Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-26 / 52. szám
1970. december 31. SZABAD FÖLDMŰVES 9 S z á r n y b o n to g a tá s Móricz Zoltán néhány évvel ezelőtt álmában sem gondolt arra, hogy a mérnöki diploma megszerzése után a csallóközi rónán kamatoztatja szaktudását. A kelet-szlovákiai Kisgéresről (Malý Horešov) került a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskálára. Az ott töltött idő alatt olyan mélyen nézett a csinos osztálytársa Rozika szemébe, hogy nem tudott megválni tőle, s követte őt Somorjára. A két kezdő mérnök a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás jóvoltából, mint gyakornokok a vajkai (Vojka) egyesült szövetkezetbe kerültek (Vajka, Keszőcés és Doborgaz). A férjet az agronómus mellé osztották be, Rozika, a biológia szerelmese pedig mint segédzootechnikus kezdett tevékenykedni. Vajon a röpke fél év alatt mit tapasztaltak a fiatal szakemberek a 970 hektáros szövetkezetben, amelyből 200 a szántó? Az agronómus mérnök belecsöppent a nyári betakarítási munkák dandárjába. Mindenek előtt fontosnak tartotta az emberekkel való ismerkedési. Alig telt el két hét, már mindenkit nevén szólított. nem olyan elégedett az állattenyésztéssel. Az egyesülés előtt ugyanis mindhárom szövetkezet gazdasági farmját kiépítették. Sok az épület, de nem korszerű. Ez az egyik oka, hogy nincs üzemen belüli szakosítás, s az egyes farmokon majdnem mindenfajta állattenyésztéssel foglalkoznak. A súlygyarapodással nincs különösebb baj, a sertéseknél, és a hízómarháknál is kielégítő. A 264 darab tehénnél viszont a fejési átlag (7,03 liter darabonként), járási viszonylatban a legalacsonyabbak közé tartozik. Éveken keresztül nem sikerült megoldani az egyedenkénti kiválasztást, és a takarmány tápértékének az ellenőrzésével sem foglalkoztak kellőképpen. Sok esetben a higiéniára is többet kellene adni. Elavultak a fejőgépek. Ezért üdvös lenne a tél folyamán az etetők és a fejők részére iskolázást szervezni. Szintén bosszantó a gazdasági udvarokon levő feneketlen sár. Az állatgondozók részére hiányzanak, a szociális berendezések is. A mérnöknő szerette volna, ha teljesen rábíznak egy istállót, ahol önállóan hasznosíthatná tudását, képességét. Persze itt fennáll egy technikai nehézség, mivel az első autóbusz Somorjáről csak 9 óra 5 perckor érkezik a szövetkezetbe. Néha egyesek kissé gúnyosan meg is Jegyzik: — Ilyen korán felkelt? Az ágy nem akart magával jönni? Különben nagyon kedves, szorgalmas emberek laknak a Duna melléki faluban. Figyelmesek is és a mérnöknőt a nevenapján úgy feldobálták a levegőbe, hogy elállt a lélegzete. Ezen a vidéken a tisztelet és szeretet kifejezésének ez az egyik formája. Pénzes elvtárs, a közös ökonómusa és az agronómus a kifejtett problémák legtöbbjével egyetértett. A szociális helyiségek létesítését és a gazdasági udvarok rendbehozatalát már tervezik. Ök is tudják, jó lenne a szakosítás, csakhogy ennek a keresztülvitele nem olyan egyszerű a három faluban, ahol lényegében hasonló gazdasági épületek vannak. A fiatal mérnökök nézeteit ezért nem veszik rossznéven. Űk is örülnének, ha azok megvalósításával jnég jobbak lennének a termelési eredmények. A röpke fél év elég volt ahhoz, hogy az „odacsöppent“, szárnyat bontogató két fiatal megismerkedjen a gazdasággal, problémákkal, és ami a legfontosabb, az emberekkel. — Nagyon szorgalmas szövetkezeti tagok lakják ezeket a kis falukat — mondták az őszinte elismerés hangján mindketten. Januárban végképp eldől a mérnökházaspár sorsa. Ügy érzem, ők az utazási nehézségek ellenére is szívesen maradnának. A szövetkezetben a munkaegység értéke 40 korona és ez bíztató számukra. A fészekrakáshoz kell a pénz és a közlekedés megoldásának legjobb módja az autóvásárlás lenne. Mert bizony így eléggé kötve vannak és kevés idejük jut a szórakozásra. Nem sok, mert a könyveket és a szaklapokat is át kell böngészni. Persze, emellett szeretnék, és a tapasztalatcsere szempontjából üdvös lenne, ha a járási mezőgazdasági társulás irányítói időnként öszszehívnák a járásban tevékenykedő fiatal mérnököket, hogy kicserélhessék tapasztalataikat, és megnézzenek egy-egy példás mezőgazdasági üzemet. A szövetkezeti vezetők és a tagság többsége már megszokta a fiatal házaspárt, s ezért gondolom, ha egy pohár bor mellett búcsúznak az óévtől és köszöntik az újat, arra is koccintanak, hogy két képzett szakemberrel nőtt a közös nagy családja. Tóth Dezső A fiatalembert az első meglepetés a tarlószántásnál érte. Az egyesült szövetkezetben mélyebben forgatták a tarlót, mint ahogy azt a főiskolán tanulták. Végül meggyőzték őt, hogy az ottani talajviszonyok miatt így a legmegfelelőbb. A mérnök szót értő ember, s tudja, hogy a gyakorlati tapasztalat sokat jelent, és belátta, hogy az irányítóknak igazuk lehet. Viszont az ő elméleti tudását szintén elfogadták és hasznosították a maghere permetezésénél és más szakaszon is. A mérnök különben hiányosnak tartja a gépesítést a kôžôsben. Nincs elegendő trágyaszőrő, nem rendelkeznek komplex répabetakarító gépekkel, nincs megfelelő silókombájn. Igaz, a tagság létszáma elég nagy, (150), de azért gondolni kell a jövőre és arra, hogy a legértékesebbet, az embert mentesítsék a nehéz munkától. Az elért termelési eredmények viszont tetszettek. A kissé mostoha tavalyi ősz ellenére 41 mázsa volt búzából a hektáronkénti átlaghozam. Cukorrépából 553 mázsáj értek el hektáronként és kukoricából (morzsoltan) 61 mázsás átlaghozammal dicsekedhettek. A fiatal szakember annak is örül, hogy tavasszal már egycsfrájú cukorrépamag vetésével kísérleteznek, és az Auróra, Kaukaz és Jubilejnaja 50-es búzafajták termesztését is kipróbálják. A tűzről pattant mérnöknő már A RÓKA meg A MACSKA Találkozott egyszer a róka a macskával. Egyikük nagyobb kópé, mint a másik. Azt mondja a róka: — Nagyon beképzelt vagy, te macska. Ogy fenn hordod az orrod, mintha te lennél a legravaszabb a nap alatt, mintha kanállal ennéd a bölcsességet. Pedig tévedsz, barátocskám! En vagyok a legravaszabb, nekem mindig helyén az eszem. Mindig kéznél van akár száz fortély, száz különféle ötlet, hogy bárki eszén túljárjak. A macska csak mosolygott: — Akár úgy van, akár nincs — válaszolta —, te viszont sokat dicsekedsz. Nekem mindig elegendő egyetlen ötlet, mert az többet ér a te száz fortélyodnál is. — Szeretnem egyszer látni! — hangoskodott a róka. — Majd meglátod — mondta nevetve a macska. — Lehet, hogy előbb, mint gondolnád. Es valóban. Alig mondta ki a macska az utolsó szót, kutyák csaholása verte fel a tájat. A macska nem teketóriázott, hanem gyorsan fölmászott a legközelebbi fára és megbújt a sűrű ágak között. S a róka? Ijedtében bemászott a legelső lyukba, aztán a másikba, a harmadikba, ész nélkül szaladgált ösze-vissza, kipróbált tán százféle búvóhelyet is. Amikor meg azt hitte, hogy már megmenekült, csípős füstszag ütötte meg az orrát. Így hát erről a rejtekhelyről is menekülnie kellett. Mégsem fulladhat meg a füstben! Am alig dugta ki az orrát a lyukból, rátámadtak a kutyák és pillahatok alatt végeztek vele. Mindezt nagyon jól látta a macska a fáról, semmi sem kerülte el a figyelmét. Elégedetten dünnyögte maga elé: — Százfél^ ötleted, százféle fortélyod volt készenlétben, róka komám. S mit nyertél vele? Most már elhiheted nekem: egyetlen, jól átgondolt ötlet többet ér százféle olyan fortélynál, amelyekről nem tudod előre, miként válnak be. Vércse Miklós fordítása RAVASZ VÁLASZ A kis kacsa hangversenyre ment édesanyjával, a kacsamamával. Ott hallotta, milyen nagyszerűen játszott, a tücsök a hegedűjén. Megkérdezte kacsa-mamájától: — Gondolod ..., hogy én is tudnék így muzsikálni? — Elképzelhető. Próbáld meg ... — bíztatta a mamája. — Ah, nekem mindössze két lábam van... — sóhajtott ravaszkodva a kis kacsa. — Ha az egyikkel tartanám a hegedűt, a másikkal a vonót, hogyan állnék meg a színpadon?___ (Oroszból fordította: Antalffy István) A jószívű lovacska — Én mindenkinél jobban tudok kukorékolni! — dicsekedett a kakas. —- Én a falon is tudok felfelé menni! — hajtogatta büszkén a légy. — Én egy lábon is tudók állni! — kérkedett a kócsag. — Én éjszaka is látok... — huhogott a bagoly. — Én ... én ... semmit se tudok... kesergett a kicsi kacsa és kövér könnycseppek gördültek ki a szeméből. És olyan keservesen sírt, hogy mindannyian elszöktek mellőle. Csak a jószívű lovacska maradt ott és vigasztalta a kis kacsát. — Nyugodj \ meg, kisöreg... — mondta a sírdogáló kis pihésnek —, látod, te is tudsz valamit; elriasztottad a dicsekvőket!... TASNÄDI VARGA ÉVA: Hull a hó Ezüst csillag, hull a hó, kiáltsátok: — Hó, hahó! Befödte az utat, házat, verébfiúk, jaj de fáznak! Hátukon hófehér bunda, porzik a hó, hull az útra. Ag tetején rigófészek, kicsi rigók messze néznek: — Itt a tél, az ezüst tél, jaj, ha hozzánk jó lennél! Borítson be tölgyfa ága, ne fújjon szét kis dunyhánkra, ne hűtse meg vacsoránkat, takarót adj alvó ágnak — — hópihéből szőtt a selyme, kendőt dobj a téli kertre! Itt a tél, az ezüst tél, messze, messze mendegél, karikázva hull a hó, kiáltsátok: — Hó, hahó! ÜJÉV VÍZSZINTES: 1. Jókívánságunk első része, folytatva a függőleges 5. sorban. 5. Nagy ázsiai állam. 6. Te németül (DU). 7. Jókai és Mikszáth is az volt. 8. Kellemetlenség. 9. Vonat eleje. 10. Ék! 11. Gazdaságunk pillére névelővel. 12. Nagy Sándor biogramja. 14. Ütlegel. 15. Hivatkozik valamire. 16. Keresztül. 17. Csak németül (NUR). 18. Hamis. 19. Krajcár rövidítése. 20. Vágószerszám. FÜGGŐLEGES: 1. Játékvezető: 2. Szlovák személyes névmás. 3. Francia névelő (LA). 4. Célba jut. 8. Beérés kezdete (é. h.). 10. Élelem. 11. Hullott lomb. 13. Szlovák író és politikus. 16. Nem mozog. 18. Nem valódi. Szilveszteri »»mámor«« Idegenvezetés — hazafelé Kijózanító szoba IGÉNY SZERINT Csöröge Imre és Csörögte Sándor testvérek. Egyiknek lova, másiknak ökre van. — Fuvarosra lenne szükségem — mondja egyszer Csöröge Imrének a szomszédja. — Lehet róla sző — feleli Csöröge Imre. — Ha ló kell, itt vagyok én, ha ökör kell, ott az öcsém____ i HOVA, HOVA? Már mindenki alszik a községben, amikor István bácsi ittas állapotban nótázva, kurjongatva megy végig a nagy utcán. Szembetalálkozik a rendőrjárőrrel, az egyik rendőr rászól mérgesen: — Tessék csendben maradni, szigorúan megbüntetik azt, aki késő este dalolva, lármázva megy haza. István bácsinál hamar készen áll a válasz: — Hát aztán ki mondta magának, hogy én hazamegyek? Hiszen most megyek át a másik kocsmába! VALAMIT TUD Pék Jani majdnem elgázol egy embert a motorjával. — Nem tud dudálni? — kiált rá mérgesen a gyalogos. — Dudálni tudok — mondja Jani nyugodtan —, csak motorozni nem! A KUTYA CSAK TUDJA Bíztatja kisfiát az édesanyja: — Edd a káposztát is édes fiam, necsak a húst. A káposzta éppen olyan jő! — Nem hiszem én azt, édesanyám — válaszolja a kisgyerek. — Ha éppen olyan jó lenne, akkor a kutyák a kertben már megették volna.
