Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-06-11 / 23. szám

A gyümölcshullás megfigyelése alapján gazdaságosabb a védekezés Az almamoly elleni véde­kezésnek közismert kö­vetelménye a rendszeresen végzett permetezések mellett az is, hogy eltakarítsuk a fák alól a hullott gyümölcsöt. Ezt a munkát jól szervezett gazda­ságainkban már hibátlanul el is végzik. Csak éppenhogy kis­sé gépiesen rendelik el és hajt­ják végre ezt a fontos munkát és általában senki sem gondol arra, hogy a június végétől, július elejétől erőteljesebben meginduló almahullás a fertő­zés mértékére és az almamoly életére vonatkozólag értékes és a helyes védekezés szem­pontjából nagyon is használ­ható adatokat szolgáltat. A hullott gyümölcs mielőbbi eltávolítása még akkor is na­gyon fontos, ha a fák törzsére felszereltük a hernyófogó öve­ket. Az újabb vizsgálatok ugyanis kiderítették, hogy AZ ALMAMOLY HERNYÓJA nemcsak a fa törzsének rejte­­keiben, vagy a hernyófogó övében, hanem Igen nagy számmal bábozódik a talajban is, rendszerint a fatörzs köze­lében. Ha tehát nem szedjük fel idejében a hullott almát, a megfelelő nagyságot elért her-Szaporítás céljára lehetőleg lajtaazonos egyöntetű gyümöl­csű növényeket, anyatöveket válasszunk ki. Ha előttünk is­meretlen fajtával állunk szem­ben és azt akarjuk elszaporí­tani, akkor még nagyobb gon­dot fordítsunk az anyatövek kiválasztására. Az anyatöveket a termelésben lévő tábláról érés idején jelöljük ki. A kije­lölt tövek megjelölése ágy tör­ténik, hogy azok mellé 40—50 cm hosszú pálcákat szúrunk. Ha kevert fajtájú táblában je­lölünk ki anyatöveket és több fajtát, akkor as egyes fajták­hoz különböző színű, vagy fájú pálcákat használjunk. A szaporítás módja kétféle lehet: dugványozás és az in­dáknak helyben való legyöke­­reztetése. DUGVÁNYOZÁSNÁL nem az anyalövön gyökerez­­tetjük meg az indán levő még nem gyökeres kicsi növény­részt, banem az anyatőről az indát leszedjük és a kis növé­nyeket éles késsel leválasztjuk az indáról. A levágásnál ügyeljünk arra, hogy az indából a növénynél jobbról és balról is 1—1 milli­méter megmaradjon. Ha a kis növénynek esetleg lenne már néhány gyökere is, akkor a gyökereket ugyancsak egész rövidre, Z—3 mm-re visszavág­juk. A növényeken 2—4 levelet hagyunk. Ha a levelek nagyok, azok levéllemezéből V3-ot vagy Vi-et lecsípünk. Ha nem nagy mennyiségű dugványszaporításról van szó, úgy a szaporításhoz lehetőleg borult, esős időt válasszunk ki. A párás, borult idő a dugvá­nyók egy része nem mászik ugyan vissza a fára, de nem is keresi fel a hernyófogó övét, hanem belefurakodik a talajba és ott alakul bábbá. A hullott gyümölcs sok egyéb megfigyelést is lehetővé tesz, aminek a védekezésben látjuk hasznát. Ezért nem he­lyes a szedést gépiesen végez­tetni. Figyeljük meg, hogy a kérdéses gyümölcsösben me­lyek azok a fajták, amelyek alatt legerősebb az almamoly okozta hullás. Nyilvánvaló, hogy ezek a legfertőzöttebbek és ezek szorulnak rá a leghat­­hatósabb védelemre. Egészen feltűnőek, de ma még a gya­korlat által nem kellő mér­tékben ismertek azok a kü­lönbségek, amelyek az egyes fajták almamolyfertőzés iránti fogékonyságában megnyilvá­nulnak. Egy további feltűnő jelenség az almamoly életében, amelyre szintén a gyümölcshullás meg­figyelése vezet rá, az a körül­mény, hogy még egykorú és egyfajtájú állomány mellett is nyozásnak igen kedvez. A meg­vágott dugványokat |kis, gyö­kérnélküli növényeket) a ki­dugványozásig vízbe tesszük (vödörbe). A kidugványozás­nak lehetőleg folyamatosan, a vágással egyidejűén, de legké­sőbb a vágás napján okvetle­nül meg kell történnie. A dugványozást előre elké­szített dugványágyba végezzük. Helyének megválasztásánál ve­gyük figyelembe, hogy július­augusztusban nagy bőség van és ezért széltől védett, árnyé­kos helyen, jó táperőben levő, lazább szerkezetű talajon, 120 —140 cm széles dugványágya­kat készítsünk. Talaját fino­man, apróra megássuk, elge­­reblyézzük. Az ágyakat ajánla­tos deszkakerettel, ennek hiá­nyában 20 em széles és magas ledöngölt földbakháttal körül­venni, bogy a betűzdelt dugvá­nyokat a levegő oldalról ne érje. Erősen kötött talajon ajánlatos komposztfölddel, ho­mokkal stb-vel a talajt megja­vítani, hogy lazább szerkezetű legyen. Közvetlenül a dugvá­nyozás előtt alaposan beöntöz­zük a dugványágy talaját, hogy az puha, sáros legyen. A dug­ványokat 10 cm sor- és 5 cm tőtávolságra, kb. 1 cm mélyen kell a nedves talajba nyomni. A dugványozás után még az ágyat kannarózsával megöntöz­zük. Ha módunkban van, az ágyra tegyünk melegágyabla­kokat. Szellőzés végett 2 nap múlva levegöző-fával megemel­jük és fokozatosan még több levegőt adunk a növényeknek, amelyeket nád, vagy más ha­sonló anyagból készült, szük­ség esetén lombos gallyal is takarhatunk. egészen szembetűnő különbsé­gek mutatkoznak egy-egy na­gyobb terület almamolyfertő­­zöttségét illetően. A FERTÖZÖTTSÉG KORÁNTSEM EGYENLETES. Gyakran egy-egy fán, vagy egy­­egy facsoporton feltűnően erős, a közvetlen környezetben pe­dig (ugyanazon a fajtánl) lé­nyegesen enyhébb a fertőzés. A hullott gyümölcs szedését úgy végezzük, hogy megfigyel­jük a gyümölcsös egyes tájain a hullás mértékét. így rájö­vünk, hogy hol vannak a gyü­mölcsösben a legfertőzöttebb gócok. Hatalmas lépés ez a vé­dekezés terén, mert ezáltal tervszerűbbé válik. Így nem vaktában permetezünk az egész területen, hanem ki tud­juk válogatni azokat a gyak­ran kis csoportokat, amelyeket különösen szemmel kell tarta­nunk és ott esetleg még egy további permetezéssel védeke­zünk az almamoly kártétele ellen. Megfigyelhető az is, Ha ablakunk és árnyékolónk nincsen, még előnyösebb az árnyékos hely választása. Ez esetben az ágy fölé karókat helyezünk keresztbe és erre fektetjük rá a lombos gallyakat. Ezzel a dugványozást el is vé­geztük. További munka a napi elő­ször 8—10 szeri, később, 3—4 nap múlva 4—6-szori permete­zés, melyet kb. 10 napos kor­ban 1—2 permetezésre csök­kentünk le. Ekkor már látni az áj növényeken, hogy fejlő­désnek indultak, ezért az ár­nyékolást fokozatosan csök­kentjük, vagyis „lekoptatjuk" a dugványágyról. A gyökerese­­dés 4—0 nap alatt indul meg és 4—8 hét alatt teljesen meg­történik. A másik szaporítási mód ab­ból áll, bogy kapálásnál az ostorindán levő kis növényeket ujjal kissé a földbe nyomják és földet húznak rá. Ezek a növények A TÖVÖN GYÖKERESEDNEK MEG. A kis növényeket begyökere­­sedés után választják le az anyatőről és ültetik ki. Ennek a szaporítási módnak hátránya, hogy az anyatövet erősen igénybe veszi, „meghúzza“, visszatartja a fejlődében és száraz időjárás esetén későn kapunk telepítésre alkalmas gyökeres növényeket. Ezért az anyanövényen történő gyöke­­reztetési eljárást ha lehet, ke­rüljük el. A begyökeresedett növénye­ket azután augusztus, szeptem­ber, októberben kitelepítjük. fogy vannak olyan fajták ill., olyan fekvésű táblák, ame­lyeknek almamolyfertőzöttsége annyira, enyhe, hogy lényegesen kevesebb permetezéssel is ele­get tudunk tenni a védekezés követelményeinek. ILYEN FIGYELŐSZOLGÁLAT KIÉPÍTÉSE természetesen csak fokozato­san történhet meg. De kezdjük el, mert nem korszerű védeke­zés az és nem is helyes anyag­­gazdálkodás, ahol csak gépie­sen permetezünk naptár sze­rint, vagy akár az almamoly­nak a gyümölcsös egyik részé­ben megfigyelt rajzás alapján, anélkül, hogy tudnánk: egyál­talában mekkora a gyümölcsös almamolyfertőzöttsége, minde­nütt egyforma-e az és minden fajta egyformán fertőzött-e? A leghelyesebb az volna, ha fokozatosan valamennyi fa hullás- és termésadatait törzs­könyveznénk, ill. törzslapok­ra vennénk fel. Ezzel a megfigyelő szolgá­lattal persze az Is együtt jár, hogy különbséget teszünk ép és „férges" hullás között, az utóbbiak csoportjában pedig megkülönböztetjük egymástól a sodrómolyok kártétele miatt és az almamoly hernyójának támadása következtében lehul­lott almákat. Kis gyakorlattal ez nem ütközik nagyobb ne­hézségekbe. Az almamoly elleni védeke­zés tervszerűbbé tételének jövő útjai ezek, amelyeket felvázol­tunk. A rajzás megfigyelése egymagában nem minden, hi­szen egy nagyobb területű gyü­mölcsös különböző részein a moly rajzása különböző időben és erősségben jelentkezik. Men­jünk tovább egy lépéssel ét állapítsuk meg a moly táma­dási irányát és a legfertőzöt­tebb gócokat. Az erre fordí­tott munka a következő évek folyamán búsásan megtérül a jobb terméseredményekben és az anyagokkal, munkaerővel való jobb gazdálkodásban. Dr. Szelényi Gusztáv A SZAMÓCA SZAPORÍTÁSA GYÜMÖLCS • C ZÖLDSÉG • VIRÁG «

Next

/
Oldalképek
Tartalom