Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-19 / 46. szám
Gf^üélséss élfa* fci Változnak az Idák, változnak az emberek, mondja a régi szólás-mondás, de talán semmire sem illik ez rá annyira, mint a Csallóközre és annak állatvilágára. Századokkal ezelőtt királyok fejedelmek és nagyméltóságú főurak jártak Csallóköz erdeibe és hatalmas nádasaiba vadászni. Csallóközben nagy, összefüggő erdők voltak, mégpedig nem is akármilyenek. A köpök, tölgy- és cser* erdőkben űzték, hajtották a vadat, és hogy ez valóban így volt a ma erdőtlen Csallóközben, arra több régi dűlőnév, vagy helységnév utal. Igen dús erdők terültek el például a Dunaszerdahelytől 5 km-re fekvő Mad község körül és az ugyanilyen távolságra fekvő „Harcsák" körül is. Nagymegyert is nagy tölgyerdők vették körül valamikor, melyeknek maradványai még ma is fellelhetők Megyer határában. Egy jó óra járásnyira fekszik Komáromtól a „Cserhát" nevű puszta. Itt még a 18. században is nagy, összefüggő erdőség volt, mely* nek egyik vége lenyúlt Örs alá, a másik vége meg Megyerig. utolsó farkast egy némái pásztor verte agyon furkójával az említett két falu között húzódó nádrétben a millénium előtti években. Csallóköznek csodálatos madárvilága volt valamikor. A víziszárnyasok légiói úszkáltak, gázoltak a nádasok szélén és az erekben. Még a vízi madarak királya, a délceg kócsag is költött ezen a vidéken. A gém különböző alfajai, a sokezer vízi csibe, szárcsa, vadréce, vadlúd, mind otthonos volt itt. Zengett a nádas a hápogástól és rikácsolástól. Ez már azonban a múlté. Ma bia magyarországi ártéri erdők szarvasai is, melyek átússzák a Dunát, majd visszatérnek. Az 1965-ös árvíz mint ismeretes, igen nagy károkat okozott a vadállományban. A régi Csallóközben otthonos volt a borz is, melyből ma már kevés akad. Az utóbbi években vaddisznó is feltűnt, de ezek is mint vendégek vonulnak át. A teknős is otthonos volt Csallóközben. A századfordulón még akadt belőlük néhány, az utolsó teknőst a Csiliz-közben látták a negyvenes évek végén. Lehet, hogy ez volt az utolsó de az is lehet, hogy valahon-VALAMIKOR A VADÁSZOK eldorádőja volt Csallóköz, ma pedig a csallóközi „Nimród“ bizony legtöbbször szarkára és hamvas varjúra sütögeti puskáját. Szinte mesének tűnik, hogy egykor ide jártak királyaink vadászni, köztük leginkább Mátyás király, akinek Komáromban vadászkastélya és az őrsi határra kinyúló dombos vidéken vadaskertje volt, melyet még ma is Vadasnak neveznek. Erősen hiszi a nép, hogy Mátyás király gyakran tartózkodott Mádon, és a nagy király vadászkastélya állítólag a község melletti nagyerdőben volt. Idők folyamán megváltozott úgyszólván minden. Csallóköz tagozata, vízrajza és ezzel állatvilága is teljesen átalakult. Csallóközben a középkorban még bölények cammogtak a tocsogókban, és ma már az olyan ritka állatfaj is mint a hód, bőven honolt itt. Ekés bizonyíték erre a Csallóköz közepén fekvő Hodos nevű község. Ez az értékes prémes állat napjainkban már csak ritkán fordul elő. Nagyobb hódtelepek az Észak-Amerikai Egyesült Államok északi részén és Kanadában vannak, ahol szigorú törvények tiltják az említett állatfaj vadászatát. Ez a nemes állat valamikor ezrével élt Csallóközben, mert volt víz és fa is számára, amiből ez az okos állat a vízelzáró gátakat építette. Ma már a vidravadászat is kiveszett Csallóközből. Valamikor vidravadászok járták be Csallóköz vízpartjait, jól ismerve e ravasz állat szokásait, több százat ejtettek el évente. A halászember igen haragudott a vidrára, mert nagy pusztítást vitt végbe a halállományban. A múlt század II. felében még éltek vidravadászok Csallóközben, majd a század végefelé megindult a vízszabályozás, és a csatornák, zsilipek és szivatytyúk építése nyomán szinte teljesein eltűnt a vidra Csallóközből és ma, csupán a Duna és a Kis-Duna mellett bukkan fel olykor egy-egy példány, s a vidrára nem igen emlékezhetnek mások, mint a rozsdás vidravasak, amelyek csaknem minden csallóközi háznál megtalálhatók, persze használaton kívül. Legfeljebb patkányt fognak vele. Csallóköz nádasaiban régen igen elterjedt volt a farkas, és még a múlt században is láttak nádifarkast. Erre utal a sok ravaszlik nevű dűlőnév, ugyanis a farkasoknak ásott vermeket, csapdákat nevezték így az öregek. A kolozsnémai és a keszi öregek azt állítják, hogy az A vidra halat, békát és egeretkedvelő, nyolcvan centiméter hosszú, értékes prémű menyét-féle, melynek életeleme a víz. Nádasokban, halastavak parafán él, azonban napjainkban már egyre ritkábban fordul elő. (Kucsera Szilárdfelvétele) A mezei nyúl folytatás az 1. oldalrólf Vadászata jó élvezetet nyújt. Tartsunk be minden jó vadászszokást, szertartást, Íratlan törvényt, mert az írott kevés lenne a szenvedélyek megzabolázására, a vadászat etikai és esztétikai nívójának megőrzésére. Csak minél többet a fegyelemből, mert a szépen vadászó együttest csak egy lépés választja el olyanoktól, akiknek viselkedése a kívülállók rosszalását Is maga után vonhatná. VADASZ “HALÁSZ A vadászati teendők sorrendjét különben maga a törvény írja elő, éspedig a vad tenyésztését, védelmét, nemesítését és vadászatát. Sajnos, igen sokan ezt a sorrendet megfordítják s a vadászaton kívül semmivel sem törődnek. Pedig a vadászerényeknek más útja van. A vadjával törődő Igazi vadászt tavaszi kőrútján a nyulak bohő szerelmi játéka szórakoztatja, fogolycserregés, fácánrikoltás kíséri, s az ilyen vadász joggal hordja fején a vadmadár tollával díszített zöld kalapot. Nicolini Sándor zony jő vadásznak kell lennie annak, aki egy idény alatt le tud lőni egy tucat vadkacsát. Az is igaz, hogy ma már nem úri passzió a vadászat, de nem ártana, ha az illetékesek jobban megválogatnák, hogy ki érdemes a fegyvertartási jogra és ki nem. Európa legnagyobb madara a túzok is igen megfogyatkozott Csallóközben, pedig a két világháború között százas csoportokban legeltek a tarlókon. A kis túzok (reznek) pedig végképp eltűnt e vidék mezőiről. A nagy gazdasági és társadalmi átalakulások némelyik állatfaj életére igen erősen kihatottak és kihatnak még ma is, gondolok itt elsősorban a túzokra. Ezek után az olvasó azt hinné, hogy Csallóközben már nincs is vad. Ez a táj a nagy átalakulások után is Csehszlovákia egyik vadban leggazdagabb területe. Különösen apróvad állománya igen jelentős. Sok a mezei nyúl és a fácán, s még fogolyállománya is tűrhető. A ragadozók közül a róka, a nyest, a menyét, a görény, valamint a hermelin található itt. űzállománya is eléggé gazdag, hiszen a szerdahelyi járásban kb. 600 őket számoltak meg 1966-han. Szarvasállománya már jóval gyérebb, s ezek is leginkább a szerdahelyi járás területén tanyáznak. Létszámuk nem állandó, mert Csallóközt gyakran felkeresik nan megszökve került a szabad természetbe. Az utóbbi években igen elterjedt a g er lice, viszont megfogyatkozott a szarka és a vetési varjak száma is kisebb, mint a múltban. Evekkel ezelőtt a Bőshöz közeli erdőben megtelepedett egy pár réti sas, mely az itteni madárvilág dísze. MOLNÁR FERENC, (Dunaszerdahely) Elégedettek Az Angliából, Belgiumé bói, Franciaországból, az NSZK-ból, Hollandiából, Ausztriából, Olaszország* bői, USA-bÓl és más or* szágokból hazánkban járt külföldi vendégoadászok nagyon elégedettek ez* idei vadászzsákmányuk-, kai. A nyugat-szlovákiái kerület reoírfeiben össze* sen 59 szarvast, 45 őzben kert, 4 muflont és 2 dánt* vadat ejtettek. Ezen kívül részt vettek öt közös van dászaton és a Duna men* tén több mint 250 vad* kacsát lőttek. (C. — RN) 2
