Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-25 / 51. szám

Méhész szemmel Romániában

Már évekkel ezelőtt, amikor Gunda Béla könyvében (Ethnographica Carpathica, Akadémia Kiadó Budapest, 1986) azt olvastam, hogy Ormánság, Kisalföld, Göcsej, Tiszahát környékén, azokon az udvarhelyi, háromszéki, csiki és gyergyói székelyeknél még mindig ismesetes az a kezdetleges mézgyűjtés, amely teljesen megegyezik a délafrikai busmanok, hottentották, valamint a Kraoindiánok mézgyűjtésével, amelyről már, egy cikkben beszámoltam, tervbe vettem, hogy erről személyesen is meggyőződöm.

A nyár folyamán alkalmam nyílt arra, hogy Erdély egyes részeit beutazzam és így természetesen érdeklődtem aziránt, amiért a néprajzkedvelőnek sem kell Afrikába, vagy Brazíliába utaznia, mikor azt a Kárpátokban is megtalálja.

Amikor az ember Marosvásárhelyen (Tirgu-Mures), Szovátán, Korondon keresztül Székelyudvarhelyre (Odorheiul-Secuiesc) utazik, méhész szemmel gyönyörködhet a Keleti Kárpátok ezerszínü virágokkal borított lankáin.

Noha rövid időre, de sikerült kapcsolatot teremtenem a helyi méhészegyesület elnökével, Kolozši Józseffel, aki készségesen adott felvilágosítást a helyi viszonyokról. Ö maga 95 családdal méhészkedik Dadant- Blatt kaptarakban. A méhészek zöme ezt a kaptártípust használja, de akadnak jócskán fekvő és lapozó kis kaptárak is, amely a mi Szlovén kaptárjaink mása. Vannak 30—50—80 —100 családos privát méhészetek, de van egy 800 családdal rendelkező állami méhészetük Is. Leginkább -vándorméhészettel foglalkoznak. Vándorolnak akácra, napraforgóra, málnára, füzikére és a réti legelőkre, mely bőven akad a hegyek között. "Ebből a körzetből így 3000—4000 család vándorol évente a különböző területekre. A permetezés problémája itt is felvetődött. Nem is annyira a gyomirtó szerek használata, mint a gyümölcsösökben termelt baliacim virágzásakor használt különböző vegyszeres permetezés pusztítja méheiket.

A tavaszi fejlődés elősegítésére, valamint az egyes beteg ségek megakadályozására sikeresen használják a Hidrazita nevű gyógyszert, mely tablettákban kapható. (1 liter szörphöz egy tablettát adagolnak.)

Udvarhelyről Csíkszereda irányába szerettem volna menni, de az út javítása miatt nem sikerült s így délre, Sepsiszentgyörgy felé vettem az irányt. Nem bántam meg. Fenn a Hargitán elbeszélgettem a hegyi

favágókkal. Tusnádon pedig, ahová a szeder- és málnagyűjtők lejárnak, találtam több olyan személyt, akik a málnagyűjtés mellett mézet is gyűjtenek. Sajnos nem akadtam igazi „mézgyűjtőre“, mert ezt egyesek mint foglalkozást űzik. lommal sikerül is, s akkor bővebben beszámolhatok minden- Az én embereim olyan mindenesek voltak. Leginkább málnát, de ha úgy adódik, akkor gombát is, mézet is gyűjtenek.

Tavasszal megfigyelik az erdőszéleket; különösen a napsütötte tisztásoknál, s ahol valamilyen törmeléket találnak a fa alatt, azt a fát'tüzetesebben átvizsgálják. A törmelékből azután már könnyű megállapítani, hogy mókus, nyest, vagy méhek tanyáznak-e a fa odvábán. A fa kopogtatásával megállapítják a fészek helyét s a méz mennyiségétől függ, hogy mindjárt kibontják-e vagy csak megjelölik s később, illetve akkor, amikor elegendő méz van, vágják ki a fát.

Vannak olyan gyűjtők is, akik kora tavasszal kivágják az ilyen „vadméhekkel“ lakott fát s azt a részt, ahol a' fészek van, hazaviszik, s odahaza folytatják a méhészkedést. Ez különösen érdekes azért, mert ha valóban így van, akkkor bebizonyosodott, hogy a méh domesztikálása (háziállatként való alkalmazása) még napjainkban is tart.

találtam mohokét, de a tulajdonosaik nem voltak ott. Jgy nem tudhattam meg az ezévi eredményeket. Domonkoséknál évente átlag 5 kg hozamot lehet számítani, így stabil a méhészkedés

Hogy Romániában mennyire fejlett a méhészkedés, azt a következő adatok is bizonyítják. Az egész országban kb. 60 ezer méhész 900 ezer méhcsaláddal méhészkedik. Néhol a falvak elnevezése is arról tanúskodik, hogy az emberek jövedelmét valamikor a méhészet adta. Így Prisaca (méheskert) Dulcele (mézédes) nevű falvak vannak.

A romániai méhészek hiteleket kaphatnak méhesek berendezésére és a termékek értékesítésénél is kedvezményben részesülnek. Méheiket a közepes testhosszúság és a közepes hosszúságú szívóka jellemzi. Végtagjaik hosszabbak az északi fajtáktól, de rövidebbek a Carnica és az olasz fajtánál. Vannak eltérések is közöttük, így az erdélyi fajtáknál a méhek nagyobbak, szívókájuk is hosszabb, mint pl. a moldavai vagy a dunamenti méheknek. Ezek tavasszal nagyobb hozamot is biztosítanak, mivel korábban indul a család fejlődése.

A romániai szakemberek, akik tudományosan is foglalkoznak a méhészet problémáival (N. Fóti,

M. Lungu, P. Pelimon, E. Mirza stb.), javasolták egy önálló meghatározását is, amelynek Apis melliíica Carpatica nevet adnák. Ezek a kísérletek és csoportosítások még folyamatban vannak.

Ezen az utamon nem tudtam elérni mindazt, amit célul tűztem ki, mert más feladataim is voltak. Különösen nem tudtam a nyelvtudás hiánya miatt Bukarest, Ploestí Plitesti környékén megismerkedni a méhészekkel, mert csak a román nyelvet beszélik. Sibiu (Szebeny) és Déva környékén, ahol már találtam magyarokat is, szerencsétlenségemre elfogott egy kétnapos eső s így megakadályozott abban, hogy kutatási vagyaimat kielégíhessem.

JÁNOSI JÖZSEF

Az ősszlávokkal kapcsolatban már Ibn Rustak a IX. és X. században megemlíti, hogy........valami faállványaik vannak, melyek ki vannak fúrva és ezekben méhek vannak. Egy-egy ilyen kaptárból tíz ibrik mézet is ki lehet venni..

Valószínűleg őseink is így gyűjtötték össze az odvas fákkal együtt méhállományukat.’

Sepsibikkszádon Domonkos István 64 éves méhészt kerestem fel, aki a közeljövőben ünnepli 50 éves méhészkedését. Jelenleg is van 40 családja. Kaptárait, melyek a szlovén rakodókra hasonlítanak, maga készíti. Vándorolni nem szokott, az udvarban felállított méhese van. A rajokat még szalmakasban tartja s ősszel ezzel érősíti fel a családokat. Érdekes, hogy a nála a kaptárakon megtaláltam a méhek tájékozódására szolgáló mértani jeleket, de egyes kaptárakon görbe vonalakból alkotott ábrákat is találtam. Mivel ottlétemkor csak feleségével tudtam beszélni, így annak magyarázatát, hogy miért van pl. emberfej rajzolva egyes kaptárakra, nem kaptam meg.

Az utak mellett sok helyen

Aki a Csabagyöngyét adta a világnak

Stark Adolf, Békéscsaba kiemelkedő szőlésze, 60 éve halott. Az ö nevéhez fűződik annak a szőlőfajtának az előállítása, amely meghódította a világot. Mert azokban az országokban, ahol szőlőt termesztenek, mindenütt jól ismerik a Csabagyöngyét, és elismeréssel nyilatkoznak kiváló tulajdonságairól.

KERESKEDŐBŐL SZŐLÉSZ

Stark Adolf 1834 december végén született Bártfán. Négyen voltak testvérek. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd az 1847—48. tanévben a miskolci evangélikus kollégiumban tanult. Az 1850-ben kiállított, latin nyelvű bizonyítványának megjegyzési rovatában azt találjuk, hogy „az 1849 karácsonyi ünnepekre hazamenvén a kereskedelembe felvették, s a tudományok művelésére nem. jött többé vissza“. rsfeHárom évig mint kereskedő dolgozott, majd tapasztalatszerzés céljából az ország több táját bejárta. 1859-ben költözött Békéscsabára. Stark, a felesége révén örökölt föld 8 holdján szőlőt telepített és szőlőszaporító iskolát létesített.

SIKER OTTHON ÉS KÜLFÖLDÖN

Feljegyzéseiből sajnos eddig csak egy „Borászati lapok zsebnaptára“ feliratú, 1901-ből származó füzetecske került elő, oldalhiányokkal. Ebben pontos rajz található a nagyréti szőlő jéről. A helyszínrajzon a fajtákat is feltüntette teljes részletességgel. Összesen 11 258 tőkével és 299 fajtával rendelkezett. Saját fajtáiként a, következőket jegyezte: Kossuth Lajos, Garibaldi, Stark magonca, Rouga korai, Csabagyöngye, Stark Róza, Petőfi Sándor.

Nemesítési munkája igen eredményes volt. Elsősorban a Csabagyöngye — ezt már, 1880- ban előállította — és a Kossuth Lajos korai szőlőfajtákkal aratott nagy sikert. Feljegyzése szerint a Csabagyöngye szőlőfajta leírása a Borászati lapok 1900. XI. 11-i 46. számában jelent meg. Neve itthon és külföldön egyaránt ismert lett. Részt vett a hazai és a külföldi

kiállításokon s értékes díjakat nyert. így például:

1873-ban a Bécsi Világkiállításon arany- és ezüstérmet, az 1894. évi oroszországi nemzetközi kiállításon az orosz állam érdemérmét; az 1896-i ezredéves országos kiállításon a Millenniumi nagyérem kitüntetést; „1848—1898“ „Signum Memorial“ aranyérmet, továbbá hagyatékban megtalálható egy 1855-ből származó ezüstérem, amelynek feliratán utalás van a párizsi ipari- és terménykiállításra.

KITERJEDT TEVÉKENYSÉG

A Stark család levelezéseinek hagy része elkallódott, néhány levél maradt csak fenn, amely Stark Adolf szőlőnemesítö munkásságával, annak elismerésével kapcsolatos. Így például id. Kollár. János szarvasi ügyvéd írásai és éz a kilenc levél, amelyet Haan Antal békéscsabai származású festőművész Capuri szigetéről intézett Starkhoz. E levelekből kitűnik, hogy Haan Békéscsabáról, Stark szőlőjéből vitt Capriba vesszőket, s azokat elültette ottani házának kertjében.

A szájhagyomány szerint Stark Adolf szőlőgyűjteménye, illetve előállított új fajtái iránt nagy volt az érdeklődés, főleg külföldről. Hazai látogatói is akadnak bőven, akik csodálták szépen berendezett és mintaszerűen kezelt szőlőskertjét. A hazai és külföldi kiállításokra .fiával, Ferenccel nagy gonddal készülnek. Többek között nagy cserepekbe gyökereztették a

szólót és az élő növényt terméssel együtt mutatták be.

A legtöbb szaporítóanyagot a Csabagyöngyéből készítették, a fajta terjesztése érdekében. A filoxéra-veszély elhárítására vadalanyt használtak. Az 1800- as évek végén árjegyzéket is adtak ki több ízben, amelyben. 264 fajta szőlőszaporítóanyagot kínáltak eladásra. Egy hagyományos szőlőoltvány 10 krajcárba került, a Csabagyöngye 1 korona volt.

CÉLTUDATOS TERMESZTÉS

A visszaemlékezések szerint Stark Adolf idejének nagy részét a szőlőskertjében töltötte. Vaskereskedóse volt ugyan, de főfoglalkozásának a szőlőtermesztést tekintette. Minden érdekelte, ami összefüggésben volt a szőlőtermesztéssel. Sokat olvasott, igyekezett az öszszes korabeli hazai és külföldi szakirodalmat, tudományos közléseket áttanulmányozni. Behatóan foglalkozott a szerves- és műtrágyázással, a szőlőbetegségekkel, kártevőkkel, az ellenük való védekezéssel, a borászattal.

A kertészeti termesztés más ágai is érdekelték. Nagyon szerette a rózsát, szép gyűjteménye volt belőle. Jegyzeteiben 253 rózsafajta szerepel, feltüntetve a szín, a származás és a családnév.

1860-tól haláláig, 1910-ig, naponta háromszor, azonos időben időjárási feljegyzéseket végzett, külön e célra rendszeresített naplóban. A naplót fia 1935-ig vezette, összesen tehát 75 éven keresztül figyelték az időjárás alakulását, és ennek tapasztalatait felhasználták a szőlőtermesztésben. -Stark Adolf emlékét megőrzi a Csabagyöngye, amely 90— 100 év óta a világos az elsők között ál.

Boross Lászfó

Nagyüzemeink szőlészeteiben és a házikertekben az utóbbi évek folyamán dróthuzalú szőlőkordem-támaszokat alkalmazunk. Ezeken a szőlő kedvező mennyiségű fényhez jut, s jól beérik mind a domboldalon, mind a sík részeken. A szüretet is megkönnyítik, azért alkalmazzák ezeket a támaszokat a félmagas és magas kordonműveléshez.

Félmagas kordon — kb. 180 cm magasságú dróthuzalú támaszt igényel. Erre nagyon alkalmasak a drőtfelületekkel ellátott vasbeton oszlopok. Jól beváltak az 50 mm átmérőjű vascsövek is. Ezek felső végét be kell hegeszteni, hogy a víz ne jusson a csövekbe. A vasoszlopokra konzoltartókat erősíthetünk (hegesztéssel is), a végükön átfúrt lyukakkal az egy- vagy pároshuzalú tartó kiképzéséhez. Kb. 50 cm mélyen betonozzuk a tartóoszlopokat a földbe. Hogy a gömbölyű oszlop a betonlábban ne foroghasson, még a betonozás előtt alul az oszlopokat átfúrjuk és ebbe

10—20 cm hosszú 5 mm vastagságú drótot helyezünk el.

Az újtípusú támasztók tartóÚjfajta pároshuzalú szőlőtámaszték

oszlopai legalább 25 évig kell, hogy helytálljanak. A tartóoszlopok valamennyi sorának utolsó példányait sodort dróttal ki kell támasztani, ill. húzni egy földbeásott nagyobb kő segítsé gével. Ezt a kőrögzítőt egy méter mélyen helyezzük a talajba. Az oszlopok távolsága ne legyen 6 méternél nagyobb, ellenkező esetben a dróthuzalok nem eléggé szilárdak.

Huzalnak legjobban bevált a cinezett (horgonyzott) 2,5—3,0 mm vastagságú drót. Egy-egy oszlopsort szükséges legalább 100 méterenként megszakítani, hogy a gyalogosoknak vagy munkagépeknek átjárókat biztosítunk (a nagyüzemi termelésnél ez feltétlenül szükséges. Azonkívül a dróthuzalok stabilitása is jobb.

Magas kordon — 220 cm

szintű vezetéket igényel. Kialakításuk hasonló az előzőhöz.

csak a hordozó drót és az ezt

követő kettős huzalok sora ma- feszíteni, ezt vascsavarök segítgasabban kezdődik a talajszint- ségével vagy különleges húzótól. Minden huzalt jól ki kell fejek segítségével érjük el.

Dróthuzalú szőlőtámaszok tartó oszlopainak egyes fajtái: .

1. drólfülekkel ellátott vasbeton oszlop,

2. vascsőoszlop kifúrt végű tartó konzolokkal,

3. surzáró oszlop a drótok kihúzására alkalmas vascsavaros konzolokkal.

4. húzófejjel ellátott oszlopvég egy része.