Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-09 / 49. szám

bályzata megenged a háztáji gazdálkodásra. Az ilyen korlátozások megszűnnek, a nyugdíjak és a nevelési költségek megszabásánál is.

Az új törvény azonban még mindig nem oldot meg egy íájós kérdést. Mégpedig az alacsony nyugdíjak problémáját. Pedig erre-mintegy 320 ezer szövetkezeti tag vár. Mégis eredmény, hogy azok, akik az új évben mennek nyugdíjba, már magasabb járandóságra számíthatnak. A szövetkezet összes dolgozói 9 fajta módon biztosíthatják magukat, 650 koronás felső nyugdíjhatárral. Eddig ilyen magas nyugdíjat csak a szövetkezetek vezető funkcionáriusai érhettek el. Természetesen a jövőben is csak azok kaphatnak ilyen magas nyugdíjat, akiknek ezt a havi átlagkeresetük magassága lehetővé teszi. A mezőgazdaságban sincs másképp. Amilyen a pénzügyi alap, olyan a nyugdíj. Tehát a szorgalmasak nem veszthetnek.

Felmerül a kérdés, hónán vesszük az öszeget a táppénz emelésre és a nyugdíjrendezésre? A számítások szerint, már az első évben mintegy 300 millió korona szükséges, 240 ezer gyereksegélyre. A táppénzekre, valamint anyaszabadságokra 430 millió korona kell. Hozzá kell tenni, hogy ezek az összegek a jövőben még lényegesen emelkednek. A Nemzetgyűlés háromféle lehetőségből azt választotta ki, hogy a szövetkezetek az eddigi 11,2 százalék helyett 12,5 százalékot adhatnak erre a célra tiszta jövedelmükből. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek az említett változások pénzügyi fedezésének 52 százalékát, az állam pedig 48 százalékát vállalja magéra.

A Nemzetgyűlés bizottsága a határozat hozatalánál számolt a szövetkezetek pénzügyi helyzetének gyors megszilárdulásával, és "úgy gondolja, hogy az említett összeg befizetése nem okoz túl nagy nehézségeket. A becslések szerint, szövetkezeteink az

1966-os évhez képest 2 milliárd koronával magasabb nyerstermelést érnek el. A munkaórák száma szerint úgy ítélik, hogy a szövetkezeti tagok keresete már a más szakaszokon dolgozók átlagbérének a 95 százaléka..

Tehát újabb lépést tettünk a szövetkezeti tagok életkörülményeinek javítására, habár még ez sem a végső megoldás, mégis azt mondhatjuk, hogy a jövőben még kisebb gonddal élhetnek majd a kiöregedett nyugdíjas szövetkezeti tagok. —R— :

Némely községben évekig siránkoznak, hogy nincs egy valamirevaló üzlethelyiségük. Példát vehetnének a kiscsalomiaiaktól. A járási fogyasztási szövetkezet azt mondotta a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusainak, Szölszki Mihály elnöknek és S i m k ő János titkárnak, hogy adnak pénzt üzlet építésére, csak építési szakembereket szerezzenek. A helyi nemzeti bizottság kapott az alkalmon és a szövetkezettel karöltve olyan építkezési csoportot szervezett, hogy pár hónap alatt tető alá került a kis falu számára teljesen megfelelő üzlethelyiség. Lám, így is lehel dolgozni. Csak ki kell használni az alkalmat. Bállá felv.

Vajon melyik lakodalmas házhoz tart a násznép? Ez esetben egyikhez sem.

fpolyvisken a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége lehetővé tette, hogy a lakodalmakat a kultúrházban tarthassák. így együtt van a násznép, gyorsabb a kiszolgálás, szebb a mulatság. Az újdonsült házaspár, Bartal Ilonka és Tóth Ferenc a tágas kultúrteremben gyönyörködhetett a szépen mulató vendégekben. Bállá felv.

r s mm * mm * mm * mm s mm * *m * *mr * mr * jmr s mm * mr * mm s Amr * mm * mm s jmr * mr A

CSEHSZLOVÁK—MAGYAR KULTURÁLIS SZERZŐDÉS

A Csehszlovák—magyar Kulturális Bizottság VIII. ülése után szerződést írtak alá. A csehszlovák küldöttséget Stefan Brenöié docens az SZNT művelődésügyi és tájékoztatásügyi megbízottja, a magyar küldöttséget Molnár János oktatás és művelődésügyi miniszter vezette. A szerződés célja, hogy elősegítse a jó szomszédi kapcsolatokat és kulturális értékek cseréjével segítse a közeledést. Mindkét fél megállapította, hogy az elmúlt időszak munkatervét sikeresen teljesítették, és most az együttműködés új formáiban helyet kap a minőség és az igényesség. A tudós művészek és kulturális intézmények, művészei szervezetek együttműködése a jövőben is hasznos lesz és ezt a gyakorlatban tovább akarják fejleszteni.

IDŐJÁRÁS

December már a tél első hónapja. Az átlagos havi hőmérséklet 0— —1 között ingadozik. Azonban mértek már + 14,4 és —22 fokot is. Ilyen szélsőséges kilengések viszont csak ritkán fordulnak elő. A több éves időjárás előrejelzés szerint decemberben változó az időjárás. A második dekádban felhős-esős idő, később havazás. A nappali hőmérséklet 8° körül mozog és fokozatosan —5 fokra csökken. Eleinte az éjszakai hőmérséklet 0° körüli, később pedig —15°-ra hűl le. December 21-től 31-ig felhős idő, eleinte havazás, később köd. A nappali hőmérséklet —2, —8, az éjszakai —10, —15. A hónap végefelé a síkságon és a hegyes vidéken is emelkedik a hőmérséklet. P. F.

Földrengés

Hétfőn este 23,10 órakor a Kiskárpátok északi területén földrengést észleltek. A Richter-féle skála szerint elérte a 4,5 fokot, vagyis mintegy három-négyszer volt erősebb, mint az idei június 17-én megfigyelt földrengés. Földlökésekről érkeztek jelentések Bratislavábőt, Hlohovecről, Piesfanyból ős Nővé Mesto nad Váltómról.

Húsfelvásárlás

A jelentések szerint, Szlovákia mezőgazdasági üzemel már december elején 100,7 százalékra teljesítették a húseladás tervét. Mintegy 32 700 tonnával többet adtak el, mint a múlt év 11 hónapjában. Többek között a vágósertés eladási tervét 102,3 százalékra teljesítették.

Tej műanyagzacskókban

A kelet-szlovákiai tejcsarnokok 10 kassal iskolába negyed literes műanyagzacskókban szállítják a tejet a gyerekeknek. A tej ilyennemű csomagolását a jövőben még kiszélesítik.

Rendkívül sebes szél

Vasárnapról hétfőre virradó éjszaka rendkívül sebes szél száguldott végig az országon. Átlagos sebessége óránként 120 km volt, de egyes helyeken, például a Magas Tátrában elérte a 150 km-es sebességet.

Szlovákia dolgozói, főleg magyar munkásai, a volt zsellérek és szegényparasztok, a kommunisták és a pártonkívülíek egyaránt nagy tisztelettel, meleg baráti és elvtársi érzelmekkel emlékeznek Major Istvánra, a dolgozók igazi tanítójára, a forradalmi harc egyik bátor és fáradhatatlan szervezőjére születésének 80-ik évfordulóján.

Már gyermekkorában megismerte a kapitalista rendszer igazságtalanságait. Apját 8 éves korában elvesztette. Mint fiatal néptanító feltárta a gyermekek előtt a dolgozó nép súlyos helyzetének igazi okait. Valóságos úttörő munkát végzett.

Az Ifjú Major István már korán, 1911-ben lépett a politikai porondra. Szocialista szellemű cikkeket írt, amiért fegyelmi eljárást indítottak ellene. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nagy hatással volt szocialista, majd kommunista öntudatának kialakítására. Még mint a nagykéri elemi iskola tanítója belép a szociáldemokrata pártba. 1920-ban már a marxista baloldal híveként részt vett a decemberi általános politikai sztrájk megszervezésében. Ez már azonban betetőzte „bűnét“ — el kellett hagynia állását. S akkor örökre eljegyezte magát a kommunista párttal, amelynek élete végéig kitartó, hűséges, példaadő, önfeláldozó funkcionáriusa volt.

Major Istvánnal 1919 végén Dunaszerdahelyen ismerkedtem meg, ahol egy nyilvános gyűlésen beszélt. Valódi népszónok volt, aki világos, józan, meggyőző érvelésével le tudta kötni a hallgatóságot. A marxista baloldal aktív tagjaként nagy munkát végzett a kommunista párt megszervezésében, amelynek egyik alapító tagja volt.

Már az első találkozásunk óta, de különösen a sokéves közös forradalmi és pártmunka folyamán, meleg elvtársi és baráti viszony alakult ki köztünk. Nagyon becsültem fáradhatatlan, önfeláldozó tevékenységét, amivel nekünk, a nálánál fiatalabb elvtár-2 SZABAD FÖLDMŰVES

1967. december 9.

A dolgozók tanítója és szervezője

1887. december 13-án született MAJOR ISTVÁN

saknak és pártfunkcionáriusoknak jó példát mutatott. Mint hivatásos forradalmár minden tudását, képességét, idejét a pártnak, a dolgozó nép ügyének szentelte. Nem ismert fáradságot, mindig fiatalos hévvel és lendülettel végezte a pártmunkát, szakadatlanul járta a falvakat, legtöbbször gyalogosan. Életének főcélja és tartalma volt: elérni a dolgozók szociális és nemzeti felszabadulását, szebb és jobb életét, a szociálizmus és kommunizmus diadalát.

Bárhová is állította a párt Major elvtársat, mint szerkesztő, a Vasutasok Föderációjának titkára, parlamenti képviselő, a CSKP KB s a szlovákiai pártvezetőség tagja területi párttitkár, s a felszabadulás után a „Pravda“ kiadóvállalat igazgatója, s végül Csehszlovákia nagykövete a Magyar Népköztársaságban, mindenütt értékes és áldásos munkát végzett. A fasizmus idején a Szovjetunióban élt emigrációban. Itt a szlovák nyelvű rádió szerkesztőjeként cikkeiben, tárcáiban és beszédeiben harcolt Csehszlovákia felszabadításáért.

A képviselő Major Istvánt mindig ott láttuk az ipari munkások és a földmunkások bérharcainak, tömeges sztrájkjainak, a munkanélküli tüntetéseknek, a munkát, kenyeret, földet és szabadságot követelő tömegeknek az élén. Az általa vezetett sok tömegakcióból csupán egynéhányat említek meg. Amikor az 1926-ban kinevezett hivatalnok kormányt felváltotta a burzsoá koalíciós kormány, s az fokozta támadásait a dolgozók szociális helyzeté-és politikai jogai ellen, s a kormány mindjobban bekapcsolódott a Szovjetunió elleni imperialista háború előkészítésébe, pártunk vezetése alatt Szlovákiában nagy sztrájkmozgalmak folytak, erősödött a harca az ipar leépítése ellen. Ezekben az akciókban Major elvtárs aktív részt vett. így pl. a kommunista párt kezdeményezésére

Pelsőcön rendezett egységes konferencián 1927 januárjában, amelyen a munkások képviselőin kívül a kisparasztok, kisiparosok, az agrárpárt, a szlovák néppárt s más politikai pártok tagjai is résztvettek. A konferencia kihangsúlyozta Szlovákia összes dolgozóinak egységes fellépése s a cseh munkásokkal való sz'oros együttműködése szükségességét a burzsoázia egységes támadásaival szemben. A konferencia élesen állást foglalt az ipari üzemek leépítése ellen.

Különösen fontos szerepet töltött be Major István a szlovákiai földmunkás bérharcok és sztrájkmozgalmak szervezésében és vezetésében. így volt ez 1929 májusában, amikor a szlovákiai földmunkások általános sztrájkot hajtottak végre a párt és a Vörös Szakszervezet vezetésével, az egységfront megteremtése érdekében. A földbirtokosok és a reformista szakszervezetek közös fellépése s a hatóságok részéről alkalmazott csendőrterror ellenére, szívós harcban jelentékeny gazdasági eredményeket értek el a földmunkások.

Megemlítést érdemel Major elvtárs aktív részvétele az 1931 májusában levezetett dél-szlovákiai általános földmunkássztrájkban, amelyben mintegy tízezer földmunkás vett részt. Az egységes sztrájk, a földmunkások szívós kitartása meghozta az eredményt, aminek híre nyomban elterjedt a földmunkás tömegek között s nagy lelkesedést és megelégedettséget váltott ki a falvakon.

A földmunkássztrájk sikeres befejezésekor a burzsoá hatóságok és a csendőrség véres provokációt hajtott végre Kosúton 1931. május 25-én, ahol embertelen módon a földmunkásokba lőttek, aminek halálos áldozatai voltak. Major elvtársat, aki a kommunista párt s a Vörös Szakszervezet képviseletében azokban a napokban a sztrájkoló földmunkások között tartózkodott Kosúton, s ott nyilvános népgyűlésen akarta ismertetni a bértárgyalások és a sztrájk eredményeit, a hatóságok parlamenti sérthetetlensége ellenére, koholt vádak alapján letartóztatták, a csendőrök agybafőbe verték. Miután a burzsoá és a kormányszocialista többség szavazataival, a demokrácia megcsúfolásával, a parlament a kommunisták tiltakozása ellenére felfüggesztette mentelmi jogát és kiadta Major elvtársat a bírósági szervek kezébe. A „demokratikus" bíróság hosszabb fegyházbüntetésre ítélte.

A kosúti események és Major elvtárs elítélése, kiváltotta nemcsak a szlovákiai, de egész Csehszlovákia dolgozóinak és haladó közvéleményének legélesebb tiltakozását. Pártunk nagyszabású tiltakozó akciót szervezett a városok és falvak népe között. Ebben a tiltakozó akcióban magam is, mint a CSKP érsekújvári területi bizottsága titkára aktív részt vettem. Számos gyűlésen és konferencián a dolgozók a legélesebben tiltakoztak a reakció és a hatósági terror eme újabb brutális megnyilatkozása ellen. A párt harcra hívta fel a magyar és a szlovák dolgozókat, követelte Major elvtárs szabadlábra helyezését, a parlamenti mentelmi jogának visszaállítását, a bűnösök szigorú megbüntetését.

Egymást követték a tiltakozó gyűlések s a dolgozók több mint 90 ezer koronát gyűjtöttek össze koronánként a Major elvtársért követelt kaució fejében. A párt széleskörű tagtoborzó akciót indított és a Major elvtárs fényképével ellátott belépési nyilatkozatot ötezren írták alá a tervbevett kétezerrel szemben.

Major elvtársat az elsőfokú bíróság 8 havi börtönre ítélte, amit az ügyész fellebbezése folytán a kerületi bíróság egy év és három hónapra súlyosbított. Jellemző, hogy a bíróság nem ismerte el Major elvtárs politikai jogait s mint

közönséges bűnözőnek a lipótvárl fegyházban kellett letöltenie büntetését. Ebben az időben én is a leopoldovi fegyházban töltöttem le a kéthónapos büntetésemet, amire a lőcsei kerületi bíróság 1930-ban ítélt el. Ez tette számomra lehetővé, hogy 'egy ismerős „gangos“ útján Major elvtársnak újságokat, könyveket és egyéb politikai híreket küldhettem.

1933-ban, amikor a hitleri fasizmus hatalomra jutása kihatására Csehszlovákiában akuttá vált pártunk betiltása, kádereink fokozottabb üldözése, a párt Központi Bizottsága határozata alapján Major elvtárs és én is a Szovjetunióba emigráltunk, ahol a Kommunista Internacionálé mellett működött Nemzetközi Lenin-iskolában tanultunk. Miután az 1935-ös parlamenti választásokon Major elvtársat ismét nagy többséggel képviselővé választották, hazatért és újult erővel folytatta tevékenységét.

A csúfos müncheni kapituláció után Major elvtársat a párt több más vezető elvtárssal egyetemben Moszkvába küldte. A hitleri Németország felett aratott győzelem, Kárpátontúl és a Csehszlovák Köztársaság felszabadítása után útjaink, a párt határozatának megfelelően, elváltak. Utoljára 1958- ban találkoztam Major elvtárssal Bratislavában a lakásán, amikor már komolyan betegeskedett. Találkozásunk nagyon megható volt, hiszen 1919 óta együtt működtünk a pártmozgalomban.

Mindig nagy szeretettel és hálával gondolok Major elvtársra, aki egész életét a kizsákmányoltaknak, Szlovákia dolgozó népe felszabadító harcának szentelte.

Major elvtárs mindenkor síkra szállt a párt ellen fellépő különböző opportunista, likvidátor elemekkel szemben; mindig a helyes politikai irányban haladt a párttal, a tömegekkel. Gyűlölte a fasizmust, a burzsoá-naeionalizmust, a faji megkülönböztetést s a sovinizmust, mindenkor a proletár nemzetköziség elvét vallotta. Nagyon boldog volt, hogy megérhette a dolgozó nép felszabadulását, a szocialista társadalom megvalósítását.

WEISS SAMU

ipari szintre emelni, hanem a nyugdíj és a szociális biztosítás terén is. A Nemzetgyűlés 17. plenáris ülése ebben a szellemben hozta meg döntését.

Milyen változások lesznek 1968. január 1-től?

Az új jogi norma már nem tesz különbséget alacsonyabb és magasabb fokon gazdálkodó szövetkezetek között. Tehát az új törvény minden szövetkezeti tagra egyformán vonatkozik. Újdonság, hogy az összes szövetkezeti tagok már betegségük első napjától kezdve kapják a táppénzt. A táppénz magassága a ledolgozott évek szerint fokozódik, éppen úgy, mint a nemzetgazdaság más ágaiban, azzal a különbséggel, hogy a táppénz csak az átlag kereset 80 százaléka lehet. A 10 százalékos különbséget az illetékes szervek azzal indokolják, hogy a munkaképtelen szövetkezeti tag betegsége idejére természetbenit is kap.

Az új törvény továbbá megszabja, hogy gyereksegélyt "minden szövetkezeti tag kap, még akkor is, hogyha több földön gazdálkodik, mint amenynyit a szövetkezetek mintaalapsza-Változások a szövetkezeti tagok szociális biztosításában

£ A táppénz felső határa az átlagkereset 80 százaléka • Évente 300 millió korona gyereksegélyre $ A nyugdíj-rendezésre szánt összeg felét az EFSZ-ek, felét az állam fizeti 9 Az 1968. január 1-e előtt elismert nyugdíjak nem változnak.

A legtöbb országban a földművesek semmiféle nyugdíjat nem kapnak. A mi törvényünk a nemzeti biztosításról amely 18 évvel ezelőtt lépett életbe, bizonyos korlátozott lehetőségek mellett legalább a létminimumot biztosította a szövetkezeti tagaknak. Az 1962-es intézkedések után már a földművesek háromféle módon kaphattak öregségi nyugdíjat. Azonban még ez sem hozta meg a földműveseknek a várt nyugdíjrendezést. Mivel a szövetkezetek gyengén álltak pénzügyileg, nyugdíjba menő tagjaiknak csak alacsony nyugdíjat biztosítottak. Az ipari dolgozókhoz képest a földművesek más szociális biztosítási szakaszokon még rosszabb helyzetben voltak. Ezért az utolsó három évben már gyereksegélyt és táppénzt kaptak. Előnyben részesültek a magasabb típuson gazdálkodó szövetkezetek. Tehát azok a tagok jártak jól, akik pénzügyileg szilárd szövetkezetekben dolgoztak.

Időközben azonban a szövetkezetek között a típusok elhalványultak és eljött az idő, hogy a szövetkezeteket nemcsak a termelés szakaszán kell