Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-29 / 35. szám
Villany-viaszolvasztó N. F. Krepov szovjet méhész érdekes viaszolvasztórúl számol be. Megállapítja, hogy a méhészek eddig primitív módon, sok viasz elvesztésével olvasztották ki a lépeket és emellett még sokszor gyenge minőségű viaszt is kaptak. A nap-viaszolvasztó ugyan jó minőségű viaszt ad, de nem használja ki tökéletesen a nyersanyagot és csak nyáron használható. Ezért ő villanymelegítővel ellátott, de egyébként a nap-viaszolvasztóhoz hasonló olvasztót használt. Az olvasztó egy lábakra állított nagy láda, amelybe állva kerülnek be a keretek és alattuk, akár a nap-viaszolvasztónál ferde lecsurgó rész van, amelyből egy megfelelő edénybe gyűlik össze a viasz. Különböző keretszámra lehet készíteni. A láda aljára villanymelegítő van szerelve és nem szabad azt egészen közeire tenni a lecsurgató lemezhez, mert akkor tüzet fog a viasz. Ezért legalább 30 cm-re kell lenni a melegítőnek a viasztól. A kereteket egyszerűen beállítják, méghozzá lefelé fordított állapotban. A viaszolvasztóban nem szabad 90 C foknál nagyobb meleget előállítani, ebben az esetben a viasz kiszivárog a bábingek és a virágpor közül. Amikor már nem csöpög a viasz, az áramot kikapcsolják, és amikor kihűl, a kereteket a sonkollyal kiszedik. Szükség szerint a sonkolyt át lehet főzni. Ezzel kapcsolatban felmerült egy gondolat. Nem lehetne-e fűtéssel a nap-viaszolvasztó hatásfokát növelni, illetve azt használhatóvá tenni, akkor is, amikor a nap melege nem elég arra, hogy a viaszt megolvasz*za. (Jug. Pdelarstvo] Látogatás a galántai M E D О S-ban A mézfelvásárlás időszakának kellős közepén látogattuk meg* Szlovákia egyetlen mézfeldolgozó üzemét, a galántai MEDOS-t. Őszintén szólva nem a méz feldolgozása, inkább a felvásárlás helyzete érdekelt bennünket. Ugyanis a méhészek között járva az utóbbi hetekben több panasz elhangzott, hogy nincs elegendő kanna, miáltal a méz átvétele körül hiányosságok tapasztalhatók. Mielőtt erre az indokoltnak látszó panaszra választ adnánk, dióhéjban hadd mutassuk be az üzem tevékenységét. Moravčík Štefan termelési felelős s egyben igazgatóhelyettes, tömören vázolja az üzem helyzetét. Többek között megtudtuk, hogy 1958-ban helyezték át az üzemet Bratislavából Galántára. Azóta nemcsak a felvásárlás, de a feldolgozott méz mennyisége is majdnem háromszorosára emelkedett. Jellemző erre az a tény, hogy amíg 1960-ban 36 millió korona volt az üzem évi forgalma, 1970-ben ez az összeg előreláthatóan 81 millió koronára emelkedik. Mivel ez a méhcsaládok számának emelésével jöhetett létre, nemcsak az üzem vezetői és dolgozói, de a méhészek tábora is dicséretet érdemel. Az utóbbi évek során a mézeladás évi mennyisége szinte állandósult: 2500—2800 tonna körül mozog. Kivétel \olt a múlt év, amikor 3080 tonna áru került az üzembe. A felvásárolt méz kétharmada exportra kerül. Ausztria és Nyugat-Németország a legjobb partnereink, de Angliába és Svédországba is kerül a hazai édességből. Mind az üzem, mind a méhészek örömére szolgál, hogy idén nagyobb a kereslet a külföld részéről. Emellett a jövőről még nem sokat tudunk, de remélhető, hogy mézünk népszerűsége nem csökken a külföldi fogyasztók körében. Érdekes, amfg az elmúlt esztendőben határainkon túl a sötétszínű mézet részesítették előnybe, addig most a világosat kérik. Nem is kell mondanunk, hogy az üzem eleget tesz a valutával fizetőknek. Ami a méhészeinktől beérkezett méz minőségét illeti, körzetenként változó. Általánosan nincs panasz, viszont a kitűnő minőségű mézek mellett silányabbak is akadnak. Természetes, hogy a „gyengébb“ áru nem mehet külföldre, mert ez komoly zavarokat okozna. Éppen ezért a méz osztályozását nagy gonddal végzik az üzem dolgozói. A minőséggel kapcsolatban Moravčík elvtárs kérését tolmácsolom, hogy minden méhész ügyeljen a méz minőségére, tisztaságára. Nem titok, hogy a Szlovákiában termelt méz éveken át jó hírnévnek örvend a Képünkön Moravčík Štefan igazgatóhelyettes és Hipik Jozef látható, közöttük a MEDOS gyártmányai. kapitalista államokban és ezt minden áron meg is kell tartanunk. Nem engedhetjük meg, hogy néhány meggondolatlan méhész áruja csorbát ejtsen az immár hagyományos hírnéven. A piac megtartása mindanynyiunk érdeke, hiszen hazai piacaink tavaly csupán 817 tonna mézet igényeltek. (Idén 930 tonna méz kerül a piacra.) Ezt a mennyiséget az üzem különböző göngyölegekbe csomagolja. A hagyományos pléhdobozok és műanyagpoharak mellett megjelentek a medvét ábrázoló figurák, majd a 30 gr anyagot befogadó poharacskák. Újabban — szintén 30 gr súlyban — szalagszerű műanyag dobozkákban kerül a méz forgalomba. Ez főleg vendéglátó iparunk számára készül, amikoris a csemege teljes érintetlen, higiénikus állapotban kerül a fogyasztó elé. Mindamellett a kevesebb pénzzel rendelkező háziasszonyok „mézgondját“ is enyhítik ezek a miniatűr csomagocskák. Most pedig térjünk vissza a kannahiányra, mely jelenleg számos méhész napi gondjai között szerepel. Szinte megleptek bennünket az igazgatóhelyettes szavai, amikor a méhészek fent említett panasza napirendre került. Igazság szerint nem is beszélhetünk kannahiányról, hiszen idén 13 ezer darabbal többet hoztak forgalomba, mint tavaly. Az a helyzet, hogy egyes járások a kelleténél több kannát igényeltek, illetve ezidáig — augusztus 13. — alig felét juttatták vissza (megtöltve) az üzemhez, tehát ezekkel nem is rendelkezhetnek. Ebből ered, hogy néhány körzet méhészei kannák hiányában nem tudják az árut a pergetés napjaiban értékesíteni. Ehhez a tényhez az is hozzájárul, hogy a mézfelvásárlás zöme idén júliusra, egyetlen hónapra összpontosult. Ez az idő azonban kevés arra, hogy az üzem nagyobb menynyiségű üres kannával rendelkezzen. Moravčík elvtárs szavai azonban megnyugtatják a méhészeket, mert kijelentette, hogy szeptember végére minden felkínált mézet felvásárol a Jednota, így semmi ok a türelmetlenkedésre. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a méz sikeres felvásárlása további munkára serkenti a méhészek táborát. Nagy szükség van erre, hiszen sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a méhek elsődleges haszna a virágok beporzásából származik, s csak ezután beszélhetünk a mézhozamről. Az is köztudomású, hogy mind a növények megtermékenyítése, mind a mézhozam népgazdaságunk fontos A láncszeme. (sándor) v A szőlő kártevői és betegségei VII. A szőlő leggyakrabban előforduló állati kártevői a cserebogarak (erdei cserebogár, kalló cserebogár, zöld cserebogár, keleti cserebogár). Májusi cserebogár. A mérsékelt éghajlatú Európa nagy részén megtalálható. Nálunk általánosan ismert kártevő a földben élő lárvája a pajor, amely gyökérkártevő. Főleg az első és másodéves szőlőtelepítéseknek, valamint szőlőiskoláinknak komoly kártevője. A gyökeret vagy dugványt alulról fölfelé haladva rágják el. Nemcsak az oldalgyökereket pusztítja, de a dugvány kérgét is lehámozza. (1. kép)- Az idősebb pajorok félig vagy teljesen átrágják a földben levő vesszőrészt, Idősebb tőkék gyökereinek felületében pedig mélyebb vájatokat rágnak, de sokszor a vastagabb gyökereket is átrágják. A megtámadott növények levélzete fonnyad és hirtelen elhervad a vessző, sőt néha az egész tőke könnyen kihúzható a talajból. Maga a bogár is kárt okozhat a rajzás éveiben, amikor a szőlő leveleit is karéjozva lerágja. Védekezés: Azon a területen, ahol szőlőiskolát vagy szőlőt szándékozunk telepíteni, feltétlenül szükséges a talajfertőtlenítés. Erre a következő vegyszerek alkalmasak: Lidenal (30—40 kg hektáronként),vagy Gamacid (200 kg hektáronként) Firkáló bogár: Európában a XV. század óta ismerik, mint a szőlő kártevőjét, de csak a XIX. század végén okozott nagyobb károkat, főleg a könynyebb, homokos talajokon telepített szőlőkben. Lárvája gyökérkártevő, ami a komolyabb károkat okozza. Kezdetben a fiatal, később a vastagabb szólőgyökereken váltakozva hosszúkás és spirális lefolyású felületi járatokat rág, amelyek mentén felhalmozódik az ürüléke. A megtámadott gyökerek rothadnak, a tőkék fejlődésükben visszamaradnak, a föld feletti részeken gyenge a fejlődés és fakó a színezet. Foltszerű előfordulása a szőlőgyökér-tetű fertőzésre hasonlít. A kifejlett bogár kártétele kevésbé jelentős. A zöld, még nem fásodott vesszőrészek kérgében 3 mm széles, 15 mm hosszú és 1,5 mm mély árkokat rág. A leveleken egy mm-nél valamivel vékonyabb és 0,5—1,5 cm hoszszú jellegzetesen zegzugos járatokat hámoz, azaz „firkál“ (innen a magyar elnevezése). Veszélyesebb, ha kártételét a bogyóban végzi. A zsenge bogyók megrepedeznek, sokszor a magvak szinte kifordulnak a repedésekben, ahol a másodlagos kórokozók is behatolnak. A fejlettebb bogyókon ezek a járatok bevarasodnak. Az amerikai szőlőn és több hibridgyökéren nem fejlődnek ki rendesen a lárvák. Amióta amerikai alanyokra oltanak, nem jelentős kártevő. Védekezés: A szőlőmolyok és szőlőilonca ellen végzett permetezések Metation E-50 0,2 %, vagy Dykol 0,4 %-os permedével egyúttal a nyáron rajzó bogarak ellen is hatásosak. Ezzel megelőzhető a lárvák kártétele, felesleges ellenük tehát külön védekezni. Szőlőilonca: Kártételét már régóta ismerték Franciaországban. A tudomány számára a lepkét Pillér Mátyás budai egyetemi tanár az 1700-as évek végén fedezte fel budai szőlőjében. Sok tápnövényű rovar, de fő növénye a szőlő. Hernyója a múlt század végén nagy károkat okozott Tokaj-hegyalján, Pozsony környékén, Szabolcs és Esztergom megyében, valamint más szőlővidékeken. Kora tavasszal a telelő helyeiről előbúvó kis hernyók a rügyekbe hatolnak és belsejüket kirágják. Rügyfakadás után a hernyók a zsenge szőlőlevelek fonákán némi szövedékcsa-i károsítanak, hogy a levélgubancba beleszövik a szőlőfürtöt is és kocsányát átrágva az egész fürt elpusztul. Védekezés: A korai időszakban jelentkező fertőzés megelősére alkalmas a rügypattanás után végzett permetezés, melyhez 0,4 %-os Dykol vagy 0,4 %-os Lidykol permetezőszert használunk. A szőlő lombosodása után, amikor a fürtvirágzatok kezdenek részfürtökre szétválni, a fellépő lombrágó hernyók és szőlőilonca ellen újból permetezhetünk a fent említett szerekkel vagy a 0,2 %-os Metation E-50 permedével. (Folytatjuk.) Vanek Gáspár mérnök Termőkár kialakítása a támrendszer nélküli Haag-sövényen A támrendszert a gyümölcssövényeknél csak fokozott technológiai fegyelemmel lehet pótolni. Erős vázágakat csak helyes lekötözéssel, metszéssel és hajtásválogatással alakíthatunk ki. Csak a helyesen nevelt vázágak képesek a termőrefordulás után a termés tartására. Az j^só termőkarokat a Haagsöveny esetében a talaj felszínéhez rögzítjük. A lekötözést úgy hajtsuk végre, hogy az oldalvezérek: 1. vízszintest legjobban megközelítő helyzetbe kerüljenek, 2. a šor irányával megegyezzenek, 3. a sudár függőleges helyzetben maradjon, 4. a lekötözéskor, vagy azt követően ne törjenek le, 5. a kötözőanyag az oldalvezér vastagodását ne akadályozza. Mutatóujjunkkal tapogassuk ki az oldalvezérnek azt a pontját, ahová a kötözőanyagot rögzítve elérhetjük, hogy az oldalvezér a lekötözés után vízszinteshez közeli helyzetbe kerüljön (1. ábra, a). A rögzítőanyagot ezután az oldalvezérre kötjük, majd mutatóujjunkkal az oldalvezért ismét vízszintes helyzetbe hozzuk, s a rögzítőanyag másik végét a talajhoz (karóhoz, huzalhoz, vagy fémhoroghoz) kötjük (1. ábra b). Az alsó oldalvezér feletti vezérhajtásokat az alattuk levő oldalvezérek tövéhez köthetjük (1. ábra c). Az így kötözött oldalvezérek együtt mozognak a szél hatására a sudárral és kevésbé törnek le. Fokozatosan kötözzük le azokat az oldalvezéreket, amelyek: 1. kis szöget zárnak be a sudárral, 2. a sor irányától eltérnek. A SUDART IS RÖGZÍTHETJÜK 1. ha csak az egyik oldalon helyezkedik el az oldalvezér (2. ábra), vagy 2. ha két ellentétes oldalon nem egyenlő vastagságú oldalvezér helyezkedik el, a gyengébb oldalvezér kisegítése céljából. Egy gyümölcsfán teljes kifejlődéséig maximálisan nyolc oldalvezért alakíthatunk ki. Az oldalvezéreken elhelyezkedő ré- .»X— fe • 7* szék a termés súlyának következtében kerülnek vízszintes helyzetbe. Az oldalvezérek lekötözése nagy figyelmet igényel, azonban mégsem kíván nagyobb élőmunka ráfordítását, mint a termőkaros orsó. torna védelme alatt hámozgatva rágnak. Később a fertőzött hajtások már messziről felismerhetők az összeszövés folytán fonákkal kifelé forduló csúcslevelek világos színéről. Május folyamán a több levelet magába foglaló, selyem szálakkal összenőtt levélgubacok egyre szaporodnak a tőkén, mert a hernyó fejlődése folyamán többet is elkészít. A levélgubacok belsejében rejtetten rág. Itt az összeszőtt levelek többszörösen átluggatottak, széleiken sokszor karélyos rágás Is megfigyelhető. A levélgubancok hamarosan barnára száradnak. A levélveszteségen kívül főleg az idősebb hernyók azzal is
