Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-03-08 / 20. szám

Novotny elvtárs beszéde (Befejezés az 1. oldalról.) óta állandóan felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelés gyors ütemű növelésének szükségességére. Bár e téren bizonyos eredményeket értünk el, különösen tavaly a termelés nö­velése terén, amely a legnagyobb volt a legutolsó években, de egyelőre nem lehetünk elégedettek mezőgazdasá­gunk fejlesztésével, emellett tudato­sítanunk kell azt Is, hogy a mező­­gazdasági termelés gyors ütemű nö­velésétől függ politikai céljaink elé­rése. Önök tudják, pártunk azt a fel­adatot tűzte ki, hogy 1970-ig az ipari termelés színvonalával azonos szintre kell emelni mezőgazdasági termelé­sünket. Mindnyájan tudjuk, hogy ez valóban óriási feladat, de szükség van rá. Ez azért van így, mert a mun­kások és parasztok politikai szövet­sége adja meg társadalmi alapját. E szövetség megszilárdítása pedig meg­követeli, hogy ez a két osztály együtt vegyen részt az életszínvonal emelé­séhez múlhatatlanul szükséges fel­tételek biztosításában. Ezzel egyide­jűleg meg kell szűnnie az ezen dol­gozó osztályok közötti különbségek­nek és létre kell jönnie az egységes szocialista társadalom feltételeinek. Meg kell azonban mondanunk, hogy eddig főleg az ipar fedezte a nép­gazdaság fejlesztésére, az életszínvo­nal és a kulturális színvonal emelé­sére fordított csaknem összes költsé­geket. Az ipari dolgozók munkájának eredménye volt az a nagy segítség, amelyet azért kellett nyújtanunk me­zőgazdaságunknak, hogy azt szocia­lista mezőgazdasággá változtassuk. Ma pedig el kell érnünk azt, hogy a mezőgazdaság is egyre bőségesebbé tegye a nép asztalát termékeivel. — A termelőerők eddig soha nem tapasztalt fejlesztése a jövőben je­lentős igényeket támaszt: a dolgozók­nak az eddiginél nagyobb szakkép­zettségre kell szert tenniük. A ter­melési folyamatok gépesítése és au­tomatizálása egyre több mérnököt és tudományos dolgozót igényel. A tu­domány a jövőben egyre jelentősebb helyet tölt be a termelés fejleszté­sében. E szükségletek kielégítésére fel kell készülniük iskoláinkíiak, tu­dományos intézményeinknek, de a vá­rosi és falusi üzemeinknek is, és ele­gendő szakképzett dolgozót kell ne­velniük. Azt akarjuk, hogy úgy, aho­gyan azt már a kommunista társa­dalom igényli, hazánkban legyen min­den gyermeknek középiskolai végzett­sége. Mit tartogat a március Az idei tél nemcsak Szlovákiában volt nagyon enyhe, hanem Európa többi országában is. Az enyhe időjárást az Atlanti-óceán felett kialakult nagy­arányú légköri zavarok okozták, ame­lyek egész télen át nyugatról keleti irányban haladó légáramlásokat idéz­tek elő. Földműveseinket biztosan ér­dekelné, milyen időjárás várható az enyhe tél után a tavaszi hónapokban. Hosszú lejáratú időjárásjelentéseket még csak kísérletileg készítünk, s azt csak egy hónapra előre, az egész or­szág területére. Március 7—12-ig felhős idő várható, helyenként futó esővel. Nappali hő­mérséklet 10 fok, éjszaka fagypont körül. A március 13 —18-ig terjedő időszak lesz a leghűvösebb. Felhős idő várható havasesővel. Nappali hőmér­séklet fagypont körül, éjszakánként • Kongóban kiéleződött a helyzet. 3sszsütközésre került sor az ENSZ ;sapatai és Csőmbe csapatai között. mínusz 8 fokig. Március 18-26-ig fel­hős, esős idő. Nappali hőmérséklet 10-15 fok. Éjszaka 2—5 fok. A hó­nap utolsó napjaiban derült idő, nap­pal 15 fok, éjszaka 2 fok körül. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az enyhe telet leggyakrab­ban hűvös tavasz követi. A tavaszi változó időjárás próbára teszi föld­műveseink ügyességét. Jó munkaszer­vezés mellett és a szép napok teljes kihasználásával azonban minden mun­kálatot agrotechnikai határidőn belül elvégezhetünk. Dr. Peter Forgács Egy állattenyésztési munka­­csoport is versenyben áll a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért a sobotistei szö­vetkezetben. Ezt a munka­­közösséget Michal Slezák vezeti. Ered­ményeikről csak annyit, hogy tavaly 78 kocától átlagosan 16,4 malacot vá­lasztottak el. Képünkön Slezák elv­­társat a brigádját képező A. Stefková, A. Kadlecíkovü és M. Hubánková kö­rében látjuk. (K. Cích - CTK felvétele.) Novotny elvtárs beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy pár­tunk — a Szovjetunióval s a többi szocialista országgal együttműködve — előkészíti a társadalmunk 1980-ig tervezett távlati fejlesztésével Össze­függő alapvető fontosságú kérdések megoldását. Ez azt jelenti, hogy lé­nyegében kidolgozza a kommunista társadalom felépítésének programját. ★ ★ ★ Benépesült a határ Zúgó traktorok­kal, sürgő-forgó emberekkel, foga­­okkal népesült be a napokban az ágó­­nyíri határ. Öröm olt nézni trakto­rosainkat és foga­sainkat, amint jó­­edwel, teljes len. ______ ^ Ihlettel vetették magukat az előké­szítő munkálatokba, hogy lerakják az idei gazdag termés alapjait. Dicsérő hangon szólhatunk Varga Sándorról, aki DT —54-es traktorával hat óra alatt hat hektárt szántott fel. A simitozás terén Gaál Győző, Pólya Dezső, Máthé István és Kiss János traktorosok tűntek ki szép eredményeikkel. Gaál Gyula, Bartha Lajos, Pólya“ Jónás, Veress LajoS és Nagy András fogatosok is dicséretet érdemelnek. Nekik és a jó szervezés­nek köszönhető, hogy a mákot két és fél hektáron már elvetettük. Ügy tervezzük, hogy a vetést öt nap alatt elvégezzük, s a traktorosok, ha szükséges lesz, két váltásban dol­goznak. Cseri András, Agőnyír Minden tag érdeke a szövetkezeti demokrácia betartása Az EFSZ-ek új mintaalapszabályá­nak javaslata 2. cikkelyében a követ­kezőket olvashatjuk: „A szövetkezet szervei és funkcio­náriusai a közös gazdálkodás minden fontos kérdését a szövetkezeti tagok legszélesebb körű részvételével oldják meg, s céltudatosan kapcsolják össze a tagok érdekeit a szövetkezet és az egész társadalom érdekeivel.“ A fülekpüspöki szövetkezet évzáró taggyűlésén a kongresszus előtti vita­anyag eme pontjával foglalkoztak a legtöbbet. A vitázók közül többen rá­mutattak arra, hogy az EFSZ éppen a szövetkezeti demokrácia elveinek be nem tartása miatt ért el gyenge ter­melési eredményeket. Szinte hihetet­len, hogy a múlt évben csak egyetlen taggyűlést tartottak. Pedig lett volna elég probléma, amelyet a szövetkezeti tagoknak közösen kell megvitatni. Az évzáró gyűlésen olyan hibák is fel­­táródtak, amelyeket év közben is el­­távolíthattak volna. A vitából kitűnt, hogy a tagok csak az egyéni érdekeket tartották szem előtt, és a legnagyobb munkaidőben a háztájin szöszmötöltek, a közösben pedig több százezer korona értékű termés ment veszendőbe. — Százötven mázsa gabonát adtunk a cséplési munkákért idegen munka­erőknek — mondotta Verner elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára. — Most a 2 korona helyett 4-et is ad­hatnánk munkaegységenként, ha több takarmányunk lenne, és 8000 liter tej beadásával nem tartoznánk államunk­nak. Több szövetkezeti tag a háztáji földön pepecselt, viszont a cukrrépát nem kapálta meg idejében, ezért ér­tünk el csak 200 mázsás hektárhoza­mot. A széna egy része is a réten rothadt: persze, most keressük a ta­karmányalapot, pedig ha minden mun­kát a maga idejében elvégeztünk vol­na, most nem főne a fejünk. Verner elvtárs felszólalásában ki­mondta az igazságot: — A nemzeti bizottság is többet tehetett volna a szövetkezeti demok­rácia elveinek érvényre juttatásáért. A taggyűlés a legfelsőbb fórum a szövetkezet életében Egyesek az évzáró gyűlésen azt ja­vasolták, hogy a munkafegyelem meg­sértőit büntesse meg a bíróság. Amint Verner elvtárs is mondotta, ez a né­zet helytelen. A szövetkezeti rend megbontóit a taggyűlésnek kell meg­rónia. Ha valaki elhanyagolja munká­ját, munkaegység-elvonást kell eszkö­zölni. A becsületes tagok nem enged­hetik meg, hogy egyesek rossz mun­kája miatt az egész tagság károsod­jék. A fülekpüspöki szövetkezet nem érté el a tervezett hektárhozamokat. A te­henenként napi tejhozam még a nyári időszakban is 3 literen alul volt. Ke­vesebb mezőgazdasági terméket adtak a közellátás részére, ami által mind a közös kassza, mind saját maguk szegényebbé váltak. Ebből a példából is láthatjuk', mekkora kár származik abból, ha a vezetőség a tagok érde­keit nem köti össze a szövetkezet és a társadalom érdekével. A termékeny vita után a szövetke­zeti tagok elhatározták, hogy kiköszö­rülik a csorbát. Hogyan műveljék a háztájit? A háztáji földekről ugyancsak sző esett. A szövetkezet vezetősége java­solta, hogy a háztáji földet közösen műveljék, a tagok azonban ellene sza­vaztak. Pedig a fülekpüspöki példák is azt bizonyítják, hogy a háztáji föld egyéni művelése a munkafegyelem meglazulásához vezet. Számos asszony panaszkodott, hogy háztáji földjét ké­sőn szántották meg, a gépi kapálás sem könnyítette az asszonyok mun­káját ... A háztáji közös művelése ki-, zárja az ilyen hiányosságokat. A gé­peket is teljes mértékben kihasznál­hatják. A következő taggyűlésen fog­lalkozhatnának ezzel a kérdéssel. Ha Fülekpüspökiben elmélyül a szö­vetkezeti demokrácia, sikeresen telje­sülhetnek az ötéves terv első évének feladatai. Bállá József Részlet Stephan Heym „The Cosmic age" című • A Svenska Dagbladet svéd kon­zervatív lap beszámol arról, hogy Katangában mintegy 12 000 belga él. Belga katonatisztek képezik Csőmbe hadseregének magvát. A svéd lap hozzáfűzi: a belgáknak szükségük van Csombéra, hogy az ő hatalmának kö­penye alatt zavartalanul védhessék v gazdasági érdekeiket. • Mennen Williams, az USA kül­ügyminisztériumának afrikaügyi titká­ra egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy Kennedy, az USA elnöke megbí­zásából biztosítja a kongói reakciós klikket az USA támogatásáról. • India kormánya tájékoztatta Hammarskjöldöt, hogy eleget tesz ké­relmének és 3000 főnyi fegyveres dandárt bocsát az ENSZ rendelkezé­sére Kongóban. • Václav David, Csehszlovákia kül­ügyminisztere az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakára New Yorkba érkezett. Pénteken este megérkezett New York­ba Gromiko, a Szovjetunió külügymi­nisztere is. • Tömeges csőd az USÁ-ban. Az USA-ban 1960-ban 110 034 csődöt je­gyeztek be, ami háromszorosan fölül­, múlja az 1953-as év csődjeinek szá­mát: • Hruscsov elvtárs március 5-én Novoszibirszkbe érkezett, ahol részt vesz a szibériai területek és kerületek élenjáró dolgozóinak tanácskozásán. • Adenauer választási beszédében határozottan elutasította a szovjet kormány ama javaslatát, hogy jogilag erősítsék meg a háború következtében keletkezett jelenlegi határokat. A kan­cellár azt mondotta, hogy az ilyen javaslat elfogadhatatlan. A berlini kérdésben is ragaszkodik eddigi állás­pontjához. • A Lipcsei Arumintavásár érde­kessége lesz a Szovjetunióban gyár­tott kétszobás bebútorozott lakás, amelyet előregyártott elemekből a helyszínen össze lehet szerelni. 2 isísiuifiísr 1961. március 8. AZ ALOM ÉS A KERESÉS (XII.) Nevetséges lenne, és nem is használna az ügynek, amelynek szol­gálni akarok, ha azt írnám, hogy az egész Szovjetunió már a kozmikus korszak küszöbén álló, csillogó aero­­dinamikus paradicsom, és hogy ott az elektronika, automatizáció és az atom­mag-erő már a mindennapi élet ter­mészetes tartozéka. A Dubnóba vezető úton, nem messze a Moszkva-csatorna korszerű duzzasztóitól, fekszik Dmit­rov városka. Görbe, fából készült há­zikóival, a piacon álló fabódéival, amelyekről pereg a festék, széttúrt utcáival csaknem úgy fest, mint száz évvel ezelőtt. Még nagyon sok körös­körül a régi, s az új mindig nehezen születik. Nincs kedvem felsorolni mindazokat az érveket, amelyeket fel lehetne hozni a nagy ellentétek megokolásá­­ra: a háborúkat, amelyeket kénytele­nek voltak vezetni, az ország elmara­dottságát, amelyben a szovjeteknek el kellett kezdeniük a szocializmus építését, sok ember hiányosságát... ahelyett egyszerűen azt mondom: nem az a döntő, hogy Dmitrov Dubno mel­lett van, hanem az, hogy Dmitrov mellett Dubno létesült. Nem az öreg Dmitrov fog megnőni és megmaradni, hanem az új Dubno. S nőni fognak és megmaradnak az új emberek, új né­zeteikkel és a dolgok iránti új viszo­nyukkal. Amennyire én megítélhetem, a szov­jet tudósok, különösen a fizikusok ezeknek az új embereknek az élén haladnak. A szovjet tudósokban mély tudású és nagy szaktehetséggel bíró embereket ismertem meg, akikben a tudás és a tehetség a nagy lehetősé­gek és szükségletek tárgyilagos meg­ítélésével, valamint nagy politikai bölcsességgel párosul. Ilyeneknek lát­tam mindazokat, akikkel beszélget­tem, tekintet nélkül arra, munkás­vagy földművescsaládból szárma­zott-e, vagy a régi orosz értelmiség­hez tartozó családok ivadékai, vagy esetleg, ami szintén megtörtént ve­lem, cári katonatisztek fiai voltak. Ügy látszik, hogy az élet, amelyet élnek, a viszonyok, amelyek között dolgoznak, a harcok, amelyeket két­ségtelenül meg kellett vívniuk, s az erőfeszítés, amit a többiekkel karöltve kifejtettek, olyan nemzedékké ková­csolta őket, amely kész és képes hazáját afelé a nagy jövő felé segí­teni, amelyet már világosan látnak, a világot pedig közelebb vinni az annyira kívánt békéhez. Mert a béke, ez a legfontosabb. A tudomány nagy embereinek nagy gondolataival visszaélhetnek olyan kicsiny lelkek, akik nem látnak to-' vább a saját üzleti érdekeiknél, és a világot katasztrófába dönthetik. Az az energia, amely az uránium magjá­nak hasításával vagy a hidrogén atom­jának egyesítésével aránylag kicsiny adagban szabadul fel, relatívan a föld­gömb nagy részét elpusztíthatja és megnyomoríthatja az egész jövő nem­zedéket. A háború és béke kérdése gyakor­latilag felmerül a szovjet tudósokkal folytatott minden beszélgetés alkal­mával, de ha önmagától nem vetődött fel, akkor én voltam az, aki felvetette, mert mint berlini lakos, aki puska­poros hordón, szétszakított ország szétszakított fővárosában él, erre a témára igen érzékeny vagyok. A szovjet fizikusok, éppen úgy, mint könyvéből az egész világ fizikusai, szintén jól tudják, milyen hatalmas erőkkel dol­goznak. Azoknak a tudósoknak, akik­kel beszéltem, a legkisebb illúziójuk sem volt arról a veszélyről, amelyet ezek az erők az egyáltalán nemcsak volt náci generálisok, valamint a háború szélén táncoló, elkeseredett politikusok kezében jelentenének. De nem voltak pacifisták sem, akik azt remélnék, hogy a világot meg lehet menteni, ha alávetjük magunkat a Standard Oil’s és az IG-Farben hódí­tási vágyának. Még most is fülemben cseng a máskor oly nyugodt hangon beszélő Fock professzor szenvedélyes kitörése, amikor azt mondta nekem: — Hát nem látja, hogy minden at­tól függ, ki és miért rendeli meg eze­ket a bombákat? A bombának is ket­tős jellege van. Ugyanannak a bom­bának a mi kormányunk kezében, amely nem akar háborút kezdeni, egészen más a jelentősége, mint ha a háborút akaró kapitalista kormány kezében van. De mindennek ellenére úgy tűnik, hogy a szovjet fizikusok hisznek a további együttélés lehetőségében. Nem hiszem, hogy olyan nyugodtan tudná­nak dolgozni és annyi önbizalommal évtizedekre előre terveket készítené­nek, ha félnének attól, hogy az embe­riség nem lesz képes idejében leszá­molni a háborús pusztítókkal. A vé­letlen akarta, hogy éppen azon a na­pon beszéljek Fjodorov professzorral, a geofizikai év szovjet bizottságának elnökével, amikor hír érkezett arról, hogy az amerikai atombombázók rendszeres repüléseket végeznek az Északi-sarkon át a Szovjetunió felé azzal az utasítással, hogy — ha a rá­dión keresztül nem kapnak más pa-Egy szovjet bolygóközi állomás mo­dellje, amely a nap energiáját dol­gozza fel. A napot itt a lámpa helyet­tesíti. (Gir) rancsot —, dobják le bombáikat az előre meghatározott célpontokra. Meg­említettem ezt a professzor előtt. Vállat vont. — Csodálom önt — mondottam. — Milyen vastag drótokból vannak az idegei? Elnevette magát. Ahogyan most visszatekintek ezek­re az eseményekre, úgy gondolom, hogy a professzor jó idegei a Szov­jetunióban általános jelenségnek szá­mítanák. Megtették a szükséges óv­intézkedéseket, s ami a többit illeti, bíznak a saját erejükben és mélyen hisznek az emberiség legnagyobb ré­szének eszében és jóakaratában. (VÉGE)

Next

/
Oldalképek
Tartalom