Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-16 / 66. szám

• Ciprus függetlenségének ügye nem válhat a NATO-országok alkutárgyává 0 Üjabb Kuba-ellenes amerikai mesterkedések • Súlyos adót kell majd fizetniük a marxizmus-leninizmus árulói­nak A ciprusi válság gyakran igen veszélyes fordulatokban bővelkedő ese­ménysorozata, mintegy reflektorként irányította rá e Földközi-tengeri szi­getországra a nemzetközi közvélemény figyelmét. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ezeket a drámai eseményeket egyben súlyos aggodalom is kísérte a haladó emberiség részéről, amely egyre határozottabban utasítja el a vi­tás nemzetközi kérdések erőszakos megoldásának gondolatát. Persze, szó sincs róla, hogy a Ciprus körüli bonyodalmak árnyékában figyelmen kívül hagynánk a továbbra is igen veszélyes délkelet-ázsiai helyzetet, valamint az újabb Kuba-éllenes amerikai mesterkedéseket. 1 Függetlenül attól, hogy az • utóbbi napok során bizonyos enyhülés állt be a ciprusi válságban, továbbra is igen veszélyes helyzet áll fenn ebben a függetlenségét éppen négy évvel ezelőtt elnyert országban. Pontosan négy évvel ezelőtt, 1960. augusztus 16-án vált függetlenné a Ciprusi Köztársaság, amelynek népe évszázadokon át nyögte a gyarmati elnyomás és a kizsákmányolás kettős igáját. Annál szomorúbb az a puszta tény, hogy a szabadság kivívásának negyedik évfordulóján a NATO-orszá­gok közti torzsalkodás következmé­nyeként az elmúlt napok során több mint félezer ciprusi esett áldozatul a török légitámadásoknak. Tehát ismét bombák hullottak, tankok és fegyve­rek pusztították annak a népnek fiait, amely oly féltve őrzi a nemzeti füg­getlenség drága kincsét. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: ki áll a ciprusi válság hátterében, miért bonyolódik egyre veszélyesebben e kérdés? A válasz egyszerű. Az atomkorszak gyarmati politikája, helyesebben a neokolonializmus sötét elképzelései állnak a kulisszák mögött. Ciprus népének óriási többsége azonban az ország teljes független­ségét akarja és kész áldozatokat hozni érte. Ezzel szemben a vezető kapita­lista hatalmak külön-külön próbálnak jogot formálni arra, hogy beleszólja­nak Ciprus belügyeibe. Egy önálló, független ország sorsát tették most támadójellegű katonai szervezetük, a NATO-egység alkutárgyává. Pedig ez a legveszélyesebb eljárás, amit a nyu­gati hatalmak a ciprusi ügyben követ­hetnek. A Biztonsági Tanács gyors és eré­lyes intézkedéseinek következtében most viszonylagos csend uralkodik Cipruson. A hét hónap óta tartó vál­ság lappangó tüze azonban bármely pillanatban ismét magasra csaphat fel és komoly veszélyeket jelenthet az egész világ békéjére nézve. A ciprusi válság közvetlen a Ton­­kin-öbölben lejátszódott események után éleződött ki. Politikai megfigye­lők — tegyük hozzá, hogy joggal — összefüggést keresnek a délkelet­ázsiai események és a ciprusi török támadás között. De ezenfelül a két agresszió közti összefüggés alátá­masztja a szovjet kormánynak azt az álláspontját is, amely szerint minden esetben tartózkodni kell az erőszak alkalmazásától, ka valamely ország közt vitás kérdés támad a másikkal szemben. Helytelen lenne, ha a ciprusi **• események tárgyalása közepet­te figyelmen kívül hagynánk az USA dél-vietnami mesterkedésének újabb fejleményeit. A napokban több mint száz amerikai helikopter közreműkö­désével nagyarányú támadást intéz­tek a dél-vietnami hazafiak ellen. Taylor tábornok, az új saigoni ame­rikai nagykövet minden valószínűség szerint a katonai támadás állandó fokozásával akarja bizonyítani külde­tésének „helyességét“ gazdái előtt. Vajon meddig űzi még Washington ezt a veszélyes játékot Dél-Vietnam­­ban? » Az amerikai kormány béke-ellenes tevékenysége azonban nemcsak a Tá­vol-Keleten fokozódik, hanem saját földrészén is. Mint ismeretes, a Fehér Ház által irányított Amerikai Államok Szervezete külügyminiszteri értekez­lete határozati javaslatot fogadott el a Kuba-ellenes amerikai megtorlások kiszélesítésére egész Latin-Ameriká­­ban. Legutóbb a chilei kormány enge­dett az amerikai nyomásnak, amely megszakította diplomáciai kapcsola­tait Kubával. Az amerikaiak Kuba-ellenes politi­kájának fokozásával kapcsolatban az elmúlt napokban hivatalos szovjet nyilatkozat jelent meg, amely tör­vénytelennek tekinti az Amerikai Ál­lamok Szervezete említett határoza­tait. Ezenfelül a szovjet kormány­­nyilatkozat leszögezi: a Kubai Köz­társaság elleni agresszív terveket szövő reakciós köröknek emlékezniük kell arra, hogy Kuba élvezi a szocia­lista közösség országainak, valamint minden békeszerető államnak és az egész világ népeinek együttérzését és támogatását. 3 A moszkvai Pravda „A nemzet­­• közi értekezlet: út a kommu­nista mozgalom egysége felé“ címmel vezércikkben foglalkozott a nemzet­közi kommunista mozgalom jelenlegi helyzetével. A cikk többek között megállapítja, hogy a kommunista- és munkáspártok nemzetközi értekezle­tének kérdésében két álláspont ala­kult ki. A pártok abszolút többsége amellett foglalt állást, hogy a közel­jövőben összeüljön az értekezlet, s ezt az álláspontot vallja az SZKP is. A Kínai Kommunista Párt vezetői viszont úgy vélik, hogy legkorábban négy-öt év múlva, de leginkább soha­sem kell összeülnie az értekezletnek. A Pravda vezércikke vitába szállt azokkal az érvekkel, amelyeket a kí­nai vezetők a nemzetközi tanácsko­zással szemben felhoznak. Leszögezi például, hogy a KKP és az SZKP elő­zetes megbeszélése nem lehet felté­tele az értekezletnek, majd hangsú­lyozza, hogy éppen az előzetes esz­mecserét borították már fel egyszer a kínaiak. A december 15-ére Moszkvába egy­behívott előkészítő konferencia a jövő év közepére tervezett nemzetközi kommunista világértekezlet előkészí­tését szolgálja. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ez a konferencia bizo­nyos mértékben megváltozott helyzet­ben ül össze, mint 1960-ban a 81 kom­munista és munkáspárt vezetőinek értekezlete. De még ebben az esetben is minden alap megvan arra, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom vezetői kötelezettséget vállaljanak: számot vetnek egymás véleményével és lelkiismeretesen együttműködnek azokon a területeken, amelyeken az álláspontok és az érdekek közösek és tartózkodnak minden olyan lépéstől, amely kárt okozhat a kommunista vi­lágmozgalomnak, és csak az osztály­ellenségnek szerezhet örömet. Ez pe­dig egyben azt is jelenti, hogy a marxizmus-leninizmus igazi eszméjé­nek árulói egyszer majd súlyos adót fizetnek az egész haladó emberiség és a történelem ítélőszéke előtt. (-tg-) A Szlovák Nemzeti Felkelés hősi partizáncsoportjainak egyik osztaga 0 Tito elnök elítéli az Észak-Viet­­nam és a Ciprus elleni agressziót. A jugoszláv államfő egy interjú során kijelentette, hogy semmivel sem indo­kolható az Észak-Vietnam elleni leg­utóbbi légitámadás, valamint a törö­kök támadása Ciprus ellen. Tito elnök megjegyezte, hogy a küszöbön álló kairói értekezletnek foglalkoznia kell a vitás nemzetközi kérdések békés úton történő rendezésének szükséges­ségével. 0 A kongói népi erők folytatják előrenyomulásukat Leopoldvilléből érkezett jelentések szerint, a központi kormány ellentámadást készít elő a hazafiak ellen, melyben a volt katan­­gai csendőrökre támaszkodik. Mobutu tábornok bejelentette, hogy a hadse­reg vissza akarja hódítani Stanley­­villét, amelyet a kongói népi erők el­foglaltak. 0 Eisenhower volt amerikai elnök, Goldwater segítségére siet. Washing­tonból érkezett jelentések szerint személyes eszmecserére került sor Eisenhower tábornok és Goldwater szenátor a Köztársasági Párt elnökje­löltje között. Az eszmecsere után Eisenhower kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja Goldwater kül- és belpolitikai elképzeléseit. Mint is­meretes a köztársaság párti elnökje­lölt — „az erőpolitikát“ helyezte ki­látásba, ha bekerül a Fehér Házba. 0 Amerikai repülőtámadások Laosz ellen. A Laoszi Hazafias Front szó­vivője bejelentette hogy amerikai repülőgépek augusztus 1—10 között több mint száz alkalommal támadták meg a Xieng Phouang környékén levő laoszi községeket és falvakat. 0 Sikereket értek el a délarab par­tizánok. Kairóból érkezett jelentések szerint, az elmúlt napok során jelen­tős sikereket értek el a délarab par­tizánok az angol fegyveres erők ellen. Az angolok súlyos veszteségeket szen­vedtek. A délarab hazafiak folytatják sikeres támadásaikat a Dali és Datina vidékén, ahol ellenőrzik a legfonto­sabb utakat. 0 Amerikai repülők provokációi szovjet hajók ellen. A szovjet kor­mány nemrégiben jegyzékben tiltako­zott az USA kormányánál amerikai katonai repülőgépeknek szovjet ke­reskedelmi és utasszállító hajók ellen elkövetett provokáció ellen. Mint az Izvesztyija jelenti, folytatódnak az amerikai légierők gépeinek ilyenfajta provokációi nemzetközi vizeken. 0 Baloldali földreform-javaslat a marokkói parlament előtt. A marokkói parlament törvényelőkészítő bizott­sága megkezdte a Népi Erők Nemzeti Uniója földreformjavaslatának tár­gyalását. Az ellenzéki képviselő azt követeli, hogy a kormány 1965, január 1-ig vegye állatai kezelésbe az idegen kézben levő földbirtokokat. 0 Az amerikai szenátus megszavaz­ta a szegénység elleni törvényjavas­latot. Az amerikai szenátus megsza­vazta azt a Johnson elnök által elő­terjesztett törvényjavaslatot, amely 947,5 millió dollárt irányoz elő az Egyesült Államokban „a szegénység elleni hadjáratra“. A törvényjavaslat, amelyet a képviselőház a múlt héten már elfogadott, ezután Johnson elnök­höz kerül, akinek aláírása után azon­nal törvényerőre emelkedik. T\él-Vietnam jelenleg a világ­­politika egyik legerősebben izzó, már-már jellobbanó tűzfészke. Amerikai nagykövetek jönnek és mennek, az amerikai elnök üzen, politikusai és tábornokai nyilatkoz­nak - de a helyzet egyre fenyege­tőbb. Milyen feladatot teljesítenek és milyen szerepre készülnek az ame­rikai csapatok Vietnamban? Mi e kegyetlen, több éves háborúnak a mérlege? Nem érdektelen mindaz, ami erről a nyugati sajtóban ma­napság olvasható, és ami nem szű­kölködik értékes beismerésekben, önleleplezésekben. Kik harcolnak Vietnamban? Moore, amerikai író egy interjú ke­retében számolt be Dél-Vietnamban szerzett személyes tapasztalatairól a U. S. News and World Reportban. Vá­laszai nem hagynak kétséget e te­kintetben: kik folytatják a harcot Vietnamban. íme a kérdések és az író válaszai: Kérdés: Mi a különleges alakulatok feladata? (Az amerikai katonai ala­kulatokról van szó — a szerk.) Válasz: A különleges alakulatok közvetlenül a guerillák ellen harcol­nak, közelharcot folytatnak a kommu­nista Vietkong ellen. Kérdés: Ez valami újfajta tenge­részgyalogság? Válasz: Más a feladatuk, mint a tengerészgyalogságnak. A tengerész­gyalogság rohamcsapatokból áll. A különleges alakulatok nem rohamcsa­patok, hanem elsődleges rendelteté­sük az, hogy az ellenfél uralma alatt álló területekre menjenek és kiképez­Ü vietnami kabin - nyugati szemmel Kit támogat a nép? zék az ottani lakosságot a guerilla­­háborúra, vagy guerillák elleni harcra vezessék őket. Kérdés: Az amerikaiak feladata a harc, vagy pedig csak a vietnamiak harci kiképzése? Válasz: A kiképzés a feladatuk, de maguk is részt vesznek a tényleges harcban. Kérdés: A harc legnagyobb részét nem a reguláris vietnami hadsereg csapatai folytatják? Válasz: Mint mái említettem, a harc legnagyobb részét különleges alaku­latok és hozzájuk tartozó irreguláris csapatok vívják. Ezek mennek harcba és támadnak, ezek állítanak fel csap­dákat. Guerillákként harcolnak. Ki érdekelt a harc folytatásában? Ugyanennek a lapnak egy másik számába Moore beismeri, hogy nem a vietnamiak, hanem az amerikaiak a harc ösztönzői. „Amerika legfontosabb problémája Vietnamban nem a kommunista Viet­nam legyőzése . . . Problémánk az, hogy engedjenek bennünket győzni, hogy vietnami szövetségeseink hagy­ják, hogy erőteljesen véghez vigyük és befejezzük a háborút... Ha a viet­nami katonák nem akarnak győzni, és nem gyűjtenek bátorságot ahhoz, hogy éjjel-nappal rendíthetetlenül szembeszálljanak az ellenséggel, ak­kor a számbeli túlsúly ellenére sem lehet megnyerni a vietnami háborút, még ha naponta három-négy vagy öt­millió dollárnyi segítség özönlik is hozzájuk.“ És mit szól ehhez a nép? — kér­dezzük szinte önkéntelenül. És Moore anélkül, hogy ez a legkisebb mértékig is szándékában állt volna — itt kény­szerül a legértékesebb önbeismerésre. — A vietnami stratégia az, hogy a Vietkong kommunista erőitől meg­tisztítsanak egy területet, azután pe­dig megpróbálják megtartani, miköz­ben más területek megtisztítására in­dulnak. A vietnamiaknak (kormány­erőknek) azonban mindeddig sikerte­lenek a területek megtartását célzó műveleteik. Ha az amerikaiak a la­kosság kiképzése után kivonulnak egy táborból, akkor rövidesen a Vietkong támadást indít és elfoglalja a terüle­tet. Egy program keretében — amely­nek célja az volt, hogy a hegyi lakó­kat távol tartsák a Vietkongtől és megakadályozzák őket abban, hogy élelemmel lássák el a kommunistákat vagy csatlakozzanak hozzájuk — a hegyi lakókat falvaikból a csapiatok erődítményeik környékére épített új falvakba telepítették. A csapatok azonban sötétedés után nem hajlan­dók elhagyni erődítményüket, s így a Vietkong katonái körülbelül este hatkor behatolnak a falvakba, ott ma­radnak egész éjszakára, politikai tá­jékoztatást nyújtanak, esznek, adót szednek és megbüntetik azokat, akik együttműködnek a kormánnyal. Reg­gel elmennek és estig a vietnami (azaz kormány-) csapatok veszik át a hatalmat. Ameddig a vietnamiak nem gyűjtenek bátorságot ahhoz, hogy éjszaka is kimenjenek és őrjá­ratokat tartsanak azokon a területe­ken, amelyek állítólag védelmük alatt állanak, addig az egész tisztogatási művelet nevetséges marad. A falusiak...? Minthogy úgyis a Vietkong uralkodik fölöttük, inkább saját otthonukban akarnak élni. Az­után természetesen kemény fejű kom­munisták lesznek belőlük, mert azt látják, hogy a vietnami légierő bom­bázza és tönkre teszi falvaikét, amiért visszamentek Vietkong területére.“ És a jövő? Moorenak feltették a kérdést: Át kell-e vennie az Egyesült Államoknak a vietnami különleges alakulatok és a reguláris vietnami haderők operatív vezetését ? Válasz: Igen, a légierőkét is és szá­razföldi csapatokét is. Kérdés; Véleménye szerint, ha szükséges, kiterjesztik a háborút az északi határon túlra ? Moore: Igen, készek vagyunk erre. Az a 12 000 főnyi amerikai, aki nem vesz részt a harcban, nyilvánvalóan ... terveken dolgozik és támaszpontokat állít fel arra az esetre, ha úgy dön­tenek, hogy kiterjesztik a háborút Északra. Kétségtelen, hogy készülődés folyik. „Mennyire komolyan kell vennünk a múlt hetekben elhangzott fenyege­téseket arra vonatkozólag, hogy ame­rikai katonai akcióval óhajtják hely­reállítani a helyzetet Délkelet-Azsiá­­ban?“ — tette fel önmagának a kér­dést a tekintélyes angol lap, a New Statesman. És így válaszolt: „Világos, hogy a kormányzat ezzel a további végső figyelmeztetéssel akarja tudo­mására hozni a kívül állóknak, hogy komolyan gondolja az amerikai bom­bázók bevetését... Ennek ellenére meg kell állapítani: az a belpolitikai eljárás, hogy megpróbálnak túltenni még Goldwater őrültségén is ... fel­tétlen az öngyilkossághoz vezet...“ — Az amerikai politika — folytatja a lap — Laoszban és Dél-Vietnamban kétségbeejtő helyzetbe került. Laosz­ban a kommunista ellenőrzés az or­szág négyötöd részére terjed ki, Dél- Vietnamban a szenvedő lakosság nagy része szívesebben látná a megrend­­szabályozott békét a Vietkong'irányí­tása alatt, mint a szüntelen háborús és korrupciós nyomorúságot Khan tábornok parancsnoksága alatt... Johnson elnök leghelyesebben tenné, ha megfogadná MacNamara hadügy­miniszter tanácsát: arra összpontosí­tani az amerikai erőket, hogy védel­mezzék meg Vietnamnak azt a részét, amely még Saigon ellenőrzése alatt áll... és szorítkozzék a kommunista támadások megfelelő erőkkel történő visszaverésére. Ez a helyzet, habár katonailag és politikailag egyaránt kényelmetlen, rövid távra legalább nem megvalósíthatatlan. Egyetlen módja annak, hogy nyitva tartsák a kaput és véget vessenek a Walter Lippmann által kereken kimondott „kegyetlen és mocskos“ háborúnak, amelynek nem látni a végét. Ha nem ezt teszik, a helyzet beláthatatlanul elromlik, vagy súlyos megaláztatáso­kat kell elszenvedni...“ Mit tudnánk hozzátenni e kétség­kívül figyelmetjérdem'.ő megállapítá­sokhoz? Elégtételt erezzünk afelett, hogy már a kapitalista sajtó sem lep­lezheti el az USA délkelet-ázsiai po­litikájának kegyetlen és szégyenletes voltát? Részben igen, de ezen felül az egész világ tudomást szerez arról, hogy a feneketlen dél-vietnami há­ború egyre nagyobb megvetést vált ki az amerikai társadalom széles réte­geiben is. (NSz) 1964. augusztus 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom