Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-06 / 5. szám

Gondtalan «Öregségük ban. Meg kell hagyni, hogy környeze­tük pompás. Gyönyörű lépcsőfeljáró vezet a tágas nyári szalonba, ahonnan virágokkal dúslakodó folyosón keresz­tül jutunk a könyvtár és olvasóterem­be, majd a kék- és zöldszalonba. A szobák megtekintésekor szembetűnő a ragyogó tisztaság és a példás rend. A rendre 19 takarítónő ügyel fel; a személyzethez tartozik még 9 ápolónő és 4 szakácsnő. A legtöbb gond a ve­zető — Györgyei György vállát ter­heli, aki igazi szakértője munkájának. Tudja, hogyan kell bánni a rábízott emberekkel, hogy mindenki jól érezze magát. Azt mondják, hogy az elége­dettség érzése nagyrészben a gyom­ron is keresztül halad. Ha úgy van, akkor itt igazán nincs ok a panaszra. Négyszeri kosztolás van naponta. — mindenki kedvére jóllakhat. Az étel minőségét illetően sem lehet ok pa­naszra. S a többi, a ruházat, a költőpénz? Erre sincs gondjuk a nyugdíjasoknak. Mert mindenki a kendőtől kezdve egészen a cipőig mindennemű öltöz­ködési kelléket díjmentesen kap meg. Sőt, költőpénzt is kapnak, 50 Kcs-tól 200-ig, attól függően, milyen magas a nyugdíjuk. A cigarettát, borocskát vagy süteményt, édességet az agghaj­lék falatozójában vehetik meg. De nem szorítkoznak csak erre az egy boltra, hiszen szabadon járhatnak-kelhetnek a faluban, sőt még Bratislavába is el­mehetnek egy napra külön engedély nélkül. Évenként egy hónap „szabad­ságot" is kaphatnak, ha hozzátartozó­jukat szeretnék meglátogatni. zássaT. vagy milyen munkával töltik el? Nincs megszabott napirendjük, egyedül az étkezés ideje szorítkozik bizonyos időhatárokra. Különben ki-ki tetszése szerint kedvtelésével foglal­kozik. Azok, akik még itt sem tudnak lemondani a munkáról, dolgozhatnak is. Sokan a kertészetben segítkeznek, a kastély körüli virág- és zöldség­palántákat ápolják. Vannak, akik ba­romfit etetnek vagy sertéseket gon­doznak. Mindezek munkáját rendesen díjazzák. Az asszonyok túlnyomó ré­sze kézimunkával foglalatoskodik. Ki köt, ki horgol, van aki papírból készít tárgyakat. A kézimunkákból minden évben kiállítást rendeznek. Elcsodál­koznánk, ha látnánk az ügyes és ötle­tes készítményeket. A kulturális tevékenység Bizonyára sok CSISZ és CSEMADOK szervezetet lepipálnának eredmé­nyeikkel. Tánccsoportjuk ugyan nincs, de nagyon színvonalas a színjátszó­csoportjuk. Sőt. lelkes irodalmárokat is találunk közöttük. Ha a falu mű­velődési otthonában fellép valamilyen vendég együttes, a közönség jelentős és lelkes részét az otthon lakói alkot­ják. Már említettük a könyvtárat, amely sokaknak kedves szórakozóhelye. A televízió itt is a legközkedveltebb. A zenerajongók kedves lemezüket játszhatták a gramafonon. Mivel nincsenek megelégedve? Egyedül a betegség az, ami panaszt emel ajkukra. Az ilyen korban már gyakran betegeskednek az emberek. Hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni fájdalmukat? Az összes bennlakó kí­vánsága az, hogy gyakrabban jöjjenek megvizsgálni őket a járási Vöröske­reszt szervezettől. Nagy bizalmat önt beléjük, ha látják azt, hogy van aki érdeklődik felőlük. Mert legtöbbjének nincs már hozzátartozója, s oly jól esik nekik érezni azt, hogy mások is törődnek velük. Kik kerülnek az intézetbe? A legújabb rendelet szerint, csupán azokat fogadják be, akiknek nincs hozzátartozójuk, vagy nincs biztosítva az, hogy valamelyik gyermeküknél gondtalanul élhessék le életük pihe­nésre szánt napjait, éveit. Varga Béla Visszaeső brr •• // I u n o z o k Mulyadi gondok 'Az ígéret szép szó .. ; A monda szerint annak idején Omár bég azt mondta Szapolyainak amikor vizet fakasztott' a sziklából: „Vized van, de szived nincs." A mulyadi EFSZ «setében ezt csak így lehetne módo­sítani: A szövetkezetnék nincs vize, tíz illetékeseknek pedig szívük. A mulyadi szövetkezet gazdasági udvarában már két éve tart a víz­hiány. Naponta átlag 50—70 hektoliter EMLÉKEZETGYÖNGÜLÉS ÉS FOGALOMZAVAR A brabóvói Viliam Kovác is azok közé tartozott, aki szeretett „meg­feledkezni" családapai kötelességeiről. Jóllehet hetet-havat összehordott sa­ját védelmére és állandóan javulást ígért, amikor ismételten bíróság élé állították emiatt és kisebb lopások miatt, csak nem akart jobb útra tér­ni. Három kiskorú gyermekének ellá­tásáról azontúl sem gondoskodott, foga nem fűlt a munkához. „Egysze­rűbbnek" tartotta, hogy Martinban tranzisztoros rádiót kérjen a kölcsön­zőben, amelyet azután Zilinán szem­rebbenés nélkül — eladott. Hasonló fogalomzavarban szenvedett, amikor egyéb idegen tárgyak tulajdonjogát magának „tulajdonította" és 550 ko­ronát zsebelt be eltulajdonításukért'. Kovác szíve mélyéből megvetette a közönséges személyvonatot. — Ha vonat, legyen gyorsvonat! — gondolta magában és azontúl kizárólag ezt az alkalmatosságot vette igénybe hely­­változtatás céljából, persze jegy nél­kül. Ha belefáradt a sok utazgatásba és szállodában hajtotta nyugalomra fejét, reggelre újból rájött az emlé­kezetgyöngülés és elfelejtett — fizet­ni. A Banská Bystrica-i kerületi bíró­ság végül is két és fél évi szabadság­­vesztésre ítélte a visszaeső bűnöst — elmélkedés céljából. „KEDÉLYES VENDÉG“ A Nálepkovóról származó Ondrej Rusnák imádott keresztelőkre járni, ahol meghitt családi körben zavar­talanul hódolhatott „emberi gyenge­ségeinek". Utoljára Gelnicán járt ven­dégségben a kedélyes keresztelő­rajongó, ahol azonban szokása szerint összeszólalkozott vendéglátójával. Majd miután alaposan felöntött a garatra, rátámadt a házigazdára és hálából az elfogyasztott italért annyi­ra összeszurkálta a szerencsétlent, hogy több hétig munkaképtelenül nyomta az ágyat. Rusnák már ötízben állott bíróság előtt, de mindannyiszor kisebb-na­­gyobb büntetésekkel megúszta kilen­géseit. Most azonban a Spisská Nová Ves-i járásbíróság „betudta" előbbi vétkeit és tizenegy havi fogházra ítél­te a késelőt. JAVÍTHATATLAN MUNKAKERÜLŐ Annak ellenére, hogy több tucatnyi lopás miatt 1960-ban három évre „hűvösre" tették, Jozef Dohnál nem volt hajlandó dolgos életmódot foly­tatni. Nem becsülte meg magát a Kelet-Szlovákiai Vasműveknél sem, jóllehet bizalmat előlegeztek neki és különböző tisztséget ruházták rá. Ott is visszaélt munkatársai bizalmával, elsikkasztotta megtakarított pénzüket. Mielőtt a közbiztonsági közegek „barátságos eszmecserét" folytathat­tak volna vele, a szélhámos szelet ka­pott és kereket oldott. Búcsút mon­dott Kassának és keresztül-kasul utazgatott a köztársaságban. Ha út­ját megszakította, csak a legelőkelőbb szállodákat szerencséltette látogátá­­sával: Prágában az Ambassadort, Bra­­tislavában a Carltont. Egyívású szak­társaihoz hasonlóan ő is „elfelejtett" fizetni, .egyetlen búcsúszó nélkül tá­vozott lakásadóitól. Dohnál agyafúrtságára jellemző, hogy 46 személytől összesen 13 ezer koronát sikerült kicsalnia kölcsön fe­jében azzal az ürüggyel, hogy elvesz­tette pénztárcáját, nem tud hazautaz­ni Kassára. Mikor lefülelték, 25 ezer koronára rúgott már a tartozása. A kassai járásbíróság mint vissza­eső bűnözőt négy és fél évi szabad­ságvesztésre ítélte a javíthatatlan szélhámost és további 10 hónappal tetézte büntetését, amelyet annak idején fe'tételesen elengedtek neki. Az ítélet a kassai kerületi bíróság j egybehangzó döntése folytán jogerőre emelkedett. Ke I vizet fuvaroznak az állatoknak — két munkaegységért. A problémát először a jelenlegi kút mélyítésével akarták megoldani, mert így nem szükséges a víz minőségének ellenőrzésére. A termelési igazgatóságon azonban mást határoztak. Új kutat kell fúrni. Ez nem lenne baj, az építkezés megkez­dése azonban még mindig késik. Eddig a kérvény és válaszírásnál, ígéretek­nél és határidőszabásnál nem jutot­tak messzebbre. Most újra itt a tél s a befagyott Ipolyból kell a szövet­kezeti dolgozóknak veszélyes körül­mények között vizet hordaniuk. Vajon meddig kell még várniuk a kútra? Mikor mondhatják végre azt, hogy mégis csak van szívük a terme­lési igazgatóság dolgozóinak? Mikor lesz már rendben a villany? A gazdasági udvarban már beveze­tésétől kezdve baj van a villannyal. Egymás után égnek ki a motorok és tönkremennek a vízpumpák. Alig mú­lik el hét javítás nélkül s a kiadás évek óta bizony nagy összeget tesz ki. Többszöri kérésünkre végre meg­látogattak bennünket az illetékesek. Helyszíni szemléjük óta azonban még semmi nem történt. Megjavítanánk mi magunk is, de tudjuk, hogy a szö­vetkezet villanyszerelője nem teheti, mivel az egész vonalat át kellene vizsgálni. így nem tehetünk mást, mint azt, hogy várunk. Csak azt sze­retnénk tudni, hogy mi az oka ennek a késedelmes ügyintézésnek. Sok a dolguk az illetékeseknek, vagy pedig a bürokrácia a bűnös? Vámos János (khrijíad) A neves bardejovi fürdőt is tovább építik A kelet-szlovákiai fürdők újjáéledése Azzal, hogy az elmúlt' év tavaszán átadták rendeltetésének a lucivnái gyermek-tuberkulózis gyógyfürdőt, 1558-ra emelkedett Kelet-Szlovákiá­­ban a gyógyfürdők ágyainak száma. Ezekben a fürdőkben évente több ezer ember nyeri vissza egészségét. Az utóbbi években elért eredményekkel elégedettek lehetünk, s azzal azonban már kevésbé, hogy a fekvőhelyek mennyiségét illetően 1970-ig alig lesz változás a kerületben. Nem azért, mintha talán megfeledkeztünk volna új gyógyfürdők építéséről, hanem azért, mert közömbösséget tanúsítot­tunk a meglévők iránt. így ezek — szabadabban mondva — elkoptak, és 1970-re közülük több használhatatlan­ná válik, ha nem korszerűsítik. A hazánkban folyó asztma-gyógyítás egyik központja a Magas Tátra-i Csorba-tó, melynek kapacitása — egy öreg vendéglőben — 280 ágy. Ez ki­tűnő éghajlati viszonyok között na­gyon kevés. A problémát az sem oldja meg, hogy jövőre 300 ágyas gyógy­kezelési pavilon épitésé veszi kezde­tét. Nem, mert elkészültével a jelen­legi, a 280 ágyas más célokat szolgál majd. A megoldás persze az volna, ha a Magas Tátra-i turizmus fejlesz­tése mellett, újabb gyógyfürdők épí­tésére is gondot fordítanának. Annál is inkábt^, mivel az illetékes szervek jelenleg is két' olyan épület' után ku­tatnak (már hosszabb ideje), mé­lyekben légzőzavarokban szenvedő gyermekeket gyógykezeltethetnének. Az általános vélemény az, hogy legnagyobb gyógykezeltetései lehető­ségekkel, tartalékokkal a kerületben a bártfai (bardejovi) járás rendelke­zik. Ez igaz is, hisz ennek a járásnak a területén van a legtöbb ásványi for­rás és a már itt működő fürdők egy­aránt alkalmasak bél-, gyomor- és légző-szervi betegségek gyógyítására. Az illetékesek figyelembe is vették ezeket az előnyöket s így a közeli bardejovi fürdők 300 ággyal bővülnek. A jövőben egyszerre tehát 620 beteg részesülhet orvosi kezelésben. És itt' álljunk meg egy szóra! A szakembe­rek szerint ugyanis a bardejovi für­dőkben a tervezettnek a kétszeresére lehetné növelni a fekvőhelyek szá­mát. A Vysné Ruzbachy-i források is gazdagok. A tervek szerint a jövőben itt — ideális körülmények között —• főleg idegbetegeket gyógyítanak majd. (Ez lesz egyébként a kerület második fürdőközpontja.) Az itt felépülő 200 ágyas gyógykezelési pavilonon kívül esik Vysné Ruzbachy turisztikailag igen nagy forgalmú központján. Emlí­tésre érdemes, hogy 1970-ig a ruz­­bachyi fürdők központi kazánházat is kapnak. Készül már *— igaz, hogy csak távlatilag — az itteni gyógyforrások komplex kihasználásának terve is, s a fürdőkörzet ezáltal több száz új ágy­­, gyal bővül majd ki. Az említett fürdő-lehetőségekén kívül a kelét-szlovákiai kerületben még számos kitűnő vegyi összetételű gyógyforrás van. Kihasználásukra ed­dig azonban, sajnos nem fordítottunk kellő figyelmet. Sobráncén például kéntartalmú forrás bugyog a földből, felhasználása különböző bőrbetegsé­gek gyógyításánál jöhetne szóba, de erre ez ideig az illetékesek nem gon­doltak. Hasonló a helyzet a gánovcei szénsavas forrás körül is. Folytathatnám a felsorolást', hisz a kerületben 322 ismert gyógyforrás van, de csak 66 szolgálja népünk egészségét. Stefan Mistrík, Kosicé Válaszom... Engedje meg, hogy a szokástól kissé eltérően — nyílt levél formá­jában válaszoljak néhány utóbbi panaszára. Sokat gondolkoztam szavain, s leginkább az fáj, hogy vannak emberek, akik egy idősebb asszonynak sem hagynak békét a néha megjelenő cikkeim miatt. Kedves Édesanyám, azon kérdésére, „fiam, minek írsz Te az újsá­gokba, minek haragítod magadra az embereket", azt mondom, hogy kommunista meggyőződésem, az emberek iránt érzett szeretetem és a fejlődő szocialista hazánk iránt érzett felelősségtudatom késztet arra, hogy a sajtó levelezője legyek. Néha megjelennek élesebb hangú bírálataim is, de azok csupán a segíteniakarás termékei_ Természetesnek tartom, hogy erről is, arról is, társadalmi jelenségekről, vagy másról megírhassam a véle­ményem, ha annak szükségességét érzem. Azt nem várom, hogy ezért egyesek tiszteljenek, de azt sem szívlelhetem, hogy egy védtelen asszonyt bántalmazzanak soraim miatt. S hogy miért éppen az újságban szólok ezekről a dolgokról? Emlékezzék csak Kedves Édesanyám, tatán 10 éves lehettem, ami­kor az iskolából haza vittem egy fasiszta irányú újságot, melyen azt olvastuk, hogy a kommunisták Oroszországban kirabolták és fel­gyújtották a templomokat. Ügye, mennyire megijedtünk mi akkor. Még a saját édesapámtól is félni kezdtünk — aki már akkor kom­munista volt. Látja, ilyen az újság. Hatott akkor ránk, de hat ma is. Ezért veszem kezembe a tollát, ha már túl vagyok a napi munká­mon. Ezért dolgozom még vasárnap is, amikor mások pihennek, dőzsölnek, esetleg hamis imájukat mondják. E sorok írása közben eszembe jutott egyik tárkányi „kisasszony", aki az elébe siető apját így köszöntötte: János bácsi, maga is kijött? Igen, vannak még ma is ilyenek, akik a saját szüleiket is szégyenlik. De éppen az ilyenek és hasonlók rikácsolják, hogy „nem jó lesz és nem jól van ez így." Hát bizony nem jól van. De csak azért, mert még léteznek üres szívű emberek, akik soha sem szerették a munkát s az igaz emberi szeretetröl pedig halvány fogalmuk sincs. Kedves Anyám! Büszke lehet arra, hogy gyermekei egyaránt be­csületes munkából élnek, és ha kell, tollal a sajtó fegyverével is harcolnak az oly nehezen várt új világért. Lehet, hogy itt-ott ne­hézségekbe, rosszakarókba ütközünk, de annál inkább szilárdabbak leszünk. Szeretettel csókolja fia, PALI. A kastély, ahol gondtalanul élnek öregeink Napsugaras, boldog öregséget szo­kás kívánni az élet őszén álló, a hosszú évek kemény munkájától kifáradt hozzátartozóknak. Megérdemlik öre­geink a pihenőt. Államunk több mil­liót fordít a nyugdíjasok gondozására. Ennek egyik ilyen kézzelfogható bizo­nyítéka, jó példája a magyarbéli agghajlék. A Bratislava környékén lévő kas­tély már öt éve, hogy nemes célt szol­gál, — csaknem 260 öregnek nyújt hajlékot, kellemes otthont. Vannak fiatalabbak is, akik testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvednek és ezért kényszerültek a korai pihenőre. Az otthon legidősebb tagja április 9-én lesz 100 éves. Sloboda Franciska nénit Modorból alig nézhetnénk 80 évesnek. Az agg­hajlék másik érdekessége a „fiatal házaspár", mint ahogy itt nevezik a három éve egybekelt 67 éves Fiala bácsit és 80 esztendős feleségét. A viceorvos * Az otthon lakóinak örömeiről, gond­jairól, életmódjukról mesélt a 76 esztendős Bot néni, aki csodálatra­méltó szellemi frisseséggel rendelke­zik. Ö itt a helybeli Vöröskereszt el­nöke, szervezője, agitátora. Eldicse­kedett, hogy már 95 öreget szervezett be a Vöröskeresztbe. Vajon milyen feladatuk van ebben a szervezetben? Hát bizony nem is kevés! Mert a 260 lakó közül 60—70 ágyhozkötött beteg. Bot néni mindig megkérdezi, mi a panaszuk a bete­geknek, van-e ele­gendő orvosságuk, ellenőrzi hogyan szedik azokat, be­tartják-e az előírt diétájukat. Mert az orvos, dr. Chlu­­metzky Attila az agghajlék betegein kívül még három falu lakosainak egészségére is fel­ügyel. Hogyan is élnek? Ha erre a kérdésre választ kere­sünk, elég körültekinteni a kastély-Mivel foglalkoznak? Mit csinálnak egész napon át? Éle­tük hátralévő részét milyen szórako-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom