Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-19 / 40. szám

Gyümölcsfatermelők

A Szilicei Fennsík legeldugodtabb részén, talán ott, ahol még a madár sem jár, van egy erdővel körülvett 7,5 hektáros tisztás, — a szövetkezet büszkesége. Messze környéken ismerik ezt a területet. Akinek jófajta gyümölcsfára van szüksége, azok Szilicére mennek. A szövetkezetek, állami gazdaságok az új területek befásításához innen kapják a fácskákat.

A kertészet 1959-ben alakult három és fél hektáron. Még a megalakítás előtt a szövetkezet vezetősége Magyar Józsefet egyéves iskolázásra küldte, hogy a kertészet vezetése szakképzett ember kezében legyen. Magyar Józsefben nem csalódtak, mert jobb szakembert, ügyesebb kertészt nagyítóval sem találhattak. Ahogy a munkatársai vélekednek róla: szigorú, a munkában elérhetetlent nem ismerő, de emellett igazságos ember. A szövetkezet részben neki köszönheti az eddig elért szép eredményeket.

A kertészet három részből áll, mert a fácskák három év után kerülnek kiültetésre. A domb egyik oldalán egy szépen körülkerített területen vannak az elsőévesek. Ezek most úgy néznek ki, mintha ruhájuktól lennének megfosztva. A hosszú tél, a nagy hó, de leginkább az éhes nyulak nagyon megviselték a gyenge fácskákat. Az egész területen egy darab sem maradt lerágatlan. Szerencsére komolyabb baj nem történt, mert ősszel a beoltott szemet jól betakarták földdel, így ebben nem esett kár. A lerágott alanyt most levagdossák, s a fácskák megújulnak.

Nagy szakértelmet, s főleg türelmet kíván ez a munka. Mert nem mindegy, hogy melyik oldalról, s hol vágják le a fölösleges részt. Az aszszonyoknak már ügyesen megy. Nem könnyű ezt csinálni, mert egész nap hajolni kell a csemeték felett és ugyancsak ki kell nyitni a szemüket, hogy jó helyre tegyék a kést. De ők már megszokták, megszerették a munkájukat, s a nehézségeket fel sem veszik. A fácskák között akad olyan is, amely nem fogant meg. Ezeket júliusban és augusztusban a vadcsemetékkel együtt újból szemezik.

A másik oldalon vannak a két- s háromévesek. Az egyes sorok között táblácskák mutatják, hogy melyik milyen fajta. A vásárló kedve szerint válogathat a sokfajta gyümölcsfából. Van itt alma, körte, szilva, barack, cseresznye — kinek mi kell, olyant kap. Olyan fák ezek, amelyek minden környezetben helytállnak — edzettek és erősek.

Az asszonyok otthonosan mozognak a táblák között, ők már enélkül is tudják, melyik milyen fajta. Ha vásárló jön vagy megrendelést készítenek elő, veszik az ásót és kis idő múlva már ott áll a facsomó szépen összekötve — útrakészen. így megy ez minden nap. Tavasztól őszig, míg csak ki nem fogynak belőle.

A fácskákból kifogyhatnak, de a munkából nem. Az ügyes kertész mindig talál munkát az asszonyoknak. Ősszel vadalmát szednek — a Szilicei Fennsíkon ebből van elég —, hogy biztosítsák a következő évre

a magot. Ez nem kerül pénzbe. Meg aztán így egy munkával két hasznot Is hajtanak. A kipréselt almából bort készítenek, a magját pedig tisztítás után vetőmagként használják föl.

A vetésforgót úgy állítják össze, hogy a terület egy része mindig szabad. Itt a föld pihen. Kihasználatlanul azonban ez a terület sem áll. Kár volna minden éven egy-két hektárt parlagon hagyni. A káposzta, karalábé, sárgarépa, petrezselyem ilyen magasan fekvő területen is (540 m tengerszint felett) megterem. De nemcsak a szabadon hagyott területen, hanem a hiányzó fácskák helyére, sokszor még közéjük is palántáinak zöldséget.

Az ez évi hosszú tél és a nagy hó nagyon megkésleltette a munkát. Most ugyancsak iparkodni kell, hogy minél előbb behozhassák a lemaradást. Szorgosságból nincs hiány, mert a 12 tagú szocialista munkabrigád szívvel-lélekkel dolgozik. Szinte versenyeznek az idővel. Az áprilisi szél egy kicsit megtréfálja őket — hol fel kell venni a meleg szvettert, hol levetni — de azért a munka a leggyorsabb ütemben folyik. Fiatal aszszonyok mindnyájan, kiknek állandó munkahelyévé vált a kertészet.

— Itt csak az maradhat meg állandó munkásnak, aki valóban szívvel, lélekkel dolgozik. Ezt a munkát nem lehet közömbösen, gépiesen végezni. Ehhez érzés is kell, — asszonyt érzés — magyarázza Jóska bácsi. Meg kell szeretni a fácskákat — de aki egyszer megszerette, az már nem hagyja itt őket.

Úgy látszik igazat mond a kertész, mert az asszonyok is így vélekednek. Nehéz megtanulni a szemzést és más munkafolyamatot — de aki egyszer belejön, az mesterévé válik. A csoport tagjai minden munkára kaphatók. A kertészet tennivalóit -is egyedül, minden férfisegítség nélkül végzik. Például maguk kerítették be a kertet. A melegágyak összeállítása is az ő munkájukat dicséri.

Szorgos, dolgos asszonyok ezek. Mindenből pénzt állítanak elő. Dolgoznak, mert az idei tervet is legalább úgy akarják teljesíteni, mint a tavalyit — 224 %-ra. Nemcsak Magyar József, hanem az egész szövetkezet büszke a kertészeti csoportra, amely kiérdemelte a szocialista munkabrigád címet. Zsebik Sarolta

A tehenek takarmányozása silóval

A „Metropolitan Milk Producers News" ismertette a New York állambeli mezőgazdasági iskolának a fejőstehenek takarmányozásában szerzett tapasztalatait.

— Általában eddig az volt a vélemény, hogy a szárazanyagoknak, illetve a táplálóanyagoknak a jelentősége nem függ attól, hogy a takarmányt milyen formában — siló- vagy széna formájában etetjük. A megejtett kísérletek azonban azt mutatják, hogy a siló jobb, tehát értékesebb takarmány a szénánál. Megállapították, hogy azok a tehenek, amelyek silózott takarmányt fogyasztanak, — 100 kg tej kitermelésénél 5 kg emészthető táplálóértékkel kevesebbet igényelnek, mint amelyeket szénával etetünk.

A kísérletezést 175 darab tehén bevonásával végezték. A mutatókat nyolc éven keresztül a felhasználttakarmányfélék alapján vezették, illetve jegyezték fel. Hatvan féle terimés takarmányt használtak, majd a teheneknél végbemenő változásokat minden nap feljegyezték. Lényeges különbségeket állapítottak meg a silóval, szénával és más takarmánynövények alkalmazásával kapcsolatban. Megmutatkozott, hogy az a tehén, amely valamilyen takarmányból nagy mennyiséget fogyaszt, hasonló nagy mennyiséget képes fogyasztani más takarmányból is.

De a kísérletek azt is bizonyították, hogy 100 kg tej kitermeléséhez különböző takarmánynövényekből nem egyforma, hanem különböző mennyiségre van szükség. Megállapítást nyert, hogy a takarmányadag összeállításakor előnyös, ha lehető legnagyobb részarányban silóval számolunk.

A nagyobb mennyiségű silóval való takarmányozás esetében azonban ügyelni kell arra, hogy a siló legyen mindig jó minőségű és kielégítse a tehenek táplálóanyag igényét. Annak dacára, hogy a csupán silóval való takarmányozás is eredményesnek bizonyult, javasolják a takarmányadag kiegészítését tehenenként és naponta 2—2,5 kg szénával.

A közepes súlyú tehén naponta 27 — 40 kg silót fogyaszt. Hogy az elfogyasztott terimés takarmányok mennyisége növekedjen, a nap folyamán nem kétszer vagy háromszor, hanem bár kisebb adagokat, de többször kell adni a teheneknek.

A Wall Street Journal című újság egyik cikkében arról számolt be, hogy azok a szarvasmarhák, amelyeket istállókban tartottak és kukoricasilóval takarmányoztak, kétszer olyan súlygyarapodást értek el, mint azok, amelyek legelőn voltak tartva.

A marhaállomány

nyári takarmányozása silóval

A Farm Quarterly című újság arról adott hírt, hogy egy Mikolth nevű pennszilvániai farmer két éven keresztül legeltetés helyett a silóval való takarmányozást alkalmazta. A marhaállomány azon részének, amelyet hústermelésre állított be, a siló mellett zöldtakarmányt is adott, de előfordult olyan eset is, hogy a zöldtakarmányt teljesen mellőzte. A silóval és zöldtakarmánnyal való etetésnek, illetve takarmányozásnak több előnye van.

1. A rétek és legelők trágyaleves öntözéséhez több húgylé termelődik ki. Esetenként kétszerese annak a mennyiségnek, amely szénaetetés mellett jön létre. A takarmány tiszta és nincs kitéve annak a veszélynek, hogy az állatok összegyúrják.

2. Szabályozni lehet a takarmányadag mennyiségét és minőségét.

3. Az árpát és a szudáni füvet teljes egészében értékesíthetjük, mert azt az állatállomány részben zöld állapotban, részben pedig siló formájában fogyasztja.

4. Azokat a növényeket, amelyeket maximális táplálóértékkel gyűjtünk be, későbbi időpontban értékcsökkenés nélkül felhasználhatjuk.

A Calovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói a gyakorlati óra keretén belül megismerkednek a kapálógépekkel. Foto: Bottka

zőlőtelepeinken napjainkban mozgalmas az élet. Ügyeskedni kell, hogy minden munka jól és mielőbb el legyen végezve, mert az az előfeltétele a jövő évi jó termésnek.

A csehszlovákiai Tokajhegyalján - amely ismert kiváló minőségű borairól, nemcsak határainkon belül, de európai, sőt világviszonylatban is — serényen folyik a munka. Nem nagy kiterjedésű területről van szó, sőt talán a legkisebb szőlőtelepülésről országos méretben, mert hisz 703 hektárt tesz ki, no mégis nagy értéket képvisel, ha figyelembe vesszük azt, hogy hazánkban itt terem a legjobb bor. Az első .szőlőtőkéket a krónika szerint még a rómaiak ültették el, majd Árpád törzsei ízlelgették a józamatú nedűt és később ki is terjesztették a szőlőterületet. A tatárjárás ezt a vidéket sem kerülte el, és így bizony csaknem egészen tönkretették ezt az értékes szőlőtelepet. Majd IV. Béla ismerte fel elsőnek a helyzetet és ezért Olaszországból szakképzett szőlőműveseket hívott, akik érdemes munkát végeztek a szőlőtalaj gyarapításánál. Később Mátyás, aki gyakran látogatta ezt a vidéket, sokszor ivott tüzes borából és mint haladó uralkodó nagyobb pénzösszeget bocsátott rendelkezésre a szőlőtelep gyarapítására, haladóbb művelésre. A törökök ismét nagy pusztítást végeztek ezen a vidéken, és vallási felfogásuk miatt — mely a borivást tiltotta — elhanyagolták Tokajhegyalját.

1893-ban azonban már kiadják az első törvényt, mely betiltotta a műborok gyártását és elsöízben van törvényszerű rendelettel elismerve ez a vidék Tokaj vidékének.

Tokajhegyctlja múltja és jelene

Napjainkban már ebbe a körzetbe tartozó Vel'ká Trna-i, Malá Trna-i, cerhovi, Slov. Nővé Mesto-i, vinickai, Vel'ká Bara-i és csarnohoi szőlőkben az I. és II. világháború okozta károkat helyrehozták, sőt a Szlovák Nemzeti Tanács 1959-ben kiadott rendeleté alapján 400 hektárral gyarapítják ezt a szőlőterületet anélkül, hogy ez a rendes szántóterület rovására menne, mert az új telepítéseket köves-lépcsőzetes hegyoldalakon végzik, amely terület eddig parlagon hevert, ugyanis sem kapások, sem kalászosok vagy többéves takarmány termesztésére nem alkalmas. A furmint, hárslevelű, sárga muskát, olasz rizling vagy más európai nemes szőlő pedig kiválóan megterem. Hátra van még persze ebben az évben 140 hektáros területen az öreg szőlő felújítása és a még hátralevő 286 hektár új szőlőtelep létesítése, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács említett határozata értelmében 1965-re be kell fejezni. Zsemberi Sándor, a kutatóintézet vezető mérnökének szavai szerint, meg lehet ezeket a feladatokat valósítani és el is követnek mindent, hogy az új haladó módszesek segítségével emeljék a termelést, persze a minőség betartásával. Ezt új kísérletezéseik alapján el is érhetik már a közeljövőben. A gyomirtás terén pl. kémiai beavatkozással már ki tudják küszöbölni a többszöri sarabolást. A gépi megmunkálással lényegesen csökkentik az önköltséget és a közi munkát már csak a régi szőlőtelep.üléseken alkalmazzák.

Budky Sándor, a Slov. N. Mesto-i Állami Gazdaság igazgatója, Madzsar Géza és Madzsar József éppen a Malá Trfia-i magas fekvésű szőlőtelepen munkálkodott. Az öntözőberendezésen törik a fejüket, hiszen .erre a 378 hektáros szőlőterületen nagy szükség lesz, különösképpen a 108 hektáros újonnan telepített szőlőterületen.

— A metszést már elvégeztük, 50 hektáros területre kihordtuk az istállótrágyát, 50 hektárt műtrágyával szórtunk be és bár az agrotechnikai határidő naptár szerint már elmúlt, mégsem késtünk a munkákkal az éghajlati állapotnak megfelelően és így reméljük, hasonlóképpen, mint tavaly, ismét kiváló szőlőtermésünk lesz — mondja Budky Sándor igazgató.

A Madzsar testvérek megtoldják:

— Kevés a munkaerő és így a gépeket kell kihasználnunk. Eddig már több mint harminc újítást végeztünk fejlesztési műhelyünkben, két találmányunk szabadalmazva is van, és eredményesen alkalmazzák országszerte pl. az oltógépeinket, amely gyors és megbízható munkát végez, és nem igényel olyan szakértelmet, mint a kézi oltás. Amint látja, a trágyát vontató kocsik segítségével juttatjuk el pontosan oda, ahova kell. Mi nem a szőlőtelepítést idomítjuk a gépekhez, de fordítva, a gépeket szereljük át, hogy azok a sorok között dolgozni tudjanak.

A Madzsar testvérek bizakodása, amint arról a helyszínen meggyőződtem, nem alaptalan. Jó úton haladnak és a tokajhegyaljai gazdaságok közül nemcsak az új szőlőtelepítéseknél vezetnek, de az új haladó, termelési formák alkalmazásánál is utat mutatnak. Amennyiben a 270 méter magasságban tervezett víztartály elkészül és a locsolást alkalmazni fogják, megdől az az állítás, hogy jó minőségű szőlőbort előállítani csak akkor lehet, hogyha hektáronként 40 mázsa a szőlőtermés.

— Megdöntjük a régi törvényeket — mondja Madzsar József — és rövidesen bebizonyítjuk, hogy 100 — 120 mázsa szőlőt termelünk egy hektáron anélkül, hogy ez a minőség rovására menne.

Hogy ez mennyire így van, arról a Vinickai Szőlészeti Középiskolában is meggyőződhettünk, ahol Kása Sándor tanítótól megtudtam, hogy ilyen rekord terméseredményre számítanak ők is. Az ország minden sarkából eljöttek ide a fiatalok és idősebbek egyaránt, hogy ezen a kitűnő szakiskolán bővítsék ismereteiket. A tanulók éppen az oltást végezték oltógép segítségével. A kézi oltás 8 — 9 napot vett igénybe és több emberre volt szükség, most négy nap alatt végezték el. A tavaszi munkákat itt is befejezték. A becsületes, jó munka jó termést ígér.

A Szomotori Kísérleti Állomáson egymillió új oltványt készítenek elő, és így elmondhatjuk, hogy Tokajhegyalján 6—7 év múlva további 13 ezer hl kiváló minőségű borral több terem majd.

Béres József, Kosice

5. Sok felesleges munkától szabadulunk fel. Nem kell őrizni a teheneket, nem kell a fejőshez csoportosítani, illetve behajtani.

6. Nem kell a réteken kerítéseket, illetve védőberendezéseket építeni, s azok nem nehezítik meg a termésbegyűjtő munkánkat.

7. Korlátozódik, sőt teljesen megszűnik a szájbetegségek előfordulásának veszélye.

Igaz, hogy a silóval való nyári takarmányozás lényegében több munkát igényel, mint a legeltetés. Ez a munkatöbblet azonban kifizetődik, illetve megtérül a magasabb tejhozam következtében. Tény, hogy a silóval történő nyári takarmányozás hatékonyabb, gazdaságosabb mint a legeltetés, mert silózás mellett a réti fűtermés 90 %-a értékes takarmánnyá válik, míg ha azt nem kaszáljuk le, illetve nem silózzuk, hanem legeltetjük, a legjobb esetben is csak 40 százaléka értékesül.

Helyes azonban, ha a silót mind a téli, mind a nyári időszakban abraktakarmánnyal és szénával egészítjük ki. A siló mellé adott szénaadaggal biztosítjuk a szükséges mennyiségű szárazanyagot. Egyes farmerek a nyári időszakban silót és zöldtakarmányt etetnek, míg mások csak silót, de korlátozott méretekben legeltetnek is.

Abban az esetben, ha áttérünk az állandó jellegű silóval való takarmányozásra, szükséges, hogy az első rétifűtől kezdve őszig minél több takarmánynövényt lesilózzunk. Azokban a gazdaságokban, ahol a szükséges berendezések megvannak, termékeny években annyi silót készíthetnek, hogy a terméseredményekben szegény években sem lesz takarmánygondjuk, és nem kell visszatérniük a legeltetési módszerhez. A gazdag rétifű, vagy gabonatermés, ha abból értékes silót készítünk, mentesít a takarmánygondoktól.

A siló nyári etetése rendkívüli figyelmességet követel. Ugyanis, nyáron a siló gyorsabban romlik. Ezért olyan silót kell készíteni, amely tartósabb. A lucernát, a zabot, az árpát és más takarmánynövényt (kivételt képez a cirok és a szudánifű) silózás céljából általában száraz — meleg időszakban gyűjtjük be. Ebből bizonyos nehézségek következnek, tekintettel arra, hogy ezek a takarmányok eléggé szárazak. Helyes, ha ezeket a takarmánynövényeket hajnali órákban — amikor harmat van — kaszáljuk, s ha ügyelünk arra, hogy a szükséges nedvességtartalmuk meglegyen és ha az előírásoknak megfelelően silózzuk. Abban az esetben, ha a silót az elkészítés után azonnal etetjük, nem kell befedni. Ilyen esetben a felső réteget vegyszerekkel védjük a megromlástól.

A kísérletek arra hagynak következtetni, hogy a szarvasmarhaállományt legelőnyösebb lóhere és kukorica silókeverékkel takarmányozni. De helyes más silőzott takarmánynövények keverése is, vagy a takarmányozás olyképpen való megoldása, hogy reggel és este más-más silót etetünk.

Kukoricasilót a sertéseknek

Az Iowa állam mezőgazdasági iskolájának tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kukoricasiló rendkívüli jó és olcsó takarmány az anyasertések részére, főleg a megtermékenyülés előtti időszakban és az elles idején. Az olyan takarmányadag, amely megfelelő mennyiségű fehérjét, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, kedvezően hat az anyasertések és a malacok fejlődésére.

A sertések részére készített kukoricasilőnak azonban jó minőségűnek kell lennie. A sertések például nem kedvelik azt a kukoricasilót, amely beérett kukoricából -készült. Legjobban kedvelik azt, amelyik a szó legszorosabb értelmében zöldkukoricából lett készítve.

A sertések részére külön kell elkészíteni a kukoricasilót, mert azoknak nem felel meg az, amelyet a marhaállomány részére durvára szecskázunk. A sertések tehát a finomra, illetve apróra vágott kukoricából készített silót kedvelik, és azt jobban is értékesítik. Napi adagjuk 4,5-5,5 kg lehet.

1963. május 19.

XI. Amerikai szakemberek véleménye

5