Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-26 / 34. szám

1972. augusztus 26. SZÖVETSÉGI SZEMLE A 5 4 Gyerekek a tengerparton A michalovcei, a prievidzai, a Ban­ská Bystrlca-i, a žilinai és a senícai Járás efsz-tagjainak gyermekei bizo­nyára szívesen gondolnak majd visz­­sza szünidejük első három hetére. Míg szüleik a gabonatermés betaka­rításán fáradoztak, ők gondtalan, örömteljes napokat töltöttek Bulgá­riában, a Fekete tenger partján. En­nek érdekében mindent megtett a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek üdültetési szakosztálya, együtt­működve a szövetség Járási bizottsá­gaival, valamint a járási mezőgazda­­sági társulásokkal (járási termelési igazgatóságokkal) és az efsz-ekkel. Gyönyörű környezetben üdültek a gyerekek, a Várna melletti DRUZSBA üdülőközpontban. Szálláshelyet a Ne­­zabravka Szálló nyújtott, étkezésük­ről pedig a Csernomorec-étterem ven­déglátói gondoskodtak. Az említett étterem közelében fö­­venyes strand terül el, ahol idejük nagy részét töltötték a gyerekek. Ez a telep kitűnően felszerelt zuhanyo­zókkal, öltözőkkel és a vízisport számtalan eszközeivel, stb. Sajnos a vízi sportot csak az első héten űz­hették,’ amíg a tenger nyugodt, síma volt. A második héten 32 °C-ra emel­kedett a hőmérséklet, s viharossá vált a tenger. Kétméteres magasságú hul­lámok ostromolták nagy erővel a ho­mokos partot, s nem egy elszánt úszót a víz alá szorítottak ... Nagyon változatos volt az ott-tar­­tózkodás programja. A Druzsba üdü­lőközpont valaha kis halásztanya volt. Ma a bolgár tengerpart legré­gibb üdülőtelepének számít, s kiépü­lése 1948-ban kezdődött... Eddig már 20 elsőrendű szállodával, számos ét­teremmel, s szórakozóhellyel büszkél­kedhet. A fürdővendégeket nemcsak a strand vonzza Ide, hanem a 38 °G hőfokú gyógyforrás is, amelyben hű­vösebb napokon is lubickolhatnak a gyerekek, felnőttek ... Az üdülőtelep nagyon kedvező fek­vésű, Várna és Aranyhomok között található. Mindkét hely igen könnyen megközelíthető autóbusszal, amelyek sűrűn térülnek-fordulnak. A gyerekek alaposan körülnéztek Várnában, s ap­ró ajándékokat vásároltak. A jóhírü Aranyhomokon megcsodálták a gyö­nyörű, széles strandot, a szép, kor-, szerű szállodákat, parkokat és egyéb mutatványokat, mint például a teve­lovaglást, a csacsi-kocsikázást stb. Vacsora után a televízió műsorát Várna — tengerparti dísztavacska. Kaktuszok között. figyelték, vagy a szálloda előtt röp­­labdáztak, badmintonoztak. Este 9 órakor volt a takarodó. Bár a min­dennapi program eléggé igénybe vet­te a gyerekek fizikumát, elalvás előtt a napi élményeikről beszélgettek. Nagyon élvezetes volt a kirándulá­suk Balcsík tengerparti városkába és az Albenába. Az előbbi történelmi ne­vezetességeiről, s fűvészkertjéről hí­res. A gyerekeknek tetszett a roman­tikus park, a kis kastély. Útközben megálltak Albenában, amely korszerű építkezéseiről nevezetes. Megcsodál­ni valók a piramisszerűen épült szál­lodák. Ám a gyerekek legszebb él­ménye minden bizonnyal a félnapos feketetengeri hajókirándulás volt, a „Neszebar“ nevű luxushajóval. Kisebb körutazást tettek továbbá a Várnától egészen a Kaliakra-fokig. Gondtalanul, gyorsan eltelt a két hét. Utoljára még megfürödtek a gyerekek a tenger sós vizében, majd búcsút vettek a már jól ismert he­lyektől, az ismerősöktől. Bár jól tud­ták, hogy fárasztó lesz az út hazáig, mégis örültek a visszautazásnak, a jól sikerült üdülésnek, amelynek él­ményeire még sokáig emlékeznek majd a gyerekek'. Viszontlátásra, Fekete-tenger! Vi­szontlátásra, Bulgária! , (dp) lom harcát és történetét átfogó alap­ismeretekre összpontosul. A tanmene­tet a párt KB dolgozza ki, mely vala­mennyi esti egyetemre egyforma és kötelező. Ennek keretében lehetőség van a regionális ismeretek kiszélesí­tésére, konkretizálására. Így pl. tan­tervűnkben minden évben szerepel a dél-szlovákiai munkásmozgalom stb. Hasonlóan rögtön reagálunk a legfel­ső pártszervek határozataira, rávilá­gítunk azok fontosságára. Ilymódon hallgatóink friss, aktuális dolgokban is jártasak, tudásukat munkahelyü­kön azonnal kamatoztatják. Intéze­tünkben a tanulmányi idő három év. Ezalatt hat tantárgyat oktatunk. Ezek megoszlása évfolyamonként a követ­­r kező: í. évfolyamban marxista filozófia és a CSKP története, II. évfolyamban politikai gazdaság­tan, az SZKP története, III. évfolyamban tudományos kom­munizmus, valamint a pártépítés el­mélete és gyakorlata. Ez összesen 3G0 órát tesz ki. Az ismeretek nyújtása előadások formájában történik, majd gyakorló órákat tartunk. Szemináriu­mokra önálló írásbeli munkával ké­szülnek a hallgatók a marxista klas­szikusok műveiből. Gyakorlatilag he­tente tartunk összpontosításokat. Ami az előadók kérdését illeti, ma már elmondhatjuk, hogy megfelelő politikai, szakmai és módszertani is­meretekkel rendelkező elvtársak al­kotják az előadó testületet. Számuk jelenleg 60 körül mozog. Helyzetünk ezen a téren is megkönnyebbült, ugyanis a legjobb végzős hallgatóink közül néhányon mint előadók tevé­kenykednek. Nagy segítséget nyújt a nyitrai marxista-leninista ■» intézet, ahonnan sok kiváló előadó mint ven­dégtanár szerepel intézetünkben. Munkánkat segítségük nélkül aligha tudnánk sikeresen végezni. Olyan ki­váló előadók járnak hozzánk, mint Onódi János dr., Tóth József kandidá­tus, Csizmadia dr., Jalec Mária tanár­nő stb. ‘Hasonlóan érdemdús munkát végeznek Pék Vendel elvtárs az SZLKP KB dolgozója, Dudás Kálmán a nyugat-szlovákiai kerületi pártbi­zottság ideológiai osztályának dolgo­zója, Krivosík István dr. a MATESZ igazgatója. Az esti egyetemnek kihelyezett osz­tálya! vannak a kerület több járásá­ban. Ezek irányítása Dunaszerdahely­­ről a központból történik. Az igaz­gató elvtárs szavaiból kitűnik, hogy nem mindenütt találnak megértésre szándékaik. így pl. a Bratislava­­vidék járással teljesen megszűnt a kapcsolatuk, habár igyekezetük arra irányult, hogy Senecen nyissanak ki­helyezett osztályt az érdeklődök szá­mára. Nagy az érdeklődés a nitrai járásban is a kihelyezett osztály meg­nyitása iránt, de sajnos mint az igaz­gató elvtárs megjegyezte, eddig sző­kébb hazájában — nem az ő hibájá­ból — erre még nem került sor. Az irányítás oroszlán részét Fresinszky irányítás oroszlánrészét Presinszky a tantervét, feltünteti az előadások dátumát, az előadó nevét, majd ezt az osztályfőnöknek továbbítja. Ezek között találjuk Poszpis József elvtár­sat a párt veteránját, a Munkaérdem­rend viselőjét, a tornóci események főszervezőjét. Kezdettől fogva nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel végzi munkáját. Ugyanígy dicséret illeti a Fehér-házaspárt Dunaszerdahelyről, akik szintén a párt régi harcosai. — A szakirodalmat intézetünk a Slovenská kniha dunaszerdahelyi könyvesboltján keresztül Somogyi elvtársnő odaadó segítőmunkájával biztosítjuk. Intézetünk komoly könyv­tárral rendelkezik. Sajnos míg a Szovjetunióban és Magyarországon is külön tankönyvek jelennek meg az esti egyetemek számára, mindezideig nálunk ilyenek nincsenek. Reméljük, hogy rövidesen javulás áll be ezen a szakaszon is. Ezt annál is inkább reméljük, mert kísérletképpen meg­jelent a politikai gazdaságtan tan­könyve az esti egyetemek számára. A könyvek többségét főleg a klasz­­szikus irodalmat Magyarországról biz­tosítjuk. Belső használatra az elő­adók, és az előadó kollektívák önálló anyagot adnak ki fordítás, fagy ön­álló mű formájában. A tankönyveket a hallgatók rendszeresen megvásá­rolják, így amikor elvégzik az egye­temet, önálló politikai könyvespolccal rendelkeznek. Ф Mit nyújt az intézet a végzős hall­gatóknak, hol érvényesülhetnek az életben? A hallgatók a harmadik évfolyam végén államvizsgát tesznek a marxiz­mus-leninizmus három alkotóelemé­ből — és a CSKP történetéből, s a párt KB által kiadott diplomát kap­ják. Az abszolválás semmilyen anyagi előnyöket nem biztosít, ellenkezőleg többletmunkát jelent a hallgató és családja számára is. A legtehetsége­sebb hallgatóinkat kisegítőként az esti egyetemen alkalmazzuk, nagyobb részük pedig a járási pártbizottságok propagandistájaként van nyilvántart­va. Másik részük az összüzemi párt­­bizottságokban és a tömegszerveze­teknél tevékenykedik. 1969-ben fel­mérést végeztünk hallgatóink között. Arra a kérdésre, hogy szeretne e töb­bet nyújtani a pártnak, az akkori hallgatóság 96 százaléka igennel vá­laszolt. Sajnos, és ez ide kívánkozik, hogy a járási pártvezetőség egyes osztályai az állami és gazdasági szer­vek illetékesei többet támaszkodhat­nának a végzettekre, jobban élhetné­nek a lehetőségekkel. Ügy hiszem, hogy itt még van tennivaló, s ezt a cél érdekében mielőbb meg kell ten­ni. A végzősökkel való személyes kap­csolataink arról győznek meg ben­nünket, hogy valamennyien büszkék arra, hogy intézetünk végzősei. Nyi­latkozataikból kitűnik, hogy érdemes volt hozzánk járni, jól tudják érvé­nyesíteni az itt szerzett ismereteket. A Dunaszerdahelyi Marxizmus­­lenizmus Esti Egyetem fennállása öt esztendejében jó kapcsolatokat épí­tett ki a járási pártbizottságok ideo­lógiai osztályaival. A nyugat-szlová­kiai kerületi pártbizottság elnöke is méltányolta munkájukat, elismerését fejezte ki eredményeik fölött. Az in­tézet létjogosultsága bebizonyosodott. Az érdeklődés egyre nagyobb, egyre többen szeretnének hallgatók lenni. Az oktatás színvonala állandóan emel­kedik s egyre nagyobb igényeket tá­maszt a hallgatókkal szemben. Az an­­tikommunizmus rafinált módszerei elleni . harcot, a párt politikájának érvényre juttatását az irányításban azonban csak magas ideológiai és szakismeretek birtokában levő embe­rekkel tudjuk megvalósítani. Ezt a fontos küldetését teljesíti az itteni esti egyetem is. SVINGER ISTVÁN Leghöbb vágyam: Találkozni Büzinmkokkai A lukovištei Vitéz Ondrej bácsi áprilisban múlt 82 esztendős. A bámulatos fizikai és szellemi frisseségnek örvendő nyugdíjas ifjúsága valóságos kalandregény. Több mint fél évszázad táv­latából a legapróbb részletekre is vissza tud emlékezni és tö­kéletesen át tudja élni életének azon mozzanatait, amelyek számára akkor oly sorsdöntők voltak ... Ekeszarv mellöl a csatatérre — A magamfajta parasztlegény életében már az is nagyon nagy dolog volt, hogy a császár katonája lehettem. Losoncon a 25-ös gyalogezrednél kezdtem a szolgálatot. A világháború hamarosan a frontra szólított. Kicsit a félelem, kicsit a büsz­keség érzése lett rajtam úrrá az első bevetés alkalmával, aztán ott a harc mezeién fokról fokra jöttem rá, hogy őrültség az egész, hiszen a háború még csak nagyobb szegénységet hozhat nekünk, nincsteleneknek. De nem volt visszaút. 1915 áprilisá­ban orosz fogságba kerültem. Először Kijevbe, majd a nyár derekán Novodonszk vidékére hurcoltak. Hogy milyen volt egy hadifogoly sorsa a kozákok szolgálatában? Egyenlő az állatokéval. Az örökös robot folytán csupán a velünk egysorsú orosz muzsikkal érintkeztünk. Egyikük elmondotta, hogy a Kaukázus környékén jobb, emberibb körülmények között él a szegény, sőt -hadifogoly is. Ott valamiféle vörösek az urak, akik igazságos életet akarnak. Hatodmagammal határoztam el a szökést. Rögtönöztem egy térképet, a többiek gondoskodtak valami élelemről, ruhanemű­ről. Tulajdonképpen kockáztatnivalőnk sem volt. Azt vala­mennyien tudtuk, hogy ha elfognak, nincs irgalom. De egyi­künk sem riadt vissza. Nekivágtunk egy útnak, melytől sorsunk jobbrafordulását vártuk. Két napot eszeveszett iramban tettünk meg. Pihenésre, alvásra gondolni sem mertünk. Alig volt már tagjainkban erő, amikor egy pusztafélére érkeztünk. Három nagy szalmakazalban kerestünk szállást, menedéket. Tökéle­tesen befúrtuk magunkat s ez volt a szerencsénk. Nemsokára ugyanis megjelentek üldözőink, de rövid tanakodás után to­vábbhajtottak. Újabb másfél napos kimerítő út után értünk el Kiszta községbe. Ez már határmenti körzet volt, ahol valóban más volt a helyzet. Szolgálatra egy állatorvos családjához kerültem. Ivan Davidovics Bliznyuknak hívták. Először csak annyit tapasztaltam, hogy jó ember, később megtudtam, hogy forradalmár, Lenin egyik ismerőse volt. Futó ismeretség Leninnel Az állatorvos birtokán lovakkal dolgoztam. Egy alkalommal a kovácsműhelyben jártam éppen, amikor alacsonytermetű, sovány, rövidszakállas férfi kereste gazdámat. A kovácsmester már jól ismerte. Ö mondta: pétervári vörös, valamiféle Lenin­nek hívják. Őszintén szólva ügyet sem vetettem a jelenték­telen külsejű idegenre, számomra akkor jóságos gazdám Iván Davidovics jelentette az eszményképet, a vörös forradalmárt. Hónapok teltek el békében, míg egy nyári reggelen a község­házára, a komitétra rendelték a község valamennyi férfiját. Mindenki fegyvert kapott, mi, katonaszökevények Is. Mint ké­sőbb megtudtuk, Kornyilov fehér generális egyik csapata kó­szált a közelben, velük kellett szembenéznünk. Derekasan helytálltunk, mi, az egykori császár katonái a vörösek oldalán. Hálából utunkra bocsátottak, néhány hasznos tanáccsal, jó szerencsét kívánva. Gyalog tettük meg az utat Sztavropolig, ahol ismét Jehér „zónába“ ütköztünk. Ebben a városban már nem tarthattunk együtt társaimmal, mert a fe­hérek szinte mindenre lőttek, ami mozgott. Így utólag meg­ítélve talán hibátlan orosz tudásomnak és jobb külsőmnek köszönhettem, hogy megúsztam szárazon. A hadifoglyokkal különösen nem teketóriáztak sokat, akikről már akkor az a hír járta, hogy csoportosan álltak át a vörösökhöz. A város piacterén egy lócán pihentem meg, amikor egy ismerős arcra lettem figyelmes. Ű volt az, állatorvos gazdámnak régi barát­ja, most már a neve is eszembe jutott, Iljics Lenin. Egy csoport munkás körében láttam, mint később megtudtam: felvilágosító munkát végzett. Mire felocsúdtam, már el is elegyedett a nagy tömegben. Évek múltán itthon sokat hallottam nevét, s mindig meg­jelent képzeletemben egy sovány, értelmes szemű, közönséges, egyszerű ember. Ötven év után Itthon sokat meséltem a gyerekeknek, unokáimnak fogságom éveiről. Különösen az állatorvos családjánál eltöltött másfél esztendő emlékei voltak számomra kedvesek. Leányunokámat annyira „megkapta" ez a történet, hogy a hatvanas évek elején megírta Szovjetunió-beli levelező partnerének. A kislányon keresztül szovjet újságba került a nevem, ami eljutott az egy­kori állatorvos fiának, Jakovnak a kezébe. Így találtunk egy­másra több mint 40 é vután. Azóta igen sűrűn váltjuk levelein­ket. A Bliznyuk család leveleiből tudom, hogy a legidősebb fiú, Jakov ma alezredes, a Szovjetunió Hőse, résztvett hazánk felszabadításában is. Arról is értesültem, hogy Kiszta, a „vörös falu“, már nem létezik. Egy hatalmas vízierőmű épült a helyén. Életem leghőbb vágya: találkozni Bliznyukékkal, több mint ötven év után. Hacsi Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom