Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-03 / 18. szám
/ M Pgemlékeztünk a mezőgazdaság 1 1 lemaradásának általános és hazai szempontból sajátos okairól. Hangsúlyoztuk továbbá azt Is, hogy ezt a komoly aránytalanságot csakis két legfontosabb népgazdasági ágazatunk színvonalának kiegyenlítésével kezdhetjük le. Ugyanakkor azonban tudatosítanunk kell azt Is, hogy a mezőgazdasági termelés állandóan mégsem tarthat lépést az iparéval. Miért? Míg az ipari termelés üteme aránylag gyorsan befolyásolható a termelőeszközök gyarapításával és azok kihasználásának fokával, a mezőgazdaság alapvető termelőeszköze a föld. Csehszlovákiában egy lakosra átlag 0,54 ha mezőgazdasági terület Jut, s ez a mennyiség nemigen növelhető. Részünkre tehát nem marad más hátra, mint hogy jobban használjuk ki a rendelkezésre álló termőföldet, azaz fokoznunk kell mezőgazdasági termelésünk hatékonyságát, a munkatermelékenység növelésével párhuzamo san. A nagy cél érdekében ■■ Továbbá — az élelmiszer-szükségletnek megvannak a maga élettani határai, amelyek ugyancsak szabályozhatják a mezőgazdasági fejlődés ütemét. Amennyiben csak a „hazai piacot“ vesszük számításba — bár egyelőre tekintet nélkül lakosságunk szaporodásának ütemére — akkor az optimális határ elérésével, azaz élelmiszer-szükségleteink teljes fedezésével hosszabb időre azonos színvonalon tartanánk mezőgazdaságunk fejlesztését (amennyiben a szükségletek összetétele nem változna). Ez a szükséglet azonban egyenlőre továbbra is növekedni fog nálunk és az összetétele is változik majd. Már ezért is lényegesen fokoznunk kell a termelés terjedelmét, az önköltségek egyidejű csökkentésével. Az említettekkel kapcsolatban érdekes az alábbi összehasonlítás: Az 1 lakosra eső fogyasztás 1936 1948 1961 Távlati terv szerinti fogyasztás hús kg 34,0 28,9 50,3 90,9 tej liter 205,0 173.0 173,0 331,0 tojás db 138 114 180 275 burgonya kg 118,0 113,5 105,5 108,0 liszt kg 115,0 129,0 117,0 104,0 cukor kg 23,2 22,3 38,3 40,0 zsiradék, olaj kg 14,1 10,5 20,4 26,0 zöldség, gyümölcs kg 108,4 147,2 128,0* 257,0 * 1960-ban 157,6 kg A gépek kezeléséhez érteni kell Ismerni kell a nagyüzemi technológia minden részletét, érteni kell a munkaszervezéshez, azaz törődnünk kell a termelés lehető legnagyobb hatékonyságával. Mindez nem lesz könnyű! Az elkövetkező évek folyamán szinte forradalmi változásokra kerül sor mezőgazdaságunkban, amelyek előfeltételeit meg kell teremtenünk. Nemcsak tudományos kutatások, jobb munkaszervezés és új termelőeszközök segítségével, hanem mindenekelőtt a mezőgazdasági dolgozók megváltozott gondolkodásmódjával is. A termelés hatékonyságának növelésével párhuzamosan csökkentenürik kell az önköltségeket, s ezt mindenekelőtt a gépesítés tökéletesítésével érjük el, lehetővé téve ezáltal a munkatermelékenység növelését, az élő munkamennyiség csökkentését. A mezőgazdaság fejlesztésének ezek az igényes feladatai természetesen magas színvonalú irányítást követelnek. A XII. pártkongresszus ezért erre vonatkozólag néhány fontos változtatásról hozott döntést. A jövőben a mezőgazdasági termelés irányítása egy központi szervben összpontosul, amely közvetlenül a párt vezetése alatt áll. A munkaerőkérdés napjainkban nemcsak a mezőgazdaság, hanem egész népgazdaságunk egyik legégetőbb problémája. Mezőgazdaságunk 1936-ban 3 319 000 állandó munkaerőt foglalkoztatott. Az évek folyamán egyre többen távoztak más ágazatokba. 1955-ben 1 933 000-re, 1962 II. 1-én pedig már 1327 000-re csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, s ebből 837 214-en EFSZ- ekben működnek. Az a tény, hogy ma mintegy 2 millió munkaerővel kevesebb végez mezőgazdasági munkát, mint a háború előtt és az akkori dolgozók számának mintegy harmada lényegében tartani tudja a háború előtti színvonalat, elég meggyőzően igazolja a gépesítésnek már eddigi komoly szerepét is. Az eddigiekkel kapcsolatban azonban rá kell mutatnunk a mezőgazdasági dolgozók megváltozott korösszetételére. A korcsoportok alakulása (1960) — részesedésük %-ban Az egy lakosra számított élelmiszerek teljes értéke 1960-ban átlag napi 3150 kalóriának felelt meg, s ezzel Európa legerősebb élelmtszerfogyasztő országai közé tartozunk. Az optimális fogyasztás napi értéke személyenként 3612 kalória és mindenekelőtt összetételében különbözik a miénktől. Szakembereink kiszámították, hogy amennyiben ezt az optimális értéket 1970-ig kívánjuk elérni, akkor — lakosságunk szaporodása és hagyományos készítményeink fokozottabb kivitele mellett — mezőgazdasági termelésünket 1960 és 1970 között évente 8—9 %-kal kellene fokoznunk. Ilyen tempót azonban hoszszabb ideig a világon még egyetlen ország sem ért el. Hektárhozamok q-ban (I960) Termény Búza Árpa Burgonya Cukorrépa Műtrágyafogyasztás ha-ként (tiszta tápanyagok kg-ban) 1 traktor által megművelt mg-i teterület ha-ban Tejhozam tehenenként (liter) A táblázat élesen rávilágít a mezőgazdaság legfontosabb ágazatában, a növénytermesztésben mutatkozó különbségekre. A megnevezett országokat nem véletlenül választottuk; a két német állam természeti és éghajlati feltételei majdnem azonosnak mondhatók a mieinkkel. A kedvezőbb feltételekkel rendelkező Hollandiát azért vontuk táblázatunkba, hogy kimutassuk, mennyire befolyásolják a talajba ipari trágya alakjában juttatott tápanyagmennyiségek a hektárhozamokat. De feleletet ad ez a táblázat arra a kérdésre is, mitől függ mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés nagyobb hatékonysága: • elsősorban az ipari trágyák által a talajba juttatott tápanyagmennyiségtől, • továbbá a gépesítés színvonalától. Az erőteljesebb ipari trágyázással kapcsolatos nagyobb költségek hatékonysági elemzése azt igazolta, hogy e műtrágyatételek minden koronányi értéke gabonában csaknem 3 korona, A kiegyenlítés legfontosabb eszközei Határozottan állítjuk, hogy a termelés hatékonyságának fokozása és a termelési egységekre számított önköltségek csökkentésének lehetőségei adva vannak. Erre elegendő bizonyítékot szolgálnak azok a jól működő EFSZ-ek, amelyek eredményei egyharmaddal jobbak a termelési körzetükben elért átlagos eredményeknél. Erről a tényről minden járásban, minden kerületben meggyőződhetünk. A mezőgazdasági termelés fokozható hatékonyságát igazolják, azoknak a fejlettebb mezőgazdaságú államoknak az eredményei is, amelyek a miénkhez hasonló termelési feltételek mellett gazdálkodnak: Korcsoport 16—26 27—36 37—46 47—66 66-on felül Az egész népgazdaságban (EFSZ-ek ős egyéni gazdálkodók nélkül) 19,9 25,2 20,8 32,1 2,0 Gépipar 24,4 24,8 20,2 25,9 0,9 Állami mezőgazd. üzemek 22,6 26,2 18,3 29,6 3,2 EFSZ-ek 7,7 14,6 19,9 50,5 7,3 Megállapíthatjuk tehát, hogy az ál- kodásmődjával annyira megszokta landó mezőgazdasági dolgozók 57,8 %a 47 évesnél idősebb és mondjuk ki nyíltan azt is, hogy ez a körülmény egyike a legkomolyabb okoknak arra, miért marad el a mezőgazdaság anynyira az ipar mögött. Az idősebb emberek túlnyomó része egész gondolmár a hagyományos és ma már többnyire elavult munkamódszereket, hogy — bár munkájukat becsületesen végzik — nem tudják levetkőzni a beidegződött, régi eljárásokat. 1955 és 1961 között a fiatalok részesedése a mezőgazdasági munkákban állandóan kisebbeden. Ha elgondoljuk, hogy ma minden mezőgazdasági munka még nem végezhető el gépekkel, logikuson arra a következtetésre jutunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül fiatalokat kell megnyernünk a mezőgazdaság számára. A párthatározat szerint: „A dolgozók korösszetételének és minősítésének megjavítása érdekében szükséges lesz évente 40 000 fiatal tanonc megnyerése, mindenekelőtt a falusi ifjúság köreiből, akik bekapcsolódására megfelelő előfeltételeket kell teremtenünk. Egyszersmind fokoznunk kell a közép- és főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakemberek számát, és tanulmányaik befejezésével következetesen gondoskodnunk kell elhelyezésükről a mezőgazdasági üzemekben.“ Ma az EFSZ-ekben 1000 dolgozóból csak 25 szakember, míg az iparban 119, az építészetben pedig 143. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy ma, a rohamosan fejlődő gépesítés korában mennyivel több szaktudást követel a korszerű mezőgazdasági termelés, mint évekkel ezelőtt. A mezőgazdasági munka gépesítése egyre hatékonyabbá válik. A mezőgazdaság és az ipar közötti színvonalkülönbség kiegyenlítése érdekében meg kell szűnnie annak a különbségnek is, amely hazánkban a városi és falusi dolgozók életmódja, gondolkodása, kulturális és Ideológiai színvonala közt tapasztalható. A kongresszus nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek és hangsúlyozta az ideológiai munka elmélyítését és a szocialista nevelő- és felvilágosító tevékenység fontosságát. * * * E cikk célja az volt, hogy a mezőgazdasági közvélemény előtt külőnküiön már amúgy is ismert tényeket összefoglaljuk. Azt szeretnénk ugyanis, hogy köztársaságunk minden polgára nagyjában képet alkothasson magának termelési problémáinkról, mivel mezőgazdaságunk felvirágoztatása, fellendítése az ipar színvonalára, egész társadalmunk feladata. Csehszlovákia NDK NSZK Hollarrdta 23,3 34,8 35,6 46,8 24,8 32,6 32,9 42,2 * 90,0 192,0 236,0 288,0 346,0 288,0 392,0 505,0 68.0 147,6 168,0 206,0 97.0 123,0 1816 2338 3300 4150 o4- Sfi. Seitjcsenlco.: cukorrépában kb. 1,70 korona tiszta haszonnal térül meg. Ha e terményeket pedig takarmányként használjuk fel, minden műtrágyára kiadott 1 korona vágósertésként 5; tejben pedig 3 korona tiszta hasznot eredményez. A mezőgazdasági termelés fellendülésére döntő mértékben gyakorol hatást a termelőeszközökkel való ellátottság. Említésre méltó ezzel kapcsolatban, milyen fontos szerepet játszik mezőgazdaságunk szempontjából ipari termelésünk. A kapitalista Csehszlovákiában 1451500 tíz hektárig terjedő mezőgazdasági üzem részére összesen 122 traktor dolgozott. Míg a háború előtt mezőgazdaságunk 80 százalékban a dolgozók fizikai erejére támaszkodott, ma a munka 50 %-át már gépek végzik, amelyeket iparunk szállít a mezőgazdaságnak. A gépi eszközök részesedése aránylag gyors ütemben emelkedik. Ez is utalás arra nézve, hogy mezőgazdaságunk fejlesztése nemcsak a parasztság, hanem az ipari dolgozók ügye is. Válasz a bírálatra A Szabad Földműves február 20-i számában — Mielőtt a tavasz beköszönt — cím alatt megjelent cikkben többek között azt olvastam, hogy a drienovcei szövetkezetnek nincs vetőmagja. Felelősségem tudatában kijelentem, hogy ez az állítás teljesen alaptalan. Vetőmagunk van elég. S ha az említett cikk írójának vagy annak, aki a cikk íróját helytelenül tájékoztatta szüksége lenne vetőmagra, úgy 50 sfiízsát kölcsönözhetünk. A vetőmagunk már ki van tisztítva. Akár holnap is vethetnénk. De hiába, meg kell várnunk a jobb időjárást, s akkor majd hozzálátunk a munkához. 1983. március 3. Azon nem csodálkozom, hogy a „Hajnal“ című járási újságban néha alaptalan bírálat Jelenik meg. Feltételezem, hogy azt hajnalban írják, s akkor a rossz látási viszonyok miatt tévedhetnek. A múltkor például azt írták, hogy szövetkezetünk nem teljesítette húseladási tervét. Az igazság azonban az, hogy az eladási tervet nemcsak húsból, de tojásból és tejből is teljesítettük. Kérem a Szabad Földműves szerkesztőségét, hogy hasonló tévedéseket a jövőben kerüljön el. Krivdová Klára (Drienovce) A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉS®: Köszönjük a figyelmeztetést. A cikk írója valóban tévedett, de csak azért, mert az illetékesek tévesen tájékoztatták. Örülünk, hogy nincs hiányuk vetőmagból, s hogy felkészültek a tavaszi munkákra. Kívánunk eredménydús, jó munkát. Arról, hogy a kukorica terméshozamának nincs határa, meggyőznek bennünket a különböző éghajlati viszonyok között gazdálkodó, élenjáró mezőgazdasági dolgozók tapasztalatai is. A Szovjetunióban közismert a szocialista munka hőse címmel kétszeresen kitüntetett J. A. Dolinyukova neve. Dolinyukova követője M. J. Ozerninek, mint a kukoricatermesztés nagy szakértőjének, aki a dnyepropetrovszki körzetben egy hektáron több mint 200 mázsa csöveskukoricatermést ért el. Dolinyukova felhasználja mind Ozerni, mind a kárpátukrajnai T. Gabovdova tapasztalatait, azokat kiegészíti saját szaktudásával, s így vált a kukoricatermesztés mesterévé. Már 1949-ben 9 hektárnyi területen átlag 40 mázsás szemtermést ért ei kukoricából (egy hektáron pedig 126 mázsát), majd a következő évben 10 hektáros területen 87 mázsás átlagtermést takarított be. Dolinyukova e sikersorozata tovább folytatódott. 1951-ben 14 hektáros területről hektáronként 101 mázsás szemeskukoricát és 76 mázsa tököt takarított be. De ugyanakkor egy további hektáron 221 mázsa szemeskukorícát termelt. Három évvel később, tehát 1954-ben 15 hektáros területen 121, majd 1957-ben 20 hektáros területen 162 mázsa szemeskukoricét, 100 mázsa tököt és 3 mázsa babot termelt hektáronként. Ny. Sz. Hruscsov javasolta Dolinyukovának, hogy nagyobb területen lásson hozzá a kukorica termesztéséhez, s hogy nemcsak magra, hanem silózás céljára is termelje. Ezzel az ukrán kolhozosnő életének krónikájában új fejezet kezdődött. 1958-ban 100 hektáron termelt kukoricát. Ebből 80 hektáron silózás céljára, ahol 1450 mázsás hektárhozaroot ért el. A további 20 hektáron pedig szemeskukoricából 207 mázsát termelt hektáronként. A kukoricatermésen kívül még minden hektárról 118 mázsa tököt és 3 mázsa babot gyűjtött be. J. A. Dolinyukova 1959-ben kötelezettséget vállalt, hogy 105 hektáros területen silókukoricából 1550 mázsás, 20 hektáros területen pedig szemeskukoricából 220 mázsás hektárhozamot ér el. Ezt a kötelezettségét nemcsak teljesítette, hanem becsületes munkájával túl is szárnyalta. Silókukoricából 1605, szemeskukoricából pedig 223 mázsás hektárhozamot ért el. Dolinyukova rendkívüli eredményei azzal magyarázhatók, hogy válogatott — nagyszemű és egészséges vetőmagot vetett, amely elegendő energiával rendelkezett ahhoz, hogy a növény már a kezdet kezdetén gyors fejlődésnek induljon. Olyan hibrideket alkalmazott, amelyek a helyi viszonyok között a legjobban megfeleltek. A kukoricát szakszerűen megmunkált, mélyen szántott és kiadósán trágyázott földbe vetette. Ezen felül lelkiismeretesen végezte a növényápolási munkák első szakaszát és a talaj maximális kihasználása céljából pótültetéssel egészítette ki a hiányos sorokat, stb. De nemcsak Ukrajnában és a déli körzetekben találkozunk a magas hozamok mestereivel, hanem a Szovjetunió mindazon területein, ahol a gabonafélék — búza és a rozs megterem. Ezeken a vidékeken — mint azt Ny. Sz. Hruscsov helyesen feltételezte — sikeresen termesztik a silókukoricát is. Ennek az állításnak igazolása céljából ismertetünk egy-két példát az 1959- es év tapasztalataiból. Ismeretes, hogy Fehér-Oroszország területén 1953-ig kukoricát nem termesztettek. Az volt az általános vélemény, hogy felesleges vele bajlódni, mert nem hoz termést. De a kukorica megszégyenítette a kétkedőket. Ugyanis a breszti körzet gazdaságai 44 600 hektáros területen 580 mázsás hektárhozamot értek el silókukoricából. A pruzsanszki járás „Győzelem“ nevet viselő kolházának T. A. Kobrinca által vezetett munkacsoportja 30 hektárról 1725 mázsa silókukoricát takarított be hektáronként. A kukorica termesztésében kiváló eredmények születtek más vidékeken is. A lenini járásban (kurszki körzet) Borisz Sevelev munkacsapata 100 hektáros területről 754 mázsa silókukoricát takarított be hektáronként. A rjazanszklj körzethez tartozó „Sarló és kalapács“ nevet viselő kolhoz pedig 85 hektáron 1100 mázsás hektárhozamot ért el. A krasznodarszki kerület „Kubány“ kolhozában R. T. Tkacsevova 98 mázsa szemeskukoricát termelt hektáronként. A. A. Zarmajev a salinszkij járás „Dzsalka“ nevet viselő szovhozának dolgozója 1959-ben 149, 1960- ban pedig 141 mázsa szemeskukoricát termelt hektáronként a gondjaira bízott 20 hektárnyi területen. Ugyanebben a járásban M. Malikova a „Szalinszkij“ szovhoz brigádvezetője 1960- ban 15 hektáron termelt kukoricát és 105 mázsás hektárhozamot ért el szemeskukoricából. A szemeskukorica hektárhozama szüntelen növelésének lehetőségét bizonyítják a moldavai élenjáró dolgozók eredményei is. L. D. Pinzar a „Szovjet határőr“ kolhoz csoportvezetője munkatársai segítségével 1960-ban 125 mázsa szemeskukoricát termelt hektáronként. A termelési eredmények azt bizonyítják, hogy azokban a körzetekben, ahol a szemeskukorica termesztése az éghajlati viszonyok miatt nem célszerű, mert nem érik be, érdemes kukoricát silózás céljából termeszteni, mivelhogy tejes-viaszosérett állapotban jó minőségű és nagy mennyiségű silótakarmányt nyernek. Például Litvániában J. Lapenasz, a bilunisovi kolhoz gépesítője, a munkák komplex gépesítése mellett 960 mázsa silókukoricát termelt hektáronként. A vilnai járás „Barátság“ nevű kolhoza pedig ugyancsak gépi műveléssel 98 hektáron 838, további 25 hektáron pedig 1270 mázsás hektárhozamot ért el silókukoricából. Az egyik szibériai konferencián felszólalt A. G. Liszicsnyikov a „Május 1“ kolhoz gépesítője, aki arról számolt be, hogy a mostoha éghajlati viszonyok ellenére silókukoricából 100 hektáron 1100 mázsás hektárhozamot ért el. De arról is beszélt, hogy náluk a kukoricát több éven keresztül egy és ugyanazon területen termesztik. Ez a példa tanulságos lehet mindazok számára, akik a kukorica termesztésével csak most kezdtek foglalkozni. Tény, hogy a talaj helyes megválasztása, rendszeres trágyázása és a növény szakszerű gondozása mellett a kukorica mindig magas hektárhozamot ad. A kazahsztáni öntözött területeken elért eredmények is meggyőzően hatnak. A „40. Október“ nevet viselő kolhozban U. Mametovova munkacsoportja 1960-ban 30 hektáron 123 mázsa hektárhozamot ért el csöveskukoricából. T. Usurovova pedig 70 hektáron termelt silókukoricát és 1200 mázsás hektárhozambt ért el. Ismertettük a kukorica magas hektárhozamait. Példákat sorakoztattunk fel szinte a Szovjetunió minden körzetéből. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy lelkiismeretes és szakszerű gondozás mellett mindenhol növelhető a kukorica hektárhozama, és így biztosítani lehet a szükséges takarmánymennyiséget. (folytatjuk) II. A kukorica terméshozamának nincs hatara 4
