Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

Járási lövészeti тешек 1973-ban Az alapfokú gyakorló-ellenőrző lövészetet a Szlovákiai Vadá­szok Szövetsége járási szervezeteinek versenyei, valamint egyes vadásztársaságok lövészeti versenyei követik majd. Ezeken a rendezvényeken kerülnek 1973-ra kiválasztásra egyes lövészeti ágazatok szerint a járás legjobb lövészei. A járási lövészeti versenyek, a múlt évihez hasonló módon a következő ágazatok szerint zajlanak la: 1. Golyós fegyverrel vadászati célpontokra: őzre (céltávcső és támasztékbot alkalmazásával), vadkanra (támaszték és cél­­távcső nélkül), 100 méteres távolságból, továbbá kisöblű fegy­verrel nyírfajdra, 50 méternyi távolságból. Minden célpontra tíz lövés adható le. 2. Sörétes fegyverrel céllövő korongra (agyag korong, asz­falt korong) félkör alakú lőtéren, a vadászati ágazatban 2X20 korongra; továbbá skeeten és battérián a sport ágazatban 2X25 célpontra. A járási versenyeket legkésőbb 1973. május 20-ig kell lebo­nyolítani. Az időtervből kiemeltük azokat a járásokat, amelye­ket olvasóink nagyobb számban lakják, s a versenyek időpont­ját az alábbiakban közöljük. (Az alkalmazott rövidítések: kisöblű golyósfegyver KG magas torony MT félkör alakú lőté r FL nyúl pásztán NYP skeet S május m.) battéria В Nyugat-szlovákiai kerület Bratislava — város: KG, m. 12—13. Dev. Nová Ves S, B, m. 5—6. Bratislava-Ovsište Bratislava — vidék: KG, FL, B, m. 5. Stupava Komárno (Komárom): FL, S, m. 13. Chotín (Hetény) Levice (Léva): KG, S, m. 12. H. Turovce (Felsőtúr) B, m. 13. Želizovce (Zselíz) Nitra (Nyitra): FL, S, B, m. 20. Pod Lupkou N. Zámky (Érsekújvár): KG, m. 6. Kamenica n/H. (Kőhídgyarmat) B, m. 20. Šurany Közép-szlovákia kerület Lučenec (Losonc) FL, m. 19. Ľadovo Rim. Sobota (Rimaszombat): KG, FL, m. 20. Tomašová V. Krtíš (Nagykürtös): KG, FL, m. 12. Strelnica Zvolen (Zólyom): KG, m. 12. Sliač FL, B, m. 13. Sliač Kelet-szlovákiai kerület Košice (Kassa): KG, FL, S, m. 13. Výmol-lôvôlde Rožňava (Rozsnyó): KG, FL, S, B, (MT, NYP) április 29. Nyergesalja Trebišov (Tőketerebes): B, m. 13. Tíňa Fontos, hogy a szervezési bizottságok mindent megtegyenek a versenyek sikeres lebonyolítása érdekében, beleértve a va­dászok, főleg a juniorok jelenlétét is. A járási versenyeken részt vehetnek a vadásztársaságok tagjai, mégpedig a golyós hármastusában (az illetékes junior vagy senior kategóriában) és a sörétes lövészeti ágazatok valamelyikében. A területi versenyekre a SZVSZ járási bizottságai majd a já­rási versenyeken legjobb helyezést elérő lövészeket nevezik be. KÜLICH MARTIN, a SZVSZ KB dolgozója Uailrezervatumok Kazahsztánban Üj vadrezervátumot létesítet- vátumot szerveznek Kazahsztán­ok Kazahsztánban, az Alakol ban, ahol jelenleg több, mint 50 tónál. A rezervátum nemrég ilyen rezervátum van. A rezer— felfedezett jégkorszakbeli ma- vátumokban hosszú ideig vadá­­radvány — sirályfajnak nyújt szati tilalom van, ami meg is biztonságos otthont. Rezervá- hozta a kellő eredményt: a rit­­tummá nyilvánítják az Usztjurt ka vadfajták szaporodásnak in­fennsíkot is, mivel itt a házijuh dúltak. Így például a korábban Gse* ázsiai muflonok élnek, majdnem teljesen kipusztult A ma már ritka marálok (belső szemirencsenszki fácánra ma ázsiai szarvasfaj) és az argali már adnak ki vadászati engedé­­juhok védelmére 3 új vadrezer- lyeket. APN Még tíz éves sem lehet­tem, amikor édesapámmal s néhány barátjával a vad etetésére indultunk. A csi­lingelő csengőjű szánkó könnyen csúszott a frissen hullott havon. Nyomunkba vadnyulak, fácánok, foglyok szegődtek, egy kőhajításnyi­­ra követtek bennünket. Ügy tűnt, mintha megérezték vol­na segítő készségünket, de az is lehet, hogy ösztönük kényszerítette őket utánunk. Persze, akkor még nem ér­tettem a segítségvárással kapcsolatos összefüggéseket, csak később, az árvíz idején, amikor csónakba raktuk a menekülő tehetetlen állato­kat. A félelemtől szinte resz­kettek, mégis tűrték, hogy fogságba kerüljenek. Valójá­ban akkor szerettem meg a vadat, s azóta érzek együtt vele. Mint ismeretes, idén az enyhe tél jóvoltából nem ke­letkezett jelentős kár a vad­állományban. A határban szép számban láthatunk őzet, nyulat, fácánt és fog­lyot. Tehát a feltételek adva vannak, hogy a tervezett ki­lövést teljesíteni lehessen. Egy dologgal azonban még­sem értek egyet. Március utolsó hetében Komárnoba (Komáromba) igyekeztem. Hroboüovot (Al­­istált) elhagyva, magasba törő füstgomolyagra lettem figyelmes. Áradáshoz hason­lóan, hömpölyögve kúszott ez a felhők felé, mintha ott valakivel számadása lenne. Közvetlenül Calovo (Nagy­­megyer) előtt az országút mellett égett a cserjés. A körülbelül négy hektárnyi ágas-bogas, náddal benőtt terület jő búvóhelyet nyújt a vadnak. Illetőleg csak nyújtott, mert a látottak alapján néhány hónap elte­lik, míg újra jelenidőben be­szélhetünk. Áprilisban vonaton utaz­tam, és elszomorodtam. Já­nošikovo na Ostrove (Nagy­­béllé) és Okoč (Ekecs) kö­zötti egy hektárnyi nádas­ban is csak a kiégett fű he­lyét láttam. Csupán a nád kormos szára meredt az égre tanúbizonyságként: márpe­dig engem a tűzvész sem pusztít el. Tehát akarva, akaratlan fel kell tenni a kérdést: akkor vajon miért égetjük el a nádasban a száraz füvet? Hiszen lénye­gében ezt a területet évről­­évre nem munkálják meg. A népgazdaságnak az ilyen meggondolatlan gyújtogatás­sal országszerte nagy káro­kat okozunk, mert ezzel a vad védelmét akadályozzuk meg. Mint már említettem, sze­retem a vadat. Persze azt is tudom, mindenkinek van va­lamilyen hobbyja. Csakhogy ne feledjük el, mi emberek is — a természet foglyai va­gyunk. —óváry— A vad, májusban terített asztalra talál a természetben, ezért a szabadon élő vad etetésével már nem szükséges intenzíven foglalkozni. Annál több gondot kell viszont fordítani a vad védelmére, mivel erdőn és mezőn egyaránt megjelenik az ezévi szaporulat. A gyámoltalan fiókák, gidák, borjúk, stb. védelmét necsak a károsvad ellen végezzük, hanem a hívatlan emberek ellen is, akik hajlamosak, hogy a fiatal őzeket, szarvasokat megfogják és hazavigyék. A határban, főleg a falvak környé­kén a kóbor ebek, valamint kóbor macskák látogatásait kell figyelemmel kísérni és megszüntetni vadfogási kedvtelésüket, sőt vérengzésüket. A hónap második felében már meg kell kezdeni a lombtakar­mány készítését. A területjárás során jól figyeljük meg az őzbakok kedvenc helyeit, igyekezzünk jól megismerni őket és megítélni tenyész­tési értéküket, hogy a kilövés kezdetekor már kész tervünk legyen, arról, hol, melyik bakot lehet elejteni. Az egész évben lőhető vadfajokon kívül május 1-től június 10-ig lehet lőni a fekete varjakat és május 16-tól kezdődik az őzbak vadászata. К. K. gyűlés után Az évzáró A Szlovákiai Horgászok Szövetségének Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely-i) alapszervezetét az egész nyugat-szlovákiai kerületben a legjobbak egyikének ismerik. Vizeiken gyakran találkozunk Trencínből, Trnavából vagy Topoícanyból és környékéről ideve­tődő horgászokkal. Nem csoda, mert a szervezet pél­dásan törődik a halasítással, de saját tagjaival is. Az évzáró gyűlés után meglátogattam Simon Sándort, a helyi szervezet elnökét, aki már több éve tölti be ezt a tisztséget és most újonnan megválasztották. Kér­déseimre készségesen válaszolt. — Mekkora a taglétszámuk? — Helyi szervezetünk jelen­leg 513 tagot tart nyilván. — Mi volt az évzáró gyűlés legfontosabb része? — Véleményem szerint, a ma­ga módján minden fontos volt, amiről beszéltünk, és amit meg­tárgyaltunk. Fontosnak tartom, hogy tagságunkat nagyon pon­tosan tájékoztassuk a szervezet életéről. Tavaly két előadást szerveztünk, amelyet jő szak­emberekre bíztunk. Az iskolázá­sok első részében tagjaink a halak életével ismerkednek meg, a második előadás pedig azokat a törvényeket és rendel­kezéseket ismertette a tagság­gal, amelyeket minden hor­gásznak ismernie kell. Idén is két előadás megrendezését ter­veztük, amelyek témáját na­gyon fontosnak találom, mert a tagságnak ismernie kell jogait, de kötelességeit is. Hibát kö­vetnek el azok a szervezetek, amelyek ismeretbővítő iskolá­zást nem rendeznek annak el­lenére, hogy a SZHSZ Központi Bizottságának határozata igen helyesen erre kötelez. Az évzáró-gyűlésen értékel­tük a múlt év eredményeit s ki­tűztük az új feladatokat. Tavaly 35 q pontyot helyeztünk ki vi­zeinkbe, továbá 200 ezer csuka Ivadékot és 100 ezer süllő ikrát. Nagy örömmel vettük tudomá­sul, hogy a múlt évben tagjaink személyenként átlagosan 77 kg halat fogtak, ami valóban na­gyon jó eredmény, amilyennel csak kevés szervezet dicseked­het. Ezért nem csoda, hogy például a galántai járásból több mint száz horgász szeretné ná­lunk kiváltani az egész évi ven­dégjegyet, amely 150 koronába kerül. Szénéről 18-an váltottak nálunk horgászjegyet. — Mit terveznek a jövőben? — Főképpen szaporán halasí­­tani vizeinket. Jobban kívánunk törődni az olyan tiszta és hor­gászatra nagyon megfelelő víz­zel mint a dunatőkési patak, ahol teljesen betiltjuk az emel­­csővel végzett horgászást, de nem engedjük meg azt sem, hogy csónakról horgásszanak tagjaink. Ez folyóvíz ugyan, de szervezetünk elismert belső vi­ze, ami azt jelenti, hogy idege­nek csakis vendégjeggyel hor­gászhatnak itt. Összes vizeinken szigorítjuk az- ellenőrzést, fő­képpen az éjjeli órákban, mert ezt a napszakot használják ki legjobban azok az egyének, akiknek nincsen horgászjegyük. — Hogyan törődnek a szer­vezet utánpótlásával? — Örömmel mondhatom, hogy több mint száz pionír horgász tagunk van, akikkel idősebb, tapasztalt tagjaink gyakran be­szélgetnek, horgászni tanítják őket, ismertetik velük az egyes halfajtákat, s főleg azt, hogy hol, mikor, mekkora és milyen halat lehet fogni. Ezeket a kér­déseket fontosnak tartom, mert becsületes horgászokat akarunk belőlük nevelni. — Mikor tartják meg az idei horgászversenyt? — Mint minden évben — most is május 9-én a Dunajská Stre­da (Dunaszerdahely) melletti jól halasított tóban. Krajcsovics Ferdinánd, Galante (Galánta) iiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiii;iiiiiiiiiiiim^ A nagy, kék országút magányos vándora Amióta élek, sohasem a ha­lásznak, vagy a vadásznak, min­dig a halnak vagy a nyúlnak drukkolok. Sajnos, azt megmon­dani nem tudom, hogy melyek azok a tényezők, amelyek ér­zelmeimet ebbe az irányba te­relték. Éppen ezért tölt el örömmel az a tudat, hogy az ideális halász, elsősorban — sportember! Aki még arra is képes, hogy „mérkőzés közben“ az ellenfelének szurkoljon. Ezt a bevezetést azért tartom fontosnak, mert Csifáry Tibor Santorini (somorjai) horgász személyében ilyen embert is­mertem meg. — A halászat mindig gyer­mekkoromat idézi — mondotta. — Felelevenedik bennem újra a hegyi patakok csobogása, ahol térdig gázolva akartunk piszt­rángot fogni. Majd a „lusta“ folyású Morava, a heves Vág, s végül a komótosan hömpöly­gő Duna élményei következnek. Természetesen akkor még nem árultak a boltokban felszere­lést, minden darabját magunk készítettük. Zsinórt például unalmas téli estéken finom se­lyemszálakból fontunk. A horog többnyire gombostűből készült, melynek hajlítását fogaim síny­lették meg. Ami a „pedrőt“ il­leti, az meg csak dugóból, vagy csutkaszárból fabrikálő­­dott. Horgászni senki sem taní­tott: az ösztönöm súgta meg, melyik halat hogyan kell meg­akasztani. No meg a tapaszta­lat, amit magam szereztem, vagy másoktól lestem el a bok­rok oltalmából. — De térjünk vissza a jelen­be. Több évtizedes tapasztalat­tal rendelkezik, milyennek ítéli a mai halászokat? — A halászat nemes sport, és egyúttal nemes gazdasági tevé­kenység. A halászoknak nem­csak a biológiában jártasaknak, hanem egy kissé pedagógusnak is kell lenniük. Az említett célt szolgálják halásztörvényeink is, melyek Európában szinte a leg­tökéletesebbek — legátgondol­­tabbak. Sajnos vannak esetek, amikor hiába léteznek a nagy­szerű törvények, ha nem tart­ják be azokat. Ez elsősorban olyan halá­szokra vonatkozik, akik nagy­szerű felszereléssel, megfelelő okmányokkal rendelkeznek, de számukra a víz nagyon tág fo­galmat jelent. Többnyire nagy halra pályáznak, de „a kis hal, is hal“ alapelv szerint nagyon sok méreten alulit is kifognak. (Főképpen csukát.) Utánuk kö­vetkeznek az úgynevezett telhe­tetlenek, akik a legbőségesebb zsákmánnyal sem elégedettek. — A vizek szennyezettségéből eredő objektiv nehézségeket fi­gyelembe véve, a Duna halállo­mányát milyen módon lehetne megóvni? — Elsősorban az ágvizek ha­­lasítását tartom célszerűnek, annál Is inkább, mivel ezek a vizek még nem annyira szeny­­nyezettek. Ennél az eljárásnál sajnos, alacsonyabb vízállás Csifáry Tibor a kapitális csukával. esetén fennáll a „bennrekedés“ veszélye. Éppen ezért emelném ki nyomatékosan a halmentés fontosságát. Szerintem ezzel az eljárással megmentett haliva­dék 5—6-szor olyan értéket képvisel, mint a távolról drágán beszerzett halivadék. Az utób­bival kapcsolatban olyan ta­pasztalataim vannak, hogy fá­radt, az új környezethez nehe­zen alkalmazkodik, s talán eb­ből kifolyólag hajlamosabb a különböző fertőző betegségekre. — Melyik a legkellemesebb élménye s milyen halfajtákhoz fűződik? — Számomra minden olyan nap élményt jelent, amikor a zsúfolt napi program után a szabad természetben kedvtelé­semnek hódolhatok. Szinte rab­ja vagyok annak az érzésnek, amikor húzni kezd a hal, s a horgászbot végét a kezemben érzem. Ilyenkor talán még a zsákmányszerzés ősi ösztöne Is elhagy, s nem gondolok arra, hogy mint ember, én vagyok fö­lényben. Elfog a kíváncsiság, hogy végül is ki győz?! Legnagyobb küzdelmemet egy kapitális csukával vívtam, me­lyet szilonnal sikerült megadás­ra kényszerítenem. S amikor az ádáz küzdelemtől kimerülve ott hevert lábam előtt, s a horgot kivettem szájából, nagyon meg­sajnáltam. A napfényben ragyogó pikke­lyeit végigsimítottam s vártam — csak vártam, hogy mikor menekül el. De erre már képte­len volt, élettelenül hevert a part fövényén. Hazamenet a fák ágain a szél fütyülte egyhangú szimfóniáját. De fagyos énekében megleltem a fogamzó tavaszt, amikor a cinkék hívására újra elindul a nagy, kék országút magányos vándora. CSIBA LÄSZLÖ, Samorín (Somorja)' Védjük a vadat

Next

/
Oldalképek
Tartalom