Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-21 / 38. szám

Bratislava, 1968. szeptember 21. Ära 1.— K6s XIX. évfolyam, 38. szám. A Brnói Nemzetközi Vásár mezőgazdasági gépkiállítási részlege. Előtérben a 7511-es számú Zetor traktor körül csoportosulnak a kíváncsiskodók. A jubileumi nemzetközi vásár A mölt vasárnap nyitotta meg kapuit a X. Brnói Nem­zetközi Vásár. Az egyre nagyobb érdeklődést a vásár iránt mi sem igazolja jobban, hogy amíg 1959-ben — az elsőn — 432 kiállító cég sorakoztatta fel áruit, addig az idén a rendkívüli helyzet ellenére 36 ország közel 1500 kiállítója vesz részt a vásáron. Így a vásár területe szűknek bizonyult, s a jövőben feltétlenül gondoskodni keli a kibővítéséről. A Brnói Nemzetközi Vásáron már az első napokban is sok volt a látogató. Főleg fiatalok érkeztek tömegesen, akik a nemzetek pavilonjára, s természetesen az autó­­kiállításra voltak kíváncsiak. Általában mondható, hogy az autókiállításon van a legnagyobb szorongás, mivel sok új típusú kocsi látható ott. De nagy az érdeklődés a mezőgazdasági kiállítási részleg iránt is, amelyet a kapunyitástól a zárásig so­kan tekintettek meg. Valójában azonban csökkenő ten­denciájú a látogatók száma. A nemzetközi árubemutató egyre inkább a vevők és eladók találkozóhelye lesz. Mindinkább kidomborodik a kereskedelmi jelleg, és egyre több árut adnak el a vásárvárosban. A mezőgazdasági kiállítási részlegen már az első két napon több mint 20 millió értékű árut adtak el. Nagy érdeklődés van a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott gabona-vés burgonya betakarító kombájnok, valamint a hazai és külföldön készített kis traktorok iránt. A mezőgazdasági részlegre különben egy óriási 50 méter magas román fúrótorony hívja fel a figyelmet. A hatalmas kőolajkitermelő torony mellett van a cseh­szlovák részleg, ahol 106 fajta mezőgazdasági gép, be­rendezés van kiállítva. A gépújdonságok száma az idén 33. Az újdonságok közül legtöbben a ZETOR család leg­újabb tagja, a 80 lóerős 7511 számú traktor körül szo­ronganak. Ennek az erős, jó kivitelezésű traktornak bizonyára sok vevője akad majd mind belföldön, mind külföldön. A mezőgazdasági gépek kiállítási részlegén a szocialista és kapitalista vállalatok, mintegy 500 gé­pet és berendezést állítottak ki. Mint minden évben, most is sok a gépújdonság, látnivaló. De a mezőgazda­­sági üzemek képviselői közül a vásáron nemcsak a gé­peket tekintik meg, hanem részt vettek a mezőgazdasági technika napján, ahol több előadás hangzott el a leg­jelentősebb gépújdonságokről. Mint az elmúlt évben, most is megkezdődött az arany­érmekért folyó verseny. Összesen 398 gyártmányt nevez­tek be a vetélkedőre. A legtöbbet természetesen Cseh­szlovákia (140), a Szovjetunió 62, az NSZK 54, Svájc 26, Nagy-Britannia 21 stb. újdonsággal vesz részt a verse­nyen. A 21 ország legjobb gyártmányaiból a 30 arany­érmest szeptember 20-án választja ki a bíráló bizottság. Pezsgő élet folyt e héten a vásár-városban. A nagy ismerkedési fórumon kiemelkedő egyének, miniszterek, gazdasági szakemberek látogattak el Brnóba és ismer­kedtek egymás országának termékeivel. A Brnói Nemzet­közi Vásár jó alkalom arra is, hogy az iparvállalataink megbízottjai a szakosított kiállításokon összehasonlítsák termékeik színvonalát a külföldi gyártmányokkal, és az összehasonlításból leszűrjék a tanulságokat. Természe­tesen a hazai gyártmányainkból is van mit tanulni a külföldi vállalatok képviselőinek. A KORMÁNY NYILATKOZATÁBÓL Célunk: Szocialista hazánk felvirágoztatása DEMOKRATIKUS VÍVMÁNYAINK FEJLESZTÉSÉNEK ELŐFELTÉTELE REALPOLITIK^ A múlt év vége felé és ez év elején megerősödött Csehszlovákia Kommu­nista Pártjában és a csehszlovák köz­véleményben az a tudat, hogy feltét­lenül szükséges erélyesen megoldani a párt és a társadalom között, illetve a pártban és a társadalomban hosszú ideje kiéleződő ellentmondásokat. Az ellentmondások veszélyes feszültséget váltottak ki, ami azzal fenyegetett, hogy szocialista viszonyainkban sú­lyos politikai válság következik be. Csehszlovákia Kommunista Pártja és Központi Bizottsága abban a meggyő­ződésben állt e mélyreható változta­tások folyamatának élére, hogy a szo­cializmus építésének marxista-leninis­ta felfogására támaszkodva és Cseh­szlovákia fejlődése sajátos feltételei­vel szoros egységben, a szocializmus általános elveinek tiszteletben tartá­sával hazánkban korszerű és virágzó szocialista társadalom jön létre, mely szilárdan helyet foglal a szocialista országok közösségében. ... szélsőséges irányzatok sorakoztak fel! A szélsőséges erők és egyének fej­lődésünk tagadására alapozták törek­vésüket. hogy lejárassák a szocialista építés egész szakaszát. Csehszlovákia Kommunista Pártjának májusi köz­ponti bizottsági ülése a legkomolyb-: ban figyelmeztetett erre a veszélyre. A nép többsége által elfogadott alapvető januári irányvonallal szem­ben szélsőséges irányzatok sorakoztak fel. Egyrészt a múltat visszakivánó dogmatikus irányzatok, másrészt olyan jobboldali irányzatok, amelyek 1948- at követő fejlődésünk hibáinak hely­telen általánosításával eljutottak pár­tunk vezető szerepének tagadásához, kételyeket támasztottak a szocializ­mussal szemben, sőt nyíltan elutasí­tották. Az ilyen irányzatok érvényesí­tése politikailag helytelen volt, szem­ben állt társadalmunk érdekeivel és célkitűzéseivel. A CSKP májusi központi bizottsági ülése után, amely világosan megszab­ta az irányvonalat, hozzáláttunk né­hány halaszthatatlan intézkedés elő­készítéséhez és megvalósításához. Az alapvető progresszív áramlat megerő­sítést célzó támadó szellemű munka részét képezték azok a hatékony lé­pések, amelyekkel gyengíteni és fel­számolni akartuk, mind a jobb, mind a baloldali veszélyt. Nem becsültük le az imperializmus aknamunkájának veszélyét sem, mert az imperializmus nem mondott le és nem mond le an­nak jelentőségéről, hogy minden esz­közzel befolyást gyakoroljon szocia­lista fejlődésünkre. Ebben a rövid néhány hónapos sza­kaszban fejlődésünk egyes jelenségeit és vonásait illetően elhamarkodottság és kiegyensúlyozatlanság volt észlel­hető. Idejében nem tudtuk elemezni az olyan irányzatokat, amelyek össze­függtek mind az ország belpolitikai változásaival, mind e változások kö­vetkezményeinek nemzetközi vetületé­­vel. A kialakuló politikai konfliktuso­kat azonban politikai eszközökkel oldottuk meg, illetve így készültünk megoldásukra. Egyes országok január utáni fejlő­désünket értékelve elsősorban a jobb­oldali veszély súlyosságát hangoztat­ták és ennek alapján arra a követ­keztetésre jutottak, hogy akút veszély fenyegeti minden szocialista ország érdekeit. Sor került arra, hogy a Var­sói Szerződés öt tagállamának had­serege Csehszlovákia t erületére lé­pett. Népünket, amelynek ez a kor­mány tevékenységéért felelős, ez új realitás elé állította a további szocia­lista fejlődésre irányuló törekvései­ben. Világos választ kér a nép A nép világos választ vár a kor­mánytól ezekre a kérdésekre: „Most mit tegyünk?“ „Milyen lesz ezentúl szocialista fej­lődésünk?“ „Visszatérünk-e az 1968 januárja előtti viszonyokhoz, vagy lehetősé­günk nyilik-e bár lassabban — a to­­(Folytatás a 2. oldalon.) Az augusztusi események bonyo­lult helyzetet teremtettek belpoli­tikai életünkben. Az össznépi egy­ség, amely a demokratizálódási folyamatban jött létre, s amely hazánk alkotmányos szervei és ve­zető személyiségei melletti egysé­ges kiállásban .csúcsosodott ki — a fejlemények hatására — bizonyos fokig megoszlik. Persze az össznépi egységnek már az augusztusi események előtt is meg voltak a szépséghibái. Már akkor léteztek és aktivizálódtak azok az erők, amelyek a demokra­tizálódási folyamatot eszmei zűr­zavarra és szocialistaellenes irány­zatok térhódítására igyekeztek ki­használni. Ezek mellett persze szép számmal akadtak olyan személyek is, akik a részükre legjobban megfelelő dogmatikus-bürokratikus módszerekhez ragaszkodva fékez­ték társadalmi életünk demokratiz­musának elmélyülését. A pártunk köré tömörült hatal­mas népi erő láttán azonban jog­gal bíztunk mindannyian abban, hogy a jobboldali és a szektárs törekvésekkel szemben alkalma­zott és fokozatosan kibontakozta­tott kétfrontos harcunk eredmé­nyesen végződik, vagyis saját erőnkből képesek leszünk felszá­molni a szocialista demokráciánk elmélyülését veszélyeztető összes zavaró körülményeket. Az ismert események következtében azonban a saját erőnk és akcióképességünk igazolására kevés időnk és kevés lehetőségünk volt. A közismert moszkvai egyez­mény, amely társadalmi életünk konszolidálásának alapelveit fog­lalja magában, bizonyos értelem­ben a „választó víz“ szerepét is betölti. Elsősorban is csoportosítja és harci egységbe kovácsolja azo­kat az erőket, amelyek pártunk dubéeki irányvonalát vallják, vagy­is hűek a szocializmus eszméihez és továbbra is szolgálni akarják szocialista társadalmunk demokra­tikus vívmányainak elmélyülését. Ezzel a pozitív jelenséggel egyidő­­ben az emlftett népi egységből fo­kozatosan kiválnak —, nyilvános és suttogó propaganda formájában szót kérnek — azok a jobboldali reakciós téhyezők, akik a demo­kratizálódási folyamatunk első szakaszát is a szocialistaellenes céljaik megvalósítására akarták felhasználni. Magától értetődik, hogy a jelenlegi időszakban ezek az elemek mindent elkövetnek abból a célból, hogy a becsületes dolgozók érzelmi világát felkorbá­csolják s ítélőképességét megzavar­ják. Nyíltan vagy burkoltan kétség­be vonják a moszkvai egyezmény létjogosultságát és a bizalmatlanság légkörét igyekeznek kialakítani azok körül a vezető személyiségek körül, akik népeink iránti felelős­ségérzettől áthatva megegyeztek a szovjet vezetőkkel. Bár tálán még nagy és közvet­len veszélyt nem jelent, az azon­ban tagadhatatlan tény, hogy akti­vizálódnak azok az elemek is, akik az elmúlt évek folyamán elvesztet­ték a nép bizalmát és most arra számítanak, hogy az idegen csapatok jelenléte mellett sikerül­het hatalmuk és dogmatikus-büro­kratikus módszereik visszaállítása. Persze reményük megvalósulásé­nak útját keresztezi a moszkvai egyezmény is, amely kizárja, hogy a Varsói Szerződés öt tagállama beavatkozzon társadalmunk bel­­ügyeibe. Válaszút előtt állunk. Döntenünk kell arról, hogy hova tartozunk. Hazánk lakosságának döntő több­sége továbbra is bizalmat szava­zott a CSSZKP januárban megújhó­­dott központi vezetőségének, mely a reális politikai helyzethez iga­zodva gondoskodik az Akciópro­gramban kifejtett társadalomfor­máló elképzelések fokozatos meg­valósításáról, tehát társadalmi éle­tünk demokratizmusának elmélyí­téséről. Ebben — a józan észre hallgató táborban van mindazok­nak a helyük, akik hűek a szocia­lizmus ügyéhez, s akik nem akar­ják, hogy az ötvenes évek és az azt követő időszak deformációktól terhes, a demokráciát gúzsba kötő hatalomgyakorlás módszerei visz­­szatérjenek. Manapság sokat beszélünk tár­sadalmi életünk konszolidálódási folyamata meggyorsításának szük­ségességéről. Persze az egész tö­rekvésnek olyan látszata van, mint­ha a konszolidálódás alatt csupán a termelés, a közlekedés, a keres­kedelem, a közigazgatás és a köz­rend teljes felújítását értenénk. Ez azonban magától értetődik és abból a törvényszerűségből ered, hogy a társadalom létezésének legfontosabb előfeltételét a gazda­sági alap fejlesztésében és a har­­mónikus közösségi élet felújításá­ban látjuk. Meg kell azonban mon­dani őszintén, hogy a mi esetünk­ben a konszolidálódás ennél többet jelent. Gazdasági életünk rendezé­se mellett túl kell tennünk ma­gunkat azokon a lelki, érzelmi megrázkódtatásokon is, amelyek a váratlan augusztusi események hatására keletkeztek, s amelyek még sokunkat gátolnak abban, hogy helyzetünket, társadalmi éle­tünk jelenét és fejlődésének távla­tait józanul, a reális politikai hely­zet és a hazaszeretettel párosuló osztályhűség alapján ítéljük és ha­tározzuk meg. Pedig ha szocializ­must akarunk — már pedig ha­zánk lakosságának döntő többsége azt akar — akkor az események értékelésében és társadalmi éle­tünk konszolidálása és fejlesztése közben nem mellőzhetjük az osz­tályszempontokat, vagyis nem mel­lőzhetjük osztályérdekeinket. Osztályérdekeink azonban azo­­nosak a szovjet, a magyar, a len­gyel, a bolgár és a szocializmust építő német dolgozók érdekeivel, tehát azoknak a szocialista orszá­­fok népeinek érdekeivel is, ame­lyek katonai akciója részünkre nem egyszerű meglepetést, hanem komoly lelki megrázkódtatást is eredményezett. Ezért ha valamikor szükség mutatkozott arra, hogy szellemi felkészültségünket, osz­tályhűségünket és elmélyült inter­nacionalizmusunkat kifejezésre juttassuk, úgy ma erre kétszere­sen szükség van. Ehhez feltétlenül tudatosítanunk kell, hogy az idegen csapatok nem igényelt jelenléte sem veszé­lyezteti hazánkban a szocializmus létét. S bár hazafias és nemzeti önérzetünket az augusztusi esemé­nyek próbára tették és fejlődé­sünk irányának helyességét is két­ségbe vonták, ennek ellenére lát­nunk kell, hogy osztályérdekeink nem szenvedtek csorbát. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet, az imperialista országok agresszív törekvései és hazánk katonai-stra­tégiai jelentősége, nem csupán feltételezi, hanem a szó valóságos értelmében megköveteli, hogy a szocialista országok közösségének politikai, gazdasági és katonai szempontból is szilárd alkotó része maradjunk. Nincs, a mi számunkra nem lehet más járható út, mert a jobboldali elemek által hangoz­tatott és óhajtott semlegesség útja megpecsételné hazánkban a szo­cializmus létét és felmérhetetlen veszélyt jelentene a szomszédos szocialista országok népei számá­ra is. A saját érdekünk és a nemzet­közi szocializmus érdekei megköt vételik, hogy ne a felkorbácsolt érzelmeinkre, hanem az osztály­öntudatunkat is kifejezésre juttató józan eszünkre hallgassunk és se­gítsük elő a szovjet, a magyar és a többi szocialista ország népeihez fűződő sokrétű kapcsolatunk meg­újulását és a kölcsönös bizalomra épülő elvtársi kapcsolataink ki­bontakozását. A bizalom kérdése komoly jelen­tőséggel bír nemcsak az egyének, hanem a pártok, népek és orszá­gok közötti kapcsolatokban is. Pár­tunk és népünk már számtalanszor bizonyságot tett arról, hogy joggal tarthat igényt a testvérpártok és a szocialista országok népeinek bizalmára. Ha már a helyzet úgy hozta, hogy ismét bizonyítanunk kell, hát bizonyítsunk azáltal, hogy egységesen felsorakozunk pártunk dubíeki vezetősége mögé és elő­segítjük mindazoknak a kötelezett­ségeknek a teljesítését, amelyeket a moszkvai egyezmény magában foglal. Ezáltal elvitathatatlan és korlátozásoktól mentes jogot nye­rünk — persze feltételezzük, hogy bizalmat is, — arra, hogy társa­dalmi életünk megújhodását — a szövetséges fegyveres erők jelen­léte nélkül — a CSSZKP Akcióprog­ramjában lefektetett alapelvek szellemében meggyorsítsuk. PATHÖ KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom