Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-14 / 37. szám

w^iA ij i u rM in,i 111 in mKmammm® Müäiüikwmmtiwmtm^i Í3SK3 SZABAD FÖLDMŰVES — Ktad]a a Szlovák Nemzeti Tanács Eöldmflvelés- és Közélefmezésflgyt Megbízotti Hivatala. — Megjelenik hetente egyszer. — Főszerkesztő: Pathő Károly. — Főszerkesztő­helyettes: Perl Elemér. — Szerkesztőség és kladőhlvstal: Bratislava, Suvorovova 18. sz. — Telefon: főszerkesztő: 515-58, titkárság 501-00. — Telefonközpont: 547 81, 511-10. — Belső vonalak: főszer­kesztőhelyettes 835, mezőgazdasági rovat: 834, szakmellékletek: 332, kulturális és Irodalmi rovat: 678, külpolitikai és sportrovat: 584. — Nyomja a Polygraflcké závody 02, n. v., Bratislava, Odbo­rárske nam 3 Terjeszti e Posta Hlrlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre megrendelhető: PNS, ústredné expedíció tlaőe, Bratislava, Gottwal­dovo nam. 48. sz. a* Előfizetési dl) egy égre 52.— KCs, lél évre 26.— Kis. A csemege és egyes borszőlő fajták érése idején a madarak jelentős kárt tesznek a bogyótermésben. Faluhelyen ilyenkor különféle madárijesztő alkalmatosságot készítenek, hogy el­riasszák a dézsmáló szárnyasokat. Nagycsalomiján Válusz István bácsi konzervdobozból maga­készítette „mordállyal“ riasztgatja a madarakat. A dobozba — melynek aljára apró lyukat fúrt — kis darab karhitot helyez s erre néhány csöpp vizet önt, így a dobozt befödi. Vár pár pillanatig, hogy gáz képződjön s a gyufaláng érintésére a mordály nagyot durran s elriasztja a szőlőt csipegető madár­sereget. -hai- . ANEKDOTÁK MÖR ÉS LŰR Jókai Mór csak írót név­nek tekintette a Jókai Mórt, ó magát Jókai Móricnak ne­veztette. Így írták be annak idején az anyakönyvbe, — mondta és nem is szerette, ha az emberek Mórnak szólí­tották, ö Móricnak tartotta magát. Egyszer Tóth Lőrinc levelet írt hozzá és abban ez volt a megszólítás: — Kedves barátom Mór! Jókai nyomban választ ka­nyarított és ebben így szólí­totta meg Tóth Lörincet: — Édes barátom Lóri NEM KELL VILLÁM Vajda János, az emberke­­rtilö nagy poéta, mindig sze­retett volna képviseld lenni. Egyszer le is ment egy ke­rületbe és ott a nagy mo­gorva szokatlanul frázisos, szép beszédet tartott. Ezt mondotta többek között: — Lennék villám, akkor lecsapnék a bűnök, korrup­ció, néprontás bagolyvárára! Lennék folyam, szeretetem és lelkesedésem árjával ön­teném el az országot! Len­nék sas, hogy lecsaphatnék a gonoszokra és az egekbe ragadhatnám az embereket igazságaimmal... A beszéd után egy őszbe csavarodott magyar ember odalépett Vajda Jánoshoz: — Hát én megmondom az igazat. Nem szavazok az úrra. — Miért nem? — rökö­­nyödött el Vajda. — Azért nem, mert az úr megmondta, hogy mit csi­nálna, ha villám lenne. Mit csinálna, ha folyam lenne. Mit csinálna, ha sas lenne. Csak azt nem mondta meg, hogy mit csinálna, ha kép­viselő lenne. Már pedig mi nem villámnak jelöltük, nem folyamnak akarjuk megvá­lasztani és nem sasnak akar­juk felküldeni a képviselő­házba, hanem követnek ... Hogy pedig akkor mit csi­nálna, azt el tetszett felej­teni megmondani. A NÄDASDY SZAMARA Nádasdy püspök valamikor régen a somogymegyei kato­likus falvakat járta. Bérma­­körútján nagy szeretettel és nagy parádéval fogadták mindenütt. Sallangos szer­számú négy ló röpítette dísz­­hintáját. Az egyik faluban azonban egy békétlenkedő községi ír­nok odaállott a püspök elé: — Nem jól van ez így, eminenciás uram. A mosta­ni püspökök négy lovon jár­nak, pedig az apostolok sza­márháton kutyagoltak. — Baj, baj — felelte a püspök —, én is szamáron szeretnék járni, de sajnos, nem kapok szamarat. Mind felcsapott községi írnoknak. A NYÍREGYHÁZI TALYIGÄS Egy angol ember járt egy­szer Nyíregyházán és na­gyon megtetszettek neki a híres kétkerekű nyíregyházi talyigák. Tolmács útján meg­kérdezte az egyik talyigást, hogy mennyiért adná el ta­­lyigáját. — Harminc forintért, — felelte a talytgás. — Kendben van, — mond­ta az angol —, akkor rende­lek önnél száz ilyen talyt­­gát. — Akkor azonban csak száz forintjával adom. — Miért? — kérdezte meg­lepődve az angol. — Mert ha magamnak csi­nálok egy talyigát, ahhoz lopom a fát. De százhoz már venni kell! Veszélyre figyelmeztető szobrocska Az Egyesült Államokban Szent Kristófot tartják a gépkocsi­­vezetők védőszentjénelk. Kicsi­nyített szobrával jó boltot csi­nálnak az élelmes üzletembe­rek. A szoborral álcázott készü­léket a műszertáblára kell fel­szerelni és összekapcsolni a sebességmérővel. Amikor a ko­csi eléri a 120-as sebességet, mély hangon megszólal a szob­rocska: „Öregem, mosom keze­met, ilyen sebesség mellett nem vállalok felelőséget.“ Állí­tólag a gépkocsivezetők minden alkalommal úgy megrémülnek, hogy leveszik a gázt. Japán berendezéssel új csehszlovák gépkocsigyár A japán külkereskedelmi minisztérium szóvivőjének közlése szerint a két hétig Japánban tartózkodó cseh­szlovák autóipari küldöttség tagjai bejelentették, hogy Csehszlovákia két-három éven belül egy új gépkocsi­gyárat szándékozik építeni, s evégett gyárberendezést óhajt Japánban vásárolni. BELGA: Tojások Egy fiatalasszony tojásokat akar vásárolni. — Süteményt szeretnék csi­nálni — magyarázza a kofának, — ezért olyan tojáscukra van szükségem, melyeket fekete tyúk tojt. — Hát honnan tudjam én — kiabál a kofa —, hogy melyiket tojta a fekete tyúk? — Majd én felismerem. Azo­kat tojta a fekete tyúk, ame­lyek a legnagyobbak. Ez a mini — I vagy alig-szoknya, mint a neve is mondja: olyan hiányos, hitvány ruhadarab, öltözék, ami van is az illetőn meg nincs is, aszerint, hogy áll-e a viselője, vagy ül. E kétesértékű DIVATHÖBORT-cikk különböző színű lehet és ugyancsak különböző célt szolgál. Ám olyan, mint az alkohol: BUTIT — mert az értelmet (a férfiakat) általában elhomályosítja. Egészségügyi és közgazda­­sági szempontból ezért — mint az alkohol esetében — egy a jelszó: LE VELE! Népek mosolya — Csak tudnám, hogy mit eszik rajta? ANGOL Egy skót Andalúziában Andalúziában egy skót udva­rol egy nagyszemű spanyol leánynak. Este a skót a nő erkélye alá áll. A tüzes spanyol leány így szól hozzá: — Egyedül vagyok itthon. Szüleim csak éjfél után jönnek haza. A kulcs ott van a kapu alatt. Keresd meg, nyisd ki a kaput, s a kulcsot tedd vissza a helyére. A skót gondolkozik, aztán ezt mondotta: — Nagyon komplikált. Inkább hazamegyek. AMERIKA: Irodalmi műveltség Az egyetemi tanár az asztal­nál ül két kedves lady között. — Elképzelhetetlen — ma­gyarázza jobbszomszédjának —, milyen műveletlenek ma a diá­kok. Ma reggel érettségiztettem. Az egyik diáktól azt kérdeztem, ismeri-e Hamlet szerzőjét. Fo­galma sincs, nagyságos asszo­nyom, hogy mit felelt erre. Azt mondotta: „Én nem tudom, bogy kicsoda a Hamlet szerző­je, csak azt tudom, hogy nem én vagyok.“ — Pedig ő volt? — szól a szeretetreméltó lady. Az egyetemi tanár elhül, nem válaszol. Pár pillanat múlva a balszomszédjához fordul és fü­lébe súgja: — Bámulatos, hogy milyen műveletlenek a mai nők. Az előbb ennek a hölgynek itt jobbról egy hülye diákomról beszéltem, aki nem ismerte Hamlet szerzőjét. Ez a hölgy azt gondolta, hogy maga a diá­kom írta a Hamletet. — Pedig ugye nem is ő írta? — kérdezte a tanártól a balső lady. Most már a tanár föladja a harcot. Vacsora után így szól a háziasszonyhoz: — Nem sok szerencsém volt a mellettem levő hölggyel. El­meséltem nekik, hogy egyik érettségiző diákom nem ismer­te a Hamlet szerzőjét. Az egyik hölgy azt vélte, hogy az illető diák volt a Hamlet szerzője, a másik pedig azt, hogy nem ő volt. A háziasszony csengő kacaj­jal ezt mondja: — Szóval most maga se tudja, kedves professzor úr, hogy ki írta voltaképp azt a Hamletét, Reggel nyolc óra. A fod­rászterem ilyenkor még álig ébredezik. Éppen hogy a személyzet előkészíti a napi munkához szükséges kellékeket, amikor kivágódik a lengőajtó és beviharzik rajta ismerősöm, Kutyuriné. Leveti magát az egyik fo­­töjbe. Fejéhez kap és szinte rikácsolja: — A mestert kérem, a mes­ter jöjjön ide! Es a mester odamegy. Elő­re tudja, mit fog hallani és azt is tudja, hogy mit vála­szolhat. Indul is a panasz árja. — Nézze, mit csináltak velem, míg ön szabadságon volt. Nézze ezt a hajat! Haj ez? Nem is haj, hanem kód Pedig maga tudja mestery hogy nekem milyen hajam van — az nem is haj, az egy selyem. (Kutyuriné jóval túl jár a negyvenen.) Nézze ezt a színt! Ez tiztánvörös?.. ■ Maga csak hozzányúlt, s min­dig egyformán szép színű volt a hajam. Nézze meg ezt a mahagóniszínű szörnyűsé­get a fejemen! A mester csak hallgat, és részvétteljesen bólogat. Ku­tyuriné nehéz eset. Ponto­san mindig azty szidja, aki nincs szolgálatban, de nem lehet vele ujjat húzni, mert a férj, vagyis Kutyuri kar­társ igen nagy menő s ezért jobb a hallgatás, mert köny­­nyen áthelyezik az embert egy csendes kis üzletbe, ahol nyírhatja a rokkantakat és a nyugdíjasokat. Kutyuriné a fodrásznál A mester tehát hallgat. Tudja, még nem érkezett el az ideje, hogy ő is megszó­lalhasson. Még sokmtndent kell meghallgatnia. S a hölgy csakugyan folytatja: — Maga ismeri a férjemet, tudja hogy mennyit kellett könyörögnöm, míg megen­gedte, hogy egy árnyalattal megváltoztassam a hajam. Hiába, ő még régi vágású forradalmi ember. Még min­dig bakancsban és micisap­kában menne a hivatalba, ha engedném. — Csak semmi flanc „nyanya“! — szokta mondogatni. — Ne utánoz­zuk a burzsoá divatot, mert az gyöngíti a szocializmust! Végre belenyugodott, de képzelje el, hogy mit kap­tam, amikor ezt a színt meg­látta. — Dolgozó nő így nem járhat! — rivallt rám. Kép­zelje, válással fenyegetőzik, mert nem tűrheti, hogy ilyen asszony legyen a felesége. A mester közben munká­hoz lát. Keni-feni a csutak hajat, végre elkészül. — Na, mit szól hozzá Nagy­ságos Asszonyom? ja hiú dolgozó nőnek igen tetszik ez a titulus!!! I — Nagyszerű! így kell ezt mester... — és belecsúsztat egy tízest a fordász fehér munkaköpenyének zsebébe, majd elszáguld. A figaró mo­rog valamit és enyhe utál­­kozással néz a „dolgozó nő“ után, aki már a zöldségüzlet fönöknöje előtt rázza a kó­­cát és nem éppen finoman nyilatkozik a mesterről, aki ilyen csúffá tette selymes fürtjeit. Molnár Ferenc SZEPTEMBER g kelte, nyugta kelte, nyugta _____________ H 6. p. 6. p. ó. p. 6. p. StíJ*"1” “ISST“ 1 522 1,58 2257 1522 lrrmt”i7°sr ■ »3 « — ** tsrb’'1,m.Ner 1 828 2782 8°7 3. Szeptember 19 KONSTANTlí = Csütörtök VILHELMINAs 5 26 1749 1 21 16 54 ag*—iaagg827 17« ”8 17» ISIS *"21 m»°s I 523 17,8 38< 7732 Szeptember 22 GERTRÜDA g 5 30 17 43 512 17 47 . Vasárnap MÓRIC______=s Új idők, új minik-[Newsweek] — Az Egyesült Államokban végrehajtott egyik legújabb közvéleménykutatás azt igyekezett kideríteni, vajon amerikai1 üzleti körök valóban olyan merevek-e a fiatal nő­dolgozók öltözködését illetően. A vélemények összegezése után kiderült, hogy a megkérde­zett menedzserek 52 százaléka úgy nyilatkozott: a „konzerva­tív miniszoknya“ elfogadható hivatali öltözék. Az Administrative Management Society által 372 vállalatnál végrehajtott közvéleménykutatásból az is kiderül, hogy a ve­zetők 66 százaléka szívesen veszi, ha a nődolgozók hálószö­vésű és mintás harisnyát hordanak az irodában. VÖRÖS KAKAS Vigyázatlanság következtében jelentős tűzkárt szenvedett a bogyai szövetkezet. Harminc hektáron rendrevágott árpa a lángok martalékává lett, annak ellenére, hogy a lakszakállasi szövetkezet tagjai, valamint a gutái, nemesócsai és a komáro­mi tűzoltók a közös gazdaság segítségére siettek. (tgy) Fehérjetáplálás és gyapjúhozam Szovjet kutatók megállapítot­ták, hogy ha növelik az anya­juhok takarmányának fehérje­mennyiségét és javítják a minő­ségét, nő a bárányok gyapjú­hozama is. A leghatátosabb az anyajuhok fehérjeadagjának növelése a vemhesség második felében és a szoptatási időszak­ban. (Ovcevodsztvo)-+• A nyugatnémet Die Welt írja: „Olyan arányban szajiorod­­nak a közlekedési szerencsét­lenségek, hogy ma már, ha egy gyalogost elgázol a gépkocsi, ezt mondjuk, természetes ha­lállal halt meg.“ KI A HIBÁS? Zürich közelében két gép­kocsi összeütközött, s tulaj­donosaik sehogy sem tud­ták megállapítani, ki volt a hibás. Rendőrt hívtak hát, 45 perc múlva meg Is érke­zett a háromtagú bizottság. Hogy melyik gépkocsi veze­tőjét találták hibásnak, arról nem érkezett hír, — a kárt azonban felbecsülték: össze­sen 3 frank. VIZET PRÉDIKÁLT ÉS BORT IVOTT Betty Blodgetet, egy kalifor­niai főiskola 41 éves tornata­nárnőjét elbocsátották állásából azzal, hogy megjelenése nem felei meg a pedagógiai követel­ményeknek. Biodget asszony a soványító gyakorlatok szakta­nára volt. Súlya: 98 kiló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom