Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-07-27 / 60. szám
Harmadik ötéves tervünk nagy súlyt helyez az ország baromfiállományának növelésére. Fokozott baromfitenyésztéssel nemcsak pótoljuk a szarvasmarhailletve sertéshús hiányát, de a húsfogyasztók könnyebben emészthető ún. „fehérhúshoz“ jutnak. Napjainkban már számos szövetkezet dicsekedhet jól jövedelmező baromfitenyésztéssel, de több nagyüzemi gazdaságban még sántikál ez az üzemág, mert sokba kerül át állatok tartása. Jó szervezés mellett azonban nagyon is kifizetődik a baromfitenyésztés, hiszen minden lehetőség adva van, hogy olcsóbbá tegyük a baromfitartást. Egyik ilyen lehetőség: a baromfi vándorólaztatása. Különösen fontos és kifizetődik ez a növendékbaromfinál. Legelők, rétek, lucernások, erdőszélek és a gabonabegyűjtés után visszamaradt tarlók a legalkalmasabbak a baromfi vándorólaztatására. Itt talán elegendő könnyen emészthető, tápanyagokban és vitaminokban gazdag zöldeleséget, továbbá rovarokat, amelyek a fejlődéshez és tojástermeléshez nélkülözhetetlen fehérjét tartalmazzák. Ha jó helyre vándorolunk, akkor a takarmány 50 %-át megtakaríthatjuk, s amellett a baromfi egészségesen és jól növekszik. A baromfi a tágas legelőn aránylag kis csoportokban egész nap tiszta levegőn tartózkodik és állandóan mozog. Ez elősegíti a szervezet megerősödését, megedzi a baromfit, s mindez megelőzi a fertőző betegségeket, amelyek a baromfi korlátolt kifutóin gyakran fellépnek. A vándorólaztatás költségmegtakarítással is jár. A vándorólak kevés költséggel házilag is előállíthatok. A gondozás könnyebb, egyszerűbb, tehát kevesebb dolgozót is kell alkalmazni. A baromfi takarmánya nagy részét a legelőn megtalálja, így ez a módszer a szemestakarmányban is megtakarítást jelent. Nem utolsósorban említésre méltó az a haszon, amelyet a mezőgazdaságnak hoz a baromfi vándorólaztatása. A baromfi összeszedi a kártékony rovarokat, pajorokat, drőtférgeket, s ezzel pusztítja a növények kártevőit. Továbbá összeszedi a gyommagvakat és a tarlókon másképpen kárbavesző magokat is. Mindezek figyelembevételével a szakszerűség és takarékosság szempontjából fontos, hogy megszervezzük a baromfi vándorólaztatását. Sok szemestakarmányt takaríthatunk meg, különösen akkor, amikor kombájnaratás után ráeresztjük a baromfit a tarlóra, hogy a széthullt szemeket felcsipegesse. Ennek nagy a jelentősége akkor is, ha a baromfi csak egy napig lehet a tarlón. A vándorólakat lehetőleg olyan terepen kell elhelyezni, ahol a baromfi egy kis árnyékot is kap, tehát erdőszélen, fásítás mentén stb. A vándorólazott baromfi gondozása a következőből áll: óltakarítás, etetés, itatás. Minden reggel, amikor a baromfit kiengedik, az ólakat alaposan ki kell takarítani, az ülőrudakat letisztítani, az almot kigereblyézni, friss homokkal pótolni. Reggel a baromfit korán, kell kiengedni; csak a kihelyezéskor kell adni reggel szemes eleséget pár napig (ha nem tarlóra vándorlunk), azután reggel semmit se madunk. így elérjük, hogy az állatok az óltól messze elmennek keresgélni, s amire a nagy meleg beáll, tele beggyel, jóllakottan térnek vissza óljaikhoz. Délben lágyeleséget adunk a növendékállatoknak. Délután a baromfi, amikor a meleg csökken, ismét szétszéled. Este adjunk neki egy kevés szem-Vándorólazással tegyük olcsóbbá a baromfitartást eleséget. Vigyázzunk azonban arra, hogy ha a legelő nem jó, az állat nem talál megfelelő eleséget, ilyen esetben naponta többször etessünk. A gondozó nagyon fontos munkája az itatás. Az itatóedényeket állandóan tisztán kell tartani. Reggel alaposan ki kell mosni és friss vízzel kell megtölteni. Nyáron nagyon hamar felmelegszik a víz, s a meleg vizet a baromfi nem issza szívesen. Ezért két óránként váltsuk a vizet. Nemcsak a tyúkfélék és a pulykák vándorólazása fontos, de az is, hogy a növendékkacsát, libát is hasonló módon neveljük. Kacsának, libának is hasonló olcsó ólakat állíthatunk össze. Mindenesetre az a fontos, hogy a baromfitartást az eddiginél olcsóbban, célszerűbben végezzük. M. M. Közel félezer sajtféleség Amint a közelmúltban megállapították, a világon közel félezer, pontosan 492 féle különböző sajtot állítanak elő. Az ismert sajtokon kívül sajtot készítenek már a bölény, a dámvad, láma és a jak tejéből is. Ám a tehéntejből készült sajtok is rendkívül sokfélék. Különböznek a tehén fajtája, valamint aszerint is, hogy mivel etetik az állatot, sőt az sem mindegy, milyen évszakban fejték a felhasznált tejet. Fontosak a készítés módjai és körülményei is. Az amerikai Ohio és Wisconsin államokban kísérletet tettek a híres angol Stilton-sajt utánzására, azonban ez a kísérlet kudarcba fulladt, annak ellenére, hogy a sajt készítésekor ugyanazt a módszert alkalmazták, mint Angliában. De hát eltérők voltak a körülmények. A Stilton-sajt készítésének egyébként az a lényege, hogy miután elkészült a sajt, légmentesen tárolják, majd ezüst tűkkel átlyuggatják, s hónapokon át naponta megforgatják. Mondanunk sem kell, hogy minden sajtgyárnak megvannak a saját gyártási titkai. Egy másik ismert angol sajt például azzal a jelszóval készül, hogy „a sajtnak sétálnia kell!“. Ez abból áll, hogy a sajtot, mielőtt megérett, egy hatalmas teremben hosszú futószalagon lassan fel és alá sétáltatják. Azt mondják a szakértők, hogy a sajt ezáltal kapja meg különlegesen jó ízét. A híres svájci ementáli sajt titkáról csak azt tudjuk, hogy nagy rézedényekben készül. Amikor azonban az angol Chedder-sajtot hasonló edényekben készítették, ez a sajt keserű volt és kellemetlen mellékízt vett föl. A francia roquefort és az olasz gorgonzola készítéséhez egy penicillinhez hasonló gombát használnak. Ezeknek a sajtoknak a közismert zöldeskék márványozottságát a Penicillium roqueforti nevű gomba okozza. Az egyik angol tudományos intézetben vegyelemzéssel vizsgálják a sajtokat. Olyan kivonatot készítenek, amely erősen tömény formában tartalmazza a vizsgálandó sajtfélék ízét és zamatét, így próbálják kideríteni, hogy milyen vegyi anyagok adják meg a különböző sajtok jellegzetes ízét és illatát. Csővezeték javítása műanyaggal Csővezetékek repedésének megszüntetése, folytonossági hiányosságainak, szivárgásainak megakadályozása, az új darab betoldása, stb. különösen olyan esetben okoz gondot, ha a hegesztés vagy a forrasztás csak nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg nagyobb szabású bontás stb. nélkül. Ilyenkor előnyösen alkalmazható mint javító anyag az üvegfonállal erősített poliesztér gyanta. Ez az eljárás alkalmazható hideg és forró vizet, savas és egyéb korrodáló folyadékot, gőzt vagy szennyvizet szállító csővezetéken egyaránt. A javítás munkamenete a következő: A hibás helyet 12-12 cm szélesen a szennytől és a zsiradéktól gondosan megtisztítják, a rozsdát és a festéket pedig drótkefével távolítják el. Azután a javítandó helyre rákenik a poliesztér gyantát, majd erre szorosan rászorított, jól lekötött üvegszövet-csík kerül. Ezt követőleg az üvegszövetet gyantakeverékkel telítik. Ezt az eljárást kétszer-háromszor megismétlik. Ha a környezet hőmérséklete 20 fokon felül van, a műanyagborítás 30-60 perc alatt megszárad és megkeményedik. Vándorólak a tarlóföldön BIBLIOTHECA HUNGARICA Samaria - Somorja - Samorfn 1960. július 27.
