Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-10-11 / 82. szám
0 hatékonyság ellenőrzésének egyik fő feladata: a gépesített nagyüzemi termelés kibontakozásának elősegítése. A gépesítés a szövetkezetek életébe nagy változást hoz. Egyre inkább háttérbe szorítja a nehéz fizikai munkát, megoldja a munkaerőhiányt, csökkenti az önköltséget, és uganakkor rohamosan emelkedik munka termelékenysége is. Szövetkezeteink egyre több gépet kapnak, tehát az áttérés az új munkaformákra indokolt. A garamkálnai szövetkezet a termelés ellenőrzésekor és az új termelési terv elkészítése közben ezeket a sz°moontokat helyezte elő-Havonta 15 mázsa hússal többet termelnek - mondja Hamar elvtárs Stefan Liptáknak, a szövetkezet elnökének térbe. A szövetkezet a környéken már híres a gépesítésről. A gabona nagy részét hárommenetesen aratta. Kévekötőgépekre nem. is volt szükség. Minden munkát elvégeztek a kombájnok. A szövetkezet, ha nem gépesíti az aratási munkákat, bizony nehéz helyzetbe került volna. — Ha régi módon aratunk, csorba esik a növényápoláson — állapította meg Stefan Lipták, a szövetkezet elnöke, amikor az új technológia bevezetésének előnyéről vitatkoztunk. A gépesítéssel lényegesen lerövidült a munkaidő is. Nem pihennek az elért sikerek babérjain. A növénytermesztés gépesítése tovább folyik. Az 1962-es terv szerint a szövetkezet szervezeti felépítése megváltozik. Az 1000 hektáros szövetkezet földjeit két teljesen gépesített csoport dolgozza meg. A csoportok élére egy-egy technikus kerül. Az egyes munkaszakaszokon még csapatok is alakulnak. A gépesített növénytermelési csoportok az év folyamán még tovább fejlődnek. Fokozatosan átveszik az állattenyésztés egy-egy részének az irányítását is. A munka fősúlya mindig a traktorosokon nyugszik. A teljesen gépesített csoportok máris munkához láttak, bár a gépe-IIIIIIIIIIIUIII Helyzetjelentés Bolykról A bolvki szövetkezetesek ezekben a napokban az őszi munkákkal foglalatoskodnak. A cukorrépa elszállításával lassan már végeznek. Sajnos, a nagy szárazság miatt kicsi a hektárhozam. Burgonyatermésük nagy részét kiszedték, s felvásárlási tervüknek 100 %-ra eleget tettek. A kukorica átlaghozama hektáronként 50 mázsa. Jól jövedelmezett a húsz hektár maghere: 98 mázsa tiszta magot csépeltek, s ezért több mint 500 ezer korona bevételt várnak. A maghere cséplésénél egy kis újítással megoldották, hogy a cséplőknek nem kellett porban dolgozniuk. A cséplőgép szalmarázójára szénafúvót szereltek, s annak két oldalára pedig ventillátort. így nemcsak a lóhere szárát vitte messzire a fúvóban áramló levegő, hanem a port is felszippantották a ventillátorok. Több mint egy fél napot dolgoztak rajta, de megérte. Az ősz folyamán*az összes istállótrágyát kihordják a földekre. Ügy tervezik, hogy egy hektárra 500 mázsa istállótrágyát adagolnak. A rétek és a legelők javítását összesen 50 hektáron végzik ei. Egy-egy hektárra 2 mázsa műtrágyát szórnak ki. A szövetkezet dolgozói ebben az évben minden munkát idejében végeztek. Ha továbbra is ilyen szorgalommal, odaadással dolgoznak, akkor a jövőben még jobb eredmények dicsérik majd szorgalmukat. Kertész Imre, Boiyk) két, hiány miatt, még nem lehetett teljesen szétosztani. A mezőn viszont már meglátszik a csoportok versenyének eredménye. A jól szervezett szocialista munkaverseny és időszaki prémium meggyorsítja az őszi betakarítási munkákat. Amíg több helyen lassan megy a cukorrépa betakarítása, itt már a vége felé járnak. A szállítók minden normán felüli tonnáért 1 koronát kapnak. A traktoros, ha túlteljesíti havi tervét, minden °/o-ra 3 korona prémiumot kap. Tehát a traktoros és rakodó is érdekelt a munkában. A helyszínen győződtünk meg róla, hogy a munka a legjobb ütemben halad. — Mennyi a napi norma? — kérdezzük Varga József traktorost. — Terv szerint 150 mázsát kellene elszállítanunk naponta, de mi 240 mázsát is elérünk. A szövetkezet csak a répa tisztítására és hordására 9000 korona prémiumot irányzott elő. Az őszi munkák gyors és jó minőségű elvégzéséért 25 000 korona prémiumot kapnak a traktorosok és a növénytermesztési csoport tagjai. A szövetkezet elnökével az állattenyésztésben is köfülnézünk. Az új technológia itt is előtérbe kerül. Már építik a 6000 tyúkot befogadó tojőcsarnokot. Mondanunk sem kell, hogy a munka termelékenysége lényegesen emelkedik majd és csökken az önköltség. A sertéshizlalás is új formát ölt. A korszerű hizlaldához épp most érkezik Hamar István etető. — Ért már az új berendezéshez, a gépekhez? — kérdezi Iz elnök. — Hogyne, hisz már egy hónapja fkezelem a rengeteg gépet. Ennyi idő alatt sok mindent megtanul az ember — feleli tréfásan. Fürgén felül a mozgó keverőgépre és odébb hajt. Érdekes megoldás. Ritkán látni ilyesmit. A „mozdony“ síneken jár le s föl az ólban. Répaveftjő is van rajta. A kellő keveréket a gyomrába töltik, aztán ráengedik a forró vizet. A szükségletnek megfelelően abba a vályúba engedi a friss keveréket, ahol épp szükséges. A rekeszekbe a száraz etetést is beszerelték. A sertések nagysága szerint adagolja az etető a nedves vagy száraz takarmányt. A nagyobb, sertések több száraz anyagot kapnak. Eddig a 450 sertést két gondozó etette, most elég egy. Előreláthatólag emelkedik majd a súlygyarapodás is. — Mennyit híztak a régi ólban naponta a sertések? — kérdeztük Hamar elvtársat.- Ha jól iparkodtunk, 42 dekás átlagos eredményt értünk el. Most, úgy látom, az új módszerrel több mint 50 dekás napi súlygyarapodást érünk el majd sertésenként. Számításom szerint havi 45 mázsa hússal termelek többet. De a gépek jobb kezelését még meg kell tanulnom. Szívesen teszem, hisz megszabadultam a vödrözéstől. A garamkálnai szövetkezetben a termelés ellenőrzése meghozta gyümölcsét. A jövő évi termelési terv az új technológiának megfelelően készül el. Mivel a gépeké lesz a döntő szó, az emberek szaktudását is emelni kell. Megváltozik a szövetkezetesek viszonya a munkához. A munka kultúrája kihat az emberek A réparakásnál még a traktoros is segít. Képünkön Varga József, Kazimir Ondrej és Stefan Lacek A kovácsok is kiveszik részüket a cukorrépa betakarításából. Kovács József és Ivancsics János épp megélesítették a kiszántóvasakat fejlődésére. Amint Hamar bácsi példája is bizonyítja, a régi, nehéz fizikai munka háttérbe szorul, mert a gépek elvégzik a munkát. A termelési tervek elkészítésénél minél több szövetkezet követhetné a garamkálnaiak jó példáját. BÁLLÁ JÓZSEF A szilárd takarmányalap biztosítása szövetkezeteink és állami gazdaságaink elsőrendű feladata. Ez pedig megköveteli, hogy az érdekeltek minden anyagforrást kihasználjanak. Ilyen anyagforrásnak tekinthetjük a kukoricakórót is. A kóró lesilózásával nagyban növeljük a takarmányalapunkat, s ezáltal — a közmondást módosítva — a tehenek is jól laknak, s a tejelékenység színvonala is megmarad. A teendő tehát: sjlozni, silózni, silózni! A sőkszelőcei szövetkezet határában — mint a varjak tavaszi nászuk idején — nagy „ricsajt" csaptak a traktorok. — Szántunk, vetünk és hat kombájnnal a kukoricát is törjük — adta meg a rettentő hangzavar magyarázatát a szövetkezet gépesítője, Megadja a COniáv.át! — mondja Kubicskó mezőgazdász Nagy Ferenc elvtárs —, s addig „szorítjuk“, amíg az idő engedi. Már mint a kukoricatörést — teszi még hozzá magyarázólag. — Mintegy 440 hektáron termelünk kukoricát — elegyedik a beszélgetésbe Kubicskó István, a szövetkezet mezőgazdásza is. — Eddig 222 hektárról már betakarítottuk a termést, s a kombájnok állandóan dolgoznak, hogy a többi is mielőbb a szárítókba, a szár pedig a silógödrökbe kerüljön. A hatalmas kukoricatábla végén (lehet úgy 20 hektárnyi) megállunk. Várjuk a traktorokat, s beszélgetünk, így tudom meg, hogy Kubicskó elvtársék 60 - 60 mázsás átlagos csőterméssel számolnak. — Van ám olyan parcellánk is, amelyen 80 mázsás hektáronkénti csőtermést várunk — büszkélkedik a mezőgazdász. — De kell is a jó erőtakarmány, mert nagy a szövetkezet állatállománya — jegyzi meg Nagy elvtárs. A sókszelőceiek mindig ezt tartják szem előtt. Nem is megy náluk veszendőbe egyetlen kukoricaszár sem. Mégis eléggé „fő“ Kubicskó elvtárs feje, hogy miképpen biztosítsák a megfelelő takarmány mennyiséget állataik részére. Hisz szarvasmarhaállományuk 1647 darabot számlál. a sertésállomány pedig ennek a kétszerese, s ennyi állal bizony egy nap is sokat megeszik. Hát még a jövő év májusáig... — A gabonatermesztésben a szárazság ütött el bennünket a szebb eredményektől — mondja keseregve Kubicskó mezőgazdász —, s így kevés az abrak. A siló viszont segíthet rajtunk. Készítünk is belőle, amennyit csak bírunk. Nagyon jó dolog az! Van 50 vagon különleges silónk is, s a sertések úgy eszik, mint a „mézet". Különben majd kérdezze meg az állattenyésztőnket. — Már itt is vannak! — ágaskodik Nagy elvtárs, hogy mielőbb megpillanthassa a közelgő gépeket. S röviddel később már ki is bukkan a kukoricából Vanik György magyar kombájnjával s a Nagy Sándor által hatalmasra púpozott szecskás pótkocsival. A tartályt kiürítik, a megtelt pótkocsi helyére is másik kerül és máris indulnak tovább. A traktor megkönnyebült terhével vidáman pöfög tovább. Mi pedig utánavesszük magunkat a szövetkezet gazdasági udvarába. Ugyancsak van mit nézelődnünk, hisz szinte azt mondhatják, hogy az egész gazdasági udvar felszíni silókból áll. Egy körülbelül 70 méter hosszút éppen földelnek, közvetlen mellette pedig már készül a másik. — Eddig már 450 vagonnyi kórósilót készítettünk — mondja Kubicskó elvtárs. — Még 500 — 550 vagonnyira számítunk, s ha megkezdjük a cukorrépa betakarítását, répafejet és cykorgyári répaszele.tet is adunk hozzá. Munkában a kombájn Akkor hát lesz mivel etetni, hisz mintegy 130 vagonnyi szálastakarmányuk is van a sókszelőeeieknek. A szövetkezet irodájában hozzánk csatlakozó Hofbauer Iván állattenyésztő mosolygós arca is ilyesvalamit árul el. \ — Most dolgoztuk ki éppen a téli takarmányozási tervet. — És? — Hát, tudja, olyan kevés nincs, ami beosztva elég ne lenne— titok - zatoskodik, s csak nagysokára árulja el, hogy abból a „kevés“ takarmányból, amelyet május 10-ig elosztottak, tehenenként (a szövetkezetben 537 db van) naponta 35 kg siló- és 4 kg szálastakarmány jut, mig a növendékállatok 20 kg silót és 2 kg szálastakarmányt kapnak, valamint egyéves korig 80 dkg abrakra is futja-A szelőcei kevés tehát nem is olyan kevés. S ha úgy tesznek, amint azt előre tervezik, a sajtárakba bővebb sugarakban surran majd a tej. — tó — Äz állami gazdaságokban is fokozzuk a hatékonyságot Mostanában minden jó gazda számot vet munkájával: vajon elég eredményes-e, mit lehetne tenni az olcsóbb és gyorsabb termelés érdekében? A hatékonyság kérdésével foglalkoznak az állami gazdaságokban is. Elmondhatjuk, hogy sok gazdaságban a feltárt tartalékok, a megjavult munkaszervezés és más intézkedések több százezer koronát gyümölcsöztettek népgazdaságunknak. A legtöbb esetben a termelés ellenőrzésének célja: a hiányosságok feltárása, az önköltség csökkentése és a munka termelékenységének fokozása. Akadnak azonban olyan gazdaságok is, ahol az ellenőrzést formálisan végezték. A Kacovcei Állami Gazdaság például 40 ív papírt írt teie. A részletes elemzés talán nem is lenne hiba. Kimutatják, hogy a gépesítéssel mennyit takarítanának meg, de viszont arról keveset beszélnek, hogy ezt mikor valósítják meg. Az állattenyésztésről a következőket összegezik: „Ha az összes teheneket géppel fejnénk, 122 000 koronát takarítanánk meg“. Vagy pedig: „Ha a sertéseket az új technológia szerint hizlalnánk, 376 000 koronát takarítanánk meg és a munka termelékenysége 41 %-kal növekedne". Nem mondhatjuk, hogy az állami gazdaság vezetősége nem foglalkozik a hatékonyság kérdésével. Nagy hiba viszont, hogy a dolgozókkal alig vitatták meg a szépnek ígérkező termelési formákat. Szerintük az új technológiát csak két év múlva vezethetik be, márpedig a késedelem nagy károkat okoz népgazdaságunknak. A. Galántai Állami Gazdaság ezzel szemben helyes utat választott. A hatékonyság ellenőrzését a dolgozókkal minden munkaszakaszon megvitatták. Az önköltség csökkentése és a munka termelékenysége előtérbe került, s ugyanakkor gondoltak a munka kultúrájára is. A nehéz fizikai munkát mindinkább háttérbe szorítják. Például a régi istállókba is korszerű trágyarakókat szerelnek be. Tehát kiküszöbölik a nehéz munkát, egyúttal csökkentik a munkaerőszükségletet és munkadíjat takarítanak meg. A sertéstenyésztésben is bevezetik az új technológiát. A korszerű hizlalda érdekében mindent megtesznek. — Meg akarjuk könnyíteni a sertésetetók munkáját, egyúttal fokozzuk a termelést és csökkentjük az önköltséget is — mondotta Michal O I s a elvtárs, a gazdaság igazgatója. Ezért sürgetik a 600 és 1500 férőhelyes önetetéses sertéshizlaldát. A Trnavai „Május 9“ Állami Gazdaság vezetősége is jó módszerrel vitatta meg a hatékonyságot. A munkaszakaszokon az összes dolgozók részvételével hajtották végre az ellenőrzést. Mindenki hozzászólt a termelés megjavításához. Az alapos vita megmutatta, hogy a jövő évben a növénytermesztésben és az állattenyésztésben % millió koronával csökkenthetik az önköltséget. A hatékonyság ellenőrzése nagy jelentőségű állami gazdaságainkban. Vitassuk meg mindenütt alaposan, mert ezzel népgazdaságunk számára több terményt és terméket adhatunk s emelkedik a gazdaságok bevétele és a dolgozók keresete is. R. N. A silótakarmány mostohagyerek A silózásnak, mint a takarmányalap egyik fontos részének, valahogyan kevés figyelmet szentelnek a kelet-szlovákiai kerületben. A mezőgazdasági üzemek eddig csak 179 747 tonnát silózták be, míg a terv nem kevesebb, mint 857 797 tonnát irányoz elő. Legnagyobb lemaradás a presovi járásban észlelhető, ahol a tervezett mennyiség 0,9 %-át silózták be. Legjobb a poprádi járás, ahol a tervet 62,8 %-ra teljesítik. Rudolf Stybar, Kassa ★ ★ ★ • A jutalom nem maradt el. A trebisovi járás szövetkezetei az idei aratás legjobb dolgozóinak és kollektíváinak jutalomként 200 000 koronát fizettek ki, a járási nemzeti bizottság pedig 50 000 koronával jutalmazta a kenyércsata hőseit. jíimuMif 3 1961. október 11. Emberek és gépek