Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-24 / 21. szám
______________________IPAR-KERESKEDELEM_______________________ Köztársaságaink harca még nem dőlt el hol fejlesztik előbb a jövőt jelentő vegyipart A föderatív államjogi elrendezést megelőzően mindenki részére ésszerű és világos volt, hogy a nyersolajfeldolgozó, úgynevezett petrokémiai ipar, fejlesztését Szlovákiában, mégpedig a Slovnaft n. v. keretein belül kell végrehajtani és az erre kötődő Iparágakat a nyersanyagforrás közelébe szükséges csoportosítani. Erre vonatkozóan több hivatalos dokumentum látott napvilágot. Ennek ellenére újabban a Cseh Szocialista Köztársaságban olyan irányzat van kibontakozóban, amely szerint nem ismerik el annak az elvnek a helyességét, hogy a nyersolajból történő benzin, petróleum, kenőolaj, aszfalt és mazut előállítása után viszszamaradő melléktermékek műanyagra való feldolgozását a lehető leggyorsabban és népgazdasági szempontból leggazdaságosabban a Slovnaft n. v. kötelékében lehet kiépíteni. Itt hozzávetőleg 3,2 milliárd koronás beruházási költség gyümölcsözéseként jelenleg mintegy 6 millió tonna különféle petrokémiai terméket állítanak elő évente, ami elvitathatatlanul komoly alapot jelent. Ezzel szemben a Cseh Szocialista Köztársaság kormányának olyan javaslatot nyújtottak be az Észak-Csehországi Záluzíbán az évente 1,5 tonna anyagot produkáló vegyiüzem vezetődolgozói, hogy az első etapban ne Bratislavában, Somorján, Vágsellyén és Szlovákia más városaiban fejlesszék tovább a petrokémia műanyag előállítási és feldolgozói részét, hanem ezt — előny nyújtásával — az említett csehországi üzemre bízzák. Ez azt jelentené, hogy Záluzíbán előbb többmilliárd koronás állami beruházással ki kellene építeni egy olyan kapacitású alapanyag előállító ipart, mint amilyen a Slovnaftban már rendelkezésre áll, ami országosan néhány évvel hátráltatná a műanyagipar fejlődését. A Cseh Nemzett Tanács ez év áprtlts 3-án elfogadta ipart tanácsának azt a Javaslatát, miszerint utasítják a cseh kormányt, hogy a föderatív kormánynál járjon el a petrokémiai ipar Csehországban történő előnybehelyezett építésének érdekében, Szlovákia rovására. A szlovák kormány még ez év február 14-én megtárgyalta és Jóváhagyta azt a tervezetet, miszerint a műanyaggyártás alapját Jelentő pirolízis üzemet a Slovnaft n. v.-ban építik fel, és az innen 'kapott alapanyagból a Somorján felépülő műanyagelőállító gyár szintétikus fonalat plasztik anyagot, szintetikus kaucsukot, szintetikus mézgát gyártana és dolgozna fel. Ezenkívül ez a nagy vállalat festékek gyártásával, tiszta kémiai anyagok előállításával, a textilgyártásban és más iparágakban alkalmazott segédanyagok készítésével foglalkozna. Ezeken az ágazatokon keresztül a petrnkémia fejlesztése megmutatkozna életünk és társadalmunk minden területén, főleg azonban a mezőgazdaságban, az építőiparban, a gépiparban. az automobilizmusban, a textiliparban és más területeken. A bratislavai J. Dimitrov Vegyiművekből történő bűzös, szennyező anyagok gyártását nem helyeznék Somorjára, mert ez nagy beruházási költségeket igényelne. így a bratislavai gyár vezetői még Jóidéig vitázni fognak a főváros egésszégügyi dolgozóival. Mi minden gyártható a műanyagokból A szintetikus anyagokból szőnyegeket, műselymeket, 'kötöttárut, ruhaanyagokat és harisnyát lehet gyártani. Hozzávetőleg 5000 tonna úgynevezett POP káblik anyag Szovjetunióba történő kivitelével lehetségessé válna foszforsavat beszerezni, amelyre mezőgazdaságunknak, mint tudjuk, igen nagy szüksége van. Ez a behozatali cikk különben 5,2 millió dollárba kerül a nyugati piacon. Az autógumi gyártásához szükséges alapanyag előállításának lehetősége egész népgazdaságunk részére igen jelentős tényező. A plasztik anyagok szükséglete Csehszlovákiában egy lakosra számítva 1970-ben megközelítőleg 16,5 kg lesz, ugyanakkor a fejlett ipari államokban a szükséglét 38.2 kgot mutat. öt évvel később, azaz 1975-ben Csehszlovákiában előreláthatólag 37.9 kg-ot tesz majd ki az évi plasztikanyag szükséglet, míg a világ más fejlett ipari államaiban 55,7 kg. A polipropilén nevű anyagból különféle profilokat, edényeket, lapokat lehet préselni. Ezt az anyagot a különben is végtelenül hiányos, viszont a kereskedelemben olyannyira szükséges csomagolási technika korszerűsítésére lehet felhasználni. A somőrjai üzemben gyártott anyagok között szerepelne a PVC is, amelyből évente 96 000 tonnányi mennyiséget gyártanának. Ebből különféle csöveket, például dréncsöveket a mezőgazdaság részére, továbbá úgynevezett puha fóliákat készítenének az élelmiszerek, például kenyér, vágott csinke, péksütemény stb. csomagolására. Nagy Jövő áll a puha fóliák érvényesülése előtt a falfestés helyett alkalmazható, ízléses mintával ellátott tapéták, a faimitációként bútorkészítéskor és ajtókészítéskor alkalmazott lemezek, és az úgynevezett kemény fürdőszobai csempe imitációk formájában. A PVC-ből továbbá fémet helyettesítő hullámlemezek készíthetők tetőfedésre és más célokra. A nem beavatottak részére igen érdekes az a tény is, hogy etilén néven úgynevezett propilén-ikaucsukot is lehet készíteni a műanyagokból. Ezt a nyersanyagot a már eddig is működő üzemekben dolgoznák fel Szlovákia területén. Etilénből többek között padlógumi készíthető színes kivitelezésben, alkatrészek és fémtartályok vonhatók be etilén védőréteggel, továbbá ebből az anyagból csövek, futószalagok, háztartási szükségletek, Játékszerek, sporteszközök, szigetelők, kábelek stb. készíthetők. Az új etilén feldolgozó üzem kapacitása évi 60 000 tonna anyagkeverék lenne. További műanyagcsoport az úgynevezett alacsonynyomású polietilén. Ezt a nyitrai Plastika n. v. dolgozná fel, vagy más üzem alakulna olyan városban, melynek iparosítása szükségesnek látszik, hiszen a 20 000 tonna anyag évi feldolgozása új üzem építését kívánja meg. Ebből a polietilénből a zöldségtermesztésben talajtakarásra, vagyis mulcsolásra alkalmas fóliákat készítenének sötétszínű kivitelezésben, melynek segítségével 200—300 %-kal fokozható a terméshozam. Arucsomagolásra alkalmas anyagok, turisztikai és sportszükségletek, valamint izolációs anyagok készíthetők belőle. A műanyagok feldolgozása Szlovákia területén több mint tízezer munkaerőnek nyújtana foglalkozást. A vágsellyei Duslo n. v. többok között acetaldehidet, ecetsavat, vinilacetátot, polivinilacetátot és más anyagokat gyártana, melyek közül a kloroprén-kaucsuk, a latex festék, valamint a ragasztók érdemelnek külön említést. Föderatív kormányszinten Mindezek a gyártási terveik dugába dőlhetnek abban az esetben, ha föderatív kormányszinten a szlovák kormány érvelését nem fogadnák el, hanem előnybe helyeznék a cseh kormány, szerintem igen hiányos és kellő indokokkal alá nem támasztott érvelését. A harc, amely legfelső szinten folyik, nem kis jelentőségű a magyarlakta vidék számára. Úgy érzem ez esetben határozottan a mi oldalunkon az igazság, és kormányunk követelése Jogos. Népgazdasági szempontból nem fogadható el az a változat, miszerint Csehországban építenék fel a petrokémiai Ipart, amikor azt már Szlovákiában kiépítettük. Tehát a helyes az lenne, ha az első etapban a Slovnaft n. v.-ban épülne fel a műanyaggyártáshoz nyersanyagot szolgáltató pirolízis üzem, valamint az erre kapcsolódó iparágak, mivel az alapinvesztíciók itt már megvalósultak. A pirolízis és az erre kapcsolódó iparágak kiépítését 1970— 1975 közötti időben lehetne végrehajtani. A további ötéves etapban azután szó lehetne arról, hogy Észak-Csehországban fejlesztenének ki egy újabb petrokémiai ipart a pirolízissel és az erre kapcsolódó további iparágakkal egyetemben. Ez így azért is igazságos lenne, mert ami az iparfejlesztést általánosságban jelenti, mint ismeretes ez Szlovákia területén és ezen belül különösen Dél-Szlovákia járásaiban rendkívül elmaradott. A nehézipar fejlesztését, amelyre az első ötéves tervek országos méretben a beruházási befektetések 65—70 %-át áldozták, Csehországban végezték. Tehát az iparosodás fokának kiegyenlítődése felé egy kis haladást jelentene a müanyagfeldolgozó ipar vidékünkön történő fejlesztése. A világban Tény az, hogy a kémiai ipar műanyag gyártási része az iparilag fejlett országokban döntő ökonómiai Jelentőséggel bir és a technikai haladást is nagy mértékben befolyásolja, nemcsak világviszonylatban, de ■ szocialista államok között is. Például 1965-ben egy tonna acél előállításhoz mérten mindössze 1,46 kg műanyagot állítottunk elő. Ugyanakkor az NDK- ban a műanyagmennyiség 6 kg-ot tett ki. A műanyagfogyasztás egy lakosra vonatkozóan 1966-ban az NSZK-ban 31,8 kg volt, az USA-ban 28,3 Ikg, az NDK-ban 11,5 kg, Csehszlovákiában viszont csak mindössze 8,8 kg. Sajnos, pillanatnyilag nem áll mómunkban vita nélkül, aikár több olyan nagyüzemet mint a bratislavai Slovnaft n. v. felépíteni, ezért ökonómiai szempontból igen meggondoltan kell cselekednünk. Például Japánban 1972- ig 12 ilyen üzemet építenek fel, vagyis évente 3—4-et. Tehát itt nem presztízs kérdésről van szó a szlovák és a cseh kormányok közötti harcban, hanem gazdasági tényekből kiinduló alapvető, fejlődéstmeghatározó problémáról. A befektetés csak tizenhárom év múlva térül meg teliesen a pertokémiai iparban, a pirnlízisben 5, 6 év alatt, viszont a műanyagfeldnlgozú iparágakban 2, 5 év múlva. Remélhetőleg a föderatív 'kormány nemcsak találomra. hanem alapos ökonómiai kivizsgálás alapján 'határoz maid. Csakis helyteleníthető, hogy míg jelenleg a műanyaggyártáshoz szükséges alapanyagok 78 %-át Szlovákiában állítják elő, addig a feldolgozást és a végtermék előállítását csupán 6 %-ban végzik itt. Pedig az ökonómiai efektivitás a végtermék előállításában mutatkozik meg. Tehát nem túlhajtott az iparilag úgyis elmaradott Szlovákia követelése, hogy a pirolízisen kívül 2—3 műanyagfeldolgozó üzem itt épüljön fel. Nem mindegy sem mezőgazdaságunk számára, sem pedig Dél-Szlová'kia részére, hogy vajon ködbe vész-e a somorjai és a többi vegyipart üzem létrehozásának reménye. Remélem, ha a parlamentben ezzel a problémakörrel kapcsolatban kenyértörésre kerül a sor, képviselőink kellő erélylyel lépnek majd fel Jogos érdekeink védelmében. KUCSERA SZILARD A személyes kisipari vállalkozásról ADVA VANNAK A FELTÉTELEK A MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉS KIBONTAKOZÁSÁRA? • MAGÁNSZEMÉLYEK REZSIKÖLTSÉGÉBE UTALNI A KISEBB ÜZLETEKET • NEM MINDEN SZAKMÁRA VAN JELENTKEZŐ A falvakon elérhető szolgáltatások mennyisége és minősége naponta arról győzi meg a falusi lakosságot, hogy javítani kellene a helyzeten és mindenütt ahol a nyilvános vállalatok ereje vagy érdeklődése hiányzik, teret kellene adni a magánszemélyek kezdeményezésének. Ez a gondolat nem új, hiszen elméletileg a kisipari vállalkozás lehetősége nálunk létezik. Azonban milyen képet mutat ennek a lehetőségnek gyakorlati kihasználása? Ez a kérdés korántsem indokolatlan. Ha ugyanis a személyes kisipari vállalkozást legalább az egyes szomszédos szocialista államok színvonalára kívánjuk emelni, akkor nagyon sokat kell még tennünk. hiányosságot rendezni lehetne. Persze nem minden 'helyi nemzeti tanács használja 'ki az adott lehetőségeket és rendszerint a hatáskörükbe tartozó községekben fordul elő a legtöbb hiányosság. Olcsóbbak a magánosok? Egyes városokban és községekben az autóval rendelkező személy- és teherfuvarozók olcsóbbak mint a nagyvállalatok, amit nem lenne szabad elítélni, ellenkezőleg követésre méltó példaként dicsérni kellene. A magánosok attól a célkitűzéstől ösztönözve, hogy megtartsák a számukra üzleti szempontból jó megrendelőket, kénytelenek munkájukat megbízhatóbban, pontosabban és nagyobb emberi hajlandósággal végezni. Kevés engedély — sok hiányosság A nemzeti bizottságoknak 1965-től áll Jogukban a szolgáltatások terén az iparengedéllyel azonosítható üzemelési engedélyeket kiadni. Ez a kisipari vállalkozás az illető személy egyedüli foglalkozása, vagypedig másodállása lehet. A legtöbb engedélyt a legfeljebb kétezer lakost számláló községekben adták ki. Nyilvánvalóan a kisközségekben mutatkoztak meg legkirívóbban a szolgáltatások hiányosságai. Az egyes iparágak közül legnagyobb érdeklődés az építőipari Jellegű szakmák gyakorlásának engedélyezése iránt mutatkozik. Különben főleg varrónők, szabók, szobafestők, autószerelők, villanyszerelők, bádogosok, borbélyok, fodrászok, asztalosok és lakatosok folyamodtak engedélyért. A kiadott iparengedélyek száma évről-évre nő, mégis azt kell mondanunk, hogy a kisipari magánvállalkozás még gyerekcipőkben Jár. Pedig ezen a téren kifejtett nagyobb kezdeményezéssel, a szolgáltatások terén naponta előforduló sok apró Hiányosság a kereskedelem terén Még csak elvétve történt meg 'kisebb vendéglátóipari üzemek vagy kis élelmiszer boltok, Jednota üzletek, büffék üzemeltetésének felkínálása magánvállalkozóknak. Pedig ezzel milyen óriási pénzösszegek, feleslegesen kifizetett és nem megszolgált fizetések megtakarítása lenne az állam részére lehetséges. A járási nemzeti bizottságok ipari komissziól kezdeményezően mutathatnának példát. Az elszámoló magánszemély, az úgynevezett „gebines“ részére a szállító cég folyószámlát nyitna, amelyet az átvett áru értékével megterhelnének és bizonyos időközökben, mondjuk tíznaponként, vagy havonként elszámolnának. A kiskereskedelmi magánvállalkozó esetleg bizonyos kauciót vagyis pénzbiztosítékot helyezne letétbe a részére árut szállító cégnél. Ennek bevezetése főleg bizonyos idényben működő ideiglenes árusítóhelyek, kisforgalmú üzletek vagy az olyan boltok esetében lenne indokolt, melyek nyitvatartási ideje az egésznaposnál rövidebb lehetne. Aprő tárgyak készítése Foglalkozni kellene annak a gondolatával is, hogy házilag készített játékok és egyéb apró tárgyak előállítására és eladására magánszemélyeknek engedélyt adjanak a JNB-Pk. Ilyenirányú tevékenységet főleg a háztartásban dolgozók és a csökkentett munkaképességű egyének vállalhatnának, de számos olyan alkalmazotti viszonyban lévő személy is akadna, aki munkaidő után odahaza szívesen elpepecselne valamilyen hasznos tárgy előállításával. A kisipari magánvállalkozás terén mint látjuk, még van mit tenniük a nemzeti bizottságok illetékes dolgozóinak és az ipari komisszlók tagjainak. Az érdeklődő magánszemélyek részéről nagyobb kezdeményezést kellene kifejteni a kisvállalkozói engedélyek kiadása érdekében, amit a nemzeti bizottságok sokhelyen szívesen is fogadnának. Ezzel ugyanis a szolgáltatások terén számos apró problémájuk megoldódna. —ksz— 72 000 DOLLÁR VERSENYLOVAKÉRT Nemrégiben zajlott le Tapolcsányban az Ötödik Nemzetközi Sportlő Aukció, amelyen Svájcból, az NSZK- ból, Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából, Hollandiából és Dániából érkező szakemberek és vásárlók konkurrens harcot vívtak egymással a felvezetett nyergeslovak megvásárlásáért. Összesen 75 versenylovat adtak el, 72 000 dollár értékben. A legdrágább ló Kladrnbyról került ki. A hároméves Fatima nevő kancáért a nyugatnémet März cég képviselője 1560 dollárt fizetett. —k— SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969. május 24.
