Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-12-30 / 104. szám
y/zaUad Földműves 1959. december 30. Üj év küszöbén — Ezt olvasd el... — Hagyjál ezzel békét, már most is tele van a fejem szénával! □DonpaDD Találkozás Két barát találkozik az utcán. Azt mondja az egyik: — Hallom, megnősültél... — Igen. — És miért tetted? — Mert nem ízlett a vendéglői koszt. — No és most? — Most már ízlik. HITVESI ÖNFELÁLDOZÁS — Megbocsát, nem kínálhatom meg szivarral. — Talán leszokott a dohányzásról? — Csak a feleségem akarja hogy leszokjam, és ezért az összes szivarjaimat elszívja előlem. KERÜLŐ ÚTON Háztulajdonos: Minden albérlő használja a zongorát, nem kaphatnám meg én is? Főbérlő: Nagyon szívesen, csakhogy tessék megmondani, milyen időre. Háztulajdonos: Kettőtől háromig. Főbérlő: De hiszen akkor mindig aludni tetszik. Háztulajdonos: Éppen azért. Ejfél van. Kardos úr a kávéháziján ül és kártyázik. Közben a portgs jelenti neki: — Kardos úr, menjen azonnal haza’. Éppen most láttam, hogy tolvaj lopakodott fel magukhoz a házba. — Szerencsétlen'. - válaszol Kardos. — A feleségem azt fogja gondolni, hogy én vagyok. — Nos, kedves, letetted a sofőrvizsgát? — Nem tudom. Amikor, elhagytam a kórházat, a tanfolyam vezetője még eszméletlenül feküdt. A BAJNOK — Mit, talán nem hiszi, hogy egész nap a motoron ülök? — Nono! Tegnap is mellette láttam feküdni a földön. — Na, komám, hát ezen is szerencsésen átestünk. A TELEVÍZIÓ (LENGYEL SZATÍRA) Lesinszki belép egy rádió szaküzletbe. — Ügy hallottam, hogy ma kaptak néhány újfajta televíziós készüléket — mondja az eladónak. — Igen, uram, de sajnos, már valamennyi elkelt. — Bizony ez nagy kár! — sóhajtja Lesinszki. Kis ideig mozdulatlanul áll a pult előtt, aztán előhúz a tárcájából egy 500 zlotys bankjegyet és bedobja az ott heverő szemétkosárba. Erre megszólal az eladó: — Ami azt illeti, tulajdonképpen van még egy gépem. Igaz, hogy már eladtam valakinek, de éppen nem volt nála pénz. Elment, s azt mondta, hogy visszajön. Ennek már jó sok ideje. Azt hiszem, ha önnek megfelelne ez a készülék, odaadhatnám. — Ö, ez mesés! — örvendezik Lesinszki. Kifizeti a televízió árát, s elindul az utcára. Alighogy kiér az ajtón, az eladó utána szalad. — Kérem, uram, kérem álljon meg egy pillanatra! Az az 500 zlotys bankjegy, amelyet a kosárba dobott... — Mi van az 500 zlotyval? — kérdezi az újdonsült televíziótulajdonos nagy lelki nyugalommal. — Kérem, az a pénz hamis! — Természetesen. Hiszen éppen azért dobtam a szemétkosárba. KOCSMÁBAN István bácsi: Hadd lám Jóska, tudsz-e már számolni? Hány üveg italt fogyasztottam már idáig? Jóska: István bácsi, azt nem tudom, mert én csak húszig tudok számolni. — Mondd csak, kit mentenél ki, ha velem együtt a titkárnőd is a vízbe esne — kérdi a feleség. — Természetesen, hogy téged, — feleli a férj —, de a biztonság kedvéért tanulj meg úszni! — Nem kellene ezt a gépesítést így kihasználnod. VENDÉGLŐBEN Vendéglős: Képzelje Kicsurka elvtárs, a szamár Keszeg is beállt antialkoholistának ... Kicsurka: Nem csoda. Múltkor látta, hogyan főzi a pálinkát. VASÚTON Az idős hölgy (már huszadszor kérdi ugyanezt): Mondja, kalauz, ez a vonat megy Pozsonyba? Kalauz: A jelzőtábla, a vonatvezető, az állomásfőnök, a mozdonyvezető, a gépész és én azt hisszük, hogy igen... egyebet nem mondhatok. V MÖR ÉS LŐR Jókai Mór csak írói névnek tekintette a Jókai Mórt, ő magát Jókai Móricnak neveztette. így írták be annak idején az anyakönyvbe, s nem szerette, ha az emberek Mórnak szólították. Egyszer Tóth Lőrincz levelet írt hozzá és ebben így szólította meg: — Kedves Barátom, Mór! Jókai nyomban választ kanyarított, ezzel a megszólítással: — Édes Barátom, Lőr! A papa — No, gyerekek, mondjátok meg, ki volt az 1959-es évben a legengedelmesebb, a legjobb és ki tett meg mindent, amit a mama akart? — kérdezte a papa a gyerekektől, amire azok kórusban feleltek: — Te, papa! A babonás — Micsoda disznó szerencsém van! Találtam egy patkót. SZILVESZTERI TÜSKÉK Egy év alatt egyetlen malacot neveltek föl Nagycsalomiján. Bizonyára maguk sem csodálkoznak, hogy az újévi asztalra nem jutott malacpecsenye. * * * A felsőszélt szövetkezetben már nem elégszenek meg az új technológiával, s rendszeresítették a legújabb technológiát: kidobálták az istállóból az önetető-gépeket. Kistárkányt messze földön ismerik jófajta kisüstijéről. Hát csoda-e, hogy ezt a híres falut egy hét leforgása alatt nyolc újságíró tapasztalta meg. Azt mondják, hogy a királyhelmeci járás pincéiben több bor terem, mint a szőlőhegyen. Hiába, nincs messze a pincebor fontos nyersanyagforrása: a tőketerebesi cukorgyár. (Még szerencse, hogy nem élünk a középkorban, amikor a borhamisítókat halállal büntették.) Szilveszter estéjén Szilveszter estéjén egy 36 éves agglegény rózsás hangulatban csúszkált az utcán. Kis hópihék hullottak őszülő hajára, mégis a lányokon járt az esze. — Az ördög vigye! Megint elment egy év — mormogta magában. — Meg kéne végre nősülnöm... Amint így elmélkedett, közeledett az a bizonyos hajadon, akit kiszemelt eszményképének tartott. „Most vagy soha!“ — gondolta. Köszönt, majd a leányhoz lépett: — Kisasszonyka, szép Szilveszterünk van... — Igen, szép — hangzott a kurta válasz. Elhallgattak. Végül a leány megszólalt: — Közeleg az újév ... menjen haza, bácsika! JOGOS AGGODALOM — Editke, ha nem lesz az enyém, a saját házuk kertjében akasztom fel magamat! — Jaj, csak azt ne tegye! Tudja, a papa így is mindig azt mondja, hogy folyton a ház körül lóg. Lánykérőben — Pali bácsi, remélem az új esztendőben már hozzám adja a leányát. Lágyuljon meg a szíve ... — Mi köze van ehhez a szivemnek? Én csak az agyamra hallgatok. — Hát akkor lágyuljon meg az agya... Szitás Jolán azt írja, hogy megkülönböztetett figyelemmel olvassa Mács József fqlytatásos regényét. Az egyik jelenet szöget ütött a fejébe, s megfontolás után határozottan állítani meri, hogy Bálint már nem ártatlan. „Erre mondják, hogy csemegeüzlet, hiszen nincs silókukoricájuk?“ Fels'óóhajon olyan magasra ugrott már a kultúrszínvonal, hogy a kultúrház szükségtelennek mutatkozott, s éppen ezért átalakították seprűkészítő-mühellyé. Hiszen ezután egy kis szellemi malasztért vagy szórakozás céljából éppenséggel eljárhatnak a társadalmi munkában felépített új templomukba is. Magyarbélen a kukoricaszárat beszántották. Nem tehettek egyebet, mert kifogytak az időből: a csöveket ugyanis csak december elején törték le. * * * Az örsújfalusi szövetkezet úgy akarja fokozni talajának silány termőerejét, hogy eladta a trágyát. Mindenesetre érdekes újítás Állítólag Őrsújfalun így szeretnék egyensúlyba billenteni a munkaegység értékét fenyegető gyenge anyagi mérleget. De mit terem majd jövőre a trágyázatlan föld? * * * Érdekes módon próbálják meghonosítani Ipolyvisken a cukorcirok termesztését. Nem tudni mi okból, az első ■ termést elégették. Egyszóval a cukorcirkot is utolérte a sötét korokban új utakat keresők sorsa: máglyára vetették. * ■* * — Minek jár még mindig Jókára a Szabad Földműves, ha már az egész falu belépett a szövetkezetbe? — tette föl a kérdést Nagy Béla lapkézbesítö. Igaz, ami igaz: a szövetke— Doktor úr kérem, a feleségem azt mondta, hogy álmomban beszélek. Mit tegyek? — Csak olyasmit tegyen, amiről beszélhet a felesége előtt. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Ügyvéd: Biztos, hogy az asszonyban van a hiba és nem magában? Ügyfél: Persze, hogy biztos, hiszen már két éve különváltan élünk, még sincs gyereke! r * * * A Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének előtermében a konszernek két képviselője jött össze. Az első: Csak egy lehetőség van arra, hogyan szerezzünk becsületes módon pénzt. A második: És mi az? Az első: Sajnos, látom, maga sem tudja! A földműves dühöng, hogy nem tud találni olyan rongyokat, amelyeket a kukoricában madárijesztésre használhatna fel.- Apa, vidd el az én piros ruhámat — javasolja a leánya. — Ne beszélj! A verebeket meg akarom ijeszteni, nem pedig megnevettetni. — Boldog újévet, drágám! □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ — Mondd csak, Irma, hogy vagy a nagy szerelmeddel? — Befejeződött. — Ne mondd! Ilyen nagy szerelem! Tényleg ? — Igen, befejeződött. Egy hónappal ezelőtt megesküdtünk. Az „American Mercury; című újság azért nyugtalankodik, hogy nem zavarják-e a szputnyikok a mindenhatót, nem illetlen dolog-e hogy egyes tudósok behatolnak a mindenható hatáskörébe eső mennyei szférákba? A cikk címe: „Nem szegül-e szembe a kozmikus terek meghódítása a mindenható akaratával?; Hát ezek a kérdések nem hagyják aludni az American Mercury szerkesztőségét: „Kiimádkoztuk-e az isten akaratát ahhoz, hogy a Holdba hatoljunk?" „Van-e bibliai alapja annak a törekvésünknek, hogy behatoljunk a világmindenség titkaiba ?“ „Ha az égi térség az isten birodalma, van-e erkölcsi jogunk arra, hogy beléhatoljunk?" Egy Joyce Johnes nevű újságírónőnek adták a megbízatást, hogy megkérdezzen néhány tudóst és megmagyarázza a tudomány és az úristen kölcsönös viszonyát. Itt van például egy kérdés, amelyet German Obert■ nek adott fel: — Erzi-e ön, hogy a mindenható személyesen vezeti tudományos munkájában? A tudós udvarias ember és nem akarja megsérteni a hölgyet. Mind azonáltal nem minden humor nélkül igyekszik elhárítani a kérdést és így magyarázza:- No igen, ja persze, az eszméknek valahogy be kell jutniuk az ember fejébe és mondja már, miért ne jöhetnének az istentől? Egy sereg hasonló válasz alapján az újság azt az örvendetes következtetést vonja le, hogy a kozmikus térség kutatása nem mond ellent a mindenható akaratának... Ámen! (A moszkvai Krokodilból) SZABAD FÖLDMŰVES, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő: Major Sándor - Szerkesztőség: Bratislava Suvorovova 16. - Telefon: főszerkesztő 243-46, titkárság 356-30. Telefonközpont 359-41, 359-42, 359 43; belső vonalak: mezőgazdasági osztály 632, agít-prop. osztály 634. szaknioiipWet R36 - Nvomia a Polyqrafické závody n, p„ Bratislava, ul. Februárového vítazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbemeueklet bób. y J TM sítőnél - Előfizetési díj évente 35,40 korona. A-775579 BIBLIOTHECA HUNGARICA Samaria - Somorja - Samorín 4 zetben sokat tanulhatnak az emberek, de azért a szaklapokból is ragadhat rájuk valami. * * * Ellesett beszélgetés Ügyfél: Válni akarok. Ügyvéd: Miért? Ügyfél: Mert nincs gyerek. — Apa, menj már haza! Anyu megint azt mondaná, hogy rossz példát adok neked! A mindenható és a világmindenség
