Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-08-05 / 31. szám
Bratislava, 1987. augusztus S. Ara 1,— Kß» XVIII. évfolyam, 31. szám. A kenyér ünnepe A földműves a gabonatáblán az első kaszavágás előtt mindig megállt egy percre. Különös áhítattal nézte a kalásztengert és azzal a Jóleső érzéssel látott munkához, hogy a föld újra kenyeret ad. Mert bizony gyakran előfordult, hogy a kenyér nem tartott ki újig és a szegényebbje a módosabbaktól kölcsönzött búzát vagy lisztet a kenyérsütéshez. A kenyér mindig az életet Jelentette és olyan becsben tartották, mint a legnagyobb kincset. A kenyérnek megvolt az állandó helye, és egyes vidékeken varrottas kenyérruhába csavarták. A gazda vagy a gazdasszony úgy szeletelte a kenyeret, hogy minél kevesebb legyen belőle a morzsa. A kenyér ünnepét a múltban is nagy vigadalom közepette tartották meg. De csak a nagyobb földbirtokok aratói. A gazdák külön-külön szűkebb körben szegték meg az új búzából sült, illatos fehér kenyeret. A mezőgazdaság kollektivizálása után azonban épp az aratóünnepélyeken melegedett össze a szövetkezetek tagsága. Legszebbek voltak az első'aratóünnepélyek, amikor a tagság vidáman kurjongatva vitte végig a falun az aratási koszorút és a szövetkezeti iroda udvarán vagy kezdetleges kultúrhelyiségekben pörkölt mellé fogyasztották az új kenyeret és itták rá a hegy levét. Számos helyen ilyen ünnepély alkalmából még tortát is sütöttek. Az új búzából sütött kenyérből pedig a falu első emberének, a szövetkezet elnökének kellett szegni. A szertartások után aztán reggelig vigadott a tagság. Évek során sok-sok aratóünnepélyen vettünk részt. Együtt örültünk a közös úton Járó földművesek eredményeinek. Voltak olyan helyek, ahol tényleg a kenyér ünnepét tartották szem előtt, és igyekeztek minél szebb koszorút kötni, a tagságot kultúrműsorral szórakoztatták, a mulatságot viszont kissé háttérbe szorították. Más helyeken, inkább a mulatozást tartották fontosnak és majdhogy el nem feledkeztek a kenyér ünnepéről. Most az aratási ünnepélyek előtt épp ezzel kapcsolatban vessünk fel néhány gondolatot. Milyen is legyen a kenyér ünnepe? Pereszlényben, Ipolykeszin és még számos szövetkezetben még a múlt évben is végigvitték a falun az aratási koszorút. Más szövetkezetekben ezt már nem tartják fontosnak. Nézetem szerint, nem ba] az, hogyha megmutatjuk az aratási koszorút a falu aprajának, nagyjának. De ha valahol úgy vélik, hogy ez már „divatjamúlt“, akkor ünnepélyes keretek között akaszszák az aratási koszorút a kultúrház homlokzatára. Véleményem szerint, ne tartsunk aratási ünnepséget aratási koszorú nélkül, mert ez csak közönséges gyűléshez hasonlít. A koszorú minden földművesnek eszébe juttatja, hogy íme megtermett az új kenyér, jogos a Jókedv. Az ünnepségeken hosszabb-rövidebb kultúrműsort is adnak a tömegszervezetek. Ezzel kapcsolatban is eltérőek a vélemények. A tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy qz aratási ünnepségeken ne szórakoztassuk a szövetkezeti tagokat, vagy az állami gazdaságok dolgozóit nagyon hoszszú kulturális műsorral. Legyen a műsor rövid, színvonalas, esetleg csasztuskáv^l tarkított. Utána pedig hadd következzen a lakoma. Mert akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, az aratási ünnepeket azért tartjuk, hogy vigadjon a tagság. Persze, módjával. Egyes helyeken a tagság már azzal a tudattal megy az aratóünnepélyre „no most aztán leiszom magam a sárga földig!“ Ilyesmivel nem érthetünk egyet. Az aratási koszorú bemutatása, a rövid elnöki beszámoló, a kurta kultúrműsor és az ünnepi ebéd után perdüljön táncra a tagság, de úgy ám, hogy meg tudja forgatni a tűzről pattant menyecskéket, ne pedig úgy, hogy a menyecskék támogassák a férfiakat. Idén soha nem látott gazdag termést adott a határ. Egyes vidékeken 30— 40 mázsás hektárhozamról beszélnek. Bizony, pár évvel ezelőtt az aratási ünnepségeken még csak azt hallottuk, hogy a búza 25—30 mázsás hektárhozammal jutalmazta a földművesek igyekezetét. Akkoriban a 30 mázsa bizony nagy szó volt! Igaz, már akkor is beszéltek arról, hogy búzából több mint 30 mázsát is lehet termelni hektáronként. Idén a jóslatok valósággá váltak. A Bezosztája búza például a legtöbb gazdaságban megadta a 40 mázsás hektárhozamot, sőt ennél többet is. Az idei aratási ünnepségekre tehát az a Jellemző, hogy nagyobb darab kenyeret ünnepelünk. Tegyük hozzá, ünnepeljünk méltóan, mértéktartóan, de mégis kellő ünnnepélyességgel, vidámsággal, ahogy azt megkívánja a kenyér tisztelete. BÁLLÁ JÖZSEF — Felgyújtjuk a tarlót, az égés által porhanyósabbá válik a föld, könnyebb szántani. Búcsúzunk. Az elnök és az agronómus elindul a kombájn nyomában. A szemveszteséget ellenőrzik. ■¥ + Révay Pálnak, a nagyzellőt földmüvesszövetkezet raktárosának GYUMOLCSZÖLDSEGVIRÍG Szakmelléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Július 28-án sajtótájékoztatót tartott Dr. Se. Koloman Botfa professzor, a Szlovák Nemzeti Tanács földművelési- és élelmezésügyi megbízottja. A többi között szólott gabonatermesztésünk jelen helyzetéről, az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének fontosságáról, majdpedig a tökéletesített gazdaságirányítás eddigi tapasztalatairól. Elöljáróban kiemelte, hogy győzelmet arattak a nagyhozamú szovjet búzafajták. Dél-Szlovákiában úgymond, világszínvonalat értünk el. Jónéhány mezőgazdasági üzemünk, mint például a nyárasdi, nagymsgyeri és hegyétei szövetkezet 50 mázsán felüli hektárhozamot takarított be a Bezosztája és Mironovszkája búzafajtákból. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az öntözéses gazdálkodás fejlesztése elengedhetetlenül fontos a még bőségesebb terméshozamok elérése szempontjából. A mezőgazdasági üzemek erre a kérdésre nagyobb figyelmet fordítsanak, még akkor is, ha e feladat teljesítése befektetéseket követel. Ezek az anyagi ráfordítások hamar visszatérülnek — bőséges termés formájában. Foglalkozott a mezőgazdasági üzemek és az élelmiszeripar kapcsolataival. Helytelennek tartotta as olyan szórványosan előforduló eseteket, amikor az egyik fél a másik rovására akar jövedelemhez jutni. Azt tanácsolta, hogy a kapcsolatok során előforduló nézeteltéréseket a társadalmi érdekek figyelembevételével bírálják el és oldják meg. Kössenek kétoldalú szerződéseket a kapcsolatok megjavítása és elmélyítése végett, másrészt az élelmiszeripari üzemek a maguk módján járuljanak hozzá a mezőgazdasági termeléshez, mint például a konzervgyárak az epertermeléshez. Eszközöljenek a mezőgazdasági üzemek, a feldolgozó-ipar és a közszolgáltatási vállalatok közös beruházásokat, olyan termelési ágazatok résiére, amelyekre múlhatatlanul szükségesek mind a fogyasztók, mind a népgazdaság szempontjából. Beszélt a takarmánygyártó ipar fejlesztéséről is. Arra a kérdésre, hogy miért vannak problémák a húsfelvásárlás körül, a következőképpen válaszolt: „Több húst termelnek mezőgazdasági üzemeink a tervezettnél. Ezzel húsfeldolgozó iparunk nem számolt. Ugyanakkor a külföldi országokkal kötött szerződések terminusai szerint hozzuk be a húst, s ez torlódást okoz. Ezt a kérdést a hűtőberendezéseink kapacitásának bővítésével, valamint rugalmasabb kivitellel megoldhatjuk. (kov) | A földeken egy pillanatra se S csitulnak el a gépek. Or\ szágszerte teljes ütemben folyik S a kenyércsata. A hozamok minden | várakozást felülmúlótok s a való\ ban példás munkaszervezés lehe- I főtté teszi az aratás gyors és vesz- I teségmentes befejezését. Nos, az \ utolsó kaszavágásra még kell vár- S nunk egy kicsit, nézzünk tehát a körül a Közép-Szlovákla-t szöveU \ kezetek egynémelyikében. I + + I —Az utolsó táblát vágjuk, ha 1 semmi se jön közbe holnap végzünk — tárja szét a kezét Kovács | László, a busái szövetkezet agro- S nómusa. \ — Mennyi gabonájuk volt? \ — Kétszázhetven hektár. Ügye\ sen végeztek vele a fiúk. Különö- S sebb problémánk nem is volt, igaz, \ meg kell mondanom, szervezésileg \ is megtettünk minden tölünk tel| hét öt. J A kombájn szaporán nyeli a ka| lászokat. Állunk a tábla szélén. i Erős, napcserzette arcú férfi közeledik felénk. Az elnök, Mráz i István. j — Nem akarok elégedetlenkedni I — veszi át a szót — de ha kap^ tunk volna egy kis esőt, hát még I jobbak lennének az eredmények, b Nem igaz az, hogy az eső megza| zarja az aratás menetét. Egy ke- S vés csapadék nem árt. k — Hát igen — toldja meg az S agronómus —, a nagy szárazság i miatt a gabona is besült egy kl\ cstt, nem szólva arról, hogy a tar| lóhántás is nehezebben megy, bár \ segítünk a bajon, ahogy lehet... h — Éspedig? ... — Tíz napja jelentettem, nem bírnak egy szerelőt küldeni. — Ml lehet a hibája? — Kicstség. Egy óra munka az egész. — Sör van? — Az van elég. Naponta átlag három hektót mérek ki. Így van ez. Ha jó a hütő, elői Aratási mozaik ugyancsak megsokasodtak a gondjai. — Kevés a raktár — mondja — dehát csoda? Azelőtt két év alatt sem termett ennyi, mint az idén. Naponta átlagosan kétszáz, kétszázhúsz mázsa gabonát veszek át... Egész nap lótok-futok, már leesik rólam a nadrág, annyit leadtam ... Mosolyog. Nem panaszképp mondja, hogy rengeteg a dolga. Az ilyen munkáért nem haragszik az ember. És azért se, hogy egyszeriben kiest lett a raktár ... — Bárcsak mindig kevés lenne... Nem bánnám én, ha tíz ilyen raktárba se férne el a gabona, csak legyen! Lám, így fordulnak visszájára a dolgok. Előfordul, hogy sokszor örömet okoz az embernek, ha valami nincsI A törtnest kocsmáros, Horváth Pál mérges. És joggal. Pont most, az aratás idején romlott el a hűtőberendezés, meleg a sör. fordul, hogy nincs sör. Ha meg van sör, rossz a hűtő. Szóval elgondolkodhatnának felette az illetékesek! + Pékár Gyula és Sándor Tibi az önkötöző körül sürgölődnek. Letörött egy csavar. — Szerencsére nem nagy hiba. Mindjárt kész. Add csak a csavarhúzót ... Tibor serényen sürgölődik. Az arca maszatos, haja kamaszosan lóg a homlokába. — Hány éves vagy öcsi? — Tizenöt... most megyek nyolcadikba... — Aztán elégedett a gyerekkell? — fordulok Pékár Gyulához. — Ügyes fiú, nincs vele bajom. Ugyan még csak ma kezdtünk, tudníilltk én is brtgádos vagyok itt Vükén. Különben Losoncon dolgozom, autószerelő vagyok. — Mennyit áldoz fel a szabadságából? — Egy hetet. Különben szívesen teszem, nem nagy áldozat!... Megindul az önkötöző. A traktoros hátra-hátra pillant a gyerekre. Tibi gyakorlott mozdulatokkal kezelt a gépet. Hiába, ért hozzá a „kölyök" ... + + A panyídaróci t&zoltószertárban csinos lány fogad. — László Szilvia vagyok — mutatkozik be kissé szégyenlősen. — Ma én teljesítek szolgálatot. — Előfordult már tüzeset? — Eddig még nem ... — Tegyük fel ha most tűz ütne lel, mit tenne? — Szaladnék a nemzeti bizottságra, közel van. —- Nem unalmas itt üldögélni? — A, dehogy... elfut az idő. Olvastam... — És amikor nem teljesít szolgálatot? — Dolgozom a szövetkezetben. — Még jár iskolába? — Most maradtam ki kelencedikből. Fodrásznő szeretnék lenni. Talán sikerül... — Ha nyerne a Sportkán mit venne? — Autót, de úgyse nyerek!... Esteledik. Lassan letelik a szolgálat ideje. László Szilvia holnap reggel már kinn dolgozik majd a határban. S ha egyszer ilyen szorgalmasan, talán Sportka-nyeremény nélkül is meg lesz az autó.. Egy délután a határban. Az emberek minden idegszálukkal aratnak. Az ország kenyeréről van szó. S ha nem is mondják, ott látni az arcukon: büszkék vagyunk munkánkra, eredményeinkre. Amit teszünk, nem magunkért tesszük, mindenkiért! f b—pl.) Óriási a hőség országszerte. Míg a Magas-Tátrában nyaralókat is a Csorba-tóba kényszeríti a „tlzedmagá* val" tűző napsugár. Fotó: Tóth Jó eredményekről számolnak be Dál-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben már legtöbb helyen befejezték az aratást. Levelezőink arról számoltak be, hogy milyen eredményeket értek el gabonából. Takács Gyula lakszakállasi levelezőnk arról ír, hogy Bezosztája fajta búzából 58 mázsát takarítottak be hektáronként. De átlagosan is 42 mázsát értek el. Árpából 38 mázsás volt az átlagtermés és a Dunavásári fajta mutatkozott a legjobbnak. A kombájnosok közül Justyák Imre tűnt ki, aki több mint hatvan vagonnyit takarított be. Nyírőn 33D hektárról 14 nap alatt aratták le a gabonát, írja Veres Vilmos. Bár az Időjárás nem volt a legkedvezőbb, mégis búzából 42 mázsás átlaghozamot értek el, árpából 35 mázsás volt a hozam. Urbán István, Duhony Béla és Nagy Gyula kombájnosok mindent megtettek a gyors betakarításért. Volt olyan nap, hogy Nagy Gyula 628 mázsát csépelt ki az SZK—4-es kombájnjával. Mestra Erzsébet Alsótúrról arról ír, hogy a gyors betakarításhoz hozzájárultak a tömegszervezetek is. Az egyik vasárnapon a CSISZ, Sväzarm és a Testnevelési Szervezet tagjai egész nap tisztították a gabonát, arattak és hordták a szalmát. A deméndi határ nagyon dimbesdombos, mégis Jó eredményről számol be Belányl János. Árpából 30 mázsás volt az átlaghozam, búzából pedig több mint 33 mázsa. így 31 vagon gabonát adtak el az államnak és 73 maradt a szövetkezetnek. A lévai járásban lévő faluban komoly segítséget Jelentett, hogy az üzemben dolgozók kivettték a szabadságukat és segédkeztek a fontos nyári munka elvégzésénél. A Zálagosi Állami Gazdaságban is magas hektárhozamokat értek el _ írja Obert János levelezőnk. Búzából 42, árpából pedig 37 mázsás volt az átlaghozam. Legjobban a Bezosztája és a Mironovszkája búzafajták fizettek, amelyekből 50 mázsán felüli volt az átlaghozam. Jól jött a segítség — írja K á d e k Gábor. A pátiaknak ugyanis csak egy üzemképes kombájnjuk volt, s így szükség volt a Rakovináról Jött segítségre. Csihák Jaromír és segédje Polczár Jaroslav kitűnő munkát végeztek és a szemveszteség mindössze 1,6 százalék volt. Az árvízsújtotta Paton is Jól fizetett a gabona. Tavaszi árpából 32 mázsát, búzából pedig 37 mázsás átlaghozamot értek el. A szalmát is gyorsan begyűjtötték és rövidesen a tarlóhántást szintén befejezik. Vlado Blaüoviő levelezőnk arról számol be, hogy Nagypakán a 387 hektárról nem egész két hét alatt fejezték be az aratást. A különféle gabonák hektárhozama 40 mázsa körül mozgott. De Mironovszkája fajtából volt egy 15 hektáros tábla, ahonnan 62 mázsás átlaghozamot takarítottak be. Sajtótájékoztató a legfontosabb mezőgazdasági problémákról
