Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-12 / 64. szám

Mezőkről a művelődési otthonokba Aratnak az emberek. Becsületes, szorgos munkával gyűjtik zsákba, magtárba az ország kenyerét. A tűző nap heve barnítja az arcokat. A gé­pek tompa búgása messze hallatszik a tájon. * Esteledik ... A falu megtelik élettel. Ezrek szállnak le a kombájn nyergéből fá­radtan, porosán de mosolyogva. A szemek még utoljára végigsiklanak a végeláthatatlan tarlókon. Aztán ... Viszontlátásra holnap! A hatalmas gépek körül nesztelenül húzódik meg az este. Az aratók már vacsoráznak Hatalmas, egészséges étvággyal szür­­csölik a hűsítő aludttejet, jókat szel­nek a szalonnából... A nap gondjai pihenőre térnek. A levicei Járási Népmüvelődési Otthon előtt vidám arcú emberek egyik szlovák a másik magyar nyelvű műsort készített elő. Ezen kívül a járásban jól működik a tolmácsi, a pukanyeci, a sahi és a zseliézovcei kulturális brigád. — Ebben a hat csoportban össze­sen 140 műkedvelő szerepel. Munkás, értelmiségi és mezőgazdasági dol­gozó egyaránt. Augusztus végéig nem hevesebb mint 57 fellépést ter­veztünk — mondja el ragyogó arccal Hochsteiger Ferenc, a színjátszócso­portok járási metodikusa, aki egyút­tal a levicei csoport népi elbeszé­lője is. — S eddig már majdnem 20 ízben léptünk fel — vág közbe kis büsz­keséggel a hangjában Tóth elvtárs. Különösen emlékezetes a levicei csoport számára a jurnadhronomi fellépés. A csoport tagjai valóban tárba vonulunk ki ha szükség van ránk — magyarázta Gulis Vilmos — hanem segítő kezünk a falu kulturális életét is igyekszik előmozdítani. A zseliezovcei csoport leginkább a gazdasághoz tartozó részlegeken lép fel műsorával. Augusztus végéig 11 fellépés valósul meg. Az együttes az aratás ünnepélyes megkezdésén mu­tatkozott be új műsorával Karolinán. A zseliezovceiek műsoráról talán nem kell sokat beszélnünk. Aki látta őket a legutóbb a CSEMADOK or­szágos dal- és táncünnepélyén, pn­­nakelőtte a zseliezovcei kerületi be­mutatón sok régi ismerősre találna soraikban. Két csoport munkájáról szóltunk bővebben. De fáradhatatlan munkát fejt ki a többi négy is, amelyek Tóth elvtárs szavai szerint, szintén nem mostohagyerekek. A pukanyeci mezőgazdasági tanonciskola együt­tese 7 fellépést tervezett be az ara­tási munkák idejére. A mostani ta­­noncok, a jövő földművesei, tehát nemcsak kor szerint fiatalítják meg szövetkezeteink tagságát, hanem dal­lal, tánccal, muzsikával térnek vissza az aranyló gabonatenger éjiére. Éjfélre jár az idő. A művelődési otthonokban kihúnynak a fények. Az emberek' kisebb-nágyobb csoportok­ban ballagnak haza felé. Fülükben — szívükben cseng, szárnyal a muzsika, a dal, a szép szó. A szemek a csil­lagok felé fordulnak: „lám, az ég­bolton egyetlen felhőcske sem bodro­­zódik. Aratni való időre virradunk!“ A falun végigrobog az autóbusz. Benne a szunyókáló műkedvelők. Reggel ők is munkába lépnek. S este? Este ismét a színpadon ... Napról­­napra újabb élmények, tapsok, sike­rek. Az első kaszavágástól az ara­tási ünnepélyekig. (pi) UúMumhs hírek/ ■ A Csehszlovák Televízió TV-fil­­met készít Csehov „Könnyek, ame­lyeket a világ nem lát“ című elbeszé­léséből. Hl Liszt-Bartók emlékkiállítást rendeznek Bristolban. Az angol vá­rosban augusztus közepéig tartják nyitva a kiállítást, utána Skóciába is bemutatják az anyagot. IS Színházi archívumot rendeznek be Prágában. Az állami filmvállalat­tal együttműködésben tanulmányi céllal filmszalagra rögzítik a legje­lentősebb előadásokat. Az intézet cs.erekapcsolatot épít ki a külfölddel is. Elsőként Josef Kajetán Tyl egyik drámáját örökítik meg a prágai nem­zeti siínház előadásában. ■ Csajkovszkij Anyeginjét nagy sikerrel mutatta be a pekingi köz­ponti opera- és balettszínház. A dal­műnek ez volt az első kínai előadása. A jelenyeci pionírtáborban... gyülekeznek. Autóra várnak. Tóth Károly elvtárs, a népes kis csoport vezetője Elégedetten pillant rajtuk végig.- Mindenki megjött? - kérdi mosolyogva, s választ sem várva, int az autó vezetőjének. A kocsivezető rálép a gázpedálra. Az autó kigördül az országúira. Az esti szürkületből lassan-lassan ki­hnttfalrnynaV- a folimV Vftwnnalni — A levicei járásban hat aratási kulturális brigád látogatja hetente, rendszeresen a falvakat — tájékoztat bennünket Tóth Károly elvtárs, a népművészeti és a népnevelési osz­tály vezetője. A művelődési otthonban e hat cso­port fellépési tervét szemléljük. Lé­vén két csoport is működik. Az Látom az omló gabonát A mezőkön az életért folyik a nagy csata, szivemre dűl a végtelen földek paraszt-szaga. Látom az omló gabonát; deletön áll a nap, a tarlón zengve ömlik át a víg araiig-patak. Dalol a cséplőgép, s körül mosoly libeg-lobog, áldott kévét ölelgetnek szoborszép asszonyok. Jó volna onnan egy marék 9y°ngyfényű búzamag, hogy benne őrizzem tovább a szép paraszt-nyarat. DÉNES GYÖRGY kitettek magukért. Mindjárt a műsor első részében sikerült forró hangu­latot teremteniük. A Garam partján megrendezett szabadtéri fellépésre több mint félezer ember sereglett össze. Fergeteges taps kisérte a le­vicei tánccsoport, a tánczenekar, a helybeli cigányszármazású Xpolgárok népi zenekara és a szólóénekesek sikerült számait. Felcsattanó kacagás tört fel a né­zőközönség soraiból, amikor a népi elbeszélő lépett színre és kifigurázta, humoros formában bírálta a faluban itt-ott felmerülő fogyatékosságokat. — No, de -ne csak a saját porté­kánkat dicsérjük. Igaz — mosolyo­­dik el Tóth elvtárs — a további öt sem mostohagyerek. Zseliezovcében... Az állami gazdaság és a gépállo­más üzemi klubja mellett működő együttes méltó vetélytársa a levi­­ceieknek. Két zenekarral, tánccso­­porttal, jó énekesekkel és ügyes színjátszókkal rendelkeznek. A cso­port életébe Gulis elvtárs, az üzemi klub vezetője ad mélyebb bepillan­tást. — Nagy gonddal készült a csoport a pasztovcei fellépésre. Érthető ez, hiszen a helyi szövetkezet védnök­ség! üzeme vagyunk. Nemcsak a ha-Gyönyörű, vadregényes vidéken, ha­talmas tölgyfák^ölében húzódik meg a jelenyeci „Tribec", pionírtábor. A hegycsúcsról az ősrégi gímesi vár integet. Alatta nagytükrű tó csalo­gatja a felfrissülni vágyókat. A sá­tor-tábor ízlésesen elkészített nagy­kapujának két oldalán a faliújságokon rövid levelek, írások mondják el a tábor lakóinak élményeit. Találko­zunk néhány kezdetleges versstrófá­val is. Épp búcsúzára érkeztem. Lányok, fiúk lázasan csomagolnak. A sátrak­ból ki-kikandikál egy-egy mosolygó, nevető arc. Holnap jönnek értük az autóbuszok. Sokan örülnek az utazás­nak, de a többség maradna. — De jó lenne még néhány napig itt maradni - sóhajtott a vásárúti Madarász Ferike. Zsilka Tibort, a nyitrai Pedagógiai Intézet tanársegédét, a táborvezetöt szeretettel veszik körül a gyerekek. Kérlelik, hogy hagyja őket még egy pár napig.- Majd találkozunk még gyere­kek — bíztatja őket. Az étterem mellett a szakácsnő főztjét értékelik, mégpedig oly módon, hogy minden gyereket mérlegre tesz­nek. A gyerekek ugyancsak megvas­­kosodtak. Csadi Vilmos 1,5 kg, Kubo­­vics Vince 2,5 kg, Majoros György pedig 1,5 kg-ot hízott. Pólyán Károly és Budai Imre nevelők örömmel jegy­zik le a számokat. A pionírok gya­rapodtak, a nevelők egynémelyike viszont fogyott. Sok volt a munka. A nyitrai Pedagógiai intézet 18 ta­nulója derék munkát végzett. A gye­rekek sokat változtak. Rendet tanul­tak és hozzászoktak a közösségi élet­hez. Öröm járni köztük. Szentes György az ügyeletes nevelő belefúj a sípba. A pionírok fegyelmezetten sorakoznak. Utoljára állnak a zászló alatt és ünnepélyesen levonják. A nap már lebukik a láthatáron, amikor megkezdődik a karnevál. Vi­dáman ropják a táncot a különböző álarcokban. Aztán következik a nagy esemény. Oklevelet kapnak a tábori spartakiád győztesei, a legfegyelme­­zettebbek, a legszorgalmasabbak. A csapatvezetők javaslatára a legjobba­kat könyvajándékkal jutalmazzák. A tábor vezetőjével épp a könyve­ket válogatjuk, amikor a szobába halk kopogás után belép egy szerény, bar­na gyerek. Zsilka elvtárs leülteti és hosszú gondolkodás után lassan írni kezd a könyv fehér lapjára. Nem egyszerű esetről van szó. G. József Galánta környékéről jött a táborba. El sem hiszi az ember, hogy ez volt a legvadócabb. Eleinte a névelők sem A beszélgetés feltárta, hogy a lát­szólagos durva külső alatt önmagával vívódó érzékeny lélek húzódik meg. A külsőt a durva környezet fejlesz­tette ki. Már három éves korában sárba tépte a hatalmas batár kereke. Ha kemény lett volna a föld, már nem élne. A sokgyerekes családban kevés szeretetet kapott. Apját fiata­lon nyugdíjazták gyógyíthatatlan be­tegsége miatt. Amikor eddig jut a beszélgetésben, elérzékenyedik. Sajnálja, hogy apja már nem dolgozik. Jövőre öccsét akarja küldeni a táborba, hadd tanul­jon az is, lásson valamit. Közben a tanársegéd aláírja az ajándékkönyvet, Móricz Zsigmond Nyilas Misijét.- Légy jó mindhalálig, mint Nyi­las Misi - mondja kézszorítás köz­ben. - Ne hozz ránk szégyent!... bírtak vele. Csődöt mondott minden pedagógiai nevelőmódszer. A táborban több hozzá hasonló gyerek volt, azo­kat sikerült át nevelni. De G. József esete felett tanácstalanul álltak. Gyakran, szinte naponta lopott. Egy­szer a tábor vezetője hosszan elbe­szélgetett vele a sátorban.- Látod, mindenki megjavult, csak véled van mindig baj - mondotta neki. - Ideje, hogy már te is jobb útra térj ... A gyerek elérzékenyül, aztán arca megkeményedik és férfiason mondja; — Köszönöm ... Bent a sátorban csillogó szemmel mutogatja társainak a könyvet. • Sokáig sétálok a pihenő táborban. Csak az ügyeletes nevelő egyenletes lépései hallatszanak. Alszik a tábor.. Ki tudja miről álmodnak a nebulók. A tölgyfák titokzatosan suttognak. Vigyázzák az alvók álmát... BÁLLÁ JÓZSEF Elméletet a gyakorlattal A komáméi Mezőgazdasági Techni­kum I.b osztályának tanulói a szün­időben a cserchavi szövetkezetben végezték tangyakorlatukat. Mindenki a beosztott helyén hasznosította az iskolában tanult-elméleti ismereteket. A munka után Kmoskó gyakorlat­­vezető, a helyi szövetkezet felépíté­séről beszélt a tanulóknak. S hogy a szórakozásban sem legyen hiány, ar­ról Pécsi nevelő elvtárs gondosko­dott. A tanulók jól helytálltak a gya­korlaton s ezzel elméleti tudásukat is példásan bebizonyították. KOZMA GYÖRGY (Csierníbrod) De Kozmer nem adta meg magát. Nem írta alá. Kivezették az udvarra. Ott találta többi kivizsgálandó sorstársát, mind. Nem beszélhettek egymással. A csendőrök megtiltották és ügyeltek is tilalmuk betartására, szigorúan. Kozmer lopva figyelte az embereket, leolvashatta az arcukról érzelmüket. Felváltva, egyiket a másik után szó­lították újra meg újra kihallgatásra; egész nap, egész éjszaka gyötörték őket. Kozmer azt sem tudta már, há­nyadszor hívják be. A helyiségben most mások várták. Mindegyiknek meg volt a maga eljárása, módszere. De mind ugyanazt akarta tőle, hogy aláírja azt az ív papirost. Leültették egy székre. Az egyik csendőr, gumibottal a kezében a háta mögé állt. Megpróbálták vele min­dent. De Kozmert kemény fából fa­ragták. — írja alá! — Nem írom! A háta remegett a lesújtó gumibot alatt. — írja alá! — Nem írom! Hasító fájdalmában a vállához ka­pott. — írd alá! Kozmer nem válaszol. Leejti a ke­zét összevert válláról. — írd alá! Kozmer nem felel. Tompa ütést érez a nyakán ... — Aláírod! — Kozmer... — írja alá! — Kozmer, hallja!... — Kozmer, te hülye, írd alá, hiszen úgyis addig verlek, amíg alá nem írod! — És amit mond, rtleg is teszi. Csépeli a gumibottal, kitartóan, meg­állás nélkül. Kozmer kinyújtja jobb­kezét ... A csendőrök beleszorítják a tollat, az asztal, a papiros fölé húzzák a kezét... És Kozmer aláírja ... Május 26-án, röviddel ebéd után Radvány Pál a kosúti temetőben ki­nyitja a halottas ház ajtaját. Dr. Fo­dor vizsgálóbíró és a bírósági orvos­szakértők, Dr. Herman Krsek és Dr, Jakub Hfebáéek habozva lépnek a szomorú kis épület szürke félhomá­lyába. Mögöttük Ján Kobza, a jegy­zőkönyvvezető. A temető és a hullaház előtt csend­őrök posztóinak. Miután az urak fehér köpenyt öl­töttek és a kezükre hosszú gumi­kesztyűt húztak, Radvány a tetemek­ről levonta a lepgdőket. Megborzadt Zsabka, Thurzó és Gyevát viaszsárga arca láttán. A bíróság megbízottai megszemlél­ték a halottakat' majd hozzáfogtak a boncoláshoz. Radvány Pál eközben arra goqdolt, hogy hiszen csak teg­nap látta a fiatal Zsabkát, argpn az ifjúáág tüzével, ott, a fogyasztási szövetkezet előtt összegyűlt férfiak közt, akik a Hegyről érkezők élén már a templom előtt lépdelő Majorra vártak. És akárhogy is törte a fejét, nem jött rá a fiatal legény bűnére, ami miatt most itt kell kiterítve fe­küdnie ... Talán tovább is szőtte volna gondolatait, ha fel nem riadt volna a Kobzának, diktáló dr. Fodor hangjára: „Stefan Thurzo, munkás, kosúti la­kos, született 1897. szeptember 18-án, nős, elhúnyt 1931. május 25-én ... — és miután megkérdezte Kobzát, le­írta-e, az igenlő válasz után folytat­ta... — halála oka: elvérzett a mell­kas jobb oldalán történt szúrás kö­vetkeztében. A mellkason található seb a beszúrás helyének tekintendő, a szúrást okozó tárgy a háton levő seb helyén lépett ki a testből. A sé­rülést nagy erővel irányított, arány­lag tompa hegyű, hosszúkás vékony felületű eszköz ... nyilván bajonet okozta. A sérülés halálos volt és az elvérzést orvosi beavatkozás sem akadályozhatta volna meg. Thurzó tüdővészben és idült szívbajban szen­vedett. Ján Gyevát, 17 esztendős nőtlen munkás, diószegi lakos.halálának köz­vetlen oka: a tüdejébe ömlött vér okozta fulladás... a hátába kapott lövés következtében... A háton ta­lálható seb a boncolási lelet alapján a golyó behatolásának tekintendő. A golyó a mellkason látható leb helyén lépett ki a testből, s ezzel magyaráz­ható, hogy a lövedék nem volt fel­lelhető. A lövés a szívet érte és ha­lálos volt. A lövést... nyilván 0,8 cm kaliberű kézi fegyverből adták le. A sérülés halálos volt. Alexander Zsabka halálát a tüde­jébe tódult vér okozta fulladás idézte elő... a hátába talált lövés követ­keztében. A boncolás alapján meg­állapítást nyert, hogy a .lövedék a háton látható seb helyén hatolt be és a mellen levő seben hagyta el a testet. Tehát átlövés esete áll fenn és a golyó nem volt megtalálható. A lövedék szétroncsolta a hátgerin­cet és a gerincvelőt... s ennek kö­vetkeztében állt be a halál. A lövés... 0,8 cm kaliberű kézi lőfegyverből származott. A halál azonnal bekövet­kezett és elkerülhetetlen volt.“ Amikor a bírósági urak később el­hagyták a halottasházat és Radvány Pál újra elhelyezte a lepedőket a te­temeken, maga sem gondolta, hogy ő az utolsó, aki az arcukat látja. * * * A sírásó és segédei ki sem mélyí­tették még rendesen a sírgödröket, amikor a csendőrök máris sürgették azt a néhány hozzátartozót a hálót-A 70o1iaTnvr>a) anvilff oe f-ún^el 1962. augusztus 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom