Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-07 / 40. szám
A falu az országút mellett terül el, anélkül, hogy házalnak öszszessége kialakítana valami formát, aminek Jellegzetesen falusi íze van. Pedig a felületes szemlélőben harmonikus egység hatását kelti, amint a kastély és a templom tömbjei kiemelkednek az egyhangú házak sűrűjéből. Rendszertelen utcák szövik át az egész települést. Rendszertelenek, de nem olyan ez a rendszertelenség, mint más falvak utcáinál, nem érezhető rajtuk a falu Jellegzetessége, inkább a régi perifériákra emlékeztetnek, persze csak külsőleg, mert a nyomor, már innen régen elköltözött. Hogy hol a falu közepe? — hát azt hiszem, ott a dombon, Jobbap mondva a lapos feletti emelkedőn, mert erre dombok nincsenek, — ott, ahol az idősebb emberek leszállnak a kerékpárról, s tolják fel partnak a posta, az üzletek és a kocsma előtt. Az iskola és a kultúrház már a laposba épült, hogy nem a legjobb meggondolás szerint, azt a tavalyi talajvlzkárok ékesen bizonyítják. A kultúrházban kell lennie a könyvtárnak. Könyvei ugyan vannak, csak, csak ... — a könyvtár nem működik. A kultúrház szép tiszta, új épület. A mozi és egyben színházhelyiségben minden héten filmet vetítenek. A táncteremben is szól a zene minden vasárnap délután. Mióta beat-zenekar alakult a faluban, azóta ide jár táncolni a fiatalság. Fél éve Járt itt utoljára a MATESZ, a közelmúltban pedig egy bűvész lépett fel. A bűvészhez csak annyit: fellépését talán takarékossági okokból — szovjetuniói turnéjából fennmaradt plakátokkal reklámozta, s mivel ezt a plakátot sokan nem értették meg, az első este összesen huszonheten Jöttek össze. A másnapi előadásra már többért Jöttek, addigra jobban szétszaladt a hír a faluban. Ez minden, ami nemrégiben történt. Ezek miatt legkönyebben a nagyváros közelségét okolhatnánk. Nagyváros — tény, hogy Pozsonyba jár dolgozni a falu lakosságának több mint a fele. Azonban nem a munkalehetőségekről van szó, hanem a kultúrigényről. Nem hiszem, hogy olyan sokan vannak azokból, akik a nagyváros kulturális lehetőségeit kihasz-Magyarbél 1967 nálják, —a mozit kivéve. Persze, ez is valami, ez is hasznos, csak egy kicsit kevés, — a vasárnapi tánccal együtt kevés. A televízió ugyan számottevő kultúrát nyújt nézőinek, de sokrétű műsorából a könyvtárstatisztika alapján nem hiszem, hogy krimin, wild-western és olcsó giccsfilmeksn kívül mást is fogyaszt a lakosság, legalább is nagy tételben. Szép szó, szép fogalom a kultúrház — sajnos, itt csak a ház fedi a valóságot, a kultúrával bajok vannak. Nem vagyok a beat-zene ellen — sőt... Szép munkát kezdtek a fiúk, csak íolytasták tovább, de hiányzik a többi... A műkedvelő színjátszás kérdéses és reinénytelen a mindennapos televízió árnyékában. Talán csak az irodalmi színpadnak és a népi együtteseknek van meg a varázsa, mert azok műsorához nem társul annyi magasabb színvonalú konkurrencia — a tévé — azok még eléggé egyéniek maradhatnak. A könyvtár működése esetleg segíthetne, úttörő szerepe lehetne ennek a kultúráiét! állóvíznek a megszüntetésében. Hiszen nem minden ember marad otthon papucsban a tévé előtt, bizonyíték erre, bár nem éppen meggyőző, hogy a kocsma sohasem üres, a billiárd és kártyaasztaloknál többen várnak, hogy Játszhassanak. Nagy kár az is, hogy területileg agyonterhelt színházunk, a MATESZ, sem mehet el mindenhova gyakran. A hibát azortban nemcsak külső okokban kell keresnünk. Belül is, valahol legbelül kell keresni az elveszett szálat, ami a kultúrához köti az embereket. A falu lakosságának nagy része magyar nemzetiségű, sokan más nyelven nem is tudnak, mégis már második éve nem nyit az iskola magyar első osztályt, mert nincs kinek. Az a néhány gyermek az összevont oktatásban részesül, annak hátrányaival együtt. Aki így akar megalapozottabb Jövőt biztosítani gyermekeinek, azt hiszem nem >kell különösebben hangsúlyozni, rossz úton halad — s előbb-utóbb kátyúba Jut. Nem szegény ez a falu. Az emberek házaikat tatarozzák, csinosítják, újakat építenek, vásárolják az új bútort, a könyvszekrénybe azonban italkészlet és giccs kerül. Tért hódít az „én házam az én váram“ élesztmlélet, enyhén kibővítve: „csak az érdekel, ami az enyém, máshoz semmi közöm“. Ezért a faluban egyre több a kő és téglakerítés, belülről azután szőlővel futtatják be, kifestik, hogy ne legyen rideg. Kívülről olyan, amilyen. Az embernek az az érzése, hogy már csak a lőrések meg az ablakrácsok hiányoznak — talán éppen ebben van minden baj csírája. Páter Gy. Gábor A MATESZ októberi műsora Október 7. szombat, Tornóc Október 8. vasárnap, Bős Október 10. kedd, Deáki Naszvad Október 11. szerda. Bátorkeszi Október 12. csütörtök, Marcelháza Október 13. péntek, Bátorkeszi Dunamocs Október 14. szombat, Csallóközcsütörtök Október 15. vasárnap, Jóka Október 17. kedd, Nagymegyer Október 19. csütörtök, Léva Október 20. péntek, Komárom Október 21. szombat, Karva Október 22. vasárnap, Pozsonyeperjes Október 24. kedd, Perbete Október 25. szerda, Farnad Október 26. csütörtök, Dunaszerdahely Október 27. péntek, Komárom (prem.) Október 28. szombat, Ounaszerdahely Nagyfödémes Október 29. vasárnap, Komárom Sókszelőce 19.30 liliomfi —Liliomfi -r„— BoJliab.il —„— Rejtélyes körülmények között 11.00 Őzikék és a farkas 19.30 A néma levente —Dandin György —„— Úri muri —„— Szent Péter esernyője —liliomfi 10.00 Őzikék és a farkas 19.30 A világ négy sarka —„— liliomfi —„— liliomfi —„— A világ négy sarka 15.00 Őzikék és a farkas 14.00 Obikék és a farkas 11.00 Őzikék és a farkas 19.30 leszámolás —leszámolás 13.00 Őzikék és a farkas 19.30 leszámolás 14.30 Őzikék és a farkas surrant, hogy kiérjen a másik utcára. Remény megfordult a gépkocsival, rátaposott a gázra, a saroknál bekanyarodott a párhuzamosan haladó utcába, Pavelt már nem látta. A személyes kapcsolatot tehát nem sikerült megteremteni. Pavel pánikszerű menekülése megörvendeztette Reményt. Teljesen érthető és világos, a fiú nem óhajt találkozni a vasúti lopás szemtanújával. Ám az idegen földön tevékenykedő felderítő hatodik érzéke azt súgta neki: ne higgyen még a saját képmásának sem, melyet a tükörben naponta láthat. Egy belső hang arra ösztökélte, hogy még egyszer mérlegelje a helyzetet, és logikus következtetést vonjon le. Ha abból indulunk ki, hogy Pavel kémelhárító tiszt, és őmellé építették be, akkor az állambiztonsági szervek már megérkezése napján tudomást szereztek róla, vagy talán még mielőtt a Szovjetunióba dobták volna. Ha ez így van, logikusan következik a kérdés, miért nem tartóztatták le azonnal? A felelet egyszerű: hogy felderítsék kapcsolatait és szándékait. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a szovjet isémelhárítők megfelelő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy minden lépését figyeljék, minden tettét ellenőrizzék. Nincs szükség arra, hogy egy tolvajnak álcázott munkatársukat mellé beépítsék. Ez egyébként is mindig bizonyos kockázattal jár, mert ha nem tartják a kémet teljesen tökfilkónak, akkor okvetlen számolniuk kell azzal, hogy a legkisebb baklövés elárulja a beépülést, és abba kell hagyni a játékot. De különben is, az elhárítók aligha számítanak arra, hogy a külföldi felderítő megengedi magának a közvetlen kapcsolatot a beépített emberrel. A harmadik személyen keresztül tartott kapcsolat pedig nem sok eredményt ad. Ha tehát Pavelt az elhárítók küldték hozzá, akkor csak az az egyetlen céljuk lehetett vele, hogy szervezze be és dolgoztassa. Ez már hasonlít a valósághoz. Ha ez így van, akkor Bekasz remek színész. Eddig még egyetlen hibát sem követett el. Ma is nagyszerűen játszotta szerepét. Gyembovics nem hiszi, hogy Pavelt az elhárítók küldték hozzá. A vén rókának viszont lehet hini, nem egykönnyen lép a csapdába. Ám a Józan ész azt követelte Reménytől, hogy mielőtt végleg bevonná Pavelt a munkába, még szigorúbban ellenőrizze. De mit tegyen most? Csak egy marad hátra. Elküldi Pavelt föld- és vízmintáért. Majd Kruggal továbbítja a mintákat, és megkéri a központot, hogy küldjenek át egy ügynököt azzal a feladattal, hogy szerezzen be ugyanonnan mintákat, ahonnal Pavel hozta. A központnak telesítenie kell a kérést, mert ez az ellenőrzés rendkívül fontos Remény további tevékenysége szempontjából. így felderítheti Pavel kilétét. És van még egy ellenőrzési lehetőség: Krug átdobása a határon. Ha Krugnak sikerül elhagyni az országot, akkor a szovjet elhárító szervek nem tudnak róla, Reményről. Minden logikus volt ebben az elmefuttatásban. Ám Pavel mai viselkedése még ennél is megyőzőbbnek látszott. (Folytatjuk) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előestéjén az NDK II. rádióadása már megkezdte cikksorozatának sugárzását. Olyan szovjet történelmi tárgyú, dokumentum-regények kerülnek előadásra, amelyeket az NDK neves szerzői dolgoztak fel szabadon német nyelven „A Nagy Október gyermekei“ című ciklus keretében. A cikksorozat célja, hogy megismertesse a mai nemzedékkel azokat a nehézségeket, amelyekkel a gyermeklábon Járó Szovjetuniónak meg kellett küzdenie mai győzelmes kifejlődéséig. Günter Wieland például feldolgozta L. Pantyelejevnek „Jelentés Bugyonnij számára“ című történetét. A visszapillantó Jellegű hangjátékban Wieland mesteri módon feldolgozta Trofimov szovjet katona viszontagságait, amelyeken átverekedte magát, amíg fontos hírszerzése Bugyonnij marsall kezébe került. Ennél is megkapóbb Alekszandr Nyeverov müve: „Taskent, a kenyérbőség városa“, amelyet Fritz Göhler dolgozott fel hangjátékában. Főhőse a 14 éves, Miska Dodonov nevű parasztgyerek, aki az 1920. évi aszály idején felrándul Taskentbe, hogy családja számára kenyeret és vetőmagot teremtsen elő. Tanulságos elbeszélés, amelyben megismerkedünk a szovjet emberek nélkülözéseivel a forradalom utáni első években, összehasonlítva a mai helyzettel. Ugyancsak fényesen oldotta meg feladatát a német Heiner Müller, aki Solohov elbeszélését: „Aljosa szíve“ dolgozta át hangjátékká. Egy apátlananyátlan árváról szól, aki lopásra vetemedett, amiért akkoriban halálbüntetés járt. Ennek ellenére a vöröskatonák mégsem végeznek vele, sőt meg is etetik az éhező sihedert. Aljosa végül Szinyicin népbiztos okta- S tó munkája folytán dolgos élet- w módot folytat, és megísmerke- 8 dik a szovjet nép célkitűzései- J vei. Feldolgozta: K. E. J Az ügyeletes szobában szinte vágni lehet a füstöt (1941. június 21-én, egy nappal a Szovjetunió megtámadása előtt). Helyszín: a Mazuri tóvidék az egykori Keiet-Poroszország területén, Berking náci főhadnagy rögtönzött megfigyelőállása. Az asztalon pezsgős és pálinkásüvegek. A szolgálatot teljesítő katonák között ott találjuk Walter Reinhardt őrvezetöt is, aki 1933-ig, Hitler hatalomrajutásáig tagja volt Németország Kommunista Pártjának. Berking főhadnagy beszeszelt állapotban kikotyogja jelenlevő társának a szigorúan titkolt „Barbarossa-terv“ jelentőségét, amely a Szovjetnió megrohanása tervének fedőneve volt és a Harmadik Birodalom területhődítását jelentette. Reinhardt őrvezető ennek hallatára tudatosítja, hogy ütött az órája, amikor cselekednie kell. Titokban kioson a fedezékből, átverekszi magát a ha táron és felkeresi a szovjet előőrsöket, hogy figyelmeztesse őket Hitlernek a küszöbön állő támadó szándékára. F.zt a drámai lefolyású történetet dolgozták fel öt részben, „Találkozások“ címen a Német Demokratikus Köztársaságban, melynek első részét szeptember 30-án sugározta a német tévé. György és Zatykó Józsefek most kivételesen nem a traktor, hanem a 16 nyergében ülve haladnak a menet élén Csáb verőfényes, szőlőt érlelő, mozgalmas vasárnapra ébredt. A falu apraja-nagyja talpon volt és a falu vége felé Igyekezett, hogy lássa a szüreti ünnepélyre felsorakozott allegórikus kocsikat, hagyományos öltözékű szőlőtermelőket, a korszerű szőlőművelés új gépeit és nem utolsósorban a színpompás néviseletbe öltözött táncosokat. Hosszú készülődés után elindult a menet. Mint hajdanában, most is a nagybajuszú kisbíró dobszava már előre hirdette az indulást s így még az otthon maradt nagyapák, mamák, karonülő unokákkal kiálltak a ház elé, hogy szemtanúi legyenek a nagyszabású szüreti ünnepély megnyitásénak. Az élen — s most nem vasnyeregben — két traktoros, György és Zatykó József haladt. A két szép pej nem volt olyan engedelmes, mint a Zetor, de azért a keménymarkú legények megfékezték a táncoló paripákat. Utánuk a gazdag szőlőfürtökből készült koszorút vivő csábi lányok gyönyörű népviselete vonta magára a nézők figyelmét. Majd a busái cigánynépviseletbe öltözött táncosok, a fülekpüspökiek, a helyi iskolások rúgták a port, táncoltak a vérpezsdítő népimuzsika ritmusára, vidám hangulatot teremtve a menetben. Nem, egy rövid cikkecske keretében nem lehet sorra leírni mi következett a több száz méternyire elhúzódó menetben. Egy azonban tény, hogy a csábiak gazdagok ötletekben és az is, hogy a szövetkezet, a nemzeti bizottság és a CSEMADOK tagjai mlndept elkövettek, hogy a már hagyományos szüreti felvonulás gazdagabb legyen, mint az elmúlt években. Az ünnepi műsort az ősi pincék fölött rendezték. A bort érlelő hűvös pincék aligha tartottak valaha is olyan tömeget a hátukon, mint ezen a verőfényes vasárnap délutánon. A CSEMADOK losonci járási bizottságának tagjai Rados Pál titkárral az élen, örömtől sugárzó arccal szemlélték a többezer főnyi közönséget, és jó érzéssel könyvelték el, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. A műsor két részből állott. Az elsőben a losonci járás tánccsoportjai szerepeltek. A második részben magyarországi vendégművészek léptek fel nagy sikerrel. A közönség vastapsa különösen Gaál Gabriellát, a kiváló népi és cigánydal-énekest hívta vissza sokszor és késztette ismétlésre. A műsor alatt és után sokan keresték fel a helyi szövetkezet sátrát, hogy megkóstolják a már jónevő csábi Kékfrankost. Akik megízlelték, csak az elismerés hangján szóltak a sötétpiros nedűről. Jó volt a hangulat s estefelé már a nóta is megtermett és a késő éjszakai órákig szárnyalt a dal. Másnap reggel a pincéktől kissé távolabb volt hangos a határ, ott Pásztor József vincellér irányításával az ügyeskezü csábi lányok, asszonyok megkezdték az idei gazdag szőlőtermés szüretelését. Ogy látszik az esti jókedvből még reggelre Is maradt, mert alig láttak hozzá a kiváló nedűt ígérő Kékfrankos szüreteléséhez, máris nóta fakadt az ajkukról. Megérett, megérett a fekete szőlő... TÖTH DEZSŐ — Közhírré tétetik... — kezdte a kisbíró hirdetni, hogy megindul a menet. A hagyományos szőlőtermesztő népviseletben Gaál Gabriella budapesti magyar- és cigánydal-énekesnek volt a legnagyobb sikere A csábi Kékfrankos atyja Pásztor József vincellér családjával az allegorikus -tt<33 00^2 03 5 CD £= ^ oo r cd TM G3 teo. P3 CS3 SE CCS KÖVETENDŐ PÉLDA SZABAD FÖLDMŰVES '/ *967, október 7» Öt perccel tizenkettő előtt
