Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

Járási lövészeti тешек 1973-ban

Az alapfokú gyakorló-ellenőrző lövészetet a Szlovákiai Vadászok Szövetsége járási szervezeteinek versenyei, valamint egyes vadásztársaságok lövészeti versenyei követik majd. Ezeken a rendezvényeken kerülnek 1973-ra kiválasztásra egyes lövészeti ágazatok szerint a járás legjobb lövészei.

A járási lövészeti versenyek, a múlt évihez hasonló módon a következő ágazatok szerint zajlanak la:

1. Golyós fegyverrel vadászati célpontokra: őzre (céltávcső és támasztékbot alkalmazásával), vadkanra (támaszték és céltávcső nélkül), 100 méteres távolságból, továbbá kisöblű fegyverrel nyírfajdra, 50 méternyi távolságból. Minden célpontra tíz lövés adható le.

2. Sörétes fegyverrel céllövő korongra (agyag korong, aszfalt korong) félkör alakú lőtéren, a vadászati ágazatban 2X20 korongra; továbbá skeeten és battérián a sport ágazatban 2X25 célpontra.

A járási versenyeket legkésőbb 1973. május 20-ig kell lebonyolítani. Az időtervből kiemeltük azokat a járásokat, amelyeket olvasóink nagyobb számban lakják, s a versenyek időpontját az alábbiakban közöljük.

(Az alkalmazott rövidítések:

kisöblű golyósfegyver

KG

magas torony

MT

félkör alakú lőté r

FL

nyúl pásztán

NYP

skeet

S

május

m.)

battéria

В

Nyugat-szlovákiai kerület

Bratislava — város: KG, m. 12—13. Dev. Nová Ves S, B, m. 5—6. Bratislava-Ovsište Bratislava — vidék: KG, FL, B, m. 5. Stupava Komárno (Komárom): FL, S, m. 13. Chotín (Hetény)

Levice (Léva): KG, S, m. 12. H. Turovce (Felsőtúr)

B, m. 13. Želizovce (Zselíz)

Nitra (Nyitra): FL, S, B, m. 20. Pod Lupkou N. Zámky (Érsekújvár): KG, m. 6. Kamenica n/H.

(Kőhídgyarmat)

B, m. 20. Šurany Közép-szlovákia kerület Lučenec (Losonc) FL, m. 19. Ľadovo Rim. Sobota (Rimaszombat): KG, FL, m. 20. Tomašová V. Krtíš (Nagykürtös): KG, FL, m. 12. Strelnica Zvolen (Zólyom): KG, m. 12. Sliač

FL, B, m. 13. Sliač Kelet-szlovákiai kerület

Košice (Kassa): KG, FL, S, m. 13. Výmol-lôvôlde Rožňava (Rozsnyó): KG, FL, S, B, (MT, NYP) április 29.

Nyergesalja

Trebišov (Tőketerebes): B, m. 13. Tíňa

Fontos, hogy a szervezési bizottságok mindent megtegyenek a versenyek sikeres lebonyolítása érdekében, beleértve a vadászok, főleg a juniorok jelenlétét is. A járási versenyeken részt vehetnek a vadásztársaságok tagjai, mégpedig a golyós hármastusában (az illetékes junior vagy senior kategóriában) és a sörétes lövészeti ágazatok valamelyikében.

A területi versenyekre a SZVSZ járási bizottságai majd a járási versenyeken legjobb helyezést elérő lövészeket nevezik be.

KÜLICH MARTIN, a SZVSZ KB dolgozója

Uailrezervatumok Kazahsztánban

Üj vadrezervátumot létesítet- vátumot szerveznek Kazahsztánok Kazahsztánban, az Alakol ban, ahol jelenleg több, mint 50 tónál. A rezervátum nemrég ilyen rezervátum van. A rezer— felfedezett jégkorszakbeli ma- vátumokban hosszú ideig vadáradvány — sirályfajnak nyújt szati tilalom van, ami meg is biztonságos otthont. Rezervá- hozta a kellő eredményt: a rittummá nyilvánítják az Usztjurt ka vadfajták szaporodásnak infennsíkot is, mivel itt a házijuh dúltak. Így például a korábban Gse* ázsiai muflonok élnek, majdnem teljesen kipusztult A ma már ritka marálok (belső szemirencsenszki fácánra ma ázsiai szarvasfaj) és az argali már adnak ki vadászati engedéjuhok védelmére 3 új vadrezer- lyeket. APN

Még tíz éves sem lehettem, amikor édesapámmal s néhány barátjával a vad etetésére indultunk. A csilingelő csengőjű szánkó könnyen csúszott a frissen hullott havon. Nyomunkba vadnyulak, fácánok, foglyok szegődtek, egy kőhajításnyira követtek bennünket. Ügy tűnt, mintha megérezték volna segítő készségünket, de az is lehet, hogy ösztönük kényszerítette őket utánunk. Persze, akkor még nem értettem a segítségvárással kapcsolatos összefüggéseket, csak később, az árvíz idején, amikor csónakba raktuk a menekülő tehetetlen állatokat. A félelemtől szinte reszkettek, mégis tűrték, hogy fogságba kerüljenek. Valójában akkor szerettem meg a vadat, s azóta érzek együtt vele.

Mint ismeretes, idén az enyhe tél jóvoltából nem keletkezett jelentős kár a vadállományban. A határban szép számban láthatunk őzet, nyulat, fácánt és foglyot. Tehát a feltételek adva vannak, hogy a tervezett kilövést teljesíteni lehessen. Egy dologgal azonban mégsem értek egyet.

Március utolsó hetében Komárnoba (Komáromba) igyekeztem. Hroboüovot (Alistált) elhagyva, magasba törő füstgomolyagra lettem figyelmes. Áradáshoz hasonlóan, hömpölyögve kúszott

ez a felhők felé, mintha ott valakivel számadása lenne. Közvetlenül Calovo (Nagymegyer) előtt az országút mellett égett a cserjés. A körülbelül négy hektárnyi ágas-bogas, náddal benőtt terület jő búvóhelyet nyújt a vadnak. Illetőleg csak nyújtott, mert a látottak alapján néhány hónap eltelik, míg újra jelenidőben beszélhetünk.

Áprilisban vonaton utaztam, és elszomorodtam. Jánošikovo na Ostrove (Nagybéllé) és Okoč (Ekecs) közötti egy hektárnyi nádasban is csak a kiégett fű helyét láttam. Csupán a nád kormos szára meredt az égre tanúbizonyságként: márpedig engem a tűzvész sem pusztít el. Tehát akarva, akaratlan fel kell tenni a kérdést: akkor vajon miért égetjük el a nádasban a száraz füvet? Hiszen lényegében ezt a területet évrőlévre nem munkálják meg. A népgazdaságnak az ilyen meggondolatlan gyújtogatással országszerte nagy károkat okozunk, mert ezzel a vad védelmét akadályozzuk meg.

Mint már említettem, szeretem a vadat. Persze azt is tudom, mindenkinek van valamilyen hobbyja. Csakhogy ne feledjük el, mi emberek is — a természet foglyai vagyunk.

—óváry—

A vad, májusban terített asztalra talál a természetben, ezért a szabadon élő vad etetésével már nem szükséges intenzíven foglalkozni. Annál több gondot kell viszont fordítani a vad védelmére, mivel erdőn és mezőn egyaránt megjelenik az ezévi szaporulat. A gyámoltalan fiókák, gidák, borjúk, stb. védelmét necsak a károsvad ellen végezzük, hanem a hívatlan emberek ellen is, akik hajlamosak, hogy a fiatal őzeket, szarvasokat megfogják és hazavigyék. A határban, főleg a falvak környékén a kóbor ebek, valamint kóbor macskák látogatásait kell figyelemmel kísérni és megszüntetni vadfogási kedvtelésüket, sőt vérengzésüket.

A hónap második felében már meg kell kezdeni a lombtakarmány készítését.

A területjárás során jól figyeljük meg az őzbakok kedvenc helyeit, igyekezzünk jól megismerni őket és megítélni tenyésztési értéküket, hogy a kilövés kezdetekor már kész tervünk legyen, arról, hol, melyik bakot lehet elejteni.

Az egész évben lőhető vadfajokon kívül május 1-től június 10-ig lehet lőni a fekete varjakat és május 16-tól kezdődik az őzbak vadászata. К. K.

gyűlés után

Az évzáró

A Szlovákiai Horgászok Szövetségének Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely-i) alapszervezetét az egész nyugat-szlovákiai kerületben a legjobbak egyikének ismerik. Vizeiken gyakran találkozunk Trencínből, Trnavából vagy Topoícanyból és környékéről idevetődő horgászokkal. Nem csoda, mert a szervezet példásan törődik a halasítással, de saját tagjaival is. Az évzáró gyűlés után meglátogattam Simon Sándort, a helyi szervezet elnökét, aki már több éve tölti be ezt a tisztséget és most újonnan megválasztották. Kérdéseimre készségesen válaszolt.

— Mekkora a taglétszámuk?

— Helyi szervezetünk jelenleg 513 tagot tart nyilván.

— Mi volt az évzáró gyűlés legfontosabb része?

— Véleményem szerint, a maga módján minden fontos volt, amiről beszéltünk, és amit megtárgyaltunk. Fontosnak tartom, hogy tagságunkat nagyon pontosan tájékoztassuk a szervezet életéről. Tavaly két előadást szerveztünk, amelyet jő szakemberekre bíztunk. Az iskolázások első részében tagjaink a halak életével ismerkednek

meg, a második előadás pedig azokat a törvényeket és rendelkezéseket ismertette a tagsággal, amelyeket minden horgásznak ismernie kell. Idén is két előadás megrendezését terveztük, amelyek témáját nagyon fontosnak találom, mert a tagságnak ismernie kell jogait, de kötelességeit is. Hibát követnek el azok a szervezetek, amelyek ismeretbővítő iskolázást nem rendeznek annak ellenére, hogy a SZHSZ Központi Bizottságának határozata igen helyesen erre kötelez.

Az évzáró-gyűlésen értékeltük a múlt év eredményeit s kitűztük az új feladatokat. Tavaly 35 q pontyot helyeztünk ki vizeinkbe, továbá 200 ezer csuka Ivadékot és 100 ezer süllő ikrát. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy a múlt évben tagjaink személyenként átlagosan 77 kg halat fogtak, ami valóban nagyon jó eredmény, amilyennel csak kevés szervezet dicsekedhet. Ezért nem csoda, hogy például a galántai járásból több mint száz horgász szeretné nálunk kiváltani az egész évi vendégjegyet, amely 150 koronába kerül. Szénéről 18-an váltottak nálunk horgászjegyet.

— Mit terveznek a jövőben?

— Főképpen szaporán halasítani vizeinket. Jobban kívánunk törődni az olyan tiszta és horgászatra nagyon megfelelő vízzel mint a dunatőkési patak, ahol teljesen betiltjuk az emelcsővel végzett horgászást, de nem engedjük meg azt sem, hogy csónakról horgásszanak tagjaink. Ez folyóvíz ugyan, de szervezetünk elismert belső vize, ami azt jelenti, hogy idegenek csakis vendégjeggyel horgászhatnak itt. Összes vizeinken szigorítjuk az- ellenőrzést, főképpen az éjjeli órákban, mert ezt a napszakot használják ki legjobban azok az egyének, akiknek nincsen horgászjegyük.

— Hogyan törődnek a szervezet utánpótlásával?

— Örömmel mondhatom, hogy több mint száz pionír horgász tagunk van, akikkel idősebb, tapasztalt tagjaink gyakran beszélgetnek, horgászni tanítják őket, ismertetik velük az egyes halfajtákat, s főleg azt, hogy hol, mikor, mekkora és milyen halat lehet fogni. Ezeket a kérdéseket fontosnak tartom, mert becsületes horgászokat akarunk belőlük nevelni.

— Mikor tartják meg az idei horgászversenyt?

— Mint minden évben — most is május 9-én a Dunajská Streda (Dunaszerdahely) melletti jól halasított tóban.

Krajcsovics Ferdinánd,

Galante (Galánta)

iiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiii;iiiiiiiiiiiim^

A nagy, kék országút magányos vándora

Amióta élek, sohasem a halásznak, vagy a vadásznak, mindig a halnak vagy a nyúlnak drukkolok. Sajnos, azt megmondani nem tudom, hogy melyek azok a tényezők, amelyek érzelmeimet ebbe az irányba terelték. Éppen ezért tölt el örömmel az a tudat, hogy az ideális halász, elsősorban — sportember! Aki még arra is képes, hogy „mérkőzés közben“ az ellenfelének szurkoljon.

Ezt a bevezetést azért tartom fontosnak, mert Csifáry Tibor Santorini (somorjai) horgász személyében ilyen embert ismertem meg.

— A halászat mindig gyermekkoromat idézi — mondotta. — Felelevenedik bennem újra a hegyi patakok csobogása, ahol térdig gázolva akartunk pisztrángot fogni. Majd a „lusta“ folyású Morava, a heves Vág, s végül a komótosan hömpölygő Duna élményei következnek. Természetesen akkor még nem árultak a boltokban felszerelést, minden darabját magunk készítettük. Zsinórt például unalmas téli estéken finom selyemszálakból fontunk. A horog többnyire gombostűből készült, melynek hajlítását fogaim sínylették meg. Ami a „pedrőt“ illeti, az meg csak dugóból, vagy csutkaszárból fabrikálődott. Horgászni senki sem tanított: az ösztönöm súgta meg, melyik halat hogyan kell megakasztani. No meg a tapasztalat, amit magam szereztem,

vagy másoktól lestem el a bokrok oltalmából.

— De térjünk vissza a jelenbe. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, milyennek ítéli a mai halászokat?

— A halászat nemes sport, és egyúttal nemes gazdasági tevékenység. A halászoknak nemcsak a biológiában jártasaknak, hanem egy kissé pedagógusnak is kell lenniük. Az említett célt szolgálják halásztörvényeink is, melyek Európában szinte a legtökéletesebbek — legátgondoltabbak. Sajnos vannak esetek, amikor hiába léteznek a nagyszerű törvények, ha nem tartják be azokat.

Ez elsősorban olyan halászokra vonatkozik, akik nagyszerű felszereléssel, megfelelő okmányokkal rendelkeznek, de számukra a víz nagyon tág fogalmat jelent. Többnyire nagy halra pályáznak, de „a kis hal, is hal“ alapelv szerint nagyon sok méreten alulit is kifognak. (Főképpen csukát.) Utánuk következnek az úgynevezett telhetetlenek, akik a legbőségesebb zsákmánnyal sem elégedettek.

— A vizek szennyezettségéből eredő objektiv nehézségeket figyelembe véve, a Duna halállományát milyen módon lehetne megóvni?

— Elsősorban az ágvizek halasítását tartom célszerűnek, annál Is inkább, mivel ezek a vizek még nem annyira szenynyezettek. Ennél az eljárásnál sajnos, alacsonyabb vízállás

Csifáry Tibor a kapitális csukával.

esetén fennáll a „bennrekedés“ veszélye. Éppen ezért emelném ki nyomatékosan a halmentés fontosságát. Szerintem ezzel az eljárással megmentett halivadék 5—6-szor olyan értéket képvisel, mint a távolról drágán beszerzett halivadék. Az utóbbival kapcsolatban olyan tapasztalataim vannak, hogy fáradt, az új környezethez nehezen alkalmazkodik, s talán ebből kifolyólag hajlamosabb a különböző fertőző betegségekre.

— Melyik a legkellemesebb élménye s milyen halfajtákhoz fűződik?

— Számomra minden olyan nap élményt jelent, amikor a zsúfolt napi program után a szabad természetben kedvtelésemnek hódolhatok. Szinte rabja vagyok annak az érzésnek, amikor húzni kezd a hal, s a horgászbot végét a kezemben érzem. Ilyenkor talán még a zsákmányszerzés ősi ösztöne Is elhagy, s nem gondolok arra, hogy mint ember, én vagyok fölényben.

Elfog a kíváncsiság, hogy végül is ki győz?!

Legnagyobb küzdelmemet egy kapitális csukával vívtam, melyet szilonnal sikerült megadásra kényszerítenem. S amikor az ádáz küzdelemtől kimerülve ott hevert lábam előtt, s a horgot kivettem szájából, nagyon megsajnáltam.

A napfényben ragyogó pikkelyeit végigsimítottam s vártam — csak vártam, hogy mikor menekül el. De erre már képtelen volt, élettelenül hevert a part fövényén.

Hazamenet a fák ágain a szél fütyülte egyhangú szimfóniáját. De fagyos énekében megleltem a fogamzó tavaszt, amikor a cinkék hívására újra elindul a nagy, kék országút magányos vándora.

CSIBA LÄSZLÖ, Samorín (Somorja)'

Védjük a vadat