Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-19 / 24. szám

1971. június 19. SZABAD FÖLDMŰVES A nemzeti bizottságok a szocialista forradalom szervei Az orosz proletariátus forradalmi tapasztalatai nyo­mán és a Magyar Vörös Hadsereg gyors előnyomulása következményeként megalakult Szlovák Tanácsköztársa­ság hatására hazánk területén már az első világháború végén létrejött a dolgozó nép képviseleti szerveinek széles hálózata. A községi tanácsok és direktóriumok tagságát olyan forradalmárok képezték, akik engesztel­hetetlen harcot folytattak a kizsákmányolás és a nyo­mor ellen. így magától értetődik az is, hogy ezek a népképvise­leti, forradalmi szervek rövid idő alatt nagy tekintélyre tettek szert. Nyilván azért nem volt bátorságuk — a Vörös Hadsereg visszavonulása után — a hatólom ú] birtokosainak ahhoz, hogy feloszlassák ezeket a szerve­ket. Csupán „átszervezésükre“ került sor. Ennek az „át­szervezésnek“ azonban törvényszerű következménye lett, hogy a városi és községi képviseleti szervekbe főleg a burzsoázia osztályérdekeit képviselő személyek kerül­tek, olyanok, akik alárendelték tevékenységüket a telj­hatalommal felruházott községi jegyzőnek. A hatalmat bitorló burzsoázia — az „oszd meg és uralkodj“ jelszó gyakorlati érvényesítése céljából létre­hozta a népegységet megosztó burzsoá és nacionalista, valamint opportunista pártok sokaságát, melyek közre­működésével törvényesítették a burzsoádemokrácia köz­ségi és városi képviselőtestületeit, mint a nép állítór lagos képviseleti szerveit. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása után és tekintélyének növekedése eredményeként a nép érdekeinek igazi képviselői, a kommunisták s a párton­­kívüli forradalmárok is bekerültek a képviselőtestüle­tekbe. Emlékszem, hogy a grófi birtok intézője, a plé­bános úr és egyes kulákok hogyan felháborodtak azon, hogy községünkben és a rozsnyói járás területén a bá­nyászok és a béresek is, akiknek semmijük nem volt, csak a dolgos kezük, bele mertek szólni az ügyek inté­zésébe. — „Ezért megbünteti őket az Isten“ — mondotta Erm József plébános. S igaza volt! Az „Istentől kiszabott első büntetés“ abban jutott ki­fejezésre, hogy a csendőrök letartóztatták a volt vörös katonákat és a volt községi tanács tagjait. Majd abban, hogy bár törvényesítve voltak a községi és körzeti kép­viselőválasztások, de ugyanaz a törvény megtiltotta( hogy a képviselőtestületek önállóan döntsenek a külön­féle kérdésekben. A harmincas évek első felében én is tagja voltam a városi képviselőtestületnek, jól emlékszem például arra, hogy amikor a munkanélküliség megoldását tűztük napi­rendre, a jegyző űr nyomatékosan figyelmeztetett, hogy a törvény nem jogosít fel bennünket ilyen kérdésekkel való foglalkozásra. S amikor a képviselőtestület tagjai­nak többsége követelte például, hogy a Rimamurányi Bányák igazgatósága szüntesse meg a munkáselbocsátá­sokat és állítsák le a Gömörhorkai Papírgyár fokozatos likvidálását szolgáló törekvéseket, a jegyző úr pár nap múlva közölte velünk, hogy ilyen és ilyen törvény értel­mében fel vagyunk oszlatva, s a járási főnök a váro­sunk élére kormánybiztost nevezett ki Janovský mérnök személyében. Szerencsénkre ez az ember nem tartozott a legrosszabbak közé. A községi és városi képviselőtestületekben — a kom­munista és más pártok képviselői között — éles harcok folytak az adópolitikával kapcsolatban is. A kommu­nisták azt követelték, hogy „fizessenek a gazdagok". Fizessenek ök adót abból a jövedelmükből, amit a dol­gozók embertelen kizsákmányolás folytán gyarapítot­ták. Persze, a burzsoá és az opportunista pártok kép­viselői, valamint az egész burzsoá államapparátus min­dent elkövetett, hogy az adóterhekkel a kisembereket, a dolgozókat sújtsa. A községi és városi képviselőtestületek kommunista képviselői becsületesen helytálltak akkor is, amikor hazánk függetlenségét a német fasizmus világhatalmi törekvései veszélyeztették. Harcoltak a német imperia­lizmus hazai segítőtársai, ügynökei ellen, és követelték, hogy az összes képviseleti szervek, s az egész állam­­apparátus legyen megtisztítva a hazaárulőktól. A hataloiíí urai nem hallgattak ránk, s így mi, kom­munisták kénytelenek voltunk — a községi képviselő­­testületekben is — egy asztalitól ülni a henleinistákkal, a horthy-bérencekkel és a hlinkásokkal. Ezért nem vé­letlen az rsem, hogy a képviselőtestületekben éles har­cok folytak a kommunisták, tehát az igazi hazafiak és a hazaárulók között. A községi képviselőtestületeken belüli harcokban megedződött kommunisták váltak a forradalmi nemzeti bizottságok önzetlen szervezőivé minden községben és városban, ahol azt az előfeltételek lehetővé tették. Ezért formálódtak a megalakult nemzeti bizottságok, mint a kommunista párt segítő szervei, az idegen megszállók elleni harcok központjaivá, s tettek felmérhetetlen szol­gálatot a népnek, akit képviseltek. Községeink és városaink felszabadítása után a nem­zeti bizottságok, mint az államhatalom megtestesítői, kezükbe vették a polgári ügyek intézését és védelmez­ték a véráldozatok árán nyert szabadságunkat. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja vezetése mellett fontos szerepet töltöttek be a nemzeti bizottságok mind az 1948 előtti, mind pedig az azt követő időszakban. Mint a forradalmi munkásosztály és a lakosság további kizsákmányolt rétegeinek képviseleti szervei, részt vet­tek a gazdagok megadóztatását, a hazaárulók vagyoná­nak elkobzását, a földreform "megvalósítását, az ipar, a bankok, a közlekedés, a nagykereskedelem stb. álla­mosítását szolgáló intézkedések sikeres végrehajtásá­ban. De nehéz volna szavakkal kifejezni annak a sok türelmet és fáradságot igénylő felvilágosító munkának a jelentőségét is, amit a nemzeti bizottságok tagjainak százai és ezrei kifejtettek abból a célból, hogy a maradi módszerekkel termelő kis- és középparasztokat rávezes­sék a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés út­jára. Nem véletlen tehát, hogy a nemzeti bizottságok a la­kosság döntő többségének bizalmát élvezik. Persze, éppen úgy nem véletlen az sem, hogy a „megújhódást“, az „emberarcú szocializmust“ hirdető jobboldali oppor­tunisták — a szocializmus nyílt ellenségeivel karöltve — támadásba lendültek a nemzeti bizottságok, s azok példás funkcionáriusai ellen. A szocializmus ellenségei tudatában voltak annak, hogy népellenes tervük csak akkor teljesülhet, ha a kommunista párt vezető szere­pének felszámolásával párhuzamosan alá tudják ásni a nemzeti bizottságok tekintélyét is. A nemzeti bizottságok többsége — még a legválságo­sabb napokban is — hű maradt forradalmi hagyomá­nyaihoz. Nem hódoltak be a demagóg, soviniszta és szociaJizmuseHepes törekvések hordozóinak. Fáradha­tatlanul szervezték a termelő munkát, gondoskodtak a közellátás zavartalanságáról, tehát tanúbizonyságát ad­ták forradalmi felkészültségüknek. Befejezésként meggyőződésből hangsúlyozom, hogy a nemzeti bizottságok munkájának felmérhetetlen szerepe van abban, hogy aránylag rövid idő leforgása alatt fel­épült fejlett szocialista iparunk, magas színvonalra emelkedett mezőgazdaságunk, s abban, hogy városaink­ban és falvainkban új, korszerűen berendezett lakó­negyedek épültek. Megnyugvással mondhatjuk azt is, hogy nemzeti bizottságaink, mint a dolgozó nép tény­leges képviseleti szervei és a szocialista államhatalom gyakorlói, fejlődésünk jelenlegi szakaszában is öregbí­tik a harcos munkával kivívott jő hírnevüket. FÄBRY ISTVÁN, az SZNT alelnQke Csivári valaha Nyitra prímása volt. Dr. FAITH Fiilöp szerint (Nyitra aranykönyvel „ez a jeles muzsikus a 18. század végén élt.“ Követője — a már Idézett forrás szerint — CSONKA Ferkó ugyancsak kedvelt prímása volt Nyitrának. Ha kedve kerekedett, az asztal tetejéről dirigálta a bandát, melybe Szlovákia legjobb barnabőrű zenészeit gyűjtöt­te össze. Nem volt bál, vagy vigalom nála nélkül talán sehol. Akkoriban Nyitrának három nagy „vendégfogadója“ volt: a KORONA (ma ts áll a Jesenský utca sarkán/, az ARANYSZARVAS (helyét ma az üres tér jelzi a Zobor kávéházal szemben/, és az ARANYLŰD (a mai Tátra kávéház épületébenI, de Cson­ka Ferkót mindenütt meg lehetett találni. Máig is legenda őrzi emlékét. Egyszer valamilyen magnum áldomás után hajnaltájt tért haza. Hegedűjét fogasra akasztotta, alá helyezte sar­­kantyús csizmáit és lefeküdt. Egy­szeriben felesége különös hangokra ébredt: a hegedű megszólalt és a csizmák táncra perdültek. Benyitott a szobába, s férje már halott volt. Így búcsúzott el a bohém világtól, melyet úgy szeretett. A bandát fia, Csonka Jóska vezette tovább, aki szintén kitűnő prímás volt, de csak­hamar külföldre távozott, s ott is halt meg 1910-ben. CSONKA Berci, a brácsás, a másik fiú Berlinben maradt, s ott is halt meg. A szőke cimbalmos, В A TÁCS Laci meg Izabella hercegnőt tanította cimbalmozni. Pozsonyban telepedett le. ott is halt meg. Persze, oka volt annak is. miért ment a híres Csonka banda külföld­re. Ugyanis Nyitrán közben egy má­sik kitűnő zenekar alakult, KAROOSS Jánosé. Négy fia játszott a bandában: József, Károly, Kristóf és Béla. Fáraó nyitrai ivadékait ezúttal fehér ember tanította muzsikálni: STRASKP.ABA MELEGEDÉS RÉGI EMLÉKEK TÜZÉNÉL OúrtS p+vnásoka. l/siror alatt András. Ez egy híres körmöd (Krem­nica) építész fia volt. A külföldi dicsőség láza azonban az új nyitrai bandába is befészkelte magát, különösen amikor látták Csonkáék nagy külföldi sikereit. Ber­linbe szegődtek el, nekik is hatalmas sikerük volt, tele pénzzel tértek haza a Zobor alá, nem egy tagjuk tábor­noki egyenruhában. így rendezték meg hazatérési hangversenyüket a Szarvasban. De nem tudtak sokáig itthon maradni, kergette őket a siker­­vágy. Bécsben kezdtek a MAGYAR CSÁRDÁBAN innen mentek tovább. Ám ezúttal Fortuna már nem volt hozzájuk kegyes. Kevés volt a „lóve“ és a banda széthullott. KARDOSS Kristóf ezalatt' Oroszországban arat­ta sikereit „cimbalom-játékával“. A visszatért tagok meg Pozsonyban ál­lapodtak meg, OLÁH István bandájá­ban. „Amikor Kardossék otthagyták Nyitrát — írja Nyttra aranykönyve — „nem maradt itt jóravaló banda.“ Igen, mert a közben megalakult „fehér" zenekar — mely akkoriban oly nagy megrökönyödést váltott ki — nem játszott odahaza. Az új bandát Ha Jónás Jóska lem lett volna ... Nyitra „utolsó“ prímása munka­közben. i Az elmúlt napokban már a délelőtti órákban sokezren álldogáltak a vén Duna partján. Kíváncsian várták, hogy a Bratislavát Petržalkával ösz­­szekötb új hídnak hogyan helyezik el a második vaskonstrukcióját. A pontonokon odaszállított vaskolosszust a tervek szerint sikerült a helyé­re állítani és így tovább folyhat a híd építése, amelyet a jövő évben szeretnének átadni rendeltetésének. —u—• Nyárelő egy felső-csallóközi szövetkezetben Sötét viharfelhők gomolyogtak. Dülledt, terhes hasuk itt-ott sötétkék helyett vörös színben játszott. — Valahol már megint idő előtt arat a jég — állapították meg az emberek, mintegy félve a veszély közeledtétöl. S nem is tévedtek! Június 2-án im­már harmadízben szenvedett tetemes jégkárt a so mórjai (Šamorín) szövet­kezet növénykultúrája. Turcsán Ká­roly agronómus efféleképp ecseteli az esetet: — Jól indult az év. A tavaszi árpát február huszonegyedikén a földbe tettük. Nagyon kemény idő jött rá márciusban, de kárt nem tett benne. Aggodalmunk felengedett. A Sludár, amely 120 hektárnyi, olyan buja, hogy 15 százaléka megdőlt az utóbbi ki­adós esőzések következtében ... Még az a szerencsénk — a szerencsétlen­ség mellett is, — hogy a már-már katasztrofálissá váló szárazságot esős időjárás váltotta föl, így azután a növényzet fejlődésnek indulhatott. Nézek az agronómusra, miféle sze­rencsétlenségről beszél. — Hát a jégeső... Ügy látszik, nagyon szereti a mi vidékünket. Mór harmadszor ránk ijesztett. A kürtvé­­lyesi határ mentén kétszer is jól el­bánt a búzával, a kukoricával meg a cukorrépával. Itt a becslések szerint vagy harminc százalékos a kár, de a Somorja melletti 15 hektáros cu­korrépa-parcella jégkára mintegy 40 százalékos. Fehér Károly, a szövetkezet el­nöke éppen határnézésből érkezett vissza. Eléggé lehangoltan! Európát, sőt áthajóztak az Egyesült Államokba is. Műsorukon nemcsak népdalok szerepeltek, mint a cigány­­zenekarok repertoárján. A zenekar nemcsak vonós, de fúvós hangszere­ken is játszott. Nagy sikerük volt Mozart-tal, Verdivel, de Wagnerrel, sőt Beethovennel is. Pettkes, mint zeneszerző komponálta meg a már alig ismert „Nyitrai csárdást“, mely annak idején három kiadónál is meg­jelent: Bécsben Müllernél, pes­ten Treichlingernél és Pozsony­ban Streibig Károlynál. Két évig tartott a turné. Sikereket arattak, de pénzt nem hoztak haza. Elszegényedve tértek vissza a Zobor alá, és Pettkesnek már nem volt mi­ből újjászervezni a bandát. . A 20. század híres cigányprímása volt SOVÄNKA Nándor a Zobor alatt. Az 1902-es őszi hadgyakorlatok idején került Nyitrára és hamar „bemuzsi­kálta“ magát a nyitraiak szívébe. Egy évre rá a budapesti cigányzene-verse­nyen ő kapta az aranyérmet. „Sovánka távozásával több banda próbált szerencsét Nyitrán“ — álla­pítja meg az aranykönyv. — „Egyik sem tetszett. Végre JÖNÁS Jóska ban­dájának sikerült magát bemuzsikálni a közönség kegyeibe." Jónás Joio — csakhamar így becézték Nyitrán — Aranyosmarótról (Zl. Moravce) ke­rült Nyitrára, s talán ő volt a régi Nyitra utolsó híres prímása. Róla is dal maradt fenn, akár Csiváriról. A „Nem ütik a jogászt agyon ...“ dallamára énekelték akkoriban a nyitraiak: „Ha Jónás Jóska nem lett volna / sárga rigó rozmaringos ga­lambom / Rendes ember lettem vol­na / sárgarigó rozmaringos galam­bom J.“ Persze, ma már ez a dal ts feledés­be merült az idők forgatagában. MÄRTONVÖLGYI LÄSZLÖ — Olyan a répaföld, mint az el­hagyott csatatér... Még ez valahogy kiheveri majd, de a búza...? Annál sokkal rosszabb a helyzet... Node, jobb erről nem is beszélni. — S át­váltunk derűsebb témára. Ott, ahol a jég elkerülte a búzát (350 ha), igen szép. Annak ellenére, hogy a talaj kavicsos, egyötöde az esőzések követ­keztében megdűlt. — Kétszer nitratáltuk — kapcsoló­dott be ismét a beszélgetésbe az ag­ronómus —, egyszer a januári, má­sodszor a márciusi fagyok idején. A vegyszeres gyomirtás is nagyon jól sikerült. Százötven hektáron Dikotex­­szel végeztük, melynek hatása kitűnő volt. Majd a kukorica került terítékre. Az agronómus tájékoztatása szerint a 217 hektár kukorica nem okoz majd ősszel nagy gondot. Betakarítá­sához elegendő géppel és adaptérrel rendelkeznek. A vegyszerezések pontos nyilván­tartást követelnek az agronómustól. Erre szolgál egy nagy könyv, amely­be a gondos szakember bejegyzi, hol, mit, mivel és mikor vegyszereztek, hogy a vetésforgó betartása ne okoz­zon félreértéseket, a felelősséget mindenképpen vállalni kell. Merthi­­szen a felületes munka itt nagyon hamar visszaüt. A „nem emlékszem rá , a „tudom is én ...“, a „sajnos megfeledkeztem róla“ nem lehet a felelősség alól kibúvás alapja. Ennek tudatában végzi felelősségteljes mun­káját Turcsán agronómus. — S van-e elegendő vegyszerük?-— Aki idejében indul a beszerző útra, az nem nélkülözi a ma mór nélkülözhetetlent. Jól felkészültünk rá. Eddig összesen 80 ezer koronát fordítottunk gyomirtó és egyéb vegy­szerekre. A vegyszereket külön rak­tározzuk. Forgács Oszkár, a he­lyettesem, aki távollétemben a kul­csot kezeli. Ö is elvégezte az ezirá­­nyú iskolázást. A vegyszerigénylést a leltári könyvbe jegyezzük, az igénylő sajátkezű aláírásával, a személyazo­nossági igazolvány számának bejegy­zésével, amely egyben a vegyszerke­zelés felelősségének vállalásával is jár. Itt a gyümölcskertészről, vala­mint a szőlészről van szó, akik ugyan­csak elvégezték a vegyszerek hasz­nálatával kapcsolatos két-, illetve négynapos tavaszi iskolázást. Jégkárral kezdtük sorainkat, s lám még az ötven hektárnyi szőlő mint­egy 60 százalékos tavaszi fagykáráról szó sem esett. A lapályok tőkéi száz százalékos fagykárt szenvedtek. Erre még a szövetkezet történetében nem volt példa. Ily módon a kitűnő mi­nőségű boráról mind híresebbé váló szövetkezetetet gazdasági oldaláról értve, igen jelentősen érintette. Egyébként, ami az aratási előké­születeket illeti, jó ütemben halad. A gépeket azok javítják, akik keze­lik év közben, s így a felelősség el­mélyültebb. — Csupán egy kombájn motorjával volt baj, de Ürge Károly anyagbe­szerzőnk idejében „felhajtotta“; Ke­­let-Szlovákiában bukkant rá, s a bo­nyolultnak tűnő kérdés hamarjában megoldódott — hangsúlyozta derűsen az agronómus. — A gabonabetakarí­­tás alatt remélhetőleg nem lesz külö­nösebb fennakadás. Valacsai Ti­bor, a gépműhelyvezető ügyes, talp­raesett ember. Ha úgy kívánja a helyzet, ő is hozzálát a gépjavítás­hoz. A vándor-javítóműhely is teljes felkészültséggel várja az aránylag jó terméssel kecsegtető gabona betaka­rítását. (Kovács) PETTKES János alakította, aki a vár­megyei főállatorvos jól honorált stal­­lumát cserélte fel a sovány karmes­terséggel. Kitűnő amatőr muzsikus volt, gazdag ember, s olyan ötlett támadt, hogy zenekart alakít a Zabot alatt és azzal indul el a világba. Még nagyobb volt a burzsoá vllác, felháborodása, amikor kalandos ter­véhez segítséget is talált a barsme­­gyeí GAÁL főszolgabíróban, későbl alispánban. Bizony alakítottak is 4t tagú zenekart, és nekivágtak a „vi tágnak“. Nem jutottak messzire! Else állomásuk Varsó volt. Nagy siker­rel kezdtek játszani, de közben Var sóban pestis “ütött- ki,* és az égés­­bandát vesztegzár alá fielyezték. A vesztegzár három hónapig tartott persze közben a bfiňaäť fizetni kel lett, ez a móka a vármegyei főállat­orvosnak 17 000 forintjába „fájt“. — Úgy kell annak a bolond állat­orvosnak! — tapsoltak a nyitrai kis­polgárok, akik akciójában osztályul ellen elkövetett sérelmet láttak. An, PETTKES János nem nyugodott, va gyona roncsaiból újjászervezte a ban­dát és nekivágott ismét a világnak Most már nagyobb sikerrel. Bejártál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom