Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-19 / 29. szám

FALVAINK

Példamutató

d unaszerdah elyiek

Mindent egybevetve — fejezte be szavait Paksi elvtárs — én csak anynyit mondhatok, hogy ha minden járásban ilyen kedvező lett volna a helyzet, a konszolidáció szót akár ki is törölhetnénk szótárunkból.

Miklós István, a járási nemzeti bizottság elnöke is megerősítette Paksi elvtárs szavait. Elmondotta, hogy nagyra lehet értékelni a dunaszerdahelyl járás polgárainak állásfoglalását, mindenkor lehet rájuk építeni, nem kell attól tartani, hogy szélsőségekbe esnek.

— Járásunk gazdasági helyzete sem rossz. A termelési szakaszokon, a mezőgazdasági üzemekben és a szolgáltatásoknál ugyan előfordultak kisebb kiesések, de ezeket még az év végéig behoztuk. Pénzügyi szakaszon sem merülnek fel komolyabb problémák. Az üzemek komoly intézkedéseket tettek a munkafegyelem megjavítására, mert tudjuk, hogy a munkaidő kihasználása az egyik alapfeltétele gazdasági helyzetünk fellendítésének.

— A mezőgazdasági termelést mind politikai mint pedig gazdasági téren ki kell emelni. EFSZ-eink tavaszi munkája teljesen zökkenőméntesen folyt le. Ez a biztosíték arra, hogy még magasabb termelési szintet érjünk el, mint tavaly. Mezőgazdasági szakaszon sincsenek anyagi nehézségek.

— Mi a járási nemzeti bizottságon a további konszolidáció meggyorsítása érdekében kidolgoztuk az ún. akciótervet, melybe belefoglaltuk azokat az intézkedéseket, melyek kielégítik polgáraink főbb követeléseit. Pl. a szolgáltatások megjavítását, a gyorsabb ügyintézést, vagyis a bürokrácia csökkentését. Sok minden, amit azelőtt csak a járási nemzeti bizottságokon lehetett elintézni, ma már a HNB hatáskörébe tartozik. Különböző segítséget nyújtunk az építkezési szakaszon, stabilizációs kölcsönöket folyósítunk az arra rászorulóknak stb.

Dunaszerdahelyen,, mint látjuk, a helyzet nagyon kedvező,- úgy is mondhatnánk, példaképül' szolgálhatna más járásoknak is, melyekbe csak ezután látogatunk el, s problémáikkal szintén foglalkozunk majd.

O. T.

Az egyes járások gazdasági és politikai helyzete nagy mértékben függ a járási pártbizottságok és a járási nemzeti bizottságok munkájától. Ott, ahol e két lstitúció úgy dolgozik, ahogyan kell, nemcsak az íróasztal mögül próbálja irányítani és fejleszteni a járás életét, hanem közelről is megismerkednek az emberek az intézmények életével és nehézségeivel és ezeket a gondokat magukévá is teszik, ott kell, hogy a problémák előbb-utóbb megoldódjanak. Az elmúlt hónapokban pedig — mint jól tudjuk, — nagyon sok gond, probléma akadt országszerte. A fő cél a konszolidáció megvalósítása volt, mely néhol talán még a mai napig sem egészen kielégítő. Különben is a föderáció folytán országszerte sok a probléma az átszervezéssel, és ezeknek a megoldása is e két szerv feladata.

A helyzet természetesen nem mindenütt egyforma. Van ahol kedvezőbb, van ahol még sok a tennivaló. Hogy hol, miképpen alakultak a dolgok, ez nemcsak a lakosság mentalitásán múlott, de mint már az előbb említettem, a járási pártbizottságok és a Járási nemzeti bizottságok munkáján Is.

A múlt héten a dunaszerdahelyi pártbizottságon és járási nemzeti bizottságon jártam, ahol arról beszélgettem az elvtársakkal, vajon ők mit tettek és tesznek járásuk politikai és gazdasági konszolidációja érdekében, milyen náluk a jelenlegi helyzet.

Paksi László, a Járási pártbizottság dolgozója már a bevezetőben kihangsúlyozta, hogy a dunaszerdahelyi járásban az élet lényegében véve konszolidálódott. Persze, ők abban az előnyös helyzetben voltak, hogy náluk a múlt évben sem volt zűrzavar. A járási pártbizottság helyesen irányította az intézeteket, iskolákat stb., és így az egész dunaszerdahelyi járásban politikai egység volt, jobboldali kilengések nem történtek. Volt ugyan egy-két eset, mikor sor került ún. nacionalista súrlódásokra, egykét ember elvesztette orientációját, de ez elsősorban külső hatásra történt, és hamarosan megszűnt. Az élet gyorsan visszazökkent a régi kerékvágásba.

— Az itteni helyzettel nagyonis elégedettek lehetünk — mondotta beszélgetésünk során Paksi elvtárs. — Mi szerencsére nem küzdünk olyan nehézségekkel, mint néhány más járás. Egy-két ember ugyan nálunk is akad, akinek más a véleménye, mint a dolgozók zömének, de ez csak szórványos jelenség. Nálunk társadalompolitikai téren is nagyon szép megnyilvánulás mutatkozik. A Matica Slovenská és a CSEMADOK közeledik egymáshoz.

Azt talán felesleges is hnagsúlyoznom, hogy gazdasági téren is minden rendben van. Nálunk a termelés nem csökkent, hanem emelkedett. Parasztjaink nagyon őszintén gondolták, amit tettek, nem lehetett megzavarni őket. Persze, mi is gyakran kijártunk közéjük, előadásokat, gyűléseket szerveztünk.

— Hogy őszinte legyek — folytatta Paksi elvtárs — minket is megvádoltak néhányan. Azt is a szemünkre vetették például, hogy konzervatívak vagyunk. Ezt a nézetüket elsősorban arra alapozták, hogy nálunk a párton belül nem kerül sor olyan tömeges leváltásokra, mint máshol. Mi a

megújhódásl folyamatot már jóval 1968 januárja előtt kezdtük. Az iskolaügy vonalán például 1958-ban több tanítót elbocsátottak. Ml minden igazságtalanságot felülvizsgáltunk, és 1960-ban rendelet nélkül rehabilitáltuk a pedagógusokat, akik visszatértek tanítani. (Utólag, ha kijön a törvény, kártérítést is kapnak.)

— A szakemberhiány megoldására 1960-ban a párt Nagymegyeren létrehozott egy továbbképző tanfolyamot, ahol jó pár száz embert képeztünk ki. Ezek valamennyien becsületesen helytálltak. 1964-ben, ugyancsak a pártbizottság kezdeményezésére, a dél-szlovákiai magyar funkcionáriusok részére érettségi után felsőfokú technikumot indítottunk, ahová Somorjától egész Kassa és Nagykaposig jártak az emberek. Mindezt mezőgazdaságunk további fellendítésének érdekében tettük. Több kitűnő szakembert sikerült felnevelnünk és így nagyjából megoldottuk a szakemberhiány kérdését. Természetes, hogy a szövetkezetben dolgozók legnagyobb százaléka szépen keres és már nem küzdünk munkaerőhiánnyal, ellenkezőleg, a gépesítés mai üteme mellett olyan problémák merülnek fel, hogy mi lesz a felszabadult munkaerőkkel? Ezt a kérdést különböző munkacsoportok létesítésével igyekszünk megoldani.

— A fiatalok is megtalálják számításukat, jól keresnek. A legtöbbjüknek saját háza, soknak autója van, így érthető, hogy nem kívánkoznak el. A mezőgazdasághoz politikai munka is kellett, és részben ennek is köszönhető, hogy ma már egész más a dolgozók viszonya a munkához. Járásunk gazdasági eredményei a mi gazdaságpolitikánk eredménye. Az egységes földművesszövetkezetek már nem vesznek fel képzetlen munkaerőket, az ifjú jelentkezőknek legalább a mezőgazdasági tanonciskolát kell elvégezniük.

— Egyik fő feladatunknak tartottuk és tartjuk — folytatta a beszélgetést Paksi elvtárs — hogy továbbra is jó legyen az együttműködés a cseh elvtársakkal. Ezen a téren nincs is hiba. A melníkl járás, mellyel a dunaszerdahelyiek kapcsolatot tartanak fenn, a zavaros időkben is készségesen segített.

— Tervszerű politikai munkával sikerült elérni, hogy az embereknek nem közömbös, ami történik. Mi nem erőszakoljuk senkire sem nézeteinket. Őszintén hisszük, amit mondunk, és ezt az emberek is tudják. Ezért nem kellett tartanunk például a tavalyi május elsejei felvonulástól — melyen mintegy 25 ezren vettek részt — a provokációtól. Minden faluban Lenin napokat is tartottak.

— Persze, a kedvező helyzet ellenére sem ülünk ölhetett kézzel, és a teljes konszolidáció érdekében még a mi járásunkban is van mit tenni. A májusi plenáris ülés után több üzemi beszélgetésen vettünk részt, ahol egész sor érdekes probléma merült fel. Sokan bírálták például azt a helyzetet, hogy egyes vezető-funkcióban levő egyének nemegyszer 30/- 40 ezer korona prémiumot is kapnak, míg a munkások jutalma csak pár száz korona. Többen követelték a pártfegyelem szigorúbb betartását és azt, hogy ne engedjük meg a szov-. jetellenességet. A Szabad Európa rádióállomással kapcsolatban is hangzottak el kérdések.

4 SZABAD FÖLDMŰVES

1969. július 19.

Galambvásár az Uhorské Hradiste-I piacon. (Bállá felv.)

A fő utcán a sok dolgos kéz nyomán eltűnik a „Kancsa árok“.

Libádi képeslap

Lapunk hasábjain színes riportban olvashattuk ,hogy a négy község közös gazdaságából, libádi központtal alakult „Egyetértés“ szövetkezet nagyszerű eredményekkel köszöntheti a szövetkezetek megalakulásának 20. évfordulóját. '

Mint minden községben, úgy Libádon is a közös sikere a tagság elégedettségében és a falu fejelsztésében, szépítésében tükröződik vissza. Az öreg vályogházak egymás után adják át helyüket a fürdőszobás, kényelmes lakásoknak. Több esetben az EFSZ jelentős összegű stabilizációs, viszsza nem térítendő kölcsönnel segítette azokat a tagokat, akik kötelezték magukat, hogy bizonyos időt ledolgoznak a szövetkezetben. De miért is menne az illető máshová? Hiszen községük szemlátomást épül, szépül, korszerűsödik. Felépült az új iskola és a kultúrház. A szövetkezet 4 lakásos lakótömbje azt igazolja, hogy falun is gondolnak a területtel való megfontolt gazdálkodásra, — az építkezés gazdaságosságára. A falu fő utcáját csatornázzák és fokozatosan az egész községben kiépítik az egészséges ivóvíz-hálózatot. Már az első évben 40 házban nem kell a gazdaszszonynak „vízre járni“! A 800 lelket számláló község lakói szinte egy emberként vállaltak részt lakóhelyük fejlesztésében. Eddig a 6 km hoszszú köves út és a megfelelő betonjárda csaknem egészen kiszorította már a faluból a vendégmarasztaló sarat, s az utak építését nyomban követi az utcák parkosítása is. GÁBRIS JÖZSFF, Érsekújvár

Rubec Károly a HNB titkára körültekintéssel irányítja az ntcák rendbehozatalát.

A víz nemcsak jóbarát

A Nyitra folyó partján heverészek, s rögzítem a gondolatokat, melyeket a játékos habok látványa vet fel bennem. Néhány kilométerrel távolabb, a Klak hegység alatt ered a víz, amely itt, Prievidzán már elveszti eredeti frisseségét,, tisztaságát és vonzalmát is, hiszen már elhaladt egy-két község, földművesszövetkezet, állami gazdaság és ipari üzem mellett, amelyek gondoskodnak róla, hogy a hegyekből lecsobogó patakokon, mezei ereken kívül felvehesse szennyvíz-kvótáját Is. Távcsövemmel végigpásztázom a vizet s látom, a város alatt még jóízűen, vidáman fürödnek benne az üdülők, akiknek a hőségben nincs kedvük a bajmóci strandon tülekedni egy talpalatnyi zöld helyért, egy karcsapásnyi vízért. Arrébb azonban már feketén'torkollik a folyóba a Handlovka, amelyről Gömöri Jenő Tamás hajdan mint tisztavízü patakról énekelt.

A vizek sorsa az emberek sorsa, nemegyszer az emberek végzete. Egy ilyen folyó, mint a Nyitra oly hűségesen folyik le a völgyén, mintha természetes rendeltetése lenne útközben felvenni minden mérget és szennyet. Sorolhatnám: a bútorgyár, a vegyi kombinát, a hőerőmű, a cipőgyár, a sörgyár — és még a kisebbnagyob üzemek beláthatatlan sora gondoskodik arról, hogy az állítólag életet adó víz egyre nagyobb szakaszon halott közeggé váljon. Néhány évvel ezelőtt a mérgező hulladékanyagokat tároló völgygát átszakadt és tartalma a Nyltrába ömlött. Egy szürkén elárasztott falun kívül láttam — és sohasem felejtem el — a sokkilométeres övezetet, ahol még véletlenül sem niaradt zölden egy bokor sem, és kísértetiesen álltak ki a mérgezett földből a folyómenti fák.

Ellenség lett a víz, mérget vitt, tilalmat hirdettek, nem volt szabad fürdeni még az újvári strandon sem. A víz nemcsak jóbarát — ellenség is néha, de az ember teszi azzá.

Egyre több városban, községben létesül strandfürdő. Komáromban, Kassán, Prievidzán csakúgy működnek régebbi és újabb uszodák, mint kisebb községekben, pl. a Nyitramenti Opatovcén, ahol a fürdőt a földművesszövetkezet építette ki.

És évről-évre több a hír a gyermekek és felnőttek vízbefulásáről. Van, akit elsodort a folyó, aki a sekély mederben gázolva nem sejtett gödörbe lépett, akinek a medence közepén görcsöt kapott a lába, vagy aki egyszerűen a mély vízbe merészkedett, és nem tudott úszni... A bajmóci strandon voltam tanúja az esetnek, midőn gyanútlanul úszkált a tömeg az olimpiai méretű medencében, és az egyik kirándulócsoport csak az esti névsorolvasásnál vette észre, hogy egyik tagja halálát lelte a vízben.

Bizony, a víz nemcsak jőbarát... Ámde a vízbefúltak számához viszonyítva valahogy kevés a gyermekek és felnőttek számára szervezett úszótanfolyam. Vannak bátor életmentők, de alig akad köztük olyan, aki szabályszerű elsősegélyt tud nyújtani, s emellett nagy, igen nagy, szép hazánkban s külföldön is, a vízbefúlás veszélye.

___*____

A víz minden élő szervezet nélkülözhetetlen alkatrésze. Testünk, melynek 70 százaléka víz, aligha bírná három napnál tovább a teljes vízhiányt. Az ember rendszeresen kb. 2,5 liternyit ad le, de ezt a veszteséget még fokozhatja a nagy erőkifejtés, a forróságban végzett munka, a nyári verejtékezés. A hiányt szomjúság jelzi és ivással pótoljuk. Nélkülözhetetlen a víz táplálékunk elkészítéséhez is, de szükségünk van rá ezenkívül állataink itatásához és etetéséhez, tisztálkodáshoz, mosáshoz, takarításhoz nap mint nap.

Igen fontosak számunkra egyes vízben oldott anyagok, pl. golyva ellen a jód, fogszúvasodás ellen a fluór. Ismerek sok városkát és községet, ahol a víz áldásos jóbarát,

s jóhiszeműen csordogál a hegyekből vagy tör fel a mélységből, hogy az emberek hasznára legyen.

Ismerek azonban olyan falvakat is, ahol orvosilag egyetlen kút vizét sem nyilváníthatják ihatónak, de a vizet nem forralják fel. Tudok egy pékségről, ahol az alkalmazottaknak szódavizet hoznak naponta, de ha nem hoznak, húsz alkalmazott nyugodtan issza a szennyezett vizet. Elárulom, hogy egy faluban évek óta harcolnak a vízvezetékért, minden előkészületet megtettek egy törpevízmű létesítésére, de a szennyvíz elvezetésének problémájára nem gondoltak.

Itt, a Nyitra völgyében történt meg, hogy nyáridőben nemzetközi úszóversenyre készültek többszázezres befektetéssel, amitől busás hasznot várt a sportszervezet. Számítását vérhasjárvány és vesztegzár húzta keresztül.

Ahol rossz helyen vagy szakszerűtlenül ásnak kutakat, ahol nincs csatornarendszer, igen könnyen szenynyeződik az ivóvíz. A vízminták laboratóriumi vizsgálata pedig azt mutatja, hogy számtalan helyen fenyeget a víz ürülékes szennyezettsége veszélyes bélfertőzések terjedésével. Az emberek hanyagsága vagy tudatlansága folytán sok esetben a fertőzött víz használata vérhast, tífuszt vagy más bélfertőzést okoz, állatoknál antraxot, brucellózist, száj- és körömfájást vagy más betegségeket.

Emberi és állati ürülék, temetetlen macskák, patkányok, egerek, vadak és más szerves anyagok révén kerülhetnek a vízbe kórokozó csírák és féregpeték. Napokig, de még hetekig is életben maradhatnak a vízben, az iszapban, vagy a talajvízzel elárasztott területen, s fertőzéssel fenyegetik a növényeket, az állatok és az ember egészségét.

A víz nemcsak jóbarát.

Ám ezt a békeidőben zajló biológiai háborút tulajdonképpen az ember vezeti önmaga ellen.

Dr. Szántó György