Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-13 / 6. szám

8 ram В ШхЯ F/ ГЯ П Д Щ/ . а С'1', ~ ’ 4 -Í A köztársaság 1 nevében Е tőmondat vezeti be a bíróság) döntéseket. Kisiklott emberi életek további sorsa felett határoznak ilyenkor az igazságszolgáltatás szervei. Az írott és íratlan társa­dalmi, erkölcsi normák megszegői pedig legtöbbször ítélethirdetés* kor ébrednek rá, hogy megindul* tak a lejtőn. Egyszeri félrelépés azonban még nem ok arra, hogy a bűnös „szakadékba zuhanjon“. Megérdemelt büntetésének letöltő* se után ismét társadalmunk teljes­­értékű tagjává válhat. Ez egyedül tőle, további magatartásától függ. §§§ HARAGOSOK fr A svodíni (Szőgyén) Vojtech T, és Alexander T. testvérek és szom­szédok is. Az elmúlt év derekért egy kisebb veszekedés után az ifjabbik testvér bátyjának udvará­ba hatolt, hogy megverje. Az, lát­va öccsének haragját, karóval fo­gadta testvérét, akinek 8 cm-es sebet és véraláfutásos sérüléseket okozott. A kárvallott gyógykezelé­se 14 napot igényelt. A Nové Zámky-i (Érsekújvár) Járásbíróság magánlaksértésért és kölcsönös támadásért fogta perbe a haragosokat. A bizonyító eljárás lefolytatása után Vojtech T.-t két­éves, Alexander T.-t egyéves felté­teles szabadságvesztésre ítélte. §§§ garAzdälkodo fiatalok Az elmúlt év októberében a ko­­rnoőai (Kamopsa) „triumvirátus“ ügyével foglalkozott az igazság­szolgáltatás járási szerve. A vád­lottak padján Juraj F., Jozef D. és G. F. ültek. Mindnyájan beismer­ték, hogy a mulatságon ittas álla­potban sértegették a vendégeket, amiért a klubhelyiségből kitessé­kelték őket. Felindulásukban ösz­­szetörték a HNB előtt levő és hi­vatalos rendeletek kifüggesztésére szolgáló táblát, majd bezúzták a váróterem ablakait. A garázdálko- ; dó fiatalok most javítóintézetben gondolkodhatnak tettükön. §§§ DUHAJKODŰK Mikulás L., Jozef C., Koloman Č. és Ľudovít К. az udvardi (Dvory nad Zit.) vendéglőben találkoztak, ahol rövid vita után összevereked­tek, s Mikulás L. 30 napi gyógy­kezelést igénylő sérülést szenve dett. A járásbíróság a nevezette­ket duhajkodásban való részvéte­­lért marasztalta el. Ezzel a tettük­kel veszélyeztették embertársaik egészségét és életét, ezért a bíró­ság a négy bűnöst hathónapos fel­tételes szabadságvesztésre ítélte §§§ A három esethez már csak any­­nyit fűzhetünk, hogy elsősorban a tetteseken múlik, hogy a továb­biakban vajon találkoznak-e még a törvény szigorával. Tóth János Mliečno (Tejfalu) a dunaszerda­­helyi járás egyik kisközsége. A közelmúltban felkerestem Meleg Rudolfot, a HNB elnökét, és meg­kértem, tájékoztasson az elmúlt év eredményeiről, s a jelenlegi ter­vekről — Az 1970 es év sikerekben gaz­dag, jó esztendőnek mondható — kezdte az elnök. — Körülkerítet­­lük az iskolát és az ablakokat is átfestettük. December 24 én átad­tunk egv új eiitőbiis’inegállót.Tel'­­jes önköltséggel 117/ négyzetméter járdát építettünk. A munkából a SZABAD FŰLDMOVES 1971. február 13. falu népe — magammal együtt — kivette részét. — Szívesen gondolok vissza arra az utolsó decemberi vasárnapra, amikor végre nálunk is megala­kult a SZÍSZ. Azóta már negyedik vasárnapomat töltöm el a fiatalok körében, mert érzem, lelkesedésük nem csupán fellángolás, ami abból is kitűnik, hogy figyelmen kívül hagyják a falu kocsmáját. — Legszívesebben arra a tervre gondolok vissza, mely három év­vel ezelőtt született a HNB és az EFSZ vezetősége között: közös erővel építeni egy olyan korszerű épületet, ahol a HNB és az EFSZ irodái mellett helyet kap a kultúr­­helyiség is. A mintegy egy millió 700 ezer korona beruházást igény­lő épületben az irodahelyiségek már rendelkezésünkre állnak. A kultúrhelylséget farsang utolsó vasárnapján ünnepélyes keretek között adjuk át az ifjúságnak és a falu népének. — Az idén a volt HNB épületét szeretnénk átépíteni óvodává. Leg­főbb vágyam, hogy tavaszra már ebbe az épületbe járhassanak a kis nebulók. Öváry Pétéi Dicséretet érdemel A Samoríni (Somorja) Egységes Földművesszövetkezetben Méry Jó­zsef és felesége az elmúlt évben egy anyakocától 18,93 db malacot választott el. Ez azért is érdemel figyelmet, mivel a tervezett járási átlag mindössze 16 db volt. Megkérdeztem Kűn István mér­­szövetkezet főzootecbni­­kusát, hogy vajon mi szükséges az ilyen eredmény eléréséhez? — Elsősorban a gondozók oda­adó és becsületes > munkája — mondotta Kún elvtárs. — Azon­kívül az anyaállományt kellőkép­pen frissíteni kell, fiatal süldők­kel. A malacozásnál való elővigyá­zatosság is fontos. A malacok elválasztásánál pedig figyelembe kell venni azok erősségét. Méry elvtárs betartotta a pontos fedežtetési tervet, ami az anyák nagyobb produkció-képességét idézte elő. Helyesen alkalmazta az előírt takarmányadagot és be­tartotta a pontos etetési időt. Eh­hez még hozzájárult az állathigié­niai és az istállóklíma betartása is. О. P. Megkezdődött a zárszámadás A Košice-vidéki járás földműve­sei is értékelik múlt évi munkáju­kat. Megkezdődött a zárszámadás. Már hagyomány, hogy a Šebastov­­cei (Zsebes) EFSZ mindig az első, de a többi szövetkezetben is nagy szorgalommal készülnek erre a fontos munkára. Február végéig a járás minden szövetkezetében be szeretnék fejezni a zárszámadást. Örvendetes tény, hogy a kedve­zőtlen időjárás ellenére is a leg> 'több efsz-ben jór zárják az évet* Pazderálj Tíz év az efsz-ben — Azt a jelszót követem én is, hogy a „fiatalok jövője a mező­­gazdaságban van“ — mondotta Babarcsík elvtár,s, a tornaváraljai „Közös Út“ efsz agronómusa.. Babarcsík István 1941. február 25-én született. A Sompdi Mező­­gazdasági Szakiskola elvégzése után, 1959-től a tornaváraljai szö­vetkezet vezetőivel karöltve dol­gozik a minél nagyobb eredmé­nyek eléréséért. — A tíz év mérlege a mi szövet­kezetünknél a növénytermesztés­ben is egyre jobb eredményeket mutat. A múlt év nagyon nehéz volt a mezőgazdaságunk részére, de elmondhatjuk, hogy az 1969 évi eredmények minden eddigit felül­múltak. A nehézségek ellenére a többéves takarmányok és kapás­növények hektárhozamai magasan túlszárnyalták a tervezett hektár­• hozamokat. Megemlítem, hogy a kukorica hektárhozama 50 q sze­mes kukorica volt, ami az előző évekhez viszonyítva 8—10 mázsá­val több. Nagyon jól bevált a mi földjeinken a jugoszláv hibridku­korica. Ezt a megfelelő vetőmagot csak első ízben kapta szövetkeze­tünk, és a sikerek azt mutatják, hogy továbbra is ezt a fajtát kel! vetni. Az ifjú mezőgazdász terveit rö­viden így foglalhatnánk össze: — Többet, jobbat és olcsóbban termelni. Bár tető nincsen a me­zőgazdasági üzemek felett, a jő szervezés sokat segíthet. Farkas Rózsa Szeressük a gépeket Minden mezőgazdasági üzemben több gondot kellene fordítani a gépek, traktorok karbantartására. Többéves tapasztalatom alapján állíthatom, ez nagyon sok efsz-nél nincs így. Pedig a gépeknél is ér­vényes a közmondás: „Tisztaság, fél egészség!“ A tisztítás, karban­tartás elhanyagolására nemcsak az üzem fizet rá, hanem a népgazda­ság is kárt szenved. Ezért próbál­junk mindig idejében közbelépni, míg nem késő. Mert a gép is csak akkor szolgál, ha betartják a kar­bantartási előírásokat. Egy rend­szeresen karbantartott traktor ja­vítása is sokkal olcsóbb, mert kevesebb alkatrészt igényel, s mint tudjuk, a pótalkatrészek beszerzé­­; se sem könnyű feladat. Valacsay Tibor Disznóölések Kulturáltan szórakoznak Kural’any (Kurály) kisközség la­kói eddig csak vendéglővel és 1 ifjúsági klubbal rendelkeztek. Nem volt hol táncmulatságot rendezni és bemutatni színdarabjaikat. Ta­valy nyáron a Z-akció keretén be­lül befejezték az új kultúrház épí­tését. A sportszervezet tagjai voltak a legigyekvőbbek és betanulták Terézia Vansová Lelkiismeret cí­mű művét, mellyel nagy sikert arattak. Tavaly több község szín­játszói látogatták meg a falut. Reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz, és hogy a fiatalok a kuttúrházat továbbra is kellőkép­pen használják majd ki. Belányi János Ilyenkor télen kihalt a határ. A természet téli álmát alussza, s az ősszel földbe vetett mag a hó­takaró alatt szunnyad. Ha azonban valaki a hajnali ködben valame­lyik faluban jár, gyakran arra lesz figyelmes, hogy füstcsíkok száll­nak az ég felé. Községeinkben gyakori látvány, amint az embe­rek a szabad tűz körül forgolód­nak, tevékenykednek. Ugyanis a szőrtelenítést még ma is sok he­lyen hagyományos módon, perzse­léssel végzik. Igen, a táj még alszik, de annál a háznál, ahol disznót ölnek, a család apraja-nagyja, sőt a szom­szédok és rokonok is kora reggel­től ott szorgoskodnak a disznó körül. Jómagam is résztvettem egy ilyen disznóölésen az egyik bará­tomnál. A fagyos, ködös hajnalban már pirkadatkor ébren volt a ház. Hamarosan a böllér is megérke­zett. A házigazda kötelet kötött a gömbölyűre hízott „röfi“ lábára, és az ügyes böllérnek nem okozott gondot, hogy egy jól irányított szúrással végetvessen a hízó éle­tének. Néhány perc múlva már világí­tott is a búzaszalma magasra csa­pó lángja, hogy leperzselje az állat szőrét, és ezzel is ízletesebbé tegye a disznó húsát. A láng ki­aludtával a házigazda bicskát vett elő, és a disznó megpörkölődött fülhegyét lemetszette, sóval, papri­kával fűszerezte és ezzel kínálta a segédkezőket. Közben az asszo­nyok a katlanokban a bélmosás­hoz vizet melegítettek, majd a zsírt olvasztották, mely bödönökbe téve akár jövő ilyenkorig is eltarthat. Kissé odébb a böllér a sonkákat egyengette, a lapockákat és sza­lonnákat kanyarította le. Az asszo­nyok pedig a saját féltve őrzött receptjei szerint fűszerezték, íze­sítették a hurkát, kolbászt és a disznósajtot, amit népiesen göm­böcnek is neveznek. Déltájban már az alaposan meg­tisztított vastagbélbe töltötték a hurkát, a vékonybélbe pedig a jól fűszerezett kolbászt. A serény munkát csak a tízórai meg az ebédszünet szakította fél­be. A levegő naphosszat nehéz, zsír­szagtól terhes volt, de estére, ami­kor sor került a disznótorra, már ínycsiklandó illatok szálltak. Mi, akik résztvettünk az egésznapi te­vékenységen és az esti ünnepélyes disznótoron, sokáig fogunk emlé­kezni erre az eseményre. Pongrácz Gábor Téli alkonyat „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ. Alant repül a nap, mint a fáradt madár,...“ E sorok jutnak eszembe, amikor a gömőri mezőket végigsimogatom tekintetemmel. Szinte látom Petőfi Sándort is, aki egykor végiguta­zott az én szülőföldemen, Gömör­­országon. Azóta nagyot változott a világ A föld szívesebben és többet te­rem: érzi, hogy kincseit a nép gyűjti már a „bőség kosarába“. A Sajó két oldalán áldott keblű, termékeny földek alusznak a hó alatt. A szövetkezetek és állami birtokok dolgozói a hosszú téli alkonyatokban már a tavaszról, a jövőről, a reájuk váró új felada­tokról beszélgetnek. Igaz, egyre ritkábban húzzák elő a csizmaszárba dugott leveles dohányt. Csárda vagy Kossuth most a kedvenc cigaretta. Füstje mellett halkan piroslik a bor. Nem zavarja a gondolatokat. Bajó István mérnökkel, a Safá­­rikovói (Tornaija) Állami Gazda­ság mezőgazdászával ülök a ba­rátságos meleg szobában. Most jött haza-a szokásos téli határjárásról. Kellemes ilyenkor a kályha éne­két hallgatni. Sokáig ülünk csendben. Koccin­tunk. A borocska végül megoldja a nyelveket. Szerényen így vall magáról: — Egyszerű, földmunkás-zsellér családban nőttem fel. Szüleim so­kat dolgoztak. Édesapám még ki sem járhatta rendesen a hat ele­mit, máris a legkeményebb mun­kát kellett végeznie. Verejtékével öntözte a mezők, rétek termékeny testét. A másét, — mindig a má­sét ... Testvéreim és én már a szocia­lizmusban nőttünk fel. Szüléink nemcsak munkára, hanem a tanu­lásra is neveltek bennünket. Erzsi­ké nővérem a mezőgazdasági tech­nikum növénytermesztési és állat­tenyésztési tagozatán végzett. Én — 1 1 a Nymai Mezőgazdasági Főiskolán szereztem diplomát. Kezembe veszem az értékes okiratot. Keltezése: 1963 júniusa. — Nehéz volt? — Nem tagadom, sokat kellett tanulnom, de megérte. Örömmel tanultam. Nagyszerű érzés volt át­venni a diplomát. Boldogságom még fokozta az is, hogy az ünnepi közönség soraiban ott ült egy sze­rény falusi asszony is: az édes­anyám. Szép emlék. Hosszú csönddel gondoltunk rá ... — S aztán? — Aztán dolgozni kezdtem. Még a diplomám tintája meg sem szá­radt teljesen, máris a Safárikovói Állami Gazdaság szárnyai részle­gére kerültem, mint zootechnikus. Munkámat igyekeztem lelkiisme­retesen végezni. Örültem, hogy végre saját keresetem van. — Ősszel azonban egyéves ka­tonai szolgálatra vonultam be, de alighogy leszereltem, 1964 őszén mint az állami gazdaság agronó­musa folytathattam tovább meg­kezdett munkámat. — Nagyon örülök, hogy én is részese vagyok azon eredmények­nek, amelyet a közel 500 hektáron gazdálkodó állami gazdaság elért. E területnek nagyon különböző talajviszonyai vannak. A mikro­klíma is eltérő. Szükségesnek tar­tottam, hogy specializáljuk az egyes részlegek termelését. Koráb­ban „minden részleg mindent ter­melt“. Ez nem volt gazdaságos a már előbb említett két ok miatt sem, de a munkaszervezés is több gondot okozott ebben az időszak­ban. A téli alkonyat közelebb húzó­dik az ablakhoz. Havazik. Lebegő csipkefüggönybe öltözik a táj. Az asztalon mezőgazdasági fo­lyóiratok. Pirossal aláhúzott sorok jelzik, hogy a harmincéves mező­­gazdasági mérnök gondosan tanul­mányozza. A könyvespolcon szak­könyvek és szépirodalom sorako­zik. Találomra kihúzok egyet. Dokumentumok a Szlovák Ta­nácsköztársaságról: 1919. — Párttag? — Igen. 1965 óta. Megint kis csönd következik. Mindketten 1968-ra gondolunk. Szerénysége tiltja, hogy dicseked­jen a kritikus időkben végzett po­zitív állásfoglalásáról. Szorgalmára, szerénységére, tu­dására rövidesen felfigyeltek. Újabb megtisztelő feladatot ka­pott: 1969. január 1-től kiérde­melte az igazgatóhelyettesi tiszt­séget. ★ Nyílik az ajtó. Megjött a család. A négyéves Istvánka pillanatok alatt az apja ölében terem. A téli estében új fejezet kezdő­dik. Kovács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom