Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-09 / 36. szám

Joggal büszkék az eltelt tizenöt évre Tizenöt évvel ezelőtt, 1952 auugsz­­tusában egy lelkes kis csoport célul tűzte ki, hogy községükben megalakít­ják az egységes földművesszövetkeze­­tet, és elindultak a falu szocializáló­­dásához vezető úton. Mint mindenütt, kezdetben Itt is nehézségek mutatkoztak, de a tagok nem csüggedtek el, ellenkezőleg: még nagyob akarattal és lelkesedéssel fog­tak munkához, hogy az előttük álló Igényes feladatokat sikerrel teljesít­sék. Tudatában voltak annak, hogy csak Így érhetik el a várt eredmé­nyeket. A fiatal kétyl szövetkezet színvona­la évről évre emelkedett, s az egyre javuló eredmények következtében fo­kozatosan gazdagodott. Látták ezt a kívülállók is, akik egymás után kér­ték felvételüket a szövetkezetbe. Ez 1957 őszén nagyarányú kiszélesedést eredményezett, és a szövetkezet tag­létszáma 148-ra, földterülete pedig 1033 hektárra emelkedett. Az utolsó ás egyben a legnagyobb kiszélesedés­re 1959 őszén került sor, amikor Kéty szövetkezeti község lett, taglétszáma elérte a 250-et, földterülete pedig az 1788 hektárt, a háztájiakkal együtt. A növekedés további gondokkal és nehézségekkel járt, melyeket rövid Idő alatt le kellett küzdeni. A jó munkaszervezésnek és a fegyelemnek köszönhető, hogy a fejlődésben nem állt be törés, ellenkezőleg, az ered­mények tovább javultak, a szövetkezet szilárdabb lett. Hogy a fejlődésről tiszta képet kapjunk, tegyünk össze­hasonlítást az 1953-as és az 1967-es év első fele között (zárójelben az 1953-as eredmények): Hektárbozamok: búza (20,54 q) 33,50 q, árpa (25,60) 33 q, cukorrépa (220) 400 q (1966-ban). Allatsürűség: szarvasmarha (79 db) 1000 db, ebből tehén 36 db, sertés (187 db) 1600 db. Hústermelés: összesen (262 q) 4000 q, egy hektárra jutó hústermelés (90 kg) 250 kg. Egy tehénre jutó évi fejésl átlag (910 liter) 3000 liter. Összjöve­delem 1 ha földterületre (3500 Kős) 8200 Kés. Egy munkaegység' értéke (15 Kés) 26 Kés. Ezek az eredmények termelési jel­legűek, mivel a szövetkezet sokoldalú fejlődésen ment át, nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni az építkezést sem. A megalakulásnál az állatokat a tagok istállóiban helyezték el. Meg kellett kezdeni tehát az építkezést is, ami elég nehezen ment, mert a tagok attól tartottak, hogy az általuk össz­pontosított földek lesznek megterhel­ve. Időbe telt, amíg meggyőződtek tévedésükről és megindulhatott az építkezés. Ma már a szövetkezet nagy mezőgazdasági központtal rendelke­zik, melynek értéke 5 243 000 korona, Befejeződött az 1967-es gazdasági év első fele, s eljött az eddig elvégzett munka kiértékelésének ideje. A tag­sági gyűlésen közölt adatok arra mu­tatnak, hogy a szövetkezet biztosan fejlődik tovább, amit az alábbiakban közölt néhány számadat is kellően bizonyít. Az első fél évben a tervezett 7,5 liter helyett 9 liter tejet fejtek egy tehéntől átlagosan naponta, ami ösz­­szesen 1630 liter a tervezett 1367 li­terrel szemben. Száz tehén után ötven borjút választottak el a tervezett 42 helyett. Egy anyakocától átlagosan 7 malacot kellett elválasztaniuk az első fél évben, a valóság 7,7 darab. A szövetkezet a tervezett hasznossá­got minden mutatóban túlteljesítette. Ez örvendetes tény, ami arra enged következtetni, hogy továbbra is ezen a szinten tud maradni. Nem marad el az állammal szembeni kötelezettsé­gek teljesítésében sem, amit ismét néhány számadattal bizonyítunk (zá­rójelben a tervezett mennyiség): hús összesen (1189 q) 1260 q, ebből mar­hahús (443 q) 548 q, sertéshús (500 q) 578 q, kacsahús (246 q) 116 q, birkahús (0) 18 q, tej (402 000 liter) 493 428 liter, gyapjú (16 q) 16 q. Lát­ható, hogy a termékek többségében az eladási tervet túlteljesítették, ami le­hetővé tette, hogy bevételük 349 koro­nával nagyobb legyen a tervezettnél. Cikkünk hiányos lenne, ha nem ten­nénk említést az idei aratásról, melyet négy nappal hamarább, tehát 16 nap alatt végeztek el. Ez a siker a ked­vező időjárásnak, a jól előkészített gépeknek és a náluk már megszokott jó munkaszervezésnek köszönhető. A betakarítási munkákat saját erejük­ből, SK—4-es és egy 2M kombájnnal végezték el. A búzánál 4,30, az árpá­nál 5, a zabnál pedig 2,60 mázsával lett több a hektárhozam, mint a ter­vezett, ami összesen 2628 mázsa több­letet jelent. Az állammal szembeni kötelezettségüket ezen a téren is tel­jesítették, a megmaradt mennyiséget pedig így osztották fel: vetőmagalapra 2030 q, munkaegységekre 3325 q, ta­karmányalapra 7671 q. Kéty szövetke­­zetesei tehát itt sem vallottak szé­gyent, hűek maradtak a hagyományok­hoz. Ezt tartotta szem előtt a Lévai Já­rási Mezőgazdasági Termelési Igazga­tóság is, amikor úgy határozott, hogy a szövetkezet legjobbjait, alapító és érdemes tagjait elismerő oklevéllel és pénzjutalommal tünteti ki. Az odaítélt jutalmakat a sikeresen befejezett ara­tás és a megalakulás 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen ad­ták át a tagoknak. Grazdiel Karol, Levice Ember a tanyán Az ember képzeletében még ma is i beláthatatlan síkság, a legelésző tehéncsorda, szalmafedelű karámok, a gémeskút és a járhatatlan utak je­lentik a tanyavilágot. Elszórt családi fészkek, petróleumlámpák és elmara­dottság — valóban ez volt a tanyasi ember, a puszták népének élete. De lassan mindez már a múlté. Az emberek élete, ha nem is oly rohamosan, de megváltozik ezeken az lstenhátamögöttl helyeken is. Így van ez Sárkánypusztán is. Különösen az utóbbi másfél évtizedben változott meg az emberek életkörülménye. Jár­ható utat kaptak, villanyvilágítást, a házakban vízvezeték, és a háziasszo­nyok legnagyobb örömére a mozgó bolt is ellátogat hetente kétszer a tanyára. Az itt élő családok többsége az állattenyésztésben szorgoskodik. A leg­többjük fiatal, olyanok, akik egy-két évvel ezelőtt rakták le családi életük alapjait. Boros Mihály négy esztendeje lakik Sárkánypusztán. Családot alapított. Felesége, amíg nem szűnt meg a me­zőgazdasági tanonciskola, ott nevelős­ködött. Szoba-konyhás lakásban élde­gélnek. Naponta korán kel, az álla­toknak hordja másodmagával a takar­mányt. Szépen keres, s ma már tető alatt van a családi házuk. Tavaszra teljesen rendbeteszik, és akkor el­­hurculkodnak innen. Nem azért mint­ha nem érezné jól magát, de a gyerek iskolába járása még ma is körülmé­nyes innen Nagymegyerre. Egyébként a szórakozási lehetőség olyan, mint egy kis faluban. Csak a tévé és a rádió... A Kozma családból hatan dolgoznak az állami gazdaságban. Szépen beren­dezett, két szobás lakásban élnek. Van hűtőszekrényük, tévé, rádió, egy­szóval minden, ami a napi életszük­séglet elengedhetetlen követelmé­nye. A családból négyen az állatte­nyésztésben tevékenykednek. Géza bácsi és felesége huszonnégy tehenet gondoz. Reggelenként négy órakor kelnek, és este hét óra után végeznek a napi teendőkkel. A nyolctagú családból hárman már kiröppentek. Családot alapítottak, és kettő közülük külön háztartásban él. A középső fiú azonban Itthon maradt feleségestől. — Tavaly nősültem, és pénzre van szükségem, talán ezért is vállaltam az állattenyésztésben a munkát — vallja Kozma Imre. — Meg aztán az összes mezőgazdasági munkát „végig­csináltam“, és úgy hiszem itt találtam meg legjobban a számításomat. Tizen­két tehenet gondozok, naponta há­romszor fejek és az elért 130 literes teljesítménnyel elégedett vagyok. A feleségem a dohánycsoportban dolgo­zik, s kettőezer koronán felül kere­sünk. Igaz, szórakozásra nem igen jut idő, de azért néha-néha kiruccanunk a városba, ha jó filmet vetítenek, vagy éppen táncolni való kedvünk van. A két legfiatalabb a családból a kinti mezőgazdasági munkáknál szor­goskodik. Mari a dohánycsoportban, Jani pedig mindig ott, ahol a legna­gyobb szükség mutatkozik a kétkezi munkáknál. ☆ Tanyavilág... így is mondhatnánk képletesen Sárkánypusztát. De ma már ennél több. Az emberek, az itt élő fiatalok megtalálják számításukat. Az állami gazdaság vezetői pedig nap­ról napra azon igyekeznek, hogy mi­nél jobban megkönnyitésk az itt élő emberek életét. Czita Béla F éget 'ért a nyári szünidő.. > “ Pedagógusok, diákok új re­­ményekkel, új célkitűzésekkel lép­­ték át az iskola küszöbét. Nos, a nagy szeptemberi láz közepette is jut talán egy kis idő arra, hogy visszapillantsunk a vakáció, a pi­­henés naplóira. Balogh Géza bácsi, az alsószeli Iskola igazgatója éppen a tantér­­mek ablaksora előtt lombosodó fá­kat botolja, amtkor meglepem. — Így világosabbak lesznek az osztályok — magyarázza. — Szé­pen rendbehoztuk az iskolát a nyá­ron, jöjjön, nézze meg. Be-bekukkantunk a tisztára me­szelt, felparkettozott tantermekbe. Bizony ráfért egy kis csinosítás erre az iskolára, hisz nagyon régi már az épület. De vajon hogyan töltötte el > a nyári szünidőt az igazgató? — Hogyan? ., -. Tudja, mindig akad valami tennivaló az iskola körül. Pláne most, hogy javították. Meg aztán azt szeretem, ha szep­tember elsejére minden rendben van. Leltár, órarend készen várja a tanítókat. Balogh Géza bácsi harminckilenc esztendeje tanít Alsószelin. Több mint egy fél emberöltői Régi tanít­ványai között már nagyapák is akadnak, a harmadik nemzedéket, az unokákat nevelt. Megérte-e a sok fáradozást, teljesültek-e célki­tűzései? ... — őszintén mondom: ha újból választanom kellene, akkor is ta­nító lennék/... Megkockáztatok egy kérdést, bár előre tudom milyen választ kapok. — Tessék mondani, nem vágyó­­dott soha el ebből a faluból? — Higgye el, hogy akt szereti a hivatását, annak mindegy, hol tanít. Nem mondom, voltak nehéz idők. A háború utáni időszakra, az ötvenes évek elejére gondolok. El­múlt, kitartottunk, s talán ez a lé­nyeges ... ... Igen, ez a lényeges, és az, hogy az alsószelí iskola igazgatója jóban, rosszban kitartott tanítvá-Pólusok nyal mellett. Vigyázó szeme egy pillanatra se tévesztett célt, önzet­len szívvel állt és áll ma is népe szolgálatában. Közel négy évtize­des munkája után se a múltba te­kint, a jövőt félti, azt a magot, amit elvetett s amit nem egyszer csírájában akartak elfojtani. A pálya alkonya a beteljesülése, de szép a pályakezdet is, a szár­nyat próbálgató akarat, a célok egyre jobban körvonalazódó ideje. Itt áll, innen indul Szalay Eva, a szenei magyar tannyelvű iskola fia­tal pedagógusa. — Hogy telt el a vakáció? — Kitűnően. Első napjától az utolsóig Kanadában töltöttem. — Természetesen meglátogatta a montreali világkiállítást Is? — Természetesen. Négy napot töltöttem Montrealban. — Az élményei? ..» — Rengeteg élményem van. Je­lenleg még nagyon frissek, össze­vissza kavarognak bennem ,.. — Akkor talán segítek. Például a világkiállításon melyik pavilon tetszett a legjobban? — A szovjet, csehszlovák és az amerikai. Ha elhiszi valaki, ha nem, több mint két óra hosszat kellett várakozni, amíg bejutott az ember. — Még mit látott Kanadában? — Torontóban laktam, voltam Ottawában és a Niagara vízesésnél. — Szép szünidő volt. Mit hasz­nosít mindebből majd a tanév fo­lyamán? — Hát lenne mit. Földrajz-mate­matika szakos vagyok. Ami a föld­rajzot illeti, jó ha beutazza a vilá­got egy kicsit az ember. Sajnos, ebben az évben nem tanítok föld­rajzot. Persze, így is hasznosítha­tom az élményeimet.., — Szükségesnek tartja, hogy egy pedagógus sokat utazzon? — Még mennyireI... Ha csak lehetősége nyílik rá valakinek, jár­ja a világot. Sokat lehet tanulni. — Mégis ml volt az, ami a leg­mélyebb benyomást gyakorolta Ön­re? ... — ... Hát ha mindenképpen vá­laszolnom kell, akkor a kanadat városok architektúrája. Pólusok. Alsószelí—Montreal. Es mégis ... egy igyekezet, egy cél feszül köztük. A hivatás, az elkö­telezettség minél tökéletesebb megvalósítása. Balogh P. Imre Jozef Morvay mérnök az ígérkező gazdag termést vizsgálja Csallóközben meghonosul a szőlészet és a gyümölcsészet Kevesen tudják, hogy a csallóközi rónán nagy területen van gyümölcsé­szet és szőlészet. Pedig tény, hogy az utóbbi években egyre több a nemes gyümölcsöt adó fa és szőlőültetvény, s a dunaszerdahelyi járásban nemso­kára eléri az 1000 hektárt. Sokan azt gondolhatnák, minek a kitűnő gabonatermő vidéken gyümöl­csöt telepíteni. Nos, azok a földek, ahol ma szőlő sorollik és törpegyü­­mölcsfa-erdők vannak, kevésbé voltak értékesek gabona és más kultúrnövény termesztésére. Mivel azonban a ke­vésbé hasznavehető földterületekről is magasabb jövedelmet akartak elér­ni, olyasvalamit kellett termelni, ami gazdaságos. Szőlőből a tervek szerint 170 hektár lesz a járásban. Somorján, Balázsfán, Hódosban és Dunatőkésen lesz a tele­pítés zöme. De a többi szövetkezetben is van és lesz néhány hektár telepí­tés, hogy a különböző ünnepségeken saját boraikkal koccinthassanak a kö­zös tagjai. A kutatások szerint a csallóközi lőnek s állítólag a csemegeszőlő ter­mesztésére is alkalmas. A dunaszerda­helyi járásban még komolyabb jelen­tőségű a gyümölcstelepítés. Vásár­­vámoson, Dunatőkésen, Apácaszakál­lason, Körtön, Eperjesen és az Arany­kalász szövetkezetben a 100 hektárt is meghaladja a telepítés. A felsorolt szövetkezeteken és állami gazdaságo­kon kívül még jónéhány EFSZ-ben lesz nagyobb méretű gyümölcsös. Fő­leg almafákat ültetnek, barack, körte és szilva csak a telepítések 10—12 százalékát teszik ki. Dunaszerdahely környékén a gyü­mölcsösök létesítése nagyban köszön­hető Nagy István veterán kertésznek. Ö volt az, aki tényekkel igazolta, hogy Csallóközben is nagyon rentábilis a gyümölcstermesztés. De jórészt a faj­ta megválasztása is az ő próbálkozá­sainak az érdeme. Jelenleg a leg­­beváltabb almafajták: a Jonathán, Gol­den, Starking, ezért főleg ezeket a fajtákat telepítették a nagyüzemi gyű mölcsösökben. A járás irányítóinak az a céljuk, hogy a mintegy 350 hek­tár házkerti gyümölcsösben is a be­vált fajtákkal pótolják az utántelepí­­tést. A Dunatőkési Állami Gazdaságban ebben az évben már 150 hektárnyira bővül a gyümölcsös. Morvay József mérnök előre örül, hogy jövőre 106 hektáron fordul termőre az almafa. A fiatal mérnök, aki három éve irá­nyítja a gyümölcsöst, mindent meg­tesz, hogy bizonyítsa annak létjogo­sultságát. Ebben az évben már nagyon szép baracktermésük volt. Természete­sen nem minden a jó termés, értéke­síteni is tudni kell. Erről úgy gondos­kodtak, hogy a zöldségfelvásárló üzemmel öt évre szerződést kötöttek, s így biztosítva volt, hogy az I. osztá­lyú barackot 4, a II. osztályút 3 koro­nás áron átvegyék. Emellett megkap­ták a szerződés teljesítése után járó jutalmat. A kilogrammonkénti 50 fil­léres felár több mint 20 ezer korona prémiumot jelentett a gyümölcsészeti részleg dolgozóinak. Abból a célból, hogy meglássuk milyen komoly je­lentősége van a szerződésnek, tegyünk egy kis összehasonlítást: az albári szövetkezet irányítói például húzódoz­tak a szerződéskötéstől és így a ba­rack jó részét 1,20 koronás áron ad­ták el, és a felvásárló üzemtől nem kaptak semmiféle jutalmat. Különben a Dunatőkési Állami Gaz­daságnak van a járás legrégibb sző­lészete. A 10 hektáros telepítésnek mintegy 70 százaléka Rizling, 20 szá­zaléka Szilváni, a többi egyéb fajta. Kordonosan művelik a szőlőt és az idén hektáronként 100 mázsás rekord­­termést várnak. Ez komoly jövedelmet jelent a gazdaságnak, és a szőlészet dolgozói bizonyára jelentős prémium­ban részesülnek. A Csallóközben levő szőlő és gyü­mölcstelepítések igazolói annak, hogy lehet jelentős jövedelemre szert tenni gyengébb minőségű földeken. Gondo­lom, hogy a közeljövőben, amikor le­hetőség nyílik a járási mezőgazdasági szövetségben belül Uzemközi társulá­sokat létesíteni, még jövedelmezőbb lesz a gyümölcs és a szőlőtermelés. A társulás lehetőséget nyújt tároló­raktárak, szőlőfeldolgozók és esetleg közös palackozó építésére, amelyek jelentősen csökkentik az önköltsége­ket. Azt hiszem, néhány év múlva kitűnő zamatű csallóközi címzéssel ellátott borokat ihatunk, és a tárolók­ból tavasszal is jut alma a piacra vagy a társulás zöldségelárusító üzle­tébe. TÖTH DEZSŐ Viszkovics József pincemester kitűnő zamatú borokat készít Az önfözés eredménye A lévai járásban is sok panasz hang­zik el a szárazság miatt. Több szö­vetkezetben kevés a takarmány és komoly gondot okoz majd az állatok teleltetése. Persze, nincs ez így min­denütt. Alsószecsin, Nagyodon és még néhány szövetkezetben öntözik az egész határt és így mindenből kiváló termést várnak. Henzsel Mihály, az alsószecsei szövetkezet elnöke kijelen­tette, hogy még soha nem volt ilyen jó minőségű takarmányuk, mint az idén. Igaz, az előző csapadékos évek­ben is termett elegendő takarmány, de mi haszna, ha szárításkor az állan­dó esőzések miatt egyharmad része tönkrement a földeken. Alsószécsen már a lucerna harmadik kaszálását betakarították és még a negyediktől is bő termést várnak. Amíg a szom­szédos szövetkezetekben a cukorrépa­táblák már sárgás színt öltenek, az alsószecseiben buj'azöldek. Mivel kö­zeleg a cukorrépa szedési ideje, a szö­vetkezet irányítói kíváncsian várják, milyenek lesznek a hektárhozamok. Az előzetes vélemények szerint ahol öntözték a cukorrépatáblákat, dupla lesz a hektárhozam az öntözetlenekkel szemben. Az idei év bebizonyította, hogy ér­demes volt öntözőberendezésekbe in­vesztálni és azt is, hogy a jövő az öntözéses gazdálkodásé. Kúcs Gyula SZABAD FÖLDMŰVES 3 1967. szeptember 9,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom