Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-11-13 / 91. szám

Kijevi beszélgetés Éppoly egyszerű, mint a többi szov­jet ember. Nem több huszonöt éves­nél. Építőmunkás! Kijevben dolgozik a Pecserszkája Lavra műemlékeinek helyreállításán, amelyet a Nagy Hon­védő Háború idején csúfosan lerom­boltak a német fasiszták. Itt találkoztunk vele. Éppen mun­kaszünetet tartottak. így kerítettünk sort a rövid beszélgetésre. Nyolc­szemközt! Mert a vele együtt dolgozó, csupatűz Tánya bizony nem tágított mellőle. Az ő elejtett szavaiból tud­tuk meg, hogy a fiút Grisának hívják. — Hogy zajlik az élet itt Kijevben? — Gazdagon, színesen — feleli de­rűsen. — Szeretem a mesterségemet, az építőszakmát. Szép foglalkozás. — Mennyi a havi keresete? — Mint munkavezető havonta kijö­vök 1300 — 1400 rubelre. — Szabad idejét mivel tölti? Amellett, hogy távúton végzem építészmérnöki tanulmányaimat, még hetente színházba, moziba is eljárok. Persze lányával, a. menyasszony­jelöltjével. — S idejéből futja ilyen komoly tanulásra, meg szórakozásra is? — Hát nagy erőfeszítést, önfegyel­met és szabad idővel bánni tudást kíván, az bizonyos. De megéri! Mahol­nap építészmérnök leszek, jóformán egy év sincs hátra ... Kissé elmerengve a messzeségbe fúr­ja tekintetét... Ki tudja, képzeletben hol jár, a nagy szovjetország me­lyik táján baran­gol? Merengéséből Tá­nya szavai zökken­tik ki. Azzal hoza­kodik elő, hogyha Grisa tanulmányait befejezi, a nászutat Kazahsztánba ter­vezgetik, s ott is maradnak. Először sok-sok emeletes lakóházat építenek — a kommunizmus lakáskultúrájának megfelelően - a kolhoztagoknak, szov­­hozok dolgozóinak. Azután meg ma­guknak is megteremtve a boldog csa­ládi otthont... Valóra váltva a szov­jet hétéves terv gigászi feladatait, a maguk részéről, a lakóházépítkezés szakaszán. Meleg kézszorítással búcsúztunk, sok sikert kívánva a kommunizmus A. KONONOV: Ha csak egyszer is látnám Már magasan állt a nap a falu felett, amikor Misa üres kosárral a kezében elindult a határ felé. A ma­gas fák között a közeli dombon egy fehér, oszlopos ház állott, s ennek közelében a parasztfiú utolérte a fa­sorban sétáló középtermetű embert és megszólította: — Tudod, bátyuska, hogy abban a házban lakik Lenin? Az ember nem válaszolt, csak hát­ratolta a fején a sapkát, és az erős napfényben félig lehunyt szemmel ránézett a parasztgyerekre. — Híres hely ám a mi falunk — folytatta a fiú —, gyakran jönnek ide látogatók a városból. — Szép hely — hagyta rá a kékin­­ges és tovább mentek egymás mel­lett. A parasztfiúból hirtelen vágya­kozva tört ki a szó: — Ha csak egyszer is látnám Lenint!. — Minek? — Hogy minek? Hát szeretném látni..., milyen ember is lehet? — Milyen ember? Egyszerű, mint a többi. Azt mondják — szólt moso­lyogva a kékinges —, hasonlít rám. Nem lehet bennünket megkülönböz­tetni. — Hogyne! Méghogy Lenint ne le­hetne megkülönböztetni más valaki­től. Ne mondjon már ilyet! Az ismeretlen jóízűen felkacagott: — Ügy gondolod, hogy nem hason­lítok rá? A fiú ránézett az ismeretlen kék ingére. — Biztos, hogy Lenin nem jár kék ingben. Fekete kabátot hord vagy szürkészöld zubbonyt. Amíg beszélgettek, odaértek a nagy fákhoz, amelyek mögül az oszlopos ház látszott. A kékinges ember meg­állt. — Hogy hívnak téged, fiam? És hová mész? — Misának hívnak és a szovjet gaz­daságba megyek káposztáért. — Akkor te egyenest mész, én meg jobbra térek, — s búcsúzóul a kezét nyújtotta — Hát minden jót, Misa. A fiú tovább ment. Az út mellett egy asszony gereblyézte a pázsitot. Amikor a fiú közel ért hozzá, az asz­­szony a gereblyére támaszkodott és rászólt: — Miről beszélgettél Leninnel? A fiú meglepetésében leejtette a kosarat, majd hirtelen hátrafordult és szaladt abba az irányba, ahol elvált Lenintől. Kis idő múlva visszatért és csalódottan mondta: — Már nem találtam meg... — lihegte —, pedig mennyi mindent akartam elmondani neki... Ford. HE Galambetetés a Krescsatyikon, Kijevben e két ifjú építőjének, még szorosabbá téve azt a baráti kapcsolatot és együttműködést, amely népeinket ösz­­szefogja. Kovács István (A szerző felvételei) if Moszkva mellett egy körül­belül 15 000 hektárnyi területen nemzeti parkot létesítenek Orosz Erdő.néven. A park egyik részé­ben a szovjet emberek fákat ül­tethetnek életük valamilyen je­lentős eseményének emlékére. ic A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese nagy sikerrel ven­dégszerepeit Svájcban. if Magyarország déli részén, Mohács közelében megtalálták a mohácsi csatában (1526) elesett katonák tömegsírját. A pécsi mú­zeum tudományos dolgozói két­méteres földréteg eltávolításával 220 katona csontvázát tárták fel. A csontvázak mellett vastárgyakat is találtak. A BAROKK ZENE A zselízi nők munkája SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK­BAN a nő egyenrangú társa a férfi­nek. Immár ott látjuk a nőket a gaz­dasági élet minden szakaszán; ügyes­ségükért, rátermettségükért méltán illeti meg őket a legnagyobb elisme­rés. Pedig igazán nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a nő élete sokkal bonyolultabb, mint a férfiak. A min­dennapi munka mellett a háztartás vezetése és a gyermeknevelés is az ő vállára nehezedik. S mégis mit tapasztalunk? Évről évre mind több nő veszi ki részét mezőgazdaságunk továbbfejlesztésé­nek, irányításának feladataiból. A me­zőgazdasági tanonciskolák, techniku­mok és főiskolák diákjai között egyre több leányt találunk. De ez így helyes, hisz a nő a maga kifinomult érzékével igen sokszor a legnehezebb kérdéseket is sikerrel oldja meg, s gyakran túltesz a fér­fiakon. Többször tapasztalhatjuk, hogy ha a nők valamit elhatároznak, azt végre is hajtják. A zselízi nőbizott­ság például megválasztása után azonnal határozatot fogadott el a szö­vetkezet megsegítésére, a cigány származású állampolgárok nevelésére, a sajtó terjesztésére és nem utolsó sorban a szövetkezet nőtagjainak téli iskoláztatására. A határozatot tettek követték, s Bakonyi Marienka elnök irányí­tása mellett tevékenyen részt vettek a nők az őszi munkákban, a kukorica­törésben és a cukorrépa betakarítá­sában. Ami pedig a sajtó terjeszté­sére tett vállalásukat illeti, ezt máris teljesítették. így dolgoznak tehát a nők; nem­csak határoznak, de haladéktalanul cselekszenek is. Sokat lehetne még írni a nők szép munkájáról, hiszen mindenütt ott találjuk őket, ahol segíteni kell. ANDRISKIN JÓZSEF (Zselíz) 1960. november 13 A XVII. században és a XVIII. szá­zad első felében a kézműipar hatal­mas fellendülése, a feltörő, gazdagodó polgárság egyre élesebbé tették a gazdasági ellentéteket. A reformáció hiába akarta az őskeresztény erköl­csöket visszahozni, maga Luther is megtorpant a fennálló társadalmi erők nyomása alatt. Az ellenrefor­máció visszaállította az egyház tekin­télyét és hatalmát, de nem tudta többé visszahozni a középkor társa­dalmi rendjén alapuló naiv hitet és az ezzel járó belső biztonságot. A jobbágyaikat gátlás nélkül elnyomó nemességnek a fel-feilobbanó paraszt­lázadások jelezték: már nem a sor­sukba vakon belenyugvó emberekkel van dolguk. Sem úr, sem szolga nem hitte többé, hogy a világrend Isten akaratából örök és megváltozhatatlan. A barokk művészet ezt az életér­zést fejezi ki. Minden hatalmas, nagy­méretű. A festészetben a túldagadó emberi izmok, az építészetben nagy felületek, roppant térhatások, az éke­­sítés és díszítés iránti hajlam; egy­szóval vaskézzel idomított nagy belső nyugtalanság. A zenében a reneszánsz ajándéka az opera, főleg az olasz opera, a kor különleges kifejezési eszköze lett. Vesztett drámai feszültségéből, azon­ban az olasz dallam ünnepi hangulata, áradó pátosza, lebegő harmóniája, a külső pompa, fény, s nem utolsó­sorban a trillázó primadonnák és madárhangú, kasztrált énekesek káp­rázatosán csillogó technikája és egy­mással való versengése megragadott főnemest, polgárt egyaránt. Ez időben az opera Európa uralkodó osztályai­nak legnagyobb élménye, legfőbb szó­rakozása. Az ellenrefomáció törekvése e na­gyon is világi művészet ellensúlyozá­sára kitermelte az ugyanolyan nagy­méretű, de vallásos tárgyú, koncert­teremben előadott oratóriumot, s a kisebbmértékű kantátát. F, műfajok klasszikus megformálója ter­mészetesen római művész, a drámaias­­ságot és formaérzéket műveiben egye­sítő Carissimi. Az opera világában dívó versen­gés kihatott a hangszeres zenére is. Hangszeres versenyművek keletkez­nek, s — a kornak megfelelően — a komponisták maguk adták elő nagy Kürti Tibor Ezer és ezer fiatal; ismerősünk, ro­konunk bevonult a hadseregbe, hogy eleget tegyen állampolgári kötelességé­nek. Egyszóval katonák lettek. A csal­lóközi fiú jó barátja lesz a morvaföldi fiúnak vagy az Árva negyeinek. Hiszen egy. közös felada­tuk lesz: elsajátí­tani a haditechnika minden csínját-bín­­ját, hogy — ha esetleg szükség len­ne rá — megvédjék népünk szocialista vívmányait. — Te, Jóska! — fordult barátjához Kürti Tibor, amint kilépett a oratislavai állomás peronjára. — Milyen is lesz a katonaélet? Nem félsz tőle? — Már mitől félnék? Ott sem úgy van ám, mint régen, az őrmesterek világában! Emberségesen bánnak az újoncokkal; csak az a fő, hogy az újonc is tegyen eleget a parancsnak. Akkor aztán nem lesz hiba! A két barát, többi fiatal társával együtt, a Kutuzov-kaszárnyában „kö­tött" ki, ahol már várták őket. A tiszt élvtársak elbeszélgettek velük. Még azt is megkérdezték, hogy milyen beosz­tást szeretnének. — Sofőr szeretnék lenni, ha lehet­séges — fordult Gr man János, a Trnavai Állami Gazdaság egykori dol­gozója a bizottság felé. Aztán még hoz­zátette: — Igaz, a gazdaságban kocsis voltam, s lovakkal jártam. De hát, hol lesznek már a lovak, amire hazatérek. Akkorra már a mezőgazdaságban is a gépeké lesz a szó! Megnyugtatták, sofőr lesz, ha jól fog tanulni. S pár perc múlva már az orvos vizsgálta sudár alakját. Utána a bor­bély, majd a fürdő következett. S nem­sokára büszkén próbálgatta, társaival együtt, a kimenő egyenruhát. A szobában minden az ágyon várta az érkező újoncokat. Nem egy közülük azon morfondírozott, hogy mit csinál­jon ezzel a sok holmival, hisz a tűtől, a kefétől az evőeszközig, mindent meg lehetett ott találni. Sőt még az igazol­vány borítólapja és a füzet sem hiány­zott. Kürti Tibor, Geserich csehor­szági fiúval, Weinbach örvezető rajába kapott beosztást. A két új szom­széd a többiekkel együtt munkához látott, hogy mielőbb szekrénybp kerül­jön a fehérnemű. S csak úgy, munka közben szólt oda a „sorstárs" a cseh fiúnak. — Azt hiszem, jó barátok, vagyis igazi bajtársak leszünk. ÍAz újdonsült őrvezető maga is fiatal, de itt, katonaságnál másodéves, s raj­­parancsnok. Mindent szép türelmesen megmutat beosztottainak, miközben úgy beszél, hogy mindenki hallja: — Fiúk, úgy sze* retném, ha mostan­hoz egy évre el­nyernénk a példás raj megtisztelő cí­met. Nem könnyű, de teljesíthető. Csu­pán rajtunk múlik. Az újoncok e sza­vak hallatára ko­moly arcot vágnak. Egyesek talán már a mellükön látják a Wein jach örvezető példás katona jelvé­nyét. Van kitől s kiről példát venniük, hiszen századuk is a megtisztelő cím tulajdonosa. De itt van például Zalovec közkatona vagy Vlastislav őrvezető, akik önként maradtak egyenruhában, amíg a répaidény be nem fejeződik. * Ogy mint munkahelyeteken, a kato­naságnál is, méltóan álljátok meg he­lyeteket, újoncok! Dolgozó népünk kívánja ezt így! NÉMETH JÄNOS Maguknak építenek Falun, városon szinte gombamódra szaporodnak az új házak. Egy-két nap alatt elkészülnek az alapok, más­nap már a falakat rakják, aztán szá­radni hagyják, rövid időn belül tető kerül az épületre és nemsokára vala­hol a falu végén vagy a város pere­mén áll az új takaros családi ház vagy a korszerű háztömb. Spisák Gyulával Kassán találkoztam. A IV. tanulóotthon előtt, amelyen az „utolsó simításokat“ végezték, s ma­gyarázott valamit az állványon dol­gozó fiatal kőműveseknek. technikai felkészültséget kívánó mű­veiket. Stradivári és mások ál­tal tökéletesített édeshangú hegedű­nek Corelli, az orgonának F r es­co b a 1 d i a nagymestere. Nagyha­tású orgonafantáziái és lenyűgöző előadókészsége egyszer 30 000 nézőt csalt a római Szent Péter-templomba. Olyan művek is keletkeztek, ame­lyekben kisebb hangszercsoportok versenyeztek a zenekarral. Ezeket concerto g г о s s o-nak (nagy koncertnek) nevezték. Legfőbb műve­lője a velencei Antonio Vivaldi. Az ő versenyművei két, három, sőt négy szólóhegedüre is készülnek; romantikus, lobogó szelleme, költői fantáziája a kontraszthatásokból va­lóságos tömegjeleneteket bontakoztat ki. Lírai kedélyét, természetrajongá­sát a Tavasz, Nyár, Ősz és Tél című versenyművei fejezik ki. Franciaországban ez időtájt már kialakult a nemzeti állam, s művé­szete is jellegzetesen francia, nem­zeti. Ahogy Racine és Cor­neille kialakította a francia iro­dalmi nyelvet, úgy teremtette meg Couperin és Rameau a gall szellem zenei kifejezését. Couperin udvari cemballista és orgonista a kor zenei stílusainak lángeszű egyesítője. Cembalőra írt táncsorozatai szelle­mesek, programzene-jellegűek, az egykorú fejlett balett tükrei. Rameau* főleg operett szerző volt, dallamait az* olasz operához viszonyítva száraznak! találták, de a zenekarnak, a hangszí-1 neknek kevés Rameauhoz hasonló mes-j tere volt. Ő írta az első modern ossz- | hangzattani tankönyvet. Németországban Schütz még < olasz módra írta operáit. Géniusza] a protestáns egyházi zenében bonta-; kozik ki. Az olasz formákat leegysze- j rűsíti, díámaiassággal és bensőséges • áhítattal tölti meg. Megveti a „né- j met“ kantáta alapját. E kor két leg-1 nagyobb géniuszai is Németország ■ adta a világnak. Az egyik az Angié'- i ban működött nagymestere az oper^ S nak és oratóriumnak: Georg Frie' ; rich Haendel, a másik a több • összefoglaló, minden eddigi formát:: a legmagasabb művészi tökélyre emelő; óriása a zeneirodalomnak: Johan Se-; bastian Bach. • Simái Miklósné, zenetanár 1 ★ ★ ★ Az egykori grófi kastély a nép szolgálatában Deregnyő község tarkatetős házai közül magasra emelkedik az egykori úri kastély, amely a mágnások uralma idejében Lónyay gróf kényelmét szol­gálta. Persze, az akkori időben a mun­kásoknak alig volt fedél a fejük fe­lett. A felszabadító szovjet hedsereg elűzte az urakat, örömteli életet ho­zott az egyszerű munkásember szá­mára. A falu lakosai a kastélyt kultúr - háznak és szövetkezeti irodának ala­kították át. Itt kapott helyet a ko­sárfonó-üzem is, amely ma már 30 munkásnak biztosít kereseti lehető­séget. Az üzem 1950-ben négy szakem­berrel alakult meg. Ezek között volt Bodnár János is, az üzem újítója. S amint mondja, nem volt könnyű a kezdőket megtanítani a kosárfonás mesterségére. De ez már régen volt, túl vannak a kezdeti nehészégeken. Ma már mindnyájan ügyesen hajlít­ják a vesszőt; fiatalok, öregek egy­aránt. A kulturális életről sem feled­keztek meg a fiatalok. Nyolctagú tánccsoportot alakítottak, amelynek vezetője Kotka Margit lett. A deregnői kosárfonó-üzem munká­ját dicséri az a tény is, hogy az elmúlt hónapban 110 százalékra tel­jesítették tervüket. De nemcsak az üzemben végeznek jó munkát. Szabad idejükben a szövetkezetbe járnak se­gíteni. Eddig több mint 4000 korona értékű munkát végeztek. Rövidesen új épületbe költözik a kosárfonó-üzem. Tágasabbak lesznek a helyiségek, s ezáltal még jobban tudják majd növelni a munka terme­lékenységét. Az eddig készített tár­gyakon kívül virágállványokat és asztalokat is készítenek majd. Csatlós István (Besa) Fiatalok a mezőkön Mint eddig minden évben, idén is sokrf segít a fiatalság a legelők és rétek felületi rendezésében. Például csak a közép-szlovákiai kerület fia­taljai 50 000 hektárt trágyáznak meg. ígéretüknek igyekeznek becsülettel eleget tenni, s már eddig 17 000 hek­tárra hordták ki és szórták széjjel a trágyát. A nyugat- és kelet-szlo­vákiai kerületek fiataljai sem tétlen­kednek, s eddig már 8400 hektár ré­tet és legelőt javítottak fel. Szlovákiában eddig a legjobb ered­ményeket a Rimavská Sobota-i járás érte el. Az utolsó két vasárnapon a CSISZ járási titkársága rendkívüli ifjúsági műszakokat szervezett. A CSISZ-tagok 1200 hektár rét felü< Ieti rendezését, meszezését és trá' gyalevezését végezték el. Igyekeznek, mert maguknak építik... — Még nem kőművesek, csak lesz­nek, ha felszabadulnak — mondotta mosolyogva. — Másod- és harmad­éves tanulók, de akad köztük első­éves is. Igyekeznek, mert maguknak építik. Az övék lenne ez a nagy ház? — Az övék is, mert tar.ulőotthon. Minden fiatal számára nyitva áll a kapuja. Jelenleg több mint ezren lak­nak benne, akik hazánk különböző tájáról érkeztek. Ez az épület négy és fél millió korona beruházással épült. De nemcsak egy házat építettek Kassán a fiatalok, hanem egész utcát. Itt épült fel a negyedik tanulóotthon is, s az utcát főiskolások utcájának nevezték el. Cs. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom