Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-04-02 / 13. szám
Fejezetek a szlovákiai cukorrepatermelés történetéből Az anyagi érdekeltség többtermelésre serkent Az egységes földmüvesszövetkezetek évzáró gyűlései a lévai járásban is feltárták a többtermelés egyik kulcsát. Kazlov László főökonómus szerint a jó termelési eredmények jórészt az anyagi érdekeltség egyre szélesebb alkalmazásának köszönhetők. Az összesített számadatokból megtudjuk, hogy egy év alatt 571 koronával emelkedett a hektáronkénti bevétel és az egy állandó dolgozóra eső munkatermelékenység 29 260 koronáról 32 380 koronára nőtt. A szövetkezetek pénzügyi erősödését mutatja az a tény is, hogy a gyengén gazdálkodó közös gazdaságok száma 19-röl hatra csökkent, és ma a munkaegység átlag értéke 18,65 korona. A járás szövetkezetei az elmúlt évhez viszonyítva jóval többet fizettek ki a tagoknak, és az egyre igazságosabb díjazásról szól az a tény, hogy a kifizetett prémium öszszege 12 millió 303 ezer koronáról, 18 millió 449 ezer koronára emelkedett. Az előző évekhez viszonyítva, ez nagyon szép eredmény, mert amint a főökonómus mondotta, a szövetkezetek vezetői akkoriban még idegenkedtek a prémiumok kifizetésétől. Sokan azzal érveltek, hogy a prémium meg nem értést, irigykedést vált ki a tagok között. Tény, hogy ez a helyzet néhány szövetkezetben még mindig fönnáll. Kalmancai Mihály váradi kertész is jó pár ezer korona prémiumot kapott. A tagok közül néhányan ezért nem a legjobb szemmel néznek rá. De a többség mégis mellette van,, mert a kedvezőtlen időjárás ellenére is 50 ezer korona értékű árut termelt ki hektáronként. De más években több mint 60 ezer koronát is elért. Tehát a néhány ezer korona prémium többszörös hasznot hoz a közös kasszájába. Vagy például Balázs Lajos, a farnadi szövetkezet agronómusa A LOSONCI JÄRÄS mezőgazdasági Üzemei az elmúlt évben jő' eredményeket értek el a tejtermelésben. Számos jelből arra lehet következtetni, hogy a járás mezőgazdasági dolgozói végérvényesen megoldották; a tejtermelés problémáit. Az idei év első két hónapja azonban megmutatta, hogy ez az elképzelés nélkülözte a reális alapot s ez végeredményben' a felvásárlási feladatok teljesítésében is visszatükröződik. A tervek szerint ez év első két hónapjában a járásban 2 387 000 liter tejet kellett volna felvásárolni. Ezt a feladatot csak 82,8 százalékra teljesítették. Február utolsó dekáda sem hozott javulást és 26 ezer literrel kevesebb tej jutott a közellátásnak, mint kellett volna. Ily módon az év elejétől már 408 886 litert tesz ki a lemaradás. A járásban az elmúlt év azonos idősza-A cukorrépa (Beta vulgáris var. saccharifera) általánosan ismert ipari növényeink egyike. Napjainkban a megszokottság közönyével haladunk el a hatalmas répaföldek mellett és szinte pillantásra sem méltatjuk a cukorgyárainkba irányított cukorrépával megrakott hosszú vasúti szerelvényeket. Nem tudom gondoltak-e már arra a termelők, hogy ez a napjainkban már általánosan termelt ipari növény mezőgazdaságunk „fiatal“ tagjai közé tartozik, mivel alig másfélszázadot meghaladó életútra tekinthet vissza, s bizony nem dicsekedhet előkelő ősökkel sem, mert a fehértakarmányrépa egyenes leszármazottja. A cukorrépa „Burgundiának“ nevezett őse Németországon keresztül Franciaországból került a Kárpát-medencébe, mégpedig a múlt század első éveiben. Érdekes, hogy az első répamag eladási hirdetést az egyik Pozsonyban, 1803-ban megjelent németnyelvű újságban találtuk meg. Feltételezzük, hogy az első vetőmagot Tessedik Sámuel hozta magával Németországból. Manapság természetesnek tartjuk, hogy a cukorrépát csakis a síkságokon termesztik, pedig termelésének első szakaszában, az 1800—1810-es években Presov, Kézsmárk és Levoca vidékén kezdték termelni jelentős eredménnyel. De amikor a nádcukor ára a napóleoni kontinentális zárlat feloldása után rohamosan csökkeni kezdett, átmenetileg háttérbe szorult a répacukorgyártás gondolata és vele együtt a cukorrépatermelés is. A répacukorgyártás és a cukorrépatermelés széleskörű meghonosodása az 1830-as években kezdődött meg, amikor Szlovákia déli vidékein a cukorgyárak egész sora létesült. A számszerint 23 cukorgyár, amely 1830— 1848 között hosszabb-rövidebb ideig volt üzemben az említett területen, jelentős mennyiségű cukorrépa termelését tette szükségessé. A cukorgyárak közül a legjelentősebbek Bátorkeszin, Nagyfödémesen, Csolcsányiban, Tavarnokon, Gímesen, Bucsányban, Podluzsányban, Karván, Gácsori, Vilkén, Kassán, Besztercebányán, Pozsonyban, Nagyszombatban, Szereden és Sasvárott működtek. A cukorrépatermelés úttörői között az első hely Lacny Miklós nagyfödémesi földbirtokost illeti meg. Lacny hosszú éveken keresztül vezette a Pállfyak hatalmas birtokait, és már itt is kísérletezett répatermeléssel, de elsősorban takarmányozásra. Saját birtokain kétféle répát termelt, ezek közül a „hosszúkás, fehéres“ répát, a mai cukorrépa ősét tartottá az értékesebbnek. Sokat írt kísérleteiről a korabeli szaklapokban, de sohasem feledkezett el megemlíteni, hogy ez az új ipari növény a megművelés szempontjából gazdasága legigényesebb növénye. Lacny váltakozó eredménnyel általában 150 magyar holdon termelt cukorrépát, amj az 1830-as évek kezdetén még jelentős eredménynek számított. Az Odechallchi hercegek szolcsányi birtokán évente átlagban 3—5 ezer mázsa cukorrépát termeltek, de jelentős mennyiséget vásároltak fel a környékbeli jobbágyoktól is. Forgách gróf szintén saját birtokain termesztette a gímesi cukorgyár üzemeltetéséhez szükséges nyersanyagot, évente átlag 850 magyar holdon. Híres cukorrépa termelő gazdaság volt a Károlyi-féle tótmegyeri birtok is. Trencsén megyében gróf Zay volt az első cukorrépa termelő, s jelentős mennyiségben adott el nyersanyagot a Vajmár testvérek nagyszombati cukorgyárának. Pozsony környékén az Apponyi grófok, Somorján a Bertalanffy-testvérek termelték ezt az új jövedelmező ipari növényt, de a Csallóköz többi területén 1848 előtt nem ismerték a cukorrépát. A cukorrépatermelés legerélyesebb propagálói közé tartozott a besztercei bányai cukorgyár. Amikor elérte, hogy a környék kincstári birtokai is megkezdték ennek az új növénynek a termelését, kérvénnyel fordult a pesti Helytartó Tanácshoz, amelyben kéri, hogy a répatermelő jobbágyokat mentsék fel a répatermelés utáni beszolgáltatásoktól. Losonc környékén a gácsi és a vilkei cukorgyárak számára termelték a cukorrépát. Ez a két üzem évente kb. 6—8 ezer mázsa nyersanyagot dolgozott fel. Hazánk legkeletibb területén a kassai cukorgyár népszerűsítette, sajnos kevés eredménnyel. A cukorgyár tulajdonosai leginkább saját birtokaikor termelték ki a szükséges mennyiségei és 1848 előtt nem termeltek többel mint 8 ezer métermázsát évente. Az első cukorrépatermelők az ú, növényt propagálva büszkén emlegetik az általuk elért magas terméshozamokat. 150—200 métermázsái terméshozamokról írnak, s kiemelik 1haov env-pnv darab cukorréna 8—12 is több mint 5000 korona évvégi prémiumot kapott. De tegyük hozzá mindjárt, hogy mértékben megérdemelte, mert a múlt évben 37,60 mázsás átlagos hektárhozamot ért el búzából. Sorolhatnánk tovább a példákat, ahol a jó dolgozók megérdemelten kapják a prémiumot. Ki hogy dolgozik, úgy jussol a közösből. A prémiumokra fordított összeg évről évre történő növekedése azt bizonyítja, hogy a lévai járásban egyre jobban érvényesítik az anyagi érdekeltség elvét. De nem öncélúan, mert ez megmutatkozik a többtermelésben is. Nagyon szép eredménynek könyvelhetjük el például, hogy búzából átlagosan 29 mázsát termeltek hektáronként, pedig a járás jó része dombos, tápanyagszegény talaj. Cukorrépából 382,7 mázsás hektárhozamot értek el és így országos méretben első helyre kerültek. Az állattenyésztésben is születtek szép eredmények. Száz tehéntől 91,3 borjút választottak el, a tyúkok átlagos tojáshozama pedig 157,8 darab. A húseladás tervét 109,66; a tejeladásét 97,90; a tojásét 104,66 százalékra teljesítették. A tehénállomány száma 850 darabbal emelkedett. Az ökonómiai osztály egyre több szövetkezetbe segít bevezetni a szilárd bérezési rendszert, ami szerint kifizetik a munkaegység teljes értékét. A múlt évben már 32 szövetkezetben díjazták ily módon a tagokat, idén ez a szám már 37-re emelkedik. A szilárd bérezés főleg a fiatal munkaerőkre van jó hatással, mert miután a hónap végén kézhez kapják munkateljesítményük után a megfelelő pénzt, jobb kedvvel dolgoznak. Az anyagi érdekeltség felkeltésének ez a formája lényegesen serkent a többtermelésre. — b— cukorgyárak egész sora beszüntette a termelést, de az olyan újonnan alakult üzemek, mint a nagysurányi, a kovarczi, bősi és a nagytanyi cukorgyárak üzemeltetése szükségessé tette a cukorrépa termelés állandó fokozását. A nagysurányi cukorgyár pl. az 1867—68-as termelési évben több mint 280 ezer métermázsa cukorrépát dolgozott fel, a vasvári üzem részére pedig kb. 2000 kát. holdon termelték a nyersanyagot. Cukorrépát 1850—1867-es években :ovábbra is elsősorban a nagybirto<okon termesztettek, de egyre nőtt azoknak a kisbirtokosoknak a száma is — különösen Nagysurány környékén — akik rendszeresen termelték azt a jövedelmező ipari növényt. Az 1850—57-es esztendőkben a cukorrépatermelés területileg elsősorban Szlovákia dél-nyugati területeire koncentrálódott, míg a keleti területek egyetlen cukorgyára — a kassai — továbbra is állandó nyersanyaghiánnyal küzdött. A termelési terület ugyan leszűkült, de a termelt cukorrépa mennyisége állandó emelkedést mutatott és jelentős volt a minőségi javulás is. A korabeli szaklapok — például a Gazdasági Lapok — a termésátlagot már a valóságnak megfelelően, szépítgetés nélkül közük. Az országos átlag 1865-ben bizony csak 56 mázsa magyar holdanként, de a nagybirtokokon elért eredmények ennél sokkal kedvezőbbek. Az intenzív gazdálkodásáról messzi földön ismert tótmegyeri gazdaság 1854-ben még alig érte el a 81 mázsa átlagtermést magyar holdanként, de 1866-ban kát. holdanként már 168 métermázsás termést ért el. Jelentős a minőségi emelkedés is. A bősi cukorgyár 8,41—15,56 százalék, a sasvárí 6,7—17,5 százaléknyi cukortartalmat ért el. A Pozsony-környéki cukorrépa 6—13 százalékos, a Garam-vidéki pedig 7—13 százalékos volt. Mivel a cukorrépa a legjövedelmezőbb növényekhez tartozott, az egyes vármegyék mezőgazdasági egyesületei keresték a megye természeti adottságainak legjobban megfelelő répatermelési módokat. így például 1864-ben Pozsony megye Gazdasági Egyesületének kezdeményezésére több gazdaság öntözéses termeléssel kísérletezett és az általuk elért eredmények még ma is megérdemlik a nyomdafestéket. A hódi nagybirtokon 490, a budmericein 410, Magyarbélen 272, Vezekényben pedig 253 métermázsát értek el kát. holdanként. Az 1850—1867-es években a cukorrépa termelésénél csupán a nagybirtokokon vezettek be jelentősebb agrotechnikai változásokat. Megjelennek a Vidats-féle vasekék, ami a szántás elmélyítését jelentette. Újdonságnak számított az átmenetileg alkalmazott „négyzetes" vetés is, amelynél a magokat 21—26 cm-es négyzet-sarkába ültették ültetőfa segítségével. A legjelentősebb változást azonban a Garett-féle vetőgépekkel való vetés elterjedése hozta, ami szükségessé tette az addig ismeretlen munkafolyamat, az egyelés bevezetését. Újdonságnak kell tekintenünk az állandó vetésforgó bevezetését is, amit elsősorban a cukorrépatermelő gazdaságokban valósítottak meg.A cukorrépa a vetésforgóban rendszerint a második helyre került. Vadkerty Katalin CSc sőt 14 kg-ot Is nyom. A negyvenes évek szakirodalma már túlzottnak tartotta ezeket az eredményeket, s az átlagos terméshozamot magyar holdanként 100—150 mázsára becsülte, s közben kihangsúlyozta, hogy még az említett kisebb termésátlag mellett is 25 magyar holdon termelt cukorrépa jövedelme 111 magyar holdon termelt gabona értékének felel meg. A cukorrépa átlagos terméshozama mellett már 1848 előtt is nagy szerepet játszott a minőség, vagyis a répa cukortartalma, ami kezdetben bizony csak 3,5—5 százalék között ingadozott. A cukortartalom emelésénél a véletlen sietett a termelők segítségére. Az egyik szárazabb nyár után ugyanis a Lacny-féle birtokokon az eddig termeiteknél jelentősebb kisebb cukorrépákat ástak ki. Lacny nagy meglepetéssel vette tudomásul, hogy ez az apróbb cukorrépa jelentősen több cukrot tartalmazott mint a nagyobbak, kb. 7 százalékot. Ezután már tudatosan kezdtek a kisebb répafajták kitermelésével foglalkozni. A cukortartalom megállapításánál azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a korabeli technológiai eljárások nem tették lehetővé a répa cukortartalmának maradéktalan kihasználását. Amint említettük a cukorrépát a megmunkálás szempontjából kora egyik legigényesebb növényének tartották. Biztosan elcsodálkoznának napjaink mezőgazdasági dolgozói, ha kezükbe kerülne a Magyar Gazda 1832-ben megjelent egyik füzete, mely a cukorrépa termelésével kapcsolatos agrotechnikai munkálatokról ír. A leírást a szántással kezdi. Az őszi szántást tavasszal keresztben átszántották, majd az így jól felszántott földet keresztben és hosszában is megfogasolták és lehengerelték. Nem feledkezik el megemlíteni, hogy a cukorrépa alá mélyebben kell felszántani a földet, mint a többi mezőgazdasági növény alá. „A föld ilyen előkészítése a termés gyarapításának felettébb fontos feltétele“ írja a lap. Az így előkészített talajt aztán egymástól 27—30 cm távolságban levő vetéssorokra osztották fel. A cukorrépát mindig trágyázott földbe vetették. Az istállótrágya mellett meszet és csontszenet is használtak. A vetést egyszerű vetésszerkezettel végezték. A vetést végző munkás egy fából készült és ökrökkel vontatott taligához hasonló „vetőgépet“ tóit maga előtt, amire egy vetőmaggal megtöltött lyukacsos hengert szereltek fel. A vetés közben ez a henger forgásba lendült és így a répamagok egyenletes távolságba hullottak. A henger előtt egy csatorna-formájú csoroszlya egy-két ujjnyi mélyedést vágott a kihulló mag számára. Használtak olyan vetőszerkezetet is, amely az útjába kerülő gazt is kiemelte a földből. A cukorrépát így elég ritkán vetették és 1848 előtt ismeretlen fogalom volt az egyelés. A következő műveletet, a kapálást részben kézzel, részben lókapával végezték. Kézzel általában háromszor kapáltak, lókapával pedig kétszer lazították fel a talajt, ami végeredményben nagyon elégséges volt. Az 1848-as forradalom következtében végbement nagy társadalmi és forradalmi változások, nagyban elősegítették a répacukorgyártás további fejlődését. Igaz, hogy az 1848 előtti Lakatos Lajos a zselízi „péróban“ született. A családra nehezedő anyagi gondok miatt csak az elemi iskola három osztályát tudta kijárni. Ez is jobb a semminél, nem maradt legalább írástudatlan. Ahogyan felcseperedett, fúrni kezdte oldalát a tettvágy. Tizenhatodik életévét még nem töltötte be, amikor beállt építőmunkásnak, majd az oroszkai cukorgyárban vállalt munkát. Apját is segélyezte közben, aki félkezére béna. Szabad idejében Lakatos Lajos a labdarúgás szenvedélyének hódolt a zselízi futballcsapatban. 1963-ban Lakatos barátunkat is katonamundérba bújtatták, beosztották a határvadászokhoz. Ott is derekasan megállta helyét, példás tagja lett néphadseregünknek. Még jóformán le se szerelt, máris munkahely után nézett. Választása a zselízi szövetkezetre esett. Megszerette foglalkozását, megelégedett a 800 koronás keresettel. Dóka Ernő elvtárs, az EFSZ elnöke, a legnagyobb dicséret hangján nyilatkozott teljesítményéről. Az évvégi osztalék kifizetésénél azután 5000 korona ütötte markát. A szövetkezet funkcionáriusai kijelentették, hogy kevés olyan cigány származású akad, aki szorgalomban túltenne a fiatal Lakatoson. Sajnos, azonban annál kevesebb jót mondhatunk a többi pérőlakóról. Naphosszat lebzselnek és hiába lesik azt a bizonyos sült galambot, amely csak nem akar ..a szájukba repülni. Munkához nem fűlik a foguk, csupán az érdekli őket, mennyivel sikerült feleségüknek ezt vagy amazt a bevilágftott pasast „megvágni". Arra nem is gondolnak, hogy a pénzszerzésnek eme kissé szokatlan módján kívül becsületes munkával is lehetne keresethez jutni. A szövetkezeti munkát különben is „szennyesnek“ tartják. De hová jutna közélelmezésünk, ha mindenki fázna a fejéstől, az abrakolástól, a trágyahordástól? A ma 22 éves Lakatos Lajos annyira megkedvelte foglalkozását, hogy el se bírná képzelni nélküle életét. Hozzánőtt a röghöz. így is van rendjén, hiszen a mezőgazdaságnak elsősorban fiatal, kezdeményező és izmos dolgozókra van szüksége. Lakatos Lajos jó' példával járt elől! Rafael János, Zselíz A zselízi „péró“ fehér hollóin kabrigád van. Jelenleg 41 kollektíva versehyez a „Szocialista munkabrigád“ címért. A nyugat-szlovákiai kerületben 10 dolgozó kapta meg a „Szocialista munka úttörője“ címet. Jelenleg a GTÄ-k a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére szerveznek szocialista munkaversenyt a teljesítmények emeléséért. Főleg a növénytermesztésben jelentős ez, ahol mezőgazdasági üzemeinknek éppen a legnagyobb szükségük van a gyors és minőségi munkára. Lasso Vladimír Kormányunk 139/1964-es számú ha;ározata alapján a GTÄ-ok által a szövetkezeteknek nyújtott fokozot;abb segítség, valamint a 359/1964 számú kormányhatározatot a GTÄ-k riterjesztett tevékenységéről és irályításáról elősegítette a gép és trakorállomások további fejlődését. Az unlített intézkedések alapján 1965- >en a GTÄ-ok lényegesen több felidatot teljesítettek a mezőgazdasági ermelésben, amely főleg a mezei gépi nunkák és a kemizáció terén mutatkozott meg. A szlovákiai gépállomások mezei gépi munkafeladatai 1965- Den 46,3 százalékkal megnőttek az !964-es évhez viszonyítva. Az idén aedig a tavalyi eredményekhez viszonyítva 43,8 százalékkal kell emelkedni az elvégzett feladatoknak. Ä jépállomások tevékenysége a mezőjazdasági termelés terén 1965-ben L8,l százalékkal, a fő tevékenység szakaszán 26,6 százalékkal, viszont a ■költségvetési megtakarítás 1,7 százaékkal volt magasabb a tervezettből. Az említett eredményekre hatása /olt a gépállomások dolgozóinak szocialista munkaversenye, melyet hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából indítottak. A verseny célja az volt, hogy minden téren teljesítsék és túllépjék a tervezett feladatokat. A szlovákiai gépállomásokon ásszesen huszonhat összüzemi, 231 kollektív és 3393 egyéni kötelezettségvállalást tettek. A felajánlások érkéke 31,462 000 korona volt, melyet a jépállomások dolgozói tizennyolcmillió 553 ezer koronával léptek túl. A verseny folyamán 76 kollektíva (1015 saggal) nyerte el a „Szocialista munobrigád“ címet. Ebből a nyugat-szloi/ákiai kerületben 41, a közép-szlovákiai kerületben 11, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 24 szocialista mun-A gépállomások versenyének eredményeiről kához viszonyítva 378 638 literrel kevesebb tejet vásároltak fel az idei év első két hónapjában. Mind a szocialista szektorban, mind pedig az egyénileg gazdálkodó földműveseknél van lemaradás, az utóbbiak 22 000 liter tejjel adósai a közellátásnak. A jelenlegi időszakban a tejfelvásárlás napi irányszámának teljesítéséhez mindössze 300 liter hiányzik. Ez azt jelenti, ha például a Zsélyi Mezőgazdasági Szakiskola gazdasága és a Leszenyei Állami Gazdaság teljesítené tejeladási feladatait, a járás 100 százalékos eredményt érhetne el. Persze, ez nem jelenei azt, hogy a járásnak csak ez a két mezőgazdasági üzeme nem teljesíti tejeladási kötelezettségeit. A Gregorová Vieska-i szövetkezetesek 35,2 százalékra, Luborecen 41,1 százalékra, Rappon 49 százalékra teljesítik a tervet. Hasonló a helyzet Válkovón, Turíckyn, Inámban, Ipolykeszin és más községekben is. Vannak azonban olyan községek is, amelyek túlteljesítik tejeladási feladataikat, mint például Dacsókeszi, Kelenye, Dőlné Prlbelce, Csáb, Trebusovce, Bozita, Málinec, Ábelová stb. Az egyes mezőgazdasági üzemek vezetői azzal érvelnek, hogy ezekben a szövetkezetekben kedvezőbb takarmánytermesztési feltételekkel rendelkeznek. Ez lehetséges, de meg kell mondani azt is, hogy a tavalyi kedvezőtlen időjárás a szövetkezetek zömét egyformán sújtotta. Az elért sikereket főleg annak lehet köszönni, hogy egyes EFSZ-ekben nagyobb figyelmet fordítanak a helyes takarmányozási technika betartására és a fejők jutalmazására. AGOCS VILMOS Miírt rosszabb, mint tavaly
