Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-01 / 87. szám
1959. november 1. Jzatnrd Földműves 5 pefi be^7élcret@<! panasszal keverve... wAA ill!lilllij|llll!ll!liiiill!i!lll!llllllllll!!ll!ilil!illl!i!llll!!!l!!!l!ll!!lllill!íliliilllll!!lll!lilll!ll!!lll!!!lll!IIIIIIIIK Délután hat óra, esteledik. A gulyások már végeztek az etetéssel, itatással, fejeshez készülődnek. A juhász sem fújja már furulyáját: hazafelé terelgeti nyáját... A falu kicsi és csendes. Csupán az éter hullámain peng a hegedű húrja, száll a vidám cigányzene! Bölcsé Barnával, a Füleki ÄG keresztúri részlegének vezetőjével járjuk a kis falu frissen hengerelt, szurkozott utcáját. Egy magas, piroscserepes épület előtt megállunk. — Ez a mi kultúrházunk! — mondja némi büszkeséggel Bölcső elvtárs. — Most építettük! — Sokba került? — Felül 70 000 koronába! De a javarészét társadalmi munkával dolgoztuk le! Jó ideig néztük az új, modern épületet. Majd belülről is megtekin-A mi kultúrházunk Kétféle atomhajó < A Szovjetunió partjait 12 tenger, köztük három világtenger: az Északi Jeges-tenger, az Atlanti- és a Csendes-óceán hullámai verdesik. Ezért már a cári Oroszország is — rendkívül fejletlen iparához képest — jelentős figyelmet szentelt a hajóépítésnek. A Szovjetunió pedig főleg az utóbbi időben fokozott figyelmet szentel kereskedelmi- és hadiflottája korszerűsítésére, mivel nem akar elmaradni a többi, tengerek-övezte hatalom mögött. De mégis különbséget találunk a Kelet és a Nyugat kétfajta, merőben ellentétes flottaépítésében. Amint a technika fejlődése folyamán^ vitorlások kiszorításával a gőzkazános, majd a Diesel-motorral, illetve villanyerővel hajtott hajók után eljutott az emberiség az atomenergiáig, Amerikának első dolga volt megépíteni a „Nautilus“ nevű atommeghajtású tengeralattjárót. A búvárhajó háborús célzata és támadó jellege nyilvánvaló, nem szorul bővebb magyarázatra. Mert amiről az amerikai hivatalos körök a „Nautilus“ vízrebocsátása alkalmával bölcsen hallgattak. azt a száz méter hosszú „Őriásha!" első útján részt vett újságírók kifecsegték: a tengeralattjárón semmiféle tudományos vagy kutatási célokat szolgáló berendezések nem léteznek. Ellenkezőleg, azok helyén hatalmas torpedó- és rakétakilövő csövek tátonganak! A szovjet tudósok a hajózás szolgálatába állították az új üzemanyagot. Még a „Nautilus“ vízre bocsátása előtt, 1956. október 5-én megkezdték a „Lenin“ nevű atommeghajtásos jégtörő építését. A legöregebb orosz hajógyárból, a Nagy Péter alapította „Admirality“-ből - amely ezidén ünnepli fennállásának 250. évfordulóját — indult el első útjára, és f. évi szeptember 12-én kikötött a Néva-folyó partján Leningrad szívében. Ott, ahol 1917-ben a legendás hírű „Auróra“ ágyúi jelezték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom virradatát. Az új jégtörő 134 m hosszú, 28 m széles, több emeletes, felülépítménynyel ellátott hajó, 16 ezer tonna vízkiszorítással. Átlagos óránkénti sebessége 18 csomó (kb. 33 km), turbináinak teljesítőképessége 44 ezer lóerő, tehát kétszer annyi, mint a legnagyobb amerikai jégtörőé. A „Leninben nem találni sem gépészt, sem fűtőt, csupán a reaktorok működését ellenőrző mérnök-operatőrök szorgoskodnak rajta hangtalanul. A vitorlások kivételével ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni kémény nélküli óceánjárót. Az új jégtörő fedélzetén viszont kémények helyett helikopterek „tanyáznak“, akár egy kisebb repülőtéren. Ezeket a gépmadarakat küldik ki „előőrsnek“ a környező jégtakaró kikémlelésére és egyéb tudományos megfigyelésre. A „Lenin-t három különböző típusú reaktor hajtja, amelyek mindegyike 90 ezer kilowatt hőteljesítményű. A hajó váza különleges acélból készült, amely a 2 — 2,5 méter vastag jégtáblát is széthasítja. Belsejét vízmentesen záródó rekeszfalak osztják 11 főhelyiségre. Ha ezek valamelyike léket is kapna, a hajó nem süllyed el, nyugodtan folytathatja útját, legfeljebb kissé mélyebben merül a vízbe. Az eddigi jégtörők csak korlátolt távolságra hagyhatták el hazai kikötőjüket. Állandóan az üzemanyag kifogyása, az ennek folytán előálló megrekedés és végül a „jégbefagyás“ veszélye fenyegette őket. És a sarki vizeket borító végtelen, jégmezőkön ugyan hol tölthették volna fel szén- vagy' fűtőolaj-készletüket? Ezzel szemben a „Lenin" a hosszú sarki telet is távoli vizeken töltheti, sőt háromszor körülhajózhatja a földgömböt megállás, illetve üzemanyagpótlás nélkül. Egy ilyen kb. 400 napig tartó útra egy közönséges hajónak 30 — 40 ezer tonna üzemanyagra volna szüksége, amit persze sohasem vihet magával egyszerre. Az új jégtörő pedig egy napra csupán egy gyufaskatulványira való urániumot fogyaszt. A „Lenin" belseje és felülépítménye 900 kisebb-nagyobb helyiségből áll. Ezeket olyképp kötötték össze egymással, hogy átjárás esetén senkinek sem kell felmennie a fedélzetre, a dermesztő sarki hidegbe. Minden egyes fülkét hőszabályozó berendezéssel, központi fűtéssel és folyó melegvízzel szerelték fel. A személyzetnek azonkívül sportcsarnok, mozi, klubhelyiség, könyvtár, olvasó- és hangversenyterem áll rendelkezésére. A hajókórháznak külön belgyógyászati, sebészeti és fogászati szakosztálya van. Ami pedig a legfontosabb — magyarázta Pavel Akimovics Ponopariov kapitány az újságíróknak, a. hajó elindulása előtt — a szovjet tudomány legkorszerűbb berendezései védik a személyzetet a rádiőaktív kisugárzás káros hatása ellen. A csodahajó közben az Arktisz felé vette útját, hogy további megfigyelésekkel és tapasztalatokkal gazdagítsa az emberiséget az örök jég birodalmából. A Finn-öbölben máris derekasan megállta első „viharpróbáját“. Az amerikai búvárhajóval ellentétben nem visz magával sem torpedót. sem rakétát, hanem békés, mindnyájunk javát szolgáló mérő- és kutatóberendezéseket. A „Nautilus“ a rombolás és pusztulás, a „Lenin“ a szocialista építés és tudomány ügyét szolgálja. Mert a jégtörő nem — páncéltörő! K. E. tettük. Szép volt, és jól berendezett. Bátran mondhatjuk, hogy igazi kultúrházban jártunk!... Az utca másik oldalán vagyis a kultúrotthonnal szemben öreg, roskadófélben levő épület gubbaszt. Előtte — karámok között — fiatal borjak futkároznak. Közelebb megyünk, s csodáljuk a jószágot, az épületet! A borjak kövérek, jól gondozottak. Fényes szőrük arról tanúskodik, hogy szorgalmas, lelkiismeretes ember a gondozó. — A munka nálunk megy, mint a karikacsapás — jegyzi meg Bolcsó Barna, a részleg vezetője. — Terveinket is mindig időben száz százalékon felül teljesítjük. De hogy mit hoz a holnap, vagyis a jövő... nem tudom?! — Miért? — Hát, lehet az ilyen istállókban jövedelmező állattenyésztést folytatni? Csak a nagy kiadás és kevés haszon! ... — Mennyibe kerül egy kiló hús kitermelése? — Még nem kaptuk meg a kimutatást az igazgatóságtól! — És milyen terveik vannak a jövőre nézve ? Mondjuk az új begyűjtési árak rendezése alapján, hogyan válik rentábilissá, belterjesebbé gazdaságuk? — Belterjesebbé? — csodálkozik. — Mi azt termelünk, amit az igazgatóság előír! Hogy aztán az mennyire kifizetődő, arról... nincs tudomásunk! Szava elakad, arca elkomorodik. S csak aztán vidul fel, amikor az őszi munkálatokra terelődik a szó: — Hogyan állnak a szántással, vetéssel? — Búzát a tervezett 40 hektár helyett 42 hektár földbe vetettünk. A rozs 10 hektáron már zöldell. Az őszi keverékek magját is idejében földbe tettük. — Minek köszönhető ez a szép siker? — Elsősorban is Deine Sándor és .Gál Béla traktorosok jó munkájának, akik két műszakban éjjel-nappal szántottak a DT 54-es traktorral. Dicséretet érdemel Lopusan Károly és Kósik József traktoros is. Ők Skoda 30-as traktorral sürgették a vetést!... Már teljesen besötétedett. Bolcsó elvtárs tágas, tiszta szobájában folytatjuk a beszélgetést. Szó esik sok mindenről... Gazdasági iskolát végzett — szép sikerrel. Aztán megnősült. Most 41 éves, hat egészséges gyermek apja. Keresztúron, vagyis szülőfalujában csak egy éve vezeti a gazdaságot. Azelőtt a Dóra-részlegnek volt a vezetője, örül, hogy itthon van — családja körében. Az viszont bosszantja, éjjel-nappal nyugtalanítja: miért kell az öröm közé űrömnek vegyülnie? Vagyis mért nem gazdálkodhatnak még gazdaságosabban, eredményesebben?! Talán nem tudnának? Dehogyis nem! Hiszen ez évben is 22,47 mázsa búzát — 2 mázsával többet a tervezettnél —, 21,81 mázsa rozsot takarítottak be átlagosan egy-egy hektár földről! Ez igen szép eredmény. És a jövő még többet adhatna, ha...! Igen, ha a Füleki Állami Gazdaság igazgatósága idejében megbeszélgetné a részlegek vezetőivel, dolgozóival a jövőre vonatkozó terveket, feladatokat. Kár, nagy kár az olyan embereket mostoha gyermekként kezelni, akik szívvellélekkel a jövő formálásán fáradoznak! Az ilyen „irányításnak“, „vezetésnek“ mindnyájan kárát látjuk!... ZATYKÖ JÓZSEF Egyre több levél érkezik szerkesztőségünkbe. Levelezőink, olvasóink a szövetkezetekben, az állami gazdaságokon és a tömegszervezetekben felmerülő problémákról írnak. Ezekből a levelekből közlünk most néhányat. Egybeforrva ... Szoros barátság alakult ki a martosi és a lándori CSISZ szervezet között. Tapasztalatcserére jönnek össze, melyen igazán értékes vitát csinálnak, A közelmúltban a martosiak Lándoron, a lándoriak pedig Martoson adtak színes esztrádműsort. Ez a járás többi CSISZ szervezetének is példaképül szolgálhat. Lábszky István, Martos Az Októberi Forradalom tiszteletére A csifári szövetkezet tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a száz hektárra eső marhaállomány számát a jelenlegi 49,8-ről 51,7-re emelik. Ebből 16,6 lesz a tehén. Vállalták még, hogy a fejőstehenek évi tejhozamát is nagyban növelik. Most ez a hozam tehenenként 2030 liter. PUSZTÍ JÁNOS, Csifár Várgedei hír Jó szervezőmunkát végeznek a várgedei szövetkezet vezetői, amely — bátran mondhatjuk — gazdagon gyümölcsözik a tagoknál. Minden munkát időben és jól végeznek. Igyekeznek, hogy a CSKP XI. kongresszusának célkitűzéseit határidő előtt teljesítsék. Az eredmények nem születnek maguktól. Aktívan dolgozik a szövetkezet pártcsoportja is, és a kommunisták élenjárnak a feladatok teljesítésében. Veres János, Fülek Közös levél.,. Misák János és Esek József közös levéllel keresték fel szerkesztőségünket. A garamkövesdi szövetkezetnek az őszi munkákban elért eredményeiről írnak: — A garamkövesdi szövetkezet mind a cukorrépa, mind pedig a burgonya begyűjtési tervét 100 százalékon felül teljesítette. A kukorica törése azonban lassan megy, mivel nincs hely az elraktározásra. Igaz, idejében megkezdték a kukoricaszárító építését, de a dróthiány miatt nem tudták a meghatározott időre elkészíteni. Kaptak ugyan valamennyi drótot az eperjesi üzemtől, azonban az nem elegendő a közel 25 m hosszú szárító körülhúzására. Levelük további részében arról számolnak be, hogy a szövetkezeteseknek nem fog fájni a fejük a takarmány miatt, mert a szálas takarmány mellé több mint 1000 köbméter jó minőségű silótakarmányt készítettek. ★ ★ ★ Nincs mire várni Reggelenként egyre vastagabb dér borítja a határt. Ez egyre jobban sürgeti a mezőgazdasági dolgozókat, hogy siessenek az őszi munkák elvégzésével. A tornaijai EFSZ dolgozóinál azonban hiányzik az igyekezet. Halaszgatják az őszi kalászosok vetését. Igaz, a rozsot elvetették, de az őszi árpának csupán a 60 százalékát, búzából 14 hektárt, s az őszi keverékekből pedig egy hektárt sem vetettek el. Az említett szövetkezetben megkésnek a talajejőkészítésével is. Ennek legnagyobb oka az, hogy a GTÄ traktorja, mely a szövetkezetben dolgozik, nincs kellően kihasználva. Nem dolgoznak két műszakban. A kapások betakarítása jobban megy. A burgonyát és a cukorrépát már kiásták, de a kukoricának pedig sajnos, még a fele töretlen. A betakarítási munkákban nagy segítséget nyújtanak a helyi mezőgazdasági technikum diákjai, akik több mint 7000 brigádórát dolgoztak le az említett szövetkezetben. Orbán Erzsébet, MT Tornaija VASÁRNAP VOLT, amikor a párkányi járás községeit járva Bátorkeszire értünk. A község utcáin vidám lányok, fiúk, idősebb emberek igyekeztek a futballpálya felé, ahol a helyi labdarúgócsapat a Zselízi Dynamo csapatával vetélkedett. A mérkőzés kezdetekor hangos hajrában tört ki a közönség. Egy ideig mi is figyeltük a fiúk igazán gyorsiramú játékát, majd Tóth élvtársat, a labdarúgó-osztály vezetőjét, de úgy is mondhatnánk, hogy a helyi önkéntes sportszervezet mindenesét kerestük. A szurkolók között találtuk. — Jól dolgoznak a fiúk a pályán — mondta. — Ezen a mérkőzésen az első három közé való bejutásért harcolnak. Ugyanis idehaza minden mérkőzést megnyertünk, idegenben 6 pontot hagytunk. — Milyen beosztásban játszanak? — A nyitrai kerület I. B-ben — válaszolt. Majd így folytatta: — Nem elégíti ki már igényünket ez a sporttelep. Üj kellene helyette. : — És tervezték egy újnak az építését? — Igen. Már a jövő év elején megkezdjük a munkát. Lesz ott mindennek helye. Futballpálya, röplabdapálya, teniszpálya ... Olyan lesz az, mint egy városi stadion. Kíváncsiak voltunk, hogy jelenleg a labdarúgáson kívül még milyen sportot űznek. Sajnos, itt is csak a labdarúgás, csak a labdarúgás a minden ... Pedig nem is olyan régen — tavaly is - az asztaltenisz is nagy érdeklődésnek örvendett. De hol van már a tavalyi hó? Mi ennek az oka? A támogatás hiánya!... Természetes, hogy emellett a tagoknak is aktívan kell dolgozni. Azonban e szervezet felől egészen elvették az „anyai kezet". Sem a szövetkezet, sem pedig a helyi nemzeti bizottság nem nyújt valami hathatós támogatást. Igaz, hogy a szervezet tagjai sem tanúsítanak nagy rokonszenvet a szövetkezet iránt. Itt Polák elvtársnak, a helyi szövetkezet zootechnikusának és mint a labdarúgó-csapat „gólkirályának“ kell jó szervezőmunkát végezni: a szervezet tagjai közül minél többéi megnyerni a szövetkezetbe. ANNAK IDEJÉN, amikor az üzemek dolgozói és a diákok megkezdték a II. Országos Spartakiád gyakorlatainak gyakorlását, 30 bátorkeszi leány és fiú is munkához látott Hrenko elvtárs, a helyi iskola tanítójának vezetésével. Eredményesen gyakorlatoztak, amit az is bizonyít, hogy a járási bemutatón az elsők között végeztek. Most pedig a kerületi bemutatóra készülnek. Polák zootechnikus — A járási bemutató után egészen elmaradt a gyakorlás — mondotta Tóth Gyula. — Hrenko elvtárs elment a faluból, s a fiúk, lányok előtornász nélkül maradtak. Sidó elvtárs — szintén a helyi iskola tanítója — sietett -segítségünkre. Legutóbb azzal az örömhírrel lepett meg, hogy a kerületi bemutató után a strahovi stadionban is fel akarnak lépni. Ez a hír nemcsak Tóth elvtársat és a szervezet többi tagját vidította fel, hanem minket is. Örülünk annak, hogy a párkányi járásban is vannak olyan lelkes fiatalok, akik nagyra becsülik ezt a szép tömegsportot. És ez a példa bizonyára serkentőleg fog hatni a járás többi községeinek fiataljaira is, akik — valljuk meg az igazat — mire sem értékelték az ilyen sporteseményeket. Horosz Árpád Nagy a kiadás — kevés a haszon — mondja Bolcsó Barna
