Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-08 / 54. szám
Ä falu nagy ünnepe mdnyr*. A műsor csattanóját a OSBMADOK ténccsoportja készített« elő. A téneosok bemutatták az „Ünnep a faluban“ című ténck*ompozlciót. Tehát ünnepelt a falu. S ilyenkor jó pár szót váltani a jövőre vonatkozóan Is. A továbbiakban most már csupán arra lesz szükség, hogy a község lakossága, a tömegszervezetek, az ifjúság mindent megtegyenek annak érdekében, hogy e gyönyörű épület, amely annyi szorgos kéz munkája nyomán született, valóban a kultúra otthonává váljék. Most, amikor célkitűzésünk hazánkban a szocialista társadalom felépítése, kulturális, népnevelő munkánkat még fokozottabban e cél megvalósítására kell irányítanunk. Papp Benő (Perbete) A komáromi járás csücskében, lankás dombok ölén húzódik meg Perbete. Nincsen különösebb történelme, nevezetessége. Lakosai egyszerű, dolgos emberek, akiknek még az emlékezetében él a múlt, a harcos évek, a kisemmizett zsellér és kisparaszt sok megpróbáltatása. Ma e falu lakosai nap-nap után teremtik meg, rakják le a boldogabb jövendő alapköveit. Hol vannak ma már a nadrádszíjnyi földek, a hajlott hátú batyuzó asszonyok, rongyos, rendszertelenül Iskolába járó gyerekek. Még múltnak is régi múlt ez. A sáros utcákat betonjárdák szegélyezik, az új családi házak egész sora épült fel. A község középen terpeszkedő, Mária Terézia idejében épült, öreg fogat-szállót is elérte a vég. Még 1959-ben elkezdték a szétbontását és a múltra emlékeztető, hasznavehetetlen, öreg épület mellett egy új, hatalmas művelődést otthon nőtt ki a földből. A művelődési otthon építéséből a falu apraja-nagyja kivette a részét. Hiszen az egész épület' úgyszólván társadalmi munkával készült el a „Z“akcló keretén belül» A_ község lakosságának a szorgalmas munkája nyomán elérkezett az a nap is, amikor az elkészült, új művelődési otthont ünnepélyes keretek között megnyitották. Nem kell talán külön kihangsúlyoznunk, hogy a megnyitón a művelődési otthon zsúfolásig megtelt. Érthető ez, hiszen ünnep volt ez a község, a falu lakossága számára: az eredményes alkotómunka ünnepe. Elismerésre méltó munkát végeztek a tömegszervezetek tagjai és az iskolák tanulói is. A község lakosai közül a legtöbb brigádőrát Kovács János, Haris János, Hrabovszky András, Orvos János, Gubenyec Péter, Varga András, üzsák István dolgozták le. Az építkezés irányításáért Basternák János és Pálinkás Béla elvtársaknak jár elismerés. S nem utolsó sorban érdemel dicséretet Lehotsky János, aki a művelődési otthont belülről tette széppé, vállalva a festés nehéz és jő Ízlését követelő munkáját. Az ünnnepl beszédek elhangzása után gazdag kulturális műsor következett- Nos, az iskolák, a CSEMADOK, valamint a CSISZ helyi szervezete méltóképpen felkészültek a nagy ese-Orbán szobra és a tarisznya — A vén Zobor mosolyából — otthon elé. Hosszú várakozás után sem javult a helyzet. Így aztán másfél órás késéssel kb. 60—70 személynek Játszották le a színdarabot. Ez természetesen nagyon lehangolta az együttest. Azonban az eset — nem a füleki színjátszók szempontjából — elgondolkodtató. Mi az oka annak, hogy a füelkpüspökl fiatalság inkább a kocsmát választja mint a művelődési otthont? Elhangzott olyan megjegyzés is, hogy a jegy pénzbe kerül. Talán a kocsmában ingyen adják az italt? Nem szólva arról, hogy mi használna jobban a fülekpüspökl fiataloknak. A színmű-e avagy a féldecl. Talán a CSISZ és a CSEMADOK szervezetnek nagyobb gondot kellene fordítania ebben a faluban a fiatalság nevelésére. Több kulturális megmozdulásra lenne szükség. A fiatalokat meg' kellene győzniök a vezető embereknek, hogy nem a kocsmában van a helyük. Főleg akkor nem, ha színházba is mehetnek. Kamody Ilona (Fülek) Í Noe, mit szólnak mindehhez a fülekpüspökiek? Jő lenne, ha valaki bővebb magyarázattal szolgálna közülük. Mondjuk valamelyik fiatal, akit éppen érint a fenti cikk. Avagy valamelyik funkcionárus, aki a fiatalok nevelésével foglalkozik. Véleményüknek szívesen adunk helyet lapunk hasábjain. (A szerk. megjegyzése) Keressük az okot!... Több községben megfordultam már. Nagyobbakban is, kisebbekben is. Majd mindenhol ugyanazzal a problémával találkoztam: kevés a fiatal, illetve kevés marad belőlük otthon a faluban, a szövetkezetben dolgozni. Vajon miért van ez? Keressük csak az okot! A felelet így látszatra nagyon egyszerű: több kultúrát falvainkba! Az idősebb korosztály .ezt a követelményt talán kevésbé érti meg. Más körülmények és lehetőségek mellett indult el az életúton. A múlt társadalma gátolta a tehetségek kibontakozását. Nem gondolkodú emberekre volt szüksége, hanem olyanokra, akik a kocsma gőzös levegőjében találták meg vigaszukat, akiknek világa itt ért véget a boros- és pálinkás poharak mellett. Vagy pedig napkeltétől késő estig a határban görnyedtek, fáradtan tértekmeg otthonukba pihenni, nem szomjazták tulajdonképpen a kultúrát, nem keresték a nemesebb szórakozásokat. Ma ennek természetesen teljesen az ellenkeoőjét éljük. Falun is mindenki kulturáltan szeretne élni. Főleg a falusi ifjúság kultúrszomja egyre hevesebb. Vegyük most konkrétan Kalász községet. Kedves zoboraljai falucska, tele romantikával és sok-sok fiatallal. Valamikor itt grófi birtok terpeszkedett és a „földtúrók“ — így nevezte a méltóságos úr hű szolgáit — az életből csak a munkát és a megalázkodást ismerték. Még az örömük is megalázkodás volt. Alamizsna. Ma e községben, illetve a felszabadulás utáni időszakban, kigyúltak a fények — képletesen mondva. Művelődési otthon szolgálja a falu népét, filmet vetítenek a faluban, gyakran vendégszereplnek színjátszó csoportok s a falu fiataljai is szívesen vállalnak szerepeket. Az emberek megszokták a könyvet, rádiót, televíziót. Hamarosan befejezik az új iskola építését, új sportpálya is létesül s a községet sűrű autóbuszjárat köti össze a járási székhellyel. A falu tehát lehetővé tette a fiatalok számára, hogy kulturáltan éljenek, gondtalanul szórakoznak. A fiatalok jól érzik magukat otthon. A szövetkezetben egyetemesen gépesített ifjúsági csoportot alakítottak. Egyre jobban háttérbe szorul a kézi munka. A szövetkezet, talán pont a fiatalok indítványozására, fokozatosan áttér a szilárd jutalmazásra. Bevezetik a 8 órás munkaidőt is. S ha már a példáknál tartunk, megemlíthetjük Szálkát is. Ez a falu még nem is olyan régen arról volt nevezetes, hogy fiataljai csaknem mindnyájan a cseh országrészekbe jártak dolgozni. A szövetkezet ezzel szemben természetesen munkaerőhiánnyal és az ezzel kapcsolatos ezer bajjal küszködött. Alacsonyak voltak a hektárhozamok, az állatok súlygyarapodása egészen a ráfizetésig csökkent. A tagok nem kapták meg rendesen a bérüket, vagy csak annak egy részét kaphatták. Gyökeres változás Szálkán a múlt évben állott be. Meglepő, de Szálkán, honnan, honnan nem, egyszerre csak szövetkezeti klub alakult. A fiatalság hamarosan otthonra lelt a klub falai között. Irodamli- és tánckör alakult. A színjátszócsoport is munkához látott. Esténként televízióra kiváncsi, szórakozni vágyó fiatalokkal telt meg a kulb. Nos, hogyan vetült mindez a szövetkezet gazdálkodásában? Szálkán a fiatalok — ez tipikus — egyetemesen gépesített brigádot alakítottak. Tehát a leghaladóbb munkamódszerek felé orientálódtak. S megfigyelhetjük, hogy ez mindenütt hasonlóan alakul. A fiatalok inkább a gépi munka felé hajlanak. Ha a szövetkezet bővelkedik fiatalokban, rendszerint a gépesítés is megfelelő színvonalon mozog. Számtalan példát hozhatnának elő, ahol a kultúra hozta meg a szövetkezet számára is a siker kulcsát. Neitéljük el a fiatalokat, ha kultúrára vágyódnak és ezért elhagyják a falut. Ne ítéljük ei őket, hanem biztosítjuk számukra a megfelelő előfeltételeket. Tóth János (Érsekújvár) ö4 hD.fy ÁüKKUSfcCL Az ember békevágya, az akarat nagy teremtő harca él az egymástól szétszórt, csendes falvak határainak minden rögében, minden mezsgyéjében, a hatalmas vetéstáblákban, amely megvalósulása annak a munkábahajló erőnek, amelyből életbe indult az aranyszínben hullámzó kalásztenger. Ez a teremtő rög. Minden darabjában eggyé olvad az emberi élettel; mert ez jelenti a mindennapos akarat késő estékbe belefáradt munkáját és e rögökből a munkával kicsiholt élet beteljesedését. Ez a föld a csodával megnyilatkozó természetével ringatja életre az embert, megmutatja a való meglátását és neveli az izmokban a munka akaratát. Ez a rög a mindennapi élet, az új napok, az új indulás himnusza. Itt, ahol a végtelen égbolt megmérhetetlen távolsága az emberi vágyak, akaratok, örömök, szenvedések, remények, fáradtságok, szeretet és gyűlölet, ölelés, jóság zúgó akkordjaival telik meg —, újra és újra felújhodik a kezdet, a vég, a múlt, a ma, a holnap az ember számára. Az ember, akiben dalt bont a jóság és szeretet, az ölelés és öröm, szerelmese ennek a földnek, ennek a rögnek, amelyből támadt a ma és amelyből a jövő minden vágya életre kél. QÁLFEY. ZOLTÁN Útban a műveltség, a szaktudás felé Változatos az élet a somorjai mezőgazdasági szaktanintézetben. A diákok, akik elsősorban a mezőgazdasági szaktantárgyak terén igyekeznek jártasságra szert tenni, általános műveltségük emelésével is törődnek. Szeretik a kultúrát. Munka közben is gyakran szól a nóta, vidám dal szárnyal. Az iskola diákjait elsősorban a gépek és azok kezelése érdekli. Foda Vilmos nagy büszkén mondja például: — Egyetlen vágyam, hogy a falumba kerülve traktoros lehessek. A szövetkezet traktorosa. A fiatalok három napot tanulnak s a hét másik felében gyakorlaton vannak. Ezzel a módszerrel valóban sokat elsajátíthatnak szeretett hivatásuk módszereiből. Az iskolán különböző érdekkörök is működnek. Nagy ^ fíiggifi/rr 1962. július'8? A nap tüzes korongja már elhagyta pályája legmagasabb pontját s megindult a látóhatár felé vezető útjára. Gyönyörű idő volt, a tiszta, kék égbolton egyetlen felhőfoszlány sem mutatkozott, de a kosúti utca légkörét mintha ellentétes pólusokból áradó feszültség nyugtalanította volna. Három óra előtt néhány perccel Souöek törzskapitány Jánosík főhadnagyra bízta a községháza udvarán összpontosított csendőrosztagot, ő maga pedig két őrmester kíséretében az őrcsoportok ellenőrzésére indult. Lassan három óra lett. A templomból, ímádságos könyvekkel, olvasókkal a kezükben szállingózni kezdtek az emberek. A férfiak egyenesen a Falk-féle vendéglő felé vették útjukat, aljol már álldogáltak néhányam a lombos fák alatt és ideges, kurta mondatokban váltottak szót egymás között. Biztosat egyikük sem tudott közülük, inkább csak a várható eseményekkel kapcsolatos találgatásokra szorítkoztak. Az asszonyok és a gyerekek sem nagyon igyekeztek hazakerülni, mint máskor szokták litánia után. Ott ténferegtek az utcán ők is; kíváncsian nézelődtek a kocsma előtt álldogáló férfiak felé és egymás közt kifejezést adtaik félelmüknek, de felháborodásuknak is. Csak néhány perccel múlhatott károm, amikor hirtelen az egész utca megelevenedett, mintha villamos áram futott volna végig rajta. — Jönnek! — Major vezeti őket! — Már a temetőnél vannak! A kosútiak, ott Fáik előtt és a templom körül, de talán valamennyien az utcán, már indultak is volna eléjük, amikor azt látták, hogy éppen a temető felől, a hegyi útról az az öt csendőr rohan a községháza felé, akiknek őrihelye a temetőnél volt. Ez pedig jót nem jelenthetett. A kosútiak jól tudták, hogy nem tanácsos a csendőröket elriasztani onnan, ahová odaállították őket. Közvetlenül utánuk a templomhoz, majd egyenesen a fogyasztási szövetkezet elé csaknem félszáz férfi tódult. A hegyiek. Major képviselő vezette őket. Igen, ő volt az, hóna alatt aktatáskával, szürke ruhában és barátságosan üdvözölte a Falk-vendéglő felől elébe özönlő kosütl férfiakat.,, A községháza elé akkor mintegy negyven, szuronyos puskával és gumibottal felfegyverzett csendőr futott ki és máris kordont vontak. Az emberek a fogyasztási szövetkezet előtt szinte megmerevedtek — a haragtól és a szorongástól. Munkások és csendőrök ... Ellentétes pólusok. Ha egymás közelében vagy szemben találják magukat, fokozódó feszültséget teremtenek. És itt most veszélyes közelségbe jutottak egymáshoz. A csendőr parancsnok fenyegető hangon kiáltja az emberek felé, hogy oszoljanak szét. A tömegben morajlik: „Miért?“ Kíváncsi asszonyok, akik eddig a házak előtt álldogáltak, sőt a gyerekek is közelebb merészikedinek most, hogy lássák, mi dolguk itt a csendőröknek, kit akarnak letartóztatni. JánoSik főhadnagy, a csendőrök parancsnoka, magéhoz szólítja az aktatáskás férfit, Major képviselőt. Major nagyon is tisztában van vele, micsoda brutalitás rejtőzhet a csendőrtiszti egyenruha mögött. Fel tudta mérni a feszültség magas fokát. Elindul a tiszt felé ... Megmozdulnak a férfiak is, hogy Major köreiében maradjanak. közkedveltségnek örvend az olvasókör. Az iskola fiataljai szívesen vesznek részt a kulturális munkában. A tanulók a Fucík jelvény megszerzésén fáradoznak. Nos, e kis tudósítás nem lenne teljes, ha nem említe-. nénk meg a sportkör munkáját. Különösen a labdarúgást, röplabdát és a könnyűatlétikát kedvelik a szaktanintézet diákjai. Sokan közülük elhatározták, hogy az iskola elvégzése után tovább gyarapítják tudásukat. Ehhez sok sikert kívánunk nekik. S kívánjuk azt, hogy hamarosan jó szakemberek váljanak belőlük, olyanok, amilyenekre mezőgazdaságunknak nagy szüksége van. S ha falvainkba érkeznek mint szakemberek, ne feledkezzenek meg arról, hogy falvaink kulturális életének felvirágzásáról is gondoskodniok kell. FEKETE ZSUZSA (Somorja) Major és a csendőrtiszt vitatkoznak. Az egyik csendőr gumibotja a levegőbe lendül. Fájdalmas, velőtrázó jajszó hallatszik. A tömeg meginog. Kő repül. Majd egy másik. Valaki puskatus ütésétől összerogyott. A tömeg morajlő tengerként hullámzik. A csendőrök az embereknek szegezik szuronyos puskájukat. A bajonettek döfésre készen csillognak a férfimellek előtt. Néhány munkás kérges kezével szétrántja mellén az Inget. És felhangzik a meztelen, kifeszltett mellkasokból: „Kenyeret adjatok, na ólmot!“ Major a néphez fordul: „Elvtársak, a gyűlést nem... A csendőrtiszt kardja hirtelen kirepül hüvelyéből és mint a villám lecsap. A tiszt körül álló csendőrök puskatussal támadnak az emberekre. Tompán puffanó ütések, fájdalmas nyögések... „Ne hagyjuk Majort!“' A képviselő a földre rogyik. A tömeg zúg, mint a háborgó tenger. Néhányan hozzá ugranak..; Lövés dördül. Még egy. A községháza előtt ropognak a fegyverek... Az utcán golyók fütyülnek. Kosúton csendőrpuskák okádják a íüzat, Csalódtak!.. A füleki CSEMADOK-szervezet szín játszó csoportja ismert a környéken Gazdag, sokoldalú tevékenységet fej ki. Immár több ízben szórakoztatta e kellemesen Fülek és a környék kul túrát szerető lakosságát. A legutóbb Tóth Miklós „Nen olyan világot élünk“ című színművé adták elő a füleklek. A darab olyar sikert aratott, hogy Füleken közkívá natra megismételték. A színjátszók te hát elhatározták, hogy ezúttal Is el látogatnak a környékbeli falvakba Többek között Fülekpüspökit színtér kiszemelték és meglátogatták. Sajnos kellemetlen csalódásban volt részük. Feltűnő volt, hogy nagyon lassai gyülekeznek a nézők a művelődés Távolabb a Zobor megélt, már a ghynftsi vár tövében fekszik egy takaros falu: Léden. Nevét jól ismerjük a lédeci létráról, vagy a lédeci bikáról, amelyik a háztetőn legelte volna le a fűvet. Mikor azonban a népi humor e hajtásai iránt érdeklődtem a faluban majdnem pórul jártam. Mert hogy ez a másik Lédecen történt. Mikor azonban történetesen elmondtam ezt a másik Lédecen, ott kaptam csak igazán. Mert, hogy azt a verebek is csiripelik, hogy az ízes történetek barslédeci eredetűek. Mindezt csak azért említettem meg, mert azt a történetet, amelyet alább elmondok maguk a lédeciek is elismerték. Igen, ez náluk történt meg. A krónika rigmust is jegyezett fel a lédeci borról: „Ghymes híres muflonéról, Lédeci hegy a boráról.“ Büszkék is voltak szörnyen a borukra a lédeciek. Amikor egyizben a zoboraljai borokkal kapcsolatban vitába keveredtem velük váltig magyarázták, hogy olyan töklevelű szőlejük van, amelynek borára még az esztergomi prímás is megnyalogatná a szája szélét. Már amennyiben megkapná. Mert a jó bort ők maguk is megisszák. Orbánnak szobrot is állítottak a szőlők elé, mert az megvédi a szőlőt a fagytól, bár nem tudni milyen ős-összefüggésben lehet e szentéletű férfi a mámorba ringató itallal, de valahogy alaposan rajta maradt a patronátus, mert hiszen mikor Petőfi a borról énekelt, ugyancsak egy Orbán orrán látta meg a virágját. A természet perszr nem vette figyelembi a lédeciek patrónusál és úgy történt, hogy egy Ízben az egész szőlő virágjában lefagyott. Még csak nem Is füstöltek, hiszen ott van Orbán, majd vigyáz rá — gondolták. Miért Is állna szobra ott a hajlékok és pincék alatt? Tyhű, az áldóját — szorult össze másnap a pórul járt lédeciek ökle, mert hát kell-e nagyobb méreg, mint amikor a föld embere elesik a hegy levőtől? Kivonultak tehát a lédeciek a szőlőhegyre és ünnepélyesen megfordították a szobrot t szőlő felé. Cédulát i* akasztottak a nyakába. Körülbelül ez állt rajta: „Ide nézz vén gazember, hogy lássad miként vigyáztál a lédeci szőlőre!" Másnap állítólag tarisznyát la akasztottak Orbán nyakába hadd menjen Isten nevében oda, ahonnan jött, csak a jó lédeci bort hagyja meg a Zobor alatt. Mürtonvölgyi László
