a vízzel talajba juttatott káros anyagok lebomlásához kedvező feltételt nyújtsunk. Milyen következménnyel járhat a rossz minőségű öntözővíz használata? MÄR-MÄR VILÁGJELENSÉG az ipari fejlődéssel párhuzamos természetszennyeződés. A mai generációt ezért az utána kö­vetkezők minden bizonnyal mélységesen elmarasztalják. A gondatlanság folytán a termé­szet szennyezése következtében jóvátehetetlen károk keletkez­nek. Tipikus példáért nem is kell messzire menünk. Aki csó­nakázni szeretne a mai Kis­­. Dunán, semmiképpen sem ré­szesülne a leírt idillben, mert a medrében lévő fekete barnás bűzlő olajos folyadék visszata­szító hatást váltana ki benne. Sajnos azonban nem csak a szőbanforgó idillnek az elvesz­téséről van szó, mert akkor a Szlovák Kormány szakbizottsá­ga bizonyára nem foglalkozna oly hatékonyan e problémával. A Csallóközt — az ország leg­­belterjesebb mezőgazdasággal rendelkező vidékét — nem bíz­hattuk kizárólag az időjárás szeszélyeire, kitéve a szárazság okozta terméskiesésnek. Ezért majdnem 1 milliárd koronás rá­fordítással 31 ezer hektárnyi szántóterületet öntözhetővé tet­tünk, s további 20 ezer hektár­ral bővítjük a talaj mesterséges vízellátását. E területek jelen­tékeny hányada a Felső-Csalló­­közben van, s a szakemberek és a közvélemény figyelmét ma­gára vonja. Az történt ugyanis, hogy a múlt év augusztusában az öntö­zőrendszer Zlaté Klasy-i (nagy­­magyari) igazgatóságának a ve­zetője Farský mérnök paran­csot adott az öntözés azonnali beszüntetésére. A Csehszlovák Szabvány (CSŇ) szerint olaj­­tartalom esetén az öntözővíz használatra alkalmatlan. A Víz­gazdasági Kutatóintézet által végzett rendszeres vegyi és mikrobiológiai elemzés kimu­tatta, hogy az öntözővíz, mely a Kis-Dunából származik literen­ként 3,5 mg olajat, sok fenol származékot és egyéb mérgező anyagokat tartalmaz. Emellett a víz mikrobiális szennyezettsé­ge is nagy volt. Az intézkedés a környező efsz-ekben még az eléggé csa­padékos ősz ellenére is jelenté­keny veszteséget okozott. Lerö­vidült a belterjes szántóföldi legeltetés ideje, a lucerna utol­só kaszálásának a vártnál ki­sebb lett a hozama, rosszul kel­tek ki a köztesként vetett lu­cernák, s elmaradt az őszi ned­vességtartalékot biztosító öntö­zés is. A Zlaté Klasy-i Öntöző­szövetkezet központja ezért za­jos tárgyalások színhelyévé vált. Az ügy védnöke a Víz- és Erdő­gazdálkodási Minisztérium lett. Beavatták a problémába a Szlo­vák Mezőgazdasági Tudományos Akadémiát, az egészségügyi szerveket és egyes kutatóinté­zeteket is. Ezt követően néhány fontos átmeneti megoldásra tet­tek javaslatot. Ezeknek megva­lósulásával javulhat a helyzet. Az öntözés megkezdéséig olyan mértékben kell csökkennie a víz szennyezettségének, hogy az a szabvány III. osztályának megfeleljen. Mi okozza a Kis-Duna nagyméretű szennyezettségét? A Slovnaft kivitelezésekor a tervezők engedélyt kaptak a vízügyi szervektől az üzemi hű­tővíznek a Kis-Dunába történő elvezetésére. Ezt azzal indokol­ták, hogy melegvízről lévén sző. mely a folyóból való öntö­zésnél előnyös lehet. A hűtő­víznek az olajmentesítését a szóban forgó üzem vegyi- és biológiai tisztító rendszerének kellett volna elvégeznie. Ezt azonban nem építették fel. Nem tettek kellő intézkedést az olajnak a talajba való leszívár­­gása ellen sem, s megoldatlan maradt a vízgazdálkodás leg­kényesebb problémája a szenny­víz tisztítása. A hűtővizet elvezető kanáli­soknak csak az oldalai mereví­tettek, s medrük repedésein a szennyvizek leszivároghatnak az altalajba. Így az üzem alatti talajvíz felszínén kb. 1 méter körüli az olajréteg. Ez még az üzemtől távol, a csallóközi mű­üt tájékán is eléri a 10 cm-t. Az olajiszap-mentesítő ülepítő medencék régen megteltek. A- zokat a 14 éves üzemelés alatt jóformán nem is tisztították! Ez azzal is összefügg, hogy a hul­ladék- és olajiszapot égető be­rendezés, melynek 1971-től üze­melnie kellett volna, ma sem létezik. Az üzem szennyvize te­hát a Kis-Dunát szennyezi. A Rača-i Benzinol évenkénti 24 ezer köbméternyi olajos szenny­vize, mely a súri kanálison jut a Kis-Dunába a Slovnaft szeny­év végén az illetékeseket. Az Erdő- és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium decemberi határoza­ta szerint intézkedés történt a vízminőség javítására. Olyan helyek elé, ahol az öntözőrend­szerben elágazások vannak olajfogó elhárltófalakat építet­tek. Ezek feltartóztatják a fel­színen úszó „olajfilmet“ és to­vább vezetik a folyóban. Az úszó szennyrészecskéken meg­tapadó olajat olymódon távolít­­ják el, hogy a vízbe aerátorok­­kal levegőt vezetnek, s így a vízben lévő szilárd részecskék­ről leválasztják az olajat, mely a felszínen egyesül az össze­függő olajfilmmel. A szakemberek a megoldások egész sorozatát mérlegelték. Ilyen a mederben elhelyezhető szűrőgátas megoldás is, azon­ban ehhez a folyó szintjének az emelésére volna szükség, vala­mint a szalmarétegen keresztül történő szűrés és a felfogott hulladék égetése. Persze a prob­léma megoldására a Slovnaft­­ban is intézkedések történtek. Az öntöző szövetkezet jól együttműködik a Bratislavai Öntözésgazdasági Kutatóinté­zet néhány dolgozójával, akik vegyileg elemezték a huzamo­sabb ideje öntözött talajokat. A belterjes szántóföldi legelők 40 cm-es talajrétegéből megállapí­tották a tetrachlormetánban ki­lúgozható anyagokat. A legelő­ket öt éven keresztül öntözték, így bizonyítható a talajban lera­kodott olajtartalom. Kontroll­ként olyan talajokat is megvizs­gáltak, melyeket nem öntöztek ezzel a vízzel. A talaj kilúgoz­ható anyagát az öntözött tala­jokból elválasztott mennyiség súlyából kivonták. A rétegeket 5 cm-enként lúgozták ki. E mód­szerrel nem sikerült bizonyítani semmilyen olajlerakódást! Az izolált maradékot még az érzé­keny gázchromatográfos mód­szerrel is megvizsgálták, hogy a talaj nyommennyiségben tar­talmaz-e olajszennyeződést. Ezek a vizsgálatok azért szükségesek, mert a víz olaj­ÖNTÖZŐRENDSZERÉNEK 1^ПГ)ПГ1Г0')П Г?Г^Г1/Т\ П/7\ nyezése mellett eltörpülő meny­­nylség. Hasonló a Tatra jár­műjavító is, ahonnan az olajos hulladékot Štefanikovcére és Rovinkára szállítják, mely szin­tén mérgezte a talajvizet. A Kablo és a Gumón üzemekből pedig 12 kifolyón jut a szenny- ’ víz a városi kanalizációba. Ez a szennyvíz a gyártásnál felhasz­nált fenol 10 és a formaldehyd 12 százalékát tartalmazza. Ká­ros hulladék szennyezi a Kis- Duna vizét a Palma és a Kozme­tika, valamint a ČSD fűtőház szaponátos vizeivel és sok szer­ves hulladék kerül a folyóba a tej- és a húsüzemekből is. Sajnálatos, hogy mindenhol csupán a termelési eredménye­ket értékelik, nem törődve az­zal, mennyire szennyezik a kör­nyezetet. Miért „forr“ a Kis-Duna vize? A nagymennyiségű olaj, fenol és szerves anyag csökkenti a folyó vizének oxigén tartalmát, ezáltal a víz biológiai életfolya­matát olyan baktériumfajták uralják, melyek anaerob, vagyis az oxigén nélküli környezetben szaporodnak. Ez lehetetlenné teszi a másik fajta ún. aerob (oxigént kedvelő) baktériumok víztisztító tevékenységét, mely minden élővizű folyóban érvé­nyesül. Az oxigénszegény víz­ben megindul a rothadás és az ezáltal felszabadult gázok (me­tán, kénhidrogén, széndioxid) itt-ott buborékok formájában a felszínre tör. Ez olyan benyo­mást kelt, mintha a folyó vize forrna.“ Milyenek a kilátások az öntözőrendszer üzemelésére? Az érdekelt szövetkezetek ez­zel a kérdéssel ostromlták múlt Már tisztítják az ülepítő me­dencéket. Ezek a megoldások azonban csak annyira csökkentik a szennyeződést, hogy a vízzel öntözni lehessen. A probléma teljes megoldását tehát csak a fő szennyeződést okozó — a Slovnaftban tervezett — intéz­kedések tehetik lehetővé. Márciusban az Erdő- és Víz­gazdálkodási Minisztériumban ellenőrizték a korábbi határo­zatok teljesítését. Megbeszélték a vízminőség további vegyi és egészségügyi megfigyelésének módozatait, valamint kikérték Farský igazgató véleményét az öntözéssel kapcsolatban. Az igazgató szerint — a rendkívül száraz időjárás következtében — a kisebb kockázatot kell vál­lalni, s ha némi javulás áll be a víz minőségében (ami feltét­lenül várható), akkor teljes ka­pacitással öntözni kell! Ismer­tették a Bratislavai Öntözés­gazdasági Kutatóintézetben ki­dolgozott módosított öntözési ritmustervet is, mely bizonyos korlátozást ír elő. így be kell szüntetni a zöldség, az eper, a szőlő, a gyümölcs és a gumós növények öntözését, s a többi növényeknél az alábbi védelmi intézkedéseket kell betartani: 9 a cukorrépát, a takar­mányrépát, az ipari burgonyát a betakarítás előtt 4 héttel nem szabad öntözni; # a fogyasztási burgonya, a kukorica, és a gabonafélék ön­tözését virágzás után — ezzel a vízzel — nem tanácsolják; ф az ideiglenes és az állan­dó legelőket a szántóföldi ta­karmányokat a köztes-takarmá­nyokat a betakarítás, illetve a legeltetés előtt 14 nappal nem szabad öntözni. Utalva az intézetben végzett csíráztatási kísérletek eredmé­nyeire a mustárnál, a cukorré­pánál, a kukoricánál, a füvek­nél és a lucernánál megállapí­tották, hogy ezeknél a víznek semmilyen káros hatása nem szennyezettsége alapján (3,5 mg/lit.) egy év alatt például a cukorrépa és a takarmánynövé­nyek alapos öntözésénél 9,5— 12,8 kg/ha olaj jut a földbe. Mi­vel azonban általában nem így öntöznek, ezért a mostani öntö­zővíz adag mellett a cukorrépa esetében 4,1, a takarmányok esetében pedig 1,85 kg/ha olaj­­mennyiséggel lehet számolni a talajban vagy a növényben. A talaj jó öntisztító képességgel rendelkezik A talajbaktériumok különféle fajtái természetes egyensúlyban élnek egymással. Ha azonban szerves szénhidrogén kerül a talajba, akkor azok a bakté­rium-törzsek szaporodnak el, melyek saját életfolyamatuk ál­tal képesek lebontani az olajat. Ilyen főleg a Paedomonas Stüt­zen aerob baktériumtörzs. Ti­pikus bizonyíték, hogy az olaj- és a gázvezetékek körül — ahol mindig van némi szivárgás — nagyon elszaporodtak ezek a talajbaktériumok. Köztudomású például, hogy a földalatti veze­tékek bitumenes szigetelését is ezek a baktériumok teszik tönk­re. Három évvel ezelőtt San­­franciskó-ban egy nemzetközi konferencián az olajos iszap­hulladékot talajjavító anyag­ként javasolták. Savanyú kém­hatású (pH = 4,5—5) terméket­len talajokra alapos NPK trá­gyázás és meszezés után több­ször egymás után 10—15 cm-es olajos iszapréteget hordtak és azt bedolgozták a talajba. Egy­másfél év alatt a talajban az említett baktériumok által az olajhulladék nagyrészt lebom­lott s a növények számára jó táptalaj alakult ki. Ilymódon a talaj 32 százalékos olajiszapos megterhelést is elbírt. Mivel ná­lunk ötéves öntözés után sem lehet a talajban semmilyen olajszennyeződést kimutatni, ebből arra következtetünk, hogy viszonyaink között a talajba ke­rült olajmennyiség tökéletesen lebomlik. Tehát helytelen min­den olyan vélemény, hogy az * olajszennyeződés által a talaj légzőképessége és ioncseréje csökken. Nem ilyen a helyzet sajnos a takarmánynövény és a zöldség­növények öntözésénél. Ma a ne­mesítek világszerte fokozott mértékben azon fáradoznak, hogy növeljék a takarmányok ízanyagtartalmát, ami nagyban serkenti az állatok étvágyát. Nagyrészt az izanyagok ked­vező hatásának tulajdonítják, hogy Észt-országban a legelőn tartott tehenek képesek 20 liter tej termeléséhez szükséges fű­­mennyiség elfogyasztására, ez­zel szemben nálunk nem tudjuk elérni a 10 liter tej termelésé­hez szükséges fűfogyasztást — legelőinkről. A huiladékanyagot tartalmazó vízzel való öntözés Ätal válto­zik a takarmányok természetes ízanyag összetétele. Az állatok csak keveset fogyasztanak ilyen takarmányból. Nagy mennyisé­gű értékes, sok esetben fehérje­dús lucerna vész így kárba. A károkkal sújtott gazdaságoknak a jövőben fokozottabb mérték­ben kellene követelniök a szennyező üzemektől a kártérí­tést. Másutt, pl. a Magyar Nép­­köztársaságban nagyon szigo­rúan megbírságolják a kárt okozó vállalatokat, s a mező­­gazdasági üzemek sokszor na­gyon is igyekeznek kihasználni a kárbehajtás lehetőségeit. Jó példa erre a Balatonfűzfői Nit­­rokémiai Kombinát esete, mely kezdetben jelentősen szeny­­nyezte a levegőt, s ez károsan hatott környezetében a mező­­gazdasági termékek ízére. A mérgezés okát eleinte csak szubjektív degusztálóval álla­pították meg, s a vállalatra olyan bírságokat róttak, hogy már-már képtelen volt elviselni. Ezért a későbbiek folyamán jól felkészült környezetvédelmi csoportot alakított, s ma már műszerekkel mutatják ki a szennyeződés valóságos fokát. Ezzel nagyban kiküszöbölték a Joyábbi szennyeződés lehetősé- Ezért nálunk is fel kelle­ne becsülni a károkat'; melyek a szennyezett vízzel öntözött ta­karmányfélék etetése következ­tében keletkeznek. Hiszen fel­háborító, hogy valamely ipari vállalat gondatlanságból káro­kat okozzon a környezetében lévő mezőgazdasági üzemek­nek. Ami a Csallóköz alatti talaj­rétegben lévő értékes, több száz méter mély talajvíz sorsát ille­ti, a közelmúltban ennek meg­védése érdekében nagyon fon­tos intézkedések történtek. Er­­renézve a Slovnaft szennyezése a legszámottevőbb. Nemrég járt nálunk egy szov­jet és egy francia szakbizottság, s hidrológiai szakembereinkkel együtt ügy vélekedtek, hogy mindenképpen meg kell akadá­lyozni a felső-csallóközi mérge­zett talajvizek lefelé irányuló (földalatti) áramlását. Javasol­ták, hogy a Slovnaftban egy helyre összpontosítsák a vízmű­veket. fgy a nagy vízfogyasztás kövekeztében az üzem központ­ja felé irányulna a talajvizek mozgása. A másik megoldás mely tökéletesítheti az előbbit, hogy Pod. Biskupicétől—Toma­­šovig kislejtésű, nagykapacitású csatornát építsenek, melynek medre alatt olyan áramlási vi­szonyok alakulhatnak, melyek szinte zárófüggönyként elzár­hatják a mérgezett talajvizek leszivárgását. Ezenkívül ez a megoldás lehetővé teszi a felső­csallóközi és a Čierna Voda-1 öntözőrendszerek Duna vízzel való ellátását. Az elmondottakból is Iáható, hogy a jelenlegi ideiglenes jel­legű megoldások mellett a szak­emberek megtalálták a végső módozatot ahhoz, hogy e belter­jes mezőgazdasági vidék öntö­zéses gazdálkodását hasonló problémák ne zavarhassák. TARR GYULA vegyészmérnök, az Öntözésgazdasági Kutató­intézet dolgozója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom