Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

h\ Ingatlan vagyon eladása Kopper András azok közé tartozik, akik egy hónappal ezelőtt a Kassai Járási Nemzeti Bizottság plenáris ülé­­sán átvették a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya által kiadott „A NB 25 éve“ emlékérmet. Ügy is szólhatnánk erről a java­­korban levő, minden munkára kész férfiről — a község gondos gazdája. András barátunk ugyanis a község helyi nemzeti bizottságának az elnö­ke. A polgárok saját községüket „Kis Prágának“ is nevezik. Hiszen ennek látképe, pormentés utcái és járdái, neonfényű megvilágítása, az új, na­gyon ízléses, összkomfortos családi házak, a helyi nemzeti bizottság rep­rezentatív épülete a jól berendezett kultúrházzal egyetemben, a Kis Prá­ga elnevezést szinte rákényszerítik a községre. Ha ezekhez még hozzátesz­­szük a távolabbi vidékeken is jól is­mert, kitűnő gazdasági eredménye­ket elérő egységes földmüvesszövet­­kezetet, a község lelkes, becsülete­sen dolgozó polgárait, tényleg jó munka hírében álló nemzeti bizott­ságot — ez mind azt bizonyltja, hogy a község élén álló vezetők jó mun­kát végeznek. Péder községben hatá­rozottan ezek közé tartozik Kopper András is (a képen). Ez a gondos gazda már 1950-ben a helyi nemzeti bizottság képviselője, 1954-től tíz éven át a helyi nemzeti bizottság tanácsának a tagja, és 1964 óta a helyi nemzeti bizottság tiszte­letbeli elnöke. Már úgy tiszteletbeli, hogy a tisztséget és az ezzel járó feladatokat teljesíti, de a jutalom ér­te bizony csak jó szó, köszönet, s anyagiakban nagyon csekély pár korona. Ez évben megválasztották a Kassai Járási Nemzeti Bizottság kép­viselőjévé is. Az ember alig akar hin­ni a valóságnak — húsz évet tölteni a nép szolgálatában, nagy idő. And­rás barátunk életében ez a húsz esz­tendő nagyon sokat jelent. Nemcsak odaadó képviselője választóinak, ha­nem már csak napok hiányoznak ah­hoz, hogy róla, mint húszéves tagról beszéljünk a helyi egységes földmű­vesszövetkezetben is, melynek jó eredményei az ő munkáját is dicsé­rik. Jelenleg is a szövetkezet mecha­nizátora s fáradságot nem ismerő munkájáért viseli a „Kitűnő dolgozó“ jelvényt s ez évben állami kitünte­tésben is részesült a „Kitűnő mun­káért“. Hazánknak a szovjet hadsereg ál­tal történt felszabadítása 25. évfor­dulójának évében Kopper Andrásnak az eddigi nehéz, fárasztó munkájáért köszőnetüket fejezzük ki, a kitünte­téshez őszintén gratulálunk, s a to­vábbi önzetlen munkájához sok egészséget s alkotó erőt kívánunk! Iván Sándor Szüleim házához — beleegyezésük­kel s a HNB építésügyi osztályának engedélyével — toldaléképületet emeltettem, amelyet most testvérem­nek szeretnék eladni. Hogyan kerül­het sor a toldaléképület eladására? *+* Az építési engedélyt kérvényező­nek még az építkezés megkezdése előtt arról szóló Írásbeli bizonylatot kell felmutatnia, hogy az adott telek tulajdonosa jogosult az építkezésre ezen a telken. Ebben az esetben adásvételi szerződés alapján adhatja el a szóbanforgó toldaléképületet. Ha pedig elhatározta, hogy eladja, fel­hívjuk a figyelmét a vételár megálla­pításának s az ingatlan-vagyonátru­házási illeték megfizetésének fontos­ságára. A polgári törvénykönyv ugyanis megszabja, hogy a vételár nem ha­ladhatja meg az árrendezési előírá­sok vagy szakértői vélemény alap­ján megállapított árat. Ellenkező esetben érvénytelen az adásvételi szerződés. Előfordul ugyanis, hogy az érdekelt felek az ingatlantulajdon tényleges értékén aluli árban egyez­nek meg egymással. Ha például va­laki testvérének 60 000 koronáért adja el a házát, amelynek tényleges érté­ke 70 000 korona, úgy a különbözei­re, tehát 10 000 koronára kivetik az előírt ajándékozási illetéket, amelyet a megajándékozott testvér köteles megfizetni. A ház előző tulajdonosa ez esetben ugyanis 10 000 koronát ajándékozott testvérének. A szocialista tulajdonból szocia­lista tulajdonba való vagyonátruhá­záson kívül minden adásvételi szer­ződéskötés esetében kötelező az in­gatlan-vagyonátruházási illeték meg­fizetése. Ezt az illetéket az eladó kö­teles megfizetni, és a vevő ezért ke­zességet vállal. A szerződő felek azonban néha úgy egyeznek meg egymással, hogy a vevő vállalja az említett illeték megfizetését. Az álla­mi jegyzőségnek ez esetben bizonyos következtetéseket kell levonnia, mi­vel a vevő a kölcsönös megegyezés­sel megállapított vételár és az ingat­lan-vagyonátruházási illetők megfi­zetésére kötelezte magát. így tulaj­donképpen nagyobb összeget, illetve vételárat kell megfizetnie. Ennek következtében a vételár és az ahhoz hozzászámított illeték összege alap­ján kivetett ingatlan-vagyonátruhá­zási illeték megfizetésére kötelezik. Ha pedig az a telek, amelyen va­laki toldaléképületet épített vagy építtetett, nem az építési engedélyt kérvényező személy tulajdona, vagy nem jogosult az a szóbanforgó épít­kezésre, akkor előbb a polgári tör­vénykönyvnek a hányad szerinti tu­lajdonközösségről szóló 137—142. pa­ragrafusai értelmében kell eljárni, és csak azután kerülhet sor a pót­épület eladására. ■ ■ Önzetlen, értékes cselekedet A bényi EFSZ elnökének, Takács Vilmosnak kezdeményezésére egy 40 tagú csoportot szerveztek azzal a céllal, hogy vért adjanak. Sajnos a negyvenből heten betegség miatt nem mehettek Érsekújvárba, hová külön autóbusz szállította a véradókat. Sze­mélyenként fél liter vérrel, ezaz 16,5 literrel járultak hozzá ahhoz az ak­cióhoz, amely életeket ment meg, betegeknek a gyógyulást teszi lehe­tővé. A véradás utón a bagotai „Dió­fa“ csárdában a véradókat ingyene­sen megvendégelték. A helyi Vörös­­kereszt tagjai közül mindenképp meg keli dicsérni még Wojnár Károlynét és Szabó Ferencnét, akiknek szintén nagy érdemük volt az önkéntes vér­adás megszervezésében. Hasonló akciókat úgy gondolom más szövetkezetek is szervezhetné­nek, mert az emberélet megmentésé­nek egyik legértékesebb és legdrá­gább anyagát tudjuk arra rászoruló polgártársaink rendelkezésére bo­csátani. Dávid Nándor Prémiumok az őszi repcéért 1970-ben Az olajnövények termesztése nép­gazdaságunk számára igen fontos feladat. Ezért azok az olajnövény­termesztők, akik az őszi repce vetés­területét és kitermelt mennyiségét megnövelik, külön prémiumot kap­nak. A vetésterület minden hektárja után, amely meghaladja az 1967, 1968 és az 1969-es évek átlagát, a május 31-i statisztikai összeírás ada­tai szerint, a mezőgazdasági tizem 1000 korona prémiumot kap. Ez a prémium minden hektár után meg­illeti azt a mezőgazdasági üzemet is, amely az előbb említett három évben nem termesztett ugyan őszi repcét, viszont 1970. május 31-i összeírás al­kalmával őszi repcével bevetett te­rületet tud felmutatni. A felvásárló vállalatnak eladott repce minden olyan mázsája után, amely meghaladja az 1967, 1968 és az 1969-es esztendők hároméves átla­gát, a tényleges értékesítési ár 50 °/o-át kitevő felárat fizetnek. Azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek őszi repcét az említett kiindulási évek egyikében sem termesztettek, nincs igényük az eladási árhoz számított felárra. Az őszi repce vetésterületének nö­veléséért adott prémiumot az 1970. május 31-i statisztikai kimutatás alap­ján kell igényelni. Az őszi repcéért adott prémiumok kifizetéséről szóló rendelkezés a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumának hatás­körébe tartozó szocialista mezőgaz­dasági szervezetekre vonatkozik, be­leértve a szakigazgatóságokat és a szakágazati üzemeket. (ik) Pénzbírság fák kivágásáért Nagyapám erdőrész tulajdonosa. A múlt év végén kivágott a tulajdoná­ban levő erdőben néhány fát. Az ille­tékes szervek ezért 238 Kčs pénzbír­ságot róttak ki rá. Nézetem szerint, a szervek helytelenül jártak el. Ki­hez forduljak orvoslásért? Az erdőkről és az erdőgazdálko­dásról szóló jogi szabályozást az 1960. november 17-én kiadott 166. számú törvény tartalmazza. Az idé­zett törvény rendelkezései értelmé­ben erdőterületet csak szocialista szervezetek, (állami erdőgazdaság, állami gazdaságok, egységes földmü­­vesszővetkezetek), de magán szemé­lyek is használhatnak. Az erdőgazdálkodást olyan erdők­ben, amelyeket nem szocialista szer­vezet használ, az erdőigazgatóságok biztosítják. Az erdőigazgatóság gya­korolja a felügyeletet is, annak ér­dekében, hogy az erdőkben a gazda­sági tervvel összhangban gazdálkod­janak. Az erdőigazgatóság ütemezi be a favágást és az egyéb erdei mun­kákat (fásítás, faápolás stb.) Ameny­­nyiben ezeket az ajánlatos elveket a konkrét példára alkalmazzuk, nyil­vánvalóvá válik, hogy az erdőtulaj­donos is köteles megtartani azokat az utasításokat, amelyek az erdő igazgatására vonatkoznak. Nézetünk szerint nagyapja nem járt el az uta­sításoknak megfelelően, amikor saját belátása szerint vágta ki a fákat. Eb­ben az esetben kihágást követett el (a Tt 60/1961 sz. törvény 7. §). Ki­hágás elkövetése esetében az illeté­kes szervek 500 Kčs-íg terjedhető pénzbírságot szabhatnak ki. A pénz­bírság kiszabása ellen fellebbezéssel lehet élni a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül. Amennyi­ben ezt a határidőt elmulasztotta, kérheti a határozat felülvizsgálását. A felülvizsgálatra vonatkozó indít­ványt a határozatot kiadó szerv fe­lettes szervéhez kell beadni. A felet­tes szerv vagy megváltoztatja a ha­tározatot vagy hatálytalanítja azt, amennyiben törvénytelen (Tt 71/1967 sz.) törvény 65. §, 1., 2. bek.). Csupán emlékeztetőül közöljük — ezúttal más megfogalmazásban azt a világstatisztikái adatot, amely sze­rint éjszaka 2,5-szer magasabb a trat gikus kimenetelű közlekedési balese­tek arányszáma, mint nappal. Ez ter­mészetesen nem jelentheti azt, hogy besötétedés után egyetlen autós-mo­toros se induljon útra. Ha a halaszt­hatatlan dolgunk miatt mégis így adódik, néhány tanácsot azért érde­mes ezzel kapcsolatban is megszívlel­nünk: 1. Csak akkor vállalkozzunk hosz­­szabb távú éjszakai vezetésre, ha már nappali vezetéssel némi rutint sze­reztünk a volán mellett. 2. Ne feledkezzünk meg arról a mondásáról, hogy., „a halál éjszaka lovagol!“ Éppen ezért, ahogy ránk esteledik, a természetes fény eltűné­sével szinkronban mérsékeljük a se­­bességet. 3. Csak pihent állapotban vállal­kozzunk esti túrára. A fáradt vezető lényegesen rosszabbul lát, a vezetés­hez nélkülözhetetlenül szükséges reflexei is nehezebben bontakoznak ki, mint kipihent állapotban, normá­lis körülmények között. 4. Tanuljuk, helyesebben ismer­jük meg a saját autónk fényszórójá­nak hatótávolságát. Egyéni adottsá­gunk, szemünk sötétben látási képes­sége is mértékadó abban, hogy éjsza­kai vezetés közben milyen maximális tempóval hajthatunk. Csak így remél­hetjük, hogy időben meg tudunk áll­ni, ha az akadály váratlanul ebben a zónában felbukkan. 5. Éjszakai vezetés közben ne hasz­náljunk sötét vagy színes szemüve­get. Ha pedig útközben esteledik Tartsuk szem előtt, ha éjjel vezetünk ránk, akkor már a szürkület kezde­ténél cseréljük ki az ilyen szemüve­günket. 6. Ha váratlanul a szemünkbe ref­­lektorosznak, azonnal csökkentsük a sebességet. És mindenképpen ügyel­jünk arra, hogy a távolról fényszó­rózva közelítő autó lámpáinak tekin­tetvonzó hatását elkerüljük. 7. Amennyiben elvakítottak ben­nünket, mindaddig csökkentett sebes­séggel haladjunk, amíg szemünk újra nem alkalmazkodik a sötétben! ve­zetéshez. 8. De mi se zavarjuk a lámpáink­kal a szembejövőket: kellő időben (araikor tehát az adott esetben mi is Igényelnénk) váltsunk át tompított világításra. A szembe reflektorozás az egyik legdurvább szabálysértés! De túl ezen: „bumeráng“. Az elvakí­tott vezető oldalról önkénytelenül is a fény felé húzza a volánt, és a ref­­lektorozóba futhat! 9. Akkor is váltsuk át világításun­kat a reflektorról tompított fényre, ha "másokat követünk. A belső tükör­ből Visszaverődő fény balesetveszé­lyesen kápráztatja, zavarja az előt­tünk haladó kocsi vezetőjét. (Sokan az ilyen „gesztust“ — helycserével — még dúsabb és hosszabb távon sugár­zott fényözönnel szokták visszaadnil) 10. Az éjszakai vezetés biztonságá­hoz tartozik közvetve az is, hogy az akkumulátortól kezdve az elektromos vezetékeken át az égőkig minden „fényadó“ szerelvény üzembiztos le­gyen. (Mindig tartsunk tartalékizzót is az autónkban!) 11. Kerüljük vezetés közben a gyu­fa, öngyújtó használatát! A belső vi­lágítást se hagyjuk égve vezetés köz­ben. Az ilyen zavaró belső fények is lerontják a szemünk sötétbeni veze­téséhez már kialakult alkalmazko­dást. 12. A fényszóró és a tompított vi­lágítás is legyen mindig jól beállítva. A tompított fény soha nem világíthat a szembejövő autó vezetőjének a sze­mébe. 13. Tartsuk mindig tisztán a szél­védő üveget. Persze, a hátsó- és az oldalablakokat is. Ha poros vagy sá­ros úton hosszabb ideig autózunk, időnként álljunk meg, és ne sajttál­juk a fáradságot: tisztítsuk meg ala­posan az ablakokat és a lámpákat. A piszkos szélvédő- és fényszóró­üveg nemcsak a tájékoztatásunkat za­varja, hanem ilyen vezetés mellett lényegesen hamarább ki is fáradunk. 14. Kerüljük vezetés közben — éj­jel és nappal egyaránt — a túlzott dohányzást. / 15. És végül: legyünk tekintettel arra, hogy bármilyen nagy vezetési rutinnal rendelkezünk, az idő múlá­sával a szemünk sötéthez alkalmaz­kodó képessége is egyre csökken. Éjszakai vezetés közben ne tévesszük suha szem elöl, hogy meddig terjed a fényszórónk „aktiv.“ hatótávolsága (csak a nyíllal jelzett.-,,tartományt tekinthetjük annak). óz új 125—P lengyel Fiat 150 kilopiélores sebességgel száguld az utakon. A szovjet autógyártás büszkeségé, az új lipusú Volga. Az idő hogy eljár

Next

/
Oldalképek
Tartalom