Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-11-06 / 89. szám

Kárpát-Ukrajnai változások — Azt kéred tőlem szerkesztő elv­társ, hogy vázoljam azokat a változá­sokat, amelyek az elmúlt tizennyolc év alatt Kárpát-Ukrajnában végbe­mentek. Erre nem könnyű válaszolni. A változások az élet minden területén olyan alapvetőek, sokoldalúak, meny­­nyiségileg és minőségileg olyan nagy­­arányúak, hogy egy interjú szűk ke­retében még megközelítőleg sem le­het ezekről átfogó képet adni. Mind­amellett megkísérlem, hogy legalább néhány példával érzékeltessem a fel­­szabadulás óta megtett utunkat. így kezdte ismertetését Zágor Gá­bor elvtárs, szerkesztőségünk kedves szovjet vendége. Zágor elvtárs egy kárpátaljai építővállalat vezető mér­nöke és így mindennapi tevékenysége szoros kapcsolatban van a szocialista építés egyik legfontosabb ágazatával, de emellett széleskörű ismeretekkel bír az egész országrész fejlődését illetően. — A mai fiataloknak el kell mon­danunk — az idősebbek számára ez nem újság —, hogy a régi Kárpát­alját, vagyis a mai Kárpát-Ukrajnát a leírhatatlan tömegnyomor, ezer nép­betegség és a szinte hihetetlen szel­lemi elmaradottság jellemezte. Csak néhány példát. A „hucul" nép nem ismerte a búzakenyeret, minden éte­lük alapanyaga a kukorica volt, mely több formában került a szegény em­ber asztalára. Hogy ki volt szegény? Mindenki, a városi kereskedő, a jobb iparos és hivatalnoki rétegen kívüliek. Az öltözködés? Annak minden da­rabja, a felső és alsó ruha, a lábbeli otthon készült; háziszőttesből a ruha és saját cserzésü bőrből a bocskor. Textilkereskedésre nem igen volt szükség. Kulturális szükségletről be­szélni sem lehetett. Röviden ennyit a múltról. Ma, ha az ember a falut járja, alig­­alig talál különbséget a városi és a falusi ember életmódja között. Ren­desen, tisztán öltözött embereket lát­hat és a náddal fedett sárkunyhók helyét szilárd kő- és téglaházak fog­lalták el. A lakásokban korszerű bú­tor, tiszta utcák, és természetesen a televízió-antennák rengetege a ház­tetőkön. Ilyen a falu mai képe, és ez a szo­cialista rendszer legjobb védőügy­védje. — Minek tulajdonítható ez a roha­mos fejlődés? — tesszük fel a má­sodik kérdést. — Mindenekelőtt annak, hogy Kár­­pát-Ukrajna ma már nem a cseh ka­pitalisták gyarmatja, hanem egy nagy szocialista ország szerves része. Le­het, hogy ez kissé sematikusan hat, de ez az igazság. A hatalmon lévő munkásosztály és annak vezető pártja felismerte az or­szág lehetőségeit és optimálisan ki­használja annak gazdasági adottsá­gait, a hatalmas Szovjetunió felvevő kapacitását és ezeknek alapján ter­vezi és hajtja végre Kárpát-Ukrajna szocialista újjáépítését. Oj ipari ágak keletkeztek; elsősor­ban a könnyűipar épült ki. Csak úgy kapásból említek meg néhány ipari teljesítményt. Rahón hatalmas .papír­­kombinát dolgozik, melynek nyers­anyag-bázisa a Kárpátok fenyves ren­getege, Ungváron új cipőgyár, vala­mint fafeldolgozó üzem, mely bútort és belső hajóberendezéseket készít, Huszton kalapgyár, Munkácson vil­lanykellékeket gyártó üzem 1500 munkással, több konfekciógyár és más könnyűipari üzemek. Az ipari létesítményeket korszerű gépesítéssel és az automatizálás vívmányaival lát­ták el. Igen fejlett és állandóan nö­vekszik a fihom-mechanikai ipar és általában olyan ágazatok, amelyek kevésbé anyagigényesek. Ez az or­szágrész nyersanyag-szegénységéből következik. Tovább fejlődik a fafel­dolgozó-ipar is, amelyhez elegendő nyersanyag áll rendelkezésre. — Mit tudna mondani a mezőgaz­daságról? — E téren a változásokat röviden egy szóval tudnám jellemezni. Szako­sítás. Felismertük, hogy az Erdős- Kárpátok lankás nyúlványai aranyat rejtenek magukban. Ez a kincs a sző­lő és a gyümölcs. Van egy járásunk, az ilosvai, ahol a felszabadulás előtt szőlőtőkét keresve sem lehetett ta­lálni. Ma, amerre a szem ellát nemes csemege- és borszőlő, valamint a gyü­mölcsfák tízezrei díszlenek. Nem ok­talan dicsekedés, ha azt mondjuk, hogy Kárpát-Ukrajna, a Kaukázus és a Krím mellett, a Szovjetunió harma­dik nagy borpincéje és gyümölcs­­ligete lesz, A szőlőt korszerű üze­mekben, bor- és pezsgőkombinátokban dolgozzák fel. A mai állattenyésztés sem hason­lítható a régi primitív állattartáshoz. A korszerű technika, az állattenyész­tés terén is győzelmet aratott. A kor­szerű istállók, hizlaldák, a kolhozok takarmánykeverőüzemei ma már el­maradhatatlan kellékei a kárpáti fa­lusi tájnak. Évről-évre több az ún. milliomos kolhoz, amely tudományos alapon irá­nyított gazdálkodásával sohasem re­mélt jóléthez juttatta a falu azelőtt vigasztalan nyomorban élő népét. Hozzá kell még tennem, hogy a ház­táji gazdálkodás és a városi kolhoz­­piacok nagy értékben elősegítik egy­részt a falu gazdagodását, másrészt nagy mértékben biztosítják a városok és az ipartelepek élelmiszer ellátását, A falun élénk klubélet zajlik, műve­lődési körökkel, népművészeti cso­portokkal és napjainkban látjuk, hogy ez a zajló kulturális élet visszavezeti a fiatalságot a városokból a falvakba. A városi lakásépítésről szólva, szemléltetésül megemlítenék egy jel­lemző adatot. Ungváron évente 600— 800 új, modern 2—4-szobás lakás épül fel, ami ha tekintetbe vesszük, hogy a városnak kb. 50 000 lakósa van, ro­hamos növekedésnek mondható. Még sok mindent elmondott Zágor elvtárs, az egykori „szegények orszá­gáról“, ami érdekelné az olvasót, de egy újságcikk keretébe nem fér bele. Végezetül szó esett még az ottani magyar nemzetiség életéről is. Ezzel kapcsolatban Zágor elvtárs elmondot­ta, hogy a magyarlakta területeken a tizenegyéves középiskolák széles há­lózata működik és az ungvári egyetem filozófiai fakultása magyar nyelvű tanszékkel is rendelkezik. A magyar sajtót egy napilap — az Igaz Szó — és több hetilap képviseli. A felszaba­dulás óta új tehetséges magyar író­gárda fejlődött ki és egész sor fiatal képzőművész folytat színvonalas alko­tó tevékenységet. Legismertebbek Bakó László költő, és Szenes László prózaíró, akiknek alkotásait Magyar­­országon is értékelik. Glück Jenő, a fiatal festőgárda egyik tehetséges tagja, nemrég Párizsban nyert díjat. A délutánból már estébe nyúlt a beszélgetés, melynek sajnos, csak szűk kivonatát közelhetjük. Azt hisz­­szük, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 46. évfordulója al­kalmából elegendő tényt soroltunk fel, amely világosan bizonyíthatja a szocialista gondolat nagy életformáló erejét. P. E. SC 11 i V felszabadításának évfordulójára Elsőnek a csehszlovák dandár érte el a Dnyepert Kerek húsz esztendővel ezelőtt, 1943. október 6-án szabadult fel Ki­­jev, Ukrajna gyönyörű fővárosa a fasiszta járom alól. A támadásba len­dülő két szovjet hadosztállyal váll­vetve az első önálló csehszlovák dandár is derekasan kivette részét a harcokból. Az előkészítő hadműveletek már október 5-én kezdődtek. Este 7 óra­kor egy harckocsioszlop nyomult be a városba. A gépesített egységek Kijev legszebb és legforgalmasabb részét, a Krestyatikot kerítették ha­talmukba, majd elfoglalták a pálya­• Újabb vérengzés Irakban. Az iraki nemzeti gárda kivégezte az arab nem­zeti mozgalom három tagját. Amint a kairói rádió bejelentette, a három huszonötéves diákot bírósági tárgya­lás nélkül végezték ki. Jelentések szerint a múlt héten több iraki nacio­nalista halt meg az embertelen kín­zások következtében. • Kormányellenes tüntetések Do­minikában. Santo Domingóban vasár­nap több kormányellenes tüntetést tartottak, amelyek során számos sze­mélyt letartóztattak. A forradalmi párt által szervezett tüntetéseken 10 ezer személy vett részt. „Le a trujil­­lóista rendőrséggel! El a katonákkal! Forradalmat akarunk!“ és hasonló feliratú transzparenseket vittek a tüntetők. I udvart. A szovjet tüzérség zárótüzé­­nek védelme alatt ugyanakkor a Szovjetunióban megalakult, I. önálló csehszlovák dandár is tűz alá vette az elkeseredetten védekező hitleristákat. A külvárosi házakat, az emeletes épü­leteket a németek valóságos erődök­ké építették ki és csak fokozatosan adták fel védelmi állásaikat. Legto­vább a Bolsevik-gyárban tartották magukat az országbitorlók, de a csehszlovák alakulatok pörölycsapásai alatt végül azt is kénytelenek voltak kiüríteni. A csehszlovák katonák tudták, mi­ért harcolnak: minden egyes győze­lemmel közelebb kerültek hazájuk határához, otthonukhoz, szeretteikhez. Ezért szívós elszántsággal rohamoz­tak meg minden egyes házsort, min­den épülettömböt, amíg végleg meg­tisztították a várost a gyűlölt ellen­ségtől. Október 6-án a németek fel­adták utolsó ellenállási fészküket Is. Egyúttal bezárult a Kijev és a Dnye­per ljuteszi hídfője közötti hatalmas félkör, amely a németek utolsó visz­­szavonulási útját elreteszelte. A Dnyeper partját pedig elsőnek a csehszlovák dandár érte el a támadó alakulatok közül. » Kijev felszabadításának óriási ha­dászati jelentőségére való tekintettel a hadvezetőség napiparancsban mél­tatta a csehszlovák dandár érdemeit és a Szuvorov-érdemrenddel tüntette ki tagjait. Antonín Sochornak pedig, a géppisztolyos egység parancsnoká­nak a „Szovjetunió Hőse“ megtisztelő címet ajándékozta. K. E. A MATESZ novemberi játékterve Sajt az NDK-nak végéig összesen 240 tonna Gouda gyártását irányozták elő. K. F., G. 8. péntek Komárom (bemutató) 19.30 Holnap folytatjuk 9. szombat Komárom 19.30 Holnap folytatjuk Zselíz 19.30 Manón Lescaut 12. kedd Hanva. 19.30 Manón Lescaut Pólyán 19.30 Holnap folytatjuk 13. szerda Rimaszécs 19.30 Manón Lescaut Királyhelmec 19.30 Holnap folytatjuk 14. csütörtök Fülekkovácsi 19.30 Manón Lescaut Nagykapos 19.30 Holnap folytatjuk 15. péntek Losonc 19.30 Manón Lescaut Bodrogszerdahely 19.30 Holnap folytatjuk 16. szombat Rozsnyó 19.30 Manón Lescaut Jászó 19.30 Holnap folytatjuk 17. vasárnap Tornaija 19.30 Manón Lescaut Nagyida 19.30 Holnap folytatjuk 18. kedd Hanva 19.30 Holnap folytatjuk Pólyán 19.30 Manón Lescaut 20. szerda Fülek 19.30 Holnap folytatjuk Kistárkány 19.30 Manón Lescaut 21. csütörtök Tornaija 19.30 Holnap folytatjuk Nagykapos 19.30 Manón Lescaut 22. péntek Fülekokvácsi 19.30 Holnap folytatjuk Bodrogszerdahely ' 19.30 Manón Lescaut 23. szombat Rozsnyó 15.00 Holnap folytatjuk Rozsnyó 19.30 Holnap folytatjuk Szepsi 19.30 Manón Lescaut 24. vasárnap Losonc 19.30 Holnap folytatjuk Eperjes 19.30 Manón Lescaut 29. péntek Komárom 19.30 Manón Lescaut 30. szombat Dunaszerdahely 19.30 Manón Lescaut Léva 19.30 Holnap folytatjuk Sikerült tanulmányi kirándulás Az Ipolysági Általános Műveltséget Nyújtó Közpiskola tanulói a múlt héten Farkas Zoltán, Bálint Erszébet és Kö­­pönczei Lajos elvtársak vezetésével el­látogattak az oroszkai cukorgyárba. A tanulók elméletben már megismer­kedtek a cukorgyártással, ez alkalom­mal pedig végignézhették a cukor elő­állításának teljes menetét. A gyár megtekintése folyamán az egyik mér­nök elvtárs tüzetesen megmagyarázta a gyártás minden mozzanatát és kész­ségesen válaszolt a tanulók kérdéseire. A diákok igy a gyakorlatban is ta­núi lehettek a cukor előállításának, de láthatták azt is, mennyi nehéz és fá­radságos munkájába kerül dolgozóink­nak, amíg a „fehér arany" szép, tiszta csomagolásban, az asztalunkra kerül. Szabó Sándor 2 SFÜÍPMfa'ff 1963. november 6. Szocialista társadalmunk fokozott gondot fordít az ifjúság nevelésére. Ennek érdekében szüntelenül tökéle­tesítjük az iskolán belül és kívüli ne­velés módszereit. Nem könnyű feladat ez, mert hiszen ifjúságunkra nemcsak a kommunizmus eszméi gyakorolnak hatást, hanem még a burzsoá elkép­zelések is, amelyek propagandája még ma is megmételyezni igyekszik dolgo­zóink gondolkozását; azonkívül az idősebb generáció nagy részében mély gyökeret vertek a burzsoá előítéletek, s ezek még sokszor befolyásolják az ifjú nemzedéket. Nem is csoda tehát, ha az iskolai nevelés még mindig oly gyakran kerül ellentmondásba a szü­lői neveléssel. Az iskola az új nemze­déket a kollektivizmus szellemében a materialista világnézetre neveli, ez­zel szemben ennek az új nemzedék­nek a tagja szüleitől és a körülötte élő felnőttektől egészen mást lát, sok­szor azt, hogy azoknál az individualiz­mus és a burzsoá előítéletek más for­mái, mint pl. az önzés, a harácsolás stb. nyilvánul meg. Mindez az ifjúság lelki világában mély ellentmondásokat vált ki. Erről a kérdésről beszélni annál is inkább aktuális, mivel egy olyan nem­zedék neveléséről van szó, amelynek még nem volt arra ideje, hogy az el­méletet saját tapasztalatain keresztül a gyakorlattal ellenőrizze, és éppen ezért az elmélet és a gyakorlat össz­hangját leggyakrabban a felnőttek vi­selkedésén, munkáján és életmódján keresztül méri le. Érthető tehát, mennyire fontos az ifjúság nevelésé­ben a felnőttek példája a családban épp úgy, mint a munkahelyen. Tény, hogy ifjúságunk viselkedésé­ben akadnak negatív jelenségek, de igaz az is, hogy ezek a helytelen je­lenségek nem izülettek az emberrel. Az embert a társadalom neveli olyan­ná, amilyen. A társadalmat pedig egyének alkotják, és ezek azok, akik jó vagy rossz példákkal szolgálnak az ifjúságnak, s erkölcsi fejlődését he­lyes, vagy helytelen irányba terelik. A mi ifjúságunk általában véve jó; tele van tűzzel és tenniakarással. A fiatalokban korukhoz képest erősen kifejlődött az új iránti érdeklődés és a lelkesedés. Azonban a most felnövő ifjúság előtt minden új. Számára újak a szocializmus eszméi, de a részünkre már elavult burzsoá nézetek is. Hi­szen ők nem élték át a kapitalizmus általi elnyomatást, gyakorlatilag azt nem tudják összehasonlítani a szocia­lista társadalmi rendszerrel. A mi fel­adatunk az ifjúság nevelésében éppen az, hogy ezt a minden új iránti ér­deklődést helyes irányba, a haladó eszmék, a kommunista erkölcsiség elveinek elsajátítására irányítsuk. Pártunk XII. kongresszusa hangsú­lyozta, hogy a kommunista világnézet legjobb iskolája maga az élet. Az új ember nevelésére döntő hatást gyako­rol a kommunizmusért vívott minden­napi konkrét harc. Ezért a kommu­nista nevelésnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy ifjúságunkat megta­nítsuk a szocialista munkára. Szocia­lista módon élni azt jelenti, hogy szocialista módon dolgozzunk. Ezért ifjúságunkat minden társadalmi szem­pontból fontos alkotó, testi vagy szel­lemi munka iránti szeretetre és tisz­teletre kell nevelnünk. Szükséges, hogy ez a nevelő munka minden tár­sadalmi szervezet, a család és az iskolák elsőrangú feladatává váljék. Lenin is hangsúlyozta, hogy a kom­munizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás lelkes mindennapi munkájával járul hozzá a termelé­kenység emeléséhez és azon értékek megteremtéséhez, amelyeket nem csak azok élvezik majd, akik termel­ték, hanem az egész társadalom. És ebből a szempontból kell értékelnünk ifjúságunk erkölcsi felfogását is. Egyesek az erkölcs fogalmát a fiú és a lány közti viszony kérdésére szűkítik le, elszakítva azt a fontos társadalmi problémáktól. Az ilyen el­képzelések gyakran kispolgári men­talitású emberek szájából hangzanak el, akiknek a szocializmushoz való viszonyuk kiszámítottságon és szemé­lyes előnyök szerzésén alapszik. Ha az ifjúság erkölcsi profiljáról beszélünk, mindig abból kell kiindulni, milyen munkát végez ez vagy az a fiatal a társadalom részére. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy hazánkban egy egészséges fiatal generáció van ki­fejlődőben, melynek tagjai naponta áldozatos munkát végeznek egész tár­sadalmunk részére. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség keretében ezer és ezer fiatal nőtt fel, akik megértették, hogy miért dolgoznak. Hruscsov elvtárs is kifejtette, mennyire fontos már az iskolában bele oltani az Ifjúság szívébe, milyen szükséges a társadalom számára a munka termelékenysége. Még hatá­sosabban kell megszerveznünk isko­láinkon a közösség számára végzendő munkákat és a fiatalság ilyen irányú tevékenységét minden rendelkezésre álló eszközzel támogassuk. Az így végzett munkáért részesítsük őket jutalomban, dicséretben. A kollektíva előtt ki kell emelnünk azokat a tanu­lókat, akik különösen szép eredmé­nyeket értek el, legyen az papírgyűj­tés, vasgyűjtés vagy bármilyen bri­gádmunka. Egy-egy dicsérő szó vagy az „ifjú építők“ jelvényének átadása sokszor rendkívüli hatással van az ifjúságra és serkenti a fiatalok kez­deményező tevékenységét. Itt Is rá kell mutatnunk a szülők és a felnőt­tek példamutatására. Végeredményben, hogy milyen ered­ményt érünk el a munkára való ne­velés terén az iskolákban és a családi körben, az akkor mutatkozik meg, ha a fiatal nemzedék pályaválasztás előtt áll. Nagyon sok példa akad még min­dig arra nézve, hogy az ifjú nem haj­landó tanoncnak menni és a szülő be­folyása alatt csak pedagógiai szaka­szon vagy más nem termelő munkába akar elhelyezkedni, tekintet nélkül tanulmányi eredményeire és tehetsé­gére. Az utóbbi időben azonban már szép számban jelentkeznek fiatalok a nehéziparba, bányamunkára és a me­zőgazdaságba is. Elítélendő az a szülő, aki faluhe­lyen — sajnos, az annyira megszo­kott szavakkal: „Jól tanulj, mert el­lenkező esetben mehetsz a mezőgaz­daságba dolgozni“ — buzdítja gyer­mekét. Ma tudjuk, hogy az ifjúság tevékenysége a mezőgazdaságban lét­kérdés. Ezért kötelességünk úgy ne­velni fiataljainkat, hogy azok teljes mértékben átérezzék felelősségüket a falu gazdasági és kulturális felemel­kedéséért. A múltban ifjúságunk kul­turális követelményeinek előfeltéte­leiről úgy beszéltünk, mintha azok kialakítása tisztán csak az idősebb 'nemzedék feladata lenne. Pedig ezek­nek az előfeltételeknek a megterem­tése elképzelhetetlen a fiatalok rész­vétele nélkül. Igaz, hogy nem csak ez az akadálya annak, hogy az ifjúság nem vállal kellő számban munkát a mezőgazda­ságban; akadnak még más problémák is, mint például az anyagi érdekeltség kérdésének rendezése stb. Bizonyos azonban, hogy ifjúságunknak aktívan, alkotó módon keli részt vállalnia a mezőgazdasági termelés fokozásáért vívott harcban és ez a harc az egye­düli feltétele annak, hogy a falun is kialakítsuk a városéhoz hasonló kul­turális élet előfeltételeit. Varga A galántai tejipari üzemben június­án megkezdték a közismert Gouda­sajt gyártását. E -—*-------■*-------­sajt iránt nagy az érdeklődés nem­csak nálunk, hanem külföldön is. A tej­üzem dolgozói jú­nius óta közel 100 tonna Goudát állí­tottak elő, s ebből eddig több mint 3500 kilogrammot, mint exportárut, a Német Demokrati­kus Köztársaságba szállítottak. A 30, illetve 40 °/o zsír­­tartalmú sajt gyár­tási technológiájá­ról és a jó minő­ségről Vaczula Jó­zsef termelésvezető és Kovács János mester gondoskodik. Képünkön Kovács János sajtmester A két kiváló szakember szerint az év az áru minőségét ellenőrzi. ÄZ ifjúság nevelésének néhány problémájáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom