Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-20 / 46. szám

Számvetés és távlatok CSEMADOK-évzárők a losonci járásban A CSEMADOK évzáró közgyűlései Jelentős kulturális eseménynek szá­mítanak falvainkon. Az elmúlt eszten­dő eredményeinek summázása, a jövő­beni tervek megvitatása, a kultúra frontján felmerülő problémák boncol­gatása teszik közérdekűvé ezeket az összejöveteleket. És még valami: az évzárók időszakát intenzív társadalmi aktivitás jellemzi, s a szervezet tag­jainak érdeklődése, túllépve a meg­szokott értelemben vett kulturális te­vékenység keretét, a falu egyéb fon­tos, gazdasági-Dolitikai problémái felé irányul. S tegyük hozzá, valóban örven­detes tény, hisz pont e tényezők de­terminálják további munkánk jellegét, célját, útirányát. Mindezek a gondolatok a CSEMA­DOK Losonci Járási Bizottsága veze­tőivel folytatott beszélgetés kapcsán ötlöttek fel, ahol alkalmunk nyílott meggyőződni róla, mennyire komo­lyan, körültekintően készítik elő az évzáró közgyűléseket. A járás mintegy háromezer tagot tömörítő ötvenöt szervezete a vidék kulturális életének irányítója, reájuk hárul a közművelődés, a népnevelő munka, a műkedvelő mozgalom és a népművészeti hagyományok ápolásá­nak nagyobbik része. Éppen ezért az évzáró közgyűléseknek munkaértekez­let jelleget adnak. A járási bizottság dolgozók az elmúlt évek tapasztalatá­ból kiindulva, arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a kulturális műso­rok, esztrádok stb. beiktatása elvonja a figyelmet a megvitatandó problémák élői. S ez bizonyára így is igaz. Hiszen az évzáró közgyűlések egyik legfon­tosabb feladata az elkövetkező időszak kulturális tervének jóváhagyása, mó­dosítása. A losonci járásban immár kezdetét vették az évzáró közgyűlések, ottjár­tunkkor tehát ezek lefolyásáról is ér­tesülhettünk. A viták pergőtüzében a helyi szervezetek és a CSEMADOK kapcsolata, a kulturális alap felhasz­nálásának módja, az ifjúság nevelésé­nek kérdései, valamint a klubhelyisé­gek, művelődési otthonok fűtésével kapcsolatos problémák állanak. Az ifjúság nevelésével kapcsolatban egy valóban elgondolkoztató probléma ve­tődik fel lépten-nyomon. Mégpedig az, hogy necsak bíráljuk a fiatalokat, ha­nem alaposan vegyük szemügyre lehe­tőségeiket is. Igényeiket ne szabjuk a mi hajdani igényeinkhez, hanem viszonyítsuk korunk társadalmi lehe­tőségeivel. Ilyen szemszögből nézve bizonyára nem tűnnek majd eltúlzot­taknak. Az egyes helyi szervezetek hiányolják a szövetkezet segítségét is. A kulturális alap felhasználása körül merülnek fel főként nézeteltésérek. Hiszen nemcsak labdarúgó-csapat lé­tezik, nemcsak a kiruccanásokat hiva­tott szolgálni a kulturális alap. Mint az ismeretes, helyi szerveze­teink műkedvelő színjátszó-csoportjai új évad előtt állanak. Nos, a színda­rabok kiválasztása körül szintén ne­hézségekbe ütköznek. A megrendelt műveket, amelyeket a DILIZA árjegy­zékéből választottak nehezen, vagy egyáltalán nem tudják beszerezni. Ugyanakkor újsághírből tudják, hogy az említett vállalat raktárán nem ke­vesebb mint 4000 különböző színmű porosodik. Most már csak az a kérdés, vajon a fent említett tételben milyen művek porosodnak? Ezek után már világos, hogy a helyi szervezetek többségében miért nem választottak még a színjátszó-csoport számára da­rabot. Pedig ideje lenne már bizony. A járási titkárság dolgozói mindössze három olyan helyi szervezetet tudnak felsorolni, ahol már döntöttek. Tő­rincsen a „Csillagszemű asszony“, Lo­soncon a „Pygmalion“, Csábon a „Kő­szívű ember fiai“ című színmű bemu­tatására készülnek. Ha valóban indo­kolt a losonciak panasza, az illetéke­seknek oda kellene hatnia, hogy az új színművek is könnyebben hozzá­férhetők legyenek. Az elmúlt év énekkari kultúránk fellendülésének az éve volt. A losonci járásban négy CSEMADOK-énekkar működik, mégpedig Ipolybalogon, Csá­bon, Nyényén és Csákányházán. Az évzáró közgyűlések feladata lesz, hogy további „rejtett tartalékokat“ tárja­nak fel. Kisebb-nagyobb kórusok ala­kítására tulajdonképpen mindenütt le­hetőség nyílik, egyedüli probléma a szakember biztosítása. Persze az utóbbi időben ezen a téren'is jelen­tősen javult a helyzet, a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Ének­karának tagjai ugyanis hathatós segít­séget nyújthatnak. (Bár pontosan nem tudjuk, vajon a losonci járásból hány pedagógus tagja az énekkarnak!) Az évzáró közgyűlések egyik nagy eseményére, melynek jelentőségét és távlatait pillanatnyilag talán nem is tudjuk kellőképpen értékelni, a CSE­MADOK füleki helyi szervezetének amatőr filmező csoportja Jóvoltából kerül sor. A füleki helyi szervezet amatőréi ugyanis filmet készítettek a járási dal- és táncünnepélyekről, me­lyet az évzáró közgyűléseken is be­mutatnak. A járási titkárság jól szá­mított, amikor a füleki filmeseket anyagi támogatásban részesítette. A filmezett anyag ugyanis nemcsak lel­­kesítöleg hat az egyes csoportokra, hanem fontos dokumentációs és mód­szertani anyag is. Ilyen amatőr cso­portok megalakításán, kívánatos len­ne, ha elgondolkodnának a többi já­rásban is. Rövid beszámolónkban, vázlatosan néhány olyan problémát érintettünk, melyek a járás helyi szervezeteit az évzáró közgyűlések időszakában fog­lalkoztatják. A fennálló helyzet reális értékelésének, a további feladatok pontos kidolgozásának kell jellemez­nie az évzáró közgyűléseket. Ez a to­vábblépés záloga! p. I. Vita: szövetkezetek és a művelődési alap Ez a helyzet Berencsen Szerkesztőségünk a közelmúltban vitát indított a művelődési alap fel­használásáról. A vitaindító cikkben néhány olyan problémát vetettünk fel, amelyek valóban kérdésesek. Horváth Lgjos, p szímöi EFSZ üzemgazdásza ezzel kapcsolatban vitacikkében tovább bövítete a témakört_ Az alábbi cikkben a berencsi szövetkezet művelődési alapjának felhasználásáról ka­punk képet. A meglévő problémák tisztázása érdekében jó volna, ha a szövetkezetek vezetői elmondanák véleményüket és az ezzel összefüggő problémákat. Minden EFSZ művelődési alapot létesít s ennek eszközeiből téríti meg a kulturális szükségleteket és a kul­túrával kapcsolatos kiadásokat. A művelődési alapra a költségvetést az év elején készítik el. Pontos tervet dolgoznak ki, az ún. házirendet. A berencsi EFSZ-ben a művelődési alapra évente hatvanezer koronát ter­veztek. Ez az összeg függ a szövet­kezet évi bevételétől. A pénzügyi terv­ben a feltüntetett pénzösszeg a kö­vetkezőképpen oszlik meg. a) Napi sajtó és szaklapok 6 879 Kcs b) Könyvek, szakirodalom 800 Kcs c) Üdülések, kirándulások 13 396 Kcs d) ösztöndíjak 11811 Kcs e) Pionírtáborozás __ 3 000 Kcs f) Tagok iskoláztatása 4 000 Kcs g) Színház látogatása 5100 Kcs h) Egyéb kiadások 15 014 Kcs összesen: 60 000 Kcs A szövetkezet vezetősége a tagság­gal együtt igyekszik a pénzügyi ter­vet keretein belül megtartani és csak a legfontosabb esetekben túllépni. A felmerülő kiadásokat e pénzügyi keretből fedezi. A napi sajtóra" és ä szaklapokra á kiadás 6879 Kcs. A tagság számára a szövetkezet 81 darab Szabad Földmű­vest, 25 darab Rol’nické noviny-t, 11 darab járási lapot (Hlas Nitranského okresu, Hlas l'udu), 11 darab üj Szót és különböző szaklapokat, képeslapo­kat járat. A szaklapok közül, sajnos kevés jár. Ezek közé tartozik a Vinohrad, Ovoci-M ILYEN EGY KISVÁROS kulturális * ■ élete? Milyen különbségek van­nak itt, a falusi kulturális élet lehető­ségeihez viszonyítva? A kérdésre ne­héz feleletet találni, mert ha azt mon­dom, hogy jobbak a lehetőségek, akkor is igazam van, de ha azt mondom, hogy ezek a feltételek rosszabbak, ak­kor sem mondtam valótlant. • Márpedig kettős igazság nincs — jöhet az ellenvetés —, s van is ebben valami logika. Az előbbi állításomat azonban még jennek ellenére is fenn­tartom. Legalábbis királyhelmeci ta­pasztalataim alapján. Királyhelmec járási székhely volt, tehát fontos helység. Akkor a kultu­rális életben is megmutatkozott ez, de az utóbbi időben e téren erős visz­­szaesés tapasztalható. Ez a visszaesés leginkább a műkedvelő színjátszásban mutatkozik meg. Még pár évvel ezelőtt is évente egy-két színdarabot mutat­tak be, az utóbbi két évben azonban már egyet sem. A CSEMADOK helyi szervezetének volt énekkara is. De csak volt. Tavaly az is feloszlott. E tekintetben a kisvárosi és a falusi kul­turális helyzet nagyjából azonos. A műkedvelő színjátszás és az énekkarok helyzete mindenhol problé­mát jelent, bár az énekkarok az utób­bi időben némi, tegyük hozzá örven­detes fellendülést mutatnak. A mű­kedvelő színjátszás helyzete azonban változatlanul aggasztó falusi és kis­városi viszonylatban egyaránt. (Érde­mes volna ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni, mivel műkedvelő szín­játszásunk hanyatlásának tünetei álta­lánosak.) I^e hogy á felvetett két kérdésre válaszoljak: a kisvárosi kulturá­lis élet — tehát a királyhelmeci is — helyzete és lehetősége azért jobb a falusihoz viszonyítva, mert elsősorban több a szakember. Ez a tény azonban nem minden esetben jelenti azt, hogy a szakemberek tudásukat és tehetsé­güket a kultúra terjesztésére és mű­velésére használják fel. Sok esetben éppen ezért nem működik egyik vagy nár, a Zeleninár s az Ekonomika poT- nohospodárstva. Itt meg kell jegyez­nünk, hogy a Szabad Földműves szak­melléklete nagyon hasznos és fontos a szövetkezeti tagság számára. __ Irodalom, szakkönyvek: amint a pénzügyi tervben látható, erre jut a" legkisebb összeg. Sajnos, sokszor még ez sincs kimerítve. Kevés a magyar szakirodalom. E téren a jövőben javu­lást várunk. Az egyik legnagyobb összeg az üdü­lésekre és kirándulásokra merül ki; 13 396 Kcs. A berencsi szövetkezet vezetősége minden évben kirándulást tervez a tagság számára. Tavaly Ma­gyarországra látogattak el. Megtekin­tették a tengelicei gazdaságot, azon­kívül Magyarország nevezetes tájait. A kirándulás hatezer koronába került. Megjegyezzük, hogy a tagság részére hasznos ilyen kirándulásokat szer­vezni, mivel tapasztalatokat gyűjtöt­tek. 1965-ben megtekintették a brnol nagyvásárt. Itt a tagok a mezőgazda­­sági gépekkel ismerkedtek meg. Azon­kívül volt egy kirándulás, amelynek" útiránya Lengyelország és Németor­szág volt. így a tervezett keretet ki­merítettük. Az ösztöndíjak értéke meghaladja a 11 811 koronát. A szövetkezet évente több fiatalt küld mezőgazdasági szak­iskolákba és tanoncviszonyba. Jelen­leg négy fiatal tanul. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a fiatalok közül többen csak rövid ideig maradnak a szövetkezetben. Más munkahelyet ke­resnek és ezáltal még a költségeket sem térítik meg. Valamilyen jő meg­oldást kell keresni, hogy a fiatalok megtalálják számításukat. A szövetkezet tagsága örömmel ve­szi a művelődési alapnak azon sza­bályait, melyek a gyermekek nyári pionírtáborban való üdültetését fe­dezik. Ezt az alapot jó volna kibőví­teni a jövőben. Többen vettek és vesznek részt kü­lönböző továbbképző iskolázásokon, tanfolyamokon. A tagság számára 5 szövetkezet ötven darab bérletet vásárolt a MA­TESZ előadásaira. Egy ízben egy dal- és táncegyüttes műsorát is megtekin­tették. Ezenkívül a nyár folyamán egy szabadtéri előadást is rendezett á szövetkezet. Egyéb kiadásokra van a legtöbb", legnagyobb pénzügyi alap. Ebből fe­dezik az évzáró taggyűléseket, külön­böző ünnepségeket, fogadásokat, to­vábbá a tömegszervezetek megsegíté­sét. Ez volna a berencsi szövetkezet művelődési alapjának a megoszlása. A szövetkezet tisztában van azzal, hogy ez így nagyon egyszerűnek lát­szik, a gyakorlatban azonban mindez az egész szövetkezet gazdasági hely­zetétől függ. A szövetkezet vezető­sége és a művelődési alap bizottsága a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a kulturális alapot helyesen használja fel. L ő r i n c z t., Berehcs Királyhelmec kulturális életének ; problémája véleményem szerint most, hogy ilyen nagyszerű lehetőség nyílt , a fellendítésére, azon áll vagy bukik, hogy a városban működő kis üzemek képesek lesznek-e e téren összefogni s közös munkát végezni. Ehhez semmi más nem kell, csak egy kis jóakarat és megértés. , • » , Nem volna teljes ez a beszámoló, hacsak a problémákról beszélnék. Meg kell említeni azokat a sikereket és po­zitív» jelenségeket is, amelyek azt mu­tatják, hogy Királyhelmec kulturális életében vannak örvendetes és előre­mutató megmozdulások is. Egy közü­lük a most alakuló pedagógus énekkar, amely az AKI mellett működik. A má­sik pozitív vonás — és ez nagyon is figyelemreméltó — az irodalmi vonat­kozású munka. Tolvaj Bertalan szerint nagyon kevés olyan szlovákiai magyar író van, akinek ne lett volna legalább egy irodalmi estje Királyhelmecen. De jártak itt magyarországi írók is: töb­bek között a közelmúltban nálunk járt magyar íróküldöttség tagjai: Veres Péter, Lengyel József, Benjámin Lász­ló, Dobozi Imre és Váci Mihály. Kontos szerepet tölt be Királyhel­­mec kulturális életében az alap­fokú kilencéves iskola. Ez elsősorban az oktatás színvonalából következik. A közelmúltban írtam a csatai iskolá­ról s példaként említettem. Most a magyar iskolák elé a csatai mellett a királyhelmecit is bátran állíthatom példának. S elsősorban a nyelv és iro­dalomoktatás terén. Azt hiszem me­gint egyedülálló jelenséggel állunk szemben. A tantermek, amelyekben a nyelv- és irodalomoktatásN^ folyik, a legkorszerűbb berendezésekkel van­nak ellátva. Egy-egy tanteremben 36 diák tanul. Mindegyik számára külön mikrofon és fülhallgató van beszerel­ve. A katedrára kapcsolótáblát, mag­netofont és gramofont szereltek. Ez­zel a technikai felszereléssel a taní­tónak módjában áll egy diákkal fog­lalkozni, miközben a többi harmincöt számára a magnetofon ad feladatokat. S hasonló módon, természetesen más és más eszközökkel dolgoznak a föld­rajzi, természetrajzi, zene- és képző­­művészeti, valamint a vegytani tan­termekben is. Hogy ezek a lehetőségek mit jelen­tenek a pedagógusok és diákok szá­mára, azt külön hangsúlyozni felesle-Az új művelődési otthon Királyhelmecen Gombaszög vagy Zselíz közön­sége annak idején elismeréssel nyugtázta a nyitraegerszegi dalár­da fellépéseit. Az egyszerű falusi dolgozókból alakult énekkar nagy sikerrel adta elő a Kodály, Szend­­rey vagy Bárdos dallamokat. Épp ezért rosszul esett hallani arról, hogy az énekkar az utóbbi időben kevesebbet szerepel. Felkerestük tehát B a I k ó István karnagyot, hogy elbeszélgessünk az énekkar-i ró>­— A mi dalárdánk az egyik leg­régibb szlovákiai falusi magyar énekkar — mondja Balkó elvtárs, . — amely alakulása óta egyfolytá­­! ban működik. 1932-ben alakult és : alakításában s az első évek nehéz­­! ségeinek leküzdésében Igen nagy , érdeme volt Lencz György akkori iskolaigazgatónak. Az igaz, hogy mintaképünk a nyltrai dalárda volt mely főként Iparosokból állt és Szőke József vésnök-karnagy irá­nyítása mellett országos hírűvé emelkedett. Nekünk is sokat segí­tettek. Maga Szőke József nemegy­szer jött ki Nyitráról teljesen ön­zetlenül a próbákra, hogy csiszol­jon valamit az énekkaron. — A háború utáni éyekben visz­­szaesés volt tapasztalható, de eze­ket a nehézségeket is legyűrtük, én magam 1951-ben vettem át az énekkar vezetését. Akkoriban még négyszólamú vegyeskar voltunk. Lassanként azonban férjhez men­tek a leányok, elmaradoztak a pró­bákról, úgy hogy át kellett alakí­tanunk férfikarrá. De így is siker­rel dolgoztunk tovább. Ma har­minchétén vagyunk. — Hogy miért szerepelünk ke­vesebbet? Hiányzik a fiatalság ... nincs utánpótlás. Az öregebbek lassanként elfáradnak, lemaradoz­nak a próbákról, és nincs aki he­lyükbe lépjen. Ha ez így megy, nehezen tudunk tovább dolguzni, és félő, hogy az énekkar, melyet mindnyájan úgy szeretünk, s ame­lyet valaha a falusi énekkarok mintaképeként emlegettek, felosz­lik. Most akarunk egy újabb tobor­zásba kezdeni, segít a CSEMADOK is, szeretném, ha mielőbb túl len­nénk a krízisen. Megszívlelendő szavak. Boldog lennék, ha ez az újságcikk is fel­rázná kicsit a nyitraegerszegi fia­talok lelkiismeretét. Nem hisszük, hogy nekik közömbös volna a hí­res énpkkar sorsa. Mártonvölgyi László Hol maradnak a fiatalok a nvitraegerszeofi énekkarból? másik művészeti ágazat. A sok bába közt ilyenkor elvesz a gyermek. Pél­dául Királyhelmecen a színjátszó cso­port azért esett szét, mert a rendezők nem tudtak megegyezni: felfogásbeli eltérések mutatkoztak. Ez azonban csak a felelet egyik része. Királyhelmec adottságai kulturális szempontból ma már nagyszerűek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából adták át az új, korszerű művelődési otthont. De ez a létesítmény nem a városé, hanem egy üzemé» a gép- és traktorállomás tulajdona. Ez a tény még nem volna baj, ha az egyes kisüzemek a városi nemzeti bizottság, s természetesen a művelődési otthon és a CSEMADOK helyi szervezete közösen használnák ki ezt a nagyszerű létesítményt, amely­nek felépítése három millió koronába került. Amint megtudtam, történtek intézkedések ebben az irányban, saj­nos eredmény ez ideig még nem szü­letett. Minden esetre nagyon éssze­rűtlennek tűnik, hogy egy kb. 150 munkást foglalkoztató üzem ilyen lé­tesítményt kisajátítson. Ez elsősorban nemzetgazdasági szempontból elfogad­hatatlan, hisz a rezsiköltségeket sem képesek megtéríteni saját rendezvé­nyeikből. Reméljük azonban, hogy a vitás kérdések oly módon oldódnak meg, hogy abból az egész városnak haszna lesz. S ezzel a néhány mon­dattal bizonyos mértékben ismét a bevezetőben felvetett két kérdésre vá­laszoltam. De van ennek folytatása is. A kisvárosokban, tehát Királyhel­­mecen is sok apró üzem műkö­dik, amelyekben nem mutatkozik sem­mi érdemleges kulturális tevékenység. S ez nem azért van, mert a dolgo­zók, s a vezetők nem igénylik, hanem azért, mert kis egységek, amelyek saját kereteiken belül képtelenek az ilyen tevékenységre. Ez az a rossz, ami falusi viszonylatban nincs, és nem KISVÁROS : is lehet, mégpedig azért, mert a szö­vetkezetek egy gazdasági egységet al­kotnak, s az ott dolgozó embereknek : kénytelenek saját szervezési egysé- i gükön belül azt nyújtani, amit igé- i nyelnek. ges. Az azonban már izgatóbb kérdés hogy miért nincs ez más iskolákban Amit Csatán és Királyhelmecen met lehet valósítani, miért nem lehet meg­valósítani máshol? Ezen a járási é: központi szervek is elgondolkozhatná­nak. S úgy vélem, maguk az iskolák igazgatói is ... Még van Királyhelmecen egy olyan probléma, amelyet a város szempont­jából a lehető leggyorsabban orvosolni kellene. S ez a könyvtár. A városi könyvtárban 11 ezer könyv van, — egyetlen helyiségben összezsúfolva, s olvasóterem egyáltalán nincs. Ellenben ott az új, korszerű művelődési otthon, amelynek könyvtárhelyiségében a pol­cok üresen ásítanak. Egyetlen ésszerű megoldás volna, ha a könyvtárat a lehető leggyorsabban oda helyeznék. Ez egyaránt előnyére válna a könyv­tárnak és a művelődési otthonnak is. —gs— a Csonkavár alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom