Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-28 / 34. szám

A FOLYÉKONY NITROGÉNMŰTRÁ­GYÁK egyik alapvető előnye, hogy a szilárd műtrágyáknál olcsóbban állít­hatók elő. A számítások és a gyakor­lati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a folyékony műtrágyák egység­nyi nitrogénjének költsége 30—40 •/»­­kai kisebb, mint pl. az ammónium­­nitráté. A másik előnye a folyékony nitrogénműtrágyának az, hogy fel­­használásuk minden művelete teljes mértékben gépesíthető. A Szovjetunióban széles körben (üzemi viszonyok között) először 1956-ban (az első kísérletet 1925-ben kezdték meg) — Üzbegisztánban gya­pot trágyázására, Ukrajnában cukor­répa trágyázására — használtak vizes ammóniát. 1957-től kezdve már a vi­zes ammónia foglalja el a többi folyé­kony műtrágyához képest a legjelen­tősebb helyet (ekkor már burgonyát, kukoricát és kalászosokat is trágyáz­tak vele). Tudományos kísérletekkel megálla­pították, hogy a vizes ammónia csak­nem ügy hat a termesztett növények termésére, mint az ammóniumnitrát, sőt egyes esetekben még annál is ha­tásosabb ; a vizes ammónia nemcsak növeli a növények termését, hanem minőségüket is javítja. A VIUA Köz­ponti Kísérleti Állomás adatai szerint 80 kg/ha hatására tekintélyesen növe­kedett a kukorica zöldtömege. 40—50 kg/ha nitrogén hatóanyagú vizes am­mónia a gabonaféléknél ha-onként 30— 40 rubel, a burgonyánál pedig 80—110 rubel tiszta jövedelmet adott. Az irkuckl területen a vizes ammó­niát gabonafélék, kukorica, burgonya és más növények alá 36 639 ha terü­letin adták, éspedig vetés előtti kul­­tivátorozással 24 630 ha-on, fejtrágya­képpen pedig 12 009 ha-on. Ezenkívül 1409 ha-on 1958-ban az összes vetés alá és 830 ha-on az őszi mélyszántás alá adtak vizes ammóniát. Átlagosan a gabonafélék alá adott 58 kg/ha N­\ Qszabad földműves 1965. augusztus 28. adagnál ha-onként 7,1 szemtermés többletet kaptak. Kukorica alá 72 kg/ ha N-adagú vizes ammónia ha-onként 25 q-val több zöldtömeget adott, mint a kontroll. Az irkucki területen vég­zett üzemi kísérletek szerint a vizes ammónia a termés mennyiségének megnövelésén kívül javítja a szem minőségét és növeli a burgonyagumók keményítőtartalmát. 50 kg/ha N-ható­­anyag tartalmú vizes ammónia hasz-A vizes ammónia felhasználásának tapasztalatai a Szovjetunióban nála'tának többletköltségé búzánál 12 rubelt eredményezett, míg az ezzel együttjáró terméstöbblet 5,34 q volt ha-onként. Az eredmények láttán az irkucki területen 1962-ben már 140 ezer ha-on használtak trágyázásra vi­zes ammóniát. Hasonló eredményeket mutattak a tulai, a moszkvai, az orlovl, a sztavro­­polszki stb. területeken végzett kísér­letek is. Baskíriában csemozjom és szürke erdőtalajokon próbálták ki a vizes ammónia hatékonyságát. Megállapítot­ták, hogy a „kövér" csernozjomokon a vizes ammónia foszfor- és kálium­­alaptrágyázás mellett alap-és tejtrá­gyaként jól hat Az utóbbi években sok tapasztalatot szereztek a Szovjetunióban a tőzeges ásványi ammónia trágyák (TMAU) ké­szítésében és felhasználásában. (A tő­zeget vizes ammóniával és foszfor­­káliumtrágyákkal érlelve mikrobioló­giai folyamatok nagy hevességgel ját­szódnak le, és ezek javítják a tőzeges trágyák minőségét). Az 1961. évtől kezdve a vizes ammóniának csaknem 20 *Á-át a TMAU készítésében hasz­nálják fel. TMAU készítésekor a műtrágyák belekeverésére felhasználják a RUT-1 típusú mútrágyaszórót, a vizes ammó­nia bevitelére az ANZS-2 és RZS-1,7 típusú trágyaléadagolókat, vagy az AKU-2A típusú vontató trágyakocsi­kat és más különböző konstiukciójú berendezéseket. A Szovjetunióban rövid idő alatt igen sok gépet szerkesztettek a vizes ammónia talajba juttatására. Erre a célra a következő gépeket próbálták ki: a gravitációsan működő PAT-2,8, PAT 4,2, MAZS-54, PAK-2,8, PAV-4,2 láncáttétellel működő: PRZS-1,7 és PRU-1,7. 19bl-lg a PRZS-1,7 típusú gépet tartották sorozatban. Kombinált gépeket is szerkesztettek. Ezekkel mód van a vizes ammónia talajba vi­telét a szántással, a vetés előtti kulti­­vátorozással, illetve a mezőgazdasági növények sorok közti talajművelésével összekapcsolni. Ilyen gépek: GAN-8, OG-5,46, UKS-45, AKS-45 stb. Jelenleg a GAN-8 gépet gyártják. Az AGS-45 kombinált gép a vetés előtti kultivátorozáskor vizes ammó­nia talajba vitelére, valamint az egész terület egyidejű gyomirtó permetezé­sére alkalmas. A vizes ammónia szállítására az elő­állító gyárból a felhasználandó kőzetig 50—60 tonnás közönséges vasúti ta­karmánykocsikat használnak. Ezekből a vizes ammóniát a pályatest mentén levő tárolókba szivattyúzzák át, illet­ve közvetlenül a szállítóeszközök tar­tályaiba (pl. a 799 típusú vagy az AC-3 típusú autótartályba). összefoglalás: A Szovjetunióban évről évre növek­szik a vizes ammónia alkalmazása trá­gyázásra. 1966-ra 2,5 millió tonna vi­zes ammóniát használnak fel több mint 8 millió ka területre. A vizes ammónia szzéleskörű felhasználása mellett tudományos kutató munka fo­lyik a folyékony N-műtrágvázás egyéb módjainak tanulmányozására, így a vízmentes ammónia és az ammóniká­­tok felhasználására is. POLJACSENKO V. A TOKAJ-HEGYALJAI ÉS A VIHORLÄT-ALATTI szőlészek közös problémái Távlati terveink szerint 1980-ig el kell érni, hogy nemesített szólóink' területe 55 ezer hektárra emelkedjen, tehát körülbelül 50 ezer hektárral legyen több, mint jelenleg van. Ebből a keletszlovákiai kerületben több mint négyezer hektár új szőlőtelepítéssel számolnak. Tervük reális annak elle­nére, hogy a tervezett új telepítés terjedelme kétszerese a meglévő szőlő­­területüknek. Ha ezt a tervet sikeresen teljesítik, akkor hazánk keleti részében 6500 hektár szőlő lesz. Az új szőlőtelepítésékre elsősorban is a két hagyományos szőlőtermesztő körzetben — a Tokaj-hegyalján és a Vihorlát alatt kerül sor, tekintettel arra, hogy a talaj és az éghajlati viszonyok itt a legkedvezőbbek és abból a szempontból is, hogy a befektetések mielőbb megtérüljenek. Célszerű és alaposan átgondolt jó munka nélkül azonban a szép tervek csak papíron maradnak. Ezt nem azért hangsúlyozom, mert ilyen jelenséggel találkoz­tam az említett szőlészeti gazdaságokban. Sőt mi több, ismert tény, hogy szőlészetük területe — a különböző nehézségek ellenére is — évről évre növekszik. És ehhez még hozzá adhatom azt is, hogy nem a más növények termesztésére is alkalmas területek rovására, hanem olyan területeket telepítenek be szőlővel, amelyek más célra nem felelnek meg. Ez a tény azonban magában hordozza annak okát is, hogy a keletszlovákiai kerület miért nem tudta teljesíteni telepítési tervét és miért nem kielégítő a meg­lévő szőlőterületek állapota. Ami a Tokaj-hegyaljai körzetet illeti, itt az új szőlőtelepítések elsősor­ban is a Slovenské Nővé Mesto-i Állami Gazdaság hatáskörébe tartozik. A Vihorlát alatti új telepítésekben pedig a Sobraneci Állami Gazdaság a legérdekeltebb. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben némileg a szövetkezetek is bővítették szőlészetüket, de ezeknek többsége gyenge gazdasági helyze­ténél fogva beolvadt az állami gazdaságba, vagy „megerősödésének" erre a formájára a közeljövőben kerül sor. Persze felsorolhatnánk még több objektív és szubjektív tényezőt is, amely kedvezőtlenül hat nemcsak a további fejlődésre, hanem a Tokaj­­hegyaljai és a Vihorlát-alatti szőlészet helyzetére általában. A hagyomá­nyos régi telepítésük még pár évig nyugodtan maradhat és teremhet annak ellenére, hogy lényegesen nagyobb anyagi és munkaráfordítást igényel, mint a közép-magas, vagy a magasvezetékű telepítés. Sajnos, ezt a meg­oldást azonban nehezen vállalhatják a mindjobban érezhető munkaerőhiány következtében. De hiányát érzik mind a trebisovi. mind a michalovcei já­rásban a nagyüzemi szőlőtermesztésben feltétlenül szükséges gépi eszkö­zöknek is. Sok hibát követtek el mindkét járásban az új szőlőtelepítések alkalmából is. Tibaván például az új telepítés alá nem adtak szervestrágyát. A szövet­kezetek és az állami gazdaságok az új telepítések létesítésekor nem vették figyelembe az új technológia és a gépesítés bevezetéséhez szükséges köve­telményeket (írna, Baskovce). A meliorációs szövetkezet pedig olyan veze­téket készített a szőlőhez az említett községekben, hogy az nélkülöz min­den koncepciót, alapos átgondoltságot. A szőlő gyakorlatilag „szabadon" fejlődik. Ezzel magyarázható lényegében — az egész keletszlovákiai kerü­letre érvényes — alacsony hektárhozam Is. Ezek a legfőbb problémák, amelyek jellemzői a Tokaj-hegyalja és a Vi­horlát-alatti szőlőtermesztésnek. Hol van a kiút? Elsősorban is elmélyül­tebb felelősségtudatra van szükség mind a járási termelési igazgatóságok, mind pedig a szőlőtermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek részé­ről. Továbbá szükség van több szaktudásra, mert anélkül jó termés nem várható a szőlészetben sem. Végül emelni kell a gépesítés színvonalát, hogy a Tokaj-hegyaljai és a Vihorlát-alatti szőlőtermelő gazdaságok méltó versenytársai lehessenek a délmorvaországi és a nyugatszlovákiai szőlő­­termesztő mezőgazdasági üzemeknek. Megéri a befektetést, mert a boruk kitűnő. M. VILINOVIŐ vagy több fajiénak fellépte ellen nyúj­tanak segítséget. Tekintettel azonban arra, hogy a növényzeten a különböző kategóriákba tartozó betegségekből és kártevőkből a legtöbb esetben több is előfordul egyszerre, leküzdésüket is iparkodunk egy védekezési folya­mattal megoldani. Ez rendszerint több fajta vegyszer közös felhaszná­lását kívánja meg, ami bonyolult fel­adat, mivel ezeknek keverhetősége igen különböző. Gazdasági jelentősége ennek azon­ban igen nagy — fokozza a munka­produktivitást, csökkenti a termelési önköltséget, az oldóanyag szükségle­tet, a növényzet és talaj taposását' stb. Mivel ezen a téren komoly ér­deklődés mutatkozik, szeretnék né­hány hasznos tanácsot nyújtani a kö­vetkezőkben: A csehszlovák mezőgazdaságban jelenleg használt ismertebb növény­­védelmi vegyszer keverési lehetőségei a következők: vényvédeiml módszer fokozott fel­­használása. A vegyszeres növényvédelem for­mái, előnyei és hátrányai jórészt is­merteik. Óriási előnyük mellett hátrá­nyai közé tartozik többek között az, hogy ma még nincsen olyan vegyszer, ami kívánt mértékben védelmet nyúj­tanak egyszerre minden betegség és kártevő ellen. Ez érthető is, ha ezek fajának, tartózkodásának, fellépésé­nek, tüneteinek sokoldalúságára, óriá­si számára gondolunk. Így a sokféle növényi betegség és kártevő leküzdésére különféle vegy­szerek használatosak, amelyek egy Növényvédelmi vegyszerek keverhetősége A -növénytermesztés eredményessé­gét e főbb agrotechnikai intézkedése­ken kívül nem utolsó sorban a nö­vényzet különféle betegségek és kár­tevők elleni védelme határozza meg. A mezőgazdaság károsodása, ame­lyet növényi betegségek és kártevők okoznak, igen nagy. Ennek hozzávető­leges értékét már többen megkísérel­ték megállapítani. Külföldi szerzők, például Morstatt véleménye alapján ez évente legalább 2—3 milliárd dol­lár. Gauman szerint a svájci mező­­gazdaságot a betegségek és kártevők a kertészetben, gyümölcsészetben és szőlészetben évente 73—92 millió svájci franktól fosztják meg. Kanadá­ban csak a rovarok okozta károk ér­téke eléri az évi 25 millió fontsterlin­­get A csehszlovák mezőgazdaságban 1955-ben a fekete répalevéltetü (Do­­ralís fabae) a cukorrépa termés el­lenértékét. a becslések szerint 17 millió koronával csökkentette. A mezőgazdasági termelés eredmé­nyeit megtizedelő kártevők és beteg­ségek ellen ezért az utolsó években fokozott küzdelem folyik. Nemzetgaz­dasági szemszögből megítélve, ma már nem tudjuk elképzelni szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunkat hatá­sosan megszervezett növényvédelmi intézkedések nélkül és nem hiányoz­hat ez a dolgozók házatájin termelt zöldségfélék, gyümölcs és szőlő ter­mésének védelménél sem. A növényi kártevők és betegségek leküzdésének több módja ismert: cél­szerűen alkalmazott agrotechnika, növénynémesítés; biológiai küzdelem, vegyszeres, fizikális és mechanikus védekezés, zárlatok létesítése nyújt ebben segítséget. Ezen módszerek mindegyike igen fontos és adott eset­ben felhasználása sikerrel járhat. A növényvédelem eredeti és termé­szetes folyamatát biztosító biológiai harcot azonban a természet' ökológiai egyensúlyának fokozott megbontása egyre jobban hatástalanítja, így hova­tovább, előtérbe kerülnek a mester­séges módszerek. Ennek ellenére azért a biológiai tényezők se lebecsülendők. Pl. az amerikai fehér szövőlepke (Hyphant­­ria cunea), amely az 1946—1948-as években hatalmas mértékben elsza­porodott és óriási károkat' okozott', természetes ellenségének, a granuló­­zis nevű vírusos betegségnek fellép­tére szorult vissza eredeti kereteibe. Ha azonban ennek az igen kártékony lepkének újabb generációi esetleg ví­rusos betegségükkel szemben ellen­ál lókép ességet nyernek, isméi elsza­porodhatnak. Ilyen és hasonló megfigyelések kö­vetkeztében így a biológiai védelmet' nem lehet megbízható tényezőként értékelni és ezért' indokolt a többi, ezek közül főleg a vegyszeres nö-A készítményeket sohasem szabad koncentrált, tömény formában ösz­­szekevemi, hanem csak vízzel előző­leg végzett hígításuk után. Ne ké­szítsünk keveréket készletbe, hanem fogyasszuk el ezeket mindig a keve­rés napján. A táblázatban a legkedvezőtlenebb keverhetőségű az oldatok közül a Soldep, azonban ennek önálló felhasz­nálása is indokolt, mivel több, a hár­­tyásszárnyúak (Hymenoptera) közé tartozó rovar, mint pl. a répadarázs (Athaüa rosae), cseresznyelégy (Rha­­goletis cerasi), a poloskaszagú körte­darázs (Hoplocampa brevis), almada­rázs (Hoplocampa testudinea) stb elleni védekezés legmegbízhatóbb esz­­köze. A növényvédelmi vegyszerek hely­telen keverése, meggondolatlan fel­­használása sok esetben súlyos követ­kezményekkel járhat, ami nem kívá­natos. Ezért tanulmányozzuk át és tartsuk be minden esetben az ide vo­natkozó használati utasításokat és szaktanácsokat, hogy a kívánt ered­mény ne maradjon el. KOVÁCS FERENC, mezőgazdasági mérnök Jelmagyarázat: K — keverhető. ? ~ a keuerhetőség vitás, nem ajánlatos. A — keverheti a keverék azonban gyorsan bomlik, azonnal jelhasználni. X *■ nem kever hető. O — a keverés nem jön számításba. Mutasd meg, milyen a boroshordód, mepondom, milyen borosgazda vagy! A borászat aramymondása: a jó bor előfeltétele a tiaetaság! Ám erről na­gyon sokan megfeledkeznek. A bordó­nak sok esetben csak addig van be­csületé, míg bor van benne. Ha ki­ürül, kiteszik a pincéből vagy a kam­rából az udvarra, csak úgy szennye­sen, penészesen, gondozatlanul, majd kiszárad és romlásnak indul. Aztán ősszel, a szükség idején üggyel-baj­­ja! bedagasztják, égy kissé kiöblítik, és utána megtöltik musttal. Bizony sok helyen van ez Így! Főleg a kis­termelőknél! Ideje lenne, ha az ilyen borösgaz­­dák tudatosítanák, hogy boros hordó üres állapotban sokkal jobb gondo­zásra és alaposabb tisztántartásra szorul, mint' akkor, amikor bor van benne. Hiszen, ha jő, tehát fertőzetlen bort tárolunk, a hordó 'belső kezelé­sére különösebb gondot nem kell for­dítani. De az üres hordó tisztántartása és rendszeres kénezésé annál is in­kább szükséges. Csak egy hétre ha­nyagoljuk el, máris a beleszűrt must vagy a bor romlását okozhatja. És az is előfordul, hogy az elhanyagolt hor­dó a megkésett tisztítás következté­ben örökre használhatatlanná válik. Ezért most a szüret előtti időszak­ban fordítsunk nagyobb gondot a musttároló edények tisztítására és tartsuk szem előtt, hogy tároló edé­nyeink tisztasága a bor érésére döntő tényezőként hat. A hordók tisztaságát a következő­képpen vizsgáljuk: az aknanyiláson belefúvunk, vagy nyitott tenyérre! rá­ütünk a nyílásra. Á kiáramló levegőt pedig megszagoljuk. Ha a hordó egészséges, bor- vagy kénszagot, ha fertőzött, akkor ecetes, penészes vagy dohos szagot érzünk. Az is igaz, ha a nyíláson Iebocsájtott égő elalszik, a hordó nem tiszta, hanem fertőzött. A hiba főleg a mosás, a kénezés el­hanyagolása és rossz dugó használata következményeként fordulhat elő. Ha a hordónkon gyenge penész! észlelünk, akkor először hideg vízzel, majd szódás-Iúgos oidatú forró vízzel mossuk ki és utána forró és hideg vízzel öblítsük. Hideg vízzel mind­addig kell mosni a hordót, míg a ki­öntött vfz teljesen tiszta nem lesz. Utána két-, esetleg három forró vízzel kiöblítjük, ezt követi legalább kétszer a sződás-lűgos mosás, s végül a forró és hideg vizes öblítés. A hordó mosását azért kezdjük hi­deg vízzel, meri ha meleg vizit önte­nénk a hordóba, a dongáin lévő lyu­kak és rések kitágulnának, s így a penész vagy az ecetszag még jobban belemosődna a dongafa szövetei közé. Ha a penész régebbi keletű, akkor a hordót kifenekeljük, majd gyökérkefé­vel hideg vízzel súroljuk, utána pedig fokozatosan forrő, szódás-Iúgos, és végül forró és hideg vizes mosást al­kalmazunk. A súrolást mindig a don­gák hosszirányába végezzük, mert a fa szálai közé fészkelt penészgombá­kat csak így tudjuk teljesen eltávolí­tani. Ha ez nem segít — tekintettel arra, hogy a penész a sző legszorosabb értelmében befészkelt a dongák szö­veteibe — akkor késsel, hordőkaparő­­val vagy gyaluval kell eltávolítanunk a fertőzött dongarészt. Utána a hor­dót hideg, majd 2 %-os meleg szódás- Iúgos oldattal alaposan kimossuk és végül kiöblítjük. Nagyüzemeknél, ahol arra lehetőség van célszerű a hordókat gőzzel fertőt­leníteni. E műveletet azonban évente csak egyszer ajánlatos alkalmazni, mert a sűrű egymásutáni gőzölés la­zítja a dongafal rostjait. A hordók gőzöléséhez gőzkazán szükséges, mely 1,5—2 atm. nyomás mellett kisebb hordóknál 10—15 percig, a nagyobbak­nál ennél tovább is képes hatni. Utá­na megvárjuk míg a hordó lehűl, majd megismételjük a gőzölést. A gőzölés! követően 2 %-os sződás oldattal a hordót kimossuk, majd hideg vízzel kiöblítjük. Különös gondot kell fordítani az új hordók előkészítésére. Mert a rosszul előkészített új hordóban az új bor könnyen csersavat, növényi gyantáso­­dást és egyébb rossz ízeket kaphat. Helyes, ha az új hordókat egy-két na­pig hideg vizzel megtöltve áztatjuk, utána gőzöljük, vagy két-háromszor kiforrázzuk, majd lúgos vízzel kimos­suk, forró és hideg vízzel kiöblítjük. Az említett műveletek elvégzése után nem árt, sőt ajánlatos, az új hordót még további két-három napig hideg vízzel megtöltve áztatni. Ezt követi aztán a kicsepegtetés, majd a kéne­zés. Az ilyképpen előkészített boros hordókat alaposan átvizsgáljuk, s ha a követelményeknek megfelelnek, úgy minden félelem nélkül beleszüretel­­hetjüik a szőlőlevet és biztosak lehe­tünk abban, )i°9y a fáradtságunk ju­talma kellemetlen illatoktól mentes jő bor lesz. K&sa Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom