Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-18 / 66. szám
MOLNÁR FERENC A padban ül, s hallgatja az előadást. A szó nehezen kap értelmet agyában. Gondolatai, mint rakoncátlan gyerek, minduntalan máshol kalandoznak. Ilyenkor, tavasznyílás idején nem jó a négy fal között. A téli napokon mégcsak elüldögél az ember a meleg szobában, de amikor pirkad a föld és a reggeli szél földszagot hoz a terembe, jobb lenne kint a rónaságon, a szabadban. De kell, szükséges az iskola, akárcsak éhes embernek a falat kenyér. Már sokat törte a fejét, vajon érdemes-e iskolába járni, ekkora áldozatot hozni. Negyvenéves fejjel, görcsös ujjakkal irka-firkálni, jegyzeteket készíteni. Hát van ennek értelme? Vívódása sokszor megtöri akaraterejét, de az iskola hívó szavára, felütött fejjel jön. Ez a gondolat sohasem izgatta anynyira, mint éppen ma. Már nem is figyel az előadóra. Behúnyja 'szemét, s gondolata haza repül. Látja a pirkadö hantot, hallja a vetőgép csoroszlyáinak ütemes zörejét, majd megjelenik előtte az elnök rosszalló tekintete. Második éve ül a mezőgazdasági technikum padjában. Havonként három napot tölt az iskolában, de így is nehéz. Amikor legtöbb a dolga, jön az értesítő — előadás lesz. A szövetkezet elnöke egyre furcsábban néz rá, mert havonta három nap hiányzik, nem dolgozik. A tagok között is akad izgága ember. Bujtogatják a többieket: — Keszegh sokat hiányzik a munkából. — A minap az elnök a szemébe megmondta: — Ne mászkálj annyit az iskolába! Az agronómus dolga, hogy a vetéssel bajlódjon. Ki állítja be a vetőgépet, ha nem éppen, az agronómus? ki szervezze a munkát, ha csavarog az agronómus ? Az elnök kitörése kedvét szegte. Elhatározta, nem tanul tovább. Más is megél iskola nélkül, ő miért ne? Nincs értelme, hogy ujjat húzzon az elnökkel. Neki is csak hat elemije van, mégis hét éve elnök. Vagy itt van az elnök sógora, a zootechnikus. Nem tud többet őseinél, s esze ágában nincs, hogy tanuljon. Igaz, néhány évvel ezelőtt ő sem volt különb nála, nehezen adta fejét az iskolára. Azt hitte, ért a földhöz, hiszen gyerekkora óta rajta dolgozik. Azóta rájött, hogy a gyakorlat mellé elméleti tudás is szükséges. Nem fél az iskolától, megszokta a tanulást, de nyugtalanítja, hogy az elnök „fúrja“ öt, különösen, hogy megtudta, jeles a bizonyítványa. Decemberben is pácba mártotta az elnök. Elhíresztelte, Keszegh elsikkasztotta a műtrágyát. Szétszóratta a hóra. Ilyen marhaság még nem történt a szövetkezetben. — Taggyűlés elé viszem — fenyegetett az elnök — ez drága lesz valakinek. Próbálta megmagyarázni az új műtrágyázási eljárást, amikor kisebb adagban többször kapja a növény a tápanyagot, jobban hasznosítja. Igyekezete meddőnek bizonyult. — Ne okoskodj — így az elnök. — Ne kísérletezz a közös kárára, nem vagyunk kísérleti állomás. Az évzáró gyűlésen meg Kiss Gáspár vetette szemére, hogy őrá dolgozik a tagság. A szövetkezet pénzéből tanul, s eredmény mégsyacs. Ezt bizonyítja a zárszámadás. Alig van osztalék. Nem emelkedik, pedig már második éve, hogy iskolába jár. Persze, könyvből gazdálkodnak. A műtrágyát négy adagban szóratta el, pedig azt egyszerre is odaadhatta volna. A herét zölden kazaloztatja, aztán gépek kellenek a szárításhoz. A napfény már nem jó. Pénzpocséklás, ,az egyszer biztos. Akkor elhatározta, lemond az agronómusságról. Dolgozni fog, akárcsak a többiek. Akkor nem vethetik a szemére, hogy hiányzik a munkából. Amikor nem dolgozik, nem írják be a munkaegységet. — Hát ezt irígylik tőle ? ... A csúcsmunkák idején reggel négykor talpon van, s csak este tízkor kerül ágyba. Ha tudnák a rosszmájúak, hogy nem leányálom itt az iskolapadban napokon keresztül görnyedni. éjjeleket tanulni, talán nem irigykednének. Azt hiszik, őrá dolgoznak a havi három napért. Az ilyen emberekért ő nem gyötri magát. Minek, hisz egyetlen felszólaló sem fogta pártját, amikor az osztalék elmaradásáért őt hibáztatták. Mintha erről csak egyedül tehetne. A hangoskodók elfelejtették, hogy a répát nagykapákkal egyelték és minden fél méterre hagytak egy-egy répát. Pedig megmagyarázta, 20 centire maradjon egy-egy növény. A kukoricával sem bántak különben. Nagyjából megkapálták, aztán várták a jószerencsét. Ezt látta az elnök is, de hallgatott. Sőt, amikor szólt, az elnök leintette. Fájt, nagyon fájt neki, hogy az elnök nem állt mellé, amikor a nagyszájú Gáspár megtámadta, hogy kevés a munkaegység értéke. Eddig bízott az elnökben, hiszen amikor közölte vele elhatározását, hogy tanulni akar, mosolyogva szorított vele kezet. Most pedig nemhogy pártolná, ő is egyetért a rágalmakkal. Szíven ütötte az elnök viselkedése. Elhatározta, lemond állásáról. Még az évzáró gyűlésen kérte a vezetőséget és a tagságot, váltsák le az agronómusi tisztségéről. Most is mosolyognia kell, ha visszagondol arra az emlékezetes gyűlésre. Nagy csend fogadta kijelentését, majd az elnök magabiztosan kijelentette: — Ez nem olyan egyszerű dolog. Nem fogadhatjuk el a felmondást, mert nyakunkon a tavaszi munka. Ezt télen is megmondhattad volna. Ha lesz helyetted megfelelő ember, akkor leléphetsz. A felszólalásban azt is megmagyarázta, nem akar funkciót, de dolgozni akar a földeken. Ez zavarba hozta a vezetőséget. Eddig — az Íratlan törvény szerint — az volt divatban, ha valakit leváltottak vagy lemondott, más funkcióval bízták meg. Maradt tovább a vezetőségben, s lett belőle zootechnikus. Ha ott fejetetejére állított mindent, akkor a komplex gépesítési brigádot bízták gondjaira. ö volt az egyedüli a szövetkezet vezetőségében, aki nem rokoni kapcsolatok, sógor, komaság révén lett agronómus. Szép tervei voltak a jövőre nézve, de úgy látszik, ebből nem lesz semmi. Szerette volna végre gazdagnak látni a szövetkezetét. De az embereknek kemény a fejük, s a vezetők sem különbek. Riadoznak az újtól, ragaszkodnak a régihez. Nem lehet csodákat művelni egy-két év alatt segítség nélkül. Most minden nap várhatja leváltását. Rossz az ilyen bizonytalanság. Talán, ha az idei év nem vág be a gabonánál, akkor az új műtrágyézási módszerben keresik a hibát, vagyis ő lesz a bűnbak. Lehet, akkor kimondják, hogy: mehetsz! * * * A szövetkezet elnöke a határt járja. Szemlét tart a kalászosok fölött. — Lassan itt az aratás, erősen szőkül a gabona. Gyönyörű búzatábla mellett visz az útja. Megáll, nézegeti... — Jó kis búza. Belegázol. Hónaljáig ér a tömött kalásztenger. Hirtelen megáll. Eszébe jut valami. Az agronómus erre szóratta apránként a műtrágyát. Még a hóra is rávettette. — Micsoda búza lett belőle ... Hát mégis tud valamit az agronómus, mert ilyen búzát keresni kell a járásban. Hazafelé azon vette észre magát, hogy gondolatai állandóan az iskola körül forognak. Vajon neki nem lenne hasznára az iskola? Ha már az agronómus végez, iskolázott lesz, az elnök sem maradhat le mögötte. ► «♦» ♦» ♦» ♦» ♦» ♦» ♦» j; Szüret < > Szedjed a gyümölcsöt Más világot kaptál, szegény koldus voltál. másik világ helyett, * | Szedjed a gyümölcsöt — jeltelen sírodon koldulni tanultál. asszonyod könnyezett. < ► Sírtál ha intettek, o kacagtál, ha kellett, Most állj a fa alá panaszos jajodra mit kezed ültetett. J | sohasem feleltek. Kiálts fel az égbe, Sokat nem akartál: kiálts le a földre, ! > gyermekednek álmot mondjad, hogy a koldus < > éhes éjjeleken, meghalt mindörökre. s egy másik világot. Jóba Alajos (Szimö) » A Csodás ez a völgy A Festői szépségű a Szádellői-völgy. Télen-nyáron egyaránt sok ezer természetrajongó ember keresi föl. Itt aztán, ha idejéből futja, hosszasan elgyönyörködhet a mesésnél mesésebb látnivalókban. A kövek között bukdácsoló, lefelé rohanó patakocska fehéren tajtékzó, zubogó vizében pisztrángokra lel az élesen figyelő szem. Feljebb, a völgy sejtelmesen suhogó fenyveseinek gyantaszagú levegője szinte gyógyit — a megtestesült egészség. Négy-öt kilométeres felfelé gyalogolás után a pihenőházhoz érsz. A kitáguló völgy rétjének zsenge zöldje, no meg a fáradságérzet azt sugallja, hogy kicsit lehemperedj. Utána az elemózsiás tarisznyához nyúlsz ... S ha úgy tetszik, az arra kijelölt helyen tüzet gyújtasz, szalonnát sütsz, hagymával tűzdelve ... Mert itt jön ám meg, amúgy istenigazában az ember étvágya. Ezt nevezik farkasétvágynak!... Ha pedig a szomjúság kerít a hatalmába? Nem gond az eloltása. A büffé fiatal és csinos felszolgálólányai eléd viszik a hűtött sört, vagy a szlovák Tokajhegyalja Ífalu előtt, ahol a két út összeakad, mint a részeg ember lába, egy kapaszkodón kell felpufognia a traktornak. Ha a traktorok nehéz terhet vontatnak, akkor csak egészen lassan haladhatnak. Az út mindkét oldalán bokrok húzódnak végig, ahol nagyszerű rejtekhelyeket lehet építeni. Innen indulnak rablótámadásra a falu dinnyeéhes virgonc kölykei, ha jönnek a dinnyét szállító traktorok. Tegnap is ott ült három tíz év körüli fiú. Alig lehetett több kilenc óránál, de a nap mintha megbolondult volna za égen, olyan erősen tűzött, hogy az akácbokrok sokújjú levelei szinte kiszáradtak: a por, amely rájuk rakódott, csak még inkább azt a látszatot keltette. A három fiúcska a bokrok alatt hevert és türelmesen várt. Ez az egyetlen biztos hely, ahol dinnyt lehet szerezni. Itt csak lépésben haladnak a traktorok, s amelyik két pótkocsit vontat, még annál is lassabban. A munkások, akik a be- és kirakodást végzik, rendszerint az első pótkocsin ülnek, s így a másodikról kockázat nélkül le lehet emelni kéthárom, de ha jól sikerül, több görögdinnyét is. A sárgabelü cukordinnyének nem nagy a becsülete. Az nem kell! Van úgy, hogy nem sikerül az A dinnye akció, ilyenkor a dinnye szétfröccsen az aszfalton. Ám ez nem sokat von le a megszerzett dinnye értékéből, ilyen állapotban is nagyszerű. Más esetben a dinnye egészben marad, de a dinnye gazdájának a térdén és a könyökén keletkeznek fájdalmas horzsolások. Az aszfalt nem kegyelmez senkinek. Ha olyan helyen vétette el a lépést a kis tolvaj, ahol apró vágott kő borította az úttestet, akkor a horzsolások még mélyebbek és még fájdalmasabbak. Azonban mindent kárpótol a dinnye. Ahogy az idő múlt, egyre melegebb lett, a három tolvajjelölt már kételkedett, hogy jönnek-e a dinnyések.- Hiába várunk, én mondom — szólt az atlétatrikós.- Ki tudja? — bölcseiké - dett a szőke. — Tegnap is később jöttek. Miért sietnének? Nekik könnyű. Van elég dinnyéjük, nem úgy mint itt nálunk. Ha itt is volna dinynye, biz isten nem törődnék az egésszel.- De nincs. Nem igaz?- Igaz. Pedig jó lenne, ha lenne. Anyuka is nagyon szereti.- Az enyém is. — Ha sikerül szerezni, egyet hazaviszek. — En is. A harmadiá mindig az utat leste, de közben figyelt, hogy amazok mit mondanak. — Jobb lenne fürödni. — szólalt meg. Amazok nem válaszolnak. — Tegnap fogtam egy kis verebet. — Élőt? — Azt. A kisveréb egy pillanatra fontosabb lett a dinnyénéj. — Egyszer nekem kisvércsém volt... — dicsekedett a szőke —, de elszökött. Pedig azt hittem, hogy megmarad. — Soha vissza sem jött? — Egyszer, de lehet, hogy nem az volt. — Miről gondolod, hogy nem az volt? — Csak úgy. Gondolom ... Elhallgatnak és figyelnek. A kanyaron túlról mintha traktorzúgást hallanának. Erre megélénkül a társaság. — Jönnek! Kis gomolyaggá zsugorodva lesik a traktort, amint lassan előbukkan a kanyarban. Mire a kapaszkodóhoz ér, látni, hogy nem dinnyét visz. A dinnye szállító pótkocsikat messziről meg lehet ismerni. Az oldalakat magasítókkal toldják ki, hogy több dinnyét felrakhassanak. Ezen a pótkocsin,~ amit a traktor vontatott, nem volt magasító, tehát dinnye sem. A három gyerek csalódottan néz a traktor után. — Milyen színű volt a vércséd? - kérdi az atletatrikós. — Előbb vörös volt, s szürke pihék voltak a szárnyán, de ahogy nőtt, már nem volt vörös, hanem egészen szürke volt. — Mint a vadgalamb? — Dehogy ... olyan ... olyan ... mint a homok, egészen homokszínü lett. — És mit evett? — Mindent. De leginkább szerette az egereket és reggel mindig vijjogott... — Jönnek!... Messziről látták a pótkocsin a sötétzöld héjú görögdinnyéket. Két traktor jött, mindegyik dupla rakománynyal s alig tíz méternyire voltak egymástól. Mikor a kapaszkodóhoz értek, a három kölyök megrohanta az első traktort. A rakodómunkások szokás szerint az első kocsin ültek. A szőke ügyesen felkapaszkodott a második pótkocsira, s a kocsi mögött szaladó másik kettőnek egyenként adogatta le a dinnyéket. A rakodómunkások kiabáltak, káromkodtak, fenyegetőztek, de a szőke nem törődött velük. Ogy sem csinálhattak semmit. Nyugodtan adogatta a dinnyét, s egyre az járt az eszében, hogy ez jól sikerült most, s hogy egy szép nagyot a végén leemel magának s azt hazaviszi anyukának.- Siess! - kiált fel az atlétatrikós. A szőke még leadott egy dinnyét, s kikereste azt, amit hazavisz. Fél karjával magához szorította és le akart ugorni, de abban a pillanatban a traktor már felért a kapaszkodó tetejére és felszabadultan nekiiramodott. A szőke a lendülettől hanyatesett, s mint a labda gurult az aszfalton lefelé, egyenest a másik traktor kereke alá. Mikorra a traktoros lefékezett, a szőke már a traktor kereke alatt volt. A kerék a hasán ment keresztül. A traktoros holtsápadtan ugrott a földre, a rakodómunkások meg kiabáltak rá, hogy miért állt meg pont itt a lejtőn. Nem felelt. Csak állt, mintha gyökeret vert volna az aszfaltba. A kis szőke pedig feküdt mozdulatlanul. Még mindig szorította a dinnyét. A dinnyének semmi baja. sem történt, még csak be sem repedt. Aztán a szőke keze, mintha elfáradt volna, lecsúszott a dinnyéről, s a dinnye lassan gurulni kezdett lefelé az úton. GÁL SÁNDOR tüzes borát. De a kevéspénzúeknek sem kell kétségbeesniük: szomjoltójukról a bölcs természet gondoskodik. Közelben a jó hideg forrásvíz. S ha már kielégítetted követelődző gyomrodat, meglocsoltad a torkod, a fáradság is elszállt a végtagjaidból, jöhet az újabb séta . . majdmeg a táborhely kiszemelése, hogy mire újfent elfáradsz, napszállta után még legyen időd a sátorkaró leverésére. Mert makacs ám a mészkő, meg hűvös idefenn -az őjszaka ..; De mindent pótol gazdagon a madártriilás ébresztő. S kezdhetsz mindent élőiről... Csak egyet ne felejts, ha a völgyből lefele visz az útad: megcsodálni a Túrókövet, amelynek tetején elárvultán mereng a csupasz zászlórúd, mint egy irdatlan injekciőstű. (Kép és szöveg: Nádszegi Kovács István) ü(uttumhs híreké ■ Indiában azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Bombay kikötőjében hatalmas szobrot emelnek Mahatma Gandhinak. Az óriásszobor talapzata húsz méter lenne, s a tenger hullámaiból emelkedne ki. ■ Arthur Schnitzler egyik nagysikerű színdarabjának modern változatát Bécsben forgatják „Körbe-körbe 1963“ címmel. Schnitzler darabja a múlt század végi Bécs erkölcseit szatirizálta, szereplői grófok, költők voltak. A mai erkölcsökről szóló film ehelyett diplomatákat, üzletembereket, színésznőket szerepeltet. ■ Erkel Ferenc szülővárosában, Gyulán, zeneiskolát avattak. A kétmillió forintos költséggel épült modern zeneiskolában háromszáz személyes hangversenytermet rendeztek be. ■ Aram Hacsaturjan, a Szovjetunió egyik legjelentékenyebb zeneszerzője, kinek gazdag, az örmény folklórban gyökerező művészetét mindenütt nagyra becsülik, most töltötte be hatvanadik életévét. ■ A párizsi peremszínházakban voltak az elmúlt színházi szezon legérdekesebb előadásai - állapítja meg a francia színházi sajtó. Ezeken a helyeken mutatták be Strindberg: XII. Károlyát, Visnyevszkij: Optimista tragédiáját és Sean O’Casey: Vörös csillagát. ■ Montevideo nevének értelmét kutatva uruguayi tudósok megállapították, hogy az eredeti név „Az isten hatodik dombja“ Monte VI. deo. Később a római számot is betűnek olvasták, és így lett belőle Montevideo. ■ Múzeumot rendeztek be Plzen egyik legrégibb sörfőzdéjében, amely a város sörgyártásának fejlődését szemlélteti a középkortól napjainkig. Tk müíuir 7 1963. augusztus 18.
