Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-15 / 65. szám

Egy kongresszusi vállalás nyomában Az Ígéret nem marad papíron Üjra ellátogattam a PODLUZSANI szövetkezetbe, ahonnan két és fél gyázzák. Kell is, hiszen a bő takar­­hónapnak előtte lapunk 33. számában beszámoltunk kongresszusi vállalá- mányalap és a talajerőfokozás édes­­sukról. Itt az ideje, hogy a vállalások teljesítését ellenőrizzük, megismer- testvérek. Ha jobb a takarmány, ér­tessük olvasóinkat mindazokkal a módszerekkel, amelyek közrejátszottak tékesebb a trágya, hatékonyabb a az eredmények elérésénél, esetleg másutt is hasznosíthatók. szerves anyag, minek folytán az eredmények is magasabbak lesznek. Elő járóban meg kell jegyeznem: jó érzés tölti el a látogatót, ha be­nyit a szövetkezet irodájába. Azon­nal alkalma nyílik megismerkedni a szövetkezet gazdasági helyzetével anélkül, hogy valaki is erről tájé­koztatná. A falon felerősített táblán hat grafikon hirdeti a közös munka eredményét. Az elsőn tiszta képet nyer a termelésről, a másodikon az eladási terv teljesítéséről, a harma­dikon az állattenyésztés bevételeiről, a negyediken a munkanormák me­rítéséről, az ötödiken az összbevéte­lekről és a termelési költségekről, a hatodikon pedig a növénytermesz­tésben elért bevételekről. Hasonló grafikonok találhatók a termelési részlegeken is egyénekre kidolgozva. Ezek az úgynevezett lelkiismereti táblák, — amelyeket bárki megte­kinthet - számot adnak egyesek munkájáról. Becsület dolga ez. Az elvégzett munkát pénzben is ki lehet fejezni. Azonban a becsület több annál, az becsület! Jó adag hivatás­szeretet, sok emberség és ami ehhez még szorosan hozzátartozik a közös­séghez való pozitív viszony. HASZNOS MEGFIGYELÉSEK A fiatal Jozef Trnan mér negyedik esztendeje végzi az agronómusi teen­dőket. Amikor megválasztották el­határozta, hogy a növénytermesztés­ben gyökeres változást visz véghez. Kísérletezni kezdett, megfigyeléseket végzett. Elkezdte a cukorrépa ter­melését olyan területen, ahol azelőtt meg sem próbálták. Eleinte' nem mindenki értett egyet vele, de ami­kor bebizonyosodott, hogy neki van igaza, elismerően mondogatták: — érti a fiú a dolgát! — Ettől kezd­ve mindenki támogatta lelkes törek­véseiben. Egyszerre hat búzafajtával kezdte meg a kísérletezést a célból, melyik válik majd be legjobban a podluzsani dombokon. Idén 140 hektáron 35,16 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Kongresszusi vállalásukban pedig csak 29 mázsával számoltak. (A Ko­súti fajta 16 hektáron 39,10, a Pav­loviéi 30 hektáron 32, a Hammarsle­­ben 40 hektáron 45, a Diana 4 hek­táron 39, a Slovák B 10 hektáron 26,90 és a Slovák 200-as 40 hektáron 29,20 mázsás hektárhozamot adott.) Ennek alapján vállalásuktól eltérően 862,40 mázsa búzaterméssel többet takarítottak be. Árpából pedig 120 hektárón 34,48 mázsás hektárhozamuk lett a 27 mázsa vállalással szemben, ami 897,60 mázsa árpatöbbletet je­lent a szövetkezetnek. A siker titka? Itt nincs semmi titok. Csakis a he­lyes talajművelés,, a már jól bevált magashozamú vetőmag használata és ehhez még hozzájárult a szövetke­zeti tagok becsületes emberi mun­kája. BŐ TAKARMÁNYALAPOT LÉTESÍTENEK A fentiek arról tanúskodnak, hogy a hústermeléshez elegendő szemes takarmányunk lesz s ehhez még hoz­zájön a 110 hektár kukorica, — amely igen jó állapotban van — ha hektá­ronként 35 000 egyeddel és egy-egy tövön 11,5 dekagram szemterméssel számolnak, — ami közepes ered­ménynek felel meg — úgy elérik a 40 mázsás hektárátlagot. (36-ra tet­tek vállalást). Nem beszélve arról, hogy a kukoricaszár lesílózása révén további nagy tömeg takarmányhoz jutnak. A határban tett szemle után bát­ran állíthatjuk, hogy a szövetkezet 60 hektárnyi cukorrépája is kiváló állapotban van. Hektárján biztosan meg lesz a 80 000 egyed, s a répák átlagsúlya eléri a 0,5 kg-ot, úgy 400 mázsás átlagos hektárhozammal szá­míthatnak, azonban nem ritka az olyan répa, amely már most eléri az 1 — 2 kg-os súlyt. Ezen szerény szá­mítások alapján is kilátás mutatkozik 450—470 mázsás átlaghozamra. Ami annyit jelent, hogy ipari feldolgozás­ra és takarmányozásra is jut ele­gendő. Mindezen kedvező eredmények mellett többéves takarmányokból, lucernából és lóheréből 18 kazalban 28 vagon értékes szénát raktároztak el télire. (Ez az első kaszálásból származik.) Ezenkívül 150 hektárról sok takarmányszalmát helyezhetnek tartalékba. Ha figyelembe vesszük ezeket a körülményeket, arra a kö­vetkeztetésre jutunk, hogy ebben a szövetkezetben a tél folyamán nem lesz takarmányprobléma. A jövő évi terméssel már most számolnak. A szalmaletakarítássa! egyetemben elvégzik a tarlóhántást. Eddig a szántóterületük 10 °/o-ára elegendő trágyát hordtak ki a mezei trágyatelepekre. Vállalásukhoz híven a szántó további 15 %-át istállótrá-EMBEREK, ERÉNYEK, EREDMÉNYEK Ján Malis mérnök a korszerűsítés híve. Minden igyekezetével azon van, hogy könnyebbé váljék az állatte­nyésztési dolgozók munkája. Az is­tállókban a munka nehezét a gépek­re testálták. A fejést, a takarmányo­zást és a tejjel való munkát is gépi erővel végzik. A tejtermelés terén ugyan még nincsenek nagy eredményeik, azon­ban figyelemre méltó az, hogy mar­haállományukat megtisztították a TBC-től és most a tejtermelésre ve­szik az irányt. Eddig 165 tehéntől 5,9 literes darabonkénti fejési átla­got értek el (ez az első félévi átlag). Az egyszerű emberek munkája nyomán születnek ezek az eredmé­nyek. Pavel Bosan, a hízómarhák gondozója naponta 0,9 kg-os súly­­gyarapodást ér el hízónként. Kong­resszusi vállalásában 9349 kg hús kitermelésére kötelezte magát. Jelen­leg már a 6717 kg-nál tart. Ján Bá­láz a sertéstenyésztésből a rábízott anyakocáktól 25,6 kg-os átlagsúlyban választotta el a malacokat 10,6 ko­ronás termelési költség mellett, s ezek után is állandóan az önkölt­ség csökkentésére törekszik. Mária Sebővá a baromfitelepről 2400 tojó­tól 125 darab tojás kitermelését tűzte ki tyúkonként, s már a 84-nél tart. AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSE A CÉL Itt íninden ennek a jegyében tör­ténik. Mindenki ismeri feladatát, s azt is milyen önköltséggel dolgozik. Ezt szolgálják a gépek, és a vállalá­sok is. Minél olcsóbbá teszik a ter­melést, annál eredményesebb lesz a gazdálkodás. Ilyen emberek a podluzsaniak. Eredményeikből kitűnik, hogy kong­resszusi vállalásaikat teljesítik, ami természetesen pénzben is megmutat­kozik. 158 620 koronát tesz ki eddig a fölajánlásokból eredő tervenfelüli szövetkezeti jövedelem. A szövetke­zet számára a legnagyobb kitüntetés az lenne — amit célul is tűztek ki — ha elnyernék a CSKP XII. kongresz­­szusának szövetkezete büszke címet. Erre náluk minden előfeltétel meg­van. Hoksza István Péntek estig a Hubicei Állami Gazdaságban végeztek az aratással és szombat reggel már útrakészen találtam M é r y Józsefet és Jam­­r i c h Bélát, a két neves aratót. Dunajszkéklátovra készültek szom­szédi segítségre. Meg sem találtam volna már őket odahaza, ha ilyen esetben nem lenne annyira fontos a gép felülvizsgálása. Mert hogy jó kombájn az SZK-3, azt elismeri min­den szakember, de nem hiába kiváló kombájnosok Méry és Jamrich, akik meg is adnak a gépnek mindent ami szükséges, azaz lelkiismeretesen gon­doskodnak a kombájn karbantartásá­ról. Hiszen eddig már 256 hektárról, tehát jó nagy földterületről szedték le vele a gabonát, s így nem csoda, ha alapos vizsgálat tárgyává tették, jól megolajozták, megigazítottak raj­ta minden meglazult alkatrészt. Este kezdték, reggelig mindent megvizs­gáltak és kipróbáltak. Aztán útnak indultak. Üj munkahelyükön, Dolníbáron, a Dunajszkíklatovi Állami Gazdaság részlegén eleinte nem tudtuk meg­találni őket. A falu határában, ahol sejtettük őket, már nem voltak. Az­tán egy bácsi — maga a részleg­­vezető igazított útba bennünket, uzsonnát vitt éppen a részükre. — Azt hittük, elég dolguk lesz itt ezzel a búzával — kezdte a beszél­getést. - Hiszen ez itt 7 hektár, ők meg csak ebéd előtt érkeztek meg. De alig futottak végig néhányszor a táblán, láttuk már. hogy estig sem maradnak rajta. Aztán oda irányítot­tuk őket arra a búzára ott — és fejével egy fűzfa felé biccentett. — Fogadnék, hogy estére azzal is el­készülnek! — fejezi be jókedvűen. — Ki gondolta volna, hogy még ma végzünk az aratással. Ügy keddre számítottam. Szürkületig Dolníbáron is elkészül­tek, aztán a két hubicei mesterkom­­bájnos Klátovra vonult. Jó hírnevü­ket ott sem hazudtolták meg. Va­sárnap kora reggeltől késő estig vágták az érett gabonát. Ha közülük az egyik elfáradt, a másik ült a kor­mányhoz. így váltották egymást, hogy kíméljék erejüket és bírják a munkát az aratás végéig. Hétfőre elérték a harmadik százast, csütör­tökig pedig a XII. pártkongresszus tisztele­tére felajánlott 700 hektár feléről, 350 hektárról aratták le a gabonát. és azóta is állandóan emelkedik a learatott hektárok száma és rohamo­san közelednek célúkhoz. Nincs az a nap, hogy ne végeznének 15-20 hektárnyi gabonával. S. Mesáros Jónás József ser­tésgondozó vállal­ta, hogy Jaroszlav Csízs szovjet ser­tésgondozó példája nyomán 1000 má­zsa sertéshúst ter­mel évente. E vál­lalását a CSKP XII. kongresszusa tisz­teletére tette. Ed­dig megvan az elő­feltétele annak, hogy vállalását tel­jesíteni is tudja, mert az időszaki tervét teljesíti. Kép és szöveg: Holczer László Kétféle aratás Mi az oka, hogy a rimaszombati járás szövetkezeteiben kevés kivétel­lel, nagyon elhúzódik az aratás? Mi az oka, hogy egyes szövetkezetek­ben nem adnak hitelt a kétmenetes aratásban elért csúcseredmények­nek? Mi az oka a hiányzó gépesítésnek? Mi az oka, hogy még a szövet­kezet vezetői sincsenek tisztában a gépek (itt kombájnok) teljesítőképes­ségével? Mi az oka, hogy 25-30 km-re egymástól kirívó eltérések mutat­koznak? VCSEL1NCE: Gépesített szövetke­zet, gépesített vezetőség, s az ered­mény: a járásban elsőként teljesítet­ték eladási tervüket és elsőként fe­jezték be az aratást, cséplést. De kezdjük talán az elején: Péntek volt és reggel. A szövetke­zet gazdasági udvarán vidáman duru­zsol a villanycséplő. Négy ember csépel. Kettő a zsákon, egy a kévén (mert szekérről csépelnek) és egy szalma-igazgató. Hogy megmagyaráz­zam: a méhiek furfangos embereknek bizonyultak ezen a téren s közvetlen a csűr közelébe állított cséplő elé odaállították a villanyszecskavágót. így az árpaszalma szecskázva, törek­­kel és polyvával együtt kerül a csűr­be. Meglepetés volt számomra. Négy ember csépel és még csak meg sem fárad nagyon. Ügy csépel, ahogy azt az ész és a gépek kombinációja lehe- . tővé teszi. Uj korban, új módon. , Amikor Orbán Istvánnal, a szövet­kezet mezőgazdászával leülök beszél­getni a mázsaházban, már meg sem lepődöm a szavain. — Kétszázkilencvennégy hektáron termeltünk gabonát. S 263 hektáron kétmenetesen arattunk — mondja olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb valami. — Ez tette lehetővé, hogy augusztus 2-ára elsőként teljesítettük járásunk­ban az eladási tervet. Elsőkként a járásban ... Mindént a gépesítésnek köszönhetnek. Azt is, hogy a 31 hektár dombos vidéken lévő és önkötözővel learatott termést minden megerőltetés nélkül elcsépe­lik. A gépesítésnek s a munka jó szervezésének, irányításának fontos szerepe van abban, hogy a vállalt 18 nap alatt az aratást, cséplést elvé­geznék, s itt jut fontos szerep a mo­torkerékpároknak, amelyekkel a szö­vetkezet elnöke, mezőgazdásza és gé­­pesítője rendelkeznek, s amelyek se­gítségével pillanatok alatt beszalad­ják az 1194 hektáros méhi határt. Gépek. Két saját kombájn és egy liptovszkíhrádoki brigádos. Kétmene­tesen 263 hektárt arattak le. Lénárt László, az SZK — 3-massal 426 mázsás napi teljesítményt ért el. Talán mon­danom sem kell, hogy meghosszabbí­tott műszakban dolgozott segédjével. Teljesítményükkel különben elsők a járásban, s övék a CSISZ vándorzász­laja is. S ha elsők maradnak, 600 korona jutalom üti a markukat. Igye­keznek is. — Megadjuk a gépnek, ami jár, de ő is megadja, amire nekünk szüksé­günk van. Bodnár Árpád 324 mázsát csépelt ZM —330-as gépével, a legtöbbet. S a brigádos sem adta 236 mázsán alul, pedig már régi típusú 2M-géppel dolgozik. A hektárhozamok árpából 30 — 42 között mozognak, búzából pe­dig átlagosan 33 mázsát értek el (a tervezett 25 mázsa volna). — S a tarlőhántás? — Az is megy fokozatosan. Ahogy a szalmát betakarítjuk, úgy szántunk. Eddig már 85 hektáron elvégeztük a tarlóhántást — mondja a mezőgaz­dász — sőt 7 hektár tarlókeveréket is vetettünk. De a szárazság követ­keztében ez sem kel ki, úgyhogy a többit el sem vetjük. Kiss Jenő búzát hozott a kombájn­tól s nevetve ugrik le traktorról. — Orbán, sok bosszúságot okozott már az embereknek, de a miénkről eddig még csak jól mondhatunk, pe­dig már 6 éve, hogy a szövetkeze­tünk mezőgazdásza. JESZENSZKÉ: Szombat. Még javá­ban aratnak, csépelnek. Szorgalmas emberek laknak itt is - mint Gö­­mörben általában — de... Varga Lajos elnöktől tudom, hogy a jeszenszkéi szövetkezet 678 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik és 174 hektáron termeltek gabonafé­léket. Van két kombájnjuk és 7 ke­rekes traktoruk, önkötözőjük is több. Mintegy 89 hektárt arattak le két­­menetesen (20 ha még felszedésre vár), holott a kétmenetes aratásnak 120 — 130 hektár lehetősége áll fenn. (104 volt a tervezett is), 85 hektárt pedig rendrakóval (65 hektár még cséplésre vár) arattak le. Július 27-> én kezdték az aratást. Kombájn-erő dolgában egyeznek a méhiekkel, de teljesítmény dolgában már ég és föld a különbség. A szövetkezet raktárában ültünk. Jó magam, Varga Lajos szövetkezeti elnök, Czikora Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke, Bacsó Géza csoport­­vezető, valamint Ulieky Mihály. A kombájnok teljesítményéről ér­deklődtem. — Nagyszerű - így a szövetkezet elnöke - átlagosan 80-90 mázsát csépelnek naponta. Volt olyan n?p is, amikor 120-130 mázsát csépeltek ki. Különösen Bárczi Józsefnek megy jól, de olyan eset is akad, amikor Mo­­toska Ferenc nem érte el az ötven mázsát sem. De azért nagyszerű! Csodálkozom, hogy ilyen nagyra vannak ezzel a mindenképpen szerény eredménnyel. S kapom elő a jegyzet­­füzetemet, és mondom a méhi kom­bájnosok eredményét. — Mi? 426 mázsát egy kombájn? Az nem létezik, ilyesmi nincs! - zú­dulnak rám mindannyian! — Ne ne­vettesse ki magát az elvtárs! — Én ne nevettessem ki magam? Hát olvasnak maguk újságot? Olvas­ták a 450, 500, 550 mázsás napi tel­jesítményeket? — Á, a papír hagy magára írni! De különben a valóságban az nem léte­zik. Próbálom bizonyítani, hiába. Csak egy ember akad, aki nagysokára köz­beveti: — Halljátok-e, igaz lehet. Tudjátok, hogy valamikor nem hittük el az új­ságnak, a 30-35 mázsás hektáron­kénti terméshozamokat sem. Most meg nálunk is megvan, sőt. túl is léptük. Én azt mondom, igaz lehet... — Lehurrogják. Próbálom megmagyarázni, hogy csak hozzáértő emberek kellenek. Hiába. Elgondolkodtató a dolog. Hisz az embereknek így semmi újat, sem­mi jót nem ad a gépesítés. Csaknem ugyanúgy és ugyanannyi ideig „nye­lik" a port a cséplőknél, mint régen. Mert hogy 18 nap alatt el lehet vé­gezni az aratást és a cséplést is, a jeszenszkéi vezetők lehetetlennek tartják. — Papíron lehet — Így mondottá Czikora Sándor -, de a valóságban, — s legyintett, ami körülbelül nemet jelentett. Pedig a példák egész sora bizonyt ja, hogy lehet. A legközelebbi példa rá a vcselincei, s a nyugat-szlovákiai kerületből még nagyon sok szövet­kezetei megemlíthetnék. És a kom­bájnosok esete. Jeszenszkén még nem hallották Németh, Tuzincin, vagy Bottka Ernő nevét? Akik az egyenes aratásban is háromannyit csépelnek ki? Elgondolkodtató és szomorú dolog ez a tamáskodás. De a járás vezetőir re az új technológia népszerűsítőire is rossz fényt vet. Lenne azonban egy szerény javaslatunk a járás és a szövetkezetek felé. Majd ha beáll a ráérős idő, hívják össze párnapos beszélgetésre a járás kombájnosait (esetleg a szövetkezeti elnököket, vagy mezőgazdászokat is), s beszél­jék, vitassák meg az elért eredmé­nyeket, s az eredmények elérésének a módját. Csak így lehet a kételke­dőket meggyőzni arról, hogy nemcsak papíron, de a valóságban is lehet 426 mázsa termést kicsépelni kom­bájnnal, kétmenetes aratásban. Cikkünk elején az okokat kérdez­tük. Nos a jeszenszkéi példából bi­zonyára válasz adódik rájuk. Mert a csaknem ugyanolyan feltételek kö­zött működő két szövetkezet (Méhi és Feled) irányításában, a munka­­szervezésben és a szakemberek (itt kombájnosok) mesterségbeli tudásá­ban látjuk a különbséget. De a vcse­­linöeiek bizonyára nem haragudná­nak meg, ha egyszer ellátogatnának hozzájuk a tamáskodók, s elbeszél­getnének velük a szövetkezet dolgai­tól. Tóth Elemér Háromszázasok A két kiváló kombájnos, MERY és JAMRICH az állami gazdaság földjén Dolníbáron A fűzfa alatt, az érett búzatábla szélén négyen füstöltek és csuda­­mód dicsérték a hubicei kombájno­­sokat, gépükkel együtt. — Tavaly itt csupa kavics, gödör, meg bokor volt, most meg egész tisztességes búza termett — mondják az emberek. — A termés megvolna, bár a talaj még most is hepehupás. Ott dudor, amott gödör, nehéz itt aratni még sarlóval is, nem kombájn­nal. Ők pedig — s Méry és Jamrich felé mutat — úgy vágtatnak ezen a táblán, mintha aszfaltozva lenne. Ebéd után kezdték és estig 12 hek­tárral végeznek. Kár, hogy nincs még legalább 5 hektárunk, azt is elintéz­nék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom