Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-08 / 20. szám
Novotny elvtárs beszéde (Befejezés az 1. oldalról.) óta állandóan felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növelésének szükségességére. Bár e téren bizonyos eredményeket értünk el, különösen tavaly a termelés növelése terén, amely a legnagyobb volt a legutolsó években, de egyelőre nem lehetünk elégedettek mezőgazdaságunk fejlesztésével, emellett tudatosítanunk kell azt Is, hogy a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növelésétől függ politikai céljaink elérése. Önök tudják, pártunk azt a feladatot tűzte ki, hogy 1970-ig az ipari termelés színvonalával azonos szintre kell emelni mezőgazdasági termelésünket. Mindnyájan tudjuk, hogy ez valóban óriási feladat, de szükség van rá. Ez azért van így, mert a munkások és parasztok politikai szövetsége adja meg társadalmi alapját. E szövetség megszilárdítása pedig megköveteli, hogy ez a két osztály együtt vegyen részt az életszínvonal emeléséhez múlhatatlanul szükséges feltételek biztosításában. Ezzel egyidejűleg meg kell szűnnie az ezen dolgozó osztályok közötti különbségeknek és létre kell jönnie az egységes szocialista társadalom feltételeinek. Meg kell azonban mondanunk, hogy eddig főleg az ipar fedezte a népgazdaság fejlesztésére, az életszínvonal és a kulturális színvonal emelésére fordított csaknem összes költségeket. Az ipari dolgozók munkájának eredménye volt az a nagy segítség, amelyet azért kellett nyújtanunk mezőgazdaságunknak, hogy azt szocialista mezőgazdasággá változtassuk. Ma pedig el kell érnünk azt, hogy a mezőgazdaság is egyre bőségesebbé tegye a nép asztalát termékeivel. — A termelőerők eddig soha nem tapasztalt fejlesztése a jövőben jelentős igényeket támaszt: a dolgozóknak az eddiginél nagyobb szakképzettségre kell szert tenniük. A termelési folyamatok gépesítése és automatizálása egyre több mérnököt és tudományos dolgozót igényel. A tudomány a jövőben egyre jelentősebb helyet tölt be a termelés fejlesztésében. E szükségletek kielégítésére fel kell készülniük iskoláinkíiak, tudományos intézményeinknek, de a városi és falusi üzemeinknek is, és elegendő szakképzett dolgozót kell nevelniük. Azt akarjuk, hogy úgy, ahogyan azt már a kommunista társadalom igényli, hazánkban legyen minden gyermeknek középiskolai végzettsége. Mit tartogat a március Az idei tél nemcsak Szlovákiában volt nagyon enyhe, hanem Európa többi országában is. Az enyhe időjárást az Atlanti-óceán felett kialakult nagyarányú légköri zavarok okozták, amelyek egész télen át nyugatról keleti irányban haladó légáramlásokat idéztek elő. Földműveseinket biztosan érdekelné, milyen időjárás várható az enyhe tél után a tavaszi hónapokban. Hosszú lejáratú időjárásjelentéseket még csak kísérletileg készítünk, s azt csak egy hónapra előre, az egész ország területére. Március 7—12-ig felhős idő várható, helyenként futó esővel. Nappali hőmérséklet 10 fok, éjszaka fagypont körül. A március 13 —18-ig terjedő időszak lesz a leghűvösebb. Felhős idő várható havasesővel. Nappali hőmérséklet fagypont körül, éjszakánként • Kongóban kiéleződött a helyzet. 3sszsütközésre került sor az ENSZ ;sapatai és Csőmbe csapatai között. mínusz 8 fokig. Március 18-26-ig felhős, esős idő. Nappali hőmérséklet 10-15 fok. Éjszaka 2—5 fok. A hónap utolsó napjaiban derült idő, nappal 15 fok, éjszaka 2 fok körül. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az enyhe telet leggyakrabban hűvös tavasz követi. A tavaszi változó időjárás próbára teszi földműveseink ügyességét. Jó munkaszervezés mellett és a szép napok teljes kihasználásával azonban minden munkálatot agrotechnikai határidőn belül elvégezhetünk. Dr. Peter Forgács Egy állattenyésztési munkacsoport is versenyben áll a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért a sobotistei szövetkezetben. Ezt a munkaközösséget Michal Slezák vezeti. Eredményeikről csak annyit, hogy tavaly 78 kocától átlagosan 16,4 malacot választottak el. Képünkön Slezák elvtársat a brigádját képező A. Stefková, A. Kadlecíkovü és M. Hubánková körében látjuk. (K. Cích - CTK felvétele.) Novotny elvtárs beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy pártunk — a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal együttműködve — előkészíti a társadalmunk 1980-ig tervezett távlati fejlesztésével Összefüggő alapvető fontosságú kérdések megoldását. Ez azt jelenti, hogy lényegében kidolgozza a kommunista társadalom felépítésének programját. ★ ★ ★ Benépesült a határ Zúgó traktorokkal, sürgő-forgó emberekkel, fogaokkal népesült be a napokban az ágónyíri határ. Öröm olt nézni traktorosainkat és fogasainkat, amint jóedwel, teljes len. ______ ^ Ihlettel vetették magukat az előkészítő munkálatokba, hogy lerakják az idei gazdag termés alapjait. Dicsérő hangon szólhatunk Varga Sándorról, aki DT —54-es traktorával hat óra alatt hat hektárt szántott fel. A simitozás terén Gaál Győző, Pólya Dezső, Máthé István és Kiss János traktorosok tűntek ki szép eredményeikkel. Gaál Gyula, Bartha Lajos, Pólya“ Jónás, Veress LajoS és Nagy András fogatosok is dicséretet érdemelnek. Nekik és a jó szervezésnek köszönhető, hogy a mákot két és fél hektáron már elvetettük. Ügy tervezzük, hogy a vetést öt nap alatt elvégezzük, s a traktorosok, ha szükséges lesz, két váltásban dolgoznak. Cseri András, Agőnyír Minden tag érdeke a szövetkezeti demokrácia betartása Az EFSZ-ek új mintaalapszabályának javaslata 2. cikkelyében a következőket olvashatjuk: „A szövetkezet szervei és funkcionáriusai a közös gazdálkodás minden fontos kérdését a szövetkezeti tagok legszélesebb körű részvételével oldják meg, s céltudatosan kapcsolják össze a tagok érdekeit a szövetkezet és az egész társadalom érdekeivel.“ A fülekpüspöki szövetkezet évzáró taggyűlésén a kongresszus előtti vitaanyag eme pontjával foglalkoztak a legtöbbet. A vitázók közül többen rámutattak arra, hogy az EFSZ éppen a szövetkezeti demokrácia elveinek be nem tartása miatt ért el gyenge termelési eredményeket. Szinte hihetetlen, hogy a múlt évben csak egyetlen taggyűlést tartottak. Pedig lett volna elég probléma, amelyet a szövetkezeti tagoknak közösen kell megvitatni. Az évzáró gyűlésen olyan hibák is feltáródtak, amelyeket év közben is eltávolíthattak volna. A vitából kitűnt, hogy a tagok csak az egyéni érdekeket tartották szem előtt, és a legnagyobb munkaidőben a háztájin szöszmötöltek, a közösben pedig több százezer korona értékű termés ment veszendőbe. — Százötven mázsa gabonát adtunk a cséplési munkákért idegen munkaerőknek — mondotta Verner elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára. — Most a 2 korona helyett 4-et is adhatnánk munkaegységenként, ha több takarmányunk lenne, és 8000 liter tej beadásával nem tartoznánk államunknak. Több szövetkezeti tag a háztáji földön pepecselt, viszont a cukrrépát nem kapálta meg idejében, ezért értünk el csak 200 mázsás hektárhozamot. A széna egy része is a réten rothadt: persze, most keressük a takarmányalapot, pedig ha minden munkát a maga idejében elvégeztünk volna, most nem főne a fejünk. Verner elvtárs felszólalásában kimondta az igazságot: — A nemzeti bizottság is többet tehetett volna a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényre juttatásáért. A taggyűlés a legfelsőbb fórum a szövetkezet életében Egyesek az évzáró gyűlésen azt javasolták, hogy a munkafegyelem megsértőit büntesse meg a bíróság. Amint Verner elvtárs is mondotta, ez a nézet helytelen. A szövetkezeti rend megbontóit a taggyűlésnek kell megrónia. Ha valaki elhanyagolja munkáját, munkaegység-elvonást kell eszközölni. A becsületes tagok nem engedhetik meg, hogy egyesek rossz munkája miatt az egész tagság károsodjék. A fülekpüspöki szövetkezet nem érté el a tervezett hektárhozamokat. A tehenenként napi tejhozam még a nyári időszakban is 3 literen alul volt. Kevesebb mezőgazdasági terméket adtak a közellátás részére, ami által mind a közös kassza, mind saját maguk szegényebbé váltak. Ebből a példából is láthatjuk', mekkora kár származik abból, ha a vezetőség a tagok érdekeit nem köti össze a szövetkezet és a társadalom érdekével. A termékeny vita után a szövetkezeti tagok elhatározták, hogy kiköszörülik a csorbát. Hogyan műveljék a háztájit? A háztáji földekről ugyancsak sző esett. A szövetkezet vezetősége javasolta, hogy a háztáji földet közösen műveljék, a tagok azonban ellene szavaztak. Pedig a fülekpüspöki példák is azt bizonyítják, hogy a háztáji föld egyéni művelése a munkafegyelem meglazulásához vezet. Számos asszony panaszkodott, hogy háztáji földjét későn szántották meg, a gépi kapálás sem könnyítette az asszonyok munkáját ... A háztáji közös művelése ki-, zárja az ilyen hiányosságokat. A gépeket is teljes mértékben kihasználhatják. A következő taggyűlésen foglalkozhatnának ezzel a kérdéssel. Ha Fülekpüspökiben elmélyül a szövetkezeti demokrácia, sikeresen teljesülhetnek az ötéves terv első évének feladatai. Bállá József Részlet Stephan Heym „The Cosmic age" című • A Svenska Dagbladet svéd konzervatív lap beszámol arról, hogy Katangában mintegy 12 000 belga él. Belga katonatisztek képezik Csőmbe hadseregének magvát. A svéd lap hozzáfűzi: a belgáknak szükségük van Csombéra, hogy az ő hatalmának köpenye alatt zavartalanul védhessék v gazdasági érdekeiket. • Mennen Williams, az USA külügyminisztériumának afrikaügyi titkára egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy Kennedy, az USA elnöke megbízásából biztosítja a kongói reakciós klikket az USA támogatásáról. • India kormánya tájékoztatta Hammarskjöldöt, hogy eleget tesz kérelmének és 3000 főnyi fegyveres dandárt bocsát az ENSZ rendelkezésére Kongóban. • Václav David, Csehszlovákia külügyminisztere az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakára New Yorkba érkezett. Pénteken este megérkezett New Yorkba Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere is. • Tömeges csőd az USÁ-ban. Az USA-ban 1960-ban 110 034 csődöt jegyeztek be, ami háromszorosan fölül, múlja az 1953-as év csődjeinek számát: • Hruscsov elvtárs március 5-én Novoszibirszkbe érkezett, ahol részt vesz a szibériai területek és kerületek élenjáró dolgozóinak tanácskozásán. • Adenauer választási beszédében határozottan elutasította a szovjet kormány ama javaslatát, hogy jogilag erősítsék meg a háború következtében keletkezett jelenlegi határokat. A kancellár azt mondotta, hogy az ilyen javaslat elfogadhatatlan. A berlini kérdésben is ragaszkodik eddigi álláspontjához. • A Lipcsei Arumintavásár érdekessége lesz a Szovjetunióban gyártott kétszobás bebútorozott lakás, amelyet előregyártott elemekből a helyszínen össze lehet szerelni. 2 isísiuifiísr 1961. március 8. AZ ALOM ÉS A KERESÉS (XII.) Nevetséges lenne, és nem is használna az ügynek, amelynek szolgálni akarok, ha azt írnám, hogy az egész Szovjetunió már a kozmikus korszak küszöbén álló, csillogó aerodinamikus paradicsom, és hogy ott az elektronika, automatizáció és az atommag-erő már a mindennapi élet természetes tartozéka. A Dubnóba vezető úton, nem messze a Moszkva-csatorna korszerű duzzasztóitól, fekszik Dmitrov városka. Görbe, fából készült házikóival, a piacon álló fabódéival, amelyekről pereg a festék, széttúrt utcáival csaknem úgy fest, mint száz évvel ezelőtt. Még nagyon sok köröskörül a régi, s az új mindig nehezen születik. Nincs kedvem felsorolni mindazokat az érveket, amelyeket fel lehetne hozni a nagy ellentétek megokolására: a háborúkat, amelyeket kénytelenek voltak vezetni, az ország elmaradottságát, amelyben a szovjeteknek el kellett kezdeniük a szocializmus építését, sok ember hiányosságát... ahelyett egyszerűen azt mondom: nem az a döntő, hogy Dmitrov Dubno mellett van, hanem az, hogy Dmitrov mellett Dubno létesült. Nem az öreg Dmitrov fog megnőni és megmaradni, hanem az új Dubno. S nőni fognak és megmaradnak az új emberek, új nézeteikkel és a dolgok iránti új viszonyukkal. Amennyire én megítélhetem, a szovjet tudósok, különösen a fizikusok ezeknek az új embereknek az élén haladnak. A szovjet tudósokban mély tudású és nagy szaktehetséggel bíró embereket ismertem meg, akikben a tudás és a tehetség a nagy lehetőségek és szükségletek tárgyilagos megítélésével, valamint nagy politikai bölcsességgel párosul. Ilyeneknek láttam mindazokat, akikkel beszélgettem, tekintet nélkül arra, munkásvagy földművescsaládból származott-e, vagy a régi orosz értelmiséghez tartozó családok ivadékai, vagy esetleg, ami szintén megtörtént velem, cári katonatisztek fiai voltak. Ügy látszik, hogy az élet, amelyet élnek, a viszonyok, amelyek között dolgoznak, a harcok, amelyeket kétségtelenül meg kellett vívniuk, s az erőfeszítés, amit a többiekkel karöltve kifejtettek, olyan nemzedékké kovácsolta őket, amely kész és képes hazáját afelé a nagy jövő felé segíteni, amelyet már világosan látnak, a világot pedig közelebb vinni az annyira kívánt békéhez. Mert a béke, ez a legfontosabb. A tudomány nagy embereinek nagy gondolataival visszaélhetnek olyan kicsiny lelkek, akik nem látnak to-' vább a saját üzleti érdekeiknél, és a világot katasztrófába dönthetik. Az az energia, amely az uránium magjának hasításával vagy a hidrogén atomjának egyesítésével aránylag kicsiny adagban szabadul fel, relatívan a földgömb nagy részét elpusztíthatja és megnyomoríthatja az egész jövő nemzedéket. A háború és béke kérdése gyakorlatilag felmerül a szovjet tudósokkal folytatott minden beszélgetés alkalmával, de ha önmagától nem vetődött fel, akkor én voltam az, aki felvetette, mert mint berlini lakos, aki puskaporos hordón, szétszakított ország szétszakított fővárosában él, erre a témára igen érzékeny vagyok. A szovjet fizikusok, éppen úgy, mint könyvéből az egész világ fizikusai, szintén jól tudják, milyen hatalmas erőkkel dolgoznak. Azoknak a tudósoknak, akikkel beszéltem, a legkisebb illúziójuk sem volt arról a veszélyről, amelyet ezek az erők az egyáltalán nemcsak volt náci generálisok, valamint a háború szélén táncoló, elkeseredett politikusok kezében jelentenének. De nem voltak pacifisták sem, akik azt remélnék, hogy a világot meg lehet menteni, ha alávetjük magunkat a Standard Oil’s és az IG-Farben hódítási vágyának. Még most is fülemben cseng a máskor oly nyugodt hangon beszélő Fock professzor szenvedélyes kitörése, amikor azt mondta nekem: — Hát nem látja, hogy minden attól függ, ki és miért rendeli meg ezeket a bombákat? A bombának is kettős jellege van. Ugyanannak a bombának a mi kormányunk kezében, amely nem akar háborút kezdeni, egészen más a jelentősége, mint ha a háborút akaró kapitalista kormány kezében van. De mindennek ellenére úgy tűnik, hogy a szovjet fizikusok hisznek a további együttélés lehetőségében. Nem hiszem, hogy olyan nyugodtan tudnának dolgozni és annyi önbizalommal évtizedekre előre terveket készítenének, ha félnének attól, hogy az emberiség nem lesz képes idejében leszámolni a háborús pusztítókkal. A véletlen akarta, hogy éppen azon a napon beszéljek Fjodorov professzorral, a geofizikai év szovjet bizottságának elnökével, amikor hír érkezett arról, hogy az amerikai atombombázók rendszeres repüléseket végeznek az Északi-sarkon át a Szovjetunió felé azzal az utasítással, hogy — ha a rádión keresztül nem kapnak más pa-Egy szovjet bolygóközi állomás modellje, amely a nap energiáját dolgozza fel. A napot itt a lámpa helyettesíti. (Gir) rancsot —, dobják le bombáikat az előre meghatározott célpontokra. Megemlítettem ezt a professzor előtt. Vállat vont. — Csodálom önt — mondottam. — Milyen vastag drótokból vannak az idegei? Elnevette magát. Ahogyan most visszatekintek ezekre az eseményekre, úgy gondolom, hogy a professzor jó idegei a Szovjetunióban általános jelenségnek számítanák. Megtették a szükséges óvintézkedéseket, s ami a többit illeti, bíznak a saját erejükben és mélyen hisznek az emberiség legnagyobb részének eszében és jóakaratában. (VÉGE)
