Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
Mostoha sorsú öregek hol volt, hol nem volt, talán az öperenclás-tengeren Is túl, volt egy házacska. Ott lakott a kis Jani szüleivel és nagypapájával. Janilka lassan cseperedett, az öregapó pedig egyre gyengébb, tehetetlenebb lett. Az étkezésnél aztán már az Is előfordult, hogy reszkető (kezével bizony leöntötte az abroszt, sőt egyszer a tányért Is eltörte. A kisfiú szülei leszldták az öreget és ettől fogva külön ültették a sarokba és pléhtányérből etettéik. így éldegéltek, míg egyszer a szülőik arra lettek figyelmesek, hogy fiúk nagy buzgalommal állandóan fúr-farag valamit. — Min szorgoskodol? — kérdezték érdeklődve a (kisfiút. — Fatányért és fakanalat faragok nektek — válaszolta Janika — ha egyszer majd ti is megöregesztek és a sarokba kerültök, legyen miből ennetek. Az alábbi lerövidített kis mesét bizonyára valamennyi olvasónk Jól ismeri. Valószínűleg akadnak olyanok is, kiknek eszükbe sem jut, hogy ilyen, sőt a mesében történő megaláztatásnál sakkal nagyobb sérelem is éri némelyik öreg szülőt. Pedig sok, sőt rengeteg az olyan idős ember, aki noha több gyermeket is felnevelt, öreg korára magára marad. Egyedül, mindenkitől elfelejtve, elhagyatottan, mert azoknak, kikért hajdan annyi áldozatot hozott, szívükből kihalt a gyermeki szeretet, elfelejtették a szülőkkel szemben még az erkölcsi kötelességeiket is. Nagyon sok esetben az olyan nagyszülőiknek is mostoha a sorsa, kiknek gyermekei nagy Jövedelemmel, tetemes vagyonnal rendelkeznek. Ismeretes például, hogy a francia fiatalság eszményképének, a népszerű dzsesszénekes Johny Holliday édesapja koldulásból tengeti életét. Sajnos olyan példákért, mikor a vagyonos gyermek sem hajlandó gondoskodni öreg szüleiről, nem kell külföldre mennünk. Sok ilyen család él nálunk is, akik kitaszították a tehetetlen öregeket otthonukból. Édesanyám, édesapám! Mily gyönyörűen hangzik e két ezó. Talán egy nemzet nyelve sem képes ilyen szépen szólítani azokat, kiknek életünket köszönhetjük. Mégis mily gyakran felejtjük el e szavak valódi tartalmát. Szociális otthonaink zsúfoltak. Ismeretség kell hozzá, hogy valaki oda bejuthasson. De aki nagyon akarja, egy kis utánjárással megszerzi ezt a protekciót, csakhogy megszabaduljon édesapjától vagy édesanyjától. Mert mennyivel kényelmesebb így. Nincs már útban az a nyűgös öreg, nem kell egész este locsogását hallgatni. Az öregek között Jó lesz neki, ott aztán beszélhet ameddig kedve tartja. Hetente, esetleg havonta egyszer meglátogatják, néha egy kis nyalánkságot vagy valami itókát is visznek neki, és rendben van. Jobb lesz neki is. Bizony többen gondolkoznak hasonlóképpen. Inkább tartásdíjat fizetnek szüléikért, csakhogy megszabaduljanak tőlük. A látogatások pedig egyre ritkulnak, míg a végén egy-egy levelezőlappá változnak, s lassacskán az is elmarad ... — Jó ott nekik, semmiben sem szenvednek hiányt — nyugtatja sok hálátlan gyerek lelkiismeretét. Lehet, semmiben sem szenvednek hiányt. Két szociális otthont is meglátogattam, a pozsonyit és a somorjait és meggyőződhettem, hogy a gondoskodás valóban Jó. Naponta négyszer étkeznek, állandó orvosi felügyelet alatt állnak, rádión, televízión és a sok újságon, könyvön kívüli moziba, sőt még kirándulásra is el-eljárnak. Akadnak olyanok is, akik orvosi engedéllyel még valami munkát is vállalnak, hogy pár koronával növeljék 50 koronás zsebpénzüket. Az öregeiknek klubjuk Is van, ahol eltréfálkoznak, elbeszélgetnek, kártyáznak, sakkoznak, sőt némelyiknek még udvarlásra is „telik az erejéből“. Ezek szerint szociális otthonainkban mindent megkapnak az öregek, hiszen a feltételek sokszor jobbak, mint otthon. Látszólag igen. Egy valamit azonban a legtökéletesebb aggok háza sem képes pótolni: a családi tűzhely melegét, a gyerekek, az unokák közeiét! Az agghajlékok lakói között sok az olyan, kiknek az égvilágon senkijük sincs. Vannak olyanok is, akik lakáshiány miatt kerültek oda, de akadnak olyan öregek Is — és nem kis számmal —, akik otthon, gyermekeiknél is megférnének. Elsősorban ezek érzik börtönnek az agghajlékot. Képtelenek megszokni a környezetet, elvágyódnak. Az Ilyenek aztán sokszor búskomorságba esnek és semmi sem érdekli őket. Akad olyan is, ki versben próbálja kifejezni érzelmeit. íme, egy idős néni költeménye a somorjai otthonból: Ha bánat dúlja kebledet, szívedet És sajogva ég, ne panaszold el senkinek Nehogy gúny tárgya légy Mosoly lebegjen ajkadon, míg Vérzik a szíved Hogy ne lásson át a fátyolon A kíváncsi néptömeg. A hazatérés gondolata az intézetben töltött évek folyamán egyre Jobban zsugorodik, de a látogatás, a gyermekek, a kis unokák látogatása mindig ünnepnapnak számít. Ha viszont az is elmarad, az öregek szívében gyakran kihal a szülői szeretet, sőt az sok esetben gyűlöletté fajul. Ez a gyűlölet aztán a legtöbb esetben kölcsönössé válik, a gyermek és a szülő teljesen elhidegül egymástól. Somorján beszéltem egy olyan öregasszonynyal, kinek 7000 koronás betétkönyve van az aggmenhely igazgatónőjénél. Kérdésemre, mit akar csinálni a Élni is nehéz, meghalni is fáj távol szeretteinktől. pénzzel, ezt válaszolta: — Gyermekeim ugyan vannak, de nem érdemlik meg, hogy rájuk hagyjam ezt az öszszeget, ezért halálom után a pénz az intézeté marad. Az otthonban élő öregek legjava nem nagy igényű. Megelégszik néhány- kedves szóval is. Hogy mit Jelent egy kis figyelem, néhány baráti szó, arról magam is meggyőződhettem, mikor meglátogattam a pozsonyi intézet legidősebb lakóját, a 97 esztendő Volná Toncsi nénit, kinek a szobája virágoskerthez hasonlított. — Nemrégiben volt a születésnapom, azért van itt a sok piros rózsa meg a szekfű. Sok látogatóm volt. Akik nem gratulálhattak személyesen, táviratilag küldték el jókívánságaikat — magyarázta a néni csillogó szemmel, s egymás után mutogatta a sok sürgönyt, majd egy borítékból előszedte féltve őrzött megsárgult fényképeit, s mindegyikhez magyarázatot fűzött. Mily szeges ellentétben áll Volná néni esete azzal a nagymamáéval, kinek szavaiból csak a keserűség cseng ki. — Hozzám nem jön senki látogatóba — mondja végtelen szomorúsággal. — Azt üzenték, nem érnek rá, sokat dolgoznak. De az istenért, húsvét vasárnap csak nem dolgoznak és még akkor sem Jöttek el. Pedig mikor ide dugtak, erősen fogadkoztaik, hogy gyakran meglátogatnak majd. Lám, most sosem érnek rá. Férfiembert sírni látni, még ha idős is, nem kellemes. Nekem az egyik hajlottlhátú öregember zokogva panaszolta el, miért is került ide. Elhihetik, megrázó volt. Minthogy megrázó volt végighallgatni annak az idős asszonynak életkálváriáját is, aki nehéz körülmények között egyedül volt kénytelen felnevelni gyermekeit és most, amikor neki lenne szüksége támogatásra, gyermekei segítségére, egyedül maradt. — Férjem elesett a háborúban, én pedig otthon maradtam az apróságokkal. Egyedül neveltem őket. Férjhez mehettem volna, de nem akartam, hogy mostoha nevelje kicsinyeimet. Féltettem őket, s lám, most ez a hála. A 91 éves Durkoviő néni már nem tudott sírni. Bűjátkeserűségét magába fojtja. Sok gyermeket szült, de csak egy maradt számára. A legidősebb fia, aki tizennégy éves korában megvakult és most ott él vele az agghajlékban. Rajta kívül még hatot nevelt fel becsülettel, sőt még egy kislányt is örökbe fogadott. A fiúk felnőttek, megnősültek, a kislány Is férjhez ment, s Durkoviő néni öreg napjaira legidősebb fiával aggmenhelybe került. Ügy látszik gyermekei nagyon hamar elfelejtették édesanyjukat. Eleinte úgy beszélték meg, hogy fejenként havi 50 koronával támogatják az idős asszonyt és szerencsétlen testvérüket. Ezt az Ígéretüket azonban nagyon hamar elfelejtették. — Tíz hónapig egyik fiamnál laktam — magyarázza a 91 esztendős néni. — Akkor nála maradt még 3000 koronám, amit levélben már többször kértem. Eddig mindössze 100 koronát küldött, meg egy csúnya levelet, melyért szégyenkezem, hogy az én fiam írta. A levelet valóban olyan hangnemben írták, hogy szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy fiú így írhasson édesanyjának. „Gyönyörűséges leveledet megkaptam, amit hálásan köszönök. Hogy miért hálásan? A következőkből megtudod, mert a te fenyegetőző leveled volt a kezdeményező. Ezért én is megengedhetem magamnak, hogy olyan Jellemtelenül írjak, mint Te. Először mi húsz éven át kitartottuk fehérneművel és ruhával vak testvérünket. A mi asszonyaink három éven át tisztították és mosták piszkodat. Ezenkívül tüzelőanyaggal is elláttunk és az adódhoz is hozzájárultunk. Te úgy látszik megfeledkeztél, hogy hányszor láttunk el téged ruhával és pénzzel. Én és a feleségem mindent megtettünk, ami erőnkből tellett és ezért csak hálátlanságot kaptunk. Ami a 3000 koronát illeti, itt akarok elszámolni. Előszöris az ellátás. Reggeli á 1,50 Kős Tízórai á 3.— Kis Ebéd á 5.— Kős Uzsonna á 2.50 Kis Vacsora á 4.— Kős Sör á 2.50 Kis Ez összesen napi 18.40 koronát tett ki. Havonta ez 562.— és tíz hónap alatt 5620 Kős. Ehhez hozzájön még a lakás, plusz fehérnemű, valamint a gondoskodás havi 120 korona, vagyis tíz hónap alatt 1200.— Kős, ami az 5620 korona ellátással 6820 Kős-t tesz ki. A leveledben feltűntetett 3000 korona után marad 3800 Kős, amivel te tartozol és ezt jogosan követelhetem tőled. Ezelk az általam említett összegek a válasz a te piszkos és pacnis leveledre. Attól sem kell tartanod, hogy mi a te temetésedre elmegyünk.“ A levél íróját is meglátogattam. Tágas, összkomfortos lakásban él. Mikor megtudta, mi Járatban vagyok, csodálkozás és egy adag megdöbbenés látszott tekintetéből. — Én voltam kérem — magyarázta —, aki a legtöbbet törődtem anyánkkal. Én voltam a legjobb fia. Amikor felhoztam hozzánk, már csaknem félhalott volt. Itt tért magához. Kibírhatatlan, uralkodó természete azonban elviselhetetlen volt, ezért került szociális otthonba. Hozzáteszem, ő maga kérte ezt. Igaz, hogy mindnyájan megígértük, hogy havi 50 koronával támogatjuk, de kérem, engem sem vet fel a pénz. Munkásember vagyok, nincs nagy keresetem. Az is igaz, hogy van itt pénze. A múltkor küldtem is neki egy százast, azért nem többet, mert mi ezt az összeget a temetésére tartogatjuk. Ö pedig folyton csak követelőzik, irkálja a leveleket. Elfelejtette, mennyit tettem érte. így már látogatóba sem járok hozzá, csak a feleségemet küldöm el néha. — Mire is lenne neki az egész összeg? — kapcsolódott a beszélgetésbe a feleség is. Hiszen mindene megvan. Vagy talán mégis küldjük el az egészet? Adjon tanácsot, szerkesztő úr, mit csináljunk? Küldjük el a pénzt egyszerre vagy csak részletekben, hogy legyen már egyszer békességünk. A fiú azt állította anyjáról, hogy hálátlan. Nem akartam vitába szállni és érvelni, hogy ki a hálátlan, az elhagyott anya vagy a fiú, mert úgy éreztem, olyan emberrel szemben, aki ilyen levelet írt édesanyjának, nem lett volna sok értelme. Az itt említett öregeik csak egy kis százaléka, csekély töredéke azoknak, kik gyermekeiktől, családjuktól elszakadva kénytelenek élni, hiszen csak a nyugat-szlovákiai kerület 24 szociális otthonában csaknem 3000 öregember lakik. Legtöbbjük már nem kér pénzt, nem vár csomagot gyermekeitől, még azt sem, hogy visszafogadják őket. Már erről is lemondtak. De azért mégis sze- [ retetre, egy-egy kedves mosolyra, melegségre és simogató szóra várnak. Arra, ha majd utolsót lélegeznek, ne idegenek között hunyják örök álomra szemüket, hanem ott, ahol szüleik, nagyszüleik nyugszanak és ahol azt j remélhetik, hogy sírjukra a gyermeki szeretet és hála J Juttat néha egy-egy virágszálat. Ordódy Vilmos Ballagnak a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola végzős hallgatói Legújabb intézkedések (Folytatás az 1. oldalról. hús kiskereskedelmi ára átmeneti csökkentésének lehetőségét, mert ez a követelmény már régebbi keletű, s megvalósítása időszerű lenne. Mindamellett a Belkereskedelmi Megbízotti Hivatal, valamint a fogyasztási szövetkezetek (Jednota) is intézkedést tesznek, hogy a falusi mészárszékek a hét minden napján friss hússal szolgáljanak. Megoldják továbbá azon falvak húsellátását is, melyekben eddig nincsenek mészárszékek. A szerződéses húseladás hiányos teljesítőinél a jövőben a felvásárló szervek minden esetet megvizsgálnak, hogy megállapíthassák a nem teljesítés okát. Ilyen esetekben a szárazság sújtotta gazdaságoknál eltekintenek a pönalizálástól. Az állami kereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek húselárusító üzletein kívül a mezőgazdasági üzemek is megszervezhetik a hús mészárszéki eladását. Erre vonatkozó igényeiket nyújtsák be a Földművelés és Közélelmezési Minisztériumba, Vgdura elvtárs címére. Félmillió tonnával kevesebb gabona várható? Feltételezhető, hogy a szárazság következtében a nyugat-szlovákiai kerületben a múlt évi terméshez viszonyítva, búzából mintegy 185 000, árpából pedig 192 000 tonnával lesz kevesebb. Hasonló a helyzet a közép- és a kelet-szlovákiai kerületek déli fekvésű mezőgazdasági üzemeiben is. A becslések szerint — a várható gyenge termés következtében — mintegy 500 000 tonna gabonával lesz kevesebb, mint 1967-ben volt. Cukorrépából 372 000 tonnával kisebb termés várható, mivel nagy terület kiszántása vált szükségessé. Hasonló a helyzet az évelő takarmányokkal is, melyekből mintegy 187 000, réti szénából pedig 108 000 tonnával kevesebb termésre van kilátás, mint tavaly. A központi mezőgazdasági szervek az évelő, a réti takarmányok és a kapásnövények fejlődésének gyorsítására Ausztriából — az eddigi szállítmányokon kívül — további 5000 tonna salétromos nitrogéntartalmú műtrágyát hoznak be, hogy gyors segítséget nyújthassanak a szárazság sújtotta mezőgazdasági -üzemeknek. Ugyanakkor a hazai készleteket is a lehető legnagyobb mértékben igénybe veszik. Kapcsolatot a védnök-járásokkal Azoknak a járási mezőgazdasági társulásoknak, melyekben nagy mértékben sújtott a szárazság, javasolják, hogy teremtsék meg a kapcsolatot a védnök járásokkal, s kérjék támogatásukat. Elsősorban is a cseh határvidék szénaíermésének veszteségmentes betakarításáról, továbbá bizonyos létszámú szarvasmarhának a határvidékre való elszállításáról, legeltetéséről, valamint az ottani szalmafölösleg megszerzéséről van szó. A cseh kerületekben a terményfelvásárló szervek elsősorban is a nyugat-szlovákiai kerület, a közép- és a kelet-szlovákiai kerületek szárazságsújtotta gazdaságai számára vásárolják fel a szénát. Indokolt esetekben átadják a rászoruló gazdaságoknak. A Földművelés és Közélelmezési Minisztérium a szárazsággal sújtott járások s a felvásárló üzemek számára a cseh országrészekből beszerzett széna és szalma szállítási költségeit fedezi. Intézkedtek továbbá, hogy a szárazsággal sújtott, nagy károkat szenvedett szövetkezetek, állami gazdaságok adóját csökkentsék, s a hiteleket meghosszabbítsák. Az illetékesek mostanában felméréseket végeznek a gabonafélék termésmennyiségének megállapítására. Szükség esetén azonnal intézkednek különféle takarmánykeverékek külföldről történő behozatalára. A szárazsággal sújtott járások részére a közeljövőben nagyobb mennyiségű melaszt juttatnak, hogy erőteljesebben rátérhessenek a szarvasmarhák szintetikus hizlalására. (h) Levéltetű-inváziő az őszi búzán és más kultúrákon (Folytatás az 1. oldalról. — A déli járásokban még a gabonák megtámadása előtt kezdődött az invázió. A borső-levéltetű és a fekete répalevéltetű elleni védekezésre hektáronként 0,4—0,5 kg INTRATIONT, vagy 6 liter INTRASOLT kell alkalmazni. A borsó esetében az INTRASOLT, amely eredetileg repülőgépes aerosolozásra készült, traktorvontatású permetezéssel hasznosították. A kártevők nagyobb előfordulásakor a borsónövény nem fejlesztett hüvelyt, így a későbben permetezett borsó kultúrákról csekély termés várható. — A lucerna egyik legfontosabb takarmánynövényünk, mit tesznek a megmentéséért? — A lucernapoloska elleni védekezés módja hasonló, mint a borsó esetében. Súlyos gondok elé állíthat bennünket a magra termesztett lucernákban akozott kár és e fontos takarmány megtizedelése. Ezért feltételezzük, hogy a mezőgazdasági üzemeink vezetői minden lehetőséget kihasználnak a kártétel korlátozása céljából. — Fel kell készülni a burgonyabogár elleni védekezésre is? — Idén a burgonyabogár első generációja aránylag erős, nagyszámú és az elmúlt évekhez viszonyítva egykét héttel hamarabb Jelentkezett. Az első, második és harmadik lárvafejlődési szakasz idején védekezünk ellene. Az időközben beállt esőzés részben csökkentette számukat. Az ellenük alkalmazott vegyszerekből a szükséges mennyiség rendelkezésünkre áll, ezért ezen a szakaszon nem érhet meglepetés. A védekezésre DYKOL, LIDYKOL, GAMADYN, DYNOCID, METATION és BIRLANE Jöhet számításba. — Melyik vegyszerféleség használata után nem jelentkezik a burgonyán az ismert kellemetlen íz és szagelváltozás? — HA DYKOL, vagy LIDYKOL vegyszereiket alkalmazunk, az előírt menynyiségben, tehát az elsőnél hektáronként 1,6 kg, a másodiknál 1 kg adagban 300 liter vízhez, akkor nem fordulnak elő ízbeli és szagbeli elváltozások, amelyek lehetségesek a GAMADIN, vagy a DYNOCID megszabott (hektáronkénti 20 kg] adagjának túllépésekor. A METATION nevű, burgonyabogár elleni vegyszert csak az utóbbi években kezdjük alkalmazni, hogy változtassunk az aránylag régen 'alkalmazott DDT és HCH tartalmú szereik használatán. E módosítást a burgonyafogyasztóik egészségügyi szempontjai és az tette szükségessé, hogy kedvezőbb eredményeket érjünk el a közismert vegyszerekkel szemben, hasznos az egyes ellenállóvá vált burgonyabogár-törzsek elleni harcban is. Az angol Shell cég által forgalomba hozott BIRLANE vegyszert ugyancsak olyan körzetekbe irányítjuk, amelyekben a régi szerekkel szemben ellenálló burgonyabogár törzsek alakultak ki. KUCSERA SZILÁRD SZABAD Fői DMÜVES 3 1968. június 22.
