Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-11-11 / 90. szám

Staudt Mihály művészete A szlovákiai képzőművészet hívei Staudt Mihály festőművész­ben a szocialista realizmus mesterét ismerik. A ma 55 éves művész hosz­­szabb idő után újra a nyilvánosság elé lépett, hogy bemutassa az utolsó öt évben alkotott müveit, amelyek tárgya mindig a közvetlenül átélt realitás. A ma már érett férfikorú Staudt Mihály még mindig lelkes, fiatalos tűzzel igyekszik megoldani művészi problémáit, egész alkotása egy harcos kommunista művész igyekezetét tükrözi vissza, aki ifjú korában az elsők közt emelte fel szavát az uralkodó osztály ellen. Staudt művészi »fejlődését ifjúkori életkörülményei szabták meg. A kö­rülötte zajló élet akadályokat gördí­tett eléje, s ezek nagyon megedzették a művészt érlelodésében. Édesapja korai halála után kénytelen volt ta­nulmányait megszakítani és iparos pályára lépett. Csak később, amikor már nehéz munkával kereste kenye­rét, lett Harmos tanár tanítványa. Az átélt élmények és az azokkal kap­csolatos tűnődések vezették a fiatal művészt arra, hogy politikai és szo­ciális kérdésekkel foglalkozzon. Gon­dolkozásmódját akkoriban nemcsak a körülötte zajló élet befolyásolja, 1926-ban ismeretséget köt Gwerk Ödön festőművésszel, aki tanítója és tanácsadója volt. Staudt Mihály müveivel mindig mondani akar valamit és bármely Staudt Mihály: Munkások képét is nézzük, mindegyik mélyen átélt valóságról beszél hozzánk. Már ebből is kivehető a művész szoros kapcsolata az élettel, a realitással. Művészetének tárgya mindig a har­coló ember. Staudt figuráit úgy mu­tatja nekünk, ahogy küzdenek a ke­nyérért, ahogy a természettel birkóz­nak, látjuk őket pánikhangulatban és intim magánéletükben. A művész az emberben a jövő kovácsát látja. Míg régibb képeit a tompább zöld és barnás tónusok uralják, az újabbak mai, forró életünk élénk, vakító sár­ga sziveiben tobzódnak. Figurális kompozíciója a színek harmóniájá-Barátság, béke, szeretet A tanácsteremben jólesőe-n duruzsolt a kályha. Az érkezőket frissen főzött feketekávé illata fogadta. Kinn az ut­cán, rozsdás, barna köpenyében, • ón -színű kalappal a fejebúbján,. hamis­­kás napfény-mosollyal a szájaszeglpté­­ben, ráérően bandukolt a- november. • Fél Miklós, a CSEMADOK Dunaj­­szkásztreda-i járási titkára karórájára -pillant; } — Hámnegyed előtt .már ■ nem kez­dünk — mondja nyugodtan s -tekin­teté kíváncsian az éppen most érkeze felé fordul. Az ősz lassú, lomha s .ilyenkor mintha az emberekre ráragadna eb­ből valami — csak néha-néha nyílik az ajtó, eltart egy ideig amíg össze­­szedelőzködnek. Az újságíró persze ilyenkor, ősszel is siet, rohan az anyag után. Rá nem hat az ősz me­lankóliája — mert ugye lapzárta, saj­átos, .ősszel is van. Ezért aztán a tit­kár fizet rá a dologra, mert amig -megkezdődik az igazi tanácskozás kénytelen előlegbe elmondani főbe­számolója java részét. — A barátsági hónap... ez mát csak természetes — előz meg Fél elv­­társ minden puhatolózást, neki mái nagy gyakorlata van ezen a téren (Interjút adni — azt is tudni kell!) Egy korty a feketéből s máris villámgyorsan száguld a'ceruza. ~ — Itt, Szerdahelyejr, (azután Nagy­­.megyeren és Somorján a barátság .hónap idején szovjet költészeti és ze­nei esteket rendezünk..: ■— mondj« és jelentőségteljesen rám pillant Máris tudom — ezt ki kell emelnj C.Z rész a uaraisagi nőnap reoQezve­­nyei közül a íéltvs őrzött, sokat ba­busgatott rendezvény — szóval ez lesz az, amivel majd dicsekedni le­het. .,-«■■ ‘ A OSKMADOK nem kevesebb mint ■ huszonnyolc községben, vállalta a fő­rendező .szferepét a barátsági1 hóViap 'idejére,'. Ez persze rengeteg gonddal jár, menetközben az ügyep-bajos ■ dolgok garmadáján keir magukat ke­resztülvágniuk njajd a rendezőknek. 1 . — Mind a huszonnyolc községben rendezünk vitaestet, szovjet írók. mű­veiről —« sorolja tovább az egyes akciókat Fél elvtárs. Vitaest. A riporter szeme erre a ’ szóra összeszűkül, gyanakodva, für­­’ készve kutat az „alany“ tekintetében. 1 A titkár elvtárs azonnal megérti mi­ről van szó. — A könyveket már előre elküld­­’ tűk a népkönyvtáraknak, tehát nem ; állhat fenn, hogy a vitaestek résztve­­’ vői ne ismerjék az est tárgyát képe­ző könyvet. Előadókat a helyi iskolák tanítói közül toboroztunk ... A válasz kielégítő, s ami a leg­­’ fontosabb megnyugtató, mehetünk tfe­­.hát tovább. Következnek az előadások. Szovjet­unió a béketábor vezető - állama — ; ez alatt a cím alatt tizenöt községben hangzik majd el előadás. Persze ez ■ még nem.minden — nemcsak a CSE- i MADOK rendez a barátsági hónap ide­■ jén előadásokat, hanem szokásszerint i a többi tömegszervezet is, ami annyit . jelent, hogy átlagosan hetente min­­. den községben a helyi hangszórón ke. resztül vagy esti összejövetelen, leg­alább egy előadást tartanak. Nem feledkeztünk meg semmiről? —* A sajtótermékek — tér rá a tárgyra kérdezés nélkül Fél elvtárs terjesztését is természetesen szem előtt tartjuk. Főleg az Asszonyok és a Szovjetunió című folyóiratokra sze­­zünk majd előfizetőket. Ezzel aztán m$.r minden meglenne. Az ember összehajtja jegyzetfüzetét — meg van az anyag. Csakhogy az anyag még nincsen meg egészen. A titkár meglepetést tartogatott a végé­re s most magabiztos mosollyal nyug­tázza a csodálkozó, kíváncsi pillan­tást. — A barátsági hónap. idején ... — kezdi el lassan, nyugodtan — szóval a barátsági hónap idején — csigázza az érdeklődést — most novemberben indul a. szocialista dráma fesztiválja is. A drámai fesztivál szervesen bele­illeszkedik majd a barátsági hónap rendezvényei közé. — A darabok már Itt vannak — nyugtat meg a titkár, majd nem kis büszkeséggel a hangjában hozzáteszi — negyven színjátszócsoport beneve­zésére számítunk, majdnem a fele már szorgalmasan készülődik. A tanácsteremben már kellemes meleg van. Lassú egymásutánban ér­keznek a meghívottak — a helyi szer­vezeted vezetői stb. Kinn az utcán őszi leveleket -kerget a szél. Üzent a november.. Az elvtársak nemsokára összejönnek és kezdetét veszi a ta­nácskozás. • Ügy szeretnék, ha ren­dezvényeikből a barátsági hónap Ide­jén is kitűnne vágyunk, akaratunk, célunk: barátság — béke — szeretet. (pi) T1BER1V UTÁN: Lenin zászlaja alatt Arcát szívünkben őrizzük s az S neve van írva szolgák vérétől pirosult, biborszín zászlóinkra. Fáklyát gyújtott a sötétben, ragyogó fáklyát végre: megalkotta a pártot, mely osztályunk szeméfénye. és évtizedek múltán, is az ő kezétől szállt a Vörös planéta elsőként a napnak udvarába, v s ott beragyogja Helioszt, mely úgy csillog e fényben, miként a halánték szokott a gondolat tüzében. A zászlóinkról Lenin néz a messzi láthatárra, . a kommunizmus felé tart nyomán, a dicső gárda. ■ » A történelem ráfigyel s ha szól, a szava zengő. • Ott van Lenin: az Álmodó, . a Harcos, a Jövendő! (K. S., fordítása) Amit már nagyon vártak Az utóbbi'időben sokat hallottunk az agitációs jellegű kultúrbrigádok ténykedésének fontosságáról, be a népművelési szervek egyre többet be­szélnek a „Rövid színpadi formák“ együtteseinek létrehozásáról i§. A kü­lönböző szervek, szervezetek alakí­tottak is ilyen jellegű együtteseket. A szervezés könnyen ment, csak a műsoranyag összeállításánál ütköztek nehézségbe, mive! az egyfelvonásos jelenetekből, villámtréfából csak né­hány elcsépelt, idejemúlt állott á cso­portok rendelkezésére. Az utóbbi években sok sző esett arról, hogy ki kellene adni egy jele­­netes füzetet. Most végre valahára a Népművelési Intézet nemzetiségi osz­tálya elkészített egy műsorfüzetet, amelyben néhány versen kívül 32 vi­dám jelenet áll a különböző együt­tesek rendelkezésére. Ezeknek a je­leneteknek tematikája időszerű, tár­sadalmunk mai problémáival foglal­kozik. Bírálja a fogyatékosságokat, kigúnyolja és nevetségessé tészi az emberi gyengeségeket. Bírálja, bon­colgatja a közös ügyek iránt tanúsí­tott érdektelenséget, a szocialista tu­lajdonhoz váló helytelen viszonyt, könnyű pénzszerzési vágyat, nagyké­pűséget, vallási elvakultságot stb. Va­lamennyi jelenet javára írhatjuk, hogy szerzőik ezeket a hibákat az emberek egymás közti viszonya tükrében mu­tatják be, különböző munkahelyeket, miközben a hangsúly nem a munka­helyen vagy a környezeten, hanem az emberek egymásközti viszonyán van. ' Cseh, szlovák, orosz nyelvből for­dított jeleneteken kívül a műsorfüzet jelentős részét hazai drámairodalmunk termései töltik meg. A jelenetek jó Apróságok • Nagyszerűen sikerült értekezle­ten voltam. Sok bírálat, rengeteg hasznos javaslat hangzott el. Most már mindenki jól tudja, mit kéil csi­nálnia a másiknak. • A televízióban a futballmérkőzést nézi ismerősöm fia, s hiába, próbáljuk rábeszélni, jöjjön sétálni ebben a szép időben. Apja büszkén mondja: „Sok­kal lelkesebb sportember annál, mint hogy mozogjon egy kicsit!" részé a mar raiu eletet a iaiusi emrie­­rek, problémáit ölelik fel. A műsorfüzet a járási népkönyvtá­rakban és a CSEMADOK járási tit­kárságain szerezhető be. A gyermek- és ifjúság részébe is megjelent e napokban az „Ifjúsági műsorfüzét;. A tartalmas műsorfüzet­ben sok értékes müsorszám van a különböző alkalmi fellépésekhez. Ezen­kívül komoly segítséget jelent majd azoknak a csoportoknak is, amelyek az Ifjúsági Alkotó versenyre készül­nek majd. Ezt a műsorfüzetet a kilencéves és a középiskolák együttesei kapták. Ezenkívül beszerezhető még a járási kultúrotthonokban és a CSEMADOK járási titkárságain is. Partellit a nyakukba! ^ A Daily Mail egyik levele­zi zöje szerint hatékony eszköz­­nek bizonyulna a huliganiz­­mus^ elleni küzdelemben ha az anyák 13—19 éves fiaikat TM a lehető legtovább kisfiús ru­• hákban járatnák. A rövid nad­rág stb. állítólag megakadá­lyozná, hogy a fiúk különböző huligáncsopartokhoz verődjenek, s ami a legfontosabb, nem engedné ki­fejlődni bennük a „nagy ideákat“. E felfedezés is ékes bizonyítéka annak, hogy a - külső körülmények mennyire befolyásolják az ember lel­ki világát. Ám mi e javaslatot, amely­nek különben a világsajtó és a tu­dományos körök méltatlanul nem ta­núsítottak kellő figyelmet, tovább fejlesztenénk. Azokról lenne szó akik már ma, ez intézkedések foganatosítá­sa előtt, a huliganizmus áldozatai lettek. A javítóintézetekben, fegyházak­­ban jó lenne például ha az ebédelés­nél bevezetnék a partellit. Visszaeső bűnözők számára a guminadrág és naponta a kétszeri átpakolás se lenne kutya. Veszélyes rablógyilkosokat és merénylőket strumpadlis harisnyával, sötétkék matrózruhával, luftbalonnal, kolobezskával és kispap-frizurával teljesen harcképtelenné lehetne ten­ni. A ponyvaregények, dzsiu-dzsicu tanfolyamok, detektív-filmek stb. azok noncTO m.ararU-i.a+n.aW P. T. államügyész úgy viselkednek és oly módon vezetik a pert, mintha az egész - bíróságiVeljárásnak nem ez a vérengzés volna az inditóoka, ha­nem egy nyilvános gyűlés* tilalmának a megszegése. Az urak ott a bírói emelvényen az­zal pocsékolják\ idejüket, -hogy meg­állapítsák az azonosságot annak a nemlétező kékruhás legénynek, aki egy senki által sem hallott revolver­lövéssel adott jelt-a .csendőrök leró­­lianására. Ezzel szemben nem érdekli á bíróságot, hogy a csendőrök egy cso­portja ok nélkül lőtt néhány tucat­szor a-védtelen tömegbe. A bíróságot egy revolverlövés ér­dekli, nem pedig az, hány lövés dör­dült el a csendőrök részéről. Az urak nagyon tapintatosan foglalkoz­nak Joachimsthaier csendőr 1 cm hosszú, 3 mm széles szúrt sebével, de teljésen közömbösek az iránt, hogy Thurzót, a munkást csendőrszuronnyal döfték le, hogy Gyevátot és Zsabkát a hátukba fúródé csendőrgolyók ölték meg, hogy a trnavai kórházban még mindig hat súlyosan sebesült mun­kásember fekszik ... A bíróság aprólékos gonddal ku­tatja és megállapítja, hogy az, ami Jozef CerníCek csendőr sisakjának bé­lésén látható, egy megszáradt vérfolt; nem fontos és szóra sem érdemesek viszont a kosúti Utcán és a kosúti házak udvarán még mindig kivehető vértócsák, amelyekben haldoklók és sebesültek fetrengtek és fájdalmuk­ban jajv-eszékeltek. Az urakat ott az emelvényen a vér­ontás — a gyilkosok és a meggyilkol­tak nem érdeklik. Őket csupán egy nyilvános gyűlés tilalmának megsze­gése foglalkoztatja komolyabban. Az aktákban csak e tilalom megszegé­séről van sző, de a bírósági tárgya­lóteremben halott emberi testek ne­héz szaga érezhető. ' És akár tetszik nekik, akár nem, a tárgyalóteremnek ezt a nehéz sza­gát kell magába lélegzenie a proku­­rátornak, a tanácselnöknek és a ta­nácstagoknak is. Mert azt nem töröl­hették a periratokból. Legfeljebb úgy testnek, mintha, nem éreznék a hul­laszagot. A bírósági tanácstagok bevonulnak a tárgyalóterembe. Az elöl lépkedő Dr. Polák József tanácselnök irato­kat szorít a mellére, bennük az ítélet, amelyre oly feszülten várt a vád­lott, a védők és azok, akik ma itt minden helyet lefoglaltak, továbbá a kiváncsiak tízezrei Szlovákiában, az egész köztársaságban, túl a határo­kon. Nem. Az idő, az élet nem állt meg e pillanatban. A gépek a gyárakban, mint mindig, zakatolnak, a futósza­lagok forognak, mint a körhinta, a bányákban minden csákányütlssel tovább kérgesednek munkástenyerek, a földeiken parasztok, zsellérek a ne­héz munkától megrokkant testtel mű­velik a földet, s a homlokokon gyön­gyöző verejtékcseppek csak úgy hul­lanak az éltető rögökre, mint máskor. De e homlokok mögött ezrek, száz­ezrek agyában féltő aggodalom kísért annak a gorsa fölött, aki ma ott Bra­­tislavában az Országos Bíróság taná csa előtt vár, hogy az elnök szájá­ból megtudja el nem követett vétké­nek büntetését és a gyűlöletnek azt a fokát a kommunista párttal, a for­radalmi munkástömegekkel szemben, amelyet most napokban, hónapokban —•' a börtönbüntetés időtartamában fejeznek majd ki előtte. (Folytatjuk) ban világosan tolmácsolja művészi szándékát. A művész nagy tudását a városi képtárban értékesíti, ahol mint res­taurátor gondoskodik arról, hogy a múlt művészi értékeit megóvja a romlástól. R. Gregor Egy régi szilveszter Ladislav Luknár színműve egy család szilveszteri hangulatában a burzsoá társadalom erkölcsét mutatja be a második világháború kitörése előtt. A család min­den tagja egy-egy erkölcsi elv hordozója, melyek végső összegezésben a kapitalista rendszer moráljának össze­ségét adják. Szilveszter estén együtt van a család; apa, anya és a felnőtt gyerekek. J\z egymás közti beszélgetés során lehull a „külső máz“ és megismerjük a kispolgári gon-, dolkozású emberek igazi arculatát. Szilveszteri mulatozásra készülődik a család, csak az apa megy állítólag dolgozni az évvégi statisztikán. Ez az állítólagos pénzkereseti szorgalom a család félre­vezetése, mivel mint minden évben, a bácsijának meg­látogatása után az új év küszöbét titkos szerelmesénél tölti. Telefonálás során azonban kiderül, hogy Silnicky nincs a vállalatban és nem is volt az előző szilveszteri éjszakán sem. Hajnalban újból együtt van a család. A szilveszteri hangulat mámorában vitatkoznak a történtekről. Ez a színmű rövid tartalma. Ebben a színdarabban a kispolgári gondolkozásmód különböző típusait ismerjük fel. Silnickyné a család mozgatója örökké elégedetlen az adott helyzettel. Odáig azonban, hogy elégedetlenségében haladó is legyen, korlátoltságában nem érhet el. Ezért nem is mérheti fel, hogy a boldogság elérésének egyedüli eszköze nem a pénz, és hogy a fennálló hibák oka a társadalom alapszerkezetében van. Károly, a fia a másik e^v képviselője. Nem becsüli a pénzt, könnyelmű életet él. Ennek az az oka, hogy túl fiatal ahhoz, hogy a maga bőrén érezze a társada­lom farkas-törvényeit, amelyben él. Ellenzékisége nem elvből fakad, s ezért nem is tekinthetjük pozitív hős­nek, inkább a lázongó ifjúság azon képviselőjének, aki később a társadalom erkölcsének buzgó hívévé válik. Éva, a család csinos, fiatal leánytagja, egy öreg pén­zeszsák menyasszonya. Már-már sikerül a „frigy“, ami­kor szilveszter éjszakáján a leány „lelkiismeret vizsgá­latot“ tart, s kinyílik a szeme, s szakít a vőlegényével. A hajnali vitában élesen szembehelyezkedik anyjával, aki meg akarja győzni, hogy esztelen lépést csinált. Magatartása rokonszenves, azonban pem tudni, vég­képp ellen tud-e állni az anyja ostromának. Egyedülálló erkölcsi kategóriát képvisel Silnicky. Erkölcsi állásfoglalása azon alapszik, hogy a társadalom adía lehetőségek között meg próbál hozzájutni egy 1 szemernyi boldogsághoz. Rokonszenves, szerény, kerüli a feltűnést, ezért a felesége azt hiszi róla, hogy mivel mellette élhet, a legboldogabb ember. Holott feleségét szellemi Szegénysége miatt magában megveti s másnál keresi az igazi boldogságot. A színmű arra figyelmeztet bennünket, hogy a passzi­vitás nem csupán eltorzítja az embert, de cinkosává is teszi annak a fennálló társadalmi rendszernek, amely a kizsákmányolásból él. Ezt igyekszik megmutatni Luk­nár műve; s azt, hogy valaminek történnie kell ezzel a világgal. , Rendezése nem okoz különösebb nehézséget. Három női és két férfi szereplő játsza a színdarabot. Történik 1937. szilveszterének éjszakáján. -tő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom