Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-24 / 8. szám

I 1973. február 24. SZABAD FÖLDMŰVES. A világszemléletről AZ EMBER már évezred éta keresi a választ olyan „rejtélyes“ kérdésekre, amit a kor tudománya már eredmé­nyesen elénk tárt. Mindig érdekes téma számunkra: Vajon tudattal, vagy anélkül születik-e az ember? Érdeklik a „csodálatos“ égi jelenségek, az emberi nem léte­zése, általában a világszemlélet, stb. Az ember figyelmét fejlődésének kezdeti időszakában is magára vonták a természeti jelenségek. Félt a vil­lámtól, a nap-éj váltakozásától, a hő­mérséklet ingadozásától. Ezeknek az egyszerű dolgoknak a hátterében em­berfeletti erőt sejtett. Isteneknek tu­lajdonították ezt a földöntúli hatal­mat, mint ahogy istenektől függött — szerintük — az emberi faj is. HÍRNEVES TÜDŐSÖK segítségével már évszázadokkal ezelőtt bizonyított a tudomány. Sajnos, még ma is van­nak, akik nem fogadják el a dolgok lényeges, egyszerű magyarázatát. Hi­szik a valótlant, még ha az sokkal bonyolultabb is. mint az igazság. Galilei már rég kimondta: a Föld nem egy földöntúli hatalom alkotása, és nem a világegyetem központja, csupán parányi része egy rendszer­nek. Az olasz tudóst hitéért elítélték. De tanának szikrája tovább égett, s újabb és újabb tudósok hirdették: téves az idealisták, a papok állítása. A természet a legnagyobb alkotó: legmaradandóbb alkotása az ember. Mert az ember léte sem függ semmi égi hatalomtól. Az ember ma fejlődé­sének igen magas fokán áll. De a te­tőpontig, a végkifejlődésig évmilliók kellettek! Hosszú, bonyolult láncreak­ció. Biológiai alapon azonban logikus az egész folyamat. Válasz a bírálatra Lapunk 1973. január 20-i számában „Ez is nevelés?“ címmel külső mun­katársunk bírálta a Vei. Ludince-i (nagyölvedí) Kilencéves Alapiskola egy pedagógusának meg nem enged­hető, testi fenyítéses módszerét. Rö­vid írásának természetesen helyt ad­tunk a Családi kör rovat hasábjain, mert szerkesztőségünk, no meg a szocialista pedagógia sem érthet egyet a nevelésnek e helytelen mód­szerével. A parányi cikk kétségkívül megtet­te hatását. Erről az iskola pártszerve­zetének vezetősége a következőkép­pen tájékoztatta szerkesztőségünket: „Az ügyet iskolánk pártszervezete ki­vizsgálta és a Pedagógiai Tanács fó­rumán is megtárgyaltuk. A kartársat, aki türelmét vesztve nem szocialista Az idealisták persze még ma is konzervatívan elvonják magukat a tényéktől. Helytelen szemszögből szemlélik a világot, és annak létezé­­sét. A MATERIALIZMUS HÍVEIRE egy­szerűen rásütötték az erkölcstelenség bélyegét. A materialisták nem „világ­felforgató, istentelen emberek“, mint ahogy ezt sokan hitték és hiszik. A materializmus elmélete: felfogni a világot saját természetességében, s azt hinni, ami van, ami látható és kézzelfogható. A helytelen világszemlélet, a dol­gok elferdítése korlátolt látókörű embereket nevel. Nem erkölcstelen­ség, ha már a gyermeket, felfogóké­pességének kezdetén megismertetjük az élet, a világ alapvető kérdéseivel. Minden állampolgárnak kötelessége, hogy tisztában legyen a marxizmus— leninizmus állásfoglalásával, tanaival. Csak így alakulhat ki a helyes világ­nézete, így alkothat magának véle­ményt olyan alapvető dolgokban, amik teljesen természetesesk. Végül, de nem utolsósorban: a marxizmus—leninizmus alapjában el­veti az idealista tanokat, s nem egy pártot képvisel, hogy eldöntse: me­lyik fél győz. JÖ LENNE, HA ezt a szocialista tár­sadalmi rendszerünk valamennyi híve megszívlelné. Csakis a haladó, mate­rialista világnézet kialakításával sza­badulhat meg az ember a szellemi fejlődését akadályozó béklyóktól, s bontakozhat ki teljes egyénisége, alkotóképessége, válhat igazán jó kö­zösségi emberré, a szocialista társa­dalom építőjévé! BOZÖ KATALIN iskolához méltó fegyelmezési mód­szert alkalmazott, mindannyian el­ítéltük, annak ellenére, hogy ez a tette nem jellemző rá. Erről ugyan­csak értesítettük a felsőbb szervein­ket is.“ Levelük további részében ezt a vég­következtetést vonják le, ami szer­kesztőségünket is érinti: „Sajnáljuk, hogy a cikkíró — volt diákunk —, vagy a szerkesztőség nem látogatta meg iskolánkat, vagy felsőbb szer­veinket, még mielőtt a cikket közöl­ték volna. Ilymódon a cikk alapján egész iskolánk nevelőmunkája — a legszélesebb nyilvánosság előtt — rossz fényben van feltüntetve. Ezzel pedig nem értünk egyet!“ A bírálatra érkezett válaszukat ez­úton is köszönjük. Kérelmüknek — az iskola meglátogatását illetően — a közeljövőben készséggel teszünk ele­get. A szerkesztőség CSAIADI DRÁGA A SZESZES ITAL? Arcpakolások AZ ALUDTTEJ lehűtve nemcsak jó ízű, egészséges étel, hanem alkalmas a megviselt bőr felüdítésére is. Tej­fölös tetejéből száraz, ráncosodásra hajlamos bőrre készíthetünk frissítő pakolást. Egy tojás sárgáját kever­jünk simára egy evőkanál fölös aludt­tejjel és sűrítsük egy-két kávéskanál tiszta talkummal, 15—20 pereig hagy­juk a bőrünkön, mossuk le langyos, majd öblítsük arcunkat friss, hideg vízzel. Akinek bőre nem érzékeny a hidegre és nincsenek tágult erecskék vagy piros foltok rajta, befejezésül még nagyon könnyedén (szinte alig érintve) lemosott jégkockával is vé­gigsimogathatja a homlokát, állást és kétoldalt az orcákat a pofacsont tájé­kán (az orrot érinteni nem szabad). Üde, rózsás arcszíne lesz tőle. A CSIRKEMÄJ kedvelt csemege, időnként mégis tegyük félre szépít­kezés! célra! Ha egy kisebb csirke­májat késsel péppé kaparunk, majd elkeverjük fél tojás sárgájával és egy kávéskanál sűrű tejföllel, rendkívül vitamindús, bőrtápláló arcpakolást nyerünk. Hatása felülmúlja a legdrá­gább külföldi szereket. MANDULÁBÓL vízszegény-száraz bőrre készíthetünk kitűnő háziszert. Nyolc-tíz, forró vízben lehéjazott mandnlaszemet zúzzunk össze mo­zsárban (vagy turmix gépben), ap­ránként hozzáadva másfél deci pasz­tőrözött tejet. Az így nyert mandula­tejbe mártsunk kis váttacsomót és esténként 5—10 peréig mosogassuk vete arcunkat. Ha van hűtőszekré­nyünk, a tej maradékát másnapra is eltehetjük. íiiiiiiiiiiiDiiiiiiiiimiiiitiiininiuiiiiiiiiiii Az arab lovai Az alkohol káros hatásáról már többször is beszéltünk és még fogunk is szólni róla jó ideig. Az alkoholiz­mus — sokrétű és káros hatását, kö­vetkezményeit tekintve — nem lehet „magánügy“ és az ellene folytatott küzdelem is szívós tevékenységet kö­vetel a társadalomtól. Az alkohol magas kalóriaértékű, igen jól emészthető vegyület. Kalória­tartalmát a szervezet könnyen fel­szívja, de nem tudja gazdaságosan felhasználni. Tagadhatatlan, hogy kis mennyiségben a legyengült szerveze­tet erősíti, élénkíti: növeli az étvá­gyat, javítja a kedélyállapotot, élén­kíti a vérkeringést. Szívgyengeség, fertőző betegség, lábadozás alkalmá­val tehát a gyógyításban is sikeresen alkalmazható. A hidegben átfázott, halálosan kimerült embernél még életmentő is lehet. Ez igaz! De a gyógyszer Is méreggé válhat, ha mértéktelenül szedi valaki. Mi a józan középutat járva a követ­kezőket mondjuk: Soha egy korty szeszes italt sem ihat a gépkocsivezető. Soha egy kortyot se igyák a máj­beteg, a májkárosodott. Soha egy korty szeszes italt nem ihat az elvonókúrára járt gyógyuló alkoholista beteg, mert igen könnyen visszaeshet és komoly kárt okoz egészségének és az őt gyógyító társa­dalomnak egyaránt. Soha egy korty szeszes italt nem ihat a gyermek! Tudományosan megállapították és kísérletekkel bebizonyították, hogy már 5 cm3, tehát fél deci alkohol is ártalmas és 20—40 ccm már mérge­ző, részegítő lehet. A gyorsan felszí­vódó alkohol a vérbe jut és a gátlás­csökkenés, a megfigyelőképesség, az eszmetársítás és az ítéletalkotás a legkorábbi tünet. Az igazság tehát az, hogy veszedelem nélkül csak addig ihat a felnőtt ember is, amíg ezek a tünetek nem jelentkeznek. Ha bárme­lyig is észlelhető, a szeszivást azon­­jqgT.'(ajbba kell hagýnľ, és állítom, hogy ilyenkor még megy is. -,4> Azzal se dicsekedjék, hogy többet bír, mint a többi ember. Lehet, hogy tűrőképessége valóban nagyobb, de a berúgás a szesz töménységén, a fo­gyasztási idő rövidségén is múlik. Minél gyengébb valaki, minél ritkáb­ban iszik, minél rövidebb idő alatt minél töményebb és nagyobb meny­­nyiségű szeszt, annál hamarább be­rúg. És ha valakinél a gátlás már fel­oldódott, ha már nem tudja, hogy mit csinál, akkor akár alkalmi részeges­kedés, akár alkohol-betegség van is mögötte, súlyosan megfizeti az árát. Külön szóvá kell tenni a nők egyre divatosabbá váló szeszivását is. Egy szóval sem mondom, hogy a múltban nem ittak az asszonyok. Ittak bizony. A „konty alá való“ édes ital, vagy faluhelyen ismert mézes pálinka fo­gyott már a századforduló táján is. Óreganyáink sokszor fogfájás ellen vettek szájukba rumot, aztán azt sem bánták, ha gyakran leszaladt. Az ün­nepek előtti kapkodásban a falusi gazdasszony gyakran beperdül az el­ső házba, ahová az ura az ünnepi italt rejtette, úgy hogy a fonott üveg üresen kotyogott már, amikor az ün­nep hajnala beköszöntött. Városon is ittak az asszonyok. Egy-egy pohárka likőr lecsúszott beszélgetés közben, de —mondjuk meg őszintén — csak­nem magatehetetlen részeg asszonyt nem lehetett látni. Annyit nem lehe­tett, mint — sajnos — ma. Ma „még“ az sem ritkaság, hogy az eszpresszó sarkában ülő fiatalok közül a spor­toló fiú limonádét iszik, a kislány pe­dig tömény italt. Pedig a nőknek még jobban kell vigyázni, mint a férfiak­nak, mert ellenállásuk gyengébb, a mértéktelen alkoholfogyasztás még terhességüket, esetleg szülésüket is hátrányosan befolyásolhatja. Nem akkor, amikor még nem akarják a gyereket, hanem akkor, amikor köny­­nyelműségükért már fizetni kell, amikor már szeretnék a kicsit. A szesz a világ legdrágább itala. Az ember egészségével fizet érte. Ezt az , árat pedig nem éri meg soha. lERftZTREJTVÉNY FEBRUAR 25. A takaros falusi baromfiudvar egyik hűvös zugában a kottás kedves pity­­tyegéssel hívogatta kicsinyeit. A bé­kás családhoz tartozott a két kiskakas is. Sajnos ahogy nőttek, egyre büsz­kébbekké váltak. Míg testvéreik el-el üldögéltek a bokrok hűvöse alatt, ők már portyázásokra indultak, s bizony gyakran eltekeregtek az utcára, sőt a kertek aljára is. Reggelenként pedig amikor a gaz­dasszony megjelent, kezében a pom­pás magot tartalmazó kosárkával, bi­zony gyakran berzenkedtek és össze­­össze kaptak társaikkal. Sőt hajnalon­ként — bár még hang nem jött ki tor­kukon, — már büszke öntudattal utá­nozni akarták az öregkakas faluhosz­­szanti kukorékolását. Az egyik reggelen ismeretlen ven­dégek érkeztek a házhoz. A legidő­sebb kakas már hallott egyet-mást a szűk városi konyhákban történő csir­kevágásról és panírozásról, azonnal menekülésre szólította a baromfinép­séget. Menekült is mindegyikük s az ud­var hamarosan kiürült. A két büszke kiskakas azonban nem bújt el, sőt hősködve, szinte kihívóan a konyha­­ajtó elé merészkedett. Hősködésükért azonban csakhamar drága árat fizet­tek. Szinte észre sem vették, s máris összekötött lábbal hevertek egy mély táska fenekén. A városig végtelenül hosszú volt az út — ahová megérkez­ve sötét kamra fogadta őket. Kókadt fejjel gondoltak vissza a zsíros falusi rétre, az öreg kakasok zengő éne­kére. Árvaságuk egyetlen vigaszát Éviké az új gazdasszony kislánya szolgál­tatta, akivel egyre jobban megbarát­koztak. Tulajdonképpen életüket is neki köszönhették, aki könyörgésével megváltoztatta édesanyja elhatározá­sát. A kislány ragaszkodása és szeretete folytán a legjobb csemegék között válogathattak — de a szabadságot semmi sem pótolta. Bár néha megpró­báltak a folyosóra kiruccanni, ezeket a kiruccanásokat a házmesterné általá­ban kegyetlenül megtorolta. Ha a sö­tét szűk udvarra merészkedtek, ott pedig a galambokkal gyűlt meg a ba­juk; az élelmiszer megosztás szem­pontjából egyáltalán nem voltak olyan elnézőek, mint falusi rokonaik. A két kiskakas elkeseredése nőttön­­nőtt, s magányukban egyre gyakrab­ban kezdtek egymással ellenséges­kedni. Az egyik alkalommal földigi­lisztát találtak, s a rég óhajtott falat láttán azonnal elfelejtették a közös árvaságot, a hűséges összetartást — és egymásnak estek. Csakhamar porzott a kamra (sötét) piszkos padlózata, melyre egyre sű­rűbben hulltak a vércseppek. A hosz­­szú küzdelem Után mindketten kime­rültén roskadtak össze. Csak másnap talált rájuk vérbe­fagyva Éviké édesanyja. Felemelte őket és csalódottan tette mindkettőt abba a táskába amelyben diadalmasan ideutaztak. Közben bosszúsan megje­gyezte: — Kellett ezeket élve hagynom! Annyira lefogytak, hogy még levá­gásra sem érdemesek. Legjobb lesz, ha visszaküldöm őket. A két kiskakas hazafelé menet, iga­zi testvérként, békésen pittyegett egymásnak, sőt fáradt fejüket egymás szárnya alá dugták a szűk táskában, s végtelenül boldogok voltak, hogy bár megalázva, de mégegyszer vissza­térhettek abba a környezetbe, ahon­nan diadalmasan elindultak. CSIBA LÁSZLÓ, Samorín (Somorja) Az öreg arab halálán lévén, meg­hagyta, hogy 19 szép lovát, három fia örökölje. A legidősebb fiú kapja lo­vainak felét, a középső negyedét, a legfiatalabb ötödét. Mikor apjuk meghalt, a három fiú nem tudta a végrendeletet végrehaj­tani. Érthető, hiszen nem vághatták a lovakat több részre. Elhívták tehát öreg barátjukat, aki, hogy a problé­mát megoldja, magával hozott egy lo­vat is. A kérdés tehát az, hogyan te­hettek eleget a végrendeletnek? — Ej, ej... Hát,'hol a zseb­kendőd■...? Foto: nki KEDVES GYEREKEK! A „Mit tudsz Petőfiről?“ háromfor­dulós vetélkedőt a következő szá­munkban értékeljük, s tesszük közzé a győztesek nevét, akik szorgalmuk elismeréséül, s a hibátlan válaszokért könyvjutalomban részesülnek. A szerkesztő bácsi VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 10. sor­ban. 10. Nem fia­tal. 11. Szántóföld, amelyet az aratás után egy évig pi­henni hagynak, nem vetnek be. 12. Mindenféle ócska­ság. 13. A kocsi te­szi rossz úton (é. h.). 14. A táncmu­latság, (é. h.). 15. Az íz egyik fajtája (ford.). 16. Szám-' név. 17. Deszka németül, fon. (BRET). 18........... Lescaut. 19. Tevé­keny. 20. ..... Lisa, világhírű festmény. 21. A szakács se­gédje. 23. Különös. 24. Kicsinyítő kép­ző. 25. Eszével fel­fogja. 26. Zsidó vallási szertartási tárgy. 27; Házikó. 28. Üt Rómában. 29. Ibsen ismert színdarabja. 30. Lóverseny. 31. Olasz névelő. 32. Égitest. 33. Vendégségben van! 34. Korhol. 35. Állat. 36. Algéria másik neve. 38. Kisközség Szene mel­lett. ■ 39. Kettős betű. 40. Férfinév (é. h.). 41. Város a Dunántúlon. 42. Soha; németül. 43. Ikarosz nevében van! 44. Sziget a Norvég-tengerben. 45. Kikötőhely. 46. Bizalmas megszó­lítás. 47. Bírósági pernél fontos sze­mély. 48. Dörmög. 50. Város Magyar­­országon. FÜGGŐLEGES: 1. Termést takarít be. 2. Török sapka. 3. E. G. 4. Sozvjet pénzegység. 5. A kutya teszi. 6. An­golna németül. 7. Azonosak. 8. Idegen Ilona. 9. Süteményekhez való meleg mártás. 14. Dallam. 15. Margarin márka. 17. BGTI. 18............Ferenc, magyar író. 19. Ügyirat. 20. Folyó Ausztriában. 22. Megszólítás és olasz névelő. 23. Amerikai autómárka, 24. Fegyver. 26. Hozzátesz. 27. Idegen hold. 29. Fekete franciául. 30. Kugli. 32. Kevert házi. 33. Szócsata. 34. Szag betűi. 35. A görög ábécé egyik betűje. 37. Pofont ad. 38. Becsinált hús fűsze­res lével. 39. Színvonal. 41. Lézeng. 42. Római császár. 44. V. A. O. 45. Szlovák év. 47. A vízszintes 30. első és utolsó betűje. 48. Időmeghatáro­zás. 49. Libahang. Beküldendő a vízszintes 1. és füg­gőleges 10. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 5. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Nagy tanító­mesterünk a Szovjetunió! Könyvnyertesek: Bemer Apollónia, Horné Janíky (Felsőjányok) — Kétyi József, Búő — Csank Dezső, Hostice (Geszte). A nagyravágyó két kiskakas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom