Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-27 / 8. szám
Bratislava, 1965. február 27. Ära 86 fillér XV. évfolyam, 8. szám. FEBRUAR ÜZENETE A MANAR A tizenhét évvel ezelőtt lezajlott februári események fontos határkövet jelentenek nemzeteink történetében. Dolgozó népünk elhárította mindazokat az akadályokat, amelyek útját állták köztársaságunk szociális, gazdasági és politikai átalakulásának. A februári napok nemcsak fordulópontot jelentenek a történelem és a történészek számára, hanem kimeríthetetlen forrást képeznek, amelyből valamennyien tanulságot, bátorítást meríthetünk szocialista hazánk felvirágoztatásáért vívott küzdelmünkben. Minél nagyobb távlatból szemléljük az eseményeket, annál élesebben rajzolódnak ki előttünk az ország létét akkor fenyegető veszedelmek. Tanúi voltunk a munkás-paraszt szövetség megbonthatatlan egységének, dolgozóink és földműveseink kérlelhetetlen elszántságának, akik a sorsdöntő napokban Csehszlovákia Kommunista Pártja zászlaja alatt szétzúzták a csehszlovák reakció államellenes pucskisérletét és megteremtették a szocialista fejlődés feltételeit köztársaságunkban. Mindnyájan, akik azokban a zímankós februári napokban görcsösen markolásztuk fegyverünket, akik hidakat, gyárakat, középületeket őriztünk, akik köztársaságunk biztonságára vigyáztunk, élénken visszaemlékszünk az akkori télutóra. De azóta újabb nemzedék nőtt fel, amely e dicső napokban még nem tudta felmérni az események jelentőségét. Ezek a ma 25—50 év körüli fiatalok csupán szüleik vagy tanítóik elbeszéléseiből ismerik 1948 februárját. Ezért kell minduntalan visszatérnünk a februári eseményekre, hogy megismertessük a fiatalokkal az akkori idők történelmi fontosságát, a belső reakció ármánykodását, a tőkés országok prédaleső éhségét, a göröngyös utat, amelyet meg kellett járnunk, hogy nagyobb karéj kenyeret biztosíthassunk az új nemzedék számára. Az 1948 februárját követő években döntő jelentőségű változás állott be a dél-szlovákiai magyar dolgozók életében is. A felszabadulás utáni első három évben még vitás volt a politikai hatalom kérdése. Az államhatalmat ugyanis a burzsoázia egy része is gyakorolta. A szocialista irányzatú fejlődést akadályozó reakciós erők eltávolítása és a proletárdiktatúra megteremtése után 1948 februárjában egyidejűleg bekövetkezett Szlovákia magyar ajkú dolgozóinak nemzeti megújhodása is. A februári események felszámolták az 1945—1948-as évek sérelmeit, sót jóvátették a szlovákiai magyarok ellen München előtt elkövetett igazságtalanságokat is. 1948 óta rohamosan gyarapodott a magyar tannyelvű iskolák száma Dél-Szlovákiában. Amíg 1948-ban egyetlen önálló magyar tannyelvű iskola sem működött és csak 154 osztály állt 5400 magyar ajkú tanuló rendelkezésére a szlovák iskolák keretén belül, 1952-ben már 802 iskolát tartottak nyilván. 1.118 osztállyal, ahol öszszesen 65.956 gyermek részesült magyar nyelvű oktatásban. 1948. december 15-én jelent meg először Csehszlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű hivatalos lapja, az Új Szó. Pártunk magyar nyelvű napilapja lényegesen hozzájárult a dél-szlovákiai viszonyok konszolidálásához. Összeforrasztotta, egy síkba tömörítette Szlovákia magyar ajkú dolgozóit a párt által kitűzött építő jellegű feladatok teljesítésére. 1949. március 5-én megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesülete, a CSEMADOK. Az egyesület azt a célt tűzte ki feladatául, hogy kitölti az 1945— 1948-as években támadt réseket a kultúra fejlődésében. Rövid három év alatt a CSEMADOK szervezői tevékenysége csúcsteljesítményt ért el: 1952-ben 430 helyi szervezettel rendelkezett már és 40 ezer tagot számlált. Az ún. munkatoborzási mozgalom során a cseh országrészekbe került dél-szlovákiai dolgozók közül 1949. május 1-ig 24 ezren visszaköltöztek szülőföldjükre. Egyúttal intézkedések történtek gazdasági helyzetük biztosítására. Közigazgatási téren is megnyilvánult a februári események jótékony hatása. 1948 februárjáig ugyanis magyar nemzetiségű állampolgár nem lehetett tagja a nemzeti bizottságnak. 1952-ben az egykori bratislavai kerület járásainak helyi nemzeti bizottságaiba már 50 százalékban magyar nemzetiségű képviselőket választottak a dunaszerdahelyi, galántai, somorjai, szenei, nagymegyeri stb. körzetekben. Dél-Szlovákia dolgozói, a kapitalizmus idején kizsákmányolt béresek és zsellérek hűen kitartottak forradalmi hagyományuk mellett. 1948-tól 1960-ig 20.500-zal emelkedett a párttagok száma, köztük 10.000 mezőgazdasági dolgozóval. Ez a gyarapodás ékesen tanúskodik pártunk helyes nemzetiségi politikájáról. A falu szocializálása terén elért átütő sikerek nem kevésbé bizonyítják magyar ajkú mezőgazdasági dolgozóink pozitív viszonyát szocialista rendszerünkhöz, párthűségüket és áldozatkészségüket. Már 1954-ben Calánta, Somorja, Szered, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Komárom, Királyhelmec, Léva és Ógyalla járásai mezőgazdasági földterületének 90 százalékát szövetkezetek vagy állami gazdaságok művelték meg, amíg országos viszonylatban csupán a föld 39,1 százalékán folyt közös gazdálkodás. A sok közül kiragadott néhány példa beszédesen igazolja a Februári Győzelem jótékony hatását a szlovákiai magyar dolgozókra, azok kezdeményező és alkotó készségére. Mindamellett még mindig fennáll néhány sérelem, amelynek orvoslása várat magára. Ilyen például bizonyos helységek, új, ésszerűtlen elnevezése a lakosság megkérdezése nélkül vagy a hivatalos kettős nyelvhasználatról szóló rendelkezés mellőzése magyarlakta vidékeken. Párt- és államszerveink feladata, hogy ezeknek az intézkedéseknek érvényt szerezzenek. Ha a lüktető élet forgatagában késik is az elintézés, nincs okunk csüggedésre és bízvást elvárhatjuk sérelmeink orvoslását. A győzelmes február tizenhetedik évfordulója idén egybeesik köztársaságunk felszabadulásának huszadik jubileumával. Ezen alkalommal gondoljunk arra, hogy a Szovjetunió mérhetetlen véráldozatai, a fasizmus leverése nélkül nem állott volna módunkban megteremteni hazánkban a szocializmus feltételeit. Február nélkül viszont sosem valósíthattuk meg volna szocialista társadalmunk mai vívmányait. Róják Dezső Gépjavítók között A Íakszakállasi szövetkézét udvarán hatalmas víztócsák fénylenek. Alatta vendégmarasztaló sár. Csak nehézségek árán vergődöm el a gépjavító műhelyig. A szűk helyiségben serény munka folyik. Németh László és Hader Jenő gépjavítók egy Szuperzetor alvázának alátételével bajlódnak. A hatalmas test szinte betölti a szűk helyiséget. Alig lehet mozogni. De a két kiváló szakembert ez nem gátolja a munkájában. — Milyen gépek javítására rendezkedtek be? — Az összes erőgépek javítását mi végezzük — válaszolja Németh elvtárs. — Jelenleg a traktorok javításával foglalkozunk. A javítási munkákkal jól haladunk, bár sok gondot okoz az alkatrészek beszerzése. — Az alkatrészek beszerzését meg- 1 nehezíti az is — veszi át a szót Kürthy Sándor gépkocsivezető —, hogy november óta nem lehet semmiféle alkatrészt kapni. A régi raktárban leltár miatt szünetel az alkatrészek kiadása, a racai raktárban pedig az átvétel miatt nem adnak ki alkatrészeket. Ez szerintem igen helytelen intézkedés. — Milyen tapasztalataik vannak a javításokat illetően? — A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a házilag javított gépek élettartama felülmúlja a központi gép javítóüzemben javított gépekét. Ez nem egyéni megállapítás, hanem a jtraktorosok egyöntetű véleménye. Hiányosság továbbá, hogy a Süper- Major traktorok kormányműje gyorsan elhasználódik. Sok esetben még egy évet sem bír ki. Véleményem szerint ezt a tervezés hiányosságának számlájára kell írni. A tervezőknek nagyobb gondot kellene fordítaniuk az erőgépek kormányművének szerkezetére. Nagyobb teherbírásúnak kellene tennie. Legalább olyannak, mint a Super-Zetor traktoroké. — Milyen a kapcsolat a központi gépjavító üzemmel? — Az eddigi tapasztalataink nem a legjobbak — folytatja Németh elvtárs. — Ugyanis a surányi gépjavítóüzemben végzett generáljavítások után idehaza sok utánjavítást kell eszközölnünk. De az is előfordul, hogy a kijavított gépet kénytelenek vagyunk visszaküldeni pótjavitásra. Az ottani dolgozóknak nagyobb felelősséggel kellene végezni a munkát, mert ezzel csak hírnevüknek ártanak. Egyegy erőgép generáljavííása kb. 8000 koronába kerül. Ez az összeg túl magas a gépek minőségi javítását illetően. Éppen ezért, hacsak lehet idehaza végezzük az erőgépek javítását. Egyrészt mert legalább 50 %-kal alacsonyabb a ráfordítási költség, másrészt pedig a minőségi munka 100 Vokal jobb. — Csupán az erőgépek javítását végzik?. — Nem. Ezenkívül a gabona és kűkoricakombájnokat is mi javítjuk. Téli időben nehézs ei okoz, hogy nincs megfelelő helyünk a javítások részére, de ígéretet kaptunk a szövetkezet vezetőségétől, hogy az elkövetkező évben megkezdik a gépjavító műhely építését. Az udvar másik oldalán Domonkos Dezső és Haber István szorgoskodott Ök a talajművelő és egyéb mezőgazdasági gépek javítását végzik. A helyzet itt sem jobb. A szerelőtérség szűkre szabott. Egy pótkocsi alváza betölti a teret. S ha véletlenül egy szecskavágó kerül javítás alá, akkor az alvázat ki kell tenni az udvarra. — A tavaszi munkákhoz szükséges gépek javításával már elkészültünk, — tájékoztat Domonkos elvtárs. — Jelenleg a pótkocsik javítására került sor. Egyéb munka is akad bőven. A folyamatos munkát gátolja, hogy nem tudunk rendszeresen beszerezni vinklivasakat. Erre pedig nagy szükségünk lenne a pótkocsioldalak javításához. Még az elmúlt évben rendelt vasmennyiséget sem kaptuk meg. Jó lenne, ha az illetékes szervek nagyobb gondot fordítanának a szükséges anyagok gyártására és szétosztására. Domonkos elvíárs egyébként a Íakszakállasi HNB titkára. Igen elfoglalt ember. Elégedett sorsával. De nemcsak ő, hanem a szövetkezet többi tagja is. A munkából a gépjavítók kiveszik a . eszüket. Szorgalmuk arra irányul, hogy minél jobb minőségben kerüljenek ki kezük alól a megjavított gépek. A tavasz nem éri készületlenül a Íakszakállasi szövetkezet' dolgozóit. Erről a gépjavítók gondoskodnak. Andriskin József Lapunk tartalmából: Nagyobb eréllyel a termőföld védelmében Zárszámadás idején..................................... Márciusi teendők a kertészetben . . . Hol tart Csehszlovákia borászata? . . . 800 éves a Lipcsei Vásár . . s . $ « Iskola és család........................... * * • Fábry Zoltán igaza..................................... Keresztrejtvény........................................... 2. old. 3. old. 5. old. 8. old. 9. old. ti. old. 13. old. 15. old. A Hradec Králové-i Februári Győzelem Üzem dolgozói számos újdonságot készítenek a söripar számára. Az idén például befejezik a plzeni sörgyár fözdéjének rekonstrukcióját, amely az első ilyen korszerű lesz hazánkban. A gyár dolgozói különösen az új alumínium-söröshordók gyártásának tökéletesítésével szereztek országos hírnevet. Felvételünkön az üzem két kiváló dolgozója Ladislav Mrnák és Josef Hanácek a futószalagon készülő univerzális aluminium hordók abroncsozását végzik. (Foto: CTK) Több segítséget az erdőnek # Hárommillió köbméter fa fekszik keresztben-hosszában az erdőben # Terven felül 120 lánctalpas traktor érkezik a Szovjetunióból # További 2000 brigádosra lenne szükség % Januárban az időtervet 120 179 köbméterrel túlteljesítették # A közép-szlovákiai kerületben 5000 pár csizma hiányzik. Az erdészek becslése szerint a viharok következtében 3 millió köbméter fa hever a földön. Azokban az erdőgazdaságokban, ahol legnagyobb a kár, már elég fűrészt, traktort, mozgpszállásokat és egyéb felszerelést kaptak. A rendkívül nehéz probléma megoldására minden erőt mozgósítanak. A legutóbbi sajtókonferencia, amelyen megjelent a mezőgazdasági üzemek miniszteri képviselője viszont feltárta nem megy minden a maga rendjén. Amíg a fa feldolgozása a méteres hóban is elég jól halad, a szállítás körül komoly nehézségek merülnek fel. A zsarnovicei Preglejka például nem fogadta el az ezüstfenyőt. Más üzemekben is hasonló a helyzet. Ilyen „együttműködés“ nem segíti elő a probléma megoldását. Rosszul vizsgáznak azok az üzemek is, amelyek az erdőgazdaságokat látják el. Sok traktor amiatt nem dolgozik, hogy nincs vontatófelszerelésé. Szinte hihetetlen, hogy a meleg öltönyöket, a csizmákat csak február végére szállítják. A közép-szlovákiai kerület erdőgazdaságai például még mindig nem kapták meg az igényelt 3000 pár csizmát. A munkások sokszor méteres hóban dolgoznak, tehát nagy szükségük lenne lábbelire. Az illetékes szervek már december közepén tudták, hogy több csizmára, cipőre lesz szükség, de az igények kielégítéséhez később láttak hozzá. A szállítás körül is elég sok hiba adó-> dik. Például Brnóban január 14-én akarták feladni a csizmákat a vasútra, de az csak február 3-án fogadta el a megrendelést és a mai napig sem érkeztek meg a lábbelik rendeltetési helyükre. Az erdőgazdaságok az üzemektől főleg lánctalpas traktorokat kérnek. Bár a Szovjetunióból terven felül 120 lánctadpas traktor érkezik, sürgősen még több kellene. Az eddigi értékelés szerint az erdőgazdaságok munkásai a 4200 brigádossal januárban az időtervet' 120 179 köbméterrel túlteljesítették. A munka megkezdése óta mintegy 760 000 méter fát dolgoztak fel. Ebben nagy se“ gítséget nyújtott' a Német Szövetségi Köztársaságból behozott 1500 egyszemélyes motorfűrész. Bár a munka jőí halad, a kisebb-nagyobb hiányosságok ellenére is, az erdőgazdaságok további 2000 brigádost' kérnek az üzemektöL Szívesen vennék, ha brigádos csoportok mennének segíteni, mert az öszszeszokott munkások sokkal jobb eredményeket érhetnek el, mint a különböző munkahelyekről érkező brigádosok. —b— Méhészek figyelmébe! A Csehszlovák Méhészszövetség az 1965. augusztus 26—31-én Bukarestben megtartandó Nemzetközi Méhészkongresszusra különvonat-utazást tervez. Feltétel, hogy a jelentkezők száma legalább 500 személy legyen. Ar. útiköltség, elszállásolás, ellátás és a beléptidíj kb. 2500 korona lesz. Ezzel egyidejűleg Bukarestben méhészeti vásárt is rendeznek, ahol kiállítják a világ minden tájáról beérkezett méhészeti fölszereléseket. Az érdeklődők e hónap végéig küldjék be jelentkezési íveiket az alábbi címre: Ceskoslovensky Svaz Vcelárov, Praha I., Kfemencova 8. a következő adatokkal 1. Név, 2. Születési adatok, 3. Pontos lakcím, 4. Foglalkozás, 5. A személyazonossági igazolvány száma. (S) A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA A szocialista mezőgazdaságért!
