Szabad Földműves, 1964. január-július (15. évfolyam, 1-53. szám)
1964-04-29 / 35. szám
Hát évtized határán Amikor bekopogtattunk, Centár Béla kékesszürke, kissé fáradt szeme a televízió képernyőjére tapadt. Hruscsov elvtárs beszélt a budapesti Sportcsarnokban a munkásmozgalom problémáiról. — Egykorúak vagyunk — mondja büszkén — de ahogy elnéztem a lendületes beszéd közben, ö jóval fiatalabbnak látszik. — Csak nem érzi magát öregnek? — Ha legalább ötven éve^ lehetnék. — Kevesli talán a több mint fél évszázados harcot? — Nem az évekre gondolok. Hanem arra a sok csetlés-botlásra, sok melléfogásra, amely az emberrel egy emberöltő során megesik. Miért is nem láthattam húsz éves koromban legalább ennyire tisztán a dolgokat — sóhajtja. — Csak nem sajnálja, amit tett? — Azt nem, csak amit elmulasztottam a sötétben botorkálás közben. Az örök emberi elégedetlenség hangja cseng Centár elvtárs szavaiból. Pedig ha az életútjáról, amit dióhéjban elmondott, regényt lapozgathatnánk, nemigen adnánk igazat a múltját néha borúsnak látó öreg harcosnak. Gyerekfejjel került Pestre a nagy város forgatagába. A kenyér utáni hajsza sodorta őt is a munkásmozgalom ölébe. Először a Szociáldemokrata Ifjúsági Szervezetben tevékenykedett. Ezerkilencszáztizenkettőben már azok között sorakozott, akik májusi figyelmeztetőül beverték az akkori miniszterelnök, Tisza István ablakait. A később bekövetkezett világégés a frontra sodorta. Aztán három év fogság, ahol a kialakuló új rend vezetői útravalóként adtak valamicskét a marxista eszmékből. Huszonegyben falujában a szőgyéni pártszervezet egyik alapító tagja. Már a huszas évek első felében arató sztrájkokat szervezett az esztergomi prímási birtokon. Negyvenkét pár tette le a kaszát, amely csak akkor suhant újra, amikor megkapták jogos követelésüket. De nemcsak a gazdasági harcot ismerték a szőgyéni kommunisták. A dolgozók nagy ünnepén is mindig számítani lehetett a szőgyéniekre. Hiába igyekeztek a csendőrök a legdurvább erőszakkal akadályozni a felvonulásokat a huszas évek elején, toronyirányt, erdőn, mezőn keresztül vonultak Párkányba, megkerülve a csoportosan menetelőket visszaterelő zsoldosokat. A május elsejék, a lázban égő éljenző tömeg, a lelkes szónokok öntöttek beléjük erőt a további harchoz. A harmincas évek végén sötét fellegek gyülekeztek. A republika széthullott. A kakastollasok hosszú ideig Centár elvtárs és felesége mindig együtt meneteltek elvárták, hogy a szőgyéni vörösök közül a legveszélyesebbek mindennap jelentkezzenek a csendőrőrsön. A második világháború vérzivatarának utol. só előtti évében következett a nyilasok zaklatása. Nőtt a veszély, de a bátorság is. Negyvennégyben felesége, hű harcostársa, vörösre festette a fehér gyolcsot. Az ügyes kezű fiatalok sarlót, kalapácsot pingáltak rá. Másnap a szekértolók legnagyobb megrőjelszava: állandóan terven felül Rég volt olyan kiadós reggeli sétám, mint amikor néhány nappal ezelőtt a bratislavai Dimitrov Vegyi Művek Intrationgyáregységében dolgozó szocialista munkabrigádot kerestem fel. A főbejárattól zöld pázsittal szegélyezett aszfaltutak vezetnek a hatalmas gyártelep különböző üzemegységeihez. Kísérőm magyarázó szavait szinte elnyeli a helyi hangszóró reggeli adása: a Május 1-i és 9-i ünnepi díszfelvonulás tudnivalóit közük a gyár dolgozóival s egyben sikerekben gazdag, baleset nélküli munkát kívánnak valamennyiüknek. Ez utóbbit naponta megismétlik — mégsem tűnik frázisnak. * * * A IV. üzemrészleg termelési feladata jóval túlhaladja a gyár, illetve az ország határait; Intration-permetezőszert állítanak elő. amelyet valamennyi szocialista országba innen exportálunk. Egy KGST-kisüzemnek is mondhatnánk ezt a részleget. Rajtunk kívül még Svájcban készítik ezt a kiváló rovarölő permetezőszert, de a miénk erősebb hatású és jobban bevált. A füstölgő, bűzt okádó csővezetékek sokasága közt talán néhányan eltévedtnek tekintettek, amikor Humaj Eudovit elvtárs, a 34-tagú szocialista munkabrigád vezetője egy, a dohányzásra külön kijelölt helyiségbe kísér. Válaszaiból gyorsan megállapítom: rutinnal rendelkező brigádvezetövel van dolgom. Tudja, mit kell hangsúlyoznia, és mi az, ami csak említést érdemel. Nem csoda, hiszen ő ringatta az üzemrészleg bölcsőjét. Már öt éve dolgozik ugyanezen a helyen, vagyis amióta megalakult ez a külön részleg. Zömök termetű, örökké mosolygós fiatalember. Bár általános gimnáziumot végzett, mégis a vegyipar mellett döntött. Főiskolai tanulmányait most, munka után folytatja. A hatodik szemeszternél tart. De nem hagy túl sokáig kérdezősködni magáról, inkább a piros doszsziéban levő brigádnaplót teszi elém és közösen lapozgatjuk. A szocialista munkabrigád címet viselő üzemrészleg mellett ott díszeleg „a CSKP XII. kongresszusának műhelye“ kitüntetés is. Az elsőt 1962-ben, a másikat egy évvel később nyerték el. A brigád tagjai hetente, havonta és negyedévenként rendszeres termelési 1964. április 29. értekezletet tartanak. A központi téma mindig ugyanaz: a terv időbeni teljesítése. Ez pedig nem okoz nehézséget, mert a brigád, megalakulása óta, mindig terven felül teljesíti feladatát. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a szakmai továbbképzésre is. Szinte mindnyájan tovább tanulnak. Közülük sokan a gyár szakintézetében gyarapítják tudásukat. Legtöbbjük két szakmát is tanul, így a szükséges szerelési munkálatokat is maguk végzik. Ha valamelyik munkabrigád komolyan veszi „a szocialista módon dolgozni és élni“ jelszót, akkor a Humaj elvtárs vezette szocialista munkabrigád ezt munkájához mérten példásan teljesíti. Eddig már több ízben meglátogatták az állatkertet, a múzeumot, a Barátság Házát és különböző kiállításokat. Moziba és színházba rendszeresen járnak. A racai EFSZ pedig büszke lehet arra, hogy ilyen példás védnöksége van. A munkabrigád tagjai gyakran találnak alkalmat arra, hogy elbeszélgessenek a védnökségi szövetkezet tagjaival közös problémákról, sikerekről. De nem szigetelődnek el a gyár többi szocialista munkabrigádjától sem, különösen a Fosfotionüzemrészleg munkabrigádjával tartanak több közös megbeszélést. Humaj elvtárs az üzem vezetőségének rovására írja, hogy sok esetben csak akkor érdeklődnek a brigád sorsa felől, amikor valami jelentést akarnak megszerezni, vagy valamelyik más üzemrészlegen segítségre van szükség. Mi azonban nem hagyjuk magunkat elveszni — teszi hozzá — s az utóbbi időben az együttműködés terén is sokat javult a helyzet. Ismét a kis területen elterülő, de rendkívül nagyfontosságú üzemrészleg folyosóit, helyiségeit járjuk. Ittott egy szelep sípol, másutt hatalmas csövek füstölögnek. Körülöttük a harmincnégy tagú szocialista munkabrigád délelőtti műszakjának tagjai. Mintha olvasnám tekintetükből: megszoktuk már az ilyen látogatókat. A csomagolóban fürge mozgású lányok és asszonyok dolgoznak. László Emília, Nagy Erzsébet, Kristófová Rozália és a többiek orosz,, spanyol és magyar nyelvű használati utasításokat ragasztanak a megtöltött literes üvegekre. Tehát az aznapi szállítás Moszkva Havanna és Budapest felé irányul. Esetleg másnap Szófia, Berlin vagy Bukarest neve kerül az ízlésesen becsomagolt papírládák címlapjára: hirdetve a bratislavai Dimitrov Vegyi Művek Intration-gyáregysége szocialista munkabrigádjának áldozatkész, lelkiismeretes és nem utolsósorban pontos munkáját. Ajándékot nem hoztam magammal az üzemrészlegből, de lehet-e nagyobb értéket szerezni egy látogatás alkalmával, mint egy ilyen jól dolgozó szocialista munkabrigáddal megismerkedni ? Tóth Géza könyödésére vörös zászlót lengetett a szél a templomtornyon és a gazdakör épülete fölött. Később társaival a híres monostori erődbe került. Aztán Németországba hajszolták őket. Bécs előtt „olajra léptek“. Amikor toprongyosan, egy ócska pokróccal a vállán hazavánszorgott, az élettársa is alig ismert rá a mindössze negyven kilós emberroncsta. Nemsokára újból csatasorba állt. Most már szabad május elsejét szervezett. De az örömből rövidesen üröm lett. Félreállították őket, mert magyarul hirdették a dolgozók igazát. Negyvenhatban Bratislavába utaztak igazságot keresni. Nem sok eredménnyel jártak. Csak Major elvtárs biztatgatta kissé restellkedve a régi harcosok küldöttségét. „Tartsatok ki emberek, nem lehet ez így soká“. Major István szavai újból lelket öntöttek néhányukba. Akkoriban sokan letették a „lantot“. Szőgyénben is mindössze nyolcán maradtak a régiekből, akik február után újból az élvonalba álltak. Alig rendeződtek a csatasorok, jött a falu nagy átalakítása. Centár Béla elsőnek kanyarította oda a nevét a belépési nyilatkozatra és ő lett az előkészítő bizottság elnöke. Később járási funkcionáriusként segítette a „tipegő“ szövetkezetei. Akkoriban kígyót, békát kiáltottak rá, mint minden úttörőre. Még a tettlegességtől sem riadtak vissza egyes elvakultak. A nyugdíjas elvtárs már közel egy évtizede őrködik az ellenőrző bizottságban a szövetkezet vagyona felett. Emellett még önszorgalomból mindennap elmegy a szövetkezet postájáért is. Szeret ott tartózkodni a nagyüzem irányítói között. Kíváncsi mindenre, ami a közösben történik. Nem is bírná a tétlenséget. Legalább annyit tesz, amennyi erejéből _s idejéből futja. Mert ezenkívül az Oj Szót, Szabad Földműves-t is el kell olvasni ám betűről betűre. Tudni kell a világ sorsát. Egész élete során szerette az ifjúságot. Boldog, hogy a szövetkezet otthont teremtett a fiatalok számára. Szívesen tér be egy-egy fél órácskára a jól felszerelt klubba, a jövő nemzedéke közé. De a labdarúgó-pályán is ott láthatják buzdítani a szőgyéni tizenegyet a győzelemért. Dióhéjban beszélt az életéről. Toliam csak egy töredékét jegyezte le a hallottaknak. Sok-sok öreg kommunista harcos élete az övé. A régi május elsejék szervezői közül, deresen, megtört arccal, de az ügyért égő szívvel, erejükhöz képest most is csatasorba állnak és fáj nekik, hogy nem tehetnek többet. — Sok mindent felejtek már — panaszolja. — Kár, hogy nincs olyan jó fejem, mint Hruscsov elvtársnak. Tóth Dezső # A Szovjetunióban Shakespeare müveit 28 nyelven ötmillió példányszámban adták ki. Az idén három teljes Shakespeare-kiadás jelenik meg s az évadban 100 szovjet színházban játszanak Shakespeare-drámát. 9 Üj vasúti menetrend lép érvénybe június 1-én, melynek változásai a régivel szemben a közlekedés meggyorsítását és megjavítását szolgálják. A 22 legfontosabb gyorsvonatot express-járatoknak nyilvánították, amelyek minden állomáson előnybe részesülnek. A nemzetközi járatok várakozási ideje a határállomásokon is megrövidül. A Prága—Magas Tátra vonal új éjjeli gyorsvonatot kap. Az örök fiatal akadémikus SZÄNTÖ LÁSZLÓ 70 ÉVES Szűkebb hazánk, Szlovákia lakosságának legszélesebb rétegei, a dolgozók és a tudományos körök, valamint az értelmiség és a diákság jól ismerik a fáradhatatlan előadót és vitatkozót, a jókedvtől sziporkázó akadémikust. Szántó László elvtárs, a marxista eszmék egyik szlovákiai úttörője, aki több mint négy évtizeden keresztül harcolt a munkásosztály és a szocializmus ügyéért. Egyénisége, szerénysége, nyíltsága, egyenes jelleme és közvetlensége révén számos barátot szerzett országszerte, sőt hazánk határain túl is. Uhrovecről származik. A tanítóképző elvégzése után Budapesten a felsőbb pedagógiai iskolát látogatta, amikor az első világháború kitörésekor be kellett vonulnia katonának. Ezerkilencszáztizenötben orosz hadifogságba került és először a krasznojarszki fogolytáborban ismerkedett meg a marxista tanokkal. Ezerkilencszázhúszban lépett be a bolsevik pártba. Jaroslav Hasek és Arnost Kolirtan ajánlották felvételét. Krasznojarszkban a hadifoglyokból megalakult a nemzetközi brigád, melynek parancsnoka Zalka Máté, az ismert magyar költő és író lett. Szántó elvtárs is jelentkezett a nemzetközi brigádba, harcolt a fehér gárdák ellen, s a szovjet kormány kitüntette magatartásáért. A III. Internacionálé utasítására 1921-ben hazatért és azonnal bekapcsolódott a politikai életbe. A Kysuca völgyében egy elhagyott településen kezdett tanítani, de maga is tanult, elmélyítette filozófiai, közgazdasági és természettudományi ismereteit. Megismerkedett Peter Jilemnickyvel és Eduard Urxszal, akikkel mindvégig bensőséges, baráti kapcsolatokat tartott fenn. Cikkeiben és tanulmányaiban, melyek a haladó és kommunista Pravda Chudoby, Tvorba, Dav, Rudé Právo hasábjain jelentek meg, bírálta a burzsoá társadalom ellentmondásait és síkra szállt a dialektikus és a történelmi materializmus igazáért. A felszabadulás után fiatalos lendülettel fogott a munkához. Több fontos politikai és pedagógiai funkciót töltött be. Ezerkilencszázötvenkettő óta a Közgazdasági Főiskolán tanított és mint a filozófiai tudományok doktora a Szlovák Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Munkássága igen sokoldalú és termékeny. Több műve: A személyiség és a tömeg szerepe a történelemben, Két világ gazdasága, Hegel és Marx, továbbá Lenin filozófiája, Plehanovról, A tudomány a burzsoázia és a proletariátus szolgálatában stb. címmel jelentek meg. Valamennyi munkájának központi kérdése a marxista dialektikus módszer alkalmazása, és sikeresen ismertette meg az olvasókat a szovjet filozófiával. Élvezetes előadásmódjával, közvetlenségével, nyíltságával nagyon sok barátot szerzett magának előadásainak hallgatósága körében. Mondanivalóját mindig a jelen, az élő problémára alkalmazta, melyeknek sohasem tért ki. Gyakran figyelmeztette hallgatóit arra, hogy a szocializmus építése elsősorban azt jelenti, hogy ugyanakkor építeni kell az igazi emberi kapcsolatokat is. Ezek az emberi kapcsolatok pedig csak akkor lesznek tényleg szocialista kapcsolatok, ha megakadályozzák nemcsak az ember kizsákmányolását, de ugyanakkor elnyomását, üldözését, megalázását is. Ez olyan sarkigazság, melyeket a múltban oly gyakran megsértettek. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem — mondja Szántó elvtárs —, hogy több elferdítés ellenére nem minden, amit alkottak rossz és nem szocialista. Szántó elvtársat érdemei elismeréséül többször tüntették ki magas állami kitüntetésekkel. Ez alkalommal olvasói, hallgatói, és barátai sok egészséget, sikeres munkát kívánnak neki. —gr— r J t,amelyen emberek „Voltunk ott tán húszezren is" — emlékezik Antal Lajos bácsi. Az emberek mindig elérnek valahová. Az utak végtelen vonulása előtt mindig ott a cél; néha kis, egyszerű emberi cél, máskor nügy, mindent megváltó szándék. Kis célok és nagy szándékok ... Nem úgy indulnak-e el az emberek, hogy megváltsák a világot? S ha ezerszer nem sikerül, ezerszer újra kezdik. Induljunk el mi is egészen onnan, ahol az emlékek kezdődnek, onnan ami már történelem, de egyben élő múlt is. Bogya olyan kis falu, hogy szinte belefér két összetett tenyérbe. Mekkora lehetett a huszas években? Talán kisebb, talán már ugyanekkora. Nem nagyon látszik, hogy változott volna. A híre azonban akkor fordítottan arányúit a kis faluhoz. A május elsejei felvonulásokra idesereglett a környék, nemesócsaiak, tanyiak, itt egyesültek a bogyaiakkal, s innen indultak rezesbandával, vörös zászlókkal, transzparensekkel Nagymegyerre... * * * A szélső házhoz kitaposott gyalogút vezet; a kapu tárva, szinte fölöslegesnek tűnik. A házon túl már csak rét, még távolabb pedig a vetések üde zöldje. Az udvaron senki, a házban senki. Hiába kopogok, hiába köszönök. Csak az álmából felriadt fekete kutya mordul rám, talán nekem is jönne, ha nem tartaná erősen a lánc. Az ól mögül idős, kissé hajlott hátú férfi lép elő. — Elhallgass már — szólt a kutyára. — Antal elvtársat keresem. — Hárman vagyunk mi... — Maga, a fia, meg az unokája. Eltaláltam? — Nem. Mert ha az unokát is számítom, akkor eggyel több. — Es mosolyog hozzá. Antal Lajos bácsi hatvankilenc éves, de a mozdulatai frissek, szinte fiatalosan élénkek. — Ilyenkor sok a munka — mondja, — nem nagyon érek rá semmire. Beszélgetni meg éppenhogy nincs idő. Közben a vetni való krumplit teríti szét a földön. A szalma, mely a krumplirakást védte a fagy ellen, fénylik a délutáni napon, mintha aranyból volna. A sárga krumplik szanaszét gurulnak a földön, s velük együtt az emlékek is. — Az első május elsejét, amire emlékszem, 1920-ban ünnepeltük Nagymegyeren. Voltunk ott talán húszezren is. Akkor én még a szociáldemokrata párt tagja voltam. Aztán huszonegyben alakítottuk meg nálunk is a kommunista pártot. A huszonegyes május A lassan kimobló felhők alatt állok az állomás mellett, s hallgatom a távolodó vonat egyre halkuló zakatolását. Az utasok, akik velem együtt szálltak ki a vonatból, már lassan elérik a falu első házait. a a s 'CS S5S © Q> O © Q ü '© E-»
