Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Bratislava, 1968. szeptember 21. Ära 1.— K6s XIX. évfolyam, 38. szám. A Brnói Nemzetközi Vásár mezőgazdasági gépkiállítási részlege. Előtérben a 7511-es számú Zetor traktor körül csoportosulnak a kíváncsiskodók. A jubileumi nemzetközi vásár A mölt vasárnap nyitotta meg kapuit a X. Brnói Nemzetközi Vásár. Az egyre nagyobb érdeklődést a vásár iránt mi sem igazolja jobban, hogy amíg 1959-ben — az elsőn — 432 kiállító cég sorakoztatta fel áruit, addig az idén a rendkívüli helyzet ellenére 36 ország közel 1500 kiállítója vesz részt a vásáron. Így a vásár területe szűknek bizonyult, s a jövőben feltétlenül gondoskodni keli a kibővítéséről. A Brnói Nemzetközi Vásáron már az első napokban is sok volt a látogató. Főleg fiatalok érkeztek tömegesen, akik a nemzetek pavilonjára, s természetesen az autókiállításra voltak kíváncsiak. Általában mondható, hogy az autókiállításon van a legnagyobb szorongás, mivel sok új típusú kocsi látható ott. De nagy az érdeklődés a mezőgazdasági kiállítási részleg iránt is, amelyet a kapunyitástól a zárásig sokan tekintettek meg. Valójában azonban csökkenő tendenciájú a látogatók száma. A nemzetközi árubemutató egyre inkább a vevők és eladók találkozóhelye lesz. Mindinkább kidomborodik a kereskedelmi jelleg, és egyre több árut adnak el a vásárvárosban. A mezőgazdasági kiállítási részlegen már az első két napon több mint 20 millió értékű árut adtak el. Nagy érdeklődés van a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott gabona-vés burgonya betakarító kombájnok, valamint a hazai és külföldön készített kis traktorok iránt. A mezőgazdasági részlegre különben egy óriási 50 méter magas román fúrótorony hívja fel a figyelmet. A hatalmas kőolajkitermelő torony mellett van a csehszlovák részleg, ahol 106 fajta mezőgazdasági gép, berendezés van kiállítva. A gépújdonságok száma az idén 33. Az újdonságok közül legtöbben a ZETOR család legújabb tagja, a 80 lóerős 7511 számú traktor körül szoronganak. Ennek az erős, jó kivitelezésű traktornak bizonyára sok vevője akad majd mind belföldön, mind külföldön. A mezőgazdasági gépek kiállítási részlegén a szocialista és kapitalista vállalatok, mintegy 500 gépet és berendezést állítottak ki. Mint minden évben, most is sok a gépújdonság, látnivaló. De a mezőgazdasági üzemek képviselői közül a vásáron nemcsak a gépeket tekintik meg, hanem részt vettek a mezőgazdasági technika napján, ahol több előadás hangzott el a legjelentősebb gépújdonságokről. Mint az elmúlt évben, most is megkezdődött az aranyérmekért folyó verseny. Összesen 398 gyártmányt neveztek be a vetélkedőre. A legtöbbet természetesen Csehszlovákia (140), a Szovjetunió 62, az NSZK 54, Svájc 26, Nagy-Britannia 21 stb. újdonsággal vesz részt a versenyen. A 21 ország legjobb gyártmányaiból a 30 aranyérmest szeptember 20-án választja ki a bíráló bizottság. Pezsgő élet folyt e héten a vásár-városban. A nagy ismerkedési fórumon kiemelkedő egyének, miniszterek, gazdasági szakemberek látogattak el Brnóba és ismerkedtek egymás országának termékeivel. A Brnói Nemzetközi Vásár jó alkalom arra is, hogy az iparvállalataink megbízottjai a szakosított kiállításokon összehasonlítsák termékeik színvonalát a külföldi gyártmányokkal, és az összehasonlításból leszűrjék a tanulságokat. Természetesen a hazai gyártmányainkból is van mit tanulni a külföldi vállalatok képviselőinek. A KORMÁNY NYILATKOZATÁBÓL Célunk: Szocialista hazánk felvirágoztatása DEMOKRATIKUS VÍVMÁNYAINK FEJLESZTÉSÉNEK ELŐFELTÉTELE REALPOLITIK^ A múlt év vége felé és ez év elején megerősödött Csehszlovákia Kommunista Pártjában és a csehszlovák közvéleményben az a tudat, hogy feltétlenül szükséges erélyesen megoldani a párt és a társadalom között, illetve a pártban és a társadalomban hosszú ideje kiéleződő ellentmondásokat. Az ellentmondások veszélyes feszültséget váltottak ki, ami azzal fenyegetett, hogy szocialista viszonyainkban súlyos politikai válság következik be. Csehszlovákia Kommunista Pártja és Központi Bizottsága abban a meggyőződésben állt e mélyreható változtatások folyamatának élére, hogy a szocializmus építésének marxista-leninista felfogására támaszkodva és Csehszlovákia fejlődése sajátos feltételeivel szoros egységben, a szocializmus általános elveinek tiszteletben tartásával hazánkban korszerű és virágzó szocialista társadalom jön létre, mely szilárdan helyet foglal a szocialista országok közösségében. ... szélsőséges irányzatok sorakoztak fel! A szélsőséges erők és egyének fejlődésünk tagadására alapozták törekvésüket. hogy lejárassák a szocialista építés egész szakaszát. Csehszlovákia Kommunista Pártjának májusi központi bizottsági ülése a legkomolyb-: ban figyelmeztetett erre a veszélyre. A nép többsége által elfogadott alapvető januári irányvonallal szemben szélsőséges irányzatok sorakoztak fel. Egyrészt a múltat visszakivánó dogmatikus irányzatok, másrészt olyan jobboldali irányzatok, amelyek 1948- at követő fejlődésünk hibáinak helytelen általánosításával eljutottak pártunk vezető szerepének tagadásához, kételyeket támasztottak a szocializmussal szemben, sőt nyíltan elutasították. Az ilyen irányzatok érvényesítése politikailag helytelen volt, szemben állt társadalmunk érdekeivel és célkitűzéseivel. A CSKP májusi központi bizottsági ülése után, amely világosan megszabta az irányvonalat, hozzáláttunk néhány halaszthatatlan intézkedés előkészítéséhez és megvalósításához. Az alapvető progresszív áramlat megerősítést célzó támadó szellemű munka részét képezték azok a hatékony lépések, amelyekkel gyengíteni és felszámolni akartuk, mind a jobb, mind a baloldali veszélyt. Nem becsültük le az imperializmus aknamunkájának veszélyét sem, mert az imperializmus nem mondott le és nem mond le annak jelentőségéről, hogy minden eszközzel befolyást gyakoroljon szocialista fejlődésünkre. Ebben a rövid néhány hónapos szakaszban fejlődésünk egyes jelenségeit és vonásait illetően elhamarkodottság és kiegyensúlyozatlanság volt észlelhető. Idejében nem tudtuk elemezni az olyan irányzatokat, amelyek összefüggtek mind az ország belpolitikai változásaival, mind e változások következményeinek nemzetközi vetületével. A kialakuló politikai konfliktusokat azonban politikai eszközökkel oldottuk meg, illetve így készültünk megoldásukra. Egyes országok január utáni fejlődésünket értékelve elsősorban a jobboldali veszély súlyosságát hangoztatták és ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy akút veszély fenyegeti minden szocialista ország érdekeit. Sor került arra, hogy a Varsói Szerződés öt tagállamának hadserege Csehszlovákia t erületére lépett. Népünket, amelynek ez a kormány tevékenységéért felelős, ez új realitás elé állította a további szocialista fejlődésre irányuló törekvéseiben. Világos választ kér a nép A nép világos választ vár a kormánytól ezekre a kérdésekre: „Most mit tegyünk?“ „Milyen lesz ezentúl szocialista fejlődésünk?“ „Visszatérünk-e az 1968 januárja előtti viszonyokhoz, vagy lehetőségünk nyilik-e bár lassabban — a to(Folytatás a 2. oldalon.) Az augusztusi események bonyolult helyzetet teremtettek belpolitikai életünkben. Az össznépi egység, amely a demokratizálódási folyamatban jött létre, s amely hazánk alkotmányos szervei és vezető személyiségei melletti egységes kiállásban .csúcsosodott ki — a fejlemények hatására — bizonyos fokig megoszlik. Persze az össznépi egységnek már az augusztusi események előtt is meg voltak a szépséghibái. Már akkor léteztek és aktivizálódtak azok az erők, amelyek a demokratizálódási folyamatot eszmei zűrzavarra és szocialistaellenes irányzatok térhódítására igyekeztek kihasználni. Ezek mellett persze szép számmal akadtak olyan személyek is, akik a részükre legjobban megfelelő dogmatikus-bürokratikus módszerekhez ragaszkodva fékezték társadalmi életünk demokratizmusának elmélyülését. A pártunk köré tömörült hatalmas népi erő láttán azonban joggal bíztunk mindannyian abban, hogy a jobboldali és a szektárs törekvésekkel szemben alkalmazott és fokozatosan kibontakoztatott kétfrontos harcunk eredményesen végződik, vagyis saját erőnkből képesek leszünk felszámolni a szocialista demokráciánk elmélyülését veszélyeztető összes zavaró körülményeket. Az ismert események következtében azonban a saját erőnk és akcióképességünk igazolására kevés időnk és kevés lehetőségünk volt. A közismert moszkvai egyezmény, amely társadalmi életünk konszolidálásának alapelveit foglalja magában, bizonyos értelemben a „választó víz“ szerepét is betölti. Elsősorban is csoportosítja és harci egységbe kovácsolja azokat az erőket, amelyek pártunk dubéeki irányvonalát vallják, vagyis hűek a szocializmus eszméihez és továbbra is szolgálni akarják szocialista társadalmunk demokratikus vívmányainak elmélyülését. Ezzel a pozitív jelenséggel egyidőben az emlftett népi egységből fokozatosan kiválnak —, nyilvános és suttogó propaganda formájában szót kérnek — azok a jobboldali reakciós téhyezők, akik a demokratizálódási folyamatunk első szakaszát is a szocialistaellenes céljaik megvalósítására akarták felhasználni. Magától értetődik, hogy a jelenlegi időszakban ezek az elemek mindent elkövetnek abból a célból, hogy a becsületes dolgozók érzelmi világát felkorbácsolják s ítélőképességét megzavarják. Nyíltan vagy burkoltan kétségbe vonják a moszkvai egyezmény létjogosultságát és a bizalmatlanság légkörét igyekeznek kialakítani azok körül a vezető személyiségek körül, akik népeink iránti felelősségérzettől áthatva megegyeztek a szovjet vezetőkkel. Bár tálán még nagy és közvetlen veszélyt nem jelent, az azonban tagadhatatlan tény, hogy aktivizálódnak azok az elemek is, akik az elmúlt évek folyamán elvesztették a nép bizalmát és most arra számítanak, hogy az idegen csapatok jelenléte mellett sikerülhet hatalmuk és dogmatikus-bürokratikus módszereik visszaállítása. Persze reményük megvalósulásénak útját keresztezi a moszkvai egyezmény is, amely kizárja, hogy a Varsói Szerződés öt tagállama beavatkozzon társadalmunk belügyeibe. Válaszút előtt állunk. Döntenünk kell arról, hogy hova tartozunk. Hazánk lakosságának döntő többsége továbbra is bizalmat szavazott a CSSZKP januárban megújhódott központi vezetőségének, mely a reális politikai helyzethez igazodva gondoskodik az Akcióprogramban kifejtett társadalomformáló elképzelések fokozatos megvalósításáról, tehát társadalmi életünk demokratizmusának elmélyítéséről. Ebben — a józan észre hallgató táborban van mindazoknak a helyük, akik hűek a szocializmus ügyéhez, s akik nem akarják, hogy az ötvenes évek és az azt követő időszak deformációktól terhes, a demokráciát gúzsba kötő hatalomgyakorlás módszerei viszszatérjenek. Manapság sokat beszélünk társadalmi életünk konszolidálódási folyamata meggyorsításának szükségességéről. Persze az egész törekvésnek olyan látszata van, mintha a konszolidálódás alatt csupán a termelés, a közlekedés, a kereskedelem, a közigazgatás és a közrend teljes felújítását értenénk. Ez azonban magától értetődik és abból a törvényszerűségből ered, hogy a társadalom létezésének legfontosabb előfeltételét a gazdasági alap fejlesztésében és a harmónikus közösségi élet felújításában látjuk. Meg kell azonban mondani őszintén, hogy a mi esetünkben a konszolidálódás ennél többet jelent. Gazdasági életünk rendezése mellett túl kell tennünk magunkat azokon a lelki, érzelmi megrázkódtatásokon is, amelyek a váratlan augusztusi események hatására keletkeztek, s amelyek még sokunkat gátolnak abban, hogy helyzetünket, társadalmi életünk jelenét és fejlődésének távlatait józanul, a reális politikai helyzet és a hazaszeretettel párosuló osztályhűség alapján ítéljük és határozzuk meg. Pedig ha szocializmust akarunk — már pedig hazánk lakosságának döntő többsége azt akar — akkor az események értékelésében és társadalmi életünk konszolidálása és fejlesztése közben nem mellőzhetjük az osztályszempontokat, vagyis nem mellőzhetjük osztályérdekeinket. Osztályérdekeink azonban azonosak a szovjet, a magyar, a lengyel, a bolgár és a szocializmust építő német dolgozók érdekeivel, tehát azoknak a szocialista orszáfok népeinek érdekeivel is, amelyek katonai akciója részünkre nem egyszerű meglepetést, hanem komoly lelki megrázkódtatást is eredményezett. Ezért ha valamikor szükség mutatkozott arra, hogy szellemi felkészültségünket, osztályhűségünket és elmélyült internacionalizmusunkat kifejezésre juttassuk, úgy ma erre kétszeresen szükség van. Ehhez feltétlenül tudatosítanunk kell, hogy az idegen csapatok nem igényelt jelenléte sem veszélyezteti hazánkban a szocializmus létét. S bár hazafias és nemzeti önérzetünket az augusztusi események próbára tették és fejlődésünk irányának helyességét is kétségbe vonták, ennek ellenére látnunk kell, hogy osztályérdekeink nem szenvedtek csorbát. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a bonyolult nemzetközi helyzet, az imperialista országok agresszív törekvései és hazánk katonai-stratégiai jelentősége, nem csupán feltételezi, hanem a szó valóságos értelmében megköveteli, hogy a szocialista országok közösségének politikai, gazdasági és katonai szempontból is szilárd alkotó része maradjunk. Nincs, a mi számunkra nem lehet más járható út, mert a jobboldali elemek által hangoztatott és óhajtott semlegesség útja megpecsételné hazánkban a szocializmus létét és felmérhetetlen veszélyt jelentene a szomszédos szocialista országok népei számára is. A saját érdekünk és a nemzetközi szocializmus érdekei megköt vételik, hogy ne a felkorbácsolt érzelmeinkre, hanem az osztályöntudatunkat is kifejezésre juttató józan eszünkre hallgassunk és segítsük elő a szovjet, a magyar és a többi szocialista ország népeihez fűződő sokrétű kapcsolatunk megújulását és a kölcsönös bizalomra épülő elvtársi kapcsolataink kibontakozását. A bizalom kérdése komoly jelentőséggel bír nemcsak az egyének, hanem a pártok, népek és országok közötti kapcsolatokban is. Pártunk és népünk már számtalanszor bizonyságot tett arról, hogy joggal tarthat igényt a testvérpártok és a szocialista országok népeinek bizalmára. Ha már a helyzet úgy hozta, hogy ismét bizonyítanunk kell, hát bizonyítsunk azáltal, hogy egységesen felsorakozunk pártunk dubíeki vezetősége mögé és elősegítjük mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket a moszkvai egyezmény magában foglal. Ezáltal elvitathatatlan és korlátozásoktól mentes jogot nyerünk — persze feltételezzük, hogy bizalmat is, — arra, hogy társadalmi életünk megújhodását — a szövetséges fegyveres erők jelenléte nélkül — a CSSZKP Akcióprogramjában lefektetett alapelvek szellemében meggyorsítsuk. PATHÖ KÁROLY
