Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-04 / 35. szám
Olvasóink figyelmébe: Szeptember tizenegyediki számunkban kezdjük közölni Bratislava, 1965. szeptember 4. Ára SO fillér XV. évfolyam, 35. szám. Nyárvégi határszemle a felsőpatonyi szövetkezetben A naptár szerint még a nyárban vagyunk, de a határ képe már az ősz jeleit viseli. Az aratás jóformán be sem fejeződött, mezőgazdasági üzemeink újra a vetést szorgalmazzák, készítik a talajt az őszi árpa, rozs és őszi keverékek alá. Kezdetét vette a trágyázás, mely egyébként sem tűr halasztást. Legcélszerűbb ezt a munkát augusztusban végezni, mert a nyári meleg nagyban elősegíti, hogy a trágya értékes tápanyaggá váljon. Sajnos, a trágyázással is megkéstünk, akárcsak a többi mezőgazdasági munkával. Az idei nyár nem osztogatta kegyeit, alig élveztük melegét. A csapadék számos esetben lehűlést hozott, különösen az éjszakák voltak hűvösek. Ezt megsínylették a kapások, főképpen a melegkedvelő növények. Hogy hű képet nyerjünk a nyárvégi határról, az őszi munkákról, Tóth Vincének, a felsőpatonyi szövetkezet agronómusának javaslatára terepszemlére indultunk. Tarlóhántás helyet* középszántás Útközben elsőként az aratás, majd a hektárhozam kerül szóba. Érdekes, annak elLenére, hogy a nyár folyamán szokatlanul sok volt a panasz az időjárásra, mind az őszi, mind a tavaszi kalászosok a közepestől jobban fizettek. Felsőpatonyban például 30 mázsájával fizetett a búza, míg az árpa 31 mázsát adott hektáronként. Bár a talajvíz megnehezítette a gabona betakarítását, mégsem lehet panasz az idei termésre. Még itt-ott tarló is látható a határban, de máris készülődnek, lerakják az új termés alapját. A munkák meggyorsítása érdekében a tarlóhántást középszántássa! helyettesítették, majd később tárcsa segítségével készítik elő a földet a vetésre. Jelenleg az ősziek alá szórják a műtrágyát, és boronálással juttatják a talajba. A repce 30 hetkáron már a földbe került, ezután az őszi árpa következik, majd a keverékek. A talajelökészítés mellett a trágyázás is gyors ütemben halad. A repce megkapta a maga 300 mázsáját hektáronként. most pedig cukorrépa alá hordják a /sírozót, később a takarmányrépa, burgonya és részben a kukorica kap istállőtrágyát. Ha minden jól megy, szeptember 20-ig befejezik a trágyahordást. Nem lesz takarmányhiány elvtárs felhúz egy takarmányrépát. Hatalmas példány, öt-hat kiló is meglehet. Harminckét hektár van belőle. A terv 500 mázsás terméssel számol, de barátok közt is megadja a 700— 800 mázsát hektáronként. Biztató a kukorica, nem sokat ígér a takarmánycirok Árpatarló mellett visz utunk. A tarló lassan eltűnik, jobbára csak ott látható, ahol a renden fekvő szalma megviselte az alávetést. Araszostól magasabb a lucerna, s egyre tör felfelé, kövéren nő a fehérjedús takarmány. — Hetvennégy hektáron van újvetésű lucernánk, s amint látják, tűrhető rendje lesz, mire kasza alá kerül. Ugyancsak jő termést várunk a harmadik kaszálásból, melyet most takarítunk be 110 hektárról. Száraz állapotban 20 mázsát várunk hektáronként. Bármilyen volt a nyár, lucernásaink megadják a tervezett 56.mázsát a három kaszálásból — tájékoztat bennünket Tóth elvtárs. Az agronómus azt is elmondja, soha ennyi másodnövényt nem vetettek, mint idén. Ezzel pótolják azt a takarmánymennyiség kiesést, mely az évelők felszántásából származott. A másodnövények kedvéért még a vetésforgót is megbontották. Jelenleg az őszi keverékek után vetett csalamádét etetik az állatokkal. A D 1-es táblán hatalmasra nőit a silókukorica, összesen 112 hektár van belőle. Bizonyára megtelnek a silógödrök, az óriási zöldtömegből elsőrendű silótakarmányt nyernek. Tóth elvtárs 400—450 mázsára becsüli a termést hektáronként. Ebből a silóból az árvízkárosult szövetkezetek részére 60 vagont tartalékolnak. A D 5-ös tábla mellett megáll az agronómus. Az első pillanatban azt sem tudjuk, mi foglal helyet a táblán, mert a gyom köti le figyelmünk. Ám alig teszünk pár lépést, egyik rr ,üepetés a másikat követi. Hogy jouban szemügyre vehessük a terményt, Tóth A tizenötödik aratási koszorú A jó hangulat már akkor kezdődött, amikor Tóth Margit csoportvezető néhány keresetlen szóval átadta az aratási koszorút Balta Józsefnek, az ipolyviski szövetkezet elnökének. Pár köszönő szó után magasba röppent az új kenyér szimbóluma. Felcsillant a tagok szeme a szép koszorú láttán, mert sokat verejtékeztek, amíg a legszebb kalászokból Kád as iné és Jakusn é megkötötte a koszorút. Helytálltak az aratási munkákban az asszonyok, még a szalmakazalon is segítettek. Baltazár, Simon és B ar t al kombájnosok szintén igyekeztek. A rendrakóval meg Misko Lajos végzett jó munkát. V ic ián bácsi a szalmabálázón tevékenykedett napról napra. Kit is ragadjon ki a tollforgató, a nemrég még a tarlón szorgalmatoskodók közül? Rugalmasan dolgozott a vezetőség is, és egységesen a tagsággal együtt fedél alá tették a termést. Biztos helyen az új kenyér. Ez adja a jókedvet. A mellettem ülő Báli János bácsi úgy félhangosan rágyújt az aratók nótájára: „Jaj, de sokat arattam a nyáron, de keveset aludtam az ágyon. Gyere, babám, vesd meg csipkés ágyadat, hadd pihenjem ki rajta magamat." Jól is esne a tagoknak egy kis pihenés. De az élet nem áll meg, máris a jövő kenyérre kell gondolni. Délig a traktorosok már a repcét vetették. B ar t al Gyula a kombájnról óttült a lánctalpas nyergébe. Készíteni kell a talajt vetés alá. Sok a gond, a baj ilyen kedvezőtlen időjárás után. Törgködni kell a bevételeken eső csorbát, ahogy lehet. Erről sok szó esett az ünnepi gyűlésen. A kertészet, a szövetkezet büszkesége éveken át, nehézségekkel küzd. De Tóth Kálmán segédkertész kijelentette, hogy ha szerencsét hoz az idő, nem sok hiba lesz a tervteljesítés körül. A szövetkezetben valahogy úgy áll a helyzet, hogy ami elveszik a réven, megmarad a vámon. B ar t al Károly, a helyi nemzeti bizottság elnöke elmondotta, hogy nézete szerint a cukorrépa 350 mázsa helyett 500 mázsát is ad hektáronként. A tejeladásban mutatkozó lemaradást juhsajttal pótolják. Van rá lehetőség, hisz M i sk ó József és Dolinszky József juhászok túlteljesítik a tervet. Tóth Ignác zootechnikus szavaira ugyancsak megnyugodott a tagság, amikor megtudta, hogy terven felül 292 mázsa hús és több mint 80 000 tojás kerül eladásra. Innen-onnan összecsepeg a pénzbevétel. Sőt, jóval több is. Pintér Lajos című, izgalmas, fordulatokban gazdag regényét egy brazíliai nagybirtokos-kiskirály életéröl. Ritkán látható oly haragoszöld, magasra nőtt kukorica, mint a felsőpatonyiak D 1-es dűlőjén. Az erőteljes töveken jobbról, balról csüngenek a csövek, többször kettesével. Egy-két csövön felszakítjuk a csuhát, akad-é már főznivaló közötte. Akad. Bár a legtöbb csövön még zsenge a szem, biztató a termés. Nézegetjük a kukoricát, becsülgetjük a hektárhozamot. Talán kicsit korai a találgatás, de a reményt sohasem szabad feladni. Az agronómus nem akar sokat mondani, végül megegyezünk; 80—100 mázsát megadhat hektáronként csövesen. Ha kedvez az ősz .. s A határjárás végeztével az irodában mérlegeljük, más évekkel haspnlítgatjuk a hektárhozamokat. Szűcs Gyula, a szövetkezet alelnöke mélyet szippant cigarettájából, mielőtt megszólal. — Ha kedvez az ősz, nem lesz panaszunk az idei termésre. Meglehetősen fizetett a gabona, szálas- és lédús takarmányból jól áll a szövetkezet'. A cukorrépa is mutatós, csupán a kukoricával gyűlhet meg a bajunk. Nehezen szemzik, s félő, hogy nem érik be, ha hűvös lesz a szeptember vagy elcsapja egy korán érkező dér, — mondja gondterhelt arccal Szűcs elv* társ. összegezve a látottakat és hallottá-' kát, arra a megállapításra jutottunk — bár a hosszantartó, szélsőséges időjárás sok bosszúságot és kárt okozott — a szövetkezeti tagok szorgalmas munkája jóvoltából, általában idén is szép terméssel fizet a felsőpatonyi határ. —sá— ökonómus szerint a félévi pénzügyi tervet 300 000 koronával túlteljesítik. A színpad fölött nagybetűkkel díszelgett, hogy a szövetkezet megalakulásának 15. évébe ért. Jól gazdálkodtak az elmúlt másfél évtized alatt, hisz amint Michal Benőik, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság elnöke mondotta, a szövetkezet még mindig az elsők között jár. Kulturális téren sem marad le a falu. László Gizella tanítónő és fiámer Ödönné óvónő vezetésével a fiatalok .nagy sikerrel mutattak be néhány népitáncot. Bizony megmozdult a vér még a résztvevők legöregebbjeiben is. Amikor pedig Kása Géza, a muzskti zenekar prímása ráhúzta a ropogós csárdást, táncraperdült apraja-nagyja. BÁLLÁ JÓZSEF Csallóközben kezdetét vette a talajelőkészítés az ősziek alá. A tizenötödik aratási koszorú Nehéz munka, sok verejtékezés után végre elmondhatjuk, hogy csűrbe került az új kenyér. Hozzátehetjük, hogy a szövetkezeti raktárak a legtöbb helyen alaposan megteltek. Bár az aratás elején kishitűen azt gondoltuk, hogy gyenge lesz a termés, kellemesen csalódtunk. A gabona megtermett, de annál több gondot okozott begyűjtése. Aratás elején nagy volt a nedvességtartalom, sokat kellett bajlódni az utánszárítással. Ennek ellenére elég jól haladunk az eladási terv teljesítésével. A hét eleji jelentések szerint a búza eladási tervét 71,2 %-ra teljesítettük, míg a többi gabonaféle tervének teljesítésével pedig 70 % felé közeledünk. A terebesi és nagyszombati járás már terven felül is adott el gabonát, és hamarosan célba ér a galántai, nyitrai, michalovcei és rozsnyói járás is. Remélhetőleg a többi járás is követi példájukat, persze ez nagyrészt a mezőgazdasági üzemek munkájától függ. Mert amilyen gyorsan szállítják a gabonát a raktárakba, olyan ütemben emelkedik az eladási terv teljesítése járásonként. Országjárás közben meggyőződtünk róla, hogy a gabonaeladás tervének teljesítése nemcsak a terméseredményekhez van kötve. A lévai járásban például már 37 szövetkezet teljesítette eladási kötelezettségét. Pavel Bukoven főagronómus szerint a Bezosztája szovjet búza általában 40 mázsás hektárhozamot adott. A lekéri szövetkezetben gabonából 37 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. De jól fizetett a gabona az Ipolysági EFSZ-ben is. A Hadmerslebener hektárja 34 mázsát, a Pavlovicei búzáé 29,80 mázsát, a zabé pedig 31,87 adott. A Valticei árpa hektárhozama elérte a 34 mázsát. Ebben a szövetkezetben 12 vagonnal több gabona termett, mint a múlt évben. A terméseredményeket nem tartják véka alatt. Paulovics István agronómus bátran kijelentette, hogy terven felül 1000 mázsa vetőmagot adnak az államnak. Van miből, hisz jól fizetett a határ. Amint látjuk, jó példáért nem kell a szomszédba menni. Se szeri, se száma az olyan mezőgazdasági üzemeknek, amelyek túlteljesítik eladási tervüket, hogy figyelembevéve az árvíz sújtotta területeket is, biztosítva legyen az ország kenyere. De az ütem gyorsabb is lehetne. A lemaradásnak több oka is van. Egyes járásokban egyrészt indokoltan, másrészt az objektív nehézségekre hivatkozva, többet arattak kévekötő aratógéppel a kelleténél. Emiatt sok félkereszt volt a határban még néhány nappal ezelőtt is. Természetesen ilyen mezőgazdasági üzemekben elhúzódott a cséplés és a gabonaeladási tervek teljesítése is. Másik ok, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a kombájnokkal túl magas nedvességtartalmú gabona került a sző-' vetkezeti raktárakba és a sok munkát adó aratás miatt az utánszárításra csak most kerül sor. Ez a helyzet a Hontianske Moravce-i szövetkezetben is, ahol jónéhány vagon gabonát tároltak nyitott garázshelyiségben és csak most kezdik meg tisztítását és utánszárítását. Ipolyságon is teljes ütemben dolgozik még a felvásárló üzem szovjet szárítógépe. Bizony sok nehézséggel kell megküzdeniük. Gaucsik István karbantartó szerint a nagy nedvességtartalmú repce gép nélkül elrothadt volna. Nemrég még a felsőtúri ÁG dohosodó árpáját mentették meg. De még igen sok magas nedvességtartalmú gabona érkezik a raktárba. Bár elmondhatjuk, hogy vége az aratásnak, amint látjuk, sok még a munka, főleg a felvásárló üzemekben. Mert amint már mondottuk, a szövete kezetek csűrjei már megteltek, dé gondolni kell mindannyiunk kenyeréré is és a lehetőségekhez mérten töltsük meg a közös csűrt is. Mert amint Paulovics István agronómus mondotta, csak akkor várhatunk az államtól segítséget, ha mi is teljesítjük köteles* ségeinket. A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK HETILAPJA AZ ORSZÁG KENYERÉÉRT
