Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-16 / 11. szám
MEGÚJHODÁS Miért szökhetett meg Sejna # A nemtörődömség elégedetlenséget szült # Titkos választások a pártkonferenciákon • Nem kell félni a kibontakozástól # Belpolitikai életünkben egészséges erjedés tapasztalható. A legutóbbi hetek, napok belpolitikai eseményei nemcsak közvéleményünket, hanem a külföldöt is foglalkoztatják. Az a folyamat, ami még a párt tavalyi decemberi és idei januári plénumában elkezdődött, tovább tart, és az újabb események azt mutatják, hogy társadalmi életünk demokratizálódása jó irányban halad. Az utóbbi napokban előtérbe került Sejna tábornok szökése, a strahovi események, valamint a párt járási konferenciája. Sejna már nem képviselő Mi is történt tulajdonképpen a strahovi diákotthonban? A diákságot hosszú idő óta idegesítette az a tény, hogy a diákotthonban a villanyáram gyakori kikapcsolása miatt nem tudtak tanulni. Bár illetékes helyen ezt többször szóvátették, panaszukra nem kaptak orvoslást. Erre a diákság tavaly október 31-én az esti órákban az utcákon vonulva tüneteit. A rendőrséget értesítették, hogy mintegy 1500 diák vonul a belváros felé és a rendőrségi riadóautók a Neruda utcába érkeztek. Mintegy 39 rendőrt vontak össze és a törvény nevében felszólították a diákokat, hogy oszoljanak szét. Miután ez nem történt meg, a rendőrök gumibotot használtak. Az összecsapás nyomán 13 diák és három rendőr részesült orvosi segítségben. A Belügyminisztérium figyelembe véve 65 diák benyújtott panaszát és további 31 tanú vallomását, mégegyszer felülvizsgálta a strahovi eseményeket, és sajnálatát fejezi ki az események miatt, elítéli az erőszakot és reméli, hogy a jövőben a diákság és a rendőrség között nem fordulnak elő hasonló incidensek és maguk a diákok is támogatják a rendőrség erre irányuló törekvéseit. A strahovi események főtanúsága, hogy a nemtörődömség elégedetlenséget szül. Ha az illetékes szervek előbb intézik el a villanyvilágítás ügyét a diákotthonban, nem kerülhetett volna sor az összetűzésre. A közvélemény most inkább azokat ítéli el, akik felelőtlen munkájukkal olyan helyzetet idéztek elő, hogy sor kerülhetett a Belügyminisztérium szerint is sajnálatos eseményre. társakat a járási pártbizottságokba, mégpedig titkos szavazással. Újdonság, hogy több járási pártkonferencián választották a bizottságokat titkos szavazással. Tehát nem tabu többé az ,amit a régi bizottság javasol. Ugyanis a gyakorlat azt mutatja, hogy éveken át a régi bizottságok szinte önmagukat választatták újra. A belpolitikai események még egy igen fontos mozzanata a legfelsőbb bíróság álláspontja a rehabilitációk kérdésében. Már hírt adtunk arról, hogy közel 40 ezer polgárt kell rehabilitálni, azonban a folyamat lassú. Ezért a jövőben a rehabilitációt meggyorsítják és rehabilitálják azokat a személyeket, akiket büntetlenül ítéltek el, azonban nem vonatkozik a rehabilitáció olyan személyekre, akik államellenes bűncselekményeket, gyilkosságokat, szabotázs-cselekményeket követtek el. Belpolitikai életünkben a demokratizálódással párhuzamosan megújhodás történik. A hosszú évek alatt passzivitásba menekült emberek ezrei aktivizálódnak és bátran törnek lándzsát az új út mellett. Ez a megújhodás rányomja a bélyegét a választás előtti kampányra is. Egyrészt több a jelölt, tehát nagyobb a demokrácia lehetősége, másrészt a jelölők nagyobb számú kandidátus közül választhatnak. Tény, hogy ma már sok politikai és szakképzettséggel rendelkező káderünk van, akik az új szellemnek megfelelően helyt állnak majd a társadalmi élet különböző szakaszain. Csak bátran ki kell őket választani, nemkell félni az új emberektől és ne higyjük azt, hogy ha valamelyik régi kádert leváltjuk, akkor abból túl nagy baj származhat. A vasárnapi lapok közzétették, hogy a Nemzetgyűlés elnöksége Jan Sejnát megfosztotta képviselői mandátumától, mert a Nemzetgyűlés elnöksége már korábban kizárta tagjainak soraiból vagyonjogi bűncselekményekért és közéleti funkciójával való visszaélésért. A köztársasági elnök Jan Sejnát megfosztotta katonai rangjától és öszszes kitüntetéseitől is. A lépések Sejna ellen már megtörténtek, azonban a közvélemény joggal teszi fel a kérdést, miért ilyen későn? Ki tette lehetővé, hogy Jan Sejna vezérőrnagy, miután mintegy 300 eze rkorona összegű sikkasztást bizonyítottak rá, még elutazhasson Jugoszláviába, onnan pedig könnyűszerrel átléphette az olasz határt és telt táskával fiával és menyével érkezhetett az Amerikai Egyesült Államokba. Mikor már Sejna biztonságban volt, az illetékes szervek akkor adták ki elfogató parancsot ellene. A csehszlovák kormány követeli, hogy az USA adja ki Sejnát, de amint a tapasztalatból tudjuk, ebből semmi sem lesz. Az ügy tehát továbbra sincs lezárva, a kivizsgálás folyik és valószínű, hogy rövid időn belül választ kap a közvélemény, ki a hibás Sejna szökéséért. Egyébként az egész eset is meggyorsította a demokratizálódási folyamatot, mert a megújhodásért, a haladásért küzdő erők még aktívabbak lettek. Nem volt szükség az erőszakra A Csehszlovák Sajtóiroda közzétette a Belügyminisztérium nyilatkozatát az 1967. október 31-én lezajlott strahovi diáktüntetésről. Későn nyílik a tavasz, de... A február végi meleg napsugarak áramütésként értek bennünket. A határ megtelt jókedvű emberekkel, élettel, tenniakarással. És volt akiknek sikerült, igen, kihasználva a rövid kedvező időjárást szinte pillanatok alatt elvetették a tavasziakat. Aztán jött a március, havat, hideget, fagyot hozott. És mégis, a földeken tavaszi lendülettel folyik a munka. Tavasz a télben! Azt teszik, amit éppen lehet, mindannyian tudják nincs mit tétovázni. Tábortűz mellett A csallóközi rónán finom havat szitál a szél. Somorja felé haladva tábortűzre leszünk figyelmesek. Emberek állnak körülötte, melegszenek. A tábortűz megoldása egészen eredeti. Elhasznált gumiabroncsokkal fűtenek. Konrád József és Engler József traktorosok helyet szorítanak a tűz mellett. — Nem éppen kellemes ^lyen cudar időben műtrágyát szórni — jegyezzük meg. — Nos, kellemesnek éppen nem nondható, de megjárja. Meg aztán láthatják, fűtjük a határt — válaszol az egyikük mosolyogva. — Mennyi a napi teljesítményük? — Hát, ha jól meg van simítozva, 50—60 hektáron is elvégezzük a műtrágya szórását. Ezen a parcellán például nehezebben haladunk előre. Szaporán havazik. A traktorosok melegszenek. Az abroncs jó tüzelő. Reggel „begyújtanak“ és délig is ég magasbatörő lángokkal. Az emberek találékonyak. De dolgozni kell, mert ha tetszik, ha nem, itt a tavasz, illetve itt kellene lennie!... elnöke elégedett a tavaszi munkák menetével. — Hetvenkét százalékban elvégeztük a vetést. Már csak az időjárás jobbrafordulását várjuk, hogy a hátralévő munkát befejezhessük. — A talajelőkészítés terén hogyan állnak? — Lényegében elvégeztük. A műtrágyát is beszántottuk. — Gépek, munkaerő? ... — A gépeink rendben vannak, munkaerő hiány nincsen. Ez a helyzet tehát Vajkán. De nemcsak itt, hanem a szövetkezetek nagyobb részében. Az emberek árgus szemmel kémlelik az eget, s amint lehetséges kivonulnak a határba, hogy pontot tegyenek a tavaszi munkák végére. Sárga emberek Süvöltő szélben fákat permetezni kemény dió. Persze ezzel sem szabad késlekedni, elérkezett e fontos növényvédelmi teendő ideje. A gellei gépállomás embereit serény munka közben lepjük meg. Kormos Márton és Bucsuházi László teljesen sárgák a permetlétől. — A nagyobb fákat nem permetezzük, elvinné a szél az anyagot — magyarázza az egyikük. — Azokra majd később kerítünk sort. A kissebbeket így is lehet, csakhát lassabban megy a munka. — Mégis, hány fát sikerül naponta megpermetezniük? — Nehéz lenne megmondani, nem számoljuk. Annyit tudunk, hogy 3—4 ezer liter permetlét fecskendezünk szét naponta. Hírek az irodából Bors János, a vajkai közös gazdaság Nyílt és őszinte vita a pártkonferenciákon Pártunk járási konferenciái is főleg a demokratizálódással és a párt múlt évi decemberi, valamint idei Januári plénumülésével foglalkoztak. A járási pártkonferenciákra jellemző volt az őszinte, tárgyilagos vita és az, hogy a felszólalóknak nem szabtak időhatárt, nyugodtan és hosszabb ideig kifejthették nézeteiket. Több pártkonferenciáról olyan jelentések is érkeztek, hogy a résztvevők figyelmen kívül hagyva az előre összeállított névsort, saját maguk jelöltek megfelelő elv-ÜLÉST TARTOTT A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Mozgalmas a határ. Az emberek érzik a tavaszt. Nem nyugszanak!... (bpi) kell létrehozni, amelyek az összállami szervek részeként a nemzetiségek egésze nevében résztvesznek az államhatalmi szervek munkájában. A második kérdéscsoport, amely körül vita folyt az volt, hogy az 1960- ban végrehajtott területi átszervezéskor kialakított új járások akadályozzák a nemzetek és nemzetiségek közeledését. Ennek megoldásra a Központi Bizottság plenáris ülése felvetette a járások újrarendezésének kérdését és demokratikus megoldását. A vita során felmerült a nemzetiségek jogi helyzetének meghatározását szolgáló gondolat is, amelynek lényege olyan nemzetiségi statútum kidolgozása, amely biztosítja a nemzetiségek nemzeti létét, helyzetét, kultúrájának önálló fejlesztését és elmélyítését. Fontos része volt a plenáris ülés vitájának a magyar iskolaügy rendezése és végleges megoldása. A CSEMADOK Központi Bizottságának plenáris ülése alapjában magáévá tette a határozati javaslatot, azzal a feltétellel, hogy a vitában felsorolt javaslatokkal a Központi Bizottság elnöksége kiegészítse azt. A határozati javaslat teljes szövegét lapunkkal egyidőben olvasóink a napi sajtóban találhatják meg. Néhány gondolat a demokratizálódási folyamathoz és a nemzetiségi kérdéshez nyezők, amelyek sürgetik Szlovákia komplex iparosítását, azon belül az élelmiszeripar fejlesztését is, főleg azokon a területeken, ahol a nyersanyagot termelik, s ahol munkaerőfelesleg mutatkozik. ☆ Végül a magyar iskolák helyzetével, illetve azzal a kedvezőtlen jelenséggel foglalkozom, hogy a magyar szülők jelentékeny része nem bízik a magyar iskolák jövőjében, illetve nem bízik abban, hogy gyermeke magyar tannyelvű iskolai végzettséggel is érvényesülhet. Emellett a kedvezőtlen jelenség mellett nem mehetünk el szó nélkül és a kérdést nem intézhetjük el azzal, hogy ez a szülők egyéni problémája. Meg kell mondani őszintén, hogy az ilyen szülők között sok funkcionárius, iskolaigazgató és magyar tanító is akad. Sajnos, ezek a fejlett emberek, akik egyébként pártunk nemzetiségi politikájának helyességét és a nemzetiségi kérdés igazságos megoldását hirdetik, az említett cselekedetükkel rossz példát mutatnak a politikailag kevésbé érett szülőknek, és lényegében azt a látszatot keltik, mintha nem hinnének a magyar dolgozók egyenjogúságának gyakorlati érvényesülésében. Nem kell filozófusnak lenni ahhoz, hogy az ember megállapítsa az ellentmondást, a szavak és a tettek között. Mégis csodálkozva veszik tudomásul az ilyen elvtársak, hogy a magyar dolgozók bizonyos fenntartásokkal viseltetnek személyük iránt. Ideje lenne már ezzel a veszélyes és káros jelenséggel mindörökre végezni, illetve minden funkcionáriusnak át kellene térnie egy olyan erkölcsi plattformra, amely a szavak és a cselekedetek egységét tükrözi. A fenti írás elhangzott a CSEMADOK Központi Bizottságának március 12-i ülésén, mint a cikk szerzőjének felszólalása. SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március 16. jával, valamint az iparfejlesztés távlati koncepciójával — s ha gondoskodnának arról, hogy a magyar nemzetiségű technikai értelmiség olyan sajátos környezetbe kerüljön, ahol tudását és képességeit a magyar nemzetiségű dolgozók fejlődésének szolgálatába állíthatja. ☆ Meggyőződésem, hogy mindannyian örömmel fogadtuk pártunk Központi Bizottságának azt a törekvését, amely Szlovákia gazdasági fejlődésének meggyorsítására irányul. De egyben bíztató jelenség az is, hogy az SZLKP vezető szervei elsősorban is az elmaradott vidékek iparosításának meggyorsítását szorgalmazzák. Tény, hogy a mezőgazdaság kemizálása és komplex gépesítése következtében az említett vidékeken mutatkozik a legnagyobb munkaerőfelesleg, s ezért az iparosítás meggyorsítása társadalmi és gazdasági szükségszerűség. Kertelés nélkül meg kell mondanunk, hogy népgazdaságunknak felmérhetetlen károkat okoz az a jelenség, amit a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexumon belül tapasztalunk. Kétségtelenül káros, hogy Szlovákia mezőgazdasági terményeinek jelentékeny része a cseh országrészben kerül feldolgozásra. De ott dolgozzák fel a Szlovákián keresztül szállított — Szovjetunióból, Magyarországról, Bulgáriából behozott — mezőgazdasági nyersanyagok jelentékeny részét is. Ez a gyakorlat óriási anyagi veszteségekkel jár. Ne vegyünk figyelembe mást, csak a felesleges szállí' isi költségeket, az állatok szállításával járó súlyveszteséget, és azt a körülményt, hogy túlterheljük termelési feladatokkal a munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészt, de ugyanakkor nem használjuk ki Szlovákia munkaerő-tartalékait, már akkor is érzékelhetjük, hogy ebből a gyakorlati módszerből a társadalmunknak óriási kára származik. Tehát ezek azok a téülése is foglalkozott a nemzetiségi kérdések új alapokon való rendezésével. A javaslattal kapcsolatos vita ennek a jegyében és szabad légkörben bontakozott ki. A vitában felszólaló központi bizottsági tagok teljes egészében egyetértettek a határozati javaslattal és további kiegészítő pontokat fűztek hozzá. Melyek voltak ezek a javaslatok? Elsősorban is arról volt szó, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásában nagy eredményeket értünk el ugyan, de súlyos hibák is mutatkoztak. Ezek közé sorolható az, hogy az Alkotmányban s más alapvető dokumentumokban a cseh és szlovák nemzet mellett nincsenek feltüntetve egyenjogú társadalmi tényezőként a nemzetiségek; továbbá, hogy a nemzetiségek jogi helyzete nincs törvényben meghatározva és a nemzetiségeknek nincsenek alkotmányosan választott nemzetiségi szervei és államjogilag biztosított nemzetiségi intézményei. A plenáris ülés vitájából és a hozzászólásokból kitűnt, hogy olyan nemzetiségi szerveket és intézményeket A SZÖVETKEZETESEK TÁPPÉNZÉRŐL (II.) A 60/1966 Zb. számú kormányhirdetmény szerint havi 1000 koronáig meghagyták az öregségi járadékot azoknak a tovább dolgozó nyugdljasoknak-szövetkezeteseknek, akik 1964. június 30-a után szereztek arra igényjogosultságot és akik vagy egy magasabb szinten gazdálkodó EFSZ tagjai, vagy alkalmazási munkaviszonyban álló dolgozók voltak. Az űjjárendezési javaslat most odairányul, hogy 1968. január 1-től kezdve valamennyi tovább dolgozó nyugdíjas szövetkezetes 1000 korona erejéig megkapja az öregségi járadékot tekintet nélkül arra, vajon magasabb szinten gazdálkodó szövetkezet tagja, vagy pedig az úgynevezett tarifarendszer értelmében nyugdíjazott földműves volt-e, ha a többi feltételeket teljesítette. A szövetkezeti földművesek igényjogosultságának bővítésével természetesen fokozott kiadások hárulnak az államra, amelyeknek részbeni fedezéséhez az elkövetkező 15 év alatt a szövetkezetek járulnak majd hozzá a szociális biztosítási díjakkal olyképpen, hogy az eddigi 11,2 helyett 12,5 százalékot fizetnek ezen a címen. De még ezen hozzájárulási többlet után is a szövetkezeti földművesek szociális gondoskodására fordított kiadásoknak csupán 52 százaléka térül meg az államnak 1968-ban. Ebben az évben tehát az állam — a szövetkezetek által fizetett hozzájárulások emelése ellenére is — kétharmadát viseli a terheknek. Sőt: ezekbe a terhekbe nem számítottuk be a megelőző gyógykezeléssel járó költségeket, sem a szociális biztosítás által nyújtott szolgáltatások ellenértékét. Az a megterhelés pedig, amely a díjszabáshozzájárulás emelése folytán a szövetkezetét éri, a legtöbb esetben még mindig alacsonyabb lesz annál az összegnél, amelyet a szövetkezet a tagok és családtagjaik betegpénzére stb. kiadott. A szövetkezeti földművesek szociális gondoskodásáról készülő új törvény földműveseink százezreinek sorsán javít. Azok sorsán, akiknek eddig nem volt jogigényük betegpénzre. Mert kedvezően befolyásolja családjuk életszínvonalát akkor, amikor például a családfenntartó kiöregedés, munkaképtelenség, betegség vagy munkabaleset következtében elveszti keresetét vagy valamelyik családtagjának gyógykezeléséről kénytelen gondoskodni. A törvényes újjárendezés sikere attól függ, hogyan alakul ki az együttműködés a JNB-k szociális biztosításának, az állami egészségügyi igazgatásnak és az állami mezőgazdasági igazgatásnak szervei, valamint az EFSZ-ek funkcionáriusai és dolgozói között, akik a szövetkezeti földművesek betegsége esetén közvetlenül kiveszik részüket a szocáills gondoskodás irányításából. Március 12-én ülésezett a CSEMADOK Központi Bizottsága. A bizottság ülésén Lőrincz Gyula elvtárs, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK elnöke olvasta fel azt a határozati javaslatot, amely tartalmazza a szlovákiai magyarság megoldásra váró problémáit. Ez a javaslat-tervezet kitér azokra a problémákra, amelyek a megnőtt társadalmi aktivitás következtében létrejöttek. A párt Központi Bizottságának januári (Folytatás az 1. oldalról.) csöztetni, ha nincsenek nyelvi nehézségei, és ugyanakkor ismeri a nép mentalitását is. Ezért törvényszerűen felvetődik az a követelmény, hogy szüntelenül és gyors ütemben gyarapítani kell Dél-Szlovákia ipari üzemeiben a vezető funkciókhoz is Juttatott magyar nemzetiségű technikai értelmiség számát. E szükségszerű követelményből kiindulva károsnak bélyegzem azokat az érveléseket, amelyek szerint „azért jó, ha szlovák közép- vagy főiskolát végeznek fiataljaink és azért szükséges elsajátítaniuk a szlovák nyelvet, mert így nem lesznek odaláncolva Dél-Szlovákiához, hanem övék lesz az egész ország, tehát elhelyezkedhetnek az ország bármelyik vidékén.“ Természetesen, nagyon szükséges, hogy ifjúságunk elsajátítsa a szlovák nyelvet, mert ezáltal a szlovák néphez fűződő kapcsolataink javulását szolgálja és a felsőbb szervekhez fűződő kapcsolata is zavartalanabb lesz. De semmi esetre se ösztönözzük tanulóifjúságunkat, a formálódó technikai értelmiséget arra, hogy tanulmányai befejezése után hagyja el Dél-Szlovákiát. Mert az ilyen cselekedettel ártunk nemcsak Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának, hanem az egész dolgozó társadalmunknak. Inkább véssük tudatukba, hogy erkölcsi kötelességük minden tudásukkal Dét- Sziovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak fejlődését szolgálni, mert azáltal a köztársaság érdekeit is szolgálják. Véleményem szerint az illetékes szervek akkor járnának el helyesen, ha a magyar nemzetiségű technikai értelmiség nevelését összhangba hoznák Dél-Szlovákia gazdasági életének jellegével — főleg az ipari üzemek hálózatának jelenlegi struktúrá-2
